Összefoglalom mindazt, amit fél szemmel és teljes testtel megfigyeltem a hónapok alatt — amitől szeretek egy edzőterembe járni, egy másikba meg kevésbé. Bővebben…
a nagy teremteszt
105
derék jó mesteremberek
Nem annyira kenyerem a Schäffer Erzsébet–Bächer Iván-típusú nosztalgiázó, lokálpatrióta jegyzetglosszatárca, mert könnyen csúszik át modorossságba, de erről, ami napi élményem lett, nem bírok nem írni.
Lassacskán lett napi élményem, nem az van, hogy már a szüleim is: az icipici, évtizedes, helyi üzletecskék, szakmák, hozzáértések. Megoldhatatlan apró-cseprő gondjaink hű megoldói. Talán csak akkor vennénk észre, hogy Ildikó röpködő-gondos keze mennyit tett hozzá észrevétlenül a hétköznapjainkhoz, ha többé egyszer csak Bővebben…
annyira megváltozott minden
Minden évben, de tényleg, amióta az eszemet tudom, anyám a csak rá jellemző, elpusztíthatatlan mosolyú kedélyességgel azt mondja május első napjaiban:
12/24/33 (…) éve ilyenkor még nem tudtam, hogy fiam lesz-e vagy lányom.
Ez úgy, hogy van három bátyám, és ő lányt is szeretett volna. Bővebben…
ki a felelős
2015. májusi, elég jól sikerüt publicisztika, de ha lesz időm, meghúzom 🙂
Ki a hibás, ki tehet róla, hogy itt tartunk, hogy ilyen vezetőket választ az ország négyévente, és hogy a nők helyzete még mindig siralmas, sőt, egyre siralmasabb: esélyeiket rontó, a visszaéléseket konzerváló döntések születnek sorra?
Mi lesz, ha senki se szól, ha nem tiltakozik a nyomorító intézkedések ellen, nem jelez vissza, amikor gázosan nyilatkozik a Nagyhatalmú?
Azt mondja egykori olvasónk amúgy radikálisan, hogy a férfiak felelősségét már eleget firtattuk, igenis részesei a helyzetnek azok a nők, akik a jelen Rend haszonélvezői, a többi nőnél befolyásosabbak, nagyobb a mozgásterük, több az erőforrásuk, és akik ezt az előnyt nem a nők javára, csakis a saját karrierjük, további előnyszerzésük érdekében vetik be, a többi nő rovására.
Ők a nők elárulói, ők a kápók, és ő ezeket utálja is, idegesíti a létezésük, mert mindenhol ott vannak, és számon kellene őket kérni.
Ezt persze sikerült úgy megfogalmazni, hogy minden, egy kicsit is igyekvőbb, sikeresebb, szerencsésebb nő szarul érezze magát, és azt keresse, vajon mikor, mely tettével, megnyilatkozásával nem felelt meg a Big Sister tekintetének. Civil szervezetet kellene alakítania? Első helyre kellene helyeznie az életében a nők, más nők politikai helyzetének javítását, máskülönben nem tett meg mindent, amit megtehetne? Ha nem ért egyet egy nővel vagy nők egy csoportjával, akkor elárulta a feminizmust? És: szabad-e bírálni, elégedettnek lenni, szemöldököt szedetni? Mit szólnak majd hozzá?
Nekem nem tetszik ez a szóhasználat. Eleget tudunk ama rezsimekről, amelyek a bűnöst keresték és elszámoltatást ígértek (jelenleg is ilyet élünk, egyébként) ahhoz, hogy gondosan elkerüljük ezt a fajta beszédmódot és gondolkodási keretet. Sajnos, az a helyzet, hogy ha valaki nem elég kimunkált és árnyalt stilárisan (úgy értem, nem tud rendesen írni), de ír, annak hiába tiszták az elvei és tetemes a jóakarata, az szerencsétlen metaforát választ, a végeredmény pedig talán hatásos mondat, de mindenképpen zavaros gondolat. Bővebben…
ne vidd túlzásba
Mondják nekem.
Zavarban vagyok. Bővebben…
ne asszisztáljatok az öncsaláshoz
Megváltozott a közbeszéd trendje: az utóbbi mondjuk két-három évben a fenegyerek-újságírás (cink, 444) egyre markánsabban foglal állást a nemi erőszak és a (gender)egyenlőtlenség látványos megnyilvánulásai ellen, és már csak jópofizva mer szexista lenni (úgy viszont sűrűn). Szerte a facebookon magánszemélyek, nők tematizálják és bírálják a nőellenes tartalmakat. A már érzékenyített nőket nem érdekli többé a sztárdiéta vagy Kim Kardashian arcpirítóan szűk estélyije. Most azzal lehet hergelni őket, hogy Micsoda Képtelen Elvárásoknak Kell Nekik Megfelelniük. Kellene Ám, De A Lófaszt Fognak (kocka csoki letör).
Ezeket az üzeneteket ugyanis mindenki helyesli: az extém sovány, retusált szépségeszmény valóban irreális, a kamaszok neten fogant őrületei, anorexiája pedig nagyon veszélyes.
De trükkös ez. Bővebben…
velem tartasz?
Az egyenlőtlenség formái sorozatban sorra vettem (és veszem is még, kifogyhatatlan), hogy melyek azok a nem nyíltan erőszakos, ám hatalmi alapú, részben beidegződött játszmák, amelyek elbizonytalanítanak a párkapcsolatainkban, megkeserítik az érzéseinket és erodálják a bizalmat.
Ez, amiről már régóta akarok írni, nem egyenlőtlenség, nem elsősorban hatalmi kérdés, azt hiszem.
De majd beszélgessünk róla.
Amikor huszonéves voltam, Bővebben…
anya üzemmód
Nem az itt a lényeg, hogy az anya, két-három kicsi gyerekkel nem tudja megszervezni, hogy eljusson… mondjunk valami hobbit: bridzsezni egyet.
Nem arról van szó, hogy annyi mindent kér egy kisgyerek létezése, és annyira nincs segítség, hogy neki ott kell lenni, és alig lehetnek külön programjai, és ez elvárás is, milyen anya az ilyen, húzná a száját a férj is.
És nem is arról, bár azért arról inkább, hogy annyira áthatják a hormonok, annyira kitölti a tudatát a kicsi gyerek, hogy nem képes másban igazán jelen lenni, vagyis: ha elmenne, sem élvezné, és majd megszakad, de igazából mégsem tud segítséget elfogadni, “egy idegenre bízni a gyerekét”.
Én most arról beszélek, amiért a nyolcéves gyerek mellett is úgy marad sok nő. Bővebben…
örök hajsza
A sztori annyira hasonló, mindig el is mesélitek: van két testvér, lányok, nem túl nagy korkülönbséggel, és ki vannak osztva a szerepek. Az egyik az okos, a másik a szép, az egyik a sikeres, a másik a lúzer, az egyik lojális és szabályos (egyetemet végez és szül szépen, időben, kijön a szüleivel), a másik lázad.
Nem önjogon léteznek, hanem a másikhoz képest. Egymáshoz viszonyítódnak, egymásra vonatkoznak, meg még van egy homályos elképzelés, hogy milyennek kellene lenni úgy általában — mindig kell a segédvonal. Nem az egyediségük az érték, nem is az, ha jól eligazodnak a világban, ha bátrak, ha boldogok, hanem az, ha hasonlítanak a normára.
Nagyon sok kétgyerekes család van, és a szülők, mint ha valami jó kis anekdota volna, úgy mondogatják: Ibolyám mindig is ilyen kis visszahúzódó volt, az óvodai ünnepségen sírt versmondás helyett, de bezzeg Viola, ő kipenderült, elmondta helyette is, és mindenki tapsolt. Ibolya az, aki nem merte elmondani, és már az is marad. Bővebben…
buli volt
Ez egy jelszavas poszt, csak azoknak küldtem jelszót, akik ott voltak. Kérlek, szóljatok, ha ennek ellenére valamiért nem jó nektek, hogy megjelenik itt a képetek.
Egyáltalán, mindent mondjatok.
Nagyon köszönöm a rákészülést, azt, hogy eljöttetek, megismerhettelek titeket. A segítséget pedig külön köszönöm Pillanatak, aki messziről buszozott, három napig segített, és Weszternek! Nélkülük ez az este nem lett volna ilyen.
Továbbá köszönöm a tombolafelajánlásokat Bagolynak, aki a horgolt mellényeket készítette, és fenchurch-nek, aki gyűrűkkel járult hozzá az izgalmakhoz.
Én később érkeztem, mert anyukám kórházba került, ez beárnyékolta az estét.
Amúgy én jól éreztem magam, de többé nem tudom megkülönböztetni, hogy a blogon is megírt szorongásmentesség miatt, meg mert eleget problémáztam és görcsöltem már életemben ilyen események előtt és alatt: ez egy jó este lesz, és kész, vagy a testi felszabadultságom miatt, netán mert ezúttal sem elsőbálozó, sem durván szerelmes nem voltam, avagy azért, mert ez tényleg egy nagyon jó buli volt.
Nektek milyen volt, mi volt jó, mi legyen másképp jövőre?
Tény, hogy kevesebben voltunk, hogy az egyes olvasók között nem volt olyan szoros kapcsolat és előzetes szervezés, sem központi ajándékozás — ezt kértem is, hogy ne legyen. Ez nagy különbség, ugyanakkor jobb ez így mindenkinek, és most diplomatikus voltam.
Kapásból devorah-t, Crist és koit tudom, akik mindháromszor eljöttek. Maggie, bringásék és Mau talán kétszer? Segítsetek összeszedni, ez olyan szívmelengető!
Köszönet azoknak, aki előre utaltak hozzájárulást! A helyzet az, hogy sokan a hosszú hétvége programjai vagy betegség miatt nem jöttek, emellett legalább húszan voltak, akik nagyon is írták, hogy jönnek, de végül mégsem (esetleg nem találták meg a helyet). Ez mindenképp veszteség, és tényleg lesz pót-kávézás, időpont-szavazással — szervezem!
Az estnek viszont elég komoly költségvetése volt, a következők szerint:
Ottani közös fogyasztás, borok, rágcsálnivaló: 29 ezer forint
dekoráció: 4700 Ft
torta: 22 ezer+ tűzijáték
dj: 10 ezer
fotó: 20 ezer
tombola: 54 ezer (sokkal kevesebb jegy kelt el a tervezettnél)
Így aztán én most erőteljes mínuszban vagyok. Amikor kértem, hogy előre utaljatok, hó vége volt, nekem is. Ha valaki még utalna, mert nem tette, vagy kiegészítené, azt megköszönöm. De semmiképpen ne utaljon az, aki aktív segítséggel vagy 4 ezernél többel támogatta az estét, és az se, akit ez megterhelne.
[Gerle Éva Anita] 16200199-00152303 MagNetBank
Kérem továbbá, hogy jelentkezzen az, aki a Szatyor utalványt nyerte (blaci, és Cris talán?), illetve a lazac grilltál nyertese (a Retek utcai Il Trenóban), mert minden nyeremény komoly!
Két közösségi kezdeményezést igyekeztem promózni: az egyik a hangak.hu, a “zöldre érett nők közössége”, róluk poszt is lesz hamarosan. Ők tízezer forint értékben felajánlották az utalványokat. Nézzetek szét az oldalon, és rendeljetek tőlük, mert nem drágábbak, viszont etikusabbak, mint a vegyszerboltok! A másik a szatyorbolt, igazi üzlettel és webshoppal.
Emellett nagyon melegen ajánlom a figyelmetekbe koi (Veres Anikó Natália) felajánlását, az arcmasszázst (és a krémet), és arany kezét. Háromgyerekes elváltként állt talpra, Cris és én sokat mesélhetnénk az általa masszírozott szempillákról! Telefonszámát kérésre közzétesszük.
A Kőlevesben mulattunk, amelynek kivételesen korrekt üzletvezetése és konyhája, valamint remek terei miatt lettünk hívei harmadik éve. A felszolgálónk Karesz volt, akit nem kellett kétszer biztatni, hogy táncoljon velünk, sőt, később spontánul is beállt.
A legvégén táncoltunk csak, de akkor komolyan, mintegy hatan, és volt vonatozás is! (Y. M. C. A.)
Egy hibát követett el, kétszer fizettünk egy fogyasztásért, ez kínos. Elnézést az olvasótól!
A dj Samantha (Sami) Alhassan volt, tehát idén nem bakelit szólt, viszont nagyon jól, köszönjük!
Két fotósunk volt, hagyományosan Raffay Zsófi, akit Jánossal először 2011 nyarán, a kastélyba költözésünkkor kértünk fel családi fotózásra (övé a nevezetes aranyhalas kép), azóta több sorozatot készített: az összes születésnapon, 2013 augusztusában (hátamon Dáviddal biciklizős kép) és most a kézenállósakat is ő készítette. Olvassa a blogot.
A másik Spingár-Westerlund Anita, aki fotózást tanul, és fekete-fehérben, analógban és papíron (is) utazik. Lenyűgöző a kétféle látásmód, a különbségek, a kompozíció, a fekete-fehér és a színes különbsége (mindkettőjüknek lettek színes és fekete-fehér képei is).
És akkor következzenek a képek! Több részletben tudom csak feltölteni őket.
Bringásahegyen, férj, Valentin, én meg tombolaszelvényeket gyártok
Ágica nagyon figyel
Eddig Zsófi képei, este töltöm föl Anitáéit (a fekete-fehéreket), meg feliratozok, addig örüljetek, kommenteljetek, és szóljatok, ha technikailag gebasz a sok kép. És köszönök mindent!!!
anyák napja hétfőjén
Mert ilyen is van, bűntudatos, hétvégén bulizó meg balatoni vitorlázó elkésettek pótnapja.
Anyák napja hétfőjén, élménydús, boldogságosan kaotikus hétvége után rákszűrésre megyek, az orvos megmutatja peteérésem nyomát, a sárgatestemet, minden szép és jó, csak egy kis miómám nőtt, és persze a tenyésztéses eredményt kell megvárni. Milyen jó lenne, a sok letudott, túltermesztett-nemesített virág meg nyögvenyelős, éneklő hangsúlyú versike helyett is, ha az anyák rákszűrésre mennének, meg szaunázni. Bővebben…
nincs rendben a tested 2.
Nagyon okos szinten is lehet leegyszerűsíteni és ugrasztani: nemrég megtudtam, hogy a protein, amit én mondjuk táplálkozásom 30 százalékában fogyasztok, és ez tudható rólam, “nőellenes, manipulatív, testszégyenítő termék”.
Ez nem úgy van, hogy valahol olvastam, hanem egy levlistán volt igen célzatosan az orrom alá tolva. Bővebben…
nincs rendben a tested 1.
Nézem Sarka Kata FitBalance-os képeit, és persze értem, miért húzzák annyian a szájukat. Igen, idegesítő, férjestül, bulvárostul, az egész, a celeb a mezőnyben, akinek nagyobb a hírértéke, aki egy kis hobbiszerű edzegetés után ellopja a show-t a becsületes fitnesznapszámosok elől. És látom azt is, hogy a fényes idomok mutogatása, a heti hat edzés menyire távoli az átlagos női életmódtól és testalkattól. Ugyanakkor tudomásul veszem, hogy vannak emberek, akiknek a teste vagy a sport a munkája, vagy az egész életüket átható hobbija (érdekes, hogy az ostor ritkán csattan az élsportolókon, akiket pedig szintén szexualizáltan jelenít meg a média. Csak a fitneszmodellek lettek gyanúsak). Továbbá gyanítom, hogy az agyonhájpolt és eredetileg is jó alakú Sarka Kata is mennyi melót és lemondást tett bele ebbe a testbe, néhány hónap alatt is. Ezt ismerem.
Én nem akarok Sarka Katára sem hasonlítani, sem őrajta (sem) csattanni. Nem akarok csattanni. Nem fogom gyűlölni, nem frusztrál. Nem bántott engem, és a reprezentációja sem bánt.
(Viszont a hírszekesztő tudja, mit gondol az ilyesmiről az egyszeri internetező, él is vele. Bővebben…
odaadja magát
Ideje volna új szavakat használni most már.
Sok mindenben elhúzott már a gondolkodásunk, ledobta béklyóit — ez valahogy úgy maradt, megkövült: a tökéletesen aszimmetrikus szex, férfi kapja (szerzi), nő adja. A szinte-üzlet: a nőtől, speciális feltételek (múló mámor, jó hangulat, esetleg erőszak) a férfi felé vándoroló, eszközként használt, dologias jav. Bővebben…
amikor eléd tolják
Ez egy baromi triviális poszt lesz, de hát fogalmazzuk is meg néha, ami tök egyértelmű, mert mint ha túl közel lennének a népek ahhoz, hogy rálássanak, hogy is megy ez.
Mire számít az internetes tartalomelőállítás (média, a zöld szemű szörnyeteg), amikor előállítja a tartalmat?
Arra számít, és ez az érdeke neki, hogy te majd kattintasz, és az neki jó lesz, de nem csak te, hanem sok hozzád hasonló, algoritmusokkal modellezhető lény is.
A tartalomelőállítás nem számít őszinte, önironikus, tájékozott, nyugis, árnyalt, üdítő lelki békéjű emberre, és akkor finoman fogalmazok. Bővebben…
az én utam
Hogy most már végre tényleg az legyen.
Döntsek, amiben dönthetek, ne más helyettem, ne a belém írt norma, minta, trend, fel sem ismert logika. Ne lózung. Ne a múltam, a tanulságaim, ne a rossz reflexeim, elrontott-kényelmes stratégiáim, és ne is másvalaki, akinek tetszik a lénye, élete.
Nincs ilyen ember. Vannak ismerős sorsok, vannak megbecsült emberek, de nincs olyan, akiért a magaménak akarnám — ez az enyém, csak ez van. Bővebben…
nem tudhatták
Alapvetően teljesen jól elvagyunk, nem kell itt gyereknevelni, irányítani, spontán a boldogság. A lányomat többen és több szakaszban tanítottuk meg biciklizni, de a kicsi már vérszemet kapott: délelőtt bemutatta, hogy tud ám ő pedáloson is, nem csak futón, rá is pattant az egyik kint heverő bringára, a tegnapi nagy menet után.
Ha szétnézek, kaotikus idillt látok: gyerekbiciklik szanaszét, műanyagpoharak, bennük apró orgonavirágok, murva, fűszálak. Sehol senki, csak a nyomaik. Valaki sír, de úgy, hogy azt a ragtapasz gyógyítja, de mivel a Verdák tapasz elfogyott, csak felnőtt, unalmasbarna van, inkább nem jelentkezik, majd este mosom le a sebet. A terasz kisasztalán késsel karistolt, sárga műanyag tányéron egynegyed, túlvajazott kenyérszelet szárad, olvadozik. Bővebben…
civil mámor
Nekivágtunk családilag tegnap az I bike Budapest-nek. Én azt hittem, ehhez nagy lelkierő kell majd. Ezer szemem legyen jánostalanul, két gyerek saját biciklin, kutya, és a harmadik gyerek majd csatlakozik hozzánk, úgy, hogy az ő telefonja van csak (nálam). Balesetveszély, fáradás, éhesvagyok, Tappancs meg lehetőleg valami híd közepén áll meg szarni.
Olyan csodálatos, szelíd napfényű egyértelműség lett ez a délután. Bővebben…
ha egyszer szegény leszek
Azt mondják, én jól élek. Jó, hát legyen: nem nyomorgunk. Bővebben…
normatív
melléknevek sorozat 20.
–ív végződés csak latin eredetű melléknevekben
a naiv nem, mert az rövid i
Azért akármennyire elítéljük mi a konform és sztereotip gondolkodásúakat, akármilyen önreflexívek (!) is vagyunk mi, akármilyen komolyan kielemeztük már saját előítéleteinket, nemszép gondolatainkat, leegyszerűsítéseinket (vagy ez elmaradt?), és — főleg — bármennyire is elvárjuk, hogy minket ne ítéljenek meg felületesen, hanem járjanak előbb a mi cipőnkben, fogadják el a különállásunkat, azt, ha mi nem bírjuk azt, amit más bír (mert bírni kell), vagy ha másra vágyunk, mint a többiek, mi magunk újra meg újra belecsúszunk ebbe: ítélünk, elvágólagosak vagyunk, előírunk.
Tudni akarjuk mások helyett, meg akarjuk mondani nekik, hogyan kellene élniük. Kiterjesztjük saját, szubjektív és önkényes preferenciáinkat. Önmagunk feljavított verzióját kérjük számon másokon, ez dupla szemétség: 1. ő nem mi, 2. mi se tudunk olyanok lenni, csak hangoztatjuk. Ja és őt meg azért húzzuk le, tesszük célponttá, értelmezzük rosszindulatúan, hogy mi jobbnak tűnjünk. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 