az én utam

Hogy most már végre tényleg az legyen.

Döntsek, amiben dönthetek, ne más helyettem, ne a belém írt norma, minta, trend, fel sem ismert logika. Ne lózung. Ne a múltam, a tanulságaim, ne a rossz reflexeim, elrontott-kényelmes stratégiáim, és ne is másvalaki, akinek tetszik a lénye, élete.

Nincs ilyen ember. Vannak ismerős sorsok, vannak megbecsült emberek, de nincs olyan, akiért a magaménak akarnám — ez az enyém, csak ez van.

És az, amit és ahogy élek, legyen afféle… műalkotás. Fotóznivaló hangulatok. Siralomházi vacsora. Utolsó napfelkelte. legjobb mondatok. Életmódmagazin.

Én jártam odaát, illetve odaát nem, de a partján.

Korábban sem annyira értettem az embereket, s ők sem engem, ez most már végképp eldőlt. Annyira más minden azóta.

Ha János látná, vágta a fejemhez valaki, aki kényszert érez, hogy beleszóljon, s akit nem kedvelek. Feddőleg, karámba-terelősen mondta. Már nem tudom, mire, valami szokásos nonkonform issú volt.

Nem ismerte Jánost.

Ha János látná, bizonnyal örülne annak, amitől én e helyzetben jobban működöm, örömem van, önazonos vagyok. Minden ilyennek mindig örült, a maga jóérzéseinek is, és az enyéimnek is, ezért lett ő a férjem.

Másrészt meg voltak nekünk konfliktusaink, ütközéseink. Lennének, valamint vannak is. Már miért ne? Ő olyan, én ilyen. Nagyon máshonnan jött ő, mint én, csak a látszat egyívású.

Az én életem nem abból áll, az anyaságom sem, hogy kegyeletből megfeleljek a nagyon szeretett és amúgy nagyon rokon lélek férjem vélt preferenciáinak.

Én én vagyok, és én is voltam, nem komplementer, és mi így szerettük egymást, így tudtuk a másikat, és így vállaltuk azt, ami közös.

A férjemnek tetszene a tricepszem és tetszene a töpörtyűm. Tetszene a boldogságom, az erőm, bármi is annak a forrása. Ő is kúlnak tartaná, és ő is ironikusan.

Nem akarok a férjemről írni.

Sosem voltam még egyszerre ennyi területen boldog, teljesítménnyel, befelé figyeléssel, megértéssel, magamnak-kitaláltan, nyűgledobva. innen tudom, ez vagyok én.

Pici jelek vannak mindig, nyitott vagyok, lélegzek, jönnek, követem őket. Véletlennek tűnnek, de pont akkor vannak ott.

Az lesz a sorsom.

Néha virtuózan kell, néha nehéz. Nem aggódni, lényeglátni is nehéz. Ha önreflektív vagy, sok bajod lesz magaddal, ha megnézed a tested a tükörben igazán, nekilátsz, hogy ne olyan legyen.

Néha szembe kell menni másokkal. Néha hallgatni kell. Tudni, mi van, nem szólni, nem használni bántásra, odavirításra. Nekik szarabb. Azért magyarázzák annyira.

Nem értik, eltolják, furán néznek, megrettennek, ha nevén nevezem. Az se baj.

Néha könnyű, fehér ruhában által kell lépni csak valamit, ami már nem. Vége van, menjen, legyen új. Harag sem, ajtóbecsapás sem, semmi igazamvan-demonstráció, csak menés. Nem baj. Nem az volt az identitás, hogy én Oda Tartozom, Ő A Barátom, vagy épp Ilyen Az Étrendem, vagy Az Én Szakmám,  Ezt Sportolom, vagy Én -Ista, -Áris vagyok. Lehet, hogy nem. Nem baj. Mikor hogy. Érzi az ember. Nehogy már Dolgokhoz legyünk hűségesek, mindenkori önmagunk helyett.

Ez nehéz, én esztelenül, makacsul hűséges voltam mindig, rég nem működő üzemekben is. Már értem, már meg tudok tőlük válni. Én vagyok, és mindig az én az erős, az én megy tovább, túlél, kibír. Én maradok, és csak ez a nettó számít, ez megmarad.

Meg az ő holnapja, ami a kanyar után jön, ami ki tudja, milyen. Valami, amit nem hittem volna. Ösvények ismerője lettem, erdei lény: tudom, hol suvad, omlik, csúszik, hol tartja a mélyben szikla, szúr-e vagy simít a lomb. Lesz még valami? Hát persze. Döbbenetes dolgok leszek még, mindenféle tevékenységek, történetek, emberek. Test és lélek egy. Találkozó önmagammal. És én ott leszek.

én legyek én

20 thoughts on “az én utam

  1. “Néha könnyű, fehér ruhában által kell lépni csak valamit, ami már nem.”
    “Test és lélek egy. Találkozó önmagammal. És én ott leszek.”
    Annyira kisebbmint3! Thx!

  2. “én -Ista, -Áris vagyok”
    Ez annyira tömör és pontos, hogy kiírom az üzenőfalamra. Nem, nem a fészbukra, hanem az igazira.
    Egyre többször volt meg a jól ismert gyomortáji nyüszögés (miért nem hosszú az sz?), mikor valaki az épp aktuális munkájával, hobbijával, gyereknevelési irányzatával, kendőkötési technikájával, kerékpárváz formájával, étrend összetételével azonosítja önmagát.

  3. “Korábban sem annyira értettem az embereket, s ők sem engem, ez most már végképp eldőlt. Annyira más minden azóta.” Ó, ez mindig annyira éles, mint amennyire az élmény bennem (is)! Köszönöm ezeket a mondatokat!

  4. Ez de szemét megjegyzés, hogy “mit szólna János”. Aki szeret téged, az csak örülhet, ha önazonos vagy, ha jól érzed magad a bőrödben, és mindezt mások bántása nélkül.

    Én is hűséges vagyok, de mostanában sok volt a kanyar. Az egyetemi tanár, akire felnéztem, húsz év után egy szexista, elcsépelt vicceket mesélő üres figura. Aki tíz éve a mentorom volt, már nem feltétlenül tud újat mondani. Akit szívesen pátyogattam, annak mára elegem van a problémáiból. Mások is változnak. Még rosszabb, ha úgy maradtak.

  5. “Mit szólna János?” tetszene neki. Sokunknak vannak jánosai, akik elégedettek lennének, ha látnák hogyan kormányozzuk az életünket. És nem szólnának semmit, csak “látnák, hogy jó”

  6. Önmegismerés, felismerés: folyamatban.
    Néha ledobnék mindent. Le a ruhám, az elvárásaimat mások és magam irányába, a megszokást. Eltörölném,. ami addig számított. Mert csak azt hittem, hogy számít, közben meg nem. Hogy az igazi fontos dolgok nem ezek. Hogy olyan, hogy igazi fontos dolog nem létezik, én teremtem meg, én mondom rá erre vagy arra és aztán aszerint élek, ha akarok. De nekem kell akarni, vágyni, nem kívülről lesni, valaki mondja meg, erősítse meg…!
    Ne akarja, húzzon a picsába. Ne pofázzon bele, ne keverje bele a magáét.
    Nem kell támasz.
    Nincs semmi, se a menő verda, a vezetői poszt, havi nettóm 450 ezer, utazás egy évben legalább háromszor külföldre, márkás óra, kiskosztüm: csupa külső kellék, mintha ez számítana igazán. Mint a minimum két gyerek, cuki férj, kertes családi ház, labrador, segítő nagyszülők.

    Hahaha.

    Néha tapintom a mi lenne hát. Akkor belerévedek egy másik énbe, aki lehetnék, ha bizalmat és bátorságot szavaznék neki, és először egy, majd több és több lépést tennék felé. Nem ismerem őt, de megismerhetném, ha feléje sarjadnék. Ismeretlen, izgalmas, új helyzetek csillannak meg előttem, és megszédít: így is lehetne, ha merném.
    Ilyenkor tudom, még sok dolgom van. Még nem benne, hanem kívüle érzem magam.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s