a nagy teremteszt

Összefoglalom mindazt, amit fél szemmel és teljes testtel megfigyeltem a hónapok alatt — amitől szeretek egy edzőterembe járni, egy másikba meg kevésbé.

Kezdjük azzal, hogy miért is járok terembe.

De nem is, hanem hogy miért állítok ennyire markánsan dolgokat mostanában. Mert ezt sokan furcsállják. Hogy mit akarok ezzel.

Magamról beszélek, arról, amit én csinálok. Nincsen abban semmi különös elv, Titkos Módszer, és nem is valamilyen erkölcsileg vagy egészségileg helyes út deklarációja. Sokan tartanak extrém határozott, irányt mutató, mindig magabiztos embernek, néhányan diktátornak is, aki másokat nyomaszt. Ez az interpretáció inkább a bloggeri helyzet eredménye — valamit, ugye, állítani, felvetni kell a szövegekben, mégpedig naponta, és langyos-közhelyeset nem érdemes –, illetve ez a félelemszerűség a bizonytalan, bizonyosságot kereső olvasó sajátja, aki előírásként éli meg az olvasottakat.

Én nem hirdetek elveket és helyes utakat, itt szöveg van, nem jótanács. Csak egyfelé akarom terelni az olvasót, ha már úgy döntött, itt olvas, és az a gondolkodás igényessége, árnyaltsága, a szöveg szépsége (ezek azonos lényegűek).

Én ennyire nem vagyok határozott, csak megtanultam nem nézni másfelé, nem félni a normáktól és hagyományoktól, hanem egyedül azzal foglalkozni, ami nekem és a rám bízottaknak jó, akár újító módon is. De nem zökkenőmentes ez sem, persze, csak épp az én kis viaskodásaim, a sok esetlegesség, az “ez már így alakult”, “ez esik útba, mit tegyek” nem látszik, és nem látszik a vízszintes esőben való hazabiciklizés sem, csak az, ami már az eredmény, és amiről összességében és újabban mélyen érzem, hogy jó nekem. És hogy én élni akarok, jó életet akarok, nem akarom úgy végezni, ahogy sokan, közönyben, automatizmusban, megalkuvásban és megnyomorodásban. De nem valami kiérlelt, tudatos, bestsellerre érett módszer ez. Nem akarok tőled semmit.

Vannak persze állítások, amelyekkel nehéz vitatkozni:

Ha testformálásról van szó, a súlyzós edzés eredménye, különöse a nagy súlyokkal végzetteké látványos; az egészséges test és a zsírégetés szempontjából is a legjobb, ha izmot építünk és őrzünk meg. Ez nem jelenti azt, hogy más sportágak ne lennének üdvösek. Én azért maradtam a súlyzós edzésnél és a súlyemelésnél, a futás és némi torna mellett, mert ezt élvezem.

A másik állítás: létezik egy másfajta üzemmód, nem a glükózalapú, leesett-a-vércukrom-szédülök-az-éhségtől fajta, és — ez már intuícióval vegyes remény — ez jót fog tenni az általános egészségi állapotomnak, életkilátásaimnak, közérzetemnek és a sportteljesítményemnek is. Értek bizonyos összefüggéseket, de ez az egész egyáltalán nem tudományos, én nem bírnék számolgatni vagy szorongó tilalmak közepette létezni. Sokat hibázom is — élek. Jó nekem a ketogén.

A harmadik nem állítás, hanem elv: kicsit, tinglitangli módon nem érdemes nagy projekteknek nekiállni. Szenvedéllyel csinálom. Nem valami múló mánia, hanem annyi év és nehézség után most jött ez az én életemben.

Ennyi van itt. Másokról nem beszélek.

Edzőterem. Először csak sporteszközök, illetve azok fesztelen használatának helye volt, emellett sok tekintetben félelmetes, ismeretlen, “én nem vagyok ilyen ember” közeg, de nem alapvetően idegen (kedvelem a trendi és/vagy kommersz dolgokat, nagyon is, sör, hamburger, amerikai film, popzene, rúzs, farmer). Aztán megismertem, közel mentem, megszoktam, lett neki hangulata és rengeteg anekdotája. Amit nem szeretek benne, azt bőven ellensúlyozza, hogy nagyon vágyom a robbanós mozgás élményére. Olyan, mint egy játszótér: rohanok, szétcsapom a súlyokat, de mászókázni is szoktam.

Miért csinálom ezt az egészet, fitneszcsaj akarok lenni, testépítek? Nem, eredetileg én nem akartam semmit, csak nem elformátlanodni végleg, aztán beindult a dolog, lendülete lett, kiderült, hogy szereti és éli ezt az egészet a testem. Igazából nagyon féltem attól, hogy ha fogyok valamennyit, az fog kiderülni, hogy ami alatta van, az annyi, olyan, kompromisszumos. Sose lesz igazán szép. És nem az derült ki, hanem az atléta-jelleg, és már nem félek attól, aki igazán, a zsír alatt vagyok. Most már erős és formás testet akarok, és a folyamatot nagyon élvezni, mindig azt csinálni, amihez épp kedvem van, én döntsem el — elvégre ez a szabadidőm. Ezért nem járok csoportos órákra, időpontra, ezért nincs edzőm.

Nem vagyok testépítő, kicsit sem. A testépítőknek teljesen más céljaik és szempontjaik vannak. Én például futok is, nem félek az izomvesztéstől sem, és nem a látvány a cél. A testem erősítéséhez csak felhasználom azon elemeket, amelyeket a testépítők alkalmaznak, és emellett még sok mást is csinálok. Nem idegenkedem a testépítőktől, nem véleményezem őket, nincs kényszerem, hogy mindenkit, aki mást, másképp, más céllal csinál, dobozokba gyömöszöljek és leszóljak. Jó a sok, különféle céllal és tempóban mozgó test. Jó olyanok között lenni, akik elkötelezetten csinálják.

Miért írok erről? A blogon a kezdetektől arról írtam, ami éppen foglalkoztatott, amivel kapcsolatosan szenvedélyesen tódultak belém érzések és gondolatok, olyan élményekről, amelyek ráébresztettek fontos tanulságokra. Ez a blog csak így tud működni. Soha nem volt célom, nem éreztem feladatomnak, hogy “én most oktatáskritikai, egyenlőségpárti, feminista, gyereknevelős tartalmakat írok”, vagy valamilyen eszmét, célt, elvárást szolgálok: élményeimet és reflexióimat írtam meg. A blogom én vagyok, nem valami Így kell élni! hirdetése. Törekszem arra, hogy minden témát annyira artisztikusan, nyelvileg és gondolatban gazdagon írjak meg, hogy bárki élvezni tudja, az is, akit maga a téma nem is érdekel. Nem csak téma van, van szemlélet is, meg még a nyelvi megformáltság.

Azt sugallom, vagy gondolom, hogy mindenkinek változtatnia kellene az életmódján, és edzőteremben edzeni? Nem, egyiket sem. A te életedet te tudod: mit szeretnél, mi a célod, mire jut időd, mit szeretnél csinálni a szabadidődben, illetve mire tudsz időt, pénzt, figyelmet szánni. Én nem figyellek, nem várok tőled semmit, csak azt mondom, hogy eléggé sok az elhanyagolt testű, emellett ráadásul búskomor, szellemileg agyonterhelt ember, igazi testélmény nélkül, és lesújtó állapotban vannak a középkorúak, de már a fiatalok is egészségileg.

Ha mégis letévednél egy terembe, hasznos lehet ez a poszt, ha meg rendszeresen jársz, leírhatod a tapasztalataidat is itt.

Most pedig a termekről írok.

A teremben emberek vannak, és azok sokfélék. Néha sok az inger. De ha tolom, akkor azt veszem észre, ami összeköt velük, és lesz közös élmény, közös téma. Utána szaunázni, diskurálni, az jó tud lenni.

Szeretem a test határhelyzeteit, a sokkszerű élményeket, és a súlyok között is ezt élem át.

A teremben zene van, és ez a zene híresen szar, de annyira, hogy ez a tény, sőt, ennek a paródiája is már unalmas volt a Modoroson. Ezzel nincs mit kezdeni, vagy bedugod a füled, vagy tűröd.

Az egész súlyemelgetésben-húzásban-nyomásban van valami parodisztikus, furcsa, igen. Ez az, ami csak akkor múlik el, ha az ember belemegy, és megszállottan, félig eufóriában, félig zenben edz.

Nekem fontos az épített környezet, a terek, nagyon tud zavarni a béna padlólap, szerencsétlen elrendezés, elavult dizájn, málló szegélyléc, ezért sznob állításaim is lesznek.

Ha veszünk egy jelzőeszközt, és ez legyen a napijegy ára, itt a frekventáltabb részeken ezer forint körüli árat az a terem kér, amelyik szűkös, alagsori, sötét, szegényes a gépparkja és rossz a szellőzése.

Ha egy teremben nincs fény és szellőzés, akkor ott szar edzeni. Edzeni amúgy is megterhelő, tessék már ezt díjazni az infrastruktúrával, legyen kéznél a szépség, jóság, minőség, ha már az ember rászánta magát, köszönjük.

Valószínűleg a géppark sem tízmilliós beruházás az ilyen helyeken, ami azt jelenti, hogy az egyetlen fekvenyomópadra várni kell, a futógép meg érdekesen rezeg, csattog és imbolyog, amivel persze ugyanúgy mindent lehet, nem vetne vissza engem, csak — kezdőként legalábbis — megszokni és megszeretni nem lehet. (Egyébként én szeretem a futópadot, kifejezetten. Teljesen más, mint napfényes szellőben, madárcsicsergésben hasítani a mindenséget, de jó tud lenni. Még az okos, amerikai szakhonlapokon is gúny tárgya a treadmill, illetve azok, akik ott gyötrik magukat hónapszám, heti ötször, és ettől várnak szép, izmos, zsírtalan testet — a kardiót tényleg nem jó túltolni, de nem mindenkinek ugyanaz a célja, ugye: formába lendülni kitűnő eszköz, állóképességet, keringési kapacitást nagyszerűen lehet fejleszteni rajta. Szokás unalmasnak tartani, mert nem olyan fitogtatós mozgás, mint egy hatalmas kézi súlyzó használata, vagy a szimbolikus mozdulatok, a haszna is kevésbé látszik azonnal, mindenki nyafog a facebookon is, hogy utálja, de ebben lustaság is van, “nem szeretek izzadni, lihegni”.)

Szóval, olcsó napijegy, kis kompromisszum — ti, leányok, ne tegyétek. Inkább valami mellékidős bérlet, vagy tízalkalmas, és azzal heti egyszer-kétszer lejárni, de a kicsi, rossz szellőzésű, pincebeli épphogy-helyeket nehéz szeretni.

Mitől jó egy konditerem?

Attól, hogy nem nyafogsz, hanem rendszeresen látogatod.

Na de mégis, mi teszi élhetővé?

  • a géppark és sporteszközök száma, minősége, változatossága, elhelyezése (műfaj szerint elkülönítve)
  • különféle csoportos órák is
  • hétvégi, ünnepi, hajnali és késő esti nyitvatartás
  • többféle bérletkonstrukció, a mellékidős bérlet létezése profi szemléletre utal
  • segítőkész teremedzők
  • diplomás, nyelveket beszélő edzők, akik nem kaszinózni járnak oda
  • a recepciós intelligenciája és készségessége, neadjisten humora
  • a vendégek nem egyfélék, nem csak sittes/versenyző/leadokegykilót-lány/huszonéves stb., nem érzed, hogy kilógsz közülük, és nem is méregetnek összetartó gangként mint újat
  • a proteinbár kínálata, kellemetessége és a kávé minősége
  • viszonylag folyamatos takarítás
  • kellően forró, be nem büdösödött finn szauna
  • jégmorzsa, esetleg merülőmedence
  • külön pihenő rész, ahol tényleg csönd van
  • eszményi helyzet annak, aki teljes, mámorító rekreálódást keres, és rá tudja szánni az időt: a szauna/spa résznek közvetlen kijárása van valami nyugis napozórészre
  • gyerekmegőrző a bérlet részeként
  • masszázs, orvosi szolgáltatások
  • parkolás
  • általános szokás a gép letakarítása, súlyzók visszarakása és a törülköző gépre terítése
  • senki nem ordít, röhög harákolva, tesz hangos megjegyzéseket, nincs félmeztelenül vagy strandpapucsban, nem bántó a tesztoszteron szaga

Ezeket általában nagyobb termek tudják beruházni, biztosítani, illetve maguk köré vonzani. Négy nagy helyen jártam az elmúlt fél évben:

Fitness and More

XII. Csörsz utca 14-16.

Versenyzői igényeket is kielégítő, kellemesen tágas, viszonylag világos, tiszta, szép, ultramodern, jól megközelíthető terem. Kellően modern, de van már múltja, nem most alakítja ki önmagát. Profi honlap. Parkolással, masszázzsal, wellnessrészleggel, gyermekmegőrzéssel. Három éve még Lite volt (akkoriban sokat kardióztam ott), aztán bezárt, átalakították, önkormányzati kezelésbe került, és a teljes sportközpontot 2013 márciusa óta a Buranits Ildikó nevű ex-westeles menedzserzseni irányítja. Fény a kardiórész felől jön be, amely a Sashegyre néz, maga a terem nem elég világos. Nagyon kedves, általában segítőkész edzők, van, aki szakértője a súlyemelésnek. Négy versenyző-edző, akik látványa inspiráló. Cybex gépek, bő kínálat. Változatos kardiópark, ámulatra méltóan stabil és széles futógép; még lépcsőzőgép is van, és két evezőpad. Spinning. Iszonytatóan szar és unalmas zene (GymRadio). Igen széles proteinbár- és sportfelszerelés-kínálat. Vendégek: enyhe metroszexuális jelleg és hétköznapi emberek vegyesen. A kicsit alulméretezett alapterületű gyermekmegőrzőből a szegény kis árva izzadó édesanyjára lát, ez nem biztos, hogy szerencsés. Itt üzemel a Fájdalomambulancia is: állapotfelmérés, dietetika, ízületi kezelések, gerinc-dekompresszió, többféle masszázs és a nevezetes jégszauna.

Nincs jégmorzsa és merülőmedence, sem spa vagy napozási lehetőség. Vegyes edzői végzettségek, nem diploma.

Árak

Napijegy: 2290 (csoportos órára vagy a fitness-részre). Bérlet 10 alkalmas: 17990, havi egész napos: 19990.

Hegyvidék kártyával (XII. kerületi lakosok) 10 százalék kedvezmény. Mellékidős bérlet, kedvezmény.

Celeb: Kovács Ákos

Feketepont: egy időben gyakran elromlott a szauna, és akkor napokig semmi remény nem volt. A szauna melletti zuhanyzóval egy perc alatt el lehet áztatni a teljes pihenőrészleget (építési hiba). Bár a pultos lányok kedvesek, egyszer nagyon csúnyán nézett az egyik, amikor megkértem, hogy a majonézes ketogén rettenetemet tegyék be a hűtőbe (tényleg nem egy NASA-fejlesztés volna, ha sok “külsős” versenyző járna, ez nem volna kérdés — inkább műkedvelők vannak). Biciklitámasz jó volna a Csörsz utcai bejáratnál.

Lite Wellness Club

Mammut 2., II. Lövőház utca 2., 4. emelet

Negyedik emelet egy plázán, az nagyon fönt van, ennek megfelelő mennyország-érzet. Nyitott ajtó, körben terasz, kinti edzés is, crossfit-eszközökkel. Megkapó panoráma a Margit-körútra, Csalogány utcára, Parlamentre, a Mammut felirat mögül tanúi lehetünk annak, hogyan épül-szépül szeretett Budánk. Technogym gépek, fejlett súlyemelő szekció. Meglepetésre holland rádió szól, Caro Emerald is. A híres Vér Tomi alakformáló órái. Spinning és alternatívcsoportosóra-terem is. Nagyon kellemes hangulatú, tágas előtér, kávézó. Átlátszó borítású, lépcsős feljárat az öltözőkhöz. Szauna (92 fok), infraszauna. Kissé ipari, ám nyugis napozás a tetőn. Weider és AbsoRice protein, mindkettő prémium, de más nincs, minden más édesség, cukormentes meg proteines, de akkor is. Hét próbanap teljes körű (csoportos órák is) szolgáltatással: 2800 forint.

Nincs gyermekmegőrzés.

Árak

Napijegy: 1900 (csoportos órára vagy a fitness-részre). Bérlet 10 alkalmas: 16900, havi (kombinált, fitness+csoportos óra): 21900.

+ egyéni konstrukciók, klubtagság.

Celeb: nem tudom a nevét, de híres, és keményen tolja, pedig nem mai gyerek. Olyan feje van, ami ilyen komolyabb hetilapokban szokott 2×2 centis portréként véleménycikkek mellett lenni. Okos. (Főpolgármester-jelölt is volt.)

Feketepont: kegyetlen élmény mindig átmenni egy bevásárlóközponton, és liftezni. Nincs ugrókötél, haskerék és kettlebell — ezek alapfelszerelések volnának. Szűkös és átgondolatlan a kardió és az izomgépek határán az elhelyezés, átjárás (a vezetékeket rejtő, hosszú doboz miatt hasraesős is). A mennyezeten beázás, mállás. Egy kicsit közönyös edzők. Teremedző csak délig, illetve 5-től.

Flex Gym

I. Márvány utca 17. (a Délinél)

Sokkal jobb, mint amit az épület külső látványa, illetve a honlap ígér. Valóságos gyár, többszintes, külön világ, legenda, hangulata van. Sokféle szolgáltatás, üzlet is, kozmetika, az előtérben apró, láthatólag kedvelt csirkerizs étterem. Boksz, pole dance terem, súlyemelés, kicsi szauna. De a lényeg, hogy teljesen más, mint a többi. Amerikai jellegű street gym- és gettófíling, rengeteg hangulati elemmel, graffitik és feliratok (SWEAT IS FAT CRYING), finoman idézőjelbe téve, de lehet, hogy az én hüledező énem az idézőjel, mert ilyet még nem láttam. Gumiborítás (mint a játszótereken). A híres, kilencvenes évekből átmentett, már nem gyártott amerikai FLEX és HAMMERSTRENGTH gépek, pirosra festve, és IVANKO súlyzókészlet. Rengeteg versenyző, eddig csak újságban látott, száznegyven kilós, értelmezhetetlen testek, ámulat. Ki dobozból eszik, ki harminc kilós lánccal a nyakban ordítva tolódzkodik, a többiek eközben közönyösen nyomják ki a maguk kilencven kilóit. Testépítő (nem fitneszmodell) nők is. Sokféleképpen el lehet tölteni itt fél napot, én fent ragadtam a crossfit részlegen, és remek születésnapi program volt. Lépcsőzőgép, evezőpad. Vendéghűtő és mikró is (“Valljuk be, ez nem egy többmilliárdos beruházás, mint a négyesmetró, és nem is egy NASA által kifejlesztett szupertechnológia. Mégis kevés edzőteremben láthatunk ilyet” — a honlapról). Egyterű, nagyon szép zuhanyzó, rengeteg mellimplantátum, kedélyesen összeszokott csajok.

Árak

Napijegy: 1700, bérlet 10 alkalmas: 12000, havi: 13500. Diákkedvezmény.

Celeb: Sarka Kata, Zsidró Tamás

Feketepont: a három szint egy kicsit bonyolulttá teszi és kasztokba sorolja az edzést. Kevés az izmos férfi a közelemben. Azonban ha három hegyomlás ellipszisezik mögöttem, kedvem támad tartósabban tizennéggyel futni. Belem kiszakad, hátranézek, rég nincsenek ott. Egy kicsit furcsa emberek, de ez inkább előny, mert én nem csak az ismerős közegben érzem jól magam.

(azóta egyetlen terem, megszerettem)

Oxygen Naphegy Wellness Club

I. Naphegy utca 67.

Hát, ez a mennyország, kár tagadni. A fitness közepes méret, 56 gép, számolja az ismétléseket, ha esetleg pont nyolcig nem tudnál számolni, illetve méri, hogy teljes spektrumon megcsináltad-e a mozdulatot. A honlapon a gépek teljes listája. Itt dolgozik Catherine, aki a MOM-féle Lite-ból jött át. Csoportosóra-terem, indoor cyclingnak nevezett spinning. Személyi edzés. Tökéletes figyelmű belsőépítészet, a kardió rész panorámás a Tabánra, belvárosra. Zenére nem emlékszem, ami jó jel (nincs?). Kardióhoz pulzusmérő óra. Két nagy törülköző is jár (ez kivételes). Az öltöző tükreiben itt mindig rusnya vagyok, ez nem változik. A wellness a másik oldalon, az meg paradicsom, és igazából a fő profil. Tizenöt méteres, feszített tükrű úszómedence, elég nagy bugyogó medence, panorámával, és szaunabirodalom, tizennégy külön helyiséggel, meztelen részleggel, jégkamrával, panorámás szaunával, egy 100 fok közeli kabinnal. Cézári fetrengés melegített kőágyon, lefüggönyözhető zugokban, tuti bealvás, nagyon pihentető, de egész napos program. Szezonban tetőterasz, napozás, pezsgőfürdő, étteremmel, koktélbárral. Kozmetika, masszázs, hidegterápia, orvosi szolgáltatások.

Árak

…kérésre, ugye, ahogy az exkluzív ruhamárkáknál szokás. Napijegy: 8000. Bérlet, 10 alkalom, bónusz alkalommal: 50000; csak aerobik+wellness 35000. A bérlethez gyermekfelügyelet jár a játszóházban. Amikor én jártam itt, volt bevezető bérlet húszezerért. Most rákérdeztem, olyan éves tagsági díj van, hogy ihaj. Tessék a parkban edzeni.

Celeb: Tóth Vera, Habony Árpád, Szabó Győző.

Feketepont: míszek a recepciósok, pofavizit van. Elidegenedettség. Inkább életérzés, elitklub, mint sport. Nem szép a padló a gimnasztikai részben, felújítandó. Komoly erkölcsi, üzleti és kommunikációs baki volt, hogy erőből reagáltak az apuka jelzésére, akinek sérült gyerekével nem tudtak mit kezdeni a játszóházban.

Kisebb helyek

Bájos retró a Rózsadomb Center Korona Klubja (II. Törökvész út 87-91., 6. emelet), a kilencvenes években lehetett csúcsszuper hely, és úgy is maradt. Függő, üvegpadlójú átjáró a boltok szintje felett. Kicsit elavult gépek, sehol ilyet még nem láttam, ráérős asszonyok körülbelül combtárogatnak. Az asszisztált húzódzkodógépen nem állni, hanem térdelni lehet. Picike tornázórész. Kellemesen kevesen vannak. Tetőterasz, boot camp eszközök, kanapé, panoráma a Rózsadomb legmagasabb részeire, a hihetetlenül csúf, elrontott, harminc éves, akkoriban divatos házakra. Nespresso.

A HELIA szálloda (XIII. Kárpát utca 62-64.) kétszintes, kifejezetten kilencvenes évekbeli fitnesse úszás vagy aquafitness kiegészítésének jó. Itt próbáltam először a húzódzkodást gépen, emlékezetesen vicces eredménnyel (nagy csattanások). A fenti kardiórész a Margitszigetre néz, ott az említett rezgő-érzékeny lelkű futópadok vannak. Csodálatra méltó avíttság. Idősebb, ráérősen kedélyes, közepesen jómódú korosztály gyógyulásának helyszíne. Sok turista. Masszázsok.

97 thoughts on “a nagy teremteszt

  1. Nagyon tetszik. Kár, hogy tök más környéken élek, egyszer eljöhetnél mifelénk is, és kiválaszthatnád, hogy hova akarjak menni 🙂 Eddig telefonon felhívtam pár helyet, de valahogy még értelmes időpontot sem sikerült találjak, nálunk az edzők napközben tornatanárok valahol máshol, nem napközben meg a gyerekeimmel akarok foglalkozni. Egyetlen szerencsém, hogy a kicsi a youtube-os mesevideók között engedélyez, sőt, időnként maga javasol egy-egy tornavideót.

  2. Jesszum, bocs, hogy pont ez jut eszembe, de első gondolatom az volt, hogy de jó, hogy vidéken élek, ezek az árak nagyon durvák, sosem engedhetném meg magamnak őket… Nálunk még a legjobb termekben is töredékáron vannak a havi bérletek – ahova én jártam az a városon belül nagyjából a legdrágább hely, de az is olcsóbb bármelyiknél.

    • Eközben kajára minden nap kétszer-négyszer ennyit, fölösleges kajára és élvezeti cikkekre is kb. egy napijegy árát költjük… és nem veszem elő az autózást, parkolást.

      Az meg milyen érdekes, hogy ha a Hegyvidék kártyámat (alanyi jogon jár a kerületi lakosnak) beleszámolom, akkor is egyértelműen a legolcsóbb napijegyű Flex a legjobb ár-érték arányban.

      Ami a műfajt drágává teszi, az a protein és táplálékkiegészítők, meg az állati fehérje. Ez mondjuk lehetővé teszi, hogy ne a helyszínen vásároljak Weidert mondjuk 750-ért, hanem vigyem kis shakeremben a gazdaságos kiszerelésűből a sajátomat (és meg is óv attól, amibe sokan belecsúsznak, hogy nyaminak használják a proteint). Cserébe (korábbi életemhez képest) nincs fodrász, süti, nincs betegség és antibiotikum, szinte korlátlan teherbírás van (oviba rohanni, házimunka, szellemi is), kávé meg napi 1-2, és egyszerűsödött arcápolás-szett. Jobb ez így. Zuhanyzás a teremben, ami nem csak a víz árát jelenti, hanem főleg a kádtakarítást meg az itthoni időt.

      Mindenki mindig rárepül az árakra, ez az első szempont, ez teszi képtelenné és ellenszenvessé az egészet, és akkor megint ott tartunk, hogy kéne valamit sportolni, de sajnos… Igen, basszus, a szolgáltatás pénzbe kerül. Hiába írok fogyasztóikosár-átrendezésről meg preferenciáról és attitűdről, az is csak magyarázkodásnak tűnik. Nem tudom, ki hogy él, ki mit szeret csinálni a szabadidejében, de az, amit én 1700-2290 forintért megkapok, pláne a Flex 12 ezres/10 alkalom bérletéért, és, hogy őszinte legyek, akár az Oxygen 8000 forintos napijegyéért is, nekem bőven megéri. Annak nem éri meg, de annak egy fillért sem, aki nyűgnek fogja fel a sportot. Az is pótolhatatlan és hasonló egyébként, amit az ingyenes futás ad.

      És a komoly, 10+ ezres gyerekcipő is megéri fajlagosan, ahogy így elnézem az állapotát egy év után, egy 2990-eshez képest.

      Bartók Béla út legvége, Griff: elég tisztességes teremben, szintén Cybexes (mint a Fitness and More-ban) gépekkel ebédidőben 675 ft a napijegy.

      • Hát a 8000 Ft -ot nem lehet kigazdálkodni, meg megideologizálni. Vagy megengedheted magadnak (tudván, hogy negyed ennyiért is van hasonló szolgáltatás) vagy nem.
        Nem költünk el ennyit sem élelmiszerre, sem semmire naponta, és nem azért mert nem tehetnénk meg, szeretjük is mindketten-hárman a luxuscikkeket, meg egyebeket, de mondjuk ha mindannyian elköltenénk 8000 ft-ot akár csak egy héten egyszer ilyesmire, akkor az már havi százezer forintba kerülne. Vagy akkor ki ne menjen? A fiam? A férjem? Ha én 8000-ért fitnesszelek, mondjam azt a fiamnak, hogy drága a 30 ezres cipő? (mikor tényleg az) A férjem vegyen magának egy második rolexet, mert ő meg azt szereti, és nem lenne fer azt mondani, hogy na édesem most inkább ne? Mondjuk nyilván ha egyedül élnék, máshogy látnám, vagy más lenne a fontos. De jelenleg én kurvára nem örülnék, ha a férjem 8000-ért járna gyúrni, fordítottját még nem kérdeztem, bár tuti azt mondaná, ha jól esik menjek.
        Szerintem családban egész máshogy alakul a fogyasztás, más az, amit egy egyedülálló ember megengedhet magának, még akkor is, ha a pénze arányosan kb ugyanannyi.
        Én nem tudnék a családom szemébe nézni a 8000 forintos jegy után. És nem azonos a hasonlat a 10 ezres gyerekcipővel, mert egy átlag 2-3 ezres gyerekcipő egyenesen káros az egészségre, használhatatlan, és egy olyan elemi szükséglet, amitől nem lehet senkit sem megfosztani, míg a 8000 foritnos kondibelépő egy pazarló celebeknek beárazott pénzszórás.
        A Gildában totálisan felszerelt teremmel, öltözővel, törölközővel óralátogatással, szaunával 2200.
        Nap közben a kutya sincs az Alléban pl, a recepcióslányok nem kedvesek, de hát manapság senki sem az.

        • Én csak azt mondom, hogy a 8000 forintot _már_ ki nem gazdálkodni tudók előtte negyvenet is el szoktak költeni olyasmire, amire én viszont egy fillért sem (mert lemondok róla, vagy mert tök fölöslegesnek tartom, vagy mert nem ugrottam bele lakáshitelbe).

          Így lettem én sznob budai blogger, aki még másoknak is beszól. Nem ideologizáltam meg, és én nem tudok biciklivel is elérhető módon megközelítően sem hasonló szolgáltatást, ugyanennyiért sem, nemhogy negyedennyiért.

          Ja, hogy úgy érted, a napijegy. Hát igen, az errefelé is ritka luxus. Mármint nekem, nem is élek vele gyakran, a szövegben ott van, hogy húszezres havi bérlettel jártam, azóta meg ha háromszor voltam, kiemelt alkalmakkor. A napijegy bérlethez képest is exrém ára egyébként azt szolgálja, hogy ne akárki menjen oda, ez nagyon csúnya, de nekik fontos ez a “finom emberek vagyunk” világ.

          Mondjuk egy aquaworld vagy élménypark belépőhöz képest… na mindegy. Kifejezetten közepes pénzű barátnőim nyomulnak ott, ha szülinapjuk van, meg ilyesmi.

          Én egyedül vagyok felnőtt, nem tudok arra megoldást, hogy egy család ilyen drága helyen töltse a heti egy napját. Ne haragudj, egészen elvadultan értelmetlennek érzem idehozni a cipőt, a Rolexet, ennyi mindent elemezni, összevetni, a te életed felé terelni az érvelést. Nekem más az életem, mások a szokásaim, és én magamról írtam. Semmi rábeszélés, iránymutatás nincs se a szövegben, se a fitneszezésben, sőt, hosszan írtam, hogy ez az én preferenciám, a fenti kommentben pedig azt, hogy _nekem_ az a napijegy is megéri, ha épp telik rá, mert olyat kapok _én_ érte. Ez alkat kérdése is: sopánkodsz az árakon, vagy nem. Én nem szoktam, hanem nagyívűen nem veszek olyat, vagy pedig de, de akkor nem magyarázkodom. Oké, ha nem telik, de szörnyülködni, hogy miért annyi? Azért, mert annyira tartja magát. Ha rosszul lövi be, tönkremegy, és akkor majd enged. Még mindig ez a régi kádári reflex, ugatjuk a kapitalizmust, pedig az ilyen. Minden van, tényleg, és pénz kérdése. Ha mi volnánk vállalkozók, akkor azon panaszkodnánk, mennyi költségünk van, alkalmazotti bér, járulék, rezsi, karbantartás, minden, és milyen sóherek az emberek, nem adnak borravalót sem. Ami igazán és rivális nélkül tud jó és egyedi lenni, azt egyébként drágán is megveszik.

          “A férjem vegyen magának egy második rolexet, mert ő meg azt szereti, és nem lenne fer azt mondani, hogy na édesem most inkább ne?” ??? Ez csúnya játszma, ha így van. Azért költünk valamire (ritkán), mert anyu/apu/gyerek épp attól van jól. Annak, hogy akkor mindenkinek, nyakló nélkül marhadrága dolgok, mert így igazságos, nem sok értelme van. Most Dávid kapott kettő cipőt, mert neki kellett, Juli meg egyet se. Van ilyen, nincs egyensúly rövid távon. Szépen is volnánk. Mindenkinek külön szoba, laptop, mert így igazságos, na persze, abba rokkannak bele sokan (“nehogy irigyelje, haragudjon rá, hogy ő nem kapott”, apu meg a kardiológián végzi).

          Amúgy lehet a családban mindenkinek kis luxusszámlája, összespórolmánya, amit tényleg arra költ, amire akar. Én ilyesmire költeném, nagy előnye mondjuk egy ékszerhez, kocsihoz, órához képest, hogy az élményt nem lopják el. A fiam, amikor bejött egy nagy munkám pénze, swiss cardot kapott. Most meg bringát, mert az kellett.

          A második Rolex viszont, ne haragudj, annyira bődületesen értelmetlen egy egészséget védő téma alatt, ez tényleg stigmatizáltan sznob még hipotézisnek is akkor, ha azt állítod, hogy fitneszre (a másik három, normális árú helyet is tekintve) nem telik. F and M, Lite, Flex: a szolgáltatáshoz képest nem tartom drágának a napijegyet. Oxygen: drága, de van az az ünnepi pillanat, hogy az is megéri. NEKEM.

          Azt viszont látom, hogy mindenki megmagyarázza a saját költéseit, meg azt, hogy kis hazánkban a pénz miatt, mások költése és életmódja körül olyan érzelmek, érvek, indulatok tudnak előjönni, hogy az népegészségügyi (pszichiátriai) kérdés.

          És azt is, hogy annak, aki tényleg akar mozogni, és fontos neki a profi(bb) közeg, annak ez nem pénzkérdés lesz. Gyanítom, hogy jellemzően nem olyanokkal beszélgetek itt, akiknek nagy probléma volna egy tizenkétezres vagy akár húszezres havibérlet. Akkor már inkább időben vagy kitartásban, vagy más sportágat szeret.

          A protein meg, ha nem pluszban eszem, nekem olcsóbbá tette a kajálást.

            • Én az előző kommentemet nem a poszt kapcsán, hanem a felette lévő kommentedre válaszolva írtam.
              “Eközben kajára minden nap kétszer-négyszer ennyit, fölösleges kajára és élvezeti cikkekre is kb. egy napijegy árát költjük… és nem veszem elő az autózást, parkolást.”
              Erre írtam, hogy attól még hogy nem megyünk túlárazott helyekre, még nem biztos, hogy eltunyult prolik lennénk. (voltam már ott, mert a cégem kapott ingyen bérletet, de egyszeri alkalom elég volt belőle, mert végtelenül kellemetlen közegnek, sznobnak és parasztvakítósnak éreztem, valamint inkább kapnék viszkető kiütést, mint sem Habonnyal talizzak még ott is. Elég nekem az, hogy majd minden nap látom az utcán:) És nem csak róla, meg a sleppjéről, hanem úgy általánosságban arról a közhangulatról beszélek.
              Nem azért ennyi, mert ennyit ér, hanem azért ennyi, hogy a megfelelően vastag emberek menjenek oda, és más ne. Ez kirekesztő, és sznob.Attól még lehetnek jó gépeik.
              Privilegizál, bár ettől a szótól herótom van. Nyilván ezektől a mondatoktól, nem fogsz beköltözni egy pók utcai panelbe, homlokodra csapva, hogy jé tényleg mekkora sznob vagyok.
              (Nem tartalak annak amúgy.) Egyszerűen én csak el akartam mondani, hogy az Oxigén egy rohadt sznob hely, de nekem nem para, ha neked tetszik. Nem szörnyülködtem rajta, hogy ennyi, mert felőlem fele ennyi is lehetne, akkor se kéne 🙂 De megértem mindenki dilijét. Én így vagyok a Sztárbáksz (sznobul ejtsd) termoszaival! OMG. 6000 Ft (valójában 7) a termosz, de nem csöpög, nem hűl ki, nyáron tartja a jeget, télen 4 óra múlva forró benne a kávé. Ha valaki kérdezi, ezt kényszeresen le kell darálni, mert a következő az, hogy de mennyi. De attól még tudom, hogy van olcsóbb is, (700Ft) csak az lehet, hogy nem szürkéből átmenetesen sárga, vagy narancsos, vagy csillogókék, vagy nem Olyan.
              A családi vonal meg tényleg rohadt más dolog, attól függetlenül, hogy nem egy folyamatos dekára kimért igazságosztás. Egyszerűen más életszakaszok vannak, egy közös létezés mindig kompromisszumos, még akkor is, ha a felek nem kényszerítik a másikat. Mások a prioritások.
              Azt éreztem, hogy a kommentedben számon kéred az olvasótól, hogy ugyan már miért nem gazdálkodja ki a 8 000 Ft-os jegyet, miért inkább más fasságra költi, pl 3000 Ft-os gyerekcipőkre (x3). És ezt nem tartom jogosnak, mert nem úri huncutság a terembe járás, nem kell kigazdálkodnia ezt senkinek. Mert akinek ki kell, az menjen egy olcsóbba. Nem veszít semmit.

            • “Erre írtam, hogy attól még hogy nem megyünk túlárazott helyekre, még nem biztos, hogy eltunyult prolik lennénk.” Ha így interpretálod, akkor ez hamis dilemma lesz, ehhez fáradt vagyok. Senki nem állított ilyet. Nem tudom, nem figyelem, hogy mit sportolsz, hogy élsz, mire költesz, idegesít a folytonos, kényszeres viszonyítás, önbemutatás, hatásvadász érvelés, a saját achievement vagy döntés idetevése, felmutatása ebben a formában. Nem tudom, hogy mondjam már, olyan ez, mint a birkózás, nem felelek az interpretációdért, vagy hogy mit minek érzékelsz. Én őket, a cigire, pizzára, rendelt kajára, okostelóra satöbbi költőket és eközben anyagi helyzeten sopánkodókat tartom önáltatóknak, ők meg biztos engem. Én senkinek soha nem beszélek arról már, épp hova megyek vagy mit csináltam aznap, egyszerűen élni akarom az életemet, történetesen az Oxygenben mámorítóan ki tudok kapcsolni, sajnálom, ha ez bárkit zavar, vagy parasztvakításnak tartja. Ami hátrány számomra, azt odaírtam, de így leszólni viszont tök bunkóság, csak arra jó, hogy megint engem stigmatizáljon, miközben én senkit nem stigmatizáltam. Nem, nem kértem számon, ott van fönn extrém hosszan, hogy nem kell senkinek követnie, azt csinálnia, ami nekem jó vagy élvezet vagy megengedhető, vagy amit halál ellen vetek be. Csak rávilágítottam költségvetési szokásaink tökéletesen irracionális, babonás, nem-boldogító voltára (amiben a rolexes felvetésed megerősített).

              Gyerekcipő: megint az én életem, én példám volt. Senkinek nem szegezek semmit, én nem tudom, az olvasó hogy él. Legfeljebb a saját ismerőseimről írok. Ha fennakadsz a szövegen, benned van az ok. Az Oxygen, mint írtam, nem terem elsősorban, inkább életmód-hely a vináriummal meg étteremmel, kurva sznob, igen, én vagyok az, aki közepes jövedelemmel megtalálja a jó érzéseit egyszerű, de profi közegben, kokszfejűek között és picsadrága sznob helyeken is. Ahogy vékony vagy kigyúrt nőket sem bodyshamingelünk, mert még irigynek tűnünk, úgy nem szóljuk le az exkluzív dolgokat sem, a(z első 🙂 ) Rolexet sem, szóval nem csak az egyszerűeket illeti kímélet.

              De, igen, veszít, sajnos, veszít, sokat, nem tudom, milyen alapon állítod ezt, a F and M-ban néha tök zsúfolt finn szauna van, egy infra, egy fényterápiás és egy gőz, és nincs medence, se úszó-, se merülő, és főleg nincs tényleg száz fokos szauna, és akkora tisztaság sincs. Vagy, itt írta feljebb Eastern, hogy nincs meleg víz és vizeletsugár csörgedez a szintén nem olcsó belvárosi klubban. Hát, nem tudom. Biztos vannak elméleti helyek, amelyeken ugyanezt megkapod ugyanilyen nyugiban, panorámával és belsőépítészettel, mindezt a közelben, de én eddig csak gyakorlati helyeken jártam. Ami ehhez fogható volt, az mondjuk a locsmándi Sonnenpark szaunarészlege, Spanyolországban a Dolce szállodáé vagy a felsőtárkányi Bambara. Szóljon, aki tud ilyesmit, rohanok oda.

              És: ugyan, tényleg nem kell a “sznob” hely? Nem az emberek, a hely. Vagy csak jólesik leszólni, mint azt az izmos lábat? Ne már.

            • Szerintem te nagyon félreétettél valamit. Lábügyben meg pláne…Ez a stílus nekem nagyon durva.
              Közi az eddigi jó cikkeket, olvasmányokat. Sok sikert a továbbiakban.

            • Azért olvasom most döbbenten, hogy “a családi vonal meg tényleg rohadt más dolog”, mert kirajzolódom itten magamnak: mintha én valami láblógató szingli lennék, aki nem tudja, milyen az élet, meg mások érdeke, eközben nem csak hármat szültem és neveltem, hanem ekkor is és előtte is egyedül csináltam körülöttük mindent. Szóval miközben edzettem olcsóbb meg drágább helyeken, panaszkodás helyett megcsináltam a testem, és edzőcuccot és proteint vettem, amit annyian lenéztek rólam és szóvá tettek azóta, egyedül álltam helyt házimunkában, bevásárlásban, szülői értekezletben, pénzkeresetben, érzelmileg és mindenhogy. És nem panaszkodtam. És nem csúsztam szét.

              Azóta megtudtam, titkon hány ismerős kényszeres evő, cigiző, gyógyszerfüggő, rendszeresen berúgó, sorozatfüggő, és meg kell mondjam, a pofám leszakad, hogy folyton én voltam kikezdve mégis.

              StarBucks köcsög. Te jó ég. Ha mindenkinek megvannak a kis titkos túl drága, magyarázkodós hülyeségei, minek bántjuk egymást?

            • A fenti kommentelő megjelent még később, például a majdnem, az majdnem semminél, hogy megmondja a tutit. Nem tudom, egyedül vagyok-e vele, de nekem mindig tök furák voltak a terjengős, nagyon megmondós kommentárjai, mindig mindenben a legjobban ő csinálta a mindent, és amikor nem, akkor is, mert ő mennyire leszarja. Sajnálom, nem szoktam így véleményezni a többi kommentelőt, de olyan régóta feszít ez. Néha vicces, az tény, és élvezetes nyelvileg, de máskor meg csak hosszú és megmondós, és nem tudok vele mit kezdeni, mert annyira arra van a legtöbbször kihegyezve, hogy milyen bénák mások, meg milyen hülyén gondolják. Nem tudom, itt vagy-e még, nem szeretnék senkit a háta mögött “kibeszélni”.

            • Ez egy fórumhangnem, mostanában olvastam őt a porontyon vagy bezzeganyán, és ott ilyen vagány, szerethető hang. Habár, a p/BA is blog, csak többszerzős, a szerzők kommentelnek is, minden közösségibb (“demokratikusabb”). És nem azonosíthatóak a nickek.

              Itt egy kicsit más a helyzet, én jobban ki vagyok téve mindennek (névvel, arccal), személyesebb is vagyok, és erősebbeket állítok, és nagyon máshogy élek, “lázadok”. Nagyon kevés olyan ember van, akinek az élményeire, problémáira, kételyeire, helyzeteire hasonlítanak az enyéim, és állandóan úgy érzem, hogy direkt nem akarnak érteni.

              Nagyon furcsa, hogy ennyien a pénzre, sóhajtozásra hegyezték ki a témát, akik amúgy sportolnak, és tudják, hogy ez fontos, sőt, életmentő. A viszonyítgatás, saját élmény mint ellenérv, “én így csinálom, mert/tehát az a helyes, és az a jó” is meglep. Hogy nem bírja lenyelni az Oxygenemet, nem tud elmenni mellette, muszáj nekifeszülni, és hogy ez vád volna, hogy miért nem gazdálkodja ki egyszeri olvasó a nyolcezret??? Meg a kvázi vád, hogy én nem tudom, milyen a család. Most nem azéet, de ha marslakó volnék, ezekbő a kommentekből azt gondolnám, hogy a család, az csupa játszma, kényszerű lemondás és irigykedés, mást akarás. A Rolex meg a fölösleges tárgyak idehozása is wtf mai szemmel.

          • Ez új, köszönöm. Ebből is látszik, hogy itt olvasok a legtöbbet, más fórumba csak bele-belekapok, kommentelni pedig egyáltalán nem szoktam.
            Nincs kimondva, csak működik a reflex: 1. ő így csinálja – 2. én nem – 3. de azért ha tehetném, tenném – 4. jaj, gondolatbűn – 5. begurulok – 6. visszavágok a szerzőnek, mert a 3. és 4. lépéseket nem is észlelem, nem tudatosak.

            • szerintem amiben ő rám céloz:
              forintosítja a gondolatait
              meggyógyult
              felesemigaz élete
              diáta, sport
              manipulált fotó
              nyolcvan kiló

              Itt most nem hangsúlyos a feminizmus, de hideglelős, ahogy nézeget és ítél, kilókat számol.

              Az ő köre két éve ezekkel turnézik változatos helyeken. Volt még az, hogy hánytatom magam és szerencsétlen a felépítésem, kihullott a hajam, és hiába lettem izmos, csak csúnyább lettem. Meg hogy majd abbahagyom, ez csak múló hóbort, és akkor semmi sem marad, pedig én előtte is edzettebb voltam.

              De én nem az a fajta vagyok, aki háromhavonta új projektbe kezd.

              Azt, hogy ennyire nem bírnak elmenni mellette, folyamatosan kattintgatnak, támadják, hogy nem is úgy van, elismerésnek veszem.

        • Ja, és volna még itt egy aprócska különbség, ami végképp értelmetlenné teszi, hogy arról beszéljünk, te miért nem mész hetente egyszer (!) családostul (!!!) az Oxygenbe, amit egyébként nem is szeretsz.

          Itt nálunk nincs családi költségvetés, egyeztetés. Amikor volt, sem ilyen volt, hogy naaa, én hadd vegyek ezt, és akkor cserébe te is vehetsz horgászfelszerelést. Döbbenten figyeltem a mamamin azokat, akik valami limitált hordozókendőért egyezkednek “Apával”, ami sunyulást jelentett leginkább.

          Egész pontosan, mindazt, amit erre a luxusjóra költök, vagy proteinre, kajára, arckrémre, márkás fehérneműre, utazásra, színházra, eredeti cédére, étteremre, az nemhogy ilyen játszmásan van beadagolva, kikönyörögve, egyezkedve, hanem én kerestem meg az árát. Ez furcsa, hogy nem jutott eszedbe. Egyrészt azzal, hogy három gyerek után csp és adókedvezmény van, amihez ugye szültem és nevelek hármat, másrészt a kockázatvállalásommal, döntésemmel és kvalitásaimmal, illetve hangyaszerű, ám tücsökként élvezett munkámmal (ami mellett bőven van széklábfaragás is, korrektúra, 0,14 ft/leütésért). Nem tudom, ha ennyire könnyű és héderezős a bloggeri lét, és ilyen egyszerűen dől a lé, miért nem csinálják többen. Mi a titka?

          Ez nem csak neked szól, “a feministákat el kellene számoltatni a jövedelmeikkel” kommenttől kezdve a legsunyibb hova járok-mire költök Minden Áron-i és névtelen áskálódásig minden volt már.

          Egyébként a gyerekeim is minőségi kaját, cipőt, gyerekprogramot, ruhát és különórát kapják, ha valakiben ez merülne fel. Azt a pénzt költik mások anyuékhoz leugrunk Zalába, saját kocsira, nem tudom, mire.

          Szóval nem csak az van, hogy én már annyi mindenen keresztülmentem, olyan durva volt az onkológia, a halál, az, hogy évekig semmi időm nem volt magamra, aztán meg a teljes magány, és mindent egyedül kellett, egy-két jóbarátot leszámítva, és ezért én most már megérdemlem az abszolút, a hisztérikus kényeztetést, a legjobbat, az élet extra minőségét. De ez is van. És jól is vagyok tőle, produktív. Ugye, lehetnék simán alkesz, százhúsz kilós, depressziós, vagy kockalelkű, rettegő rabszolga. Ez következne a helyzetemből.

          És ha nekem bejön megint egy nagyobb jövedelmem, nem kizárt, hogy egy tízalkalmas bérletre benevezek az Oxygenbe. De még az éves bérlet se, amihez jár nyolc bónusz napi belépő, van egy csomó ember a környezetemben, aki imádja az ilyen vízi világot, nagyon pihentetné, de pénzkérdés nekik. Ha én azt írom a posztban, hogy nekem az Oxygen a mennyország (a szolgáltatás, nem a Habony, aki egyrészt nekem nem rontja el a kedvem, másrészt novemberben láttam először), akkor elég tirpák dolog ilyen gúnyosan leszólni, csak mert te nem annyira kedveled az ilyen élvezkedést/nem jött be a hangulat.

            • Nagyon basszus. Azért magyarázkodom, mert elhittem neki, hogy milyen tékozló, önző dög vagyok, míg ő szépen kiszámolta, hogy három fő (nehogy kimaradjon valaki!) heti egyszer mennyiért menne.
              Novemberben voltam utoljára.
              Én keresem a pénzt, nem tart el senki, mindig volt saját jövedelmem, és nem jelképes.
              Aki megengedheti magának simán, annak nem kell megideologizálnia.
              Aki néha megengedi magának, pl. kéthavi fodrászról lemond, vagy olcsóbb arckérmet vesz, vagy elballag, és bejelenti a villanyóraállást, és ezért visszakap 30 ezret, az sem ideologizál, kinek, miért? Ez volnék én amúgy.
              Aki meg nem engedheti meg magának, az nem megy. Tényleg szomorú, de most nem ez a téma.
              Szaunabirodalom+medence+panorámaterasz+konditerem+világszínvonalú spinning a Naphegy Oxygenben van egyedül, máshol nincs, csúsztatás állítani, hogy van.

    • Csatlakozom. En is orulok a videki “prosztosagnak”. Itt is jo a fitti es a fentieknek toredeke a haviberlet. Ha valaki fix 120-at keres mondjuk tanarkent, akkor marpedig a berlet ar vagy napijegy ara szempont. Miert ne lehetne? Es orulni annak, hogy videken ez megfizethetobb… Nem arrol van szo, hogy a minosegi vagy “luxus” iranyaba mozdulo szolgaltatas ne legyen felarazva, (legyen es aki teheti vegye is igenybe) hanem arrol, hogy mindenki talalja meg a sajat penztarcajanak es igenyeinek megfelelot.

      • Én sem mondtam, hogy nem szempont, ellenkező esetben éves klubtagságival egész nap az Oxygenben hédereznék, és blogot sem írnék. Ne hegyezzétek már ki ennyire erre, ez hangulatkeltő. Azt sincs kedvem kiszámolni, mennyire jön ki egy edzés bérlettel. Annyi faszságra költ mindenki, már a sport is ilyen káros szenvedélynek lesz tekintve. Igen, a szolgáltatás pénzbe kerül, igen, a főváros drágább, mint a vidék, és Buda frekventált részei drágábbak, mint a külső kerületek. Ez igazi reveláció…

        Nekem az a fura, hogy a 120-as tanárnak is van okostelója húszezer forintos korlátlan előfizetéssel, meg pici Opelje, akármije.

        • Nemelyiknek biztos van okosteloja, akarmilye. De nem kihegyezesrol van szo reszemro biztos nem es Ari is csak elmondta, hogy a fovarosi arak mellett aligha engedhetne meg a ftneszbe jarast es en sem, nyilvan eddig nem tudtunk a pesti arakrol en nem is neztem utana soha, csak most, hogy te leirtad. Ez nem jelenti azt, hogy az ar mint olyan az egyetlen szembeszoko tenyezo. A kihegyezes akkor van, ha szarul kellene erezni magunkat attol, hogy ezt megemlitjuk, mert feltunik az arbeli kulonbseg. Szerintem ennyi tortent, nem tobb.

          • Az a baj, hogy hangulatkeltő. Ha én nem gúnyolódom a “csóróságon”, és nem is méltatlankodom, hogy miért nem jár mindenki az oxygenbe, akkor ti se állítsatok be ilyennek (nemezalényeg: nem tudnék a szemükbe nézni, celebeknek beárazott). Főleg hogy senkit nem beszéltem rá semmire, csak bemutattam, amit ismerek.

            • De ki gunyolodott? Most komolyan kerdezem? Egyszeruen megorultunk annak (Ari is), hogy a hozzank kozeleso fittik arban elerhetok. En nem gunyolodtam soha azokon akik barmilyen felsobb kategoriaju es dragabb szolgaltatast igenybe vehetnek. Sot, ha lenne ra kapacitasom en is ugy tennek, mint ahogy tettem is amikor lehetosegem volt ra. Most mas a helyzet es tenyleg arrol van szo, hogy orulok annak, hogy a kozelben egy kulturalt, jol felszerelt, minden szempontbol megfelelo es meg arban is tokeletes a fitnesz terem. (plane ha a tobbi jellemzovel is osszevetem, pl. nincs zsufoltsag csak este es szombaton, de akkor sem kell varni semmire) A duplajat mar nem tudnam kifizetni, tenyleg csak ennyirol szolt a hsz. a videknek is megvan az elonye…

            • És még az a baj, hogy ezzel megint erősítünk egy beszédmódot, amit annyira szeretnék már nem tapasztalni ilyen sűrűn.

              Hogy tulajdonképpen, ha drága, ha macerás, sérülésveszélyes, időigényes, akkor lehet erre is legyinteni, akkor csak elgondolkodtunk egy kicsit, eddzünk-e, de ja, akkor ne, és így lesz ez is ilyen tulajdonképpen mindegy. Persze, mindegy, minden mindegy, aztán majd ki tudja, miért, mikor és mennyire robbansz le vagy leszel tompa és bepunnyadt. Itt ez a veszély, és valamit muszáj lesz csinálni előbb-utóbb. Nem bánom, ha ebben ez az itteni szemlélet tud lenni felkiáltójel, ezért írok róla, de tényleg nem kell magyarázkodni, viszonyítani.

              Nekem sosem volt tompa és bepunnyadt, monoton vagy gyilkosan stresszes, megalkuvós az életem, mindig is bringával jártam napi sok kilométert, és tizenkét éve kezdtem a futást, és mégis, mintha ezerrel több szín lenne most ettől az egésztől, ott edzéskor is, és utána, az álmom, a lesült vállú bringázásom, a közérzetem, a tojássalátám, minden. És itt ez a sok nő körülöttem, és gyilkos a stressz és nincs kedvük semmihez, és hízás van, és keresik, hogy lehetne valahogy másképp, és ugyanazokat a kicsinyes érveket veszik elő mégis sokan, mint ami elől én ide a blogra menekültem, és ugyanarra jutnak, hogy nem érdemes, nem éri meg, ez sem jó, ez csak PRIVILEGIZÁLTAKNAK (ez a szó is innen spriccelt szét ám) fenntartott luxus. Most a hallgatag olvasókra gondolok, nem rátok, akik tényleg jártok. Légyszi, egy kicsit mérlegeljétek, mit eredményeznek a szavak, ha ebbe a desznob-dedrága irányba visszük el a dolgot.

              Én sosem viszonyítottam senkihez magamat, a sztorim mindig egyedi volt, sosem kívántam el senki életét. Volt egy nő, csodáltam, ma, meglepetésemre, ő csodál engem. Minden kurva családi ünnepen téma volt nekünk, két testesebb nőtagnak címezve a sógornőm, hogy bezzegmilyenvékony, anyám nem átallott ezzel akkor példálózni, amikor kilenc hónapos terhes voltam, hozzátéve (gyerekorvosként), hogy sógornő bezzeg nem vacsorázott terhesen. Én eközben csak arra gondoltam, hogy említett sógornő miért nem lazább, jobb fej, és miért tesz rám megjegyzést, miszerint biciklizni nem nőies (mert combot csinál). Nem gondoltam, hogy nabazmeg, akkor sem, amikor tanúja voltam, hogy nézi új bikiniben magát a tükörben. Ő ilyen, ő vékony, tetszik magának, jól van, én nem csinálnám, de testem sincs hozzá, menjünk tollasozni. És nem viszonyítottam magam a velem nem különösebben kedves kolléganőhöz sem, aki néhány dundi év után előállt egy nyári évzáró tanári kiránduláson álomtestűvé gyúrva. Emlékszem a primer reakciómra: hogy jé, hát akkor ez lehetséges, ilyen van, milyen szép a bőre a lábán, és mennyivel jobban érzi így magát. Nem kezdtem magyarázkodni, firtatni, hogy ő miből, mennyi idő ez satöbbi. Amikor annak jött el az ideje, akkor viszont a magam dolgainak mindenki más lesése, véleményezése és követése nélkül komolyan álltam neki.

              És úgy vagyok vele, hogy ha úgy alakul és épp nincs bérletem, akkor kétezer forintos napijeggyel, amit adott esetben, egy masszívabb vízóraleolvasás után a duplikát Stendhalom meg Volteire-em antikváriumi eladásával hozok össze, nincsen pofám nem tisztességesen edzeni, úgy, hogy annak látszatja is legyen, és elég legyen belőle mondjuk heti három. Így is pénz, igen, és még több idő. Nyolcezer forintos napijeggyel pedig nincs pofám nem újjászületni és édesnek és türelmesnek lenni egy hétig mindenkivel.

              És nekem sem szabad választás, hogy Borsod megyében vagy épp Diósdon edzek-e, vásárolok-e, vágatok hajat. Nekem itt kell megélnem, itteni árak mellett.

          • Pont így, Lucerna. Én nem sajnálom senkitől, aki ezt megengedheti magának, de tényleg ledöbbentem – nem is tudom miért, hiszen Pesten minden drágább – és nem volt szándékom a hangulatkeltés, és egyáltalán nem akartalak “ilyennek” beállítani. Azért ha józan ésszel belegondolunk ennyiért egy átlag magyar nem tud sportolni, főleg nem rendszeresen, de szerencse, hogy vannak sokkal olcsóbb helyek, más lehetőségek. Tényleg örülök, hogy vidéken olcsóbb minden, mert pl. nálunk a napijegy 900 ft – ami nem kevés – a bérlet meg az egy hónapos 7 ezer, a 12 alkalmas 6 ezer forint, mi azért emberbarát ár, még legszorultabb helyzetben is kigazdálkodtam mindig.

  3. Nekem egy másik Danubius, a Flamenco hotel volt a kedvencem, ár normális, medence van, szauna van, kevés de elég gép van, és általában nagyon normális arcokkal találkoztam ott. Kár, hogy már nagyon messze van.

    Most a Hélia lett közel, az drágább, nagyobb, majd kipróbálom. 🙂

  4. hú, nagyon tetszik ez az írás, tök jó 🙂 egyáltalán, nekem nagyon tetszik, hogy ezekről írsz (az eleje is, meg a teremteszt is). tényleg iszonyú durvák az árak, ez engem is meglepett, mondjuk igaz, hogy én csak pesten nézelődök, ami néhol jóval olcsóbb. na persze nem mindenhol. komolyan felnézek arra, aki, főleg előképzettség és különösebb iránymutatás nélkül, feltalálja magát egy fitneszteremben, én pont azért járok kizárólag csoportos órákra mert sosem tudom a bőség zavarában eldönteni, hogy mennyi micsodát kell csinálni, órán meg megmondják, és nekem az nagy előny, nem szeretek edzés közben még gondolkodni is, úgy látszik, nem vagyok elég szuverén ilyen ügyben 🙂 egyébként ahova én járok, a váci utcában, ha szabad hozzátenni helyeket (color fitness, váci utca 19, millennium udvar), ott csak csoportos óra van, de az viszont annyi, mint a szemét, három teremben egyszerre, mindenféle, ami csak lehet. hála istennek, olyan idétlen időben is, ami nekem kell, délben-kora délután. általános tapasztalatom, hogy ez teljesen holtidő, vagy reggel héttől tízig vannak órák, vagy délután négytől, itt meg hurrá, egész nap, egykor is, amit általában úgy kell vadászni. a napijegy itt is förtelmesen drága (2100 ft egy óra), viszont minél több alkalomra veszel, úgy drámai ütemben megy lefelé, a háromhavi korlátlan már 21000, nekem meg éves korlátlan van, 54000ért, ezt kértem karácsonyra, ami egyébként az órajegy árához képest teljesen aránytalan, de én örülök neki. ja, van szauna is (kb egyszemélyes), meg jobb napokon néha meleg víz is a zuhanyzóban, ha eleget vár rá az ember, és aztán még van türelme a vizeletsugár intenzitású zuhanyhoz. csak mert ha jobban kinyitom, kihűl. szerintem protein nincs, maximum szőlőcukor. van a recepción egy víz- és üdítőautomata, ami olaszul írja ki, hogy nm működik. általában nem működik. most így belegondolva mindezekbe, a 2100 forintos órajegy tulajdonképpen arcpirító. viszont legalább ott tartja a hot iron/iron cross órákat bence, a közgázos szakdolgozó, aki egy imádnivaló pali, abszolút törzsvendégei lettünk egy csomóan, és így aztán roppantul barátiak a 12:30-as órák, mindenki ismeri egymást. ja, amúgy egyszer parkoltam a mélygarázsban, munkahelyről jövet, amikor már nem volt időm hazamenni letenni az autót, az is megkezdett óránként 750 forint. váci utca, te csodás. de oké, az nem a fitnessterem hibája, hanem a millennium udvaré.
    és én speciel örülök a fitness-témájú írásoknak, én nagyon szívesen olvasom őket mindig!

    • “jobb napokon néha meleg víz is a zuhanyzóban, ha eleget vár rá az ember, és aztán még van türelme a vizeletsugár intenzitású zuhanyhoz” ez iszonyatosan ciki, már az emberi jogokkal határos téma.
      Nyilván az edzők munkáját és hozzáértését, az órák összeszervezését kell megfizetni, az komoly érték.
      Mások munkáját mindig lebecsüljük.
      Meg aztán milyen rezsije lehet egy nagyüzem-szerű, légkondis teremnek, ahol folyton zuhanyoznak, hajszárítanak? Huszonöt fokban edzeni kín.
      Én is csak úgy nézegettem a gépeket, lassan kipróbáltam, néha edző segített, meg sokat ovastam, a tesóm mondott ezt-azt, figyeltem a személyi edzőket, és ráéreztem a mozdulatokra. Hogy két tizenöt kilós súlyzóval a kezemben lefelé lógok a korlátról, lengek, azt én találtam ki, sokat vagyok fejjel lefelé, meg a nyújtsáaimat, gyerekkori mozdulat-emlékekből valami teljesen újat, és ezek a legértékesebbek, nagyon jól esnek a testemnek (amit nagyon megterhel pl. a súlyemelés).

  5. Ez nem mostani, hanem régi történet. Az első terem ahova beestünk az akkor épphogy tini gyerekemmel, klasszik alagsori vacak volt. A következőképpen: aligkamasz éppen dühöng valami aktuális őrültség miatt, és közli, hogy akkor ő most szétüt valamit. Mellettünk pár méterre ott a lejárat. Mondom, menjünk le, recepció sincs, az első szembejövőtől kérdem, boxzsák van-e. Van. Akkor megfelel, kérünk jegyet, cipő le, gyerek már nevet, de kipróbálja. Törzsközönség nagyjából egy percig figyel, aztán valaki odajön, mondja mire vigyázzon. Több mint tíz évig jártunk oda, míg be nem zárt. Jó volt.
    Ahová nem régen jártam, eljöttem, többet nem megyek, most keresek új helyet. Eljövetelem oka, hogy lassan már minden van, csak a mozgási lehetőség egyre kevesebb. Az utolsó csepp a pohárban a hajgyógyász és a spirituális tanácsadó volt.

  6. Hát, nekem a “budai elit” kimaradt, de elvetemültem, gondoltam, írok a pesti termekről.
    Kicsit hosszú lett, ne haragudjatok.

    Hosszas keresgélés után mi is a color fitness-ben kötöttünk ki, akkor még Astoria fitness volt a leánykori neve.

    Van előnye, van hátránya – ebből van több – de még mindig az egyik legjobb opció.

    A gyerekmegőrző – bevallom – teljesen hidegen hagy. Eddig egyetlen helyen, a Life-ban volt, azt ki is használták rendesen, mindig előre be kellett jelentkezni, mert teltházzal pörgött.
    Viszont tényleg nagyon népszerű volt, és nagy könnyebbség lehet az, ha valaki legalább addig vigyáz a picire, amíg te gyúrsz. (Egyébként egyenlőségpárti apukák is bőszen használták – az egyik gyerekre vigyázott az animátor, a másik gyerektornán volt, ő meg lelkesen fekvenyomott.)

    A kardiogépek száma és minősége – hát, ebben is élen jár a
    Life a futópadjaival. Viszont hihetetlenül lassan javítanak meg bármit is, és mindig tele vannak a padok kora délutántól kezdve.
    (Itt készültem egyébként Mátra-túrákra.)
    Tehát ha egy gép kiesik, akkor már hátránnyal indulsz, sorba kell állni, kellemetlen.
    Viszont jó minőségű.

    Gilda Max Allee – itt is vannak jó minőségű futópadok, és várni se kell rá, de én oda még egyszer be nem teszem a lábam. (A sztori később.)

    Kistermekben általában egy van, az is gyenge, oda úgyis az olcsó ár miatt, és a kedves személyzet miatt érdemes járni.

    Astoria color fitness – futópadból csak kettő van, és az is időről időre elromlik, viszont nagyon gyorsan javítják, és rengeteg spinning-gép van, és a spinning-órák is jók, és taposógép is van, azt hiszem, egyedül lépcsőző nincs.
    Mindent elmond róla, h itt szerettem meg a tekerést. 🙂

    (Voltam a hihetetlen World Class-ban is a Marriottban, hát, nem győzött meg, h nekem oda kéne járnom – nincs hely, zsúfolt, és mindig minden eszköz tele van. Többet nem szeretném megérni, h bemelegítés után álldogálok húsz percet, mert semmihez nem férek oda.
    A kilátás viszont szép, és ha jó az idő, akkor az erkélyen tudsz bemelegíteni.)

    Erőgépek:

    Life – ebből kevés van, például csak két fekvenyomó pad van, és az semmire se elég az itteni létszámhoz képest. A terem maga zsúfolt, kevés üres hely van bemelegíteni, és a guggolóketrecnél mindig valaki valami mást csinál, mint amit kéne.
    Viszont minden jó minőségű, életem legjobb fogású franciarúdjai itt voltak.
    A súlyzókészlet jó, van kettlebell is, van bicepsz-pad, és a gépek többsége is jó, vagy legalább többfunkciós.
    Viszont bármi elromlik, hetekbe telik sajnos, mire megjavítják.
    A kedvenc hátgépembe egy anyacsavart sikerült egy hétig nem beletenni, így használhatatlan volt. Hoztam egyet a Bakosból, hihetetlen 30,- Ft-omba fájt.

    Gilda Max Allee – itt változó minőségű a géppark, de van legalább négy fekvenyomó pad, rengeteg súlyzó, amik tényleg jók, több ugyanazokból a lábgépekből, változó méretben.
    Viszont soha semelyik súlyt nem képesek visszarakni. De erről majd később.

    Astoria color fitness – régi gépek, viszont időről időre felújítják őket, a hely szűkös, de a probléma inkább a párhuzamos csoportos órákban keresendő – ott volna ugyanis üres hely felülni, bemelegíteni rendesen.
    És itt van a világ legtutibb fekvenyomója is – rá tudsz állni segítségképpen, h hátizomból jobban tudd emelni a rudat, ha baj van.
    Sajnos az egyik kedvenc masinámat száműzték, viszont hoztak egy gugológépet, ami jó azoknak, akik nem mernek szabadsúllyal valami sérülés miatt gugolni, mint például én régen.
    Mindent gyorsan elintéznek a recepciósok.
    A súlyok össze-vissza, ennek oka abban keresendő, h mindenki jószándékúan a helyére szeretné tenni, ám nincsenek feliratok. 😀

    Fehérjék számomra nem relevánsak – túl magas a szénhidrát-tartalmuk – ezt egyébként nem tudom, te hogy csinálod, Éva.
    (Maximum itthon a nagy bödön Scitec-es csokisból szénhidrát-napon a reggeli műzlimhez.)
    Egyszer próbáltam a Life-ban, és megkérdezte a pultos, h tejjel óhajtom-e az epreset, én mondtam, hogy leginkább vízzel, és többé nem merem ezt másra bízni. De ez még a régi szép idő, amikor rizsen, zöldségen, és zsírszegény túrón/húson éltem.

    De a legdöntőbb számomra a közönség:
    A Life tele volt érdekes arcokkal, viszont nagyon kevés kivételtől eltekintve kedvesek voltak, tudtak viselkedni, udvariasak voltak, szívesen segítettek.
    A teremedzők készségesek, a recepciósok annyira nem.
    (Viszont itt volt az a szegény olasz legény, akit kénytelen voltam leverni a bicepsz-rúddal, merthogy azt hitte, h majd bicepszezés közben én majd kitérek, mert ő jön.)

    Gilda Max Allee
    A tesztoszterontömeg és bunkónegyed. Soha senki nem képes helyére tenni a súlyokat.
    Itt volt az, h egy fickó el akart küldeni a fekvenyomópadtól, merthogy az az ő kedvence. Volt üres még három, megkérdeztem, h mégis, miért nem jó neki az a pár.
    Ez valami gyenge csajozóskísérlet is lehetett, a mai napig nem tudom, és nem is érdekel, de kellőképpen felidegesített, mert világos volt, h azt hitte, h nem fekvenyomni akarok, mert nő vagyok.
    A másik veszélyesebb helyzet volt – a guggolóketrec rúdjáról lecsentek egy súlyt, míg pihentünk, és ha nem szól egy másik srác, h valami gyökér épp levette az egyik 1,25-öst, akkor komoly sérülés lehetett volna belőle.
    Ezek után úgy döntöttem, h én oda még egyszer nem megyek.

    Astoria
    A csoportos órák miatt mindig zsúfolt a női öltöző, és itt vannak a pasizós csajok közül is néhányan, akik leskelődnek az öltözőajtóban állva. (Igen, tényleg. Felnőtt emberek.)
    A törzsközönség jó, néhány átutazó külföldi mindig akad, akikkel nincs nagy baj, néha furcsa dolgokat kérnek (pl tortillát a recepción), vagy olyan nyelven beszélnek csak, amit nem értek, és így a kommunikáció nehézkes (pl az arabok, akik csak franciául tudnak).
    A legtöbb konfliktus udvariasságból adódik, és hülye, de legalább vicces helyzeteket teremt, pl amikor a fekvenyomópadnál lévő srác felajánlotta, h felülhetek a pad mellett. (Persze, a rámzuhanó tárcsák meg az én bajom. )
    Viszont itt volt az első “crazy woman”-élményem, a nőt ki is tiltották a csoportos óráról, amire járt.

    • Kösz az érzékletes beszámolót. Sok finom részlet.

      Mit csinált a crazy woman?

      Szerintem egy kicsit éles ez a Buda-Pest ellentét, és fölösleges is, a nagykörúton belüli és a belbudai helyek bárkinek jól megközelíthetők, és az exkluzív pesti helyek drágábbak is tudnak lenni, mint a normálisnak számító belbudaiak.

      Engem mások viselkedése, látványa, ha nem töményen egyféle, és ha nem engem illet, nem érdekel, sokféle ember van, én is egy vagyok közülük, és akárkiről akármit lehet mondani, ha azt nézed, szemétséget is. de ez a szexizmus, amiről írsz, megdöbbent. Ha valami szexizmusgyanús ránézésre, nekem a Flex volt az, de tele van bokszoló és testépítő nőkkel. Az igaz, hogy a fekvenyomó padon nem láttam egyik helyen sem nőt, de sosem éreztem magam hülyén, rám már úgy néznek, hogy én így ki vagyok gyúrva, fiús dolgokat csinálok.

      Azt én is utálom, amikor csak beülnek a guggolóketrec alá vállból nyomni, súlyt kiemelve (tehát nem kéne a keret), és utána is otthagyják a padot, rajta a törülközőt.

      Rám teremben soha nem nyomult, nyáladzott még senki, viszont feltűnő, meglepő elismeréseket kaptam mint sportoló (tényleg el tudom különíteni). Azért is hiányzik az a hangulat (F and M), már pont kezdtem törzsvendég lenni. (Távozásom okát valakik valahol bőszen találgatják és igyekszenek valahogy idetolni az orrom alá, de az igazi okot csak én tudom, és nem fogom soha megírni — ugyanígy volt téma vadidegen, bősz kommentelők körében a cipőm sarka, konyhapadlóm, meg hogy miért nem ment még iskolába a lányom, tényleg szürreális.)

      Fehérje: úgy csinálom, hogy teljesen lecsupaszított izolátumot (Naked Whey Isolate 97) iszom, vízzel, és nemrég magamnak kevertem ketogén, sok MCT-t is tartalmazó, tojás-kazein-savófehérjét (create your own). Theproteinworks.com, nem írom le többet a márkát, mert még azt hiszik, hogy.

      Sajnálom, ha ebből a nagy összehasonlításból valakinek (nem rád gondolok) annyi a lényeg, hogy milyen drága. Nekem az Oxygen kivételével egyik sem drága ahhoz képest, amit kapok érte. Nagyon csalóka és egyáltalán nem a jövedelem mértékéből következő, inkább örökölt, rossz sémákon alapuló fogalmaik tudnak lenni az embereknek arról, mi olcasó, mi drága.

      • Szándékosan éleztem ki a Buda-Pest ellentétet, egyébként csak az árakban nyilvánvaló a helyzet.

        Mindig éves bérletben gondolkodom, meg negyedévesben, ez azért mindenhol teljesen más árkategória, másrészt biztosítja a hűségemet is, a rendszerességemet is, csak jól kell választani. Már második éve döntök az Astoria mellett, néha-néha kikacsintok, de azt hiszem, megtartom.

        A Gilda Max pl budai, amiről írtam. (Állítólag minden Gilda ilyen, egyszer voltam a városligetiben, lepukkant volt, nem mentem oda többször.)

        Szexizmus – mindig mindenhol méregetnek. Főleg akkor, amikor rájönnek – és ez most nem nagyképűség, mert rajtam genetika miatt nem látszik elsőre az, h izmos vagyok, se az, h sokkal többet bírok az átlagnál – h mit tudok.
        (Pici vagyok és husi. Legjobb napjaimon is van biza’ rajtam zsír, felesleg, ez genetika, ez van. Ettől még nem vagyok hájpacni, se tohonya.)
        Ezt a méregetést én mindig elkönyvelem tipikus férfitulajdonságnak, még egy nő se csinálta velem, pedig az relevánsabb lenne, bár akkor se lenne létjogosultsága.
        Szerintem mindenkit a maga kategóriájában érdemes mérni, és nem biztos, h számítania kéne neki, h én 9 kilóval tricepszezek, míg nála a 8 kilós van, hiába másfélszer akkora, mint én. Ki tudja, milyen sérülésen van túl, lehet, h annak ellenére, h izmos, most kezdte, etc.
        Viszont nagyon szeretik megnézni, h a másik hol tart, ez valami önbizalomhiányos külső megerősítéses játszma, nem akarok benne részt venni, de a jelenlétem már eleve adottá teszi, h én legyek az, akinél ők biztosan jobbak.
        És hát nem, nem mindig. Viszont nem tudja, h az én ötven kilós guggolásomban benne van 4 év, egy szalagszakadás, és hogy előtte 57,5 volt a maximumom.
        Ezért se érdemes, de mindig, mindig csinálják, némán, lopott pillantásokkal, a szemem sarkából látom.
        (Egyébként ugyanezt csinálják Bvel is, csak B számára kevesen lennének vetélytársak. Meg őt se érdekli, ő is magáért csinálja, a maga öröméért.)

        Félre ne értsd, nem ezért sírom tele a párnám, és igazából csak épp annyit zavar, h meglepődjek rajta időről időre, hogy már megint. 🙂

        A Gildás történetek még itthon is, az átlaggyúrós szintjén is durvák, tudom. De tényleg erre az egy helyre volt ez jellemző.
        Voltam igazi versenyzők közt, pl a Johnnyban is – túl messze volt, a terem maga jó – ott ebből semmit nem tapasztaltam, sőt, igazából sehol máshol nem.

        A jóindulatú szexizmus megint csak a testmagasságomból adott – “Nem lesz az nehéz neked, kislány?” – kérdezte meg először az egyik törzs, ez volt az első interakciónk.
        De ez se gyakori.

        A nyomulás pedig – azért járok főleg koedukált terembe, mert így tudok a kedvesemmel edzeni alkalomadtán. A Gildában napi szinten volt az, h ismeretlen vadidegen fickók egyszerűen megsértődtek, mert Bvel voltam. Ez már megint valami idióta tesztoszteronos dolog, méregetés, hasonlítgatás, mintha én valami achievement lennék, ha kellőképp izmos a fickó, akkor automatikusan járok az izomtömeg mellé, mint nő.
        Ez egyébként néha szórakozóhelyen is megtörténik, ha a kiskakas szerint túl jó nő vagyok Bhez.
        Fárasztó inkább, mint idegesítő. Megintcsak nem az ezen való gondolkodás tölti ki a mindennapjaimat, csak észreveszem. 🙂

        A fehérjés tippet köszi! Ki fogom próbálni.

        Crazy woman – csoportos óráról kifutkosott a lelkem, beszélgetni a barátjával, majd vissza. Nagyon zavaró lehetett a csoport tagjainak is, h időről időre sarkon perdül, főleg szűk térben, ahol egymásra mozognak, nem beszélve az edzőről.
        (Nekem is zavaró volt, mert ahelyett, h kikerült volna engem, ahogy guggoltam, hessegetett. Ugye a tárcsa egy picit kilóg a ketrecből, ez tényleg arcon csaphatta volna, ha csak hesseget, és nem próbál meg kitérni. És már elértem azt a súlyhatárt, h nem biztos, h utána nem viszik sürgősségire, ha véletlenül az arcába lendül. Én meg ugye nem tudom megállítani, mert nem is látom, mert magamat nézem a tükörben a helyes tartás miatt.
        Veszélyes.)
        Nagyon fegyelmezetlennek tűnt a nő, meg nem tűnt úgy, mint aki komoly probléma miatt szaladgál ki az óráról.

        Ismerős megnyugtatott, h ahová ő jár, az ilyen emberek napi szinten előfordulnak, és igen, mindegyiket megkérik, h ne jöjjön többet.

        Ez mind nagyon-nagyon negatív csengésű lehet, de nem, én tényleg szeretem, a magam öröméért – örömtekerést nyomok, és ha nincs rajtam kívül senki, akkor énekelek is jó hamisan Queent, volt olyan, h kellően őrült törzs is beszállt egy sorig. 😀
        A saját határaimat feszegetem, és lassan visszarázódok a régi vágásba, sőt, lehet, h előbb-utóbb emelek azokon is. 🙂

        • Én egyszer a Váci úti Gildába tértem be egy proteinre, mert valahogy szarul lettem épp arrafelé biciklizvén, még a nagy kalóriamegszorításban. Elképedtem a tetoválások számán, a hely szűkösségén, a korlátozott eszközparkon, de biztos befelé nagyobb a tér még, vagy nem tudom, csalódás volt mindenesetre. Azt gondoltam arról a hangulatról, közegről, hogy ja, ezért stigmatizált az edzőterem, ezt nem lehet megszeretni, sőt, megszokni sem.

          • Na ott én is voltam már. Hát nagyon kiábrándítóan prosztó srácok és macáik támasztották a gépeket, hangoskodtak, meg tették a szépet egymásnak. Viszont volt két kifejezetten idős (80 körüli) papucsban és atlétában edző bácsit, akik az egészre nagyon magasról szartak:) Na az nagyon tetszett. Más nem nagyon.

        • “Ki tudja, milyen sérülésen van túl,” …vagy ki tudja, mi épp a célja, nem mindenki maxol, van, aki csak átmozgat. Én a lórúgást 8 kilóval csinálom amúgy, de nem cvagyok olyan régi motoros még.

          • Na, most bevallom, meg kellett néznem, mi az a lórúgás, aztán rájöttem, h én is csinálom, csak nem tudom magyarul a nevét. 😀

            Van még néhány ilyen, pl a deadlift talán elemelés magyarul, nem is ez az érdekes, furcsa, ahogy beszüremlik mindez a szótáramba. 🙂
            (Hiába, mindig tanulok valami újat!)

            • “Minden gyakorlatok legértelmetlenebbike” a shop.builder szerint, amelynek különsen az angolból kritikátlanul lefordított cikkeiben szoktak lenni ilyen nagyívű, összekacsintósnak szánt túlzások, ezeket én egyszerűen nem értem (A gyűlölt guggolás, Tényleg értelmetlen a kardió?).

        • “nagyon szeretik megnézni, h a másik hol tart, ez valami önbizalomhiányos külső megerősítéses játszma, nem akarok benne részt venni, de a jelenlétem már eleve adottá teszi, h én legyek az, akinél ők biztosan jobbak.” Na, ezért nem érdemes motivációs céllal sem másokat nézni. Annyira kicsinyes tud ez lenni, miért érdekesek ők? egyszer megnéztem a női fekvenyomó csúcsot, meg a félmaraton világrekordját, és nekem ennyi infó elég.

          Ma pont röhögtem, pont fehérnadrágos, nálam sokkal kisebb-husibb nő futott le, de ötven méter múlva kiskutyájával együtt szintén fehér kocsiba pattant, és azzal előzött meg, én meg futottam még fél órát. A saját, böjtölős, ízületkímélős, megszokott tempómban…

          • (Szoktam nézni ismerőst motivációért, és őt mutogatom is olyanoknak, akik most kezdik, hogy nézd meg, a kitartás eredménye – étkezési rendellenességből eljutni izmos szépségig.
            És nagyon büszke vagyok rá, hogy eljutott az első erőemelő-versenyéig.
            De ez a kitartás és önismeret diadala, és semmi köze a kakaskodáshoz.)

            És erről eszembe jutott – együtt futni a legnehezebb. Nem tudom, próbáltad-e, biztos láttad már n+1-szer, ahogy katonák filmekben lazán kocognak együtt.
            Hát, piszok nehéz, nagyon fárasztó – ellenben nagyon hatékony harcmodor.

            Legközelebb lehet, h a hasonlítgatóknak javasolni fogom. 😀

          • Ez nálam úgy nézett ki jó ideig, hogy egyedül kezdtem a parkban fél hét és hét között. Valahogy hét után befutottak mellém az első gazellák és le is hagytak. Aztán a következő körben még láttam őket, de a harmadikra már eltűntek. A másodikban beérők is eltűntek a harmadikra, negyedikre.
            Végül rájöttem, hogy rajtam kívül mindössze néhányan futnak ilyen hosszt, mindenki más rövidebbet, gyorsabbat. 😀

    • Most latom csak milyen jo az en fittim. Mondjuk itt az orakert kulon kell perkalni, de minden mas benne van a berletarban. Kint egy oreg, gettoterem-szerut talaltam, a tulaj idosebb krapek mindenfele kulcsokkal, szerszamokkal boklaszik a teremben, hol itt hol ott huzogat meg valami kilazult csavart, kalapal, szerel. Sotet es ventillatoros hely, nincs kintrol friss levego, zsufolt es eleg koszos, viszont nagyon barati a legkor, en szertem a hangulatat ellenben a masiknak ahol korabban megforultam, nem. Full szerviz, extra modern, oriasi medencek, szaunak egyeb szolgaltatasok europa egyik legdragabb orszagaban mindossze 55 euro volt havonta (ez nagyon olcso), de senkitol nem lehetett megkerdezni semmit, mindenki morcosnak, elutasitonak tunt, nem ereztem jol magam, feszengtem, talan ha haromszor mentem el. Pont olyan multi-feelingje volt.

    • de cuki 🙂 viszont szerintem a colornak az astoria fitness-lerakata iszonyú büdös, levegőtlen, meleg, és csatornaszag van a zuhanyzóban. és ahhoz képest, hogy pince, az is borzalmas drága, a csoportos óráknál alig van hely, és relatíve szarok az órák is. mondjuk spinningen nem voltam, ide csak néhányszor tévedtem le, mert közel van. a color összes többi terme ezerszer jobb, és ugyanannyiba, ha nem kevesebbe kerül. van pl egy jógatermük a királyi pál utcában, az egészen nagyszerű, hangulatos, tiszta, és marha jók az órák. értem én, hogy azt fizeted meg, hogy astoria, és mindenhez közel van, meg a váci utcában is értem, hogy a váci utcát fizeted meg, de azért a csatornát meg lehetne javítani. meg a csapokat is.
      egyébként (Éva írta feljebb) nem zuhanyozik egyszerre sok ember, még kettő sem, mert ugye, akkor már nem jön a melegvíz 😀

      • Ajj, valaki megint nem kapcsolta be a légkondit és az elszívót! 😀

        Meglepően jól megcsinálták a levegő keringetését egyébként, csak hát ugye egy percre se lehet leállítani.

        Volt itt régebben egy kevésbé lelkes munkaerő, aki a zárás előtt fél órával már le is kapcsolta az egész rendszerben, már nem dolgozik itt. (Ugyanő végigjárt mindenkit, és figyelmeztette, h már csak fél órája van, már csak huszonöt perce, egyszer felvilágosította az egyik törzs, h amúgy tudunk ám órát olvasni, nyugodjon meg.)

        (Engem jobban aggaszt az étterem pincéje felől jövő konkrét gázszag.)

        A zuhanyzót bevallom, nem használom, de ezek után megnézem. (Túl közel lakok ahhoz, h ne az itthoni kényelmet válasszam.)

        Egyébként én csak néha-néha járok csoportos órákra, ennek több oka is van, egyrészt egyedül is motivált vagyok, valamint van egy aerobikoktató, aki lelkesen kurjongat közben, hát, először azt hittem, h leszakad az álmennyezet, másodszor is a szívroham kerülgetett, harmadszorra eldöntöttem – ez nem az én világom.

        A spinningórák tényleg jók (talán Csillánál jártam?), viszont ahhoz én most gyenge vagyok, meg időm sincs.

        Furcsa, h azt mondod, h nem jók az órák, mert sokan vannak rajta, és lelkesek, és például az egyik edzőt megnéztem szakmailag is – egyéni óra keretében – és teljesen korrekt volt, a bemelegítéstől egészen a nyújtásokig mindent teljesen rendben találtam.

        Mivel általában saját magamat edzem, és erőgépekkel, jobb nekem az Astoria. 🙂

        • jaa, nem akartam téríteni, isten ments 🙂 én csak párszor voltam órán (négyszer-ötször), és elég gyenge volt mindegyik, mondjuk az igaz, hogy sokan voltak, eléggé kis helyen 🙂 de ettől még lehet, hogy más órák meg tök jók.

  7. En nem edhozerembe jarok, hanem csoportos orakra a xvi. keruletbe, szuper hely, kedvesek es az odajaro emberek is normalisak, az edzok jol kepzettek. En a fitnesberletemert es a havi falmaszoberletemert huszezer forintot koltok es kb. otezer a benzinkoltseg, negyezer pedig a feherje. Nekem megeri, mert ovom az egeszsegem, kikapcsolodok, kozben baratkozom es meg jol is nezek ki. Persze most mar az irigyek mondogatjak, hogy ne fogyjak tobbet, mert tul vekony ag arcom, meg hogy kozben ki vigyaz a gyerekekre. De ha en ezt megoldom, kinek mi koze hozza?

    • Van ebben a megjegyzéstevési, aggódási, idegenkedési kényszerben sima alterofóbia is (mindenki legyen egyforma, aki feltűnő, az téma lesz). A másik az irigységgel rokon érzés, de nem ugyanaz, hogy ő ugyan nem akar olyan lenni, nincs baja a testével (vagy ezt mondja), de a tiédet nagyon nézegeti, véleménnyel van róla, okosabb akar lenni, erőfeszítésed-eredményed-örömed el akarja rontani, hogy neked könnyű, meg ő csak azért nem, mert nem akarja egyedül hagyni a macskáját, vagy hogy ez nem is olyan nagy dolog, nehogy azt hidd, hogy ez siker, vagy hogy igazán jó lett a segged… mindezt vitathatatlan, egyértelmű sikereknél, amit te sikerként élsz meg, őt nem bántod vele, és semmi más állításod nincs róla, mint ogy neked ez jó, tetszik, szereted. Erre írják azt, hogy nem is vagy olyan szép, erős, sőt: ez már gusztustalan. Pont ezt csinálják az én trolljaim is, megpróbálják nevetségessé tenni, kiforgatni, leszólni azt, ami tényszerű siker (ennyi idősen, három gyerek után teljesen áformáltam a testem, és még élveztem is, tök magamnak találtam ki, és még motiválóan is írok róla, és az még érdekel is sokakat), másrészt belekötni abba, ami csak annyi, hogy én azt élvezem, szeretem (tehát nem azt mondom, hogy ez a helyes, ez az egyetlen út) (azt viszont mondom, hogy siralmasan lusták és kifogáskeresők sokan, meg szerintem hülye ízlésük is van, ezt akkor vettem észre, amikor a nagyon szép Angelinát elkezdték leanorexiásozni). Mint ha én azt mondtam vona, hogy tökéletes testem van, gyönyörű a hasam, mindenhez értek. Pedig nem mondtam.

      Itt tényleg nagyon vegyes a mezőny, de figyeljétek a kommentek sötét, arrogáns nőgyűlöletét (szerintem ennek az alapja valami ilyesmi homályos gomolygás: “az izom a miénk, nektek nem lehet olyan, ti csak legyetek bájos, gömbölyded, pornószerű cicababák, nem ám izmosak!”):

      És akkor hozzáteszem, hogy szerintem szépek, az idősebbek is, fényesek, feszesek, formásak. Leszámítva nyilván az agresszív barnítást, egy-egy elrontott hajat, szájat, kontúros implantátumot, pici aránytalanságot, előnytelen fotót, a ráfeszítésből adódó extrém szálkásságot. Azt megértem, hogy ennyit egy ilyen testért nem érdemes szenvedni, én se tenném, és nem is cél, de ronda??? Aki szerint rondák, tehát nem egy _lehetséges szépség-verzió_ ez a fajta test, az nem tud semmit az anatómiáról és/vagy undorítóan szexista. (Jut eszembe, a gátfutók, magasugrók, tornászok teste szép? Őket hagyományosan szépnek szokás tartani. Az övék is extrém, elképesztő genetika, diéta, edzésmennyiség van mögötte. Akkora a kölönbség?)

      Van olyan, aki szerint ez a láb (a jobb oldalon) nem szép? Tudom, hogy ritka, nyomasztó, hogy sose lesz ilyen a miénk, de TÉNYLEG ronda? Ingyen se kéne?

      • tényleg a sötétség süt a hozzászólásokból, azt hiszem, talán egy vagy két értelmes van közte. egyedül egy dologgal tudok egyetérteni, azzal, hogy ez a versenyre kész szárazság, ez nagyon ijesztően néz ki szerintem is. mondom ezt úgy, hogy nekem aztán tényleg nagyon tetszenek az izmos testek, és azért ja, én is kibírnék egy ilyet (ja, álmodik a nyomor). de ez a végletes szárazság, ez szerintem is inkább félelmetes. ugyanezek a csajok, ha verseny után megisznak két liter vizet, asszem akkor sokkal jobban néznek ki.

        • …és ez az a szárazság, igen, amit kb. tíz percig bírnak még, aztán szomjan halnának, leállna a veséjük, összeomlana az elektrolit-egyensúlyuk. Viszont kétségtelen, hogy formásabb a lábuk, mint az enyém (csak nem olyan jó a genetikájuk, hehe). A verseny, az durva dolog. Be is vannak durranva, rá is feszítenek, optikailag is ki van minden élezve. A civil képeken ugyanők mindig sokkal normálisabbak (fél évvel később, tömegeléskor meg egészen zsírosak is tudnak lenni).

          A mi itteni kommentjeinkből is az süt, hogy konditerembe/medencés helyekre járni, na, az valami családellenes, úrhatnám, henye pénzszórás. Semmi, de semmi köze az egészséghez, élethez, melóhoz. Csajok, főleg akik jártok is, ne állítsátok be ezt ilyennek.

          • Egyszer láttam, ahogy egy versenyzőlány beveti magát a Mekibe verseny után, és elfogyaszt egyben hat sajtburgert. (Egyébként nagyon szép háta volt, fekete-sárga csíkos nadrágot, és rózsaszín felsőt viselt, ez utcán kicsit rikító volt, de el tudtam képzelni, h színpadon ez mennyire mutatós.)

            Minden versenysportnak van abszurditása valahol, ennek ez.

            Megnyugtatásul – mivel közvetlen családom kimerül B-ben és három tengerimalacban – egyáltalán nem családellenes a dolog. (A malacok nyilván itthon maradnak.)

            Pénzben – azt hiszem, az idei éves bérlet 55.000,- Ft volt – e körül volt mindenesetre, ezt megfejelték egy szaunabérlettel. (Az itteni szaunát még sose használtam, majd megnézem.) Tehát havonta 4.600,- Ft, ha felfelé kerekítünk.
            Legdrágább havi bérletem 14.000,- Ft volt.

            Heti élelem diétázva – azaz házi sajttal, túróval, joghurttal, csirkehússal, tojással, és idényzöldséggel – durván 6-7.000,- Ft, de maximum 10.000,-, attól függ, mit és hogy főzök, és piacon vásárlok, fix hentestől, a sajtot, túrót hozzák nekem.

            Nyilván Éva sokkal minőségibb dolgokat fogyaszt, mint én. Mint látjátok, mégse annyira elképesztően drága.

            • “Nyilván Éva sokkal minőségibb dolgokat fogyaszt, mint én.” Nem biztos, de én nem számolom. Vagy ha mégis, akkor most a 47 órás böjtöt is. Piacra járok én is, és nagyon sok mindenre nem költök. Mások hívták fel a figyelmemet, hogy a proteinem nem is drága. Mit tudom én, úgysincs pénz soha, és mégis valahogy mindig van, ha ez a policym nem működne, tíz éve nem élnék. Most gáznak érzem, hogy valaha csak itthon 4-7 kávét ittam egy nap, az durván egy ezres is tudott lenni. Akkor nem éreztem gáznak.

      • Ez meg tipikusan göndör haj sima haj probléma.
        NEKEM SZÜLÉS ELŐTT ILYEN COMBOM VOLT. utáltam. Gimiben rámjött, és ott volt. Nem jártam soha nadrágban, mert utáltam azt az izmos részt a térd fölött, ami kitüremkedik. (36-os méretben SEMMILYEN NADRÁG NEM VOLT JÓ RÁM) Még most is nyomokban olyan, némi kis hússal (nem nagyon jön nekem a lábaimra fölösleg. Nem úgy mint a kar-hát rész brr)
        VILÁG ÉLETEMBEN VÉKONY BALERINA LÁBAKRA VÁGYTAM, CSONTOS TÉRDEKRE ÉS KECSESEN ÍVELŐ ŐZLÁBAKRA. A férjem szerettette meg velem valamennyire az izmaimat, neki nagyon bejönnek:)

  8. Nem reklámozni akarom őket, de az AYCM kártya nekem nagyon bevált, ha rendesen kihasználom, akkor párszáz forintba kerül egy- egy edzés. 😊

    • Azon én is gondolkodtam, sőt, rá is kérdeztem – alkalmazotti jogviszony kell hozzá. -.-

      Régen sportkártyáztam, de értelmetlenül lekorlátozták, úgyhogy szerződést bontottam.

  9. Én azt szeretném kérdezni, hogy nincs-e valaki, aki hozzám hasonlóan Éva inspiráló írásai miatt most készül először menni? Nem voltam még soha és tartok egyedül, talán ez gáz, de így van. Nagyon ismeretlen a közeg. Sosem sportoltam, mindig én álltam hátul a tornasorban és engem választottak mindig utoljára a kiütő csapatba is. Cserébe viszont egész jól nézek ki. Viszont kezdem érezni a testemen, hogy nem olyan feszes, és ez nem tetszik. És különben is…az egészségem, a testem, stb. Szóval? Kispesten lakom, de Pesten bárhová elmegyek, ha valaki jönne.

      • A dozsa gyorgy uton a b4.fitnesst kellene kiprobalni. mennek veletek, mert edzoteremben en sem voltam, nem tudom, hogy kell hasznalni a gepeket.

          • Én azt gondolom, oda mi ámulni-röhögni mennénk, de meglepő, hogy lehet úgy edzeni. Mégpedig milyen jókat!
            Ugye jó nektek a délelőtt, esetleg kora délután? Jó lenne nem tömegben lenni.
            Délinél találkozzunk, vagy az épület előtt?
            Az ottani gépeket még nem ismertem ki, de felfedezzük, nem félek. Külön lábazó szint van.
            A SPORTBESZÉLGETÉS AZ ÚJ, JELSZAVAS POSZTBAN FOLYTATÓDIK, A KÉP ALATTI ÉLETMÓDVÁLTÓK PONTBÓL IS ELÉRHETŐ!
            Küldök jelszót kettőtöknek, és e-mailben egyeztessünk!

            • Jaj-jaj, kicsit nem figyeltem, és már csak jelszavas sportrovat van. 😦 Kérnék szépen hozzá jelszót, ha lehet.
              Igaz, én nagyon keveset kommentelek, viszont sokat okulok. 🙂 A mozgással nem volt problémám eddig se, de a Te hatásodra végre elkezdtem fogyni is. A kalóriadeficites éhség idején arra biztatom a testem, hogy használja szépen a hasi zsíromat, abból nyerjen energiát. Mintha működne…

      • Szívesen mennék veletek, de most spórolok, és “nem fussa” napijegyre, és úgy tűnik, egy darabig ez így is lesz.
        (Feszültségingadozás az elektromos hálózatunkban, szóval készülök lelkileg a legrosszabbra, no meg anyagilag is.)

        Utána viszont nagyon szívesen mennék veletek olykor-olykor.

        Nem messze tőlünk van a Tempelfit, emlékszem, ideköltözésünkkor gondolkodtunk rajta, de csak este tízig voltak nyitva, most már 11-ig. (Ha kihúzzák éjfélig, akkor megvan az új termem. 😀 )

        A b4 is szimpatikus az Arnold-falfestménnyel. 😀

        Illetve leltem ilyet a Rákóczi úton, h A fitness, elég új hely, szimpatikus elrendezéssel.

      • Most jutott ezembe, hogy voltam egyszer itt Ujpesten is teremben (Attila fitness), de ott nem ereztem jol magam, kicsi es nyomaszto volt, keves geppel, varakozni kellett. Szoval az utolso elmenyem nem tul jo, de azelott persze volt sok jo is, csak akkor meg nem volt bennem semmifele koncepcio, csak mentem es csinaltam ami a csovon kifert. Most meg pont forditva.

    • kispesten pont közel van a köki terminálban a megafitness, én oda sokat jártam, igaz, csak jógázni, de azért láttam a termet is, az öltözőt is, baromi korrekt, és kimondottan olcsó, meg is lepett ahhoz képest, hogy tényleg rendesen néz ki.

  10. Két fiamnak nem vagyok hajlandó másféle nyári cipőt venni, csak pediped flex-et. Darabja 14ezer. Egy kicsit sem sajnálom, addig hordják utána benti cipőnek, míg ki nem növik. Magamnak semmi mást, csak vagabondot, általában évszakonként veszek egy újat, ha már végképp nem tudok ellenállni. Rengeteget költök sajtokra, téliszalámira, immár meggondolatlanul. Nincs műkörmöm, biciklivel és bkv-val járok. Ezeréves cuccokban megyek futni (február óta minden nap!!!!), de nem csodálkozom egy munkatársamon, aki folyton új futócuccokat vesz.

  11. Összegzek.
    Ez egy nagyon informatív, hangulatos és sok ponton vicces poszt volt.
    Semmi rábeszélés, szerintem tök hasznos is, meg hát magamról írok.
    Elkeserítőnek tartom, hogy többen azonnal rárepültek az árakra, amiről mindössze egy-egy sor szól. Tényleg ez látszik az egészből? Egy komplett délelőttért, fél napért, rengeteg felszereléssel, szaunástul, tényleg durva 1700-2300 Ft?
    Hát egy mennyei ázós-méregtelenítős luxusprogramért a 8000, mondjuk egy éttermi vacsorával összevetve?
    Volt, akiről később kiderült, hogy amúgy ő nem is szereti az ilyet, nem is edz, nem költene erre, de azért “drága”. A másé.
    Ez sima piszkálódás, leszólás, én ugyanis félig a termekben élek. Ha meg idevirítja a maga túlzó, irracionális költéseit, státusszimbólum-tárgyait, az meg “bebebeeee, nekem is van ám, mi is jól élünk” színvonal.
    Mindenki megegyezik a családtagjaival, meg eldönti, mire költi a maga keresetét. Azt viszont nem csodálom, ha a fanyalgók, ledrágázók tíz év múlva hálapénz, gyógytorna, gyógyszer és kiesett munkaidő formájában az Oxygen éves bérlet többszörösét is elköltik. Persze, van olcsóbb terem is, senki nem vitatja, de ez a “szóljuk le a bloggert” vonal, ez megdöbbentett tegnap.

    • Nálam vidéken is 1300 a napijegy. De legalább nincs sehol alagsorban.
      Azt hiszem, a többség csak beugrik másfél óra edzésre, ha. A fél napos méregtelenítős program ritka.
      Nekem még nincs igazi sikerélményem, úgyhogy minden ilyen közösségi izommozgatástól el vagyok vadulva. Erdőben futás (nagyon kevés, 3 km körül halálhörgéssel), súlyzós erősítés otthon. Szóval én egyelőre felakadt szemmel csodálom azokat, akiknek már öröm és ezen még nem segítene a luxusterem sem. De tök érdekes olvasni, mik lettek a régi környékemen.

      • Ha tartósan vagy keményen dolgozó testek között, akik (amelyek tulajdonosai???) visszajárnak, és ez valószínűbb a felszerelt, forgalmas, profi helyeken, akkor megihletődsz. És ha rendszeresen olvasol ilyesmiről, tudod, kialakítod, mit miért csinálsz. megéled a tested fejlődőképességét, tanulékonyságot, félálomban gyakorlatokon, mozdulatokon tűnődsz, amelyeket kipróbálnál szívesen. és nem csak honlapról nézettek vannak köztük, hanem intuitív, ráérzősek is, ha van némi mozgáskultúrád.

        Én még nem láttam olyat, aki a kardiószekcióban az evezőpadot vagy az erőgépek közül az asszisztált húzó-tolódzkodást ne élvezte volna. Ismeretlen, azért furcsa. És az a rengeteg emberi megfigyelés, anekdota. Gyere velem, ha itt vagy, komolyan, úgyis meg szeretnélek ismerni.

        • Nem vagyok ott 🙂 majdnem húsz éve laktunk azon a környéken még a volt férjemmel, még nemházas korunkban. De az ismerkedés nem rossz ötlet, járok be Budapestre.
          Velem valami k nagy gáz van, semmim sem működik úgy ahogy megszoktam, sem evés, sem mozgás, edzőm van, szóval nem önáltatok. Döbbenten nézem a tükörben a tök idegen bálnatestemet. Megyek terheléses vércukrot nézetni még a héten, mert ezt már nem bírom cérnával.

    • Ja és az én időmben ott még MOM Park se volt, csak a MOM 🙂 és egy tök pici konditerem talán a Hertelendy és az Alkotás utca sarkán? 🙂 és még az is használt.

  12. A b4-t azert irtam, mert kek metro kozelben van, elvileg uj terem, a napijegy se tul draga es azt hiszem, szauna is van. (Plusz kozel van a munkahelyemhez.)

    • Te mikor érnél rá? Én bringás vagyok, és eléggé idekötnek a gyerekek, vissza kell érnem értük az ovi végére. Mire lenne szükséged?

      A hely biztató, egyszer már elbicikliztem mellette, újnak és tisztának tűnik. Sajnos, a sima napijegynek nem része a wellness, csak a kombináltnak. Én nagyon igénylem a szaunát a súlyzózás után.

  13. Nekem Oxygén Fáyról vannak tapasztalataim, igaz, csak spinning és szórványosan body art. Viszont tágasnak látom a súlyzós részleget is. A spinning közönség oké, a többit nem tudom.
    Picit gondolkodom én is termezésen (néha), 1-2 izommal dolgozhatnék, ami keresztedzés lehetne a mászáshoz. Ha úgy alakul, csatlakoznék én is a terem projekthez, pl. köki is jó nekem.

  14. Visszajelzés: a legütősebb tavaszi bejegyzések | csak az olvassa — én szóltam

  15. “Olyan, mint egy játszótér: rohanok, szétcsapom a súlyokat, de mászókázni is szoktam.”
    Most vasárnap rávettem magunkat, hogy végre elmenjünk egy edzőterembe. Nagyon régen vívódtam efölött, egyszerűen féltem bemenni a gépek, az edzett, a márkás holmikba bújt, az edzésükkel felvágó, kérkedő, az kezdőt-bizonytalant-gépek használatában tudatlant lenéző emberek közé. Prekoncepciók, ugye.
    Kellett sok-sok tapasztalat az élet más területéről, hogy egyrészt fájdalmas és földre sújtó, hogy az emberek nem törődnek velem, majd feleszmélő, hogy hát tulajdonképpen annyi mindent tehetek, az emberek igazából nem törődnek velem. Meg ilyen okos pszichológus cikkek, hogy sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy jaj, mit fognak szólni az emberek — nem szólnak semmit, fel sem tűnik nekik, ha mégis, közönyösek úgyis. Magukkal vannak elfoglalva ők is, ahogy én. Ez egy kicsit kerülő volt…
    Szóval, edzőterem. Kinéztem egyet a neten, amiről azt gondoltam, hogy rendezett, kellemes légkörű lehet, aminek szimpatikus a honlapja, előzetes telefonos érdeklődés alkalmával a recepciós is, és úgy saccoltam, hogy vasárnap nem lesznek ott túl sokan.
    Hát komolyan megrémültem a sok gép látványától, és attól, hogy elsőre csak férfiakat láttam. Bizony féltem, nagyon. Én itt most felsülök, leégek, ez vérciki lesz. Nagyon bíztam a recepciósban, hogy majd kedvesen rátesz a futógépre, vagy a biciklire, és ott kihúzok valahogy fél órát, aztán elhúzom a csíkot. Tegyük hozzá, a lányommal voltam, kiskamasz, a gyerek mindig mindenhova jó alibi, meg előtte nem szabad mutatni, hogy félek, amikor pont neki is meg akarom mutatni, hogy itt márpedig nincs mitől félni,
    Átöltöztünk, rátettek minket a futópadra. Nem túl figyelmesen: tökre nem tudtam lekövetni, mit nyomkodott a panelen, de végül némi intelligenciával rájöttem, ilyenkor örülök nagyon, hogy van nekem olyan 🙂 Innentől pont olyan volt, mint egy játszótér. Mint a kis gyerekek, mentünk a lányommal egyik géptől a másikig, és próbálgattuk őket. Típustól függően 20-5-10 perces menetekre. Maradtunk a cardio szekcióban, de jó volt ez így. Futottunk, és nagyon jó érzés volt, hogy amíg én az egyik gépen 6 km/h-val kocogok, a másikon a lányom 12 km/h-ig felmegy, és mégis egymás mellett maradunk, és össze lehet nevetni. Ellipszis tréner: kültéri kondigépen már próbáltam korábban is, nagyon jó! Valami taposógép, bicikli, evezés. Volt ott letéve csinos kis 1 kg-os súlyzók, kicsit emelgettem. Nekem még ez is kihívás. Bordásfal, lehet rendesen nyújtani. Közben lestem a többieket. Kedvem van kipróbálni a többi szerkezetet is. A másik térfélre majd egyszer egy személyi edzővel szeretném betenni a lábam. Mondja el, melyik mire való, hogy kell csinálni, mert tudom, hogy nem mindegy a kivitelezés, nem akarok lesérülni, és ha már ott vagyok, legyen hatékony, de bírható.
    Gyereknap volt, megállapítottuk, hogy jobb program volt ez, mint lemenni a kisvidámparkba. A lányom teljesen fel volt tőle dobva, azt mondja, ezt nem lehet abbahagyni. Ismerem amúgy ezt az érzést, én is éreztem, csak néztem azért az órát is, meg azért az is tudom, hogy ha az ember túlhajtja magát, akkor másnap nem tud felszállni a vonatra (se). Azt is mondta a leányzó, hogy még soha nem izzadt le ennyire, ezen meglepődött: csak néztem én is, hogy hát mi történik a tesiórákon, és amikor saját kedvére biciklizik / korizik / rohangál?
    Szóval igen, játszótér 🙂

    • Csodálatos, pezsdítő, amit írsz! Olyan jó, hogy kipróbáltátok, belevágtatok, és hogy ennyi mindent. És amikor odaszoksz, és már minden és mindenki ismerős, na, az nagyon kúl.

      Nekem még a Flexben a játszótér mellett ilyen képregény-street jam-technoparti-gettó-filmbeléptem-kamasztornaöltöző élményem is van.

  16. Visszajelzés: linktár — segítsetek! | csak az olvassa — én szóltam

írd ide, amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s