a nyár örömei

Ez az igazi kánikula most! Újszerű, friss a maga elviselhetetlenségében. Rezeg az aszfalt, hársfaillat, és Angyalföldön, a Vágány utcában faeper is rárohad az úttetsre. Budán nincs faeper, miért?

Tizennyolc és húsz órákat nem enni, de amikor igen, akkor hajaj.

Ujjatlanban biciklizni. Leszáguldani a Szeretetthez. Nap süti a combomat is, szaga lesz a bőrnek, eleven, jó. Kicsi felhő csak a tudat: már vigyázni kell. Kenem is az anyajegyem ötvenessel. És nemsokára leszedetem a Kultikus hasit is:

az ott

Postás jő. Hát hány bikinid van, Éva? Hat? De nem lehetett kibírni.

me in mirror

Vége az éjszakai forgatásoknak. Az oly sokat emlegetett és edzett izmoknak most konkrét hasznuk van. Hát ezért csináltam – ezért is! Voltak sokkal kevésbé edzett társaim, katonaruhában ez nem látszik, lehet úgy is, csak nekik sokkal nehezebb és nyűgösebb volt a harctér. A negyedik éjszaka már nagyon kemény volt. Pedig addigra lett lelkileg könnyű, mert bizonyos tisztelet övezett: szerettem embereket (nagyon gondosan  választott keveseket, akikkel összevillantunk), és ők is engem. De amúgy, enyhébben mindenkit bírtam, aki nem volt nyomulós, tufa vagy hisztikirálynő. Viszont a nemalváson a szeretet nem segít. Buszozni, a nagyon vegyes emberek, egy-két döbbenetes sztori is volt. Beöltözni. Viselkedni. Várni.

Ki hitte volna, hogy itt: tanár lehettem, játszottunk sokat, csacsi-pacsit. Állunk a díszletben, várunk a pirotechnikára. Penge a Sándor. Mögöttem mondja fojtott hangon: várom az újat! Éva, éhes vagyok! Zöldségkedvelő legény, vágom rá. Three. Two. One. Action! Futunk. Az életünkért futunk. Elrobog mellettem. Sóska Jóska?, veti oda. Aztán a robbanás, földre vet néhányunkat. Egy kaszkadőrt átugrok. Nem bírta hát.

Érdekes amúgy, mert az életem megszokott – netes, valós – helyszínein már vagy átnéznek a testemen, vagy beszólnak. Itt meg újra ez a friss, igazi elismerés, megint furcsa. Néha nem tudom, ki vagyok: más fénytörés másképp definiál. Én is adózom annak, aki dolgozik magán. Kitüntetésként hordjuk. Nem érdemes elkenni, hogy a meló látszik, a nemmeló meg lerohadással jár.

Bugyit és melltartót vásárolok. Vajfehér, Zero. Ez nem ehhez a kollekcióhoz jár, nyom a kezembe egy repiajándékot az eladó, de én nagyon bírom, ha valaki így kiáll a nőkért. Köszönöm.

Hűvös, néma tető alatt nagyokat alszunk. Olvasok nekik, és most szívesen. Ráérünk. G. betoppan. Focizunk. Ugrálunk a trambulinban. Eszünk. Zöld a bab. Szalonna. Tejföl.

Piacra megyek, eper, tojás, paprika, mandula. Meggy. Viszek tíz tojásosdobozt.

Dermesztően hideg csemege uborka a napon. Négy darab. Desszert!

Filmek, A dán lány. Moziban az új Almodóvar. Aztán Garrel:

És a sajtótájékoztató! És ott van Garrel! A képen a hajóskapitány. Kovács Bálinttal beszélgetek.

Úszom, Juditékkal, és aztán Katáékkal is. Erős, hosszú tempók, ragyogás. Napozunk, ujjong a bőröm. Megszáradunk. Mindent megbeszélünk.

Csodálatos a feminista angolos csoport is. Hasítunk, szenvedélyes és vicces a tanárunk. Mosolygok mindig, miket mond. Personal is political, elmeséli ennek az eredetét. Most jön a harmadik alkalom.

Amiket elindítok: mindenféle terv, kezdeményezés, munka szépen, nyugiban beérnek. Vay Blankával próbálunk összerakni egy anyagot a TERF-transz vitáról. Rengeteget olvastam, utánamentem a témáknak.

Nem kell harsánynak lenni. De bele kell tudni feledkezni. Nem kell sokat dolgozni – csak mindig.

Visszagondolok az összes olyan helyzetre életemben, amikor tele voltam ugyan kétellyel, rosszul aludtam és őrlődtem miatta, de nemet tudtam mondani. Annyira örülök most, hogy nem hagytam magam. A belenyugvásra sosem lehetsz büszke. Mindig lett jobb út, helyzet. Mindig visszaigazolta az ellenállás értelmét az idő.

Józan, erős jelenvalóságok, öröm van most, és nem számít a többi.

S hogy emberek harsányan és durván írnak rólam, azt most már úgy hordom, mint valami babérkoszorút. Mert azt utálják bennem, hogy kompromittálatlanul kimondom: létezik jó élet, igaz, egyenes beszéd; munka, kvalitás, eredmény. Csak érett én kell hozzá, tisztán látó, nem pótcselekvő, szenvedélyre képes. Nincs rendben a hazugság, a látszatélet, a projekció, a dühök, a szerepjátszás, a kicsinyesség, a sunyulás, a kavarás.

Nehéz lehet ezzel szembesülni, ha beleragadtál. Olvasom a régi leveleiteket. Mélyen megértelek titeket. Ott, ahova a levelek óta jutottatok, csak az agresszió létezik.