lelki bántalmazás-e a “szexmegvonás”?

Vagy az “intimitásmegvonás”? A “duzzogás?” Sőt: létezik-e?

Nem szexmegvon, hanem te mint test és (sajnos) ember nem kellesz neki (csak a státuszod, a pénzed, a gondoskodásod, a gyerekei nevelése, a biztonság, a kialakult élet – kinek mi).

Vagy már az se, csak elválni/szakítani nem tud, nem mer.

Nem duzzog, hanem megengedi magának a gázos, elidegenítő vsielkedést, nem érzi a súlyát, mert nem igazán érdekled már. Viszont esetleg biztos abban, hogy így is kitartasz mellette. Ne tedd. Szépen feleszi az ilyesmi az önbecsülést.

A blog végignézett már vagy kétszáz válást/kapcsolatból kilépést, és senki nem bánta meg, csak azt, hogy nem előbb. Megkönnyebbültek. Még azok is, akiknek a volt férje pokollá teszi az életét, és mindent, de mindent megtesz, hogy megbánja.

*

Olcsó, népszerű kis játék: amikor egy nő szarul van, de nem lát tisztán, nincs ereje a helyzet kezeléséhez, a saját reakciói értelmezéséhez, akkor elkezd vádaskodni, ki a hibás. És a facebook készséggel segít neki. Például:

a patriarchátus és Orbán meg az ő nőpolitikája, az isztambuli egyezmény hiánya, Novák Katalin, a lengyel abortuszszigorítás stb. a hibás abban, hogy az adott jóasszony nem tanult se nyelvet, se szakmát, nincs jól fizető munkája, pláne élvezetes nincs, semmi ilyesmire kilátása, szar a hangulata, unatkozik, belehullott a hagyományos szerepbe, és lett az egész konstelláció vesztese: folyton baszogatott cselédként él a nem is kívánt, követelőző gyerekeivel és tohonya férjével.

Vagy a női szerep, az anyaság sztereotípiái, “az elvárások” a bűnösek. Mi van itt? Szarrá kényeztetett, önelnyomásként “válaszkészen” nevelt gyerekek (lefordítom: a szülő nem mer határt húzni, felmérni és kijelölni, mennyi az elég, mit bír, és még folyamatosan baszogatják is, hogy ő túl…, vagy ő nem elég akármilyen – a legszebb, amikor gyermektelenek ÉS vadidegenek csinálják, a legutóbb Homonnay Gergelyt láttam azóta törölt posztban steril okossággal, lekezelően anyát kioktatni), na és az agyonfejlesztett, tárgyakkal, szórakozási lehetőséggel, lelkizéssel és nassal elhalmozott csimoták rengeteg kellemetlen melót és bűntudatot jelentenek, ez a vége, csakhogy ő önként ment a túlanyaságba bele, és ostoba nők között fórumon ihletődve hülyeségekkel forgácsolja szét az életet. Ilyen örömei lesznek, de meg is érdemli (Tóth Görzonbód Flóra):

Vagy amikor a gyerekek bűntudatot keltenek benne, idegileg kikészítik, közben elidegenedett a partnerétől és lenézi, de nincs pénze vagy ereje elköltözni, kirakni, akkor ki a hibás? a férj, a társadalom, nincsenek nemtudommilyen munkahelyek, áldozatsegítés.

Továbbá a “tinder nyenyenye” (by Eastern): nem talál herceget fehér lovon, aki igazi szépségét meglátja és hasi hájaival is értékeli őt, mert a szépségelvárás meg a felszínesség stb.

Ha nem vitte semmire, kiéletlen ambíciói vannak, megöregedett, szarul keres, nem talál partnert, akkor nézeget az interneten, és más nők lesznek a kápók, különleges hópihék, normatívak, ők ugye benyaltak a patriarchátusnak, környezetkárosításként szültek (ez a kedvencem). Jól bele kell károgni, ha nők épp szerelmesek/házasodnak/terhesek/még egyet szülnek, és ráadásul ezt gondolják az élet rendjének, szépségének: ők “a boldogságukat fitogtatják, vakok a privilégiumaikra, és nem értik, mi a baj a Renddel”. Görcsösen leplezett irigység: valójában ő érzi fitogtatásnak a megfigyelt nő kvalitásait a saját jelentéktelenségéhez képest, “arcába tolásnak” a valós érdemeit. (Vö. miért nem tudott lefogyni bajuszcic, a Gumiszobára írogatta ki álnéven célozgatva, hogy én hogy merészelek sportolni, nem vagyok szolidáris, és az arcába tolom, hogy bárkinek sikerül, mindezt ő egyetlen gyerekkel, tizenöt évvel fiatalabban, dúsgazdag férjből élve – minek jár ide sporttémát olvasgatni, aki csak jónősködni akar, de nem szeret, nem szokott sportolni? és: nyilvánosan beszólogat???)

A férfi, aki a jóasszonyt dobta, és akiről nemrég még örökszerelem-litániákat regélt, nárcisztikus bántalmazó, álszakértői nárcisztikusozós youtubecsatornát követ, majd alapít, meg hisztizős-hergelős-vakvilágba diagnosztizálgatós facebookoldalt, bosszúból, kicsit sem átlátszóan vágyva a netes szerepelgetésre, a tekintélyre, olyan nőközönségnek, akik szintén nem akarják vállalni a felelősséget (erről lesz majd egy külön poszt, elképesztő történet).

A lelki bántalmazáson rinyálni, ha valami nem jó a kapcsolatodban. És nem ám dinamikaelemzés, hanem minden hisztis libának jól jön ez a lista, BÁNTALMAZÓ lesz bárki, akinek már nem vagy vonzó, vagy aki megelégelt:

“íme, kiindulópontként a feltételekhez kötött szerelem/szeretetmegvonás leggyakoribb esetei (melyek szülő-gyerek, barát-barát kapcsolatokban ugyanúgy jelen lehetnek, mint a párkapcsolatokban):

– „Ha ezt vagy azt csinálod, szeretlek, kedves vagyok veled.” Ha nem, jön a büntetés.

– Levegőnek néz, kerüli a szemkontaktust. Mintha ott se lennél.

– Ha beszélsz, minduntalan türelmetlenül közbevág, mintha rosszat mondanál, vagy nem érdekelné igazán, amit hall tőled.

– Mesélsz valamiről, de nem reagál, témát vált.

– Mártírkodik: azaz hangsúlyozza, mi mindenről mondott le érted, mi mindent tett meg, bezzeg te…

– Sose ér rá, mindig elfoglalt, amikor keresed.

– Kerüli a fizikai kontaktust, elhúzódik, és nem azért, mert épp veszekedtek valamin vagy megbántottad, hanem mert „olyanja” van.

– Szexmegvonással büntet

– Feléd se néz, pedig együtt érkeztetek egy társaságba. Mintha nem is vele lennél.

– Állandóan kioktat. Mintha totál hülye lennél mindenhez. Mintha csak úgy lenne jó minden, ahogy ő csinálja.

– Nem hajlandó „lelkizni”, beszélni az érzésekről, a jövőről, bármiről, amiből kiderülne, veled tervez, fontos vagy neki. EZ ÁM A BÁNTALMAZÁS, MINDENKI ROHANJON A TEMPLOMBA!!!

– Szakítással fenyegetőzik.

– Ha valami bajod van, nem érdekli, nem segít, távol marad.

– Kínos helyzetekbe hoz, kigúnyol, elad egy poénért idegeneknek.

– Ha megsértődik, duzzog, nem szól hozzád.

– Állandóan késik, azt üzenve, „nem érdekel, hogy váratlak”.

De miért csinálja ezt?

Az úgynevezett passzív-agresszív emberek konfliktuskerülők, félnek a vitáktól vagy irtóznak tőlük, nem ismerik az építő vitatkozás szabályait. Vagy a haragot, neheztelést nem merik nyíltan felvállalni, inkább csomagolják. De néha nem szól másról a viselkedésük, mint aminek látszik: nem fontos (már) nekik egy kapcsolat. Ezért hanyagolják el a másikat, ezért nem törődnek vele, ezért nem érintik meg, vagy ezért nem keresik a társaságát. Hogy mi a valódi ok a viselkedés mögött, azt akkor is érdemes kideríteni, ha fájdalmas.”

https://wmn.hu/wmn-life/54659-duzzog-levegonek-nez-elkerul-a-szeretetmegvonas-nem-jatek-hanem-a-bantalmazas-egy-formaja

Itt megállok: az én blogom, amikor napi negyven- meg hetvenezer kattintás jött rá, és itt pörgött az összes olvasni tudó nő, szintén szállított ilyen olcsó vádakat és önigazolásokat, szándéka ellenére, mert én magamról is sokat írtam, a partner iránti tisztelettel, felelősséget vállalva. Én nem tudtam, hogy erre kell nekik, de le is álltam azokkal a posztokkal, illetve a félreértelmezőkre következetesen rászóltam, és nem hagytam azt se, hogy cikis, megalkuvó nők írogassanak nekem és ingyenpszichológusnak használjanak. És örvendetes változás, hogy most a jóval kevesebb, tudatos olvasó nem erre használ.

De a mai téma, folytatva az idézetet, és vasárnap és nagyböjtben igenis írunk szexről:

Szexmegvonás van-e?

Nem akarom átfogalmazni, a klasszikus 1.0 a témában ez:

https://oriblog.blog.hu/2015/07/13/nincs_olyan_hogy_szexmegvonas

Olvassatok kommenteket is, tanulságos. Időről időre elolvasod, tiszta sor: eszedbe sem jut semmit várni, firtatni, kezdeményezni többet, ó, te sem akarod inkább.

Én is írtam erről, de csak ennyit:

hölgyeim és uraim

Tehát: nincs olyan, hogy valaki szívesen szexelne, de valami érdek miatt visszatartja magát, és csakazértse. Aki akar, aki kíván téged, az fogadókészség esetén szexelni fog, és az a boldog kölcsönösség. Ugyanez van a szeretéssel, odafigyeléssel is.

Nincs olyan, hogy valaki szeret, csak manipulatívan visszatartja. A wmn-es okosságnak, amit ismét szakértelem nélkül írtak, és sajnos az efféle hamar ténynél erősebb összefüggésé és vádaskodási alappá válik vergődő nők fejében, az az előfeltételezés a tévedése, hogy a másiknak dolga, feladata lenne téged szexszel ellátni, szeretni, de nem teszi, és akkor te számon kérheted meg erre hivatkozva címkézheted, veszekedhetsz vele.

Nem dolga, hanem: nem kíván, nem szeret. Általában ilyen egyszerű.

Ugyanakkor.

Olyan van, hogy valaki nagyon is ragaszkodik a másikhoz, és amúgy szívesen szexelne, csak visszahúzódott, fél valamitől, erősebb valami más a fejében, nem nyílik meg, bűntudata van. De és akkor…? Vagy segítséget kér, vagy úgy marad, és vergődtök.

Aztán: sokan igenis szexelnek izzó vágy nélkül is, készségesen, lelkesen, például a béke érdekében (ne legyen feszültség, ne búsítsam a másikat, ne érezze, hogy nem vonzó, hogy elutasítom a személyét, érzéseit; másnak nem akkora ügy az egész, gyorsan megvan vele, de hallottam élsportoló nejétől is, hogy “kondicionálja” a férjet). Az ő hajlandóságuk miatt gondoljuk, hogy a kiszámítható aktuslehetőség rendszeresen, igény szerint jár is, megtehetnék a többiek is. Nem kell mindig akarni, majd közben megjön az étvágy…

Néha közben jön meg, néha csak egy kis nyugi kell, mert a kezdeti, egymásra szomjazó szerelem nélkül már, a jó kis otthoni tengés-lengésben, húsz kiló plusszal kevésbé villan úgy össze a szem, mint a tizenhat éves kori tábortüzeknél. Hiába a sok jó emlék, van, hogy elhal, megfakul a vágy. Vagy a kezdeményezés körülményes. Meg olyan is van, hogy csak a stressz, a megbeszéletlen súrlódás, a bizalmatlanság, depresszió vagy a fáradtság az akadály.

Bármi is: ha valakit nem is zavar, hogy már nem suttognak egymásnak felforrósodva, akkor az a szexuális kapcsolat nem működik. Erőltetni megalázó és fölösleges is. Aki őszinte, és szeretne még szexelni ebben a siralomvölgyben, annak hamar bejön, legalább vágyként, valaki más a képbe (vagy: elmegy Hummelzsoltékhoz panaszkodni ízlésesen, esetleg gyorsan queer/poliamór/fetisiszta lesz). Azzal is lehet számolni, és senki ne korholja magát emiatt, hogy nem fog neki kifejezetten jólesni, ha ő kívánja a másikat, türelmes, de az meg csak nem, játszmázik (?), és kifogásokat keres (Lobster a fent linkelt posztban úgy állítja be, hogy az anyaságba fonnyadt nők sztrájkolnak, az otthonlét aszimmetriája terheli meg a kapcsolatot, és a férjek vádja a szexmegvonás).

Nekem is benne van a kapcsolatról alkotott képemben, hogy mindent megteszek, hogy el ne haljon a bizsergés, nem használjuk a szexet játszmának, hatalmi eszköznek (nincs pofánk), és vágyakozó férfit nem lohasztunk le. A szex mindig jó, úgy is jó, ha nem reszketek érte, mert szeretem a másikat (úgy választottam partnert, hogy jó legyen).

Vagy: már nem tartják a másikat izgalmasnak. Mi van akkor? Meg kell menteni a kapcsolatot? Azt gondolni, hogy az érdektelenség vagy az árulás (nem is a megcsalásra gondolok, hanem amikor rútul átveri, szerető előtt mindennek elmondja a házastársát, majd visszakullog boldognak lenni???) nem más, mint HULLÁMVÖLGY? Minden házasságban van?

A hullád völgye. Hogy hazudnak ezek maguknak! Miket lenyelnek! Nem vigyáznak egymásra, használgatják a másikat: presztízs, a szülőtárs munkaereje kell, vagy a törlesztő, lett nagy ház após pénzén… nos, ők RENDBEHOZTÁK. Haha. Ez az ember most három perben és egy koholt büntetőügyben bíróság elé rángat engem, ennyire les itt, illetve ennyire nem bírja az igazságot.

Van olyan azonban, hogy két, egymást igazán szerető ember között is megszűnik nemhogy az elemi, reszkető vágy, hanem a nagyritkán aktus is, előbb az egyiknek valamiért, aztán a másiknak már a nyűglődés, langyosság, kudarc miatt megy el a kedve (egészséges énképű ember így reagál, nem erőlteti). Megfakul, bonyolult lesz, megterhelődik. Hogy mi a baj, azt nem beszélik végig (vagy épp túlbeszélik). Nem áramoltatják az energiát, letiltja valamelyikükben a szülők mintája, korábbi kapcsolat cipelése, hatalmi vagy dominanciajáték lesz a helyzetekből. Vagy: simán önsorsront. Vagy nem látja, hova vezet az, ha az elutasítással védi a lénye magját. Ez nem rossz taktika, mert általában sehova, nem lép ki a másik, sunyin csal vagy megkeseredik.

A szex nem lehet játszmaeszköz, ezért hamis a békülős szex, a vigaszszex meg a búcsúszex (noha mennyire jólesik!).

És: a panda fogságban nem szaporodik. Úgy érzi, benne rekedt a másikkal, akit szeret ugyan, egy túl nehéz, végleges helyzetbe. És maga se tudja, mi van. Milyen lenne nélküle. Majd rájön egyszer, lehet, hogy arra, hogy tényleg nem akarta eléggé a másikat.

Mit tudom én. Miért volna az én dolgom, a te dolgod az ő faszkodásait felfejteni?

Hatalmi játék? Ami ritka, az értékes. Vagy nehezére esik beismerni, hogy jó neki, mert azzal feladná a páncélját. Egy csomó lefojtott, valódi vágyait lehazudó ember van.

Vagy, Occam borotvája: egyszerűen nem jó neki. És ha a másik nyomasztó, meg csalódott, akkor még kevésbé.

Egy tucat ilyen sztori van előttem, van, amit megírtak nekem, van, amit olvastam. A közös motívum: az életöröm befullad, valaki elakad az életével, és szorongó ember nem akar szexelni. A másik meg hozzáközönyösödik.

Mi a kiút? Mit csináljon, aki nem bírja? Bosszú-e az, ha felszámolja a kapcsolatot, vagy külső partnert keres?

Csak az akar megoldást, aki jobban akarja a szexet meg a másikat. A másik elvan így, neki ez nem gond (hacsak bele nem szeret valaki másba), ő hárít. Lehet, hogy rosszul méri fel a helyzetet, abban a félreértésben van, hogy ő így is jó (és van, hogy ez bejön, már írtam). Pedig nem jó, így nem – és ez nem olyan nagy tragédia ám. Én mindig azért igyekeztem aktív szerető és tapintatos nő lenni, mert számoltam azzal, hogy ha hagyom elillanni a becses aromát, az természetszerűleg felszámolja a kapcsolatot.

Az egyik felhasznált történetben a feleségről például, miután már lett szeretője a férjnek, hirtelen kiderült, hogy ő annyira vágyakozott ám, csak nem tudott ez manifesztálódni, így esett, hogy a gyerek születése, tizenhat év óta nem is csókolóztak, de most aztán!… Nahát! Őszintétlen, magukat képviselni nem tudó (avagy: múltat hamisító, önfelmentést kereső) embereknek nem való a szeretés.

Lehet, hogy aki veled nem akar, az elintézi pornóval, kolléganővel. Vagy szerelmes lesz. Ez van. Vagy tudod, vagy hagyjad is a francba: nyomozni, faggatózni, vádaskodni nem érdemes. Viszont ha bizonyos vagy benne, az azt is jelenti, hogy szabad vagy. Egy pillanatig ne emészd vagy fogd vissza magad, ha ráugranál másra. Viszont ne csináld feltűnően, demonstratíve. Ha nő vagy, meg tudnak ezzel fogni, mondjuk egy gyerekelhelyezési perben. Csalni csak férfinak szabad!

Ha nincs se pornó, se kapcsolata, és semmi nincs: lehetsz szomorú (pláne ha van). De ne alázkodj meg. Ne vedd személyesnek az elutasítást, nem biztos, hogy veled van gond. (Ha igen, az viszont fejlődési lehetőség.) Írd le egy füzetbe százszor, hogy állati szexi vagyok, rám áll minden bré/tőlem csöpögnek a puncik. És hidd el. Ne legyen hiúsági kérdés. Ne sértődj meg, hogy visszautasít, ne legyen rögeszme. Készpénzfelvétel! Nem kell minden jól hangzó, kósza gondolatot rögtön a másik fejéhez vágni.

De nem csoda, ha vidám éppenséggel nem vagy. Ne haragudj magadra, könnyen kezelni ezt nem lehet. Ez nem duzzogás és főleg nem bántalmazás. A házasság nem munkahely. Élesség nélkül jelezheted, hogy hiányzik a szex, nehogy azt higgye, neked is okés, vagy csak átmeneti mosolyszünet ez tőled. De nem érdemes gyakran mondogatni ezt.

Vizsgáld meg, mi a baj veled, milyen körülmények, adottságok játszhatnak közre abban, hogy már nem megy úgy. Ez fájdalmas. Van, akinek egy ártatlan mondat elveszi a kedvét, másnak a partnere meghízik, keserű lesz, vagy függő, vagy gyerekmániás, vagy idegbeteg – tényleg nehéz hozzá vonzódni.

Ne hadakozz, engedd folyni a dolgokat. Valószínűleg ez ennyi. Ezt el kell fogadni, erőltetéstől nem lett jobb soha semmi. Aztán néha visszatér mégis, én nem tudom, ez hogy van. Szünetet tartanak pl. Én riadtan olvastam a frissfeleség beszámolóját a mediumon, a házasság előtt két évig minden extrém pettinget felfedeztek (igazi amerikai keresztények), aztán, amikor már lehetett telibe, belerakhatta volnaa gyereket, akkor hamar meghalt benne a vágy (fogságban a panda!), és írta, mennyire nem tudott reagálni az extrém módon meredező, lelkes férjre (ezért is nősült? keresztények!), de nagy tudatossággal meg őszinte beszélgetésekkel visszaszoktatta magát, és már néha megint szívesen szeretkezik. Hatalmi játszmának meg dejónővagyok és ígyisakarnak fitogtatásnak, illetve témátlan fontoskodásnak tűnt. Fapina. Megérdemelnéd, hogy míg nyafogsz, négy kurva szopja le a férjed.

Én utálom a libidó szót és magyarázatot is: libidó (partnertől független, általános drive) kevésbé kormányozza a kapcsolatokat húsz fölött. Ami van: általános életöröm, önbizalom, jó kapcsolat a testtel, sajáttal és a másikéval, jó tapasztalat, az érintés iránti vágy, őszinteség, meg nyílt, szabad szexuálisenergia-áramlás, csakis áramkörben. És figyelmes, félig akart, félig mélyből spontánul áradó szeretet van még, az nagyon is, és ezek összegződése és kifejeződése az aktus. Én nem tudom, mi az a libidó. Én vagy szeretek, és akkor szinte mindig, vagy nem, és akkor az egész nem érdekel.

Ami zavar, azt jelezd vissza józanul, és azt se hallgasd el, ha így van, hogy meg fogod unni, ez nem maradhat így. Ez pl. a fenti listán szakítással fenyegetés. De nem tartozol senkinek azzal, hogy várj, feszengj és ne lehess önmagad egész életedben. Tiszta pazarlás ez.

Teljes, pontos választ sem kell kapni a miértre: nem az a fontos, hogy a másikban mi van, pláne az nem, hogy mit mond (lehet, hogy annyira frusztrált, hogy rád keni: “túl energikus vagy, nimfomániás!”), hanem hogy te hogy érzed magad, neked jó-e így. És ne a szavaknak higgy, hanem a helyzeteknek, tetteknek és az érzéseidnek. Ha úgy érzed, nem jó neked, vagy valami őszintétlen, sunnyogós, akkor ne engedd, hogy bárki lebeszéljen róla! Maradj hű magadhoz. Ami nem jelenti azt, hogy gyanakodni kell, meg rosszindulatúan feltételezgetni.

Szünet, az kellhet, a szexben, az együttalvásban is. De ha nem házasság/együttélés, akkor a találkozásokban is. De ez csak jelzőtábla, nem megoldás.

És hát nem lehet elvárni, hogy csak mert ő bezárult, te is feladd a szexet. De én őt szeretem, sírod el most magad – és szerintem ez nem igaz. Inkább hiú vagy, szeretnéd magad kívántnak érezni, rajta ezt behajtani, vagy pedig erős a fejedben az, hogy, áldozatot hozni. Hogy az a jó benne, attól jó, hogy sokáig tart, minden vészen át. Ez tévhit. Ha nincs extra helyzet (szülés, betegség), és hosszabb távon nem akar, akkor te nem vagy köteles ebben részt venni. Csak mártírkodás, megkeseredés lesz ebből.

Pszichológus? Neki? Neked? Kettőtöknek? A végső rezignáltságban vagyok, nem igazán hiszek a segítőkben. Nem tudom, mennyi idő, pénz, fájdalom, és ki vagy milyen módszer a jó.

Aztán van még ez a csapda, hogy te mennél, szeretnél mással, de nem és nem tudsz, mert mindig dolgoztat a családod, a gyerekek túsza vagy. Ez nagyon csúnya játszma (és férfiakkal is csinálják). És akkor szöksz és hazudsz, vagy nagyon keserű leszel, de hogy a másikat megutálod, az tuti.

Amúgy az amerikaias mindent-megszerelő, -elnevező attitűd ezt mondja, itt is előfeltételezés, hogy működnie KELL, az a normális, kivéve ha valaki aszexuálisnak pántlikázza magát:

https://www.healthline.com/health/inhibited-sexual-desire

Meséljetek.

14 thoughts on “lelki bántalmazás-e a “szexmegvonás”?

  1. Én sose jártam utána, hogy van-e létező aszexualitás, de azt tapasztaltam, hogy az ex egyáltalán nem akarta. Engem se, mást se, és azóta sincs senkije, mióta nem élünk együtt, alkalmi se. Lehet, hogy néha magának, de az se volt jellemző. Soha, semmilyen problémáját nem oldotta meg, halogatott mindent, majd a fejére dőlt a sok szar, és a passzív-agresszív megoldások mestere volt, tankönyvi módon. Szerintem nagy gond volt, hogy két nő nevelte fel, a szexualitás durván tabunak számított, prüdériában nőtt fel, miközben az apja nem is tartotta vele a kapcsolatot, mert megundorodott a két nőtől. (ez is érdekes, hogy miért) Az évekig tartó mentális zavarok, szorongás, depresszió képesek megölni a vágyat, talán egy életre is. Nem tudom, az enyém végig megvolt. Iszonyú sokáig hibáztattam magam, biztos nem voltam elég kedves, hogy megkívánjon, nem vagyok túl szexi szülés után (OMG, utólag belegondolni – 62 kiló voltam a kisebbik gyerek születése után…), túl szexi és kihívó vagyok, ez már sok, biztos nem érzi, hogy szeretem, már ő nem szeret, de akkor minek mondja… Mennyire hülye voltam!

    A pszichológus, akihez jártam, nagyon sokat segített, mert addig-addig beszéltem a kétségeimről, mire végre kimondtam, hogy muszáj lesz válni, ha élni akarok. Szerintem érdemes egyéni terápiába járni, ha az ember bizonytalan. A párterápiában egyáltalán nem vagyok biztos, mert iszonyú ritka lehet, hogy mindkét fél oda akarja tenni magát. Azért elhiszem, hogy van ilyen is, de szerintem nem ez a jellemző.

    Van egy barátnőm, évek óta vergődik szexhiányos házasságban, most lett egy szerelme, és döbbenettel néz végig a pusztításon, amit a szexuális frusztráció tett vele az elmúlt években. Betegségei elmúltak, sokkal kevesebb a feszültség, és nem tudni, mi lesz, de most legalább jól van.
    Egy másik barátnőmtől évekig hallgattam, hogy mennyire szenved, amiért a férje nem beszél vele. Úgy érezte a végére, hogy a hallgatással bünteti. Ha semmit nem lehet megbeszélni, az is nagyon durva, és itt volt kisebbségi komplexus, sértődöttség, saját karrierrel való elégedetlenség, négy gyerek, házhitel, ilyesmi. Lett szerető, és amikor a férj megtudta, kitört a botrány, elképesztő jogosultságérzettel. Nem tudom, hol tartanak, de azon a településen, ahol még albérletet sem lehet találni, apuhoz stabilan kötődő gyerekekkel, nem gondolom, hogy hatalmasat fog ugrani.
    Azt hiszem, hogy azok a csapdák, amikről írsz: após pénzén lett a ház, nincs önálló kereset, nem akarunk a gyermekelhelyezésen pereskedni, nincs lehetőség úgy elkülönülni, hogy mindenki él, ahogy tud egymás mellett (erre én nem is lennék képes, azt hiszem), iszonyúan megnehezítik, hogy lehessen kilépni, inkább újra-és újrapróbáljuk, hátha most nem lesz két hónapig olyan szar. Egyszerűbb népek rászoknak a közös főzésre és zabálásra, végül a túlsúly megöli a vágyat, élnek egymás mellett boldogan… (Bonyolultabbak is tudnak ilyet, ugye.)

    Aztán van ilyen is: (mintha sport lenne)
    https://femina.hu/kapcsolat/szex-minden-nap/

    Kedvelés

      • Ja, persze. De a megmondás meg a saját döntés között azért van különbség, és a pszichológussal kicsit többet beszélgettem, mint veled. Ha nem olvastam volna a blogot, lehet, hogy még évekig vergődtem volna benne. Most meg már én mondom ilyen helyzetben levőknek, hogy nem érdemes mentegetni, magyarázni, pont tegnap is cseteltem egy anyuka ismerőssel. Én is ingyen mondom neki, hogy hagyja a picsába, de még vannak kétségei a kis butának. Ja, nem illúziók, önsorsrontás, ami nekem is volt, bőven. Ezt hányszor akarod egyébként még az orrom alá dörgölni? :)))) All’s well that ends well.

        Kedvelik 1 személy

      • ÖÖÖÖ… irónia? Hát pont azt írom, hogy hülye voltam. A “megmondtam én nektek” -re reagáltam, mert lehet mondogatni, én is most már mondogatom, csak mindenkinek magának kell eljutni oda.

        Kedvelés

      • Na de most a barátnőd van ebben a helyzetben, és simán fölényeskedsz, mintha te aztán mindig is tudtad volna. Nem szép ismerősöket, barátokat jobbantudásra használni. Az irónia csak emulgeálószer.

        Kedvelés

      • Ezzel most nem tudok mit kezdeni. Pont te vagy az, aki szokta érteni a szövegeket. Hagyjuk. Ha te engem ilyennek látsz, biztos van oka, kurvára nem vagyok sem megmondóember, sem jobban tudó bölcs, fölényeskedő meg aztán pláne nem, és rohadtul nem akarom magyarázni a szavaimat, az üzenet a befogadóban jön létre. Én pont azt szerettem volna közölni, amit közöltem, és ha ez jött le, így jártam. Fogalmam sincs, honnan jön ez az értelmezés, és főleg az “én megmondtam nektek”- attitűd, amit másokban rosszallsz. Szeretem a blogot, olvasom is, ha lehet, de ez most nagyon mellément.

        Kedvelés

  2. nagyon érdekes, mennyire szeretem az ilyen gyomron rúgós posztokat. (még kommentelni is lett kedvem.)

    azért talált be így, mert ez az én volt (jobb híján nevezem így) élettársam volt, ő “büntetett” így, vagy hát nem tudom, nem akartam felcímkézni, nehogy ne tudjam értelmezni később. 24 voltam, ő meg 42, amikor hozzá költöztem, egy keserves nélküle töltött Erasmus-félév után (akkor kezdtelek olvasni egyébként, 2015/6), és tényleg mint a panda, egyszer csak rideg lett. aztán a következő másfél évet azzal töltöttem, hogy ő ezt miért, és hogy lehetne vissza, és hogy lehetne jó, és egyáltalán a gondolataim túlnyomó részét kitöltötte ez. valahogy pont jól adagolta (nem hinném, hogy tudatosan), hogy néha azért szeretett, leginkább meg nem. persze, eljöttem végül, bár nem nagyon akart engedni, szétbarmolódott a vége. nem volt wmn-diagnosztizált pszicho-, se szociopata, se nárcisztikus, se a többi személyiségzavar, csak egy jelentősen elbaszott ember, akivel sajnos éppen megtaláltuk egymást, azért sajnos, mert én is éppen eléggé el voltam baszva.

    nagyon érdekes ebben tisztázni a saját szerepét az embernek, nem áldozattá válni, és nem megénekelni a saját dicsőítő himnuszát (hajlam az volna rá), hanem szembenézni azzal, hogy nem tudtuk szeretni egymást rendesen, csak romboló módon, és ez volt benne a tragédia. külön nehéz, hogy utána, hogy nem voltam hajlandó tartani a se-veled-se-nélküled, tisztázatlan, zavaros viszonyt vele (a kiszabadult pandának lett volna kedve, vagy valami ilyesmi), elég rohadt módon bánt velem, és ha nem is álltam a gangon egy szál bugyiban, a cuccaimat szedegettem azért a lépcsőházból. ha volt miért haragudnom rá, az ez, meg hogy negyvenkét évesen miért nem tudott okosabb vagy belátóbb lenni, a többi az csak egy pusztító kapcsolat, ami őt is megviselte.

    három évembe telt utána felszámolni a saját elbaszottságomnak az életet nyomorító részét, és nem vagyok benne biztos, hogy készen vagyok vele. (de persze most sokkal jobb.)

    Kedvelik 3 ember

  3. Jó kis tükör ez a bejegyzés. Igazából már jó ideje ahová csak nézek, tükröket látok, nem mind egyformán éles persze. Engem ez nem bánt, söt. A kimondhatatlan, homályos és megfoghatatlan helyett könnyebb együttélni azzal, ami határozott formát öltve kikerül a fényre. Köszönöm a posztot.

    Kedvelik 2 ember

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.