Ebben az új sorozatban távolról összefüggő motívumokra, élethelyzetekre gyűjtök példákat a tágas kultúrából, ezek egymásra hatnak (intertextualitás), a későbbiek kölcsönzik, átírják, felhasználják őket.

Érdekes, hogy általában a lányok nem veszekszenek annyit, se a lány-, se a fiútestvérükkel. Szépen együtt leküzdik a nehézségeket, mint Jancsi és Juliska. Csak a Grimm-mesékben van harc a lánytestvérek között.

Ti tudtok példát mondani veszekedő-vetélkedő vegyes testvérpárra? Vagy lányokra? (Vitatkoztak-e a Brontë-nővérek?) Serena és Venus Williams, meg a Kardashian-nővérek szoktak rivalizálni… de fordítsuk tekintetünket az egyetemes kultúrára legott!

A fiúk! És köztük miért megy a versengés? Általában valami igazságossági probléma van. Képességek és ezek folytán rang az összehasonlítás tárgya. Féltékenység. Atyai áldás. Hatalom, dicsőség. Örökség, elsőszülöttség. Beszólogatás. Pénz. Ritkán: nő.

Káin megöli Ábelt, mert annak áldozata érdemi, és ekként kedves az Istennek, ezért haragra gerjed, a kor technikai színvonalán (saját kézzel, szerszámmal, kővel? mindenképpen véres módon) megöli, majd még sunyul egyet, pimaszkodik Istennel:

Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő. ³Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az ÚRnak, a föld gyümölcséből. ⁴Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR rátekintett Ábelra és áldozatára, ⁵de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. ⁶Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? ⁷Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. ⁸Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta. ⁹Akkor az ÚR ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? ¹⁰De az ÚR így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. ¹¹Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. ¹²Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön. ¹³Ekkor Kain azt mondta az ÚRnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. ¹⁴Íme, elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. ¹⁵De az ÚR azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az ÚR Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál. ¹⁶Ezután elment Kain az ÚR színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre.

Ézsau eladja a ravasz Jákóbnak az atyai áldást, az elsőszülöttség kiváltságát egy tál lencséért. Jákob Ézsauval üzletel, a vak apját viszont átveri. Ezt nem lehet helyrehozni, az áldás egyszer adható ki. Itt megy a deal. Éhesen ne egyezkedj!

 

József és testvérei egészen sokan vannak, egy a többiek ellen, a tizenegyedik, és persze nyer. Itt a kiválasztottság a kulcskérdés, és fontos elem, hogy az apjuk a közös, kivéve Benjámint, aki egész testvér, és túsz lesz. Thomas Mann regényt írt belőlük.

A legviccesebb testvérharc Támár ikreié (1Móz38). A ravasz kisebbik a szülőcsatornában előz! Támár Jákob negyedik fiának, Júdának a menye (kétszer is), és egy csel folytán egyben Júda ikreinek anyja, de hát tetszett volna nem kurvázni:

Amikor a szülés ideje elérkezett, kitűnt, hogy ikrek voltak a méhében. ²⁸Szülés közben az egyik kidugta a kezét, a bába megfogta, vörös fonalat kötött a kezére, és így szólt: Ez jött ki először. ²⁹De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak rést? Ezért nevezte el az apja Pérecnek. ³⁰Utána kijött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Ezt Zerahnak nevezte el.

Az Újszövetségben Péter és András, Jézus tanítványai testvérek, vitáról nem tudunk, bár Péter egyházalapító, Andrást meg csak megemlítik. Illetve van három fontos evangéliumi mellékszereplő testvér: Mária, Márta és Lázár (az exhalott). Végre a nők is veszekszenek, vagyis, Márta szeretné, ha a húgának is cselédsors jutna (ezt ismerem, vö. “Évuska, kaphatod a kezedbe a Domestost” by Gumiszoba… pedig úgy tűnt, ő vagány és laza, szereti csinálni, szóval nem! – aki tanul, értelmiségi lesz!), itt olvasható a lukács-féle történet, ami nekem feministaként nagyon tetszik, hogy nem a hátébé, hanem az intellektuális alkatú leány kap elismerést:

³⁸Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, ‹Jézus› betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. ³⁹Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, ⁴⁰Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: »Uram! Nem törődsz vele, hogy a húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!« ⁴¹Az Úr ezt válaszolta neki: »Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, ⁴²pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.«

A görög istenek, különösen az első, embermentes időkben egymást folyton megeszik, elintézik. Kronosz az atyját, Uranoszt taszítja le a trónról, egész pontosan az anyja, Gaia által készített (hold?)sarlóval lemetszi a kukiját, ez a vérontás önállóan hoz létre fondorlatos mitológiai lényeket. Majd Kronosz a titántestvéreit, miután a hatalomba emelték, megbilincseli és a Tartatoszba zárja. Lánytestvérét, Rheát veszi nőül. Később gyermekeit is fölfalja, csak Zeuszt tudják elrejteni, aki így további szemétségeket követhet el, erről a férfibűnök dús katalógusában, a görög mitológiában olvashatunk.

Héraklész, a félisten egy bölcsőben alszik földi, “ráfogant” testvérével, Iphiklésszel, aki egyébként derék trójai harcos, csak nem olyan legendásan. Héraklész elpusztítja a kígyót, amelyektől öccse fél, később az öcsnek, ezt egy cs-vel írjuk, két fiát hajítja tűzbe.

Romulus és Remus: ikrek, harmonikusan nőnek fel a farkas tején, megalapítják szépen Rómát, de aztán jön a királyság kérdése, és Romulus agyoncsapja öccsét, mert ő lesz az uralkodó és pont. Vagy mert amaz átugrotta a falat. Róma falait nem ugorjuk át poénból sem. Ti se ugorjátok át!

Shakespeare tele van trónviszállyal, A viharban (Prospero és Antonio milánói hercegek), az Ahogy tetszikben (száműzött herceg és Frigyes) is csalárd trónbitorló űzi szám a jogos tesót. Orlando és Oliver az Ahogy tetszikben a másik testvérharc, nagyon hasonlít T. Miklóshoz és Györgyhöz: a nagyobbik nem nevelteti rangja szerint a kisebbet, illetve meg akarja egy profi birkózóval öletni Orlandót, hogy ne kelljen kiadni az örökségét. De, mivel ez vígjáték, van elégtétel: az ardeni erdőből visszatér és jogos uralmába ül a száműzött herceg, Rosalinda apja, Orlando meg kiüti a birkózót, mi több Rosalinda kezét is elnyeri. (Én nem tudom, egy kéz mire jó amúgy.)

Toldi: a daliás gyermek és rókalelkű bátyja versengése, komplex indulatai, utóbbi sunyi taktikája, előbbi dicsőségvágya, őrlődése és nyers ereje. Az itteni viszály nagyon hasonlít az Ahogy tetszik viszályára, abban is, hogy a legitim uralkodó tesz igazságot. Arany pedig fordította és jól ismerte Shakespeare-t. Az egész szöveg, mind a tizenkét ének elhangzik a Forte Társulat produkciójában, ahol még a tikkadt szöcskenyáj is el van táncolva (nem táncelőadás, hanem szövegalapú, fizikai színház). Tegnap külön megrendítettek a lelki tusakvások fizikai tünetekben megmutatkozó leírásai, ez a Toldi legerősebb része. Január 28-ra van jegy.

Második ének, tiszta dráma. Arany plasztikusan ábrázolja azt is, ahogy Miklós megölelné a bátyját:

6.

Toldi György nagy úr volt. Sok becses marhája,
Kincse volt temérdek, s arra büszke mája,
Sok nemes vitéze, fegyveres szolgája,
Sok nyerítő méne, nagy sereg kutyája.
Látogatni jött most negyvened magával,
Renyhe sáska népnek pusztitó fajával,
És a kész haszonnak egy felét fölenni,
Más felét magának tarsolyába tenni.

7.

György az édesanyját hidegen köszönté,
Bár ez a lelkét is majd elébe önté!
„Hát a másik hol van?” fanyalogva kérdi.
Senki sem hinné, hogy kedves öccsét érti.
„Szénát hord szegényke künn a béresekkel,
Hívatom –” de György úr ezt rikoltja: „Nem kell!”
Nem kell! és e két szó úgy esik anyjának,
Mintha a szivébe nagy kést mártanának.

8.

Nem kell? – Ím azonban kelletlen, hivatlan
A fiú betoppan; szive égő katlan,
Belsejét még most is fúrja és faragja
Szégyenítő búja, búsitó haragja.
Mégis, mindamellett – mily Isten csodája! –
Egy zokszót sem ejt ki Toldi Györgyre szája:
Lelke gyűlölségén erőt vesz valami,
Valami – nem tudom én azt kimondani.

9.

Amint látja Györgyöt hirtelen, váratlan,
Karja ölelésre nyílik akaratlan;
De az eltaszítja testvérét magától,
Gőgösen fordul el jó atyjafiától.
A szegény anyának könny tolul szemébe,
Kőszivű fiának sírva lép elébe,
Reszkető ajakkal, keze fejét gyúrván,
Ott reménykedik, de György korholja durván:

10.

„Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet,
Ójad fúvó széltül drága gyermekedet;
Mártsad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle,
Majd derék fajankó válik úgy belőle.
Most van a dandárja réten a munkának,
De foga nem fűlik ahhoz e gazdának;
Mint kopó, megérzi a zsíros ebédet,
S tővel-heggyel össze hagyja a cselédet.

11.

„Így sirattad mindig, én ha mondtam néha:
Nem válik belőle semmi, csak nagy léha,
Hogy parasztnak is rossz, lebzsel készakarva,
Noha birna dolgot, mert erős, mint marha.
Most tehetd ablakba: húsa és kövére
Szépen nő naponkint anyja örömére…”
Szóla György s kitoldá a szót egy kacajjal,
Melyre Miklós felbúg tompa, hosszu jajjal:

12.

„Átok és hazudság minden ige szádban!
Egy betű való sincs, Toldi György, a vádban.
Jól tudom, mi lappang bokrodnak megette,
Úgy szeressen Isten, ahogy engemet te!
Rossz vagyok parasztnak, rossz vagyok vitéznek,
Béresek között is től cudar csihésnek:
Forr epéd, hogy más is márt veled egy tálba,
Vesztenél, ha tudnál, egy vizes kanálba.

És hogy egy mai példát is hozzak, Dyga Zsombor: Tesó, ez nagyon vicces film, minden jó, a vége is jó, itt van olyan motívum, hogy egy nőn veszekszenek, vagyis szegény Artin azt hiszi. Bognár Anna a nő, előbb magyar szakos volt, együtt kezdtünk, aztán lett színműs.

*

Van tesód? Utálod? Látod, mások is utálják a tesójukat, a fenti okok miatt, és általában az elnyomott a jó képességű! Kivéve Ézsaut. És van igazság! Kivéve Ézsaut, Ábelt, Remust. Amúgy az Ahogyteccik nemtragédiába (Városmajor) beleépítették a Káin–Ábel viszályt, ahol Káin dologias és hedonista, Ábel pedig tépelődő és intellektuális volt, és L. minden előadás után véres fejjel villamosozott haza.

A sorozat következő darabja: A sziget (és más elvonulásos helyszínek, metaforikus szigetek).