tíz ok, amiért nem jutsz egyről a kettőre

Végignéztem sok év alatt olvasók és barátok történeteit, és rengeteget beszélgettem velük az élet megváltoztatásáról, mivel sokan ébredtek rá itt, nyertek inspirációt és információt (satöbbi, a blognak ez a sokat emlegetett szerepe). És úgy látom, hogy nagyon ritka az, aki beleáll bele és valóban megváltoztatja az életét.

Vajon miért van ez? Olyan nagyon mondják, akarják pedig. Valódi a probléma is, ők pedig lelkesek.

Biztosan tudják, hogy ajelen helyzet szar (állás/munkakör/terület, párkapcsolat, betegség, testkép), éspedig kétségbeejtően, vagy csak az unalom, a sehova sem tartó irány miatt, vagy egyenesen romboló. Erről sokat beszélnek, és benne van a levegőben, ez ilyen tipikus 2000 utáni dolog, hogy nem kell ezt elviselni, változtass, lehetsz még bármi, figyeld csak, xy mit csinált, van ilyen meg olyan szuper módszer.

Bármennyire lelkesek, igen ritkán lesznek például kifogás nélküli, komoly sportolók. Én nem tudom, mitől van ez, néha úgy látom, egy nagy önszabotálás az egész. Rossz nézni. Néha szomorú vagyok, néha viszont dühös is leszek. Mit nyafogtok akkor?

Már ott tartok, hogy többre becsülöm azokat, akiket az egész nem érdekel és soha nem is érdekelt, akik derűsen függetlenek tudnak maradni a nagy változtatási szándéktól, miközben nem is hazudják ideálisnak azt, amiben vannak, csak egyszerűen azt mondják: ez ilyen, nekem ez így megéri. Ők előrébb vannak az önismeretben. Nem akarnak semmilyen külső mérce szerint jónak bizonyulni, és nem is nagyon panaszkodnak.

Többre becsülöm őket, és szívesebben vagyok velük, mint azokkal, akik elolvasták a forradalmi gondolatokat, felbuzdultak, ócsárolták jelen állapotukat, és elhatározzák, hogy akkor most ők megváltoztatnak mindent, és évekig ez a téma, mesélik és mutatják – és ha visszanézünk a jelenből, akkor mégsem lett semmi, igazából alig valami lett, sőt: egy rossz élménnyel, a változtatás lehetőségében való csalódással távoznak.

Persze minden mozdulat, tett számít, bekerül az életed bankjába. Ugyanakkor, ha azzal az útravalóval jössz ki a túlvégén, hogy “ezt is megróbáltam, de nem segített, rajtam nem segít semmi, Éva nem mond igazat”, akkor erodálódsz.

Most az egészséges életmódról írok, de az analógia érvényes mindenféle területre.

1. akadály: nem vagy tisztában azzal, mit is csinálsz.

Az “én is edzek és egészségesen eszem, mégsincs eredmény” mondat sűrűn elhangzik. Mintha pipa járna érte: megtetted, téged gáncs nem érhet. 

Ezt egy kicsit megpiszkáljuk, és előjönnek a sportnak gondolt telefonnyomkodós, álldogálós kutyaséták, a gyümölcsjoghurtok, a szénhidrátmentes diéta kenyérevései és a többi. Nagyon ritka az, aki rejtélyes okból nem fejlődik/fogy/erősödik. A többiek nem értik a lényeget, például hogy mit jelent a szénhidrát. Elképesztő tévedések, maszatolások, vakfoltok tudnak lenni az ételmennyiség vagy az edzésen elégetett kalóriák ügyében is.

Nekem (vagy az edződnek) nem kell elszámolnod. Te magad legyél tisztában azzal, hogy valóban azt csinálod-e, amit hiszel, hogy csinálsz. Definíció szerint az számít soknak vagy keménynek, ami eredményes is, tehát akkor edzettél és ettél eléggé egészségesen, ha az meglátszik. Ha csak akartad meg bérletet vettél meg jógára jársz meg kétszer voltál futni, meg kicsit böjtöltél, meg több az öntet, mint a saláta, akkor nem.

2. akadály: megfeledkezel az előzményekről.

Ez erkölcsi kérdés. Tisztázzuk: azért van most ez a problémád, mert korábban rossz döntéseket hoztál, és elmulasztottál megtenni fontos dolgokat, belecsúsztál kritikátlanul az átlagember életmódjába. Elég két hónapig nem mosni rendesen fogat, olyan rohadás a vége, aminek a művi helyrerakása milliós tétel.

Az a sok tétlen év, túlkaja, halogatás! Az az ok. Ki csinálta azt? Kire haragszol? Nem azért “kell” fogyni, mert ez a divat, meg a vékonyság uralma meg mert riogatnak, hanem azért, mert meghíztál!

Nem fair azt panaszolni, hogy milyen nehéz most, hogy nem fogysz, nem megy a futás, fáj a térded, és “a nyúltápon” éhes vagy. És az is fordítva ül a lovon, aki kiszámolja, milyen drága az életmódváltás meg az új ruhák. Ami drága, az a sok év ön-karban-nem-tartás eredménye. Meg drága lesz majd az orvoshoz járkálás és a gyógytorna. Hova írod annak a sok nagyméretű ruhának az árát, amelyeket az előző években vettél?

3. akadály: a készen kapható, nőpárti szövegek manipulatív, önfelmentő használata.

Hogy én az öngyűlöletet hergelem és megszégyenítelek. Vagy felszínes vagyok, ha érdekel, és írok is róla, hogy ne legyek narancsbőrös…? Minél inkább látják, hogy emellett mennyire lelki meg kultúrlény meg anya vagyok, annál mérgesebbek. Vagy: tárgyiasítom a női testet, ha kirakom a progresszfotót. Vagy hogy az egész edzős móka elitista, mert a sport luxus, a konditerem és a zöldség drága, továbbá mások a Viharsarokban végtagok nélkül kapálnak. A kezedben okostelefon, a segged alatt minimum egy Renault, nyaralni idén is külföldre mész, de hirtelen ilyen borzasztóan szociális lettél…

Ne verd át magad! Ezek szabotáló szövegek, gyakran irigykedés és lustaság van mögöttük. Semmilyen ellentét-élezéstől nem leszel sem elvibb ember, sem jobban nem leszel. A nyafogós álfeminizmus mára igenis oka lett annak, hogy emberek beleragadnak. Lehet jobb életed, lehetsz büszke, erős, eredményes! Ne hidd el, hogy testszégyenítés vagy szépségnyomasztás kimondani a valós összefüggéseket! A sokféle test van is átverés, mert senki nem mondta, hogy egyformán kell kinézni, viszont nyilvánvaló torzulásokat akarnak épnek, szépnek beállítani.

Vagy:

You know that feeling when you walk into a weight room or a yoga studio and everyone looks the same (e.g. shredded, they live on sunshine and green juice)? It’s a stressful, disorienting experience that can make it easy to abandon the body care regime your 2019 self dreamed up for the New Year. When you don’t see yourself represented in a space, it’s hard to believe you really belong.

Ne másoktól várd el, hogy reprezentáljanak. Ha ennyire zavar, eddz otthon (és lehetőleg ne jógát: a jóga testtechnika, pihentető, de nem sport. Gyengélkedős napokon jól jöhet, de ha korlátozott az időd, energiád, és a testedet formálnád, akkor csinálj hatékonyabbat.)

Ne hidd, hogy sportmánia, fitnesznáciság elkötelezetten edzeni. Inkább tanulj tőlük, de ha nem szeretnél, akkor hagyd őket békén, ne rajtuk köszörüld a nyelved! Ne vegyél részt a sportoló nők macerálásában. Vedd észre, hogy igenis sportellenesek, értelmetlen szurkálódások még az ilyen mondatok, fordulatok is:

nem az az egyedül üdvözítő út, hogy valaki konditerembe jár

a súlyok emelgetése

nem mindenkinek prioritás a sport

az uralkodó szépségeszménynek megfeleltesse a testét

Ne takarózz anorexiával és bulimiával – ezek mentális betegségek, és baromi ritkák, egyébként gyakran az elhízottak csúsznak bele, pont azért, mert nem bírják elviselni a tükörképüket. Ezeket csak előrántják, hogy az általánosabb problémáról, ami a siralmas testi állapot és a nők önelhanyagolása, ne lehessen szó. Ne hidd el, hogy a lipidéma a te problémád, mert van neki ugyan tetemes irodalma, de érdekes módon ez is csak Amerikában létezik. Ne hidd el, hogy a diéták nem eredményesek és 98 százalék visszahízik! A 9. pontban elárulom a rejtély nyitját!

4. akadály: az a sok minden, ami elveszi a kedved.

Jajj, csak azt ne! Hogy neked valami ne essen jól. Valójában elvárod, hogy ez az egész testprojekt szórakoztató legyen. Ez nem fair. A sok színes mosolygós instacsaj megtévesztett.

Ne legyél gyerek! “Nem szeretem a halat” – nem a halat kell szeretni, hanem a testedet. A halevésnek meg a futásnak az eredményét. (Viszont ne hidd el, hogy nem mindegy, hogy egységnyi fehérjét, egységnyi omega 3-at miből viszel be.)

Akinek nem ízlenek az ételek, az biztosan túleszik (vagy agresszív ételérzékenysége van, esetleg kivették az epehólyagját). Az igazi éhség nemigen válogat. Ha komolyan gondolod, hogy fejleszted a tested, pláne ha égető egészségügyi kérdés, hogy lefogyj, akkor nem lehet szempontod az, hogy te mit szoktál, mit szeretsz, mi nem tetszik. Akkor meló van: ki kell lépni a kényelmeskedésből.

Sokakat láttam, akik mindig ugyanazt a négy-öt gyakorlatot és egy-két testtájat edzették, mert az a kedvencük. Nem is fejlődtek. Pont hogy az új, a nehéz felé kéne merészkedni, a régieknél pedig emelni a tétet (súlyt, távot, ismétlésszámot), a fejlődés érdekében. Az a haladók kiváltsága, hogy a szerelmetesen szeretett sportágjukba belevetik magukat. Neked most problémád van, azt kell megoldani, és a gyógyszer nem mindig édes. Nem biztos, hogy minden, amire szükséged van, tetszetős és élvezetes. A meló nem mindig szórakoztató. Ettől még nem lesz önkínzás. De legyőzni a nemszeretést, az jellemerősítő hatású.

só van deréktájon

5. akadály: a kifele szervezés.

“Nekem azt mondták, hogy két kilót lehet vele fogyni tíz nap alatt, mégsem úgy lett.” “Megvettem, nem ízlett.” “Azt írták…” “Mindenki osztja az észt, én már nem is tudom, mi igaz.” És: rámerőltetik a sportolást, nyomasztanak a ketogénnel, minden barátnőm futós fotókat posztol.

Ezek béna kifogások.

Gyorsan tegyük rendbe: nem másnak csinálod, hanem magadnak. És ezért nem is más felelőssége. Neked kell keresned, választanod, kitalálnod, tudnod, döntened.

Nem kell senkinek semmit bebizonyítanod. Az edzőnek sem. Kifizetted az edzőt, a diétát, innentől a te dolgod, mire jutsz vele. Csak lásd tisztán a te részedet. Csábító másokat vádolni, de ne tedd. (Ha meg olyan emberrel vagy, aki elvárja tőled a fogyást, az nem egészséges viszony.)

Csak akkor érdekes a másik ember véleménye, amikor segítséget kérsz tőle, korlátozott erőforrásokat veszel igénybe (az idejét, az edzőtermi belépést, a figyelmét), és nem csinálod komolyan, sőt, még neki nyávogsz, hogy nem megy, vagy később és máshol őt mószerolod. Akkor esetleg úgy érzi (és én néha úgy éreztem), hogy eleve sem gondoltad ezt komolyan, és nem vagy egy nagy jellem, hogy a kudarcodat átnyomod rá, és ellene kavarsz.

6. akadály: hasonlítgatás.

De izéke is alig edz, mindent ehet, mégis vékony, de igazságtalan ez…

Ez nem a hatodik évfolyam. Izéke nem te vagy. Izéke talán nem is egészen őszinte. Te te vagy. Csináljad. Hajrá! Míg Izékén keseregsz és őt nézegeted, edzhettél volna.

7. akadály: félreértése annak, mi az, ami segít, túlságos rácuppanás és a kritikus gondolkodás hiánya.

Van olyan olvasóm, aki annyira beleborult a blogba, hogy egész komolyan azt hitte, hogy ha azt csinálja, amit itt olvas, de szó szerint ám, beleértve Parti Nagy Lajos olvasását is, akkor majd olyan teste lesz, mint nekem, sőt, lemegy hídba is. Ez nem fogyókúrás napló, ez egy sok elemű és egyedi életmód. Egy csomó mindent azért csinálok, mert élmény, vicces, kihívás vagy csak szórakoztat, nem azért, mert előre a kockahasért. A kávém márkájának semmi köze az izmaimhoz. A kávé itt lényeges.

A sport nem generálisan megváltó gyakorlat, érvel a férfiú – ki mondta? Viszont a testet karban lehet vele tartani, ennyit tud.

A ketogén nem való mindenkinek – csak annak, aki vissza akar találni a testéhez, megélni az igazi éhséget, látványosan akar fogyni, javítani az anyagecseréjén és nem fél a kihívástól. A többieknek nem! Vagy csinálod, vagy nem. De ne sírjatok, légyszi, hogy nem jó!

Nem kéne a maratont ajánlgatni beteg embereknek.

A maratoni táv lefutása, hiába kívánják meg annyian, mert menőnek azért menő, extrém és szükségtelen sportteljesítmény. A futók evolúciójának része, nem ezzel kezdjük nyilván, és nem egészségeséletmód-recept, sőt. Nem értem, ki hogy olvashatta ki, hogy én ajánlom. Tök szabad vállalás, ahogy az összes többi is. Én úgy gondoltam sok kisebb táv és több év kocogás után, hogy már itt tartok. (Tévedtem. Lefutottam azért, és jól tettem, hogy két szép európai városban futottam le, de ennek nem nagyon van sportértéke, csak lelki, megélős.)

8. akadály: lebeszéltek!

Csináltam egy darabig, de aztán mondta a dokim/a férjem…

Értem, miért jön jól, de ez is kifogás. Te ezt nem akarod. Nem érted. Tudd már, ki vagy és mit akarsz!

9. akadály: visszahíztam! nincs értelme!

Mert leálltál, azért. Ha visszatérsz a romboló szokásokhoz, nincs mit csodálkozni. A sport nem kampány, hanem hosszú távú vállalás. Edzel, de már nem hat úgy? Eredményt akarsz? Eddz kétszer annyit és egyél kétharmad annyit, mint eddig. Úgy látszik, ekkora a problémád.

Rengetegen csinálják, irritáló, mert nem becsületes. Valamit lézengenek a teremben, másokat utánoznak, és ebből őrült öntudatot faragnak, egzaltált facebookos deklarációk, okoskodás, blog, fotózkodás, edzővé válás is akár, aztán úgy hagyják abba, mintha sose lett volna. Lelkesedni jó, a fotó tetszetős, a meló kevésbé. Hát, ebben nem az edzőterem a hibás, az tuti.

Nincs erre időd, nem ér meg ennyit, belefáradtál? Ez is rendben van, de akkor ne panaszkodj és ne elemezd, hogy ez milyen igazságtalan.

10. akadály: nem mondta elég szépen, megsértődöm.

Ne várj az internettől, ismeretlen emberektől simogatást. Ha valami jólesik, miközben ilyen helyről jön, akkor gyanakodj. Nincs univerzális vigasz, és nem, nem szép mindenki – vagy persze lehet ezt mondogatni, de innentől a szép melléknévnek nem lesz jelentése. Az ilyen motiváció meg anyámkínja nem a személyednek szól, ilyenre ne legyen szükséged. Elismerést önmagadtól kaphatsz, a jól végzett feladat után, és attól, aki ismer, szeret, közelről lát.

Legyél és maradj őszinte magadhoz! Kevesebb szó, több tett. Ne bonyolíts annyit! És ne sértődj meg: ha gyarló vagy, nevess magadon jóízűen.

31 thoughts on “tíz ok, amiért nem jutsz egyről a kettőre

  1. nagyon bírom amit csinálsz ahogyan írsz, ütösek a gondolataid, pláne ha engem talál gyomorszájon márpedig talál néha. de nagyon kérlek engedd már el a jógát mint lötyögésnek titulált valamit, a jóga nem sport hanem filozófia, de ha a testi részére figyelsz ha oda rakod a fókuszt, akkor egy asthanga vagy vinyasa jóga igencsak leizzaszt, mélyizmot épít, nyújt, erősít, tartást ad.

    Kedvelés

    • …a hanyatt fekvéshez képest igen.
      Amit írsz, a sok éve haladó jógázókra igaz, meg az akrobatikus jógára. Egy kezdő jóga egy kezdő (értsd: nem csinálta még soha) aerobicórához képest is harmatos. Pláne egy órácska kezdő klasszik gyúráshoz vagy futáshoz képest.
      De akkor egyetértünk: nem sport úgy, mint a tenisz, a rúdugrás, vagy a birkózás vagy a tornasport.
      Nem a filozófiavolta ellen írok, hanem azoknak, akik azt hiszik, majd hamar és látványosan átalakul a testük tőle, pedig van heti 2×2 órájuk, amit hasznosabban is eltölthetnének, és azért jógáznak, mert az olyan vonzó, valójában: mert mást nem bírnak erőnlétileg.

      Kedvelés

      • heti 2*2 jógaórával a klasszikus hatha jógát gyakorolva, egy kezdőn már 1 hónap után látszik a változás, erőnlét jobb, izmos feszesebbek, test tónusosabb, hajlékonyság nő. évek óta oktatom és ez a tapasztalat. Nyilván a jógastílustól is függ egy yin jógára vagy restoratív irányokra nem ez a jellemző, ott kívülről nem látható a változás ilyen mértékben, ellenben a fasciáknak nagyon odatesz pozitiv értelemben.

        Kedvelés

      • Támogatom, hogy legyen infó, tudni lehessen pontosan, hogy mit tud a jóga.
        Te amúgy vészesen beszűkült mozgástartományú, fogyni vágyó, heti 2×2 vagy 4×1 órányi idővel rendelkező kezdőnek a jógát javasolnád?
        Eleve, egyféle mozgást?
        Én komplex programot.

        És mivel nagyon szeretném, ha nem lenne félreértés, nem csak annyi lenne az üzenet, hogy “sportolni kell valamit”, meg emlegettem jógát is, és néha megyek is jógára, le szeretném szögezni, hogy az a fogyás, forma, ügyesség, az az erőnlét, amely a képeken látszik, az nagy súlyos, alkalmanként több órás edzőtermi edzéstől van, eleve is sok és nehéz gyakorlat, amelyre mindig rátettem 10 százalékot vagy még egy vagy két sorozatot, és emellett akrbatikáztam.

        Kedvelés

      • És még egy szempont:
        ha futáskor nem futsz, akkor az nem futás,
        ha nem emeled fel a súlyt, akkor az nincs felemelve,
        ha nem szeled végig a hosszt, akkor az nem úszás,
        ha nem ütöd át a hálón a labdát, azt nem nevezheted teniszezésnek,

        ha nem megy a chaturanga, akkor meg szépen hasra fekszel… és akkor is jógáztál.
        Én legalábbis ezt láttam mindenhol.
        De nem tőlem kell a jógát megvédeni, ami amúgy igenis lötyögés az esetek többségében, hanem a nagyot akarókat a hiú reményektől.
        Tényleg megdöbbentő, hogy fiatal, 0-t szült nőknek nem megy több, virgoncabb, nehezebb.

        Kedvelik 1 személy

    • Ez kvázi akrobatika, ezrelék jut el idáig. Mindaz, ami olyan vonzó benne, nem jógaspecifikus (hanem a tornasport). Nekem nem volt módom elájulni eddig senkinek a tudásától, akkor sem, ha jól éreztem magam, ellazultam, profin instruált, de lehet, hogy azért, mert amit tudtak, az nem volt annyira látványos. Egyetlen olyan, Magyarországon csoportos órán elérhető oktatót mutassatok, aki tud akár egy ilyen lentről fenyomott erőkézenállást. Én úgy látom, elmegy a figyelem a filozófiára, a szép elnevezésekre, a sok szöveggel körített légzésekre, és úgy általában gyakran rossz formájúak azok, akik évek óta jógznak. Gyanítom, ha van is ilyen oktató, annak torna-, akrobatikus fitnesz és ritmikus gimnasztika előzményei vannak. Én többször átéltem, hogy jóval kötöttebb az oktató nálam, és sok év után fél a fejenállástól, nem tud hídba lemenni, szabályos galambpózt se stb.
      A kicsit is törekvő hobbisportoló, ha épek a mozgásszervei és nem túl kötöttek az ízületei, egy-másfél év alatt tud hasonlókat.

      Kedvelés

      • Szerintem ahogy a futás és az edzőterem, úgy a jóga is divat lehet, felhígult a közönség, volt idő, h pikk-pakk oktatóvá lehetett minősülni.
        Én ajánlanám kezdőknek, mert fokozatosan kezdve remekül elkenpontozza a modern (ülő, mértéktelen) életmódot, s _komolyan_ “tolva” nagyon is lehet általa alakulni, fejlődni, s a saját testsúly remek “súlyzó”.
        Nem védem, meggyőzni akarlak. 🙃

        Kedvelik 1 személy

      • De vajon az a kezdő a figyelmét, idejét, pénzét optimálisan használja ahhoz, hogy fejlődjön, izma nőjön, testtudatosabb legyen, zsírja égjen? Ez a kérdés.

        Kedvelés

      • A beszűkült mozgàstartományra vagy alkati merevségre a lehető legjobb a jóga, de én ezt csak akkor tapasztaltam meg, amikor még egyetemista koromban hetente 2xmásfél óràra jartam egy ideig egy jó oktatóhoz, meg most, hogy mindennap jógazom otthon 15-30 percet. Amikor időszakosan jártam hetente egy-egy atlagos órara, az jó volt, de nem hozott tartósabb változast. Meg bizonyos dolgokat csak akkor tudtam megcsinálni, amikor már a súlyzózástól lettek karizmaim.

        Kedvelés

      • Az oktató neve Diószegi Ádám ő tuti képes egy ilyen kézenállásra, de mellette még jónéhányan, hiszen eleve így oktatják és tudatosan azokat az izomcsoportokat edzik amik ezt a poziciót ha akarod, anatómiád engedi és kitartóan felkészülsz rá, gyakorlod, lendület nélkül megcsinálod. a videóban meg ashtanga aszanákat köt össze, azaz a légzés és pozíció szinkronban van, így sok évi jógázással ilyen gyönyörű flow lehetséges. Mivel a jóga elsősorban filozófia és pont a fókuszált légzés által kerül a szellem és a test egy koncentrált jelenlévő figyelmi állapotba így ezek a testtartások mellett igen fontos tényezői a jógagyakorlásnak.
        Azoknak akik csak erősödni, fogyni, izzadni szeretnének és a filozófiáját csak szükséges velejárójának tekintik semmiképp nem a jógát ajánlánam, illetve mint írtam kiegészítésként a fő sportáguk mellé vagy egy olyan stílust (bikram, vinyasa, asthanga) ahol a testmozgáson van a hangsúly. Azonban téves azt gondolni, hogy a jóga nem erősít, mivel ha éppen nem flow órán vagy egy-egy pozíció kitartása 10-15 mégtöbb lélegzetvételig nagyon sok izommunkát kíván.
        Ha figyelsz a testedre, tudod mi a célod a jógával találsz egy jó mestert (oktatót) akkor nagyon gyorsan látványos testi változások (is) történnek, amellett, hogy egy jól összeállított jógaórán a meditációval és légzésekkel eljutsz egy magasabb tudati szintre ahol nem az a lényeg, hogy mindenképp egy galamb vagy spárgapózba beleerőltesd magad, hanem a tested figyelve, az egót az ajtón kívül hagyva önmagadhoz képest fejlődjél pszichés és fizikai szinten is.

        Kedvelik 2 ember

      • Köszi, hogy árnyalod. Nekem amúgy elég megfoghatatlan a filozófia, nagyon sok a szöveg és ezt nagyon könnyű hamisítani. Én is érzem, hogy nyugi van jóga után, de valami lefotózható, centiben vagy grammban mérhető, fizikaibb, egyértelmű változást keresek mindig.

        Kedvelik 1 személy

  2. Jó ez az írás.
    Igen, nehéz, erről beszélni kell. Igen, nekem is, sokszor, pedig mindig sportoltam. Egyre kényelmesebbnek érzem magam mégis, kevesebb az energiám, mint 10-20 éve, bár még nem látványos 🙂 ez is egy érdekes oldala az életnek. Viszont erősnek érezni szeretem magam és mozgás közben is jó. Csak elindulni nehéz időnként.
    Igen, hosszabb távon az nagyon jó érzés, ha mozgunk, hogy “nem fáj semmi”. Persze nem mindegy, ki, mikor kezdte és mi volt előtte. De szerintem akkor is kevesebb testi tünet marad, ha valaki semmittevés után kezdi újra és intenzíven folytatja, és az a jó benne, hogy minden mást is könnyebben tudunk csinálni, ha a testünk jó állapotú.
    Tetszik, hogy a helyén kezeled a maratonjaidat.
    A jóga, arról pedig én is azt gondolom, hogy filozófia. A testi része tudtommal azért van, hogy egészséges legyen a test, hogy hajlékony legyen a test, hogy a gyakorló elbírja a meditációban kényelmesen és mozdulatlanul, egyenesen ülést mondjuk egy órán keresztül, ami már olyan hosszú idő, hogy az elme csendesebb lesz és befelé tudunk fordulni (az átlag nyugatinak, mint én, ennyi idő ad mélyebb tapasztalatokat).
    Engem az intenzívebb jóga eléggé formált, kisebb lett a derékméretem és nem igazán változtattam közben mást, sőt, egy időben nem is futottam mellette.
    Ha valaki kísérletezni akar a mozgással, közben stresszes, és a jóga okoz neki örömet, biztosan adnék tippeket, hogy merre induljon vele és nem erőltetnék más irányokat.

    Kedvelik 2 ember

  3. Sokáig jógáztam dehát csak heti 1-2-szer, az tényleg nem okozott látványos változást. Amikor már tényleg fogyni akartam, súlyzózni kezdtem én is, hogy maradjon izmom. Hát nem csak maradt 😀 A jóga nagyon jó testtudatot adott, ezt a tudást még mindig használom, jobban tudom mikor helyes egy gyakorlat végrehajtása.

    Talán az intenzitás a kulcs, heti 3-4 kimerítő jógaóra biztos ugyanúgy hamar meglátszana, és heti 1-2 laza edzőtermi telefonnyomkodás meg ugyanúgy nem. Látom én is a teremben azokat akik hónapok óta járnak, nem is ritkán, de ugyanúgy néznek ki még mindig.

    Kedvelés

  4. Dinamikus jógairányzatok tökéletesek fogyásra, testtudat fejlesztésére és mozgastartomany növelésére úgy, hogy az ízületeket nem vágják rögtön tönkre. Feltétele egy jó tanár.
    Sok futó, erőnléti edző, triatlonos stb. talál meg és jógázik úgy, mint sportjának kiegészítése.
    Azt mondom mindenkinek találja meg azt ami neki való, amiben jól érzi magát, amit kitartóan a mentális erőszak nélkül képes csinálni, fontos, hogy öröm legyen a mozgásban és az életévé váljon.

    Kedvelik 2 ember

  5. Nekem ez az egész azt adta, hogy megtapasztaltam, mennyivel jobban vagyok akkor ha sportolok, ha normálisan eszek és azt, hogy tudatosan reflektálok arra, hogy most ez nem megy úgy, ahogyan kellene és tudom, hogy emiatt is vagyok rosszabbul, mint lennem kellene. Ez a tudatosság pedig hatalmas kincs nekem. A jóllevés és a rosszullevés pedig igen gazdag tanulságos tapasztalat.

    Kedvelik 3 ember

  6. Én mindig arra gondolok, hogy most hiába nem csinálok semmit, hiába szed szét hónapok óta a stressz és a nemalvás, hiába eszem bánat, bambulok sorozat, ennek egyszer vége lesz, és akkor össze kell kapnom magam. Ha az ember jól van, nincsenek ordas problémák, amiket meg kell oldani, akkor tényleg ne csipogjon senki, hogy nem tud magával foglalkozni. Nekem a blog nagyon segít észben tartani, hogy muszáj lesz kezdeni valamit a testtel, utolsó utáni pillanatban, mert keserves lesz négy-öt év múlva.
    Tavaly hetente jártam jógázni, és már annak is örültem, hogy nem fájt a nyakam, nem volt annyira görbe a hátam, és jólesett az az egy óra, mert magamtól ilyen alaposan még megnyújtani sem tudom a testem.
    Februárban veszünk bérletet a lányommal a helyi edzőterembe, ahol ugyan nincs sok gép, se nem csilivili, de ki tudom fizetni, és a parkon keresztül kell gyalogolni, ami plusz fél óra mozgás. Erre büszke leszek, ha sikerül, mert egyelőre ennyire telik. Nagyon nagy hála azért, hogy folyton szem előtt lebegteted a kérdést, hogy a sport a fontos, és nem ilyen fasságok, hogy lakberendezés meg sütidekor vagy egyetlen és abszolút diéta.

    Kedvelik 2 ember

  7. Kezdő szinten a jóga nyújtás, és gimnasztika. Mobilizál, néhol erősít, ha valóban a pózok gyakorlása zajlik. Plank, támadóállás, fekvőtámasz, bár ez utóbbi is már keveseknek megy.
    Béres A. tornáiban nem csak kardió van, hanem szintén támadóállások, terpeszek, erősítések, nyújtások, tehát gimnasztika, esetleg kis súlyok, a zene pedig a koordinációt, ütemérzéket is segít fejleszteni. (23 évesen az ő óráival kezdtem az irodai munka melletti mozgós pályafutásomat.)
    A (jóga)filozófia szükségtelen és időrabló kezdőknek, akik a testükkel küzdenek, koordinálatlanok, merevek, gyengék, túlsúlyosak, harmatos a keringési rendszerük, esetleg lusták is, bár csoportképzésre, az egyén megfogására alkalmas lehet, és hát az “én átszellemülten jógázok” jobban hangzik, mint a gyógytorna. Mutogatható, mesélhető, mindjárt meg is világosodok, de legalábbis az igaz utat járom, különleges vagyok.
    Még a légzés fontos, és gyakran ez is testi baj: a mély, egyenletes rekeszlégzés megnyugtatja az idegrendszert. Beállt, rossz tartással, gyomortáji stresszel nem lehet így lélegezni.
    Egy kezdőnek meggyőződésem szerint ennyi kell: mobilizálás, erősítés, koordináció, állóképesség növelés, esetleg a légzés rendezése. Csak test. És ne lehessen sumákolni, mindig könnyíteni a gyakorlatokon.
    Pár évvel ezelőtt (31-2 lehettem?) elmentem Iyengar jógára, és az oktató meggyanúsított, hogy nem vagyok kezdő, pedig jógában az voltam. Elvileg. De az nem egy minden más mozgástól elkülönülő csoda, hanem ha kettlebellezek, akkor megy a chaturanga, akkor is, ha a nemkezdő jógásnak nem. Egy másik oktató pedig ezen huhogott nekem, hogy a bell nem jó, attól nagy csúnya vörös izmaim lesznek, csak a jóga. (Filozófus végzettségű férfi, talán megy neki a kézenállás. Iyengar vonalasok sokat képződnek, úgy tudom.)
    Egyszerű testi gyakorlás kell, nem a misztifikálás, okoskodás.
    (És kettő napja röhögök ezen: “a Viharsarokban végtagok nélkül kapálnak”)

    Kedvelés

    • A kapálnak, ezen én is :-))).
      Igen, az Iyengar alaposan képez.
      A jógafilozófiát szerintem nagyon kevesen tanítják mély megértéssel itthon, de azért vannak példák. Nekem sok idő volt megtalálni azt, akinél érdemes.
      Egyébként a jóga tényleg nem elég. A futás sem. Kell valami plusz erősítés is. Nekem ez a mászás, nagyon sokat köszönhetek ennek, például azt, hogy azonnal ment a chaturanga 🙂 Pont, ahogy írod.
      Akkor érzi jól magam a testem, amikor keveset ülök általában, van mondjuk heti 60 km futás, 1-2 erősítés, és heti több jóga (amit én itthon csinálok most már).
      A kezdők és a jóga. Nekem valami olyan van a fejemben, hogy akinek semennyire nem öröm a mozgás, annak kell bele valami öröm (a kezdeti főleg nehézségek mellé), hogy folytassa. Ezért érzem úgy, hogy ha már elkezd valamit, én biztatnám, ha örömet ad neki, de rámutatnék, merre fejlődhet tovább.

      Kedvelik 2 ember

  8. Visszajelzés: te leállsz most az edzéssel? | csak az olvassa. én szóltam.

  9. Visszajelzés: az állatokért, az ember ellen | csak az olvassa. én szóltam.

a kommentelés lehetőség, nem jog: legyél nyitott, jóakaratú, olvasd el, amire reagálsz, és érvelj! vagy mesélj. NE személyeskedj, vagdalkozz, ne röhögtesd ki magad!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.