top tíz viselkedés, amit utálok

Nem csak másokban, magamban is utálom ám ezeket! Annyira, hogy igyekszem nem csinálni. Mivel ezek nem csak apró mulasztások, gyarlóságok, hanem olyasmi, amiért egy igazságos világban olajban főzés járna!

1. Panaszkodás vég nélkül. Először is, ez az a jól ismert lehúzó magyaros hangulat. Másodszor pedig: nekem ne merje senki elrinyálni, hogy beázott a kabrió, nem finom a munkahelyi kávé és Spanyolország helyett Portugáliába mennek nyaralni. Kiborulni én többévente egyszer és rendkívül diszkréten szoktam, nem nyomasztok vele másokat. Mindent elkövetek, hogy derűs, stabil, nyugis legyen az élet, ha nagyon más is, mint a normális-teljeséknél. Tudjuk, velünk mi lett, és én mégsem hisztizem – mi több: nekem hisztiznek lusta, elkényeztetett emberek. Kész, ezzel beteltem, nem tűröm tovább, mert az ilyen ember engem nem lát, rám pakol további terheket. Nyekeregni sehogy sem lesz okés, ja, és barátnők sem vagyunk attól, hogy neked tetszik az edzős életmódom. Keress egy pszichológust! A nyavalygás élvezete, ez a leggázabb, hozzá a mindenkori témakeresés, vigyorogva felróni nem jogos dolgokat, a tények elferdítésével, komoly baj nélkül, csak mint népszokás, miközben konfrontálódni meg valóban érdeket érvényesíteni gyáva. Tönkreteszi a hangulatot, a bizalmat az ilyen statisztakolléga. Nem vicces. Tegnap elhangzott: hideg a víz, ő felfázik. Huszonhét fokos medence volt, úszós jelenetre kerestek embert eleve. Igazi baját majd senki nem veszi komolyan az ilyen embernek, mert elinflálta a szóvá tételeket. Amikor nem stimmel valami, azt jelezni kell, mégpedig azonnal, csendesen, siránkozás és passzív agresszió nélkül, a legfölsőbb szinten. Nincs dráma, jelezni kell, oldják meg. MINDIG kompenzáltak, amikor így jártam el.

2. Spúrság és ennek hangoztatása. Megtehetné, hogy ne számolgassa az ezreseket, hogy szerezzen egy jó órát a másiknak, hogy nagystílű legyen, de ő nem, mert ő okos és beosztással él – hogy aztán a tízszeresét tapsolja el egy tökéletes hülyeségre. Minden szaron jól akar járni, kalkulál és áruösszehasonlít örökösen, de ezekből a szükséges-gazdaságos cuccokból van neki hetvenötféle, a valóban fontos tíz tárgy viszont szutyok minőségű. Csak minőségre érdemes költeni, és ezen felül lehet még életérzésre, érzelmi többletre. Aztán, van az, akinek el kell magyarázni, hogy nekem az írás a munkám. Imádja a blogot, folyton nyüzsög, elmagyaráz engem magamnak, de soha még egy fillérrel nem finaszírozta, pedig bőven beleférne. Ez itt nem csevegés a közös lelki élményeinkről, én feszült munkával alkotok a saját terheimen, élményeimen bőven túlmutató szövegeket.

Én annyira kínosnak érzem a spúrságot, hogy tényleg soha nem csinálom. Valójában én a nagyvonalúságot szeretem csak, mely soha nem egyoldalú, és még elviselem a korrekt felezést.

3. Fontoskodó bennfenteskedés: “én ismerem xy-t (idegesítő becenév)”, “van rálátásom a dolgokra, mert fél évig dolgoztam a szakmában” (portás volt a hanglemezgyárban, TEHÁT zenetudós). Komoly ember soha nem turnézik hírességek bizalmas dolgaival, és hallgat arról, ha ismer valakit. Csakis a saját tetteinek, személyiségének kér elismerést.

4. Közhelyek hangoztatása, konzervpoénok, triviális szövegek (“hideg van”), nőgyűlölet/rasszizmus vigyorogva. Nem, egy nő nem fog azon röhögni, hogy minden nő kurva, semmilyen formában. És miért kell, hogy ugyanaz elhangozzon ezredszer? Hogy ne tudjak olvasni? Érzékenykedés, önfontoskodás: miért mesélsz ilyen örömmel arról, hogy mit nem bír a bőröd, milyen ételt nem szeretsz, mire szedsz gyógyszert? Senkit nem érdekel. Ha nincs érdemi mondandód, maradj csöndben.

5. Halogatás, ígéretek, blöffök, amikor valamit teljesíteni kellene. Ójaj. Ebben sáros vagyok. Nem szeretem, ami kötelező, nem jó, ha nyomnak. De aztán valahogy mégis mindig.

6. Agyonbonyolítása egyszerű ügyleteknek: nem tudom, “majd még hívlak”, átszervezés, variálás. Beszédetek pediglen legyen igen-igen, nem-nem.

7. Teljes tájékozatlanság, de vélemény harsány hangoztatása protestmódon, tudva, hogy a másik viszont járatos a témában. Napi politika, színház, Biblia, táplálkozási tanok. Buta, magabiztos érvelés. Nem kell mindenből vitát csinálni. Nem kell mindig mindenről állást foglalni!

8. Mások gesztusainak majmolása és sajátként előadása a nyomok gondos eltüntetésével. Néha, amikor egy-egy félismerős idővonalára kattintottam, döbbenten láttam a saját életemet. Serpenyőkben sültek a szalonnás rántották, testek feküdtek a hóban, hidas és kézenállós képek, böjtölős tartalmak. Közben sehol nem utalt arra, honnan veszi mindezt, imádta, mennyire alternek tartják.

9. Csajoskodás. A kötelező nem-skandináv műsor: “ápoltság”, töltött száj, műköröm, nyavalygás, kenekedés. Úszni nem tud. Letörik a körme. Nyaff. Mindent megtettem, hogy a lányom az észt, a szívet, a vagányságot, az eredetiséget, a bátorságot tanulja el.

10. Az üres szelfi. Nem ábrázol semmit, csak publikálója hiúságát. Nagyon várom már, hogy ezt a trend tegye vállalhatatlanná, ne csak én óbégassak. Valaki álldogál, gondosan OLYAN fényben, ABBAN A pózban, meghosszítós optikával, nem csinál semmit, de ez menő, ő “edz”. Puha, vastag mindene, öt hónapja nem járt lenn, most is csak lötyög, a holmiját mutogatja, ő milyen TERMÉSZETES és GYÖNYÖRŰ. Kinek vetítesz? Ügyesedj meg, mutasd meg (szöveges beszámoló is ér) a saját fejlődésedet, legyél vicces, ötletes. A barinő nem ér, a terem fancysége és a jól hangzó edzésmódszer/sportág se hat meg senkit. Légy önmagad! Vállald, aki vagy! De tényleg. És ne mások életét lopd el.

+1 Másoknak előírni, mit tegyenek, mert szerinted úgy normális. A saját életedet éld. A másikra akkor szólj rá, ha a tette, viselkedése, mulasztása érint téged, kéretlenül senkit ne elemezz!

4 thoughts on “top tíz viselkedés, amit utálok

  1. Az “Agyonbonyolítása egyszerű ügyleteknek”-hez: nekem (de úgy figyeltem meg, hogy másoknak is) sokszor emögött van még egy réteg: a figyelmetlenség. Ha kérdeznek, hozzád szólnak, vedd észre azt, ha épp nem tudsz odafigyelni, mert másfelé fókuszálsz, máshova kell koncentrálnod, és jelezd. Nekem nem kell a félfigyelem, inkább várok, ha kell, mert fontos, amit akarok — én se figyeljek félig, csak egymás idejét raboljuk. De azt, hogy nem tudok figyelni, sokszor csak én tudom, ne várjak a másikra, hogy udvariasan magamra hagyjon és visszatérjen, “amikor alkalmas”.

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, nem jog: legyél nyitott, jóakaratú, olvasd el, amire reagálsz, és érvelj! vagy mesélj. NE személyeskedj, vagdalkozz, ne röhögtesd ki magad!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.