gondoltam, megkérdem

Te mire használod a szexualitásodat? A hajlandóságodat?

És ezt nem valláserkölcsileg kérdem ám, hogy család, monogámia, szaporodás, hűség. Semmi kedvem moralizálni ezügyben.

De ugye a teljes emberhez méltó, visszaéléstől, ferdeségtől mentes szex célja, lényege a kölcsönös vágy és öröm… nagyon esetleg szeretetkifejezés, a kötődés megerősítése, ha az előzőek hiányoznak – és ezt mint konszenzust kezelem. Pontosabban, el se tudom képzelni, de annyira, hogy kognitíve erőszakolom magamra azt, hogy létezik olyan ember, aki egy kicsit is kulturált meg vannak emberi kapcsolatai, érzelmi élete, és nem így van vele.

Ez az – vágy és öröm –, ami nem működik traumatizált nőkben, akiknek erőszak-vagy visszaélésemlékük vagy gyerekkoruk annyira borzasztó, hogy idegenkednek a férfitesttől, az aktustól, a kötődéstől. Nem működik házasságba száradt, már-huszonhat-éve-együtt-vagyunk embereknél sem, ahol úgy kell kivitelezni az aktust, pro forma, és közben mindenki másról fantáziál, vagy semmiről.

És én ezért nem mondhatom, hogy ez norma. Nem ítélem azokat el, akiket bedarált az erőszak vagy a diszfunkcionális párkapcsolat.

De azzal igenis baj van, és ezt fontos kimondanom, hogy a nők, szabad, viruló nők is belesétálnak a patriarchális csapába: amikor a szexualitásod a nehéztüzérség. Haditerv része. Cserealap, eszköz. Fondorlat, fegyver.

Miért csinálják? Azért, mert köztudottan előnyök származnak abból, ha úgy teszek, mint ha vonzana az, aki nem vonz. Erre igen hamar rájönnek a nők. Tedd meg neki ezt, megkapod, amit akarsz, vond meg magad tőle, majd az lesz, amit te kitaláltál. Majd visszatér hozzád. Majd épít új kerítést. (True story.)

Tegyük fel, nem élsz házasságban vagy ilyesmiben. Szoktad ezt mérlegelni? Hogy miért szexeltél valakivel? Hogy volt-e benne ilyen nem őszinte, nem rendeltetésszerű motiváció?

Vagy hogy neked mennyire kell a hízelgés, a szép mondat, a gesztus? Ezt élvezed benne, és akkor ezért belemész? Vagy érzed a hasmoccantó vágyat, a bódult zsongást?

Megtartani a férfit. Kiengesztelni. Rávenni valamire. Csak akkor újra lefeküdni vele, sőt, szopni meg venni föl a zsinórtangát, amikor már esik szét a kapcsolat. Kétségbeesésből. Vagy ha rendes, nyugis, nem ivott, és nincs semmi jó a tévében sem, akkor megjutalmazni. És hogy nyugodt is maradjon, bevetni az aktust.

Amúgy a békülős szex is, arghhh. A veszekedés utáni. Amikor semmi, de semmi nincs komondva, megbeszélve, de leöntik egy aktussal, és úgy már ki se látszik a probléma. Milyen olcsó is ez. A sírós, a kétségbeesett, a még egyszer szex, a haragból fogant, a drámázós, a búcsúszexek, a töltött káposzták felmelegítése.

Vagy a szeretők, a tilosban járók. Az ugye definíció szerint vágy és szenvedély volna pedig. Az van, hogy elég sűrűn megírják nekem ismeretlenek a történeteiket. Minden előzmény nélkül, teherletevésként. Hogy én majd megértem. És ott is ugyanez van: a szerető megtartása, lenyűgözés, rávevés. Olyan szépeket mond. Annyira rajong. Megteszem neki.

A féltékennyé tevés, úristen. Azért flörtölni vagy szexelni mással, hogy akkor majd piacilag értékesebb vagy. Vagy hogy bántsd, alázd, megmutasd neki.

Van ilyen, van elégtétel-szex, de arról hallgat az ember. Nehéz érzéseinket…

Jut eszembe, de nem pont erről, de kitöröltem azt a részt, hogy miről, és el is felejtettem, V. Kulcsár Ildikó két hete írta a Nőklapjában, idézte egy aggódó anyuka szavait nagy konformistán, hogy a lányok manapság olcsón adják magukat, így a fiú nem küzd és udvarol nekik, hiszen első szóra kaphatók. Mintha a fiú nem adná ugyanúgy magát, és a fiú maga-adását kevésbé aggályosnak (olcsónak) tekinteni nem volna a förtelmes kettős erkölcs megnyilvánulása.

Én erről azt gondolom, hogy nem az árat kell emelni, mert nincs ár, metaforikusan sem. Egy nőért nem, sem kell küzdeni. Hanem ha vágy az alapja, akkor a villamoson is megtörténik, első látásra, ha meg nem, akkor évekkel később sem.

Ki kell lépni ebből az egész keretből. Hogy a fiúk ostromolják a lányokat, és ha elég jó a produkció, akkor majd hajlandó a nő, meg van nyerve, hódítva. Hol marad a nő vágya? Miért van az a nő is besározva, leolcsózva, aki vágyból akarja, hirtelen?

Amúgy rettenetes volt ezt magyarázni annak, akivel pedig szikrázás volt. Eseménytelen előző éveimben történt. Hogy én is azt akarom, pont ugyanazt, mint te, hidd el, nem manipulatív. Nem költözöm oda másnap. Nem ostromollak, hogy még, és hol vagy, és csak engem szeress. Azért akarom veled, mert te engem, én meg téged, nagyon. Nem láttál még ilyet?

Nem látott. Jaj, de kellemetlen.

Hányan vannak vajon azzal tisztában a nők közül, hogy miért mennek bele a szexbe? Hogy miért kezdeményezik, néznek úgy, mondanak igent, mennek föl? Hányan csinálják vágytalan, csak mert népszokás, mert illik akarni, mert elvárják tőlük? És ami a legborzalmasabb, pedig ez a mi simára fésült világunkban van így, nem az igazi borzalomban: hogy már annyit tepert, megadom neki, hadd örüljön. Nekem nem tétel… Annyira végül is nem kellemetlen.

Igen, luxus, de privilégiumnak nem mondanám, mert jóval inkább döntés és önismeret, hogy az ember csakis vágyból. Nekem úgy alakult az életem, hogy nem váltam fásulttá egyetlen kapcsolatomban sem. Meg döntöttem is. Aztán meg nagyon hosszú szünetek voltak, és csak nagyon ritkán lobbanás. Becsatornáztam addig az energiát edzésbe, írásba.

És de jól tettem. Mennyire más most így, mint kiégetten, közepes történetecskékbe sodródva volna. Ki-be, tovább, mindig új, hátha ez most.

Inkább ne legyen semmi, mint hogy vágy nélkül legyen szex. Inkább legyen egyedül a mozi, vacsora, lelkizés, gyereknevelés és minden. Vagy, persze, barátokkal. (Miért annyira magányosak a Magyarországon élő emberek is?)

Aztán van még ilyen, hogy megbánta, hogy lefeküdt vele.

Hogy lehet megbánni? Mit lehet megbánni, ha vágytál rá? Mire számítottál?

Ásatag erkölcsi elvek miatt? “Elbukátál”, “megcsaltad”? Ha meg tudtad tenni, akkor megtehető. Vagy nagy csalódás az ember, benézted emberileg? “Utána” már nem olyan a viselkedése? Elfogytak a szép szavak?

Erőszakos volt?

Vagy elkaptál valamit, teherbe estél?

Vagy csak nem volt annyira jó, mint remélted, puszta kíváncsiság volt a vágy? Netán unaloműzés?

Nem vagyok vak a traumákra, nehézségekre. Semmilyen téren. Kultúra, edzés, független munka, jó fej gyerek – értem én, hogy miért nem.

De itt vagyunk jó páran, akik dönthetünk, és igenis van választási lehetőségünk, terünk. Belső munka kell hozzá.

Mert ha vágysz a másikra, igazán, ha komolyan veszed a saját csúszós, rózsaszín, duzzadt, mély szeretetű kívánkozásodat, ha nem ruházod fel illúziókkal őt, hanem esendőségében, sebezhetőnek is látod az embert, és úgy is egy nagy igen ő, akkor jó lesz. Persze ehhez jól kell választani, és nem nyomorból: a hiánygazdaságban nem lesznek csúcsteljesítmények. Ha nem “tervezel” előre, vagyis a szexuális igened nem egy céltudatos birtoklási, szerzési procedúra része – akkor ez igenis megvéd a csalódástól.

Akkor az egyetlen alkalmat sem bánod meg, hanem gyönyörű marad az emlék.

Csak az öröm legyen.

16 thoughts on “gondoltam, megkérdem

  1. En az enyemet edzesbe toltom. Inseges idoket elunk mostansag, de igy meg mindig tobbre megyek, mintha tarskeresoznek. Volt szerencsem megtapasztalni a kattanast, ocska utanzat lenne most mar az egeszsegugyi szex.

    Kedvelik 1 személy

  2. Mikor mire. Gyönyörre. Örömre. Bánatra. Engesztelesul. Szeretetből. Jutalomnak. Büntetésnek. Bekulesre. Zsongulasra. Nap végére pontnak. Gondűzőnek. Adrenalin löketnek. Játékra. Simogatásra.
    En nem veszem ezt olyan komolyan :).

    Kedvelik 1 személy

      • Okés, csak légyszi, olvasd el és értelmezd a posztot, és úgy írj, mert így ugyanazt járjuk körbe. Vagyis ha írom, hogy én nem tudom elképzelni az olyat, aki manipulatívan, sandán használja a szexet, és szerintem ez játszmaszagú és romboló, akkor ne kezdd el mondogatni, hogy de te úgy és az jó, mert ez kötözködés. Vagy érvelj, az is jó, de az, hogy “én így szoktam, tehát ez jó”, nem érv.
        Hidd el, láttam ilyet, aki ilyen összevissza, nem igazi vágyból csinálja – ennek a visszaélés-voltáról szól a poszt.

        Kedvelés

      • Nem arra gondoltam, hogy büntiből szexeljen velem bárki is és arra sem, hogy szex közben valami büntetésen kelljen átmennie :), hanem a szex elutasítására. Leírom, nálam hogyan. Mikor egy veszekedés vagy bántás van folyamatban, akkor én nem kívánom az ölelést. Nem játszom meg magam, tényleg nem. Ám ezt érezheti a másik büntetésnek.Az “esetek” nagy részében van ez így…kis részében viszont, számomra is érthetetlen okból nem, vágyódom feloldani így a helyzetet, ekkor jön a klasszikus békülős szex…amiből az van, hogy bántódás bennem marad, de valahogy már nem lehet visszatérni az igazi okra, már elmismásolódik…hiszen milyen jót szexeltünk! Ebből jött az nálam, hogy NEM. Amíg így, amíg nem beszéljük át, addig nem. Ez mondjuk már valamilyen szinten büntetés, hiszen tudatos. És a legszarabb, hogy ilyenkor önmagam is büntetem :(.
        Egyébként meg…a hajlandóságom az enyém. Tehát miért is lenne büntetés, ha nem adom?!?

        Kedvelés

      • Ez nem büntetés, hanem nem érzel vágyat. Nehéz is ilyenkor. A “megvonja tőlem a szexet” című, sértett férfiszöveg hitette el velünk, hogy mi hatalmi eszközként használjuk és büntetünk vele.
        Egy adekvát, önazonos működésű nőnél a szex vágyból van, el se tudja képzelni vágy nélkül.
        Inkább azok képesek büntetni vele, akik soha nem élvezik nagyon, csak űzik. És ők azok, akik adagolják, érdekeik szerint, és fegyverként használják, büntetésnek is, ha épp nem látják jónak bevetni. Kondicionálási eszköz.
        Ha egy nő be van indulva, akkor ki van egy kicsit szolgáltatva ő is a másiknak. Akarja-e? Ő is benne van? Közös lesz az élmény? Ha így nézzük, mindjárt vége ennek a rettenetes kettősségnek, hogy a nő adja, kéreti magát, a férfi meg ostromol és megőrül.
        Amikor igazi vágyról van szó, akkor az ember kockázatot vállal. Az elutasítás, a kevésbé kívánás kockázatát. Aki nem érez vágyat, annak biztonságos az élete.

        Kedvelés

  3. A “mire használom”-kérdésre nem nagyon tudok válaszolni, mert nem használom. Hanem van. Pont így, ahogy írod, hogy kölcsönös vágy és öröm. Sokféle volt már, de a legjobban akkor tudtam belefeledkezni, mikor olyan emberrel voltam benne, aki nagyon figyelt rám, fontos volt neki, hogy nekem jó legyen. Ott, akkor, úgy, és nem cél elérése miatt, hanem csak a pillanat kedvéért.
    Méltatlan nem volt soha, illetve lehet, hogy valaki annak nevezné, de én úgy vagyok vele, hogy ha kölcsönösen jó volt mindenkinek, és örömmel lehet bármikor visszagondolni rá, akkor nem volt méltatlan. Mondjuk én annyira aggyal vagyok jelen a szexualitásomban is, mint minden döntésemben, hogy előre kizártam mindig a csalódás és szívfájdalom lehetőségét. Mindig tudtam, hogy vele ennyi vagy annyi lesz, és igyekeztem annyira beleélni magam, amennyire lehetett, de a together forever nagyon ritkán jött elő.
    Most, hogy nem élek együtt senkivel, jövök rá szép lassan, hogy mitől több egy párkapcsolat, mint egy szülőtársi-háztartási-munkatársi férfi-nő viszonylat. Elképesztő energiát ad a jó szex az ostoba feladatok és problémák megoldásához, hihetetlenül nagyvonalúvá tesz, mindig szem előtt tartatja, hogy mi fontos, mi nem. Olyan szövetséget és összetartozást tud teremteni, amilyet csak a húszéves barátságaimban tapasztaltam eddig. Nyilván nem a szex teszi ezt, hanem az, amit így lehet megélni: az intimitást, bizalmat, kölcsönösséget, férfi-nő játékot.

    Kedvelés

  4. csakazolvassa: Na most ha azt mondod, hogy nem a kérdésre válaszoltam, igazad lesz :D. Én arra fordítottam magamban, hogy mi minden lehet nálam az elsődleges érzelmi indíték a szexre. Már azon kívül, hogy erős vágyból gyönyör. Ha szomorú vagyok, gondterhelt..vágyom az ölelésre és arra a kis időre, ami kirepít a valóságból. Ha én voltam az undok, akkor ez egy szavakon túli “ne haragudj” (engesztelő szex). Ha éppen nem kívánom annyira, de úgy érzem a másiknak jól esne nagyon, ha igen…akkor szeretetből. Este elalvás előtt sem a “vad vágy”, ami odabújásra késztet, hanem inkább az érzés, hogy olyan jó így befejezni a napot, pihegve. Jutalom is volt…mikor nagyon megörültem valaminek (ez egy extra kívánság teljesítése volt egyébként). Szóval annyi helyzet van (de nem írok többet most :)), annyi érzelem…amiért én belekezdek. Nem érzem szentségnek a szexet. A büntetésre fenn írok.

    Kedvelés

    • A posztbeli kérdésről beszélsz?
      Szerintem a te indítékaid nem érzelmiek, hanem részben pont az a manipuláció, amit a poszt bírál.
      Ki érezte szentségnek a szexet?
      Az én helyzetem egyébként annyiban speciális, hogy nem volt módom beleféáradni, elkopni, ellaposodni hosszú együttélésekben, és emiatt alacsonyan van az ingerküszöböm, illetve nem is mentem bele bénaságokba alkalmilag sem, ezért nekem tényleg kitüntetett, ritka csúcsélmény az erotika. Van egy kis idealizmus, naivitás, minőségmánia abban, ahogy írok róla. Asszem, ha nem ilyen lenne, nem írnék róla, nem annyira kedvelem a neten, szabadszájú nők körében dívó vagánykodó beszédmódot ezzel kapcsolatban, azokét, akik eljátsszák, hogy ők nem lesznek sebezhetőek tőle.

      Kedvelés

  5. A nem rendeltetésszerű motivációk közül egyet biztosan kiemelnék, a másodikat nem tudom, mennyire az.
    Többször előfordult, hogy azt akartam érezni, hatalmam van. Hogy nem vagyok egy döntésképtelen, sodródó, passzív lény, hanem hozok egy döntést. Cselekszem. Nem tudom jobban megfogalmazni. Olyankor jött elő, amikor valami nehéz feladat következett a munkában például, és ebből valahogy erőt merítettem. Fontos, hogy olyan helyzeteket teremtettem, amik egyáltalán nem voltak szokványosak, valami felháborítóan hallatlan szerepbe bújtam, és igyekeztem minél meghökkentőbb mondatokkal + faarccal bejelenteni a szándékomat. (igen, tudom, “bejelenteni a szándékomat”, gáz). Ez valamiféle keserűség, cinizmus, kétségbeesés, maximális önzés, nagyot lebbenő csillámköntös a reszkető rothadásra.

    A másik igazából kedves és őszinte, de nem a gyönyör motiválja, hanem a vágy a kapcsolódásra, a szeretetem kifejezésére, egy intim pillanat megosztására, a közelkerülésre, az egymás előtt meztelenségre. De van benne mégis egy álságosság, mert nem ilyen a pur szexuális vágy, azt hiszem. Más-más élményre vágyunk, másat is kapunk, és ilyenkor átvillan az agyamon, hogy vajon tudja-e, hogy igazából én a fülcimpáját nézem, és a szívem repes, és nem a bugyim.

    Szóval ez a kettő.

    Kedvelés

    • Köszi, nagyon árnyalt, amit írsz, de én úgy látom, mindkettő kapcsolódik a vágyhoz. Nem direkt orgazmusvágyat jelent a vágy, hanem azt is, hogy a másikkal akarod, mert szereted, vonzódsz, rá vágysz, az intimitásra vágysz. A lenyűgözni akarás, a szexualitás hatalmának átélése is a gyönyör része.

      Kedvelés

      • Talán azért érzem másképp, mert mindkét esetben éppenhogy alig színre lépő emberekről van szó, és úgy érzem, kihasználom a szexuális vonzerőmet vmi olyasmire, amit egyébként máshogyan is meg lehetne kapni, át lehetne élni, csak ez a legegyszerűbb módja, útja. És semmiképp nem tudja a másik, és nincs annyira kiélezve sem rá, csak és kizárólag rá, talán ezért nem tűnik teljesen okénak nekem.

        Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.