új év, új élet – gyere tovább!

Illetve, gondold meg, mit akarsz, mi a te igényed – csak a kedvemért, barátságból vagy rosszul értett lojalitásból nehogy! Ez itt nem reklám vagy mézesmadzag, nem vadászok olvasókat, nem célom terjeszkedni. Minden, amire vágytam, már megvan, inkább visszavennék: le kell hántanom belőle azt, ami ártalmas, fölösleges, időrabló.

És ezt már korábban meg kellett volna tennem, na, mindegy.

A mindenkinek és ingyen nyilvános blog rengeteg visszaélést, méltatlan támadást, kavarást hozott, amire kis híján ráment a blog és az életem. Ezekből bőven mutattam a killbill jegyében az előző hónapokban. Nem csak fárasztó, gyámoltalan, pszichológusra szoruló emberek voltak, hanem agresszív pszichózisban szenvedő, más életét, javait, erejét elvenni igyekvők, akik tömegesen jöttek, egymással is szervezkedtek, és kis híján tragédiákat okoztak több életben is.

Nem kellett volna ezt hagynom, csak én olyan vagyok, hogy kitartok, megyek tovább, amikor van jobb út is. Viszont megtanított lényeglátni, magamat definiálni és a hamisságot felismerni.

Semmi új nem lesz. Csatlakozz a blogközösséghez, ha igényled és megbecsülöd azt a teljesítményt, ami már van itt évek óta, és meg tudod bocsátani hibáit, emberi vonásait. Tekintsd egy magazinnak.

Ne gyere, ha a személyem érdekel, se jó- se rosszindulatúan, nem akarok példakép lenni, mert fullasztó. Senki ne jöjjön, aki simán nézte, lájkolgatta, szó nélkül hagyta azokat, akik tönkre akartak tenni. Aki nem tiszteli az ötlet, ihlet, mondat egyediségét, a szerzőiséget.

Akik gyaláznak, táboroskodnak, azok nem más véleményen vannak, hanem hamisak. Én minőséget írok, egyedi látásmóddal, valóban bátor tettekről és döntésekről, régóta, és nem népszerűsködésből, egyéni ambícióból, hanem mert árad belőlem – ez az ok. A cél pedig Szodoma tíz igaz emberének egyben tartása, hogy kapcsolódjunk. Szodomának azt a lezüllött, felszínes, lelki és üzleti célokat torzul szolgáló, undorítóan kli- és kimaxoló, kamuellenzéki közeget nevezem, ami a netes női térből az elmúlt négy-öt évben lett. Amely reklámfelületeket gyárt a Facebooknak és az Instagramnak az örök hergeléssel, és ezt nem érzi cikinek. A Facebook két év múlva nem fog jelen formájában létezni, mert az általam is bírált jelenségek tragédiákba torkollanak.

Én most egy lehetőséget kínálok – azoknak, akik már úgyis itt vannak, és több éves olvasás után már tudják, hogy jó nekik, kell nekik ez, amit én tudok. Őket nem fogja nagy meglepetés érni.

Amit januártól tervezek, a változás így néz ki:

A blogon továbbra sem lesz semmilyen reklám, sem üzleti tevékenység.

A blog nagyobbik, lényegi része, az új posztok többsége csak törzsolvasók (értő olvasók) számára lesz elérhető, vagyis végre megvalósul a blog neve. Pont olyan lesz, ahogy elképzeltem az indításakor. Csak akkor még azt hittem, hogy ez megy a nyilvánosságban is, mindenki szeme előtt, akit nem érdekel, nem szereti, mi dolga lenne itt, hát nem? Naiv voltam. Zárt körré válunk mi, akik ismerjük és igényeljük ezt a teret, ti, akik sokat olvastatok itt.

Kisebb részben, úgy hetente teszek ki a köznek is posztokat, többféle szempont alapján döntöm el, az adott témát melyik közönségnek szánom. Tehát aki nem “jönne be”, az is tud olvasni, és a régi posztok is fönt maradnak, illetve a főoldalon rotálódnak, ahogy eddig.

Létrejön viszont egy bizalmi tér, ahol én sem leszek ilyen űzött vad (annak ellenére, hogy amióta visszaszólok és bevetek eszközöket, a blog ellen szinte megszűntek a direkt rámirkálós támadások, de sok a figyelgető élethiányos, és más fórumokon nagyban megy az alázás, hazudozás, bosszú, aminek súlyos közösségi dinamikái és következményei, összeadódása van, ennek hatására akartak megölni áprilisban a kutya ürügyén, és az sem egészen véletlen, hogy ennyien beszopták Szentesi Éva hisztijét). Nem akarok többé pletykatéma lenni.

A bizalmi tér nem csak az én érdekem, titeket is véd, nem fogtok látszani. Nem lesznek kotnyeles kukkolók. A törzsolvasóknak joguk van egymásról is tudni, így elkerülhető, hogy féltékeny exférjtől, sunyi barátnőtől stb. tartva ne merjen kommentelni az, akinek mondandója van.

Viszont semmi nem kötelező, nem kell kommentelni, barátkozni, egymás szájába lógni.

Szeretnék a minőségi tartalomért díjazást (adomány formájában) kapni, ez is egy célja a változásnak, hogy tervezhető legyen. Évek óta blogom a fő tevékenységem, nagyon lezser voltam ezzel kapcsolatban eddig: ha adtok, jó, ha nem, úgy is jó. Közben az évek alatt kifejezetten azok voltak a leghangosabbak, felverték itt a sátraikat, ordibáltak, szemeteltek, sarokba szartak, akik soha nem járultak hozzá a bloghoz semmivel, még jó szóval sem. Nem használhat engem többet önmagam ellen senki.

Ez, hogy mindenkire rábíztam, mennyit érek neki, a kiszolgáltatottá tett a bulvárfolyamatoknak: Szentesi Éva, csak mert én nem csodálom ájultan az influenszerkedését, hanem őt és a típusát kártékonynak tartom, rámuszította a tízezernyi vérszívó nyaloncát, trágyába húzta a nevem, és odaálltak az addig közömbösek é pá olasó is a kivégzést élvezettel bámulni meg rólam moralizálni. Ide teszek majd egy grafikont, hogy ez a gerjesztett balhé mit okozott (csak még most megyünk kutyázni, és előtte közzé akarom tenni ezt a szöveget), és azt mutatta meg, hogy sok “rajongó” meg hálálkodó egy hazugságcunamitól gyorsan elszelel, “ja, akkor őt mégse menőség olvasni, ja, gerleéva ciki, törlöm is a feliratkozástl, nehogy az ismerőseim azt higgyék, vele vagyok, nem azzal, aki divatos habzó hősnő, és ezt a szót higyjéknek írja”. Vagyis: felszínesen voltak jelen.

Na, itt a grafikon.

Olvasószám. Szentesi Éva május 5-én vagy 6-án kezdett hisztizni több év alatt írt véleményeim összegereblyézésével és egy adagban való kirakásával, és ugrasztott rám 46 ezer nem túl okos nőt:

Valószínűleg ettől nem függetlenül így alakult a blogbevétel (ami miatt én akkor nem szóltam semmit, bár pont csp sem járt, mert nem volt meg a nagyfiam felvételi eredménye még):

Ebből kiderült, mennyire ide-oda csapódnak emberek, nem figyelnek oda, csak a közhangulatot szimatolják.

Nem szeretnék felszínes jelenléteket, olyanokat sem, akik “de jó, de szépen lemegy hídba!” vagy “milyen szépen ír Kosztolányiról!” módon lelkesednek, aztán megdöbbennek azon, hogy én gyűlölöm a jelenlegi netes progresszívkedést, vagy nem pártolom az abortuszt, nem komálom különösebben pont az ő írókedvencét, vagy nem vagyok ügyülü-bügyülü kutyatartó. Tudd, mit jelent a csakazolvassa, két poszt után ne akarj a zárt rész tagja lenni.

A blog nem mozgalmiság, aktivizmus, társadalmi munka, nem jóügy-képviselet, és nem a kis hobbim, hanem intellektuális szövegek, együtt gondolkodás, kultúraközvetítés,magas színvonalon, értékelvűen és ennek megfelelő emelt fővel. Szerkeszteni, írni, témát, ihletet szerezni pedig munka.

Teljes bizalom és tisztelet legyen egymás iránt. És tanuljunk meg a TÉMÁRÓL beszélni, ne a másik emberről vagy a sszakemberre tartozó érzékenységeinkről. Én soha nem írtam erőseket senkinek, aki nem kóstolgatott vagy tévesztette el nagyon(nagyon) a házszámot. Kérlek, a személyemet, életmódomat, magánéletemet, múltamat, ismerőseimet hagyjátok békén, az nem az olvasóké, és jóindulatúan se véleményezzétek. Ne beszélgess velem kettesben mások előtt, ne frakciózzunk, ne utalj közös ismerősre, privát infóra – ha kommentet írsz, mindenkihez szólj.

Nem dolgom senkinek semmit megmagyarázni. A szövegért gyere, a szöveg az, ami az olvasóké.

Szeretném tudni, kik az olvasók, mivel én is a lényemet adom, és ez nagy bizalom. Rájuk építem részben a témákat és a könyvkiadást is (példányszám, árképzés).

Kevesebb lesz a kifele üzenő poszt (még nem tudom, a förtelmet milyen ütemben tudom feldolgozni, de ami nekik, a förtelem felelőseinek szól, az nyilvános lesz, miközben tudom, hogy van, aki ezeket nem érti, és teher neki). Több olyan poszt lesz, amelyhez a gondolkodó, 20-75 éves nők tudnak kapcsolódni, és nagyobb arányban lesz jelen kultúra, mint eddig.

Biztatlak, hogy válogass a posztok közül: azt olvasd, ami érdekel, ne bosszantsd fel magad, mint másodikos a menzán, hogy jaj, ma is paradicsomos káposzta van, hanem kajálj máshol, esetleg böjtölj, mert az jó hatással van az anyagcserédre. MÁR TUDOM, hogy ezt a mondatot sem érti mindenki.

Még egy. A blogon nem viták zajlanak, hanem huzakodások, dominanciaharcok, alázások, bosszú. Viták Oxfordban zajlanak, nyílt sisakkal, egyenlő esélyekkel, komoly szabályokkal, vitavezetőkkel. Valóban vitázni rang és szakma. A vitában nincs vagdalkozás, sunyiság, kompenzálás. Amiket ideírtak nekem, azok nem ellenvélemények, kiegészítések; nem arról van szó, hogy ki-ki másképp látja, és mindenki véleménye egyenlő súlyú, csak én nem tűröm. Ez amúgy is hülyeség, be ne dőlj az “egyenlően értékes vélemények” című elképzelésnek. Nem egyenlő súlyúak a vélemények, csak a kommentdoboz egyforma mindenki gépén. Van, aki megeszi a populizmust, van, aki nem, és aki nem, az okosabb; van, aki más véleményét veszi át a szófordulatokkal együtt, és van, aki sajátot formál, amihez nem árt, ha olvas, beszélget, gondolkodik, tanul szociológiát stb., utóbbié értékesebb. Amik itt voltak, azok személyeskedések, felülkerekedések, kompenzációk, kavarások, lejáratások, életlopások voltak, nem tükörtartás meg más igazság, és pláne nem kritika.

Engem nem zavar, ha az olvasóm teljesen mást gondol. Csak az, ha sértetten rámerőlteti, “de Schäffer Erzsébet igenis jó ember”, vagy ha előlép úgy, hogy Most Jön Ő, A Még Okosabb És Lebuktatja Az Öntelt Bloggert – közben a posztot nem is olvasta, nem fogta fel, és a témáról se tud sokat. A magyar virtuális térben egyébként is alig vannak viták, még az okos helyeken se nagyon. Itt a blogon párhuzamos gondolatmenetek békés egymás mellett élése tud lenni, én loraxokkal szemben az edzéseimet meg gyereknevelésemet nem fogom többet védelmezni.

Neked sem kell védekezned, magyarázkodnod, ha én nem cukrozom a kávét vagy nem veszek darálós presszógépet, vagy te netflixezel. Nem kell nekem megfelelned, ne add fel magad a magyarázkodás erejéig se, csak mert én írtam valamit. Tudod, hogy nincs autóm, nem éltem soha vidéken, nem járok össze a családommal, nem vagyok biszex, nem nézek sorozatot. Légyszi, ne írjatok hosszú “de azért a Drót szuper” e-mailt. Én NEM netflixezem, elvből. Nem, mert nem, DE a többiek meg igen, így el tudom képzelni, hogy megírom egyben végre, mi a baj a netflixszel (ezek G. fordulatai, aki ült már négy órát sorozat előtt, és tegnap ezt a témát tök jól kifejtette, és elkértem tőle), te meg kommentben (ide, mindenkinek, nem e-mailben) odaírod, minden védekezéstől mentesen, mi az a sorozat, ami mégis jó ott, mit ad neked a netflix, de nem velem kell ezt ütköztetned. Ezt is jelenti a tisztelet. Nem kell. Tényleg nem.

Egy oldalon állunk: csak okosnak, érékenynek, józannak és tiszta szívűnek kell lennünk, ez a belépő. Nincsen recept az élethez, de vannak irányok és érvek. NE VÉDEKEZZ.

Kevés érzelmet, meghatódást akarok a saját írásaimban, ami mégis, az valódi lesz, értéktelített és sokszor fanyar.

Regény is lesz… tavasszal.

Tehát meg akarok bízni az olvasóimban, akinek a lényem legértékesebb részeit adom. A módja a csatlakozásnak: arról az e-mailről, amelyet ide beírtál a kommentedhez, írj:

csakazolvassablog@gmail.com, január 10-ig.

Az e-mailben írd le, hogy igen, szeretnél csatlakozni. Hogy havonta vagy félévente (előre) támogatásként mit vállalsz. (Akik rendszeresen utalnak, azok már megvannak ezzel, csak a jelentkezést kérem.) Hogy mi az igényed, mi érdekel (téma, műfaj). A teljes nevedet és pár szót magadról.

A blog működésével kapcsolatban mit szeretnél, mit javasolsz (csak ha fontos, légyszi, ne bonyolítsd puszta ötletelésként, mert az adminisztráció nemszeretem munka, és elvon az írástól).

A blogon nem kezelek adatot és nem árusítok semmit.

Mi van, ha még nem kommenteltél? Akkor egy kicsit nehezebb lesz ez nekem, de akkor is írj.

Ebből összeáll, hogy kik és hányan vagyunk, és én biztosan, de terveim szerint a többi tag is tudni fogja, kik vannak itt (jelezd az e-mailben, ha ez valamiért nem oké!), és ebből (a tagok kilétéből és a zárt tartalmakból) kifele nem fog látszani semmi.

Nem félek befurakodóktól, visszaélésektől, ennyire én nem vagyok érdekes én.

Ez a blog egy szűk kör blogja. Értelmiségi, intellektuális. De ezt sokan menőnek meg vágyott állapotnak tekintik, ami lehet vetíteni, ami dicsekvés vagy kompenzálás. Meg sznobizmusnak, vagy teljesítendő kritériumnak gondolják.

Értelmiséginek lenni nem végzettséget, nem kritériumot, konkrét véleményt, tetteket, esterházypétert jelent, hanem valami olyan szuverenitást, amid már megvan vagy alakul.

Értelmiségi az, aki filmet, könyvet, cikket, erdőt a világ valódi, mély megértésének igényével fogad be, nem szórakozásként. Aki nem fél az ellentmondástól, a fájdalmas témáktól, nincs giccsigénye, képes elvekkel és racionális állításokkal jelen lenni, és nem igényli a habot, pletykát, tőmondatos-jelszavas leegyszerűsítést.

Én így figyelem a világot, és csak olyanokkal tudok neheztelés, súrlódás nélkül beszélgetni, együtt létezni, akik ezt értik, érzik. Nem baj, ha nem. Csak az olvassa.

28 thoughts on “új év, új élet – gyere tovább!

    • De, sikerült! Világos és egyértelmű kérések, élesen meghúzott határok.
      Ha komolyságról van szó, nekem pl. kellenek az érthető “szabályok”, elvárások, mert csak azok mentén tudok jól működni.
      Így lesz jó…

      Kedvelés

    • Szerintem jó, teljesen világos. Meg kell húzni a határokat, és nem kell ingyen dolgozni. Bármennyire is szenvedély, attól még idõ és energia. Amikor még tanítottam (magánúton), kellett némi idõ és sikerélmény (tanítványok visszajelzései és sikeres nyelvvizsgák), hogy el tudjam kérni a méltó díjazást (sokat készültem az óráimra), hogy ne hagyjam, hogy szórakozzanak az idõmmel (aki nem mondta le idõben az órát, azzal kifizettettem a teljes árat), aki húzta a száját erre, annak elõször gyógypedagogice elmagyaráztam, hogy a nyelvtanár hasonló szolgáltatás mint a hotel: ha lefoglalják a szobát, de lemondják, túl késõn, és már nem lehet mást fogadni, az veszteség. Aki “visszaesõ” volt, attól elbúcsúztam. Becsempésztem az óráimba egy csomó motiváló pszichológiát, aki olyan szinten volt, azzal célnyelven. Az ember sokkal szívesebben ad, sokszor pluszt is, ha érzi, hogy megbecsülik. Win-win. Klassz évek voltak, de szerencsére a mostani munkámat is szeretem.

      Kedvelik 2 ember

  1. Nagyon rég, már két éve is van, hogy nem kommenteltem, előtte is ritkásan, de azóta is olvaslak. Az itt használt emailcímemhez azóta problémás lett a hozzáférés, így majd egy másikról írnék. Köszi az utóbbi hónapok termését is. És örülök a változásoknak!

    Kedvelik 1 személy

  2. Olvastam, amit ma irtal ki a facebookra, es e legge ellenszenves az oromkodesed. Ha ez a blog annyira ertekes, miert van ennyi csalodott olvasod, es miert ilyen a hired?

    Kedvelés

    • Jaj, nagyon röhögök! 😀
      A hozzászólásod tökéletesen megtestesíti azt az elvtelen, sötétben sunnyogó humanoid masszát, amely rendszeresen felbugyogott itt a csatornából. Örülök, hogy sikerült egyet ideböffenteni, mert ez méginkább megerősített abban, hogy nem a Gerle Éva volt itt a hunyó.

      Ellenszenves az örömködése. Ésss? Most ezzel az információval mit lehet kezdeni? Most őszintén, hát ki nem szarja le, hogy belőled mi vált ki rossz érzéseket?

      Csalódott olvasó? Figyi, én csak március óta olvasom, de önként és dalolva járulok hozzá, hogy még többet olvashassak… és én csak egy vagyok a sok közül. 🙂

      Kedvelés

      • Bírom, hogy ha én saját néven leírom, hogy egy szöveg szar, hogy férfi sehogy se lesz nő, hogy elvtelen a sportot mószerolni, hogy a rák/gyász nem lehet marketingeszköz, hogy nem is edz igazán, csak dumál, vagy hogy a Péterfy nem annyira hiteles feminista, akkor azonnal ordibálnak, hogy én vagyok a zaklató, rágalmazó… Az ezredrészét nem bírnátok annak, amit én kaptam, és csak azért kaptam, mert nem tagozódtam be birkulni.

        Azért mondták, hogy csalódtak bennem és gáz vagyok, mert ők a gázak… a saját gyenge jellemükről beszéltek.

        Annyira megérdemeltem ezt a visszajelzésözönt most, meg a plusz 1500 könyvnyomást is, minden magakelletés meg bandákba tartozás nélkül, meg a szerelmemet is, az íráskedvet, és amilyenek a gyerekeim, az egészet.

        Kedvelik 1 személy

    • Bizony, elhagytak engem ezek a remek jellemű, művelt, igényes, edzett testű, boldog szerelemben élő, szakmailag sikeres emberek!

      Kis szépséghibája a csalódás/kiismeréstörténetnek, hogy nem én akartam velük jóban lenni, mind maga loholt utánam, harsánykodtak. Ennek a szolgalelkűségnek a másik arca a “rájöttem, hogy milyen”, és akkor beálltak bégetni máshová.
      Vagy a barátnőre rászóltam, hogy mocskosul koppint, és akkor távozott az egész kohort. vagy mert neki JÓ BARÁTNŐJE a Szentesi….
      Törleszkedtek, hízelegtek és általában tanulatlanok, kövérek, vagy tanultak, de elromlott, manipulatív emberek.
      Ja, meg agymosógép, szövetszöcske, Vlaci, olthedir és a többi frusztrált, kontrolláló bosszúszomjas aljadék.
      Sikerült őket leszoktatni az ideokádásról, esetenként leleményes módszerekkel.
      A csajoknak KEGYETLENÜL járt a szemük, nézték, életemből, szóhasználatomból mi kéne, ma is utánoznak.

      Aki maradt, a “csendben olvaslak” olvasó (nem tudtam, hogy ennyien vannak): kutató, történész, matematikus, építész…

      Kedvelés

      • így vihorásztak ezek a nagyszerű emberek, Bojárt meg Kozmát éltették. semmi rosszindulat, semmi irigység, nyilvánvaló. ja, és leszarnak! az életemről valós részleteket nem tudtak, a testük béna, a miunkájuk dögunalom, lusták és picsáskodnak vagy fontoskodnak.

        tényleg annyira hiányoznak, erre szoktam gondolni a tizedik kilométernél, orgazmus után meg amikor tőkehalat sütök

        Kedvelik 1 személy

      • Regász Mária az ügyvédi szakma legalja, a legpatkányabb patkány, akivel életemben találkoztam. Ezek megérdemlik egymást, mert ami összetartozik, összenő. Nem kell tőle fosni, mert mikor sztárügyvédet sikerült megbíznom, úgy lenyomta Regász Patkány Máriát, illetve a kis bojtár-sleppjét, mint a jegyző titkárja a pecsétet minden papíromon, ahol nekem adtak igazat. Undorító, mocskos lelkű némber az, a becsületsértést ki kell érdemelni, és annak lehet sértegetni az ilyen kvalitását, akinek van.

        Kedvelés

      • Én sem a fészen, sem egyéb hasonló platformon nem vagyok, meg ilyesmivel a való életben sem találkozom, úgyhogy tuti, hogy burokban élek, meg minden, de ez annyira hihetetlen és valószerütlen, hogy a leginkább egy színpadi paródiâban volna a helye. Mennyire kell hülyének lenni ahhoz, hogy valaki ne vegye észre, hogyha nyilvânosan leír olyat, hogy ‘élvezem a vergödésedet’ meg ‘gyönyörködteti’ a vélt szenvedésed, az egyenlö azzal, hogy büszkén, melldöngetve kiâltja világgá, hogy: ‘ocsmâny, aljas szaralak vagyok’? Gondolom, ök aggódtak anno a legjobban a gyerekeidért is…
        Féreg, persze, a tetejében még nevetséges is, de azért is örülök, hogy zárt lett a blog, mert az ilyenek csak fölöslegesen pocsékolják az ember idejét meg energiáját – hátha elfogynak, ha már nem lesz semmi új, amin csámcsoghatnak. Írnâm, hogy kitartást, meg lelkieröt, de egyrészt azt már annyiszor írtam, hogy nem akarok unalmas lenni, másrészt úgyis van neked mindkettöböl elég 🙂. Tudom, hogy tudod, és valószínüleg ezt is írtam már, hogy sokunknak fontos, amit csinálsz és várom az újabb posztokat!

        Kedvelés

      • Köszönöm.
        Ha rákezdik, kapnak a pofájukra. Azonnal, direkt, kommentben is, e-mailben. Élvezem. Nem magyarázkodom, nem akarok jó kislány lenni. Annyira… lúzerek, csicskák.
        Nagyon erős vagyok, tudom, mit akarok, megyek tovább azzal, amiket évek óta csinálok, írásból élek, már szar fordítás se lesz. Szeretnek. Egészséges vagyok. Élvezem. Én a közepében vagyok annak, ahova ők a lábukat se, soha.
        És ti is, amiket írtok, ahogy jelen vagytok, ez a mostani e-mail özön, és egy fals hang nem volt… csodálatos.

        Kedvelés

  3. Egy régebben időnként kommentelő, ám évek óta csendesolvasó-üzemmódba ragadt olvasó is szeretne még a zárt közösség tagjává válni, ha ez így határidőn túl még lehetséges. (Küldtem e-mailt is.)

    Kedvelés

  4. Visszajelzés: csatlakozz te is! | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.