ne vedd át az írásaimat!

És kész. Lopni ciki, becstelen, rád nézve kínos, az írásaimat szerzői jog védi, mégpedig az 1999. évi LXXVI. törvény. Kontextus nélkül a szövegeim nem értelmezhetőek, rémületes helyekre kerülhetnek és félremagyarázzák őket. Például nem fog kiderülni, hogy a férjem már nem él, és esetleg kegyeletsértő dolgokat írnak.

Lelopók

A ccc-nél (Nevezd meg! Ne add el! Ne változtasd!) is szigorúbbat kérek: nem szeretném sem az írásaimat, sem részleteiket más blogokon, honlapokon látni. Nem akarok felhasználva lenni, a szövegeim és fotóim egyediek és csak itt értelmezhetőek.

Ha linket teszel fel, megköszönöm, de ma volt a harminckilencedik csatám, hogy a fantáziátlan bloggertársak ne álcázzák már saját tartalomnak az én szövegeimet. (Meg van sértődve némelyik, hogy de hát örüljek, ez megtiszteltetés. Alkoss saját tartalmat, vagy kérdezz meg, engem ez tisztelne meg.)

Nagy-Magyarország-térkép meg Erdély függetlensége címer stb., tehát a témáimtól, meggyőződéseimtől idegen tartalmak mellett se szerepeltesd az írásaimat, légy szíves.

Ez a blog nem ideologikus, itt egy magánszemély gondolatait olvashatod, ne gyömöszölj semmilyen dobozba, és ne erőszakold se ide, se köré az ideológiát, a pro-kontra logikát. Vannak a dichotómiánál sokkal érdekesebb megközelítések is.

Linkelők és “szemlézők”

Állj ellen a kötözködési, feszültségkeltési késztetésednek. Ha nem tetszett a poszt, lépj tovább. Nagy az internet, ne görgesd az intrika- és gyűlöletlavinát tovább. A rosszindulatnak súlyos következményei lehetnek.

Ha osztani akarod, ami tetszett, tedd

  • a facebookon
  • követett blogok menüben a saját blogodon
  • esetleg a blogodon bejegyzésben legyen egy mondatom, bekezdésem és link.

A link előtte, a szöveg felett legyen. Köszönöm.

Ha hosszabbat idéznél, írj nekem és kérdezz meg: csakazolvassablog@gmail.com

Semmiféle pénzhozós, kattintásszámra alapozó, üzleti célú helyet nem szeretnék a munkámmal tolni, senki más ügyét, és sajnos, nem szoktak erről megkérdezni sem — ez lopás, visszaélés a munkámmal.

Inspirálódók

Bloggertársak! Öröm számomra, ha megragadónak találjátok a stíluseszközeimet, ha használtok itteni megoldásokat, de azért van ennek egy egészséges mértéke. Amikor egy nappal az után, hogy egy egyedi, új kifejezést írok kommentben, te, napi olvasóm, ugyanilyen címen raksz ki posztot (nyomorlicit), amikor olvasom, hogy “szügyig gázolni”, “a nők itt végre elmondhatják a történetüket”, “gyomortáji nyüszögés”, “házmesterreflex”, amikor hirtelen kérdéssorok és parainesisek jelennek meg a blogjaitokon, jelenségekről írtok, újságíróagyatok van, és amikor véletlenül egy ugyanolyan kézenállós fotót teszel ki az ugyanolyan életmódváltós posztodba (csak épp az én fotóm rólam készült, a tieden meg egy vadidegen modell áll kézen); amikor ugyanolyan érvekkel vered vissza a trollokat és ugyanolyan öntudattal írod, hogy micsoda érdeklődés van már a blog iránt, mindenki rád kíváncsi, hát olyankor én nem hiszek a szememnek.

Képernyőfotó 2017-03-12 - 15.07.47

ez a legújabb. telerikácsolta a facebookot, hogy én őt elnyomom, irigy vagyok rá, majd sietve blogolni kezdett, és “ő szólt”

Képernyőfotó 2015-10-29 - 11.37.15

ez azért nehezen hihető

ez azért megdöbbentett erősen

Képernyőfotó 2017-03-12 - 16.11.50Képernyőfotó 2017-03-12 - 16.09.03Képernyőfotó 2017-03-12 - 16.02.08

És én szóltam neki. Erre ő: “és a többi írásom? amit nem tőled vettem? az nem számít?”

Erre mit mondjak? Miért használják az emberek a másikat? Az ő blogja itt volt az oldalsávamban két évig, innen ment az első sok ezer kattintás, ő elismert, dicsért. Hogy képes erre?

 

És ami a legdöbbenetesebb: arra a kérdésre, hogy mi a foglalkozása, elkezdte magát magyartanárnak nevezni – nem az, nem is volt soha, és nem is végzett olyat… Rám keni a blogot, hogy rejtőzködhessen? A helyembe képzeli magát? Azt hiszi, ebből lesz a siker? Azt hiszi, a magyartanárság menő?

Az is vicces, aki az én blogom címadó József Attila-versének utolsó két sorát suvasztotta be a már működő blogjának leírásába, miután annyira megtetszett neki, és sietve ő is akrobatikázni kezdett, mert pont ez jutott eszébe.

Téged nem zavar, ha epigonnak tűnsz? Biztos van, akinek ez is jó, és biztos nem is veszi észre mindenki, de te, legalább te vedd észre, mit csinálsz, ne állítsd sajátnak.

Nem csak ő és nem csak Gumi koppintott szégyentelenül (a nők itt végre elmondhatják a történeteiket):

Voltunk páran nők, éhesek valami értelmes női netes tartalomra.

E mondat leírója két évig rajongott itt az első sorban, kért segítséget tőlem, írt vendégposztokat, ismerkedett, szervezett az otthonába csakazolvassás bulikat, majd tudta jobban, ki miért viselkedett úgy velem… aztán elindította a nagyon eredeti honlapot. Történetesen a fotósa is az enyém, tele van vele a facebook.

Ne “inspirálódj”. Ne legyél második vonal. Ne az itteni olvasókat és ismeretségeket használd. Találj saját hangot, témát, gesztust, megfogalmazást.

Ha nem tetszik a “szégyenfal”, akkor ne kenegesd, hogy ez általános, tőled is lopnak, mert  nem érdekes: engem zavar, és én szólok. Lopni, majmolni eredeti ötleteket, más farvizén ügyeskedni, nem sajátot kitenni CIKI.

82 thoughts on “ne vedd át az írásaimat!

    • Ez az én kérésem, és azért kérem, mert ez így normális. A szerzői jogvédelem mindenkit megillet, de a biztonság kedvéért kérem is, hogy tartsák be ezt az alapvető szabályt. Már megint én vagyok a naiv, már megint nem beszélünk azokról, akik “szemle” meg “blogajánló” címén szemrebbenés nélkül lelopják és saját tartalomként közlik más munkáját, kiragadva a kontextusból, és persze minden értesítés nélkül. Beszéljünk inkább róluk, jó?

      • Félreértesz! Egyetértek a tartalom lopás undorító, bár a szemlézéssel nincs gond, ha adnak linket. Ha szemléznek, link nélkül, és mást nem tesznek, a Google úgyis lerangsorolja őket, szóval nincs probléma, szerintem.

        Másrészről, ha kiadsz egy digitális tartalmat, akkor el kell fogadnod, hogy ez azzal jár, hogy el fogják lopni, jó eséllyel. Ezért írtam, hogy naiv dolog ez a fenti írás. Ha erre adod a fejed, akkor ezzel együtt kell élned, hidd el, olyan írja, aki 98 óta publikál rendszeresen a neten, van némi rálátásom.

        Sőt! Azt gondolom ez pont a dolog természetéből, a közegből adódik. A net határtalan szabadsága, sokszor szabadossága, a könnyű és felelősség nélküli lopás a net velejárója. Minden él nélkül kérdezem, nem töltöttél még le mp3-at, egy-egy filmet, sorozatot, eredeti-e az összes programod? Tényleg minden él nélkül, de mély kíváncsisággal kérdem.

        Én bevallom nem vagyok bűntelen ilyen téren. Lehet, hogy más írásait nem használtam még fel, de a szellemi tulajdonát képző zenéit, filmjeit már loptam el alkotóknak. A szoftverekről nem is beszélve.

        Nem folytatom, úgyis érted miről beszélek.

        • Egyébként szépen példázod a következő érvelési hibát, amiről írni fogok: “mindenki ezt csinálja”, ami összekeveredik a pragmatizmussal, realizmussal, nem éles a határ.

          Arról meg, hogy “te is csinálod”, már írtam, az a címe, hogy ők még többet loptak, és szintén nem érv.

        • Értem.

          Én sem ma kezdtem, hogy valaki már rég nem hisz semmiben, nekem nem érv.

          Akkor coming out:

          soha nem torrenteltem, nem töltök le semmit, nem érdekel, nem érzem, hogy értéke lenne, unom, utálom, kifizetem a mozijegyet, könyvet, cédét, ezzel is megtisztelve az alkotót. Nincs mp3-am, csak a Youtube-ot használom (ott vegyes a szitu, de a jogproblémásakat törlik azért), és nem, kínosan eredeti minden cédém, csak ajándékba van másoltam, és most vettem wordöt, mert az apám példánya (szintén legális) már béna volt. Kurva drága volt, és fenyegetnek, hogy ne keressek vele pénzt (de igen, fogok).

          Tudom, hogy nyomasztó, de ez van.

          A szemle olyan, hogy megkérdezik, és akkor eldöntöm.

          De hogy a picibaba nevű rózsaszín nyálon, ahol egy Mórickanő azt hitte, ő majd megél abból, hogy odacsábítja a sok butus kismamát, telepakolja hirdetéssel és leszedegeti a tartalmakat mindenhonnan értesítés nélkül (“megtetszett”), majd felháborodottan tiltakozik, ügyvéddel fenyeget (!!!), amikor kérem, hogy fizesse ki, amit én ingyen írtam máshova, az egy kicsit erős.

          Ugyanezt a cikket leszedte valami polgári-szűzmária-kettőskeresztes rémület, én pedig ilyen helyeken sem a tartalmammal, sem a nevemmel nem szeretnék szerepelni, engem ne keverjenek alattomosan oda, én dolgoztam érte, az én invencióm, én nem tolom más szekerét, növelem kattintásait úgy, hogy még szólni is baszik róla (és szerinte a forrás: aki már lelopta).

          Rémülten és azonnal leszedik, ebből is látszik, hogy ez nincs rendben nekik sem.

          Valamint a mandineren az egyik népszabisat láttam odadobva zsíros koncnak, a személyes adataimat taglalták éppen az intelligens, nőket is tisztelő kommentelők, és amikor írtam a szerknek, azt mondja (kis nyomozás után), az én munkahelyem honlapján is kemények ám a kommentek, a fennálló rend fegyveres megdöntésére biztatnak. Na, ez a WTF.

          Ha engem kérdezel: NEM, nem, én sem, ők sem, az utolsó leheletemig: NEM. Nem járulok hozzá, és nem érdekel, hogy mindenki más korrumpálódott, és “ez így szokás”.

      • Szép. Nagyon becsületesen élsz.

        Egyébként úgy találtam ide, hogy egy ismerősöm, aki nagyonanya a facebookon szétspameli ilyesmikkel az üzenőfalat és mivel én meg írok félig elrejtett apablogot a saját oldalamon, hát gondoltam megnézem ez milyen. Nem igazán tudtam eligazodni rajta, de a munkámból adódóan érdekelt, hogy ez alatt a ne vedd át az írásaimat menü alatt mit találok. 🙂

        Azt gondolom, főleg a következő hozzászólásokat olvasva, hogy nagyon megérte idetévednem, mert egész meglepő dolgokat gondolnak komolyan venni népek a szellemi tulajdonról. De erről már a megfelelő helyen.

  1. ne izéljetek már! A lopás az, hogy van valakinek egy radírja, és ha ellopom, nem lesz neki, nekem viszont igen. A szellemi tulajdonnak más a természete, ha letöltöm/felhasználom, attól nem kevesebb lesz belőle, hanem több. A tulajdonos haszna lesz csak kevesebb. Ha a közösségnek szüksége van Gipsz Jakab szellemi termékeire, akkor valamilyen formában biztosítani kell a megélhetését, hogy alkothasson. De a nyeresége egyáltalán nem érdekel.
    És egyébként pedig nagyon nehéz meghúzni a határvonalat: hol ér véget a más szellemi terméke, és hol kezdődik az enyém? Ha sok-sok emberrel beszélgettem végig sok-sok órát, majd mindezt formába öntöm, és a vége egy újságcikk, akkor milyen alapon tekinthetem azt a saját szellemi tulajdonomnak? Azok, akik a tartalmat szolgáltatták, vajon miért nem társtulajdonosok? Azoknak hol vannak a jogaik?
    Vagy ha egy 6 hónapos csecsemőre, vékony fonalra és kötőtűre megírt mintát átvariálok felnőtt méretre, vastag fonalra és tűre? Akkor mi van? Kinek a szellemi terméke? Persze lehet mindenféle szempontokat kreálni, mint a ráfordított idő, meg az ötlet, de mindez csak viszonyítás kérdése.
    Inkább az az undorító, ha valaki az alkotó energiáit képes arra fordítani, hogy – persze teljesen hiábavaló módon – a sajátnak tekintett szellemi tulajona után loholjon,

    Lehet, hogy rossz hasonlat, csak most jutott eszembe:
    mennyire tekinthetjük sajátunknak felnőtté vált gyerekeinket?
    hát sztem a szellemi tulajdonra kb. így kéne tekinteni.

    • Ezek nagyon szép, baloldali gondolatok, de más munkájáról ezt mondani, egy bizonyos férfitestrész meg egy gyógyhatású gyomnövény jut eszembe róla. A cc sem véletlen, másoknak is elegük van.

      Én az alanyaimat meg szoktam kérdezni, és ők vállalják a beszélgetést. Az én figyelmem munka, és az írás is. Engem viszont a lopók soha nem kerestek meg. Az írásaim maradjanak ott, abban a kontextusban, ahová én szántam őket, maradjon fölöttük kontrollom, mert én ingyen nem tolom mások szekerét, nem pörgetem a honlapját és a hirdetéseit. Én is csak linket teszek, ha mások írnak, vagy ők kérnek kifejezetten, hogy ezt ide tegyem fel, én sem lopok. Miért lopnak? Mert fantáziátlanok és mohók és etikátlanok.

      És nem csak a kettőskeresztes rémület ne tegye, felőlem a Milla is lelophatja, nekik is szólok.

      • Én a sajátomra is így tekintek, persze nekem sokkal kevesebb szellemi tulajdonom van, mint például neked. De attól még gondolhatom így, és igazam is lehet, és ebben pont a te egyik cikked erősített meg (a “keserű vagy”: attól, h vki kövér, még mondhat igaz és követendő dolgokat az ideális testsúly elérésének módjairól).

        A szellemi magántulajdonnal a fő baj az, hogy elfogadásával, sőt, mások kényszerítésével arra, hogy ők is elfogadják, a kapitalizmust építed.

        Egyébként abszolút megértem, hogy zavar, ha a cikkeidet tőled teljesen idegen kontextusba helyezik, én is küzdenék ezzel, ha tudomásomra jutna, de akkor már inkább úgy, hogy szembesítem az idegen kontextust az eredeti gondolattal, meg hogy mit is keres ott.

        Az meg, hogy fantáziátlan anyuka hogy keres pénzt, nem mindegy? Az általad keresett pénz ettől kevesebb lesz?

        • Naná. Minden kattintás ami oda megy, nem ide jön, és csökkenti a blogot potenciálisan finanszírozók létszámát. Bocs hogy belepofa, de ilyenkor mindig elképedek, hogy ezt még bármilyen kontextusban bárki írástudónak magyarázni kell.
          Én abszolút nonprofit vagyok, de az általam létrehozott szellemi tulajdonra én akarok kattintást, lájkot, megosztást kapni, ez egy ilyen idealista hülye elvi kérdés is, nem csak anyagi.
          A szellemi magántulajdon – kapitalizmus párhuzammal nem értek egyet. Megosztani (linket kitenni bárhová) ingyen van, és utána az olvasásért senkinek nem kell fizetnie. A követelmény annyi, hogy tessék ITT olvasni és nem máshol. Kapitalizmusra akkor lehetne hivatkozni ha itt fizetős lenne a belépés. Ellenben akár fizetős, akár ingyenes tulajdont teszünk jogtalanul a magunkévá (akár forgalomban, népszerűségben), az lopás.

    • ,,Inkább az az undorító, ha valaki az alkotó energiáit képes arra fordítani, hogy – persze teljesen hiábavaló módon – a sajátnak tekintett szellemi tulajona után loholjon”
      ezen most fennakadtak a szemeim. szóval ha én a saját cikkemre rákeresek, hogy hova lopták el, még én vagyok az undorító, mert erre fordítom az ,,alkotó energiáimat”? nanemá
      Rá szoktam keresni.
      szedettem le én is olyan oldalról, amitől sikítva menekülnék egyébként, ráadásul egy jó háttérrel rendelkező (értsd: médiacég, ügyvéddel) oldalról lopta, többszöri figyelmeztetésem után még neki állt feljebb, és csak akkor vette le, amikor a cég ügyvédet emlegetett. nem, nem szabad büntetlenül elvinni más munkáját. Mi nem egyértelmű ezen? És miért szükséges egyáltalán magyarázkodni emiatt bármelyik cikkírónak is????

      A gasztrobloggerek már a receptekért is szólnak. Holott az azért mégsem egy cikk.

      • …és még ami eszembe jut: amikor a Blogíró a m.m.miról idézett itt, az fúj, de milyen csúnya dolog volt, szabályzatba ütközött, szaladtak egyesek gyorsan anyucihoz, hogy intézkedjenek -Blogíró le is vette. És ha a Blogíró írásait viszik és idézik kéretlenül? Hát neki is van egy szabályzata, tessék azt is tiszteletben tartani.

        Nagyon felhúzott ma reggel ez az inkorrekt hozzáállás, nem is kellett 2. kávé :S

      • na jó, az undorító persze túlzás, és nem is az, hanem inkább szomorú, iszonyat energiákat emészt fel, és ráadásul ezzel a magántulajdon szentségét erősíti. Igazából a közvetlenül “felettem” lévő bejegyzésre akartam ezzel rímelni (“Félreértesz! Egyetértek a tartalom lopás undorító…”). Bocsánat mindenkitől, akinek rosszul esett!

      • a mamamis dologhoz semmi közöm, egyébként pedig – gondolom, egyértelmű – számomra ezek a szabályok egyáltalán nem szentek.
        nem is értem, miért az én hszomról jutott eszedbe.

      • lehet, hogy nem ugyanarra gondolunk, amikor a kommunizmus szót használjuk..
        a kommunizmus lényege, hogy a termelőeszközök, a nyersanyagok, a föld, stb. közösségi tulajdonban van és az emberek közvetlenül döntenek az őket érintő kérdésekben.
        Sztálin, tervgazdaság, éhínség, munkatáborok – ez nem kommunizmus, hanem a kommunizmus egy kudarcba fulladt kísérletének rettenetes eszközei.

        A magántulajdon eltörlése nem azt jelenti, hogy akkor már én is használhatom majd a fogkefédet és nem is szólhatsz érte, hanem azt, hogy pl. egy tó, egy bánya, egy erdő, egy gyár nem lehet magánkézben.

  2. a Nihao Kai-lan cimu ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Ni_Hao_Kai-lan ) rajzfilmet valamelyik csatorna adta (lehet, hogy nem is kereskedelmi, talan epp a kinai kapcsolatok fontossaganak hangsulyozasara, nem tudom) egy idoben – talan most is, ezt nem tudom. ez olyan, mint a Dora es Diego, csak kinaiul lehet benne par szot felszedni a spanyol helyett. meg a mentalitast. egy reszt lattunk ebbol mar ugy egy eve, a hetvegi kiruccanas egy esos napjan, de mely nyomokat hagyott bennem. hogy jon ide? arrol volt benne szo, hogy valami maszkabalra keszultek, tervezgettek az alarcokat. az egyik szereplo pont ugyanolyat csinalt, mint amit egy tarsa kitalalt es korabban megmutatta. az otletgazda borzasztoan megsertodott, hogy lemasoltak. ezt kovetoen szajbaragosan, hosszan, idiotabiztosan a kovetkezo uzenetet adta at a rajzfilm: nem szabad megsertodni, ha valaki lemasolja, amit kitalaltunk. orulni kell neki, hiszen azert masolta le, mert tetszik neki! es az otletgazda a rajzfilm vegen orult, hgoy lemasoltak az altala kitalalt dizajnt.
    van esely, ha mar a gyerekeknek is ezt nyomjak?

    • én nem örülök, ha elviszik a cikkeimet. hülye-e vagyok? nekem ez nem dicsőség, éppenhogy a tolvaj szegénységi bizonyítványa. hadd én döntsem már el, hogy kinek adom oda -ne egy fasisztoid, vagy vallási fanatikus, esetleg rózsaszín ügyüm-büngyüm oldalon kelljen viszontlátni magamat. mert még egy arra tévedő véletlenül azt hiszi, hogy az én elveimmel egyezik az oldal szellemisége, azért vagyok ott jelen.

      a dizájn másolása nem ugyanaz. két kézműves termék sosem lesz ugyanolyan, még a saját készítője által sem. ez itt meg csak egy ctrC, ctrV kérdése, még az elütések is ugyanazok lesznek

      valószínűnek tartom, hogy aki a szellemi tulajdon közkincsnek tekintése mellett van, az sosem tett fel semmi ilyesmit a netre (nem a fórumozásra gondolok). vagy ha igen, akkor jó neki, ha nem érdekli az írásainak a további sorsa -engem érdekel, nagyon is. nekem ez nem energiapazarlás (már miért is lenne az)

      • “viszontlátni magamat. mert még egy arra tévedő véletlenül azt hiszi, hogy az én elveimmel egyezik az oldal szellemisége, azért vagyok ott jelen.”
        ez azt feltételezi, hogy egyértelműen beazonosítható a valódi szerző (gyakorlatban általában egy link a közzététel helyére). Ez lopás?
        A lopás, ha vki nem tud/akar írni, és csak a szöveget ctrC, ctrV-zi, viszont akkor a saját neve alatt, vagy szerző megjelölése nélkül. Így viszont Zsuzskaként nem vagy ott jelen, és senki nem is fogja azt hinni, h ott vagy.

        nekem van pár (tudományos, szal persze nem kifejezetten széles kört érdeklő) cikkem fent a neten (egyszerűen elektronikus formában is feltették őket, nem én csináltam), még sosem jutott eszembe megnézni, h nem lopott-e belőle vki. Pedig tudom, h sokan a beadandókat, diplomamunkákat, disszertációkat netről ollóznak össze. Engem az egész csak annyiban érdekel, hogy ha nekem kellene egy ilyen összollózott munkát értékelnem, netán tudományos fokozat odaítéléséről döntenem, akkor persze ellenőrizni kell, h saját teljesítmény áll-e a munka mögött.

      • (az lehet, hogy nem világos: nem blogbejegyzésekről írok a saját esetemben, hanem cikkekről, tematikus oldalakon megjelenő, az oldal tulajdonát képező írásokról)

      • fent már jrtam, hogy a szellemi termékeinkre szerintem úgy kellene tekinteni, mint a felnőtt gyerekeinkre. Nem magántulajdon az sem, a maga útját kell, hogy járja, nem kontrollálhatom minden lépését. Egy jó szövegnek, egy művészeti alkotásnak működnie kell a megszülője nélkül is.
        Mondjuk azt el tudom képzelni, hogy ha egy szöveget cafatokra tépnek, kiherélik (mondjuk amit egy szerkesztő csinál, hehe), szándékosan féremagyarázzák, akkor az olyan, mint mikor a gyerekünket bántják.

    • jo, akkor helyesbitek: sok kollegad. :))) nagyon sok felhordules volt mar dizajnmasolas temaban, nem akarom reszletezni. de sokan az altaluk tervezett figurakat vagy ruhakat szinten sajat szellemi termekuknek tekintik, esetleg megengedik, hgoy sajat celra keszits belole, de kereskedelmi celra (hogy aztan a meskan arulja mas) nem. ilyen is van. de nem akarom elterelni a temat, itt cikkek atvetelerol van szo. kicsit hasonlo, kicsit mas.

    • hat akkor tudhatod, milyen kinos, ha kitalalsz egy dizajnt (egy figurat, egy egyedi diszitesu termeket, stb) aztan egy hettel kesobb negyen aruljak mar a meskan. vagy ennek orulni kell?
      de a rajzfilmes pelda nem errol szolt elsosorban.

  3. a matematika tanárnő hívatott. hogy azt mondja: a fiam feltette a dolgozatát a netre és emiatt az ő szellemi tulajdona sérült. kérdőn néztem rá. aztán elmagyaráztam: a gyerek kitöltötte a dolgozatot, onnantól az ő saját szellemi terméke. egyébiránt: nem értem a problémát. és ekkor aztán rám öntötte: ő 20 éve ugyanezekkel a dolgozatokkal dolgozik és most újat kell összeállítania. ja – ekkor esett le -, hogy dolgoznod kell, kedves pedagógus!

    hogy jött ez ide? arról jutott eszembe, hogy a net világa más feltételrendszert szab a korábbi tevékenységeinknek.

    igen, kényelmes volt 20 évig ugyanazzal a feladatsorral dolgozni, de ennek – a netnek (és kreatív kisfiamnak és ezer meg ezer társának köszönhetően) – vége.

    igen, kényelmes volt a net világa előtt az újságíró élete: megírta, megjelent, kifizették. de ennek – lsd. fenn – vége.

    és a kommunizmussal kapcsolatban: kedves oola! köszönöm! mélyen egyetértek.

  4. Kezd olyan lenni a blog, amilyennek megálmodtam. Hajrá, hajrá! Csak tisztelettel, érdeklődve, kedvesen.

    Én nagyon személyes dolgokról írok, ezek az én szavaim, fordulataim, szellemi erőfeszítésem és tehetségem, tökéletesen egyedi, tisztességtelen ezzel más portáloknak ékeskedni, írjon sajátot, ha tud. Vagy az a gond, hogy az meló? Nem adatott ötlet, eszköz? Az baj. Könnyebb a CTRL C-V? De még Szabó Lőrinc jogutódja is is letiltatta egyetlen verssort a RAPülők szerelmes számában, majdnem ötven évvel a költő halála után.

    Ha lopják, be fogom zárni, ennyi, de még jogi út is lesz. A szerzői jog engem is véd, aki szeretne tőlem tartalmat, fizessen meg. De legalább megkérdeznék, komolyan. Oola, hogy nem érted ezt? A sztorijaim az enyéim, olvasni lehet. Linkelni és bekezdésnyit idézni szabad, de a link fönt legyen, én legyek látható, mert én dolgoztam vele.

    És a nevemmel lopta le a picibaba meg a kettőskeresztes rémület, és odakeveredtem abba a közegbe, és az ő üzletük, látogatottságuk, eszméik haladtak előre az én munkám révén.

    Az, hogy lehetséges, vagy technikailag könnyű, nem azt jelenti, hogy nincs mit tenni vagy egyenesen szükségszerű a lopás vagy a letöltögetés. Aki ilyet mond, az elkeserítően cinikus, másrészt meg olyasmit tesz, ami hasonlatos az áldozathibáztatáshoz, ami ellen küzdeni e blog egyik fő célja.

    Pszichopaták is sokan vannak, mindenkor, minden társadalomban, nincs mit tenni, aztán mégis hogy fel vagyunk háborodva.

    A mamamis szabályzat “lex Évuska” pontjához hozzáfűzném a még durvább kiegészítést, hogy a fórum üzemeltetője viszont jogosult felhasználni a cikkeiben bármilyen hozzászólást. Mondjuk próbálja csak meg ezt visszamenőlegesen érvényesíteni, emberére fog találni.

    • “De még Szabó Lőrinc jogutódja is is letiltatta egyetlen verssort a RAPülők szerelmes számában, majdnem ötven évvel a költő halála után.”
      – és ez szerinted normális? Követendő út? Nekem összeszorul a gyomrom és hánynom kell..
      És téged nem lehet beperleni a “csakazolvassa” meg az “én nem fogom be a pörös számat” miatt? Miért nem találtál ki sajátot? Hiszen ahelyett, hogy a saját szavaidat használtad volna, bebújtál egy már kész remekmű mögé.

      Nekem olyan kicsinyes, óvodás stílus ez, “enyém! – nem, az enyém! – de én előbb mondtam!” “én rajzoltam, te csak másoltad!”, ÉN, ÉN, ÉN…
      Miért is sajnálsz valamit mástól, akinek nincs, olyat, ami meg neked van? (szellemi termékre gondolok)
      Nehogy esetleg valaki azt higyje, az a másik találta ki, pedig a te zsenid van benne?
      Nehogy pénzt keressen vele? Ha ő pénzt keres vele, akkor te kevesebb pénzt kapsz?

      “az ő üzletük, látogatottságuk, eszméik haladtak előre az én munkám révén.”
      de a munkád révén a blog halad a legjobban, nem igaz? te vagy az alkotó, te kontrollálod a folyamatot. Akkor írsz, amikor akarsz. Picibaba (vagy bárki) meg azzal, h ő maga nem tud színvonalas tartalmat létrehozni, ki van szolgáltatva az eredeti gondolkodóknak-íróknak. Idővel kipukkan a lufija, aki onnan idelinkelt, ittragad..

      Kiskoromban nagyon mélyen belémivódott, hogy csak azt nem lehet tőlem elvenni, ami a fejemben van. Amit már egyszer megtanultam, megfogalmaztam, megjegyeztem. A ti lásmódotok, kifejezéseitek, meglátásaitok, logikátok – mindörökké a tiétek marad, nem lehet ellopni, ez olyan, mint a terülj asztalkám.

      na, befejezem, félek, h elszáll, sajnos nem vagyok egy érvelésbajnok, de talán érthető..

      • Azért, oola, mert József Attila halála óta már eltelt hetven év. Oktatási célra egyébként lehet korábban is felhasználni, de Gesztiék számot írattak klasszikus költőkkel, aztán azóta is betegre keresik magukat a jogdíjakból, minden rádiós lejátszás után cseng a pénztárgép.

        Az a bajom, hogy az egyediségem sérül. A picibaba nem tett linket, hanem közzétette mint saját tartalmat. Könnyű a csábítás, de nem kell engedni azért neki.

    • Ez most egy igen hajnalkás példa lesz, de én úgy gondolom, hogy ha elmegyek valahová vendégségbe és ki van írva az ajtóra, hogy ne lopd el a vázát, akkor nem lopom el, mert a főni azt mondta. Ez ilyen eccerü.

  5. Ez bután hangzik, nem is írtál erre, oola, hogy eltelt hetven év és azért már szabad. Megpróbálom árnyalni.

    Nekem nagyon fontos, hogy ne legyintsek kényelmesen a létező szabályokra, hanem megismerjem, megértsem és lehetőség szerint be is tartsam őket. Szeretem, ha tiszta a lelkiismeretem, és a hülye szabályok elleni tiltakozásnak nem az a módja, hogy szabotálom őket, mert előbb-utóbb mindenről meg fogom magyarázni — honfitársaim teszik is sűrűn –, hogy miért hülye szabály az is. Ez hökkentett meg többeket az ozorás bejegyzésben, hogy én, a lázadó, a szabad lélek? Én inkább a képmutatás ellen küzdök, nem a magam kényelméért, és azért a szabályok többségére kényelemből és önzésből legyintünk: majd bolond leszek. Nem bírom az önfelmentést, öncsalást, az önkorlátozásra való képtelenséget.

    Nos. A szerzői jogi törvény szerint az irodalmi művek a szerző halála után hetven évvel válnak közkinccsé. Emögött az a jogos igény áll, gondolom, hogy még egy-két generáció jogörökösei rendelkezzenek a szerzői jogokkal, és pénzt is keressenek vele, illetve ennyi idő alatt leülepszik egy-egy kor, és kiderül, ki időtálló. Nem tudom, a kiadók Petőfihez, Móriczhoz hogyan kell álljanak, gyanítom, aki gondol egyet, kiadja, nincs jogutód, nincs jogdíj, és senki sem teheti fel a kezét, hogy kérem, ezt nem szabad. Hogy hogyan adják ki, pl. szövegváltozatok esetén, vagy kritikai kiadásnál, azt meg filológusokra bízzák.

    Idézni pl. Petrit, Orbán Ottót nyilván szabad korábban is, a legnagyobbakra név nélkül, szófordulatként is szoktunk utalni, használjuk a metaforáikat — ilyenkor az olvasók, hallgatók műveltségére apellálunk, és nem követünk el szerzőijog-sértést, amennyiben nem tüntetjük fel saját tartalomként. (Mostanában lepődtem meg, mennyire nem nyilvánvaló, hogy a “csak az olvassa” verskezdete József Attilának. Igaz, a keresőben még nyár elején megelőztem.)

    Én nem gondolom, hogy ez ugyanaz lenne, mint amikor portálok sunyin leszedegetik más tartalmait. Engem például meg lehet keresni és kérdezni, igen könnyen.

    Az a bajom az utánközlésekkel, azon kívül, hogy nem szólnak nekem, hogy erősítik azt a mítoszt, hogy a tartalom előállítójának ez dicsőség, hogy ő terjed, miközben a munkáját nem fizetik meg, és tovább görgetik ezt a tarthatatlan állapotot, hogy a tartalmakon mindenki kaszál: a keresők, a hardvergyártók, a hirdetők, a szemle típusú portálok, csak a tartalom előállítója nem. Akkor is, ha nekem hobbi, hiszen én neki talán forgalmat, pénzt, hírnevet termelek, méltányos volna tehát, ha az engedélyemet kérné, és megfizetné a munkámat. Ha nem így van, semminek nincs többé értéke.

    Még egy adalék: az ÉS (próbálkozásaimból kiderült) hisztérikusan megköveteli, hogy a benyújtott mű nemhogy ne legyen hozzáférhető sehol még, tehát ők legyenek az első közlők, hanem beadni sem szabad máshová egyidejűleg, el sem olvassák, ha mégis. És ez nem csak az ő finnyáskodásuk, hanem minél rangosabb az orgánum, annál inkább így van. Ennyire fontos művészi produktumoknál a megjelenésben az egyediség.

    A tudományos írás, amit te említesz, megint más. A tudományos kutatás hagyománya szerint a tudás szabad, és tudományos céllal, pontos hivatkozásokkal bárkinek a művét idézhetjük, felhasználhatjuk, az valóban ilyen közösbe tevés, mint amiről te írsz: azért van, hogy valaki tovább építse a Művet, a Tudást. Pénzt keresni hosszabb idézetekkel, kompilációkkal nem szép, a plágiumot is szokás vizsgálni, mint azt fél évvel ezelőtt megtanulta az egész ország.

    • nagyon örülök, hogy írtál, mert noha nem írtam, azért napok óta ezen kattogok, csak nem tudtam nyugodtan a gép elé ülni. Sajnos most is indulnom kell, de estére megpróbálom összeszedni a gondolataimat és szavakba is önteni.

    • “Nekem nagyon fontos, hogy ne legyintsek kényelmesen a létező szabályokra, hanem megismerjem, megértsem és lehetőség szerint be is tartsam őket. Szeretem, ha tiszta a lelkiismeretem, és a hülye szabályok elleni tiltakozásnak nem az a módja, hogy szabotálom őket, mert előbb-utóbb mindenről meg fogom magyarázni — honfitársaim teszik is sűrűn –, hogy miért hülye szabály az is.”

      ezzel abszolút egyetértek. Vannak viszont olyan szabályok, amelyekkel nagyon nem értek egyet, és az esetek többségében sajnos nincs időm-energiám-egyedül merszem utánajárni, megfelelő helyen jelezni a problémát, így marad a szabotázs, remélve, hogy a kellő számú szabotázs majd változtat a helyzeten (pl. a mo-i kötelező védőoltások rendszere, vagy egy nagy ugrással maga a kapitalizmus). A szerzői jogokkal is lazán bánok, pl. számomra nem ugyanaz a kategória egy óriásmulti lopott szoftverét használni (akár pénzkereseti céllal is, bár most már elég sok ingyenes szoftver van, és ez szuper) vagy egy kis zenekar zenéjét lemásolni. Utóbbi esetben ugyanis azt kockáztatom, hogy a zenekar tagjai nem tudnak megélni a számomra kedves zene megírásából, és más munka után néznek, a multikat viszont nem féltem, azok már rég megszedték magukat. A fenti két példát szerintem nagyon nem helyes azonosnak tekinteni, noha ma jogi szempontból mégis azok. És azt is figyelni kell ám, hogy kié a jog.. Nagyon sok estetben ugyanis a kiadó vagy menedzser bagóért, vagy az első kiadás fejében “meg”veszi a szerzőtől a szerzői jogait, és onnantól a szerző már éhen is halhat, hiába lesz népszerű, a népszerűsége már azt fogja gazdagítani, aki már az elején is elég gazdag volt, és volt pénze kiadásra, reklámra, népszerűsítésre. A kapitalizmusban minden árucikk, a művészet és a tudomány is ugyaolyan pénzbefektetés, mint mondjuk, venni két raklap szabolcsi almát, és eladni Ukrajnában. Én azokat próbálom támogatni, akik nem adják el magukat, mert az ő létük-tevékenységük valóban tőlem (is) függ. Ha már eladta magát (ill. a jogait), már nem őt/a tevékenységét támogatom, hanem egy kereskedőét, aki jó esetben picit visszacsorgat a fejősteheneinek, rossz esetben viszont széttárja a kezét, hogy a szerződés szerint pedig övé a kizárólagos jog, tetszett volna nem aláírni…

      egyszóval: ha az írásaidat (ami egy szellemei termék, azaz végtelenül másolható, és minden másolat pontosan megegyezik az eredetivel), amelyekkel a jelenlegi (nagyon rossz) társadalmi rendszer megváltoztatásáért küzdesz, árucikké teszed, azzal a rendszer szekerét tolod.
      A jelenlegi rendszer bűne, hogy azzal, hogy nem teszed árucikké azt, amit szívesen és jól csinálsz, a megélhetésedet kockáztatod. Ellenkező esetben viszont az írásaid hitelességét. A gondolat nem eladó. A test nem eladó. (a mai rendszerben dehogynem, de hát ez ellen küzdünk, nem igaz?)

      Azzal mondjuk egyetértenék, ha úgy módosítanád a szerzői jogaidat, hogy kereskedelmi célokra nem haszálhatja senki az írásaidat. Gondolatébresztésre, továbbgondolásra, vitára viszont szabadon, bárhol.

      • Amikor egyedileg mérlegeled, hogy ő gonosz multi, ő meg nem, akkor máris ez a megmagyarázás van, és gyanús módon mindig egybeesik az anyagi érdekeiddel. Én ezt dumának érzem. És igen, szar szerződéseket ne írjanak alá. Egyszerűbb a folyamatos mérlegelésnél a radikális nem: nem lopok semmit, se zenét, se filmet, se szoftvert.

        És ha én a rendszer szekerét tolom, akkor inkább nem tesztem árucikké, maradjon itt, de szólás nélkül ne kerüljön el ebből a kontextusból.

        És attól tartok, nem is mindig változtatás nélkül veszik át. Internetes illemszabály: megnézem, mi a szerző szándéka, megkérdezem legalább.

        Nem, nem tolom a rendszer szekerét, az internetes ingyenesség pedig csalóka, jó lenne már egy kicsit megfizetni a tartalmak előállítóit is, de ha nem, legalább nem kihasználni a munkájukat.

        És ha engem eltartana egy bloggazda vagy az olvasóközönség (erről te is írtál), akkor máshogy néznék a lopkodókra is. Egyelőre nem tartunk itt.

      • “És ha én a rendszer szekerét tolom, akkor inkább nem tesztem árucikké, maradjon itt, de szólás nélkül ne kerüljön el ebből a kontextusból.”

        így nekem már korrekt. nagyon örülök!

        “Egyszerűbb a folyamatos mérlegelésnél a radikális nem: nem lopok semmit, se zenét, se filmet, se szoftvert.”

        Az én radikális “nem”-em magára a szellemi magántulajdonra vonatkozik. Nem ismerem el a szellemi termékre vonatkozó tulajdonjogot. (amiről már írtam: egy szellemi termék korlátlanul, minőségi kérosodás nélkül sokszorosítható. Szellemi termék lopásaként én csak arra tudok tekinteni, hogyha vki más szellemi termékét sajátjaként áruba bocsátja, magyarul az egész közösséget lopja meg azzal, hogy olyat árul, ami természeténél fogva ingyenes. Az szerintem is üldözendő, de csak azért, mert senkinek nincs joga szellemi terméket kisajátítani (magának az alkotónak sem..). Amikor megveszek pl. egy zenei cd-t, arra sem úgy tekintek, hogy a szerzői jogok miatt veszem, hanem azért, mert egyrészt annak van anyagi költsége (alapanyag, nyomtatás, szerkesztés), másrészt részemről így “üzenek” a szerzőnek, h tetszik a zenéje, folytassa!

        “És igen, szar szerződéseket ne írjanak alá.”

        áldozathibáztatás. sokan úgy érzik, nem tehetnek másként: tudják, h minden kiadónál ugyanaz a gyakorlat a nóném szerzőkkel, és leghőbb vágyuk, hogy megjelenjenek, könyv alakban, végre. (Mondjuk ennek az internettel és az ebook-okkal már egyre kevésbé lesz jelentősége.)

        • Nem, ez nem áldozathibáztatás, hanem józanság. Nem lehet másra mutogatni: azt írja alá, ami korrekt, ha kényszerhelyzetben van, akkor keresse meg a módját, hogy ne ennyire járjon rosszul (inernetes terjesztés, saját kiadó — ma nem kerül semmibe digitális anyagokat feltölteni, sokszorosítani!!!).

          Én sem sírok a szemét könyvterjesztők miatt, de nem is hódolok be nekik: a regényem magánkiadásban fog megjelenni, semmim sincs, összeköttetésem se, csak az írni tudásom, és lehet, sőt, valószínű, hogy belebukom — akkor meg egy kissé költséges hobbinak tekintem. Aki nem boldogul a tehetségével, nem tud marketinget, fellépési lehetőséget kiépíteni, az ne zenéljen stb.

          Ebből, hogy ha néhányan a hatályos törvényekkel is szembefordulva közkincsnek tekintik mások egyedi tehetségét, mert nekik így jó, és az ember nem lehet híres a maga legértékesebb tudásával, invencióival, az lesz, hogy a tökömnek lesz kedve publikálni, ha mások az alkotást kényükre-kedvükre ilyen-olyan kontextusba, hirdetések mellé helyezik, bénán illusztrálják, helyesírási hibákkal linkelik, elmosódik az alkotó kiléte stb. Nem minden szellemi alkotás készült filantróp meg felvilágosító, világmegváltó céllal: aki ezzel foglalkozik a munkaidejében, szeretne ebből megélni, és ha elég jó, akkor éljen is meg, nem kéne elvenni tőle a kontroll, a közzététel és a sokszorosítás jogát. Úgyhogy aki ezt a szabadságot másra is kötelezőnek tartja, nemcsak a saját produktumaira, és az alkotó kifejezett kérése, szándéka, valamint a szokásos szerzőijog- és szellemialkotás-hagyomány ellenére sokszorosítja a produktumot, aki csak az üzenet célját látja, az alkotó érdekeit nem, mi több, erről még a kínlódó szerzőt ki is oktatja, az más farkával veri a csalánt, és eléggé kibaszik az alkotóval.

          • nehéz ez a téma nekem, mert nem beszélgettem még erről így senkivel. ezért is a hosszú átfutási idő, nem azért, mert nem érdekel már, vagy megfeledkeztem róla.
            “Aki nem boldogul a tehetségével, nem tud marketinget, fellépési lehetőséget kiépíteni, az ne zenéljen stb.” ez ugye vicc?

            “közkincsnek tekintik mások egyedi tehetségét, mert nekik így jó, és az ember nem lehet híres a maga legértékesebb tudásával, invencióival,”
            én nem vagyok ennyire individualista, az egyénben megnyilvánuló zsenialitásra úgy tekintek, mint ritka, szépséges természeti jelenségre, nem mint egyéni teljesítményre. Akkor is, ha rengeteg munka van mögötte, pl. napi 20 óra festés heteken keresztül. Mert van az a munka, hogy nem tudom nem csinálni, mert valami megnyilvánul rajtam keresztül (ez a zseni, a szerintem közkincs). Meg van az a munka, ami egy tehetség komolyan vett kibontakoztatása, szorgalom (ezt tekintem klasszikus egyéni teljesítménynek). Pl. én kiskoromban kiemelkedően jól rajzoltam, és ha komolyan vettem volna a tehetségem, napi sok-sok órát gyakorlással töltöttem volna, akkor mára nagy eséllyel egy jó grafikusművész lehetttem volna. Viszont szerintem ez bizonyjtja, hogy nem voltam zseniális, mert akkor nem tudtam volna nem rajzolni napi sok-sok órán keresztül.

            A közkincs nem egyenlő a névtelenséggel.

            Szellemi termékből általában nehéz megélni, mert ritka az, hogy valaki egyszerre legyen menedszer és alkotó (ezek a minőségek egymás ellen dolgoznak). De én mindig drukkolok az alkotónak, és ízlésem és lehetőségeim szerint támogatom a tevékenységét.

            Megint be kell fejeznem, később folytatom, csak annyit még, hogy egyáltalán nem akartalak kioktatni, magam is elég összeszedetlen vagyok még ebben a témában.

            • bocsánat, hülyeséget írtam: nem azért nehéz a szellemi termékből megélni, mert az alkotó általában nem menedzser, hanem a könnyű sokszorosíthatóság miatt, és itt van jelentős előnye annak, akinek van menedzsere, akkor nagy eséllyel megél belőle (azért a menedzsernél soha nem jobban).

            • Nem, nem vicc. Lehet a garázsban is zenélgetni, hobbiból, vagy barátoknak. Akire nem kíváncsiak, az meg ne zenéljen. Az internet csodálatos, új eszköz, de hagyjuk meg náluk, a szerzőknél, előadóknál a döntést, feltöltik-e oda a cuccaikat.

              Akkor ne legyél ennyire individualista, de rám ez ne legyen kötelező. Én az vagyok (nem individualizmusnak tartom mondjuk, hanem az ellenkezőjét ordas nagy pofátlanságnak). Sok mindenről lemondtam, sok kockázatot vállaltam azzal, hogy ilyen lettem. Én szeretném a kontrollt afölött, amit én csinálok. Ők nem az egyenlőség eszméje, a baloldali, anonymous csoport által is hirdetett jövő kedvéért szedik le az írásaimat, hanem tartaloméhségből, profitvágyból. Amíg mondhatom, addig mondom, kérem: engem ne tegyenek kétes tartalom, béna rajz, webdizájn mellé, más típusú közegbe, kontextusból kiszakítva.

              Egyáltalán, nincs létjogosultságuk a szemle, blogajánló típusú oldalaknak. A mandiner azt csinálja, hogy leszed valami jó kis koncot, és a szerző tudomása nélkül odadobja a verembe a vérszomjas/antiliberális/nőgyűlölő/homofób közönségének, akik olyanokat írnak aztán, úgy járatják le a szerzőt, nyomozva utána, és minden moderáció nélkül, hogy az elképesztő. Én csak arra kellettem, hogy még erősebben utálkozhassanak. És az ő kattintásszámukat növelik, az ő eszméik habzanak magasra, az ő reklámbevételeik nőnek. Én nem véletlenül a Népszabadságba írtam azt a cikket, és nem fogom az ő szekerüket tolni. A törvény mellettem áll.

      • Ne haragudjatok, hogy beleszólok a vitába, olvasgattam a kommenteket és nem tudtam megállni, hogy ne irjak.
        Olvasom az érveidet, oola, és úgy érzem veszélyes ez a gondolkodásmód, amit leirsz.
        Egy jog mindenkinek ugyanazt kellene jelentse, attól függetlenül. hogy szegény vagy gazdag, kereskedik-e vagy alkotott valamit.
        Ezen alapszik a mai társadalom, és ez garantálja a te jogaidot is. Például azt, hogy leirhatod szabadon a véleményedet valamiről és nem lőnek fejbe érte.

        Miért gondolod, hogy bizonyos jövedelem felett már nem illeti meg a multikat a szerzői jog? És egy még fontosabb kérdés: szerinted kinek áll hatalmában eldönteni, hogy mi az a felső határ ami felett már mondhatjuk, hogy “megszedték magukat”? Mennyi az annyi? Nekem, nekünk, másoknak van beleszólásunk ebbe, vagy te már megszabtad azt a határt egyénileg?
        Ez a veszélyes. Nekem nem tetszene az, ha te, vagy bárki más önkényesen döntené ezt el, mert az azt jelenti, nem élek már egy szabad országban.

        Viszont itt van egy törvény, ami a szerzői jogokat védi, azért hogy se te, se én ne tudjuk önkényesen kihasználni másnak a termékét.
        A törvényt viszont nem szabotálni kell, hanem megváltoztatni. Na az már demokratikus megoldás lenne, mert mindenki beleszólhatna ls együtt döntenénk el. És mindeknire ugyanúgy érvényes lenne, még akkor is ha holnap, holnapután már nem felel meg az egyéni érdekeknek.

        Hogy kereskednek a multik? Naés? Mi ebben a rossz pontosan? Hogy az te pénzeden, vagy hogy te miért nem kapsz belőle. Ha neked most sokat érő reészvényed lenne a M.i.c.r.o.s.o.f.t.-ban pl, akkor folytatnánk-e ezt a vitát?

        Ha nem tetszik, hogy keresnek rajtad a multik és, ahogy irod, úgyis a kicsiket akarod támogatni, akor van megoldás. Ne vedd meg a multitól a szoftvert. Keress egy informatikust és kérd meg hogy irja meg neked a programot elejétől végig, majd kérdeztd meg mennyit dolgozott rajta, mibe került az iskoláztatása, mennyibe kerül hogy folytonosan fejleszti, képzi magát és a végösszeget fizesd ki. Ezzel máris támogattál egy alkotót.

        Vagy kérdezd meg, neki megéri-e neki hogy ingyen elkészitse, dolgozzon rajta napokig, órákig, aztán te majd feltöltöd a netre, hogy ingyen használhassa mindenki és ő meg kérjen munkanélküli segélyt, ha meg akar élni valamiből.
        Iitt most nem azokról beszélek, akik megalkotják az ingyen szoftvereket egy jól fizető állás meleltt, mert igy akarnak változtatni a rendszeren, vagy épp hobbiból. Minden tiszteletem az övék. Csak épp meglehet, hogy ők azért nem halnak éhen, mert közben olyan szoftokat is készitenek, amiket jó pénzért árulnak a multik és abból kapják ők is a fizetésüket.
        És ami a legfontosabb, az ő saját döntésük, hogy ingyen töltik-e fel vagy pénzt kérnek érte. Mert jogukban áll és igy tisztességes.

        Addig lehet határtalanul és egyenlően biztositani egy jogot, bármilyent, amig nem teszünk kivételt!
        Mert ha neked kivételeznek, akkor és is kérhetem hogy nekem is kivételezzenek, és ha nekem is, akkor 100 más ember kéri majd, és a végén nem lesz törvény csak nagyon sok kivétel, és akkor összeomlik az egész.

        • nagyon hosszút írtál, igyekszem, de csak részletekben fogok tudni válaszolni.
          “A törvényt viszont nem szabotálni kell, hanem megváltoztatni. Na az már demokratikus megoldás lenne, mert mindenki beleszólhatna ls együtt döntenénk el. És mindeknire ugyanúgy érvényes lenne, még akkor is ha holnap, holnapután már nem felel meg az egyéni érdekeknek.”
          “Mennyi az annyi? Nekem, nekünk, másoknak van beleszólásunk ebbe, vagy te már megszabtad azt a határt egyénileg?
          Ez a veszélyes. Nekem nem tetszene az, ha te, vagy bárki más önkényesen döntené ezt el, mert az azt jelenti, nem élek már egy szabad országban. ”

          követted valamennyire Geréb Ágnes büntetőperét? A kérdés persze költői, szóval, ha követted volna, akkor nem éreznéd, hogy szabad az ország, amelyben élünk. A törvényeket pedig nagyon-nagyon szelektíven alkalmazzák. Áltálában azokon, akik nem tudnak védekezni, rajta is kapják őket, javul a bűnüldözési és a szabálysértési statisztika, hurrá.
          Nagy naivitásra vall, hogy úgy írsz a demokráciáról, hogy “mindenki beleszólhat és együtt dönti el”, mi legyen a törvény. Azt döntheted el, hogy x vagy y legyen a képviselőd, aki majd vagy képvisel, vagy nem.
          Jövök még 🙂

          • Vártam, hogy mit irsz még, de erre mindenképp válaszolni akarok.
            Meglehet, hogy naiv vagyok, nem most vágják először a fejemhez, de hidd el elég jól boldogultam eddig a naivitásommal és azzal, hogy betartom az elveimet. Nekem nem kell semmi, amiért el kell adnom a lelkem, az integritásomat. Annak már nincs értéke a számomra. Vna amikor jó, van amikor veszetk vele, de legalább jól alszom éjjel, hogy nem adtam el/fel magamat.

            Attól viszont, hogy naiv vagyok, még lehet igazam. Egyik nem zárja ki a másikat. Nem ér úgy válaszolni egy konkrét kérdésre, hogy a kérdezőre tereled a szót. Szóval még mindig várom a válaszokat, ha még akarsz irni, persze.

            Hogy jön ide Geréb Ágnes? Tényleg nem követem közelről a pert, de jogilag (és kizárólag jogilak, légyszi ne keverd most bele morális vonatkozást, mert nem erről van szó), szóval jogilak megsértett egy törvényt, tudtom szerint, amiért most biróság előtt áll. Javitsatok ki, ha nem jól tudom. Hogy az a törvény eleve nem jó, az egy másik téma – (de! lehet változtatni, tüntetni, peticiót benyújtani, stb. )

            Szóval, mi itt a szellemi tulajdonról témázgatunk és gondolom a hatás kedvéért vetted elő Geréb Ágnest, de a világon semmi köze ahhoz, amiről mi itt beszélünk.
            Hogy nem élünk szabad országban? Lehet hogy nem minden szempontból és nekünk akkor jogunk és kötelességük változtatni rajta, ahogy tudunk.

            Hogy korupt politikusaink vannak? Az még nem zárja ki azt, hogy igenis vannak törvények az országban, amik alapjában jók és a köz érdekét szolgálják, tehát azokat illik betartani.

            • na most egy erősen ezoterikus oldalon van az egyik írásom. úgy, hogy az oldal, ahol megjelent az írásom, szólt az ezós oldalnak, hogy ne. de még mindig ott virít. utálom, hogy ott látom a saját írásomat, a hideg ráz tőle, kb. egy virtuális erőszak.
              az, ha valaki szóról szóra átvesz egy cikket, a legális oldal pagerank-ét is rontja, ezt mostanában tudtam meg. A kereső hátrébb sorolja a keresési találatoknál nem csak a másoló, hanem az eredeti oldalt. szóval nemcsak hitel-, hanem üzletrontás is.

            • Én egyetértek veled, de Geréb Ágnes nem sértett törvényt, bábaként volt jelen a szüléseknél. Le vannak írva a jogkörök, és ő bábaként nem volt eltiltva, nem írt receptet, nem csinált orvosi feladatot. A törvényeket pedig úgy használják, hogy ellene fordíthassák, a nemzetközi szakmai tiltakozás ellenére, nagyon durva kettős mércével, világosan kirajzolódó érdekek szolgálatában, és a társadalmat is félretájékoztatják.

            • Épp ettől féltem, hogy beleesek ebbe a Geréb Ágnes csapdába (szerintem oola is pont ezért hozta fel). Nem votl fair, de ugyebár én naiv vagyok 🙂

              Köszönöm a pontositást, utána fogok olvasni.

              Pontosan értem mennyire erős elvi és jogi kérdésekről szól valószinűleg és erős és jogos felháborodást kelthet ez a per.
              És épp azért én itt és most nem szeretnék, sőt nem akarok erről az esetről beszélgetni, mert nem vagyok eléggé tájékozott benne, hogy hozzászoljak és itt nem is erről van szó.

              Szerintem megkérdőjelezhetünk egy törvényt, de nem kérdőjelezhetjük ugyananzon törvény alapján az egész igazságszolgáltatást.

      • Először is, mint új, tisztelettel kívánok mindenkinek szép napot.
        Ha megengeditek hozzátennék valamit, ami mintha ebben a (tudom, már nem mai) párbeszédben kimondatlan maradt. Ha pl. valaki egy zenekar számát tölti le a netről, akkor általában nem állítja, hogy a számot ő énekli, az ő felvétele. Attól ugyanúgy az eredeti előadónak megy a ‘hírverés’. De az írott szövegben nem jelenik meg ennyire nyilvánvalóan az alkotója, és sajnos a CTRL-C, CTRL-V -k idejében túl könnyű egy pillanat alatt arra méltatlanoknak magukévá tenni bármit. Éppen ezért szerintem is fontos, hogy az alkotó védje szellemi gyermekét, hiszen az az idő és energia amit a megalkotásába fordított fontos, tiszteletre és elismerésre méltó.
        Én magam is találkoztam saját írásaimmal, képeimmel olyan helyeken ahol ezt mondhatni kőkeményen forintra váltották. Nem fair, nem tisztességes.
        Én úgy gondolom a szellemi termék csak olyan értelemben lehetne ilyen esetben köztulajdon, ha mondjuk az adott oldalnak a cikk alapján – úgy mint gondolatindító ötlet – saját mondanivalója lenne, és azt az ő szavaival, élményeivel, tapasztalataival fogalmazná újra, mondana újat az olvasóinak. De ebben az esetben sajnos teljesen más a tészta.

      • Az én írásaim nem tudományosak, és nem, nem tehetők be a közösbe, erről szól a fenti szöveg, ha olvastad. Nekem nagyon fontos az eredetiség és a személyes, innovatív tartalom. Más az én invenciómat ne használja, ne keressen rajta, ne pörgesse a honlapját, mert az lopás.

  6. Megtaláltam. (A “fotó ingyen közlik mások is dollár” keresőkifejezésekkel.)

    http://blog.volgyiattila.hu/2012/01/12/ez-a-kep-sincs-ingyen-de-lopjak-milliokat-perelhetne-a-fotos/

    “Szóval ha te egy magazint, weboldalt, céget, sportegyesületet/csapatot, vagy hirdetőt képviselsz, aki szeretné ezt a képet használni, akkor ne kérd, hogy adjam oda ingyen, a nevem feltüntetéséért, vagy “megjelenésért” cserébe. Megtaláltad a képemet, így valószínűleg van “megjelenésem”. Neked pedig van reklám költségvetésed, és az pontosan ilyesmire van. Nyilván te sem várod el, hogy ingyen dolgozzanak a munkatársaid, a titkárnőd, vagy a főnököd. Senki sem fogja ingyen megkapni. Csak azért, mert egy kép digitális, az nem jelenti azt, hogy nem került semmibe az elkészítése.

    Ahogy valaki már jelezte felém, EZ az egyetlen kép nem került nekem 6612 dollárba, de ha te szeretnéd a nulláról indulva elkészíteni, akkor pontosan ennyibe kerülne mindent beszerezni, hogy elkészíthesd. Így én ezt az összeget tekintem a kép ellenértékének, ha ellopod, és erről az összegről fogja az ügyvédem küldeni neked a számlát, ha az engedélyem nélkül használod fel.

    Ha a képedet odaadod pusztán “névfeltüntetésért”, vagy “megjelenésért” cserébe másoknak, akkor a legjobb reményed, hogy aki meglátja majd, megkér, hogy ő is hadd kérjen tőled képeket… névfeltüntetésért cserébe. Próbáld ki ezt… legközelebb, ha étterembe mész, mondd meg a pincérnek, hogy ha ingyen adja a vacsorát, akkor elmeséled minden barátodnak, hogy milyen jó volt.”

  7. Válaszul arra a levelünkre, miszerint ne lopják el kicsiny oldalunkról a cikkeinket pofátlanul (azért másolom be, mert annyira rohadtul tipikus -ellopják, majd nekik áll feljebb, és bizonygatják, hogy ők tettek szívességet azzal, hogy ,,reklámozták” a szaros kis oldalunkat:

    T. (…)
    A szövegben külön kiemeltük önöket, külön megköszönve a lehetőséget (erről mellékelünk egy képet). Így nem gondoljuk, hogy bármilyenjogsértő dolgot csináltunk. Fenyegetni nincs szüks ég! A tartalmat eltávolítjuk, nekünk nem áll érdekünkben, hogy ingyen hirdessük önöket. Nincs szükség, az önök tartalmára az oldalunkon. Idáig sem nekünk származott jó abból, hogy kint volt az önök neve.

    Üdvözlettel, (…)

  8. Visszajelzés: Napi ThxGod anyáknak | soulscreen

  9. Megspóroltatok nekem a reggeli kávét. Baby Jesus, mi van a fejekben, kerdem alnaivan. Most akkor tényleg nem amoralitas jellemzi ezt a népet, hanem a moralitas teljes hiánya? Nem ugyanaz.

  10. Nagyon tetszik a blogod. És tudom, milyen érzés, ha lopnak tőled. Sajnos nekem is volt ilyesmivel dolgom, bár nekem az ismertetőimet lopták már el nem egyszer úgy, hogy később más oldalakon találtam rájuk.

  11. Kedves fölényes agresszív hozzászóló!
    Remekül hozod ám mindazt a sztereotípiát, hibáztatást, indulatot, amelyek megkérdőjelezésére a blog létrejött.

    Én nem torrentelek, soha nem is tettem, cédét sem másoltam, ha nincs pénzem ilyesmire, akkor nem nézek, hallgatok filmet, zenét. Nem is autózom. És igenis, ezt kérem, mert attól még, hogy mindenki lop, ugyanúgy lopás marad. Kérni szabad? Az én munkámból és tehetségemből ne pörgesse más a béna blogját, ne járassa le ügyemet, férjemet, ne helyezze a kislányt aljasul trágár kontextusba.

    Olvassátok el a saját blogszolgáltatótok szerzőijog-előírásait, eléggé meg fogtok lepődni.

  12. Akkor ezt most jóóól megmondtad, szmájlikkal. Nagyszerű. Mit szeretnél itt? 11 IQ fölött nem veszi komolyan senki, ha azt írod egy nőnek érvként, hogy neked csak szex kéne. Első kommentben beront, tanácsok, minősítés, vigyorgó szakértelem, sértettség — jól ismerjük, te vagy a tízezredik. Hogy ami a blogon van, azt nem látod tudásnak, azon nem csodálkozom, hát honnan is néznéd annak? Ne lopj, ennyi a lényeg, a többi rizsa, azért nyomod itt, mert loptál, nem tudsz saját tartalmat létrehozni, máséból élsz, és azt hiszed, ha minősítgetsz, akkor ez nem látszik.

  13. Hú, ez szánalmas, ahogy lopsz, aztán itt vagdalkozol, hülyeségeket írsz, hogy ebből felülkerekedj. Ebből nem lehet. A feminista vagy az újságíró vagy a leszbikus nem szitokszó, akinek igen, az nagyon buta.

  14. Visszajelzés: nem elég jó a szex 1. | csak az olvassa — én szóltam

  15. Kedves Éva!
    Csendes olvasója vagyok a blogodnak kb. 1 éve. Gratulálok az írásaidhoz, nagyon tetszenek.
    Azt szeretném kérdezni, hogy a 30 éves érettségi találkozónkon felolvashatom-e a 2013. október 3-i, “majd az életben is” című bejegyzésedet (természetesen a szerző és a forrás megjelölésével).
    Válaszodat akár itt, akár e-mailben előre is köszönöm.
    Üdvözöl: Tünde

  16. Visszajelzés: csekliszt | csak az olvassa — én szóltam

  17. Látom, felfedeztétek a kiegészítéseket. Olyan megnyugtató, hogy mindig biztos lehetek abban, bármit is írok a blogom legutolsó sarkába, észre fogják venni, megy a link.

    Koppintani ciki, etikátlan, elfogadhatatlan, főleg ilyen kritikátlan mértékben. Én nem bánom, ha utáltok, amiért szóvá teszem.

  18. Visszajelzés: bemutatkozom | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s