miért? címkéhez tartozó bejegyzések

beérni a munkába

Közzétéve Szerző:
212

Profin hétfő reggelre időzített bejegyzés. Vasárnap van, tizenegy óra, itt pihegek, mert délután, sajnálom, de nincs más szó: SZARRÁFOSSÁROMMÁ izmoztam és nyújtottam magam, súlyemelés, akrobatika, ugrókötél, lengedezés, sprint, evezés, kézi súlyzós és gépes mindenfélék, és a gyerekek is boldogan és spontánul ugrabugráltak körülöttem. Közben meg lehetett figyelni a póztanulókat, ma extrém szép és feszes testek voltak, nők is, férfiak is, és nem egyfélék ám (nem is egy kategória, így ránézésre).

Nincs is ennél jobb érzés, mint így feküdni itt a testemben, olyan elégedett, áradó ilyenkor, és, milyen érdekes: megkapta a fehérjéjét, most nem kér enni. Mert amúgy folyton: a hajvitaminomban meg a BCAA tablettában, de még a sima multivitaminban is extra adag B6 vitamin van, és én ezt nem vettem észre, és az baromi nyugtalan ehetnéket csinál, és már megint, ez már egyszer megtörtént (a múltkor az Elite Woman Athlete vitamin szedését emiatt függesztettem fel, és tértem át a szerényebb Performance-ra. Kibírom én, fegyelmezett vagyok, csak azért mégsem mindegy, mennyire falkaparós a kajatéma). Ám azt megint nem tudtam kiokoskodni a hétvégéből, hogy maradjon reggelre egy illykapszula. Egyszerűen nem bírtam ellenállni ma a harmadiknak, edzés előtt, valahogy azt képzelve, majd csak lesz valami.

De nem lesz. Nincs itthon kávé. Az én hétfő reggelemnek ez a nagy gondja, de majd előveszem a filterpapírokat, és elbiciklizem egy csomag darált kávéért, ilyenkor Lavazza vagy Segafredo jöhet szóba, esetleg Davidoff. Bővebben… →

“primal”

Közzétéve Szerző:
52

Ősi, eredendő.

Volt egy kajarecept a KetoDietBlogon, hogy az ketogén, paleó és egyben primal. (A ketogén egyébként mint lowcarb alirányzat a paleó egyik leágazásának tekinthető, és a lényege az anyagcsere-kapcsolóátállítás: zsírból élünk, nem glükózból. Nem azért nem eszem croissant-t, mert a szénhidrát rossz, vagy mert az ősember sem evett, hanem mert akkor nincs ketózis.)

Már megint egy terminus, ezek tele vannak ilyen sosem hallott szavakkal. Rákerestem hát, mi a bánat az, hogy primal. Bővebben… →

az egyenlőtlenség formái 27.: nem hisz nekem

Közzétéve Szerző:
81

A ma kivesézendő egyenlőtlenségünk kommunikációs és érzelmi természetű, és megfigyelésem szerint nagyon gyakori.

Hányan vagyunk, akik azért esünk kétségbe időről időre, mert általában jó fej, együttműködő, érzelemgazdag ugyan a partnerünk, mélyen és elemien érezzük, hogy mennyivel jobb nekünk, mint sok nőnek, viszont ez a partner időnként egyszerűen nem hallja meg és nem hiszi el, amit mondunk.

És szinte csak ez a baj vele.

Bővebben… →

milyen jó, hogy voltak, akik

Közzétéve Szerző:
82

…nem okoskodtak, hanem odaálltak, és megindultak.

Nem facebookon elméletieskedtek. Nem kattintgattak unatkozva. Nem érveltek érdemi infók nélkül, ám marhára magabiztosan. Nem igazolták látszólag racionálisan az igazolhatatlant. Nem féltették szent sírhalmainkat az okostelefonozó idegenektől, sem derék rendőreinket az erőszaktól, kies hazánkat pedig a szeméttömegtől.

Voltak, akik nem főztek-takarítottak, nem “pihentek”, nem “a családdal” töltötték az időt, nem gyerekzsúrba mentek, és nem is tankönyvet kötöttek.

Én egyébként igen. Én csak néztem, dermedten… még tájékozódni is csak épphogy próbáltam. Én már félek valahogy segíteni, szenvedést látni. Remélem, lesz még kvótám, idővel.

Képernyőfotó 2015-09-07 - 4.58.01

Veres Viktor fotója

De milyen jó, hogy voltak, akik ki tudtak nézni a saját, szintén nem könnyű életükből, és embert láttak, sorsot és nem aggályt. Bővebben… →

türannoszok szelíd sármja

Közzétéve Szerző:
49

Az én lányom szerette. Sírt, hogy nem tanítja többet.

Ez elhangzott, igen. Bővebben… →

most akkor ne úgy

Közzétéve Szerző:
30

Mindenféle improduktív körökben ragadunk, ezt gyakran mondogatom: helyzetről helyzetre (ide tesznek kötőjelet a gyíkok! pedig ez nem az a szerkezet) tökugyanazt csináljuk, és szoktunk csodálkozni, hogy jé, már megint nem más az eredmény. A kimenetel jobb szó talán.

Nekem például narratívák vannak a fejemben, történetek. Nagyon erős, de azonosítatlan elképzelések arról, minek kell történnie két ember — vagy épp ember (é/menjünk még beljebb a zárójelbe?/n) és csoport — között. Úgy értem, felismeretlen bennem az, hogy mindez, amit történésnek érzékelek, nem a valóság, hanem az én interpretációm, történetté faragásom, dramaturgiám. Ez magyar szakosságomból, olvasmányaimból ered, de már egész kicsi gyerekként is folyton sztorikban és lírai tartalmakban gondolkodtam. Nekem mindenem szöveg és cselekmény, így születtem. Nem is tudtam megkülönböztetni a saját érzéseimet másokéitól, regények és elbeszélő költemények hőseiétől, szenvedtem, mint a kutya, mint Werther, mint Goriot apó, mint Szilveszter és Gregor Samsa. Rendkívül erős elvárásaim voltak, és szükségszerű csalódásaim, mert ugyan azok a narratívák remekművek voltak, klasszikusban és eredetiben is, de hát a valóságban persze nem az történt. Lásd a művész urat. Bővebben… →

a vanília, az nagy fejtörés

Közzétéve Szerző:
40

Nagy fejtörés mindig a vanília.

Mert a háztartás alapja a vanília. Ha van ília, minden rendben. Ha nincs ília, hiába van bármi más, az égen feltorlódnak a felhők, elsötétül a nap, keserves a kávé.

Így aztán van. Rúd vagy őrlemény. Esetleg kivonat. Nem -s cukor.

Olyan szorongató volna a hüvelyt kikaparás után a komposztba dobni. Nem egy szapora jószág a kikapart rúd. Kezemre sárgállik mindig a fekete. Bővebben… →

társalgás

Közzétéve Szerző:
71

Ismerős panaszolja, hogy új munkahelyi közösségében zavarban van, hogyan beszélgessen, mennyire legyen közlékeny. Mi lehet téma, milyen mélységig, mi az, ami tuti aknamező ebben a feszült világban. Nem akar elzárkózó lenni, sem befeszítve alakoskodni, de azt se akarja, hogy a szokásos emberi kicsinyesség fogást találjon rajta. Bővséges tapasztalatai vannak, azért mondja ezt. Nem gátlásos ő amúgy, dehogy.

Ahogy megméregetik, kibeszélik azt, aki nem hozza a korának, nemének, státuszának előírt szerepet. Ahogy nem érzik a poénjait. Ahogy alig akad valaki, akivel össze lehet röhögni. Ahogy megsértődnek, amikor csak pici intellektuális hajlam vagy absztrakciós képesség kellene ahhoz, hogy megértsék: nem azért mondja. Bővebben… →

és ebből meg lehet élni?

Közzétéve Szerző:
109

Van ez a jó magyar szokás: a megismerkedés után hét és fél másodperccel rákérdezni, kinek mi a foglalkozása, mit végzett. Mintegy belőni, elhelyezni őt hiedelmeink és ítéleteink rekeszeiben. Vannak olyan kultúrkörök, ahol már ez is bárdolatlanság, csak az előrébb haladott ismeretség engedi meg a káderezést. Ezek szerintem boldogabb országok is, de biztos csak korreláció van, mint amilyen van például az állatok jogainak komolyan vétele, a jogorvoslat és kártérítés valódibb lehetőségei, vagy a sarokra parkolás belülről vezérelt tilalma és a társadalom progresszivitása között. Na, ezt majd árnyaljátok, gondolom – el tudom képzelni, hogy illúzióim vannak, és/vagy rosszak, elhamarkodottak a példáim. Állandóan ezekről a boldogabb helyekről beszélek, ahol sosem éltem huzamosabban, ahol büszke lehet, aki coming outolt, és nem ciki a bordó pulóver…

No és aztán lehet még tovább beszélgetni itt nálunk, a szürke pulóveres világban, hasonlóan színvonalasan, firtatni, hogy új ismerősünk mennyiért vette a lakást, vagy az aktuális állásában mennyit keres, és hogy tud megélni. Hát ugye, sajnos, manapság.

Általában hatalmi helyzetből kérdezik ezeket, jómódú az ágrólszakadtat, idősebb a fiatalabbat, főnök a leendő beosztottat, híresember a senkit.

Fú, a pofám leszakadt a minap. Bővebben… →

ledarál

Közzétéve Szerző:
162

Azt mondja az olvasó, hogy ő hisz a házasságban.

Nekem mondja, merthogy én meg nem, arra mondja, hogy de ő akkor is.

Mert folyton azt állítom a blogon, hogy nem működik, maga az intézmény a problémás. Másról sem írok.

De ő hisz, és ez lehet jó is, és ő küzd.

Van kivétel, de csak kivétel van, a szabály, az meg szabály, mondom erre. Bővebben… →

az vagy, amit megeszel

Közzétéve Szerző:
108

Fat faston vagyok, most ez a jó, úgy érzem. A fat fast a ketogén++, annak egy szélsőséges formája, még több zsír arányaiban, még kevesebb kalória. Azért csinálom, mert azt a kis szőlőt egyék csak meg a gyerekek nem tudtam visszakerülni a nyaralás után a ketózisba, vagyis a glükóz-ATP alapú anyagcsereállapotból a zsíralapúba. Viszont szeretnék kirobbanó lenni és könnyű.

Do not try it at home. Néha félek, hogy akármennyit részletezem, teszem ki a hangsúlyokat, nem megy át, amit írok, és csak a leglátványosabb részek tűnnek fel, esetleg valaki azt hiszi, ez a titok. Nem ez a titok. Nem a terem, nem a ketogén, nem a protein. Ne vágj bele átgondolatlanul semmibe. Legyél alapos. Belülről indulj.

Ó, tudom én, a súlyzós edzés, a súlyemelés is, a ketogén is, hát még ez a fat fast, ijesztő és szélsőséges így elsőre. Nekem most éppen ez van. Ketogén, glükózhinta helyett zsírüzemanyag, és nagyon intenzív edzések.

És jó nekem.

Hogy nem csak elképzelem, hogy jó nekem, tehát hogy ez nem az őrültek magányossága, azt több minden bizonyítja.

  • A vérképem. A meggyógyult pajzsmirigybetegségem (Basedowom).
  • A bőröm, hajam állapota, az alvásom minősége.
  • Az edzéseim öröme, lazasága; soha nem fáj semmim, tudom, hol a határ, és, lévén komoly idegrendszeri terhelés, nem járok le naponta, de még kétnaponta sem.
  • A közérzetem. A szorongásaim, nyomasztó állapotaim, önkárosító késztetéseim múlta.
  • Ahogy mások, köztük a gyerekeim is kedvet kaptak. Hirtelen tudnak kézen állni a füvön, szaltózni a trambulinban. Babadávid kapott egy futócipőt, mert kiderült, hogy született sprinter, lefutja a bringámat kilométeres távon. Kérlel, hogy menjünk futni, “az őzek közé”.
  • A DEXA mérés, egy képalkotó vizsgálat, amely szerint április végén 16,6 százalékos testzsírom volt, amivel az alsó három percentilisben vagyok a korosztályomban. Pedig nem vagyok vékony, dehogy, csak mihez képest ennyi: az izomhoz képest. Most amúgy két kilóval több vagyok, mint akkor, s hogy ez izom-e, az majd a következő mérésen kiderül. Nagyon motiváló mondjuk félévente, évente megnézetni a testösszetételt annak, aki kitartóan edz és diétázik.
  • Az ismerőseim visszajelzése, az ismeretlenek mondatai és tekintete.
  • Az előtte-utána fotók. (A tegnapi bejegyzésbe tettem később készült edzésfotókat.)

Nem tudom és már nem is tűnődöm azon, hogy akkor velem baj van-e (van amúgy: a változást nehéz megélni, lélekben megérkezni), nem haragszanak-e a téma miatt az olvasóim, és azon sem, hol a határ megszállottság és komolyan vett felelősség, elhivatottság között. Nem vádolom magam, hogy ez is csak múló hóbort. Nem ujjongok. Nyugis és erős bennem a lassan egyéves történetem. Van új nehézség, a szemébe nézek, megküzdök vele. (Testképzavar.)

Ma a táplálkozásról írok. Bővebben… →

nem akarok olyan izmos lenni

Közzétéve Szerző:
150

2015-ös poszt, a még naiv koromból. Átírtam, egyszerűsítettem. A végén egész alakos progressz-fotók!

Mondja az olvasó, aki engem kérdezget a sportról.

Arghhh…! Az izom drága kincs, jó, ha pár gramm jut, hatalmas meló. Te kicsit se vagy izmos! Egy kicsit nem szeretnél mégis izmos lenni? Vagy: erős, kompetens, magabiztos nem szeretnél lenni?

Csak vékony? Vagy az se?

Az izom amúgy zabálja a kalóriát, pihenő állapotában is. Szerintem csak az izom szép, mert az adja a formát. És az izom munka, teljesítmény, egészség is.

Igen, a keményen sportoló nőknek kicsi a mellük.

Képernyőfotó 2017-12-10 - 19.55.52

Aki a nagy, gömbölyű melleket tartja szépnek, annak az ízlését a pornó formálta. A zsír csak fiatalon és feszes kötőszövetű nőkön feszes. Később, szülések után löttyedt.

Honnan jön ez a képzet, hogy az izom a férfiaké? A női fitnesz, az kerek fenék, formás, de pont nem kockás has, flitteres bikini, nagy mell, és extrahosszú haj? És baromi ellenszenvesen van prezentálva.

A kezdő, amatőr, háromgyerekes blogger izomzata a következőképpen néz ki:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Mindaz, amit az izmosságról, testépítésről gondolsz, sztereotípiákon alapul. Úgy adagolta beléd szépen a média meg a “hallottam, hogy” ismerősök kiskanállal a sok klisét és képzetet. Bővebben… →

szerintetek védjem a környezetet?

Közzétéve Szerző:
79

2020-as frissítés a poszt elején:

A Media Marktból eltűntek az IPER kapszulák, meg be voltunk zárva – tavasszal már házhoz rendeltem a kapszulákat.

De kezdett zavarni a mérhetetlen szeméttermelés (acéldoboz és műanyagkapszula, amelyet gondosan terveztek szétnyithatatlanná!)… dehogy kezdett, zavart mindig is, és most, hogy ajándékba adták a kapszulanyitót egy bizonyos rendelési mennyiség fölött (nem sikerült eladniuk a kis szerszámokat), van kapszulanyitóm, és használom is, habár, továbbra is azt gondolom, hogy a cég dolga lenne ökóbb kapszulát gyártani, vagy megoldani, ha már nem olyat gyárt, nem még fizettetni is a nyitóért.

Némi önkritikaképp írom ezt: revideál az ember. Mutatom:

Vagyunk most hárman a háztartásban, akik elbíbelődünk ezzel.

Nekem 2013-tól jelenti ez a kávét, és továbbra sem tudok itthoni szinten jobb, minőségibb kávézást elképzelni. A reggel legszebb pillanata az a pár másodperc, a gőzös kijövés hangja… és főleg ha ágyba hozza.

Az eredeti poszt (2015. augusztusi):

Régi olvasók: nektek ez már ismerős, valóságos mitológia van ekörül képezve itt a bloggeretek által.cropped-illy-c3baj-pulton.jpg

Új olvasók: ez az én kávégépem, a köznévvé tett illy. Gőzátnyomós műfajban amit barista tudás meg házi pörkölés nélkül el lehet érni otthon, egyszerűen, annak a csúcsa szerintem az ez, abból is a kapszulás, az Iperespresso, és a hozzá tartozó Monoarabica kávé. Bővebben… →

kit kell sajnálni?

Közzétéve Szerző:
30

Ez a sok fejcsóválás…! Társadalmi felelősségnek álcázott, arcátlan képmutatás, a valóság lehazudása.

Arról kár vitát nyitni, hogy azoknak a legjobb, akik érzelmi közösségben élnek, szép, emberi teljességben, mindenkor érzékenyen egyeztetett érzelmi, életszervezési, intellektuális, szexuális harmóniában, együttműködésben.

Vannak aztán azok, akik papíron rendben vannak, párkapcsolatban élnek, ami lehetőleg házasság. Na, velük meg példálóznak, ők a feliratok és jelszavak, ők vannak a fészekrakó hitel meg a családtámogatási intézkedések célkeresztjében. Bővebben… →

miért van ez

Közzétéve Szerző:
22

Most meg miért hallgatok Robbie Williams-t? Pont?

Nem értem én ezt.

Soha nem hallgatok már komolyzenét, dzsesszt se. Eladtam a cédéimet, csak azt nem, ami a borítékban van, de azt meg nem nyitom ki, ugye.

Lehet, hogy nincs is benne.

Lehet, hogy a boríték sem létezik.

Bővebben… →

még tovább

Közzétéve Szerző:
68

(ezt folytatom)

Én lassan fedeztem fel a saját sportolásomat és a saját kajálásomat, csak ebben vagyok expert, nekem ez létkérdés volt, a legmélye, egy nagyon komoly, odaszentelt (dedicated) valami, a testem és lényem végső titka — ezért zavar, ha múló hóbortként vagy cifrálkodásként interpretálják. De az én életemben egy csomó minden más, mint másnak, körülmény, múlt, attitűd, életritmus, én tényleg nem gondolom, hogy akkor ugyanígy, tessék, hajrá. Ez a nagyonsport nekem attól megy, hogy nincsen semmi mozgásszervi nyűgöm, a hátizmom például erős eleve is, gyerekkori sport és sokéves bringázás és nemautó is van a testem állapotában. Az önhajtás, a menjük még tovább, a szenvedély meg egy lelkialkat, amelyben talán élsportoló nagyapám türemkedik ki. Egy túlexponált lélektani és sorspillanatban jelent meg, amikor nem tudtam, beszürkül-e az univerzum.

Érti ezt, aki érti, az enyémet és a magáét, és akkor csinálja is, és a blog egy új és szép része, hogy elmeséli. Köszönöm nekik, nagyon komoly változások indultak, és sokat merítünk egymásból.

*

Egyébként is nagy tanulság ez. Bővebben… →

az egyenlőtlenség formái 26.: szabotál

Közzétéve Szerző:
35

ige: szabotál

főnév: szabotázs

a személy, aki szabotál: szabotőr

nem gyönyörű ez a magyar nyelv…?

Az van, hogy párkapcsolatban élsz, és ez kölcsönösséget jelent, tehát tényleg nem lehet azt mondani, és ez a blog sem akarja semmilyen módon azt sugallni, hogy szard le a párodat, keress külön utakat, mindenki csináljon, amit akar, hagyjon békén, elég volt. Közös élet, közös élettér, közös felelősség, szeretet.

Vagy ha ez nincs már, az egy nagyon szomorú állapot. Én egy kicsit radikálisabb lettem e témában, hogy “miért marad”, telítődtem a panaszokkal. Szerintem ha nem működik, ha úgy nem működik, ahogy gyakran írtok róla kommentben és e-mailben, akkor lépjen, aki léphet. Akkor menni kell, nem jó senkinek évekig húzni, elromlani emberileg, hagyni eltelni az életet ebben, és csak mondani, mondani örökké ugyanazt. És miközben rossz, azért a védelmét és az előnyeit élvezni. Lojálisnak lenni, ragaszkodni ahhoz, ami lehúz és leront, kettős játék, nem vezet sehová.

Na, de te odateszed magad, végzed a rádesőt, nem rovod fel, és ki is mutatod a szereteted, ha még maradt.

És csinálsz mást is ezen kívül, vagy csinálnál, olyasmit, ami jó neked, vagy van valami másfajta vállalásod. Például segítesz embereknek, vagy kóbor állatoknak, meg vannak barátaid, sportolsz, vagy van valami hobbid.

Azon ritka eseteket leszámítva, amikor egy ilyesmi tevékenység aránytalan részt kér az életedből, idődből vagy a közös életből (pölö odaköltöztetsz egy családot a nappaliba, hetente öt estét jársz a barátnőiddel szórakozni, tele van minden a szétgurult gyöngyfűző készleteddel, a teljes jövedelmedet ayurvédikus illatgyertyákra költöd), az ilyen tevékenység nem a kapcsolat, a család rovására megy, hanem energiát ad, segít, hogy helytállj a hétköznapokban. Ezért is választottad őket. Vagy mert az otthoni verkli leszív, igen, azért, és jólesik mást csinálni. Bővebben… →

amiről a média hallgat

Közzétéve Szerző:
20
A média — most már mindig odaírom: ez a zöld szemű szörnyeteg — rendkívül sokat foglalkozik az emberek — hírességek, az olvasók és általában az emberek — testével, kinézetével és életvitelével.
A média a szívén viseli, hogy mi egészségesek legyünk, hosszú életűek, jó alakúak, aktívan töltsük a hétvégénket, otthonunk letisztult legyen és színes díszpárnákkal teljes, vidáman játsszunk a jól táplált és kiegyensúlyozott gyerekeinkkel a kellően füves-virágos kertünkben, meg még grillezzünk is, finomakat és egészségeseket vacsorázzunk, helyes pózban üljünk az irodai forgószéken, ápoljunk a szem körüli érzékeny bőrt, valamint jólesően, kölcsönösen boldogító módon, eleget szexeljünk.
Úgy gondolja a média, hogy mi ezekhez keressük a tippeket és információkat: család, szépség, gyereknevelés, utazás, párkapcsolat, egészség, és ilyesmire vagyunk némi noszogatás után hajlandóak pénzt költeni. Ilyen hirdetői vannak, ebből él, és a hirdetők érdekeinek megfelelő tartalmakat állít elő.
Félreértés ne essék: én nem várom el, hogy úgy működjenek, mint egy civilszervezet. Nem tartom ördögtől valónak, hogy hirdetői érdekek mozgatják a magazinújságírást. Az emberekre hatnak az újságok, a média talpon akar maradni, újságírók és píárosok ezrei élnek ebből, hogy mi kajáljuk az ilyen tartalmakat. Nekem is azért van olyan szőnyegem a nappaliban, meg borvörös LG mosógépem, de még bambuszbiciklim is, mert egy-egy újságban olvastam róluk. Nyilván nem fog a média a legnagyobb hirdetőinek érdekeivel ellentétes tartalmakat közölni. Csak lássuk világosan, hogy itt erről van szó. Nincs küldetés, nem a véleményüket írják, lavírozni fognak, és csak másodsorban szolgálnak bármit, ami nem marketing, mondjuk eszmét vagy jó ügyet.
Szóval, a média megállapítja, hogy biztos hullik a hajunk, biztos stresszesek vagyunk, biztos nem kentük be magunkat naptejjel, biztos elcsábultunk egy sütire, de nem baj, majd másnap ledolgozzuk a fitneszben, a kiegyensúlyozottság jegyében pedig a következő oldalon sütireceptet is közöl (egészséges nassolnivalók).
Szakadatlanul szembesít a diagnózissal, hogy “sajnos, ez van”, imádja a külföldi kutatásokat és leegyszerűsített statisztikákat, szenvedélyesen csóválja a fejét, figyelmeztet, felszólít, pontokba szed. Mindenki végzi a dolgát: a tartalom előállítói megállapítják, mi a bajod, megoldást javasolnak, a kozmetikai, gyógyszer- meg wellnessipar szállítja a megoldások tárgyi részét, te elolvasod, megveszed, vagy elmész pszichoterapeutához, és megjavulsz.
Olyan egyszerű volna, csak követnéd az útmutatásokat, elgondolkodnál, változtatnál az attitűdödön, felkeresnél egy szakembert, stressz ellen mélyeket lélegeznél a fitneszlabdán meditálva, naponta három liter vizet innál, megvennéd azt a kenőcsöt és emezt a locsolócsövet, és akkor szép lenne a füved, visszaállna a libidód, elmúlna az ekcémád, visszafiatalodna a roskadt dekoltázsod, valamint éretten és egyenesen beszélgetnél a kamasz gyerekeddel a kényes kérdésekről.
Valamiért mégsem ez történik.

Bővebben… →