csak tovább

Nyár vége van lassan, sokan fogják el- vagy újrakezdeni az edzést, megint többen leszünk a teremben, nem lesz ez a meleg (mondjuk engem nem zavar), visszatérnek a Bűntudatosak, akik valami all inclusive mámor vagy négy hét Horvátország után egy kicsit kiestek a formából, ellenben napbarnítottak. Na, nem azért, én is visszatértem egy hónap Balaton után.

Képernyőfotó 2015-08-12 - 0.51.40

itt még ott, pihefény

És hát hiányzott, nagyon.

Hosszúakat edzek újra, két és fél-három órákat, ez nem valami üdvözítő módszer, csak ha lejutok, akkor nem bírom abbahagyni. Odavonszolom magam, átöltözöm, ha már nem írok (mert arra nem sajnálom az időt), akkor sokféle gyakorlatot szeretnék csinálni, meg ráérősen nyújtani, szaunázni.

Ami új elem: a súlyzós gyakorlatok szüneteiben rövid sprintek a terem hosszán (a Flexben ezt is lehet), kardióként ugrókötél (apró ugrások, nagy figyelem, kétperces 250-ek, 4-5-ször), taposógép.

Új ambícióim vannak a tornasportban 🙂 : spárga, igen, ki fogom addig nyújtani, ez egyébként nem ment gyerekként se; álló helyzetben fej fölött megfogott sarok, és átbillenések. Nagyon szórakoztató, sikerélmény tud lenni egy-egy új mozdulat, és remek egész testes összetett gyakorlatok, ami üdítő az izolált erősítéshez képest.

Nem nézegetem magam annyit, nem görcsölök, nem gyanítok mindenben leépülést, hízást, romlást, viszont ha lehet, megyek a terembe, és ha lehet, inkább nem eszem meg az ennikénemégvalamit adagot.

Gyanakodván, hogy a túl sok tejtermék tán nekem se tesz jót, kipróbáltam a Nemsavófehérjéket, a marhafehérjét, a paleo proteint, ami nem egy élvezetes termék, sajnos (tojásfehérjepor, málna-, banán-, mangókivonat, semmi aroma), ma érkezik a rizsfehérje.

Rendszeresen szedek elektroliteket és külön aminosavakat (kreatin, glutamin, taurin, BCAA-k: leucin, izoleucin, valin), az izomtömeg fejlődése, regenerálódása, megóvása érdekében.

Továbbra is ketogén, kisebb adagokkal, mondjuk tegnap megint boroztam, szóval nem egyszerű. A szénhidrát- és édességvágyam erősen csökkent.

Írtam a ketogénről két részben a shop.builderre:

http://shop.builder.hu/az-en-ketogen-dietam-1-a3226

http://shop.builder.hu/az-en-ketogen-dietam-2-a3227

Receptek:

http://shop.builder.hu/ketogen-receptek-a3225

Tegnapelőtt, ahogy meditatívan ringatózom a párhuzamos korláton, lengetve valami sámsonfejet (bírom, ahogy a személyi edzők odasandítanak, mi a bánat ez? hátizom-nyújtás), az jutott eszembe, hogy milyen jó ez, önmagáért, nem kifelé, és nemhogy még mindig jó, hanem egyre jobb. Túl sokat foglalkoztam én másokkal. Mint aki lassan botorkál ismeretlen terepen, nem értettem, mi zajlik velem. Nem elhatározás volt, hanem történés, és radikálisan más lett tőle az életem. Nem tudtam követni a változást, azon izéltem, hogy mit szólnak, milyen lettem, hogyan interpretálnak, és hogyan beszéljek erről az egészről, hogy egészen pontos legyek. Próbáltam érvelni, magamat kifejezni, a kételyeimet is megmutatni, és mert ilyen alkat vagyok, aki írva él, abból és akkor formáltam meg a megélést, amikor és ahogy megírtam mindazt, ami sport, étkezés, aggály, énkép — ez pedig támadhatóvá tesz.

Továbbá, meg akartam felelni annak, amit várnak tőlem, ha már én lettem a motivátor, felelősséget éreztem azokért, akik bele akartak vágni, segíteni akartam.

Valójában nem vagyok jól ezzel a magamra testált szereppel. Persze, örülök, ha abból, amit az élményeimről írok, motiválódik valaki, vagy ha átmennek az érvek, és lehet beszélgetni. Csak ne legyen ez feladat. Magamnak kiszabott feladat se legyen. Ez most nem mások bírálata, hanem a saját szerepemé. Túl nagy lelkesedések voltak, remények, túl sok nem lehet, meg belső helyett külső indíttatás. Mélységes ugrabugravágy helyett netes rendelés. Tényleg szépen van csomagolva a protein. De aki nem élvezi a mozgást, nem tudja megszeretni, annak ez az egész nem fog menni. Csak a kemény sportból lesz erős és szép test. Nem átruházható a csoda. Nincs titok, just do it. Nem ujjong, nem rinyál.

dwayne motivation jav

ezt nézem, amikor edzek. a bácsi sajnos nem ül alatta. meg műfű van.

vagy ő néz engem

vagy ő néz engem

Hát mit akarok én? El akarom mesélni, meglepve, hogy ez jó. Személyes, megélt történet, régről ered, messzire vezet, és sokrétű téma is, vicces momentumok, önirónia, lelki gubancok, múltfeldolgozás, szerepválság, meg még a sztereotípiák, a társadalmi probléma, az életmód csapdái, az, ahogy a média a nők testéről ír — tényleg pompás anyag. Viszont sose volt egyik témából sem lett ekkora feszültség és elfordulás. (Nem az van, hogy évekig megvigasztaltam az olvasót, hogy nem az ő bűne, ha mindenkinek baja van, nem miatta feszült a légkör otthon, így is túlteljesít, abszurdak az elvárások a nők iránt, és ez jólesik neki, és az a vágya, sőt elvárása, hogy a teste-egészsége állapota, a hátralevő évei tekintetében is nyugtassam meg: jó vagy te így, ezen úgysem lehet változtatni, fogadd el? Én nem nyomni akarlak, nem akarok elégedetlenséget gerjeszteni, de te írod, hogy nem vagy jól, és megérdemled, hogy jól legyél, van olyan jóllét is, az életörömnek, a gyógyulásnak olyan foka, amely csak több hónapnyi életmódváltás után sejlik fel, és ez a kapacitás benned van, és mindened adott ahhoz, hogy akard, és valamit, kicsit vagy nagyot tegyél érte.)

Jó, de nekem jó. Volt egy ilyen önkéntelen (írhatnám e pontos szó helyett, hogy ösztönös vagy tudat alatti, de ellenállok) várakozás bennem, egy kicsit a tanár ez megint bennem, hogy majd mindenki boldog lesz, mert csak a módszer hiányzik, meg az inspiráció. Nekem ehhez van képességem, tudok hatni, hajrá, akkor ez a dolgom. Én hiszek abban, aki hisz magában, és sokat tudunk segíteni egymásnak.

Viszont nem akarok rábeszélni, senkinek a nyűgét, kifogásait hallgatni, és főleg nem akarok vitatkozni, védekezni, hogy miért ez a téma, miért így, minek örülök ennyire, gőgös vagyok-e meg privilegizált meg nekem könnyű és szerencsém van, váááá.

Lelki terhek, nehézségek, vergődés, az a sok “sajnos, nem lehet”, “szerinted én lusta vagyok”, “én alulmaradok hozzád képest”, viszonyítgatás. Nagy lelkesedések, “kéne már valamit kezdeni”, ami aztán elhal, elkopik. Vajon irritáló-e vagy pont hogy segít az, ha én újra meg újra erről írok, bemutatom a sztorim új fejezeteit, vagy nyaggatásnak veszi az olvasó?

A legrombolóbb az “és miért nem…? — hát igen, de…” játszma.

Eric Berne az Emberi játszmákban beszámol arról, hogy az első játszma, amelyet sikeresen beazonosítottak, az „És miért nem…? – Hát igen, de…” volt. Ennek egy lehetséges forgatókönyve a következő:

  • Fehér (kiveti a horgot): Nagy gondok vannak a munkahelyemen.
  • Fekete (belemegy a csőbe): Na mesélj!
  • Fehér (mesél, majd felsóhajt): Hát, most mi a fenét csináljak?!
  • Fekete: Beszélhetnél esetleg négyszemközt a főnököddel.
  • Fehér: Az a baj, hogy… (tetszőleges kifogás)
  • Fekete: És miért nem váltasz munkahelyet?
  • Fehér: Hát igen, az jó lenne, de… (tetszőleges kifogás)
  • Fekete (némileg csüggedten): És miért nem próbálod meg azt, hogy… (tetszőleges ötlet)
  • Fehér: Hát igen, de… (tetszőleges kifogás)
  • Fekete (tehetetlenül elhallgat)
  • Fehér (ő is hallgat egy kicsit, majd besöpri a nyereséget): Mindegy, hagyjuk… Gondoltam, hogy nem fogsz tudni segíteni…

Amitől ez a párbeszéd játszma, az a következő:

  1. Fehérnek nem segítségre volt szüksége, hanem arra, hogy megerősíthesse a világképét: „Rajtam nem lehet segíteni.”
  2. Fehér (tudattalanul) az első pillanattól tisztában volt azzal, hogy Fekete nem fog tudni segíteni.
  3. Fekete (tudattalanul) az első pillanattól tisztában volt azzal, hogy Fehér egyetlen ötletét sem fogja elfogadni.
  4. Ennek ellenére a végén mindketten „rettenetesen meglepődnek”, hogy a dolgok így alakultak.
  5. Ennek ellenére a végén Fekete zavarban van, rosszul érzi, esetleg szégyelli magát. Ezek az érzések az ő nyereségei: ezért ment bele a játszmába.

Wikipédia

Egy rövid útmutató:

Ha megváltoztatnád az életmódodat, akkor sorrendben haladj.

  1. Legyen egy képed arról, hogy vagy. Nézd meg régi fotóidat, vedd elő régi ruháidat, menj el kivizsgálásra, ha kell. Járj utána, hogy minden rendben van-e. Ha nem érzed jól magad, és régóta rohanós, életmódot élsz, ha sokszor diktálják mások vagy egy esemény vagy a hétköznapi hajsza, hogy mit eszel, akkor nagyon valószínű, hogy már kialakult valami gond.

én értem, hogy vékonynak lenni jó dolog, és nekem is hiányzik, hogy belenézzek a tükörbe, és azt lássam amit szeretnék, viszont hiába gondolok erre mégsem akarok kimaradni, például az összeülős nagy vacsorákból, vagy egy fagyizásból, iszogatásból, azzal a szöveggel, hogy vigyázok az alakomra, mert közben is rosszul érezném magam, hogy kimaradok, és nem akarom azért “sanyargatni” magam, mert nekem az később jobb lesz. A harmadik dolog pedig a szemét kajához fűződik. Még csak egyetemista vagyok, általában mellette dolgozok, de így sincs mindig időm arra (nem csak kifogás), hogy elmenjek a boltba, főzzek magamnak másnapra valami egészségeset, hanem reggel rohanok, délben már ég a gyomrom, bekapok egy péksütit, mert az laktat azonnal, és majd vacsorára lehet hogy tudok készíteni valami. Ja és tegyük hozzá, hogy pénzem sincs rá, hogy mindig egészségesen egyek.

— ez, azt hiszem, nagyon jellemző. És belátható és értem én, de… (Komment a shop.builderről, ez alatt a cikk alatt, amit egyébként az én falamon folyó vita ihletett, miszerint én nyomasztok és testszégyenítek, amikor kissé túl szenvedélyesen érvelek amellett, hogy a feministának és kritikusnak, bátornak tűnő cikkek kiszolgálják az elvárásodat és alágyújtanak a lustaságodnak, ez képzavar, de direkt írom így, ebben a nagy melegben.)

A gond lehet magnéziumhiány, krónikus stressz, túl alacsony fehérjebevitel, ízületi vagy porc vagy mozgásszervi baj, inzulinrezisztencia, cukorbetegség, táplálékallergia, székrekedés, puffadás, emésztési zavar, felborult bélflóra, máj-, epe-, vese-, nőgyógyászati bajok, gyulladások, függőségek, vagy lelkibb ügyek, étkezési zavar, depresszió, kiégettség.

2. Tedd rendbe a kajálásodat. Minél tisztább, egyszerűbb alapanyagok,  szénhidrátcsökkentés, és sokkal kevesebbet kellene ennünk. Szerintem ez ügyben sokan átverik magukat, alábecsülik a bevitelt, én is hajlamos vagyok. Ha van is elhízás-gén, az életmód az első számú ok. Ha máshogy nem megy, naplózz minden falatot, meg fogsz döbbenni. Mindannyian úgy gondoljuk, számol tápanyagarányt meg kalóriát a halál, de nem butaság az. És multivitamin.

3. Folyamatosan dolgozz az attitűdödön. Ez nem önszuggesztió, hanem a tudatosítása annak, hogy azért nem vagy eredményes, azért olyan nehéz minden, és azért keserves mások sikere, mert rosszak az áramkörök. A fenti komment írója például sanyargatásnak nevezi az erőfeszítéseket, mintha másképp élni okvetlenül és lényegileg azt jelentené, hogy lemarad valamiről. Pedig sportolni kúlság, nagy függetlenség, és azon ritka területek egyike az életben, amitől nemhogy nettó, de kamatostul visszakapod, amit beletettél.

Ettől a szemlélettől könnyű és izgalmas lesz az, ami amúgy nehéz és fárasztó, és ismerős az ismeretlen, az ijesztő. Én a legeslegjobban ennek örülök, ez új: hogy én is lehetek ilyen.  Nem csak a fiataloknak meg a vékonyaknak való. I can do it. I want to do it.

Az edzés nem szenvedés.

A táplálkozásra odafigyelni, az meg nem valami extra, hanem olyan, mint nem dohányozni: alap. Nem “egészségesen táplálkozom”, nem ennek van előjele, hanem ha májkrémes kenyéren meg csipszen meg ájsztín élnék, azzal károsítanám magam.

4. Mozogj. Már mozogsz? Akkor még többet, vagy intenzívebben. Rendszeresen, és ha már jól megy, ha középhaladónak mondhatod magad, akkor egy másik fajtát is, ami kiegyensúlyozza emezt. Ne csináld azt, hogy csak futsz, vagy csak egyfajta tornára jársz, mert egyoldalú. Egy sport nem sport. Statikusra dinamikus, lassúra gyors, aerobra anaerob, izomépítősre hajlékonyságnövelő, ősemberi jellegű megmérettetésre egyensúlyérzék-fejlesztő vagy csapatjáték, például. Nem kell túl sokat, de legyen rendszeres.

Bármi, amit én emlegetek: fehérje, kiegészítők, márkák, edzésmódszer, profi cuccok, akrobatika, fontosságban csak ez után következik. Persze, tud motiváló lenni egy pompás Nike dressz, de az is szép, hogy “én ezt megérdemlem már”. Amikor tanácsot kérnek, gyakran tulajdonítják ilyen részleteknek a “titkot”, kapaszkodnak külsődleges dolgokba, de ez mágikus gondolkodás.

Nem a fehérje a titok, és nem a neonsárga cipő. Nem érdemes sok pénzt költeni az elején. A sportcuccok beszerzése külön aggályos, mert ha jól megy a folyamat, akkor átformálódik a tested, én bánatosan nézem a profi 85C-s sportmelltartóm, például.

5. Dokumentáld a változást (centi, kiló, fényképek, közérzet, étkezési napló, testösszetétel-mérés, esetleg laborvizsgálatok).

A legfontosabb: annak nyughatatlan kíváncsiságú kitapasztalása, hogy neked mi való. Kísérletezés, figyelem, ugyanakkor állhatatosság. Hess, kifogások, hess, bírálók és lebeszélők!

(folytatom)

 

 

107 thoughts on “csak tovább

  1. Nekem erről a játszmáról mindig az jut eszembe, hogy Fekete itt kéretlenül kezd el tanácsokat osztogatni, belemászik, ráadásul nem is lát jól a helyzetre, nem kérdez eleget és így nem is ad jó tanácsot. Legalábbis én inkább ezzel a verzióval találkoztam. Én látom rosszul? Mi a különbség a két helyzet között?

    • Szerintem egész más az alapja. Amit Éva írt, ott Fekete nem akar más fölé kerülni, a saját nyomorát, nemtevését akarja igazolni, még ha Fehért nyomasztja is ezzel. Amit te írsz, ott Fekete Fehér fölé akar kerekedni, le akarja nyomni, okosabbnak igyekszik láttatni magát. Nem magáról beszél, hanem Fehérről.

    • Az az egy mondat, hogy “most mit csináljak”. Én szoktam szólni, ha csak mesélek, teherleteszek, de nem kérek tanácsot. Kifejezetten tanácskérő és példakövetési attitűd jellemezte azokat, akikről ezt írom, és azért mondják oly nagy elánnal, hogy de nem lehet, mert jobb megmaradni a problémában, mint elismerni, hogy nem tettem meg mindent, kifogásokat keresek, sokkal többet eszem, mint elismerem.

  2. Ijesztő a jelenség, hogy írsz arról, mi van veled, minek örülsz, lelkesen, és ez mennyire megváltozhat az olvasóban. Belelátja magát, és onnantól már ő van, róla szól, magát hallgatja, magát olvassa, elmosódnak a határok. Tudom, mert velem is megtörtént. Elborult a józan eszem a monitor előtt. Aztán lehiggadtam és helyére kerültek a dolgok. Magamon húztam fel magam, és górcső alá vettem, miért lettem ideges. Hasznos volt.

    Vitaminszedés: amióta dolgoztam olyan cégnél, ami táplálékkiegészítőket forgalmazott, roppant szkeptikus vagyok eme szerek fontosságával és szükségességével kapcsolatban. Nyilván én döntésem, de hacsak hiánybetegségben nem szenvednék, vagy az életmódon nem követelné meg, nem szednék ilyesmit. Nem veszi be a gyomrom azt a közkeletű vélekedést, hogy fogadjam el, ma nem lehet létezni tablettás ásványi anyag és vitamin bevitel nélkül.

    Emberi játszmák példa (értem, miért bukkant elő, de erről eszembe jutott valami): és aki nem veszi észre, hogy játszmába keveredett? Akkor ő egy naiv balfasz? (a szívás lehet nyereség?!) Nagy divat a tudattalanra kenni mindent.

    “A legfontosabb: annak nyughatatlan kíváncsiságú kitapasztalása, hogy neked mi való. Kísérletezés, figyelem, ugyanakkor állhatatosság. Hess, kifogások, hess, bírálók és lebeszélők!”

    Yupp 🙂

    • Szép tudatosság.

      Intenzív sport és diéta mellett kritikus, hogy minden meglegyen, mert sérülés meg akármi lehet, ha nincs meg minden. Ha beviszel első osztályú tápanyagdús élelmiszerből annyit, hogy attól olyan izommunkád lesz, meg úgy regenerálódsz, akkor nem kell tabletta. Szerintem irreális.

      Jól érzed, van benne egy kis látjátok, én még mindig csinálom, de nem azoknak szól, akik nem igazán (az tök emberi, és sok oka lehet, csak ne utánozzon a nagy bejelentésekkel, hogy Rájöttem és Életmódot Váltok, ha nem csinálja igazán), hanem ama nyihogó pitiáner kötözködőknek, akik szerint úgyis abbahagyom, és akkor összeesem, meghízom, ez csak múló hóbort.

        • Hát, e-mailben is zaklattak, volt ez a fotóhamisítási vád, döbbenetes kitárgyalásom állítólag valahol, hasonlítgatás mások hasához (ezek a kommentek itt vannak ám), húszasával ír gyűlölködő, nyugtalanító kommenteket nekem az egyik. Az embert azért megüti, hogy ami neki szép, tiszta, jó, azt ilyenné lehet torzítani. Nem, nem számít, de erre csak a korláton tudok rájönni. Én nem tagadom, hogy zavar, meg azt se, hogy érzek némi elégtételt, meg azt se, hogy az ilyeneknek én nem kívánok jót, ez tényleg a legalja. Amikor az embernek nem elég igazi az élete ( = túl sokat van net előtt, és/vagy másokat nézeget), akkor könnyen eltorzul a realitásérzéke. Meg amit írtam, hogy nem tudtam követni a változást, nem láttam magam. Néha mág most se. Napi öt-tíz döbbent elismerés jön, meg kiesik a lapát a munkáskézből, de én még mindig azt gondolom, csak udvariaskodnak, igazából nem olyan nagy dolog ez. Vagy hogy itt írta valaki, hogy én “totálisan ripped” vagyok, egy fotóra, amin én hájat látok. Nem látom magam, viszont megmutatom, ettől vagyok támadható.

          • Hát, udvariasságból még egy melós se dobta el a lapátot 🙂
            Nekem egyébként nagyon meglepő tapasztalat, hogy mióta elmúltam 100 éves, nem vagyok fiatal plakátcsaj, de harmonikus a külsőm, szóval megnéznek a melósok, utánam fordulnak és már többször tök kedves” Csókolom, de csinos tetszik lenni” mondatot kaptam, egyáltalán nem bántóan. Vissza szoktam köszönni egy mosollyal, és mindannyian jól érezzük magunkat. Ilyen is van.

    • A kommunikáció tartalmát mindig a befogadó fél határozza meg.

      Ha a blogolást kommunikációnak tekintjük, ahol van beszélő és hallgató (itt író és olvasó), akkor a dolog természeténél fogva történik mindig a félresiklás.

      Nem védem a (nem értő)olvasót, felnőtt, érett ember nem személyeskedik, viszonyít, hanem próbál objektív lenni.

  3. Sógornőmmel másról se lehet beszélni, csak arról, hogy neki milyen szar. Évekbe telt, míg kimunkáltam magamban, hogy csak bólogassak, úgyse jó semmi, amit mondok, ő mindenfelől körbejárta a dolgot, kész, a dolog el van kapálva.

  4. Pont erről beszélgettünk ma a barátnőmmel. Elkezdtem terembe járni, névnapi ajándék három hónapos bérlet, az általam választott terembe. Majd jön ő is. És jó, nem csalódtam.

      • Nem jól fogalmaztam, a férjemtől kaptam a bérletet, tudta, hogy szeretném. Télen jönne ő is. Balaton melletti város, valahogy úgy éreztem, ez a terem az, ami nekem kell. Tisztaság, segítőkész személyzet, normális emberek, szinte minden korosztály, de a többség negyvenes férfiak. Olvastam, magamtól is kitaláltam volna, mit csinálok, de segítettek. Van egy A és B nap. 10perc futópad, 10 perc elliptikus, 10 perc bicikli. Utána jön a felsőtest vagy az alsó, sorban a gépeken plusz has. A kardio több is szokott lenni, meg ugye jó lenne a gépeken növelni majd a súlyokat. Vannak korlátaim, a tartásom nem lesz jobb, teljesen merev és egyenes a lumbális szakasz. Plusz hasazni csak módjával tudok. De ez adott, ehhez alkalmazkodnom kell. Erősebb, izmosabb testet szeretnék, izmos kart, kemény combot, feneket. ( Lábbal nem állok rosszul, mert eddig is tornáztam.) Fehérjém van csak, de lehet, hogy majd beruházok másra is. A táplálkozással azért vannak gondok. Ugyan nem akarok fogyni, de jó lenne maradni 52 kilón. Sajnos télen felugrik 4-5 kg. Örülök, hogy rászántam magam. Jó móka.

  5. Elég rég jártam erre, pont egy teremvitából vontam ki magam, aztán meg nem volt időm olvasni. Mert azóta
    -9kg.
    Csípőből -12cm
    Derékból -10cm
    .
    .
    2 ruhaméret.
    Terem, trx saját súlyos edzések, maratoni elliptikus tréner 718 kalória óránként. Most egy kényelmetlen kávéházi szék miatt 4 nap lumbágós-injekciókúra. Váh. Mámorít a tudat, hogy hétvégén már mehetek. Ki tudtam jönni a sportengemnem életérzésből, ami számomra is ugyanúgy büszkeséggel, elégedettséggel tölt el.
    Napi 1400 kalória, mivel kisgyerekes vagyok, este edzek, utána savós turmix, vagy kókusztej, első héten vércukorrendező 800 kalóriás szénhidrátmegvonó étrend, de semmi különös. Igen, pontosan tudom, miben mi van, ha szeretnék egy gombóc jó minőségű fagyit, akkor megeszem, de csak aznap, amikor edzés van, és ledolgozom. Kaptam én is a képembe mindent már, és mind nőtárstól jött. Egy volt, aki töredelmesen bevallotta, hogy NEM AZ ALAKOMAT IRIGYLI, HANEM A KITARTÁSOMAT.
    Mert pontosan tudja, hogy nem megy anélkül, és neki nincs.

    Szerintem-bár nem mindenben értünk egyet- nagyon példaértékű ahogy ezt akarva, vagy akaratlanul népszerűsíted. Lehet, hogy nem jár akkora üdvrivalgással, mint az önsajnáltatásra-gyöngeségre-lustaságra-másokhibáztatására alkalmas írásaid, (melyek ugyan nem ezekről szólnak, se nem ezt kínálják, de mégis meg tudnak bennük kapaszkodni ezek a berögződött szerepvállalások) de ettől még ne csüggedj, mert érdemes.

    • Szerintem egyetértünk. A következőképpen:
      “Éva szeret akár napijeggyel is az Oxygenbe elmenni (és egyes dolgokra olykor irracionálisan sokat költeni). Nemazalényeg meg nem szeret, nem akarja ezt.”
      Mindketten ezt mondjuk.
      Ennek az egyetértésnek a titka, hogy nem győzködjük a másikat, nem nyomjuk rá a magunk verzióját.
      Én tényleg abszolút nem vagyok kiakadva azon, hogy más másképp csinálja, és nem akarom meggyőzni, nem hitvita.
      Nagyon örülök a történetednek, pont most olvastam újra azt a régi kommentet, amelyikben a túlsportolós korszakodról írtál.
      Ez, ahogy annyira mondtad, hogy te nem, aztán nem mondtad, hogy de mégis, csak csináltad, csodálatos.
      Én egyébként ennyire fegyelmezetten képtelen lennék, úgyhogy óriási gratula.

  6. És megint nem volt időm visszaolvasni, és úgy küldtem el. Nyelvtan kuka. Viszont a kutya bezuhant a fürdőkádba, óriási zaj, furaságérzet.

  7. Visszajelzés: még tovább | csak az olvassa — én szóltam

  8. Amit kiemelnék:
    abból, amit írok, meg hogy én ketogén diétán vagyok, senki ne azt szűrje le, hogy a szénhidrát rossz, a zsír jó.
    A jó minőségű zsír nagyon fontos, a verylowfat szerintem nem út, de aki nincs ketogén diétán, az vigyázzon a zsírral. Bár a szénhidrátot csökkenteni akkor is áldásos lehet.
    Ketogén (zsíralapú) anyagcsere vagy glüközalapú, ez vagy-vagy. Nincs fokozatosság, nem lehet kicsit ketózisban lenni. Csúnya hízások vannak abból, ha valaki nincs ketózisban, de sok zsírt eszik.

    • Na, most találtam meg ezt a kommentet. Köszönöm. Ugyanis gondolkodtam a low carbon is, de ezek szerint a ketózisnak annyi előnye van, hogy a low carb nem adna annyit, ugye?

      • Az a jó étrend, ami hosszú távon is tartható. A ketogénnek nagyon speciális előnyei vannak, de ott nincs mese: vagy-vagy. Ha nem vagy ketózisban (nagyon sok zsír, nullához közelítő és szinte kizárólag zöldségből, olajos magból származó szénhidrát), nem kapod meg tőle. Baromi nehéz. Én most ott tartok, hogy nincsenek már gyengeségeim, kifogásaim, annyira megéltem az erőt, hogy nagyon durva fogösszeszorítás nélkül is képes vagok korábban nehéznek tűnő reformokra (kb. azt csinálok a testemmel, amit akarok érzés)
        Mi a problémád, mire szeretnél megoldást?
        A low carb és a megfigyelések, hogy hogyan bírod, lehet az alapja egy későbbi ketogénnek.
        Szerintem a ketogén kemény állóképességi vagy mindenféle sportokhoz ideális, illetve egyes állapotokat képes helyrehozni.

        Az előbb írtam:

        ekem speciális céljaim vannak vele:
        szép öregedés, menopauza méltóságteli átvészelése
        sportteljesítményem kitolása, glükózfüggés felszámolása
        bőrszépítés
        pajzsmirigy-gyógyítás
        rákmegelőzés, más degeneratív betegségek megelőzése, hosszú, jó minőségű élet
        kapcsolat megtalálása a tudatom, lelkem és a sejtszintű működésem között

        Van ez a Peter Attia nevű csodaember (eatingacademy.com), ő hosszan ír arról, szépen be is mutatja, hogy az ő szervezete nagyon rosszul bírja a cukrot, a feleségéé (Jill a neve) sokkal jobban.
        Ő ilyen lépéseket javasol:

        Without making any adjustment in your current eating habits (i.e., fight like hell to avoid the Hawthorne effect), record everything you eat for a week and, using a database like this one (or something fancier like Nutritionist Pro), calculate exactly how much sugar you consume.
        Collect blood work (paying special attention to lipoproteins, triglycerides, glucose, and insulin among other things) and other measurements (e.g., DEXA if you want to assess body composition, waist measurement).
        Get intimately familiar with all the places sugar shows up that may seem counter-intuitive (e.g., “healthy” cereals, sauces, salad dressings, bread). To do this experiment, you need not restrict your complex carbohydrate intake, but you’ll have to substitute products without added sugar. For example, before I was in ketosis but beginning to discover my own susceptibility to sugar, I had to make my own spaghetti sauce from scratch rather than pour it out of jar. I had to make steel cut oatmeal rather than eat Quaker oats. I had to buy bread made with zero sugar (at $7 a loaf!) rather than my usual “whole wheat” bread. You get the idea. It takes time, and you should expect to spend a few extra dollars on food. But, it’s actually possible to find foods that contain minimal to zero added sugar.
        With this information in hand, begin the intervention: aim for a reduction of at least 50% from step #1. (In my first experiment I did 6 days per week of zero sugar, and one day of all I wanted. Ultimately, this became too difficult, and it actually became easier to just go zero every single day.)
        Repeat the measurements (i.e., step #2) after about three months. If you’ve seen minimal effect, assuming you were methodical and consistent, you’re probably in the Jill camp. If you’ve lost fat, seen a reduction in your triglycerides, fasting glucose and insulin levels, increased your HDL-C, and decreased your apoB or LDL-P (assuming you were able to measure them), you’re probably in the Peter camp.

        http://eatingacademy.com/nutrition/is-sugar-toxic

        • Inzulinrezisztens vagyok, és az eddig teljesen oké bőröm 1-2 hónapja beragyásodott. De botrányos, amilyenné vált. Mintha megint 15 lennék, pedig egyrészt akkor sem voltam pattanásos igazán, másrészt azóta eltelt 10 év. Attiát át fogom olvasni megint, kijegyzetelve a legfontosabb részeket, előtte meg helyreteszem a sportolásomat (a rendszerességét). Egyelőre még csak érdekel nagyon a ketogén, itt tartok. Meg információkat gyűjtök. Egyébként ez az ötlet elég jó, amit ír, ki is próbálom.
          Ja, bőrszépítés itt is, zsírtömeg csökkentése, mert valaha a 172 centimhez egészen atletikus forma társult (nem tudom, mi okozta, mert kifejezetten sosem sportoltam), aztán mindenféle nem-evés és egyebek teliszart búvárruhává tettek. Helyre kell ezt hozni.

          • Bár ha már egyszer felmászik az inzulinom terhelésnél (nem vészesen, de azért igen), akkor elég egyértelmű, hogy nem tolerálom jól a cukrokat..

          • Hány éves vagy?
            Ne bántsd a mostani testedet sem csúf szavakkal. Ő lesz neked, össze kell vele barátkozni.
            Az öngyűlölet nagyon rossz motiváció, mert testellenes.
            Az enyémet nagyon-nagyon szerették, gyönyörűnek látták, és én utána feszesedtem meg és fogytam le azt a sokat…

            • 27 most már. Tudom, nem akarom bántani. Csak nekem belül is annyi bajom van, hogy egy kiskamasz dacával azért verem a képzeletbeli asztalt, hogy a testem legalább működjön már magától rendesen, mit idegesít engem még ilyen hülye IR-ekkel is. 😀 Ezért is nem foglalkoztam a problémával 2-3 évig. Azt akartam, hogy oldódjon meg magától. Nem volt rá kapacitásom, teli volt a poharam.
              Nem öngyűlölet a motivációm, hanem az, hogy tudom, hogy tudok jobb lenni. Tudom, hogy az, ha valaki a testét, a viselkedését, az étkezését uralja, akkor talán elindulhat azon az úton is, hogy az életét uralja. Az a vonzó, ahogy írsz és mások is írnak arról, mennyivel erősebbek mentálisan, milyen más a viselkedésük. Közelebb áll ez az én ideálisan felnőttnek, felelősségteljesnek vélt képemhez, mint amit most látok, ha tükörbe nézek.
              Az enyémet is gyönyörűnek látja valaki, de ez nekem nem jelent semmit. Volt más is, aki annak látta, az sokat jelentett. Az egyetlen ember véleménye, akié számított valaha. Ő viszont bennem semmi egyebet nem látott, így aztán végül ugyanúgy nullszaldóra jöttem ki. Lényeg az, hogy ez inkább egy mélypont, ahol mindent meg kell változtatnom, mert a rossz döntéseimnek köszönhetően fényéves messzeségbe kerültem attól, aki lehetnék, aki lenni akarok.

                • De miért holnap? Komolyan. Amit ma elkezdhetsz, holnap nem fogod elkezdeni. Tapasztalat 😦 Meg Karinthy is, ugye. Holnap majd megint holnap akarod kezdeni.

                • “Gyere” = oda, ahol én vagyok
                  mi holnap megyünk
                  lehet otthon meg máshol edzeni, de a terem nagyon motiváló, új impulzus, együtt edzeni meg öröm (tegnap is az volt, nagyot alkottunk 2 blogbarátnővel)

                • A holnap nekem nem jó, meg még egy hétig kb. nem jó, de ha azután is áll az ajánlat, akkor írok mailt, amikor már tudok menni.
                  Így legalább el mernék menni a Flexbe, mert amúgy attól tartanék, hogy körberöhögnek. 🙂 Persze, tudom, hogy egy edzőteremben sem (vagy nem igazán jellemző), hogy bárki nem tökéletes testűt kiröhögnek. Köszönöm az ajánlatot egyébként, élni fogok vele mindenképp.

                • Na, ezen sikerült valami tíz bátor jelentkezőt átlendíteni az elmúlt hónapokban!

                  Nagyon sokféle test van, a sokkolóan évekótanapontalejáró, nyakban acéllánccal ordítva tolódzkodó 140 kilósoktól és a kockás hasát-köldökpiercingjét láttató husznéves feszes lányoktól kezdve a kerekes székes felső testet formáló férfin és a balesetből rehabilitálódó, állj fél láon! fealadatokkal küzdőn át a komolyan túlsúlyos bokszolónőig.

                  Írj majd.

  9. Sajnos, én is lusta vagyok, de nem tagadom. Arra is, hogy egész egyszerűen keveset egyek. Pár éve csináltam, az addigi mennyiségnek kb. a felét-kétharmadát fogyasztottam el. Csak úgy szaladtak le a kilók, pedig nem sportoltam többet és nem is válogatott étket ettem. Nekem szimpatikus Szandi, aki szintén ezt nyilatkozta: mindent eszik, de mértékkel. És sokat mozog.
    Izomzattal kapcsolatban: szerintem a firenzei Dávid sem evett fehérjeporokat, mégis milyen szép volt. Meg az ókori atléták a képeken.
    Ha csak eddig eljutnék, hogy ne zabáljak, már jó lenne. Szerencsére ez a meleg segít, csak tartsak ki!

    • “Izomzattal kapcsolatban: szerintem a firenzei Dávid sem evett fehérjeporokat, mégis milyen szép volt.” Jézusom. Ezt akkor írd, ha olyan a tested fehérje nélkül, amúgy csak fikázás. Nem, a fehérje nem humbug, hanem táplálék. Nem vagyok átverve, az a célom, hogy az izom meg is maradjon, fejlődjön, a fogyás ne jelentsen löttyedtséget, illetve jól regenerálódjak, erre valók ezek a termékek. semmi különös.

      A firenzei Dávid egy reprezentáció, egy eszmény. Akkoriban volt ilyen testű ember tízezerből egy, épp azért oly becses, és csak a 25 év alattiak körében, most meg van vagy lehet ötszáz, akár harmincöt évesen is. Köszönhetően részben a táplálékkiegészítőknek.

      Felületesség és demagógia tudatlanul leszólni bármilyen kiegészítőt vagy étrendet (a vitamint is), így is hemzsegnek a sztereotípiák, ez alatt a poszt alatt meg, ahol dúsan írok arról, hogy mennyien basztatnak, és milyen idegesítő az egymondatos odakent véleményezés, önigazolás, hát nem tudom. Még leírjam néhányszor? Ne minősíts. Ne ítélj. Ne hajtogass konszenzusos egymondatokat.

  10. ” szerintem a firenzei Dávid sem evett fehérjeporokat, mégis milyen szép volt. ”

    Az egy más világ volt, irodák, autók nélkül. Ha lemész egy tisztességes, békebeli faluba, ma is látsz ilyet, nálunk például csupa Dávid szaladgál, pedig annyit esznek egy nap, mint más egy héten, na persze ha van mit.

    • Hát, nem tudom. Milyen tisztességes, békebeli faura gondolsz? Itt a dél-alföldi falvakban nem nagyon szaladgálnak Dávidok. Lehet, hogy vannak, de én eddig inkább egy csomó anti-dáviddal találkoztam.

  11. Nem minősítek, nem ítélek – csak leírtam az én véleményem. A tiéd meg a tied. Miért érzed támadásnak? Hisz annyi mindenről bebizonyosodott már, hogy tévesen kiáltották ki jónak, avagy rossznak – pl. a tojást.

    • Egy mondattal elintézted a fehérjét, az a gondom. Meg az, hogy pont arról írok, milyen idegesítő a sok okoskodó beszólás. Klisészerű, másokat leszóló egymondatok ezek a vélemények, semmi alapjuk, nem tudsz a témáról eleget, úgy kened oda. Ez baromi könnyű. Megharcolni a magadét, nem feladni, kitapasztalni, neked mi válik be, az nehéz. Az én véleményem nem ilyen, úgyhogy nincs “enyém-tiéd” szimmetria, és nem is basztatásból írom.

      Nem támadás nekem, ha értelmetlennek gondolod a fehérjeszedést, tudván, hogy én szedek fehérjét, és sokat költök rá, áhh. Csak annyira cizelláltan írok a posztban arról, hogy miért tartom az ilyesmit megjegyzéstevéskényszeres butaságnak. A “régen is megvoltak nélküle” típusú megjegyzéstevés-okoskodás meg agyékszíjledobós, mert hamis múltképen és infóhiányon alapul. Pont ezek azok a mondatok, amikkel basztatják a sportolókat, nyomasztó.

      Ugyanez a vitaminnal, grrr. Meg kell magyarázni, hogy ő miért nem, neki ez miért nem tetszik, mielőtt vállvonva továbbmenne…

    • Nekem ettől az “ez a véleményem, csak leírtam” ilyen formában, mindig hidegrázásom lesz. Ha ugyanis egy témáról kevés az ismeretem, és úgy állítok valamit, akkor az nem vélemény, hanem ELŐÍTÉLET.

      • Néha ráhibázunk azért… Például egyes testépítőknél előítéet-szerű, ez a nő valahogy nem stimmel, és lőn, már látom , ki a naturál, ki nem.

        Itt az nem tetszett, hogy más csak úgy állítani valamit, és más valaki állítására reagálni, valójában: bírálni.

        • Nem tudom, amit te írsz, az nekem más. Olyan megérzés-féle, ha elég sokat láttál már, vagy ilyesmi. Egész más az, mikor valamiről lehetnek ismeretek, de nem néz utána, hanem véleménynek nevezi azt, ami valójában ismerethiány.

  12. “Nem támadás nekem, ha értelmetlennek gondolod az autózást , tudván, hogy én vezetek, és sokat költök rá, áhh. Csak annyira cizelláltan írok a posztban arról, hogy miért tartom az ilyesmit megjegyzéstevéskényszeres butaságnak. A “régen is megvoltak nélküle” típusú megjegyzéstevés-okoskodás meg agyékszíjledobós, mert hamis múltképen és infóhiányon alapul. Pont ezek azok a mondatok, amikkel basztatják az autósokat, nyomasztó.”

    • Pöttyet el vagy te tévedve.
      Az autózás senkinek nem személyes ügye, különutas, általánosan fikázott választása, mint ebben a kontextusban a fehérje nekem.
      Ez az én blogom, ami azt jelenti, hogy én vetem fel a témákat, és az olvasó ragál. Ha megfeszülök, se tud ez másképp lenni.
      Az olvasó idejön, ha ez érdekli, és reagál. Néha sértetten. Én senki után nem megyek, hogy megmondjam neki, miért gáz ez a fajta elkényelmesedett, urbanizált, napi autózás olyan emberektől, akik egyébként nyavalyognak, hogy nincs pénzük.
      Vannak olvasók, akik felháborodnak, idegesek lesznek, vitatkozási kényszerük van, nehezen tűrik a kognitív disszonanciát (=”valami olyasmit csinálok magától értetődően/nagy lelkesen, ami a blogger érvelése szerint nem üdvös”), mert érzékenyen érinti őket ez-az.
      Veled is ez történik, kötözködni jöttél.
      Azt, hogy nem autózom, illetve hogy szerintem miért nem jó autózni, is én vetem fel mint blogger. Én nem autózom, és leírom, miért ez a választásom, mit nem akarok. Az olvasó meg olvassa, ha akarja, és reagál. A blog fő célja az, hogy megtorpantson, elgondolkodtasson, összezavarjon.
      Nem megjegyzéstevési kényszerből írok.
      A fehérjét is én vetem fel, szintén nem megjegyzéstevési kényszerből, de ez nem fővonal, hanem, mint írtam, az étrendhez és a sporthoz képest ötödrangú, ne költs rá, ha nem csinálod komolyan. Tehát leírom, hogy én szedek, aminek eléggé van eredménye, érvekkel és alapos információkkal tudom ezt megtámogatni, a beszóló egymondatos kommentelővel szemben.
      Ha valaki kérdez, hogy szerintem miért jó a fehérje, akkor válaszolok.
      De nem kérdezett, beszólt.
      Ne haragudj, de hogy ti annyit költötök autóra, azon bőven van mit bírálni, agyonterhelitek a sebességgel, parkolással, balesetveszéllyel a várost, a járdákat is, globálisan is felélitek mások elől is az erőforrásokat.
      És sose írtam olyat az autózás ügyében, hogy régen is megvoltak nélküle, ezt rámfogni nagy butaság tőled, épp azt írom, hogy én jelenleg is kitűnően megvagyok, abszolút modern, mai, nagyvárosi életemben, high tech bringával, például.
      Szóval szerintem buta és demagóg volt ez a kicsavart mondat.

  13. Nem értem mi a bajotok a proteinnel, az nagyon jó dolog ! Sokunkra ráférne, mondjuk, letaposott birkatrágya kivillázás előtt. Közben elő szokott fordulni az eléhezés, akkor szalonnát falok magában.
    Egyébként a fehérjét mázsaszámra öntik a gyógyszergyártás során a hatóanyag-termelő vírusoknak és gombafajtáknak. Azok végtermékei pedig az embereket és az állatokat “török gyerek megvágta, magyar gyerek jelleggel” gyógyítja…

  14. Itt azért az látszik az alsó képen hogy eléggé vakondtested van. Vagy mint egy igáslóé, durva. bár az igazi esztétikai prbléma nyaktól fölfelé jelentkezik. A csajommal együtt edzettetek és mesélte, hogy egyáltalán nem nézel ki jól, csíkos és lógó bőr, férfias, darabos vagy. Meg hogy lesel az öltözőben. Nézed, hogy ki milyen, főleg a ciciket. Itt meg nagyra vagy magaddal.

    • Rajtad a jóindulat látszik, meg az, hogy mámorosan elvagy a saját életed örömeivel. Így van-e?

      Évek óta és deklaráltan vállalom a nem előnyös fotóimat is (például ezt, amelyen bő és lebben is a férfipólóm, és nem összecuppantós az edzőgatyóm), tele van velük a blog és a fészbuk. Bizony, ez itt mind amatőr fotó, és olyan, amilyen, csak mondjuk ne legyen levágva fej, ilyesmi. Sminktelenül rohangálok, ha úgy alakul (és többnyire).

      Az arcom is megcsodálható több helyen, nem, nincsen vele probléma. Bizony, nem vagyok nőies, sem törékeny a szokásos értelemben, nehézatléta vagyok, mint azt 256-szor említettem. Csak mondjuk színizom vagyok, és 34-36-os nadrágjaim vannak.

      Bizony, 70-71 kiló vagyok, stabilan, 16 körüli zsírszázalékkal, 62 kilós zsírmentes testtömeggel. Egy kicsit nézz utána, hogy ez mit jelent. A tények makacs dolgok, és én nem félek tőlük. Sem bikinimodellség, sem szépségversenyen indulás, sem férfiaknak tetszés nem motivál.

      Tudom, ki vagy amúgy, ne kínlódj, szánalmas.

    • “Nem törékeny, nem, ilyen igáslószerű, de néha cirkuszban is fellép. Nekem a kézfejem nagy és széles, az ujjaim, a lábamon is, meghökkentően hosszúak, a körömágyam meg a manikűrös szerint fotóra kívánkozik. A lábamon meg mindez alig 38-as méretben, 170 centihez és akkora (gömbölyű!) nagylábujjal, mint egy jetié. Vastag csukló, boka, széles lábfej, magas rüszt, díjbirkózó vádli, durván biciklis comb, minden. Inkább nagy, elég nagy, igen, jobb napokon százhetven centi is megvan. Szőre pihe.”
      https://csakazolvassa.hu/2013/07/18/ez-az-en-testem/

      • A csajom nem lesett, csak kellemetlen volt neki, hogy legelteted a szemed a mellén. Szép van neki. És másokét is lested sunyiban. Vigyázhatnál erre, a végén valaki szóvá teszi a recepción
        Te tiszta para vagy, honnan tudnád ki vagyok? ja persze, deansdale

        • A műtött mellét? Ami nagyon szép? Biztos szebb, mint az enyém, nem kétlem.
          De nekem akkor hogy is ráncos meg csíkos a bőröm, vagy ezt honnan tudja, ha nem les?
          Meg hogy másokét lesem, azt honnan?
          Mindenki megnézi a másikat, nyugodj meg. Egy női öltözőben? A testükön keményen dolgozók, alakulók, versenyzők körében, szezonban? Főleg hogy a Flexben nincsenek elválasztva a zuhanyozók, meg önfeledten tanulják a tangás csajok a színpadra vonulást.
          Apró stiláris jegyekkel árulod el magad. Az indulatod természete nagyon hasonló, érveid, szúrűásaid jellegének változatossága is roppantul véges. Edzőterem ügyben is szemétkedtél (“valaki mesélte, hogy ott is kitelt a becsületed” 🙂 Sose fogod megtudni az okát, ne gyötrődj).
          Recepció… beszarok rajtad.

          • És kiborultál, hogy nem olvasom el az e-maileket, így vágtál vissza. Árulkodó a logikád, hiába játszod, hogy ez most másvalaki. Nincs még egy ilyen, aki ennyit kutat, kombinál, ennyi energiát szán erre. Mire az itteni kommentet is kiötölted… borzalmas lehet így élni, gyűlöletben, elirigyelve, rontani akarva más örömét. Majd megőrülsz, hogy keresek a bloggal, hogy nem adom fel, hogy sikerült a változásom.

    • “lesel az öltözőben. Nézed, hogy ki milyen, főleg a ciciket” Ezt pedig én írtam magamról. Mert nekem nincs mellem, nekik meg műtött, és érdekel az eredmény. Mely néha gyermekfejnyi. Meg a heg is.

      Remélem, szép napod lesz.

    • A blogger már megírta, hogy nem tökéletes a bőre, és azt is, hogy köznapi értelemben nem számít jó nőnek.
      Akkor te most mit lepleztél le, drága bogaram?
      Azt is írta, számomra élvezetes öniróniával, hogy nem tud ellenállni a gömbmellek látványának.

      • “Manipuli”, “poci”, rém idétlen szavak.
        És a minden idők legröhejesebb toporzékolása:
        “Ezután is fogok kommentelni és olvasni a blogodon, amíg lesz gyomrom, és ez ellen NEM TEHETSZ SEMMIT.”
        Durva fenyegetés egy bloggernek, nemde?
        “Aztán, ha már nem lesz, lépek, ha már nagyon kényelmetlen, hogy a közösség hoppmestere morálisan nyavalyás. Idáig persze el kellett jutni, ahogy eljutottak mások is. Ez hol gyorsabb, hol lassúbb folyamat, kinél hogy. tán egyszer tetőzik, ez ilyen. Ne mondd, hogy először történik meg veled.”

        Hoppmester, nyavalyás… ajjjaj. Lassúbb. Ja, és paranoJa, így írta.
        Nyelvileg teátrális, inadekvát fos az egész, ettől külön irtózom (próbál lenyűgözni az árnyalt kifejezéseivel, domborítani, hogy ő is milyen találóan ír. Huszonévesen én is írtam artisztikus leveleket íróknak, nem azért, csak én nem patkánykodtam).

      • Várjál, mesélek erről.
        Van egy nő (?), ő ilyen makacs.
        Hajdan rajongó volt, ezt mondja (nem tartja cikinek a nagy átfordulást), aztán “csalódott”, de erre mások is rájönnek majd, ő leleplez, mindenki kiábrándul, és én elbukom.
        Mindig, mindig ugyanazt írja.
        Infóit onnan veszi, hogy tüzetesen olvassa a blogot, és amit talál (amit én írtam meg magamról/fotó), azt vagy szó szerint, vagy kicsit kibelezve nekem szegezi mint őrületes leleplezést, és diadalmasan írja: buta vagy, elárultad magad, magyarázkodsz.
        És minek foglalkozom azzal, amit ír. (Ez érdekes, hiszen ő ír, mit akar akkor?)
        Majd belepusztul, hogy infót találjon rólam, komoly időt, energiát szán erre.
        Írt a petícióra is, ott van (állítása szerint) a hermetikus gumiszobában is.
        Írt ide sok-sok kommentet, változatos neveken.
        E-mailt is ír, így kezdi: Egy törzsolvasód vagyok, és most először írok neked olyat, ami nem egyetértő. (érted, ő nem a múltkori, ő már egy újabb csalódott olvasó, aki átlát rajtam, itt van köztünk, ne bízzak senkiben, érezzem magam fenyegetve).
        Én szerinte hazudok, túlzok, nincs öröm meg erő, tök szar nekem, semmi sem igaz, minden csak vetítés, igazából súlyos pszichózis van, az összeomlás felé tartok, csak titkolom.
        Ez a koncepciója nem jött be, mert egyre jobban vagyok, és a teljesítményem több fronton is objektíve vitathatatlan, nem volt semmi megtörés, viszahízás stb., csak ő szeretné, ha szarul lennék.
        Nem tudom, mindenkinek az örömébe belesárgul-e, vagy csak engem avatott szimbolikus ellenséggé. Ezt is írta: Hírhedten irigy vagy.
        Rámolvassa, hogy irigylem xy kommentelőt, aki bezzeg (próbál viszályfélét kelteni).
        Keményen projektál. Üldögél, nézi keserű szájjal a képeim, olvassa a posztokat. Ejnye, bazmeg, gondolja, tényleg jól van, tényleg jól néz ki. Ezt nem bírja elviselni.
        Fotóhamisítás vádja (szűrő van, megtévesztem az embereket, nem is akkori a kép stb.).
        Vagy: nagyképűsködöm (holott ez a szöveg csak annyit állít, hogy a nyaralás után újra járok a terembe, a többi, ti. hogy ez vasziszdasz, az ő következtetése, egyébként igaz, köszönöm a bókot).
        Ugyanez volt a hasfotóval is, ott se mondtam, hogy de jó hasam van, csak hogy most ilyen. Csak ő látta, hogy ejha. (Most már én is látom, akkor nem láttam.)
        Aztán talál egy kevésbé előnyös fotót/önironikus szöveget, arra rárepül. Elárultam magam, és ő leleplez. Az ő világában mindenki szép a fotókon, és csak a nagyon jót mutatja magából. Ilyen látszatra adó, őszintétlen, kispolgári erkölcs.
        Nemtom, hány álnévről szemétkedik, szúr, provokálgat, hátha ráharapok, és Akkor Átélheti, Hogy Hatalma Van, Játszik Velem, Mint Macska Az Egérrel.
        Mert amúgy nincs neki hatalma, gondolom.
        Szájszagom van (netes…). Ronda vagyok, a fejem szörnyű. A hasfotómon (amit ő lopott le innen) röhögnek valahol valakik. Azt tárgyalják ki extanítványok, milyen szörnyű tanár voltam. Ő tudja, miért váltottam edzőtermet. (Ez a mostani rokon, a dühödt bosszú /hogy nem fog rajtam semmi/ elfajulása.) Olvassa, hogy a szerelmem miket ír rólam egy fórumon.
        Csupa ilyen koholmány.
        Neki ennyi jut, koslatás, tapadás, más életének élése, kis kietlen hatalom-megélések.
        Néha megdicsér.

    • Ez az első kommented? “Vakondtest” és nagy lebuktatás?

      És milyen választ vársz erre?

      Tudod, hogy irigynek tűnsz?

      Érdekes, én Éva képein nem annyira az egyes testrészeket figyelem, hanem a kompozíciót, a kép humorát vagy más részleteket. Te rendben vagy a testeddel?

    • Ezt is te írtad, FEBRUÁRBAN, azóta kukkolsz itt, alakoskodsz… én meg mindig vállaltam magam.
      “Ne altasd magad, szep nem lettel. A labad rettenetes, ijeszto. (Mondjuk a fejed is.) Vastag Margot… maradtal volna csondben. A bokam kb. olyan mint a te csuklod, most komolyan. Mit kene azon irigyelni, hogy halfarkakon elsz es szarra edzed magad es igy vagy akkora, mit egy domper?”

        • Ugyanaz az IP, ezt elbasztad (és senki másé nem ilyen). 23-assal kezdődik.

          Február óta, hallod? Meg előtte is, Kirjaudu Wilmaa néven, november 11. óta. És előtte rajongóként, évek óta. Micsoda pálfordulás!
          És az elmúlt napok e-mailözöne? Nem bírtál leállni. És nem hiszel bennem, pedig mondom, hogy nem olvasom, akkor arra mérget vehetsz. Én nem vagyok kíváncsi. Akkor beerőszakolod a tárgymezőbe vagy első sorba az aktuális hányást, mert azt mutatja a gmail. Nagyon tiszta, egyenes, szép, méltó hozzád.

          Belebolondulnál, ha el kellene fogadni, hogy komoly és tartós a teljesítményem, tolom a blogot, a sportot is, valamint fölényben vagyok az áskálódó mások életét élőkhöz képest, jól nézek ki, és ez látszik a képeken?

          Lecsapsz egy-egy előnytelenre? Nézd a többit, és átlagolj, ez van neked szánva: Gerle Éva teste a fotókon.

          Na, kiteszek egy sminktelen-gyűrött arcú-vaskos törzsűt a fejlécbe, tegnap készült. Ne hidd, hogy én nem látom, mi van a fotón. Vagy hogy olyan nagyon szépnek tartom magam. De a teljesítményem komoly, és soha nem néztem még ki ilyen jól. Na de nem tetszhetek mindenkinek.

          Nincs neked barátnőd, nő vagy, olyan bokád van, mint nekem a csuklóm, tudod (17,8 centi, ha érdekel, a könnyen izmosodóknak 16 fölötti).

          • hát te tényleg becsavarodtál.
            a proxyn amit használok, kb. 10 IP közül lehet választani. Márpedig neked nem szabad máshogy írni, ez alap. Valószínűleg más is használja az appot.
            de hogy ennyire be vagy kattanva? ki az istennel hozol össze? ezek szerint sok az ilyen hozzászólás. El kéne gondolkodnod.

            • Hát minő véletlen!
              Proxyról ír rosszindulatúakat, nem bír megnyugodni, hogy jól vagyok és hogy nézek ki, nézeget, vaskosnak tart, fejemet rondának, árulkodós elem (recepció, mások “mondják rólad…”), fotót elemez, közös ismerőst hazudik, mostanában lendült be újra, és az IP-je is ugyanaz!

            • Tibériusz, szóltam a főnöködnek, hogy fényes délelőtt a munkahelyi proxyról netes zaklatást folytatsz! Éppen a recepción volt.

              Proxyról azok írogatnak, akik fosnak, hogy rajtakapják őket, mert kicsit átmentek a határokon.

            • Ja, ez meg elsikkadt, annyi dolgom volt, na, figyelj:

              Itt látszik az egyforma IP (galamb meg a mostani nicked) és az érveid hasonlósága is.
              “te buta”, “te hülye”, ez is jellemző rád
              + kreált, zavaros sztorik
              + visszakérdezés mindig ugyanúgy: kivel keversz?
              + az ízlésalapú geciskedés (“ha nekem nem tetszik, akkor lejáratom és megalázom”, “ha nincs más érvem, akkor keresek egy előnytelen képet, és diadalmasan felordítok, hogy ronda”)
              + viszonyítgatás: idenyomod, hogy te milyen vagy (kit érdekel?) + amit én csinálok, nem is olyan nagy dolog (de, senkit nem tudok, aki ilyen helyzetben, ennyi idősen, így, ekkorát, ennyire önállóan, és gyakorlatilag csodalénynek tartanak, példaképnek is, ebbe törődj bele) (nem, nem szépségkirálynőnek, tök másról beszélek, kinézetmániás vagy, ami szerintem sekélyes)

              Itt pedig az első, ezen az IP-n írt kommented látható, amelyikben még nő vagy :DDD

              MIÓTA CSINÁLOD EZT? MENNYI IDŐT-RAFINÉRIÁT ÉR MEG, HOGY AZONNAL ÁTLÁTNAK RAJTAD?
              NEM BÍROD ELVISELNI
              IDEJE LENNE MEGSZOKNI, BELENYUGODNI, HOGY JÓL VAGYOK ÉS VANNAK ÖRÖMEIM
              NINCS ÁTVERÉS, ÉS NEM HANYATLIK SE A BLOG, SE AZ ÉLETEM
              HA BASZTATJÁK, MINDENKI ÉMELYEGNI KEZD, A TESTE MINDENKINEK ÉRZÉKENY PONTJA, DE EBBŐL NE VOND LE, HOGY IGAZAD VAN
              HAZUDOZNOD KELL, HOGY RÁMFOGJ VALAMIT, ennyire primitíven
              POFÁRA ESTÉL, és annyi nincs benned, hogy beismerd
              GYAKORLATILAG NEM JÁROK ÖLTÖZŐBE, a szaunánál meg fent öltözöm, sajnálom rá az időt… ilyen kis tévedések vannak
              BETEG VAGY, ÁRTANI AKARSZ ÉS LENYOMNI, MERT FRUSZTRÁLT VAGY
              GET A LIFE!
              VAN SEGÍTSÉG!

      • halfarkakon? ez vicces, de nem én voltam de most jót röhögtem. kicsit szégyellem is. de hát folyton hencegsz, és ezt váltod ki vele. Közben a valóság azért szerény(ebb)

        • Nem, nem, pont olyan, és van még, amit el se mesélek, nem akarok nyomasztó lenni.
          Csak ahonnan te olvasod-nézed, az romániai lepratelep klotyómélye, már így az indíttatást tekintve.
          Akit más ennyire zavar, hogy proxiról aljaskodik hónapokon át, tömeget játszik egyetlen megszállott létére, és folyton nézi, írtak-e neki (igaz-e? álfiókodba hányszor léptél be az elmúlt hat napban?), aki ennyi energiát szán más lenyomására, azzal valami nem stimmel.

        • Végigrágtam magam ezen…
          Éva ilyen van? Van ilyen?
          Tibériusz:
          a csakazolvassa blog (amit olvasol) bloggere írja (nem mellesleg 38 éves, háromgyerekes anya):
          “Most odanézek, és néha kemény, amit látok, az önismeret fájdalmához hasonlatos. Teszem, amit tehetek, nem várok irreálisat, és az élményre koncentrálok.”
          “Mindennek örülök, nem engedem, hogy elégedetlenség, viszonyítás keserítse meg az élményt. Figyelek arra, hogy ne unjam meg, és sokoldalúan terheljem a testem. Nem akarom, hogy kínlódás legyen az edzés, nem hajszolok semmit, és nem irreálisak a céljaim.”
          “A testemmel való közvetlen kapcsolat a lényeg. És ha ez a lényeg, akkor másodrendű a kinézet, és nem is engedem, hogy parák keserítsék meg az életet.”
          https://csakazolvassa.hu/2015/02/11/szelsosegek/

          Ez a hencegés?
          Vagy a képek? Hogy le meri magát fotóz(tat)ni?

          “Én nem arról beszélek, hogy egy kicsit fogyunk, és majd jól fogunk kinézni, mi leszünk a diadalmasak, tapadós cuccokban járunk, és fölszedünk valakit, fogyjatok ti is, most ez a trend, gyertek utánam.

          Nekem e szerepeimben: bloggerként, nők hangjaként, anyaként, özvegyként, rosszakarat célpontjaként magyarázkodnom kell, amiért nem vagyok szürke és tompa és elvi, hanem élek.

          Én kőkemény melóról, nanoéles tudatosságról, felcserélhetetlenül személyes utakról és harsonás örömökről beszélek. Arról beszélek, hogy ez az egész új nekem, nagyon különös, és sokszor vicces.”
          https://csakazolvassa.hu/2015/04/14/mirol-beszelek-amikor-testrol-beszelek/

          Nézd meg a fotóit. Én döbbentem rajtuk, szerintem elképesztő átalakulás és fiatalodás, példértékű.
          Amit felróssz neki, a te fejedben létezik csak, a blogger nem állította azt, amit cáfolsz.
          (lehet, hogy egy sz)

    • Bosszúszomjas lihegés? mit kéne megbosszulni? mi sose találkoztunk, a csajomat pedig nézheted nyugodtan,sokan nézik. Elmodtam amit gondolok, lehet hogy nem túl finoman. Ez reakció a nagyképűsködéésre

      • Azt, hogy létezem, hogy a példám figyelmeztet, azt, hogy jó nekem, azt, hogy merek nem hazudni, nem bujkálni, testemet és gyarlóságaimat vállalni.
        És hogy gyermeteg olvasói illúzióidban csalódtál.
        Mindent úgy fordítasz, hogy én legyek a mondat alanya, pedig itt rólad van szó: miért csinálod ezt?
        Miért kell bárkit a teste miatt bántani, aki pedig komolyan dolgozik rajta, és egyébként nem gyermektelen-gondtalan huszonéves?

    • Én amúgy számítottam rá, hogy ebbe a fotóba beleköt. Nagyon kis szorgos, ezt utólag illesztettem be, hogy a kép válaszoljon a fölötte levőre. Kis hibája a bírálatnak, hogy ez nem testhezálló edzőcucc, de sebaj, megetettük ma is pitiáner énünket.

  15. És most elmondom neked, mi történt, miért csinálod ezt.
    Van neked ez az alapkoncepciód, miszerint itt minden látszatkeltés, én hazudok, átverem az olvasót.
    De te, aki hozzám képest erkölcsi fölényben vagy (mint tiszta és egyenes lélek) (továbbá roppant tehetséges), valamint a többieknél is okosabb és jobb memóriájú, aki buzgón olvasol, majd leleplezel, és akkor nekem végem.
    Ami arra visz, hogy álneveken aljaskodj.
    Amitől én nem félek, a nagyját be is engedtem.
    Meg persze a pszichés izém miatt is végem lassan, magamnak köszönhetem: súlyos az állapotom, gonosz vagyok, elfogynak az emberek, nem látom magam, csak te látod, mi van valójában.
    Ez mondjuk így nem akar elkövetkezni. Se a blog, se én nem gyengélkedünk, egyszerűen azért, mert csinálom a dolgom.
    Te ilyen iszonyú másságfóbiás vagy, az egész mélyén az van, hogy nem bírod elfogadni, elképzelni, elhinni, hogy nem vagy okosabb, ha valaki máshogy működik, ha nem kispolgár, ha nincs rangsor, és abban nem te vagy az egyes. Aki más, akit te nem fogsz fel a sötétítős szemüvegedben, az szerinted hazug meg vetít.
    Na, a lényeg:
    Februárban próbálkoztál ezzel a rágalommal, hogy hamisítottam a fotót, nem is akkori, manipulálva van. A fotó nem volt manipulálva, ahogy teltek a hónapok, nekem megjött a testi önbizalmam, több képet raktam ki, te is láttad, mi van.
    Te ezeket a képeket sóváran és ellenségesen nézted, megragadtak azért, erre utal az “élőben nem is olyan”, hogy fotón meg de. Köszönöm a bókot amúgy. A bibi, hogy a sztori hazug, nem látott ott senkid, fogalmad nincs igazából, csak kötözködsz. (Én meg nem öltözöm öltözőben.)
    Lehet, hogy igaz, amit oda szoktál vágni, hogy te (vagy a csajod :DDD ) nagyon szép vagy, de nem változtál nagyot, energikusan, erősen, az tuti.
    Szóval kellett ez a kreált sztori a cicis barátnőddel, és az egyetlen bő pólós képem, meg hogy épp nem látszik a derekam, amelyre vércseként, azonnal, természetesen.
    Nem hiszed el, hogy van ilyen, nem akarod, hogy én legyek az, akivel ez van.
    Én is nehezen hittem el, és azt is, hogy ilyen erős vagyok.
    Csak benned még van ez az eszement rosszindulat, elirigylés, jómagyar lehúzás is, a sunyisággal és a végtelen gép előtt töltött időddel.

  16. Tényleg nem nőies Éva, szerintem újabban kislányos,
    de lehet, hogy rosszul láttam, mert a Tibériusz csajának a csöcsét stíröltem, de asszem nem vette észre, mert nagyon nézte Évát.

  17. (sajnos, koppanás nélkül hull alá, csak odalenn koppan, tényleg ne fáradj)
    nekem ez a blogom, meg a személyem, de neked? mi köt ide? le vagy bukva, sokadszor, nem érted? az összes Ip-s trükközés, az a sok véletlen.

  18. Visszajelzés: a blogger válaszol | csak az olvassa — én szóltam

  19. Visszajelzés: semzamárdi | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s