az vagy, amit megeszel

Fat faston vagyok, most ez a jó, úgy érzem. A fat fast a ketogén++, annak egy szélsőséges formája, még több zsír arányaiban, még kevesebb kalória. Azért csinálom, mert azt a kis szőlőt egyék csak meg a gyerekek nem tudtam visszakerülni a nyaralás után a ketózisba, vagyis a glükóz-ATP alapú anyagcsereállapotból a zsíralapúba. Viszont szeretnék kirobbanó lenni és könnyű.

Do not try it at home. Néha félek, hogy akármennyit részletezem, teszem ki a hangsúlyokat, nem megy át, amit írok, és csak a leglátványosabb részek tűnnek fel, esetleg valaki azt hiszi, ez a titok. Nem ez a titok. Nem a terem, nem a ketogén, nem a protein. Ne vágj bele átgondolatlanul semmibe. Legyél alapos. Belülről indulj.

Ó, tudom én, a súlyzós edzés, a súlyemelés is, a ketogén is, hát még ez a fat fast, ijesztő és szélsőséges így elsőre. Nekem most éppen ez van. Ketogén, glükózhinta helyett zsírüzemanyag, és nagyon intenzív edzések.

És jó nekem.

Hogy nem csak elképzelem, hogy jó nekem, tehát hogy ez nem az őrültek magányossága, azt több minden bizonyítja.

  • A vérképem. A meggyógyult pajzsmirigybetegségem (Basedowom).
  • A bőröm, hajam állapota, az alvásom minősége.
  • Az edzéseim öröme, lazasága; soha nem fáj semmim, tudom, hol a határ, és, lévén komoly idegrendszeri terhelés, nem járok le naponta, de még kétnaponta sem.
  • A közérzetem. A szorongásaim, nyomasztó állapotaim, önkárosító késztetéseim múlta.
  • Ahogy mások, köztük a gyerekeim is kedvet kaptak. Hirtelen tudnak kézen állni a füvön, szaltózni a trambulinban. Babadávid kapott egy futócipőt, mert kiderült, hogy született sprinter, lefutja a bringámat kilométeres távon. Kérlel, hogy menjünk futni, “az őzek közé”.
  • A DEXA mérés, egy képalkotó vizsgálat, amely szerint április végén 16,6 százalékos testzsírom volt, amivel az alsó három percentilisben vagyok a korosztályomban. Pedig nem vagyok vékony, dehogy, csak mihez képest ennyi: az izomhoz képest. Most amúgy két kilóval több vagyok, mint akkor, s hogy ez izom-e, az majd a következő mérésen kiderül. Nagyon motiváló mondjuk félévente, évente megnézetni a testösszetételt annak, aki kitartóan edz és diétázik.
  • Az ismerőseim visszajelzése, az ismeretlenek mondatai és tekintete.
  • Az előtte-utána fotók. (A tegnapi bejegyzésbe tettem később készült edzésfotókat.)

Nem tudom és már nem is tűnődöm azon, hogy akkor velem baj van-e (van amúgy: a változást nehéz megélni, lélekben megérkezni), nem haragszanak-e a téma miatt az olvasóim, és azon sem, hol a határ megszállottság és komolyan vett felelősség, elhivatottság között. Nem vádolom magam, hogy ez is csak múló hóbort. Nem ujjongok. Nyugis és erős bennem a lassan egyéves történetem. Van új nehézség, a szemébe nézek, megküzdök vele. (Testképzavar.)

Ma a táplálkozásról írok.

Nagyon érzelmi ügy ez az egész kajálás. Mit, mennyit, hogyan, nass, ízek, egyedül vagy másokkal. Önjutalmazva vagy kötelességszerűen. Kajával babrálni, kínálást elfogadni, anyu főztjét enni, hideget vacsorázni, nincsmásitthon menü, bedobomamikróba. Átélt szertartásként, vagy elegáns esti programként, az élet ünnepléseként, vagy szigorúan kiadagolt, megtervezett porciókkal (a test: üzem), vagy épp nyűgös kötelességként (van, aki nem szeret enni, “elfelejt” enni, a lelke mélyén úgy érzi, nem érdemli meg az ételt). Általában minden, amit a testünkkel csinálunk, a sport is, a hajvágás, a tetkó, az öltözködés, a látványos-gondos csinosság és a magunk elhagyása, az elhízás is nem más, mint üzenet a világnak és az énünknek.

Néha segélykiáltás. Néha durva pótcselekvés.

Úgy hisszük önkéntelenül, hogy persze, van néhány borzasztó rendellenesség, anorexia, bulimia, kényszeresség az evésben, túlevés, de ez olyasmi, ami tőlünk távol zajlik, mint mondjuk a nők bántalmazása, a drog vagy pedofília — a mi közelünkben ilyen nincs, mi magunk nagyjából egészségesek és mértékletesek vagyunk, továbbá felelős szülők, akik egészségesen táplálják a gyerekeiket is.

A sajtó is segít: külföldi esetek, helytelenített sztárok, statisztikák, esetleg álneves vallomások — megint a különös, a feltűnő, a borzongató az, amit elénk tesznek. Anorexia? Angelina Jolie, tiszta sor. Szegény mások! Mi, persze, normálisak vagyunk.

Pedig sokan vagyunk ám érintettek. Sokan titkolják, úgy valahogy, mint a zugivók. Nem halnak bele. Nem is nagyon látszik. Annyi mindenre rá lehet fogni a jeleit.

Van, aki maga elől is titkolja. Más se tudja, de ő se néz vele szembe. Azt gyanítom, olyan alapvetőek és jellemzőek a bajok ezen a területen, akkora a civilizációs torzulás, annyira manipulálják az élelmiszereket, olyan tanácstalanok a lelkek, és annyira a végső frontunk a testünk, az, ahogyan vele bánunk, hogy a látencia igen magas lehet.

És ez nem olyan, mint a cigi vagy a szexfüggőség, mert azokat valahogy mégiscsak le lehet tenni, de enni minden nap kell, és olyankor, a következő falatnál vagy helyzetben, betonerős hagyományok, szokások, kényszerek között hogyan is ne kapcsoljon be az ugyanaz?

Onnan kezdve, hogy valaki mellesleg, figyelmetlenül, laptop vagy tévézés vagy telefonnyomkodás közben eszik. Hogy nincs pénze vagy idegzete jó kajára, utánajárni. Hogy azt eszi, ami épp van, és az az, amit valaki más megvett, vagy ami egy eü szempontból elég szerencsétlen kínálatú boltból, kifőzdéből származik. Meg onnan kezdve, hogy nem tud ellenállni, ha kínálgatják. Szénhidráttúlsúlyú, súlyosan feldolgozott ételekkel kínálgatják. Vagy hogy kalóriabevitele nagyobb része a hú, de megkívántam egy kis csipszet/csokit/ananászt/lángost/kürtős kalácsot/túrós pitét alapú étkezésből származik. Meg onnan, hogy amikor szomorú, magányos, ideges, fáradt vagy unatkozik, akkor bekapcsol a “kéne valamit enni”. Onnantól, hogy már csak a fűszeres, agyonsózott, édes ízlik neki. Hogy fogalma sincs, mi tenne jót neki, unja már a sok előírást, figyelmeztetést, tilalmat, egészségparát, és igaza is van: annyi mindent mondanak étkezésügyben, ő inkább eszi, ami “ízlik neki”, ami “jólesik” (valójában: ami függőségben tartja, mint a nátrium-glutamát, a koffein vagy a cukor). Végre felnőttem, most ÉN döntöm el, mivel ártok magamnak, legalább ezzel ne basztassanak, úgysem úgy van, mint az Egészség és Diéta magazinban — nincs kontroll fölöttem, beintek azoknak, akik tiltottak és papoltak. Onnantól, hogy olyan agyament diétákban hisz, mint a káposztaleves-kúra vagy a kilencven napos. Odáig, hogy kétségbeesetten fal, a napi energiaszükséglete többszörösét viszi be, és egyre csak hízik. Vagy csak két-háromféle ételt vesz magához, mert már mindenre allergiás, minden puffasztja. Vagy hathetente kétségbeesik a hízástól, és olyankor egy hétig kampányszerűen nem eszik semmit.

Ezek remekül eltitkolhatók amúgy. Amikor eszünk, gyakran egyedül vagyunk. Ne szóljon bele senki. Olyan szépen lehet sunyiban jó kis marcipánokat, csokikat enni. Szerény háromszáz grammos mogyorós Milkát. Kicsit szégyelljük, de hát végtére kinek mi köze hozzá. Ha jólesik. Nem vagyok én egészségmán prédikáló rossz fej szektás morális gyomorgörcs. Együnk egy jót.

A túlevés is étkezési zavar, meg az anorexia is. Mindkettővel el lehet éldegélni feltűnés nélkül, alig látható következményekkel évekig, csak a szélsőséges állapotok okoznak látványos bajokat, így nem is veszi észre a környezet. Aki alig eszik, arra azt mondják: tartja a súlyát, odafigyel. Az edzésfüggőre, a female athlete triad áldozatára: szeret sportolni, lételeme a mozgás. A kényszeres evőre: nem fogyózik, nem görcsöl, jó kedélyű dundi. Mindhárom veszélyes és egészségtelen állapot, és lényegileg különbözik attól, amire az emberi test, a táplálék való.

Megrázó pillanat a szembenézésé. Hogy én is. Hogy cukoréhes organizmusokat hizlalok. Függő vagyok. Hogy ez csak nassvágy, olcsó kis öröm, mert nem vagyok jól. Hogy én az adagomat, amit megrendeltem, kifizettem avagy megfőztem, megeszem, ha fene fenét eszik is, és nem igazán számít, jólesik-e, ízlik-e, meg se igen rágom. Hogy képes vagyok (voltam) befalni egy doboz diós vagy vaníliás Carte d’Ort. Hogy négy fogás után is, degeszre tömve, ha desszert van, akkor persze, még, még. Hogy, pajzsmirigyemtől űzetve, de mégiscsak döbbenetes mennyiségeket és összegeket faltam én fel.

Én ezekből meg akarok gyógyulni. Nem akarok így élni. Nem akarom megideologizálni, hogy miért eszem olyasmit, ami nem tesz jót nekem, nem az életet táplálja bennem. Nem örülök azoknak a cikkeknek többé, amelyek a függőségeimet megtámogatják. Hát miért és mihez ragaszkodom ennyire? Olyan egyszerű.

Nekem ezt a ketogén hozta. Levágtam cukorfüggésem hat fejét. Csökkentettem a tejterméket is. Nyerset, élőt eszem. Az vagy, amit megeszel. Ha E-ket eszel, E leszel.

107 thoughts on “az vagy, amit megeszel

  1. Hm. Mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy mi az az egészséges evésforma, amivel előre tud lépni – ami nálad a ketogén. Viszont érdekes, hogy mennyire másmilyenek vagyunk, máshogy működünk, egy csomó nőnek pl.: a szénhidrátszegény táplálkozástól leáll a ciklusa… Még el se mennek vele a ketogéniáig, csak egy kis no tészza, kenyér, zabpehely, krumpli. Még anno paleo diétázók között olvastam egész sokaktól, meg orvosok is emlegetik sokszor, hogy hát no szénhidrát, no menstruáció. Erről hallottál, jött szembe eddig? Én úgy képzelem, hogy talán az átállási szakaszban léphet fel tünetként sokaknál, nem tudom…

    • Ezt honnan veszed? Soha nem hallottam ilyen összefüggésről, épp a PCO-s, cikluszavaros nőknek kusza a ciklusa, és nekik ajánlják a Metformin mellett a paleót és a szénhidrátcsökkentést. Majdnem teljes szakmai konszenzusban. Mens Mentis, Tüű László, Boros Judit pl.

      Nekem a ketogén lett az út, igen, hangsúlyozva mindig, hogy ez nagyon extra, rögös, hétköznapi fogalmakkal szélsőséges (nekem kb. mindenem az, az egész, ahogy élünk, az önkormányzati omladozó kastélytól a magassarkún bambuszbicikliig). Nem nyomasztás. Nem egyedül üdvözítő út, megint nagyon félremegy a mondandóm, ha azt hiszi bárki, ezt propagálom.

      Nekem speciális céljaim vannak vele:
      szép öregedés, menopauza méltóságteli átvészelése
      sportteljesítményem kitolása, glükózfüggés felszámolása
      bőrszépítés
      pajzsmirigy-gyógyítás
      rákmegelőzés, más degeneratív betegségek megelőzése, hosszú, jó minőségű élet
      kapcsolat megtalálása a tudatom, lelkem és a sejtszintű működésem között

      Azonban ennyire nem relatív a dolog, mint ahogy írod. Vannak ugyan viták (viszont sokszor a saját cukorfüggésüket védelmezik az ellenérvekkel, pl. ő is:
      http://www.fitnflexed.com/article/why-quit-sugar-diet-fraud-best-diet-fat-loss-part-3
      ő megpróbálta a lowcarbot, de visszacsúszott, és remek teste van odafigyelős-szénhidrátos-mindenevős diétával, de a sorok között ott van a súlyos szénhidrátfüggés és jóléti-nyamidús kínálat kísértése), de a civilizált, autózós világ eszement sok feldolgozott, manipulált szénhidrátot fogyaszt, miközben a lakosság nagyobb része glutén és/vagy laktózérzékeny. Hogy a finomított szénhidrát túl van tolva, hogy úgy szoktattak rá minket, hogy amúgy előnyös helyzetű, informált (akiknek tehát nem a pénz a gond) is szinte bögrés levesen, főtt tésztán, pizzán, péksüteményen, csokin, állományjavítón és neszkávén élnek, azt is kár tagadni.

      A “mindent lehet enni, de mértékkel” önnyugtató tévedés, önátverés. Élelmiszereink nagyobb része súlyosan manipulált, gyarlóságainkhoz van igazítva (aromák, krémes joghurt, cukor, tartósítás, egyszerű elkészítés igénye stb.) Kizsigerelt földből származik, satöbbi.

      Amit a testünknek árt az életmódunk, a függéseink, a szennyezett környezet, azt csak durvának tűnő módszerekkel lehet helyrerántani. Én nem akartam olyan negyvenes, ötvenes, öreg lenni, mint azok, akik “normálisan” táplálkoznak és néha sportolnak.

      • Bocs, de a Mens Mentis-es dolog nem egészen így van, sajnos érintett vagyok. Akinek PCOS-e van, annak bizonyosan inzulinrezisztenciája is (mondja ezt a Mens Mentis, nem én), és nekik bizony a 160 g-os szénhidrát diétát kell csinálni. Nemrég olvastam egy összesítést tőlük, amiben szerepelt kb 5 nő, 5 férfi, mind valamilyen panaszokkal érkeztek, mindről kiderült, hogy valamilyen szinten paleoznak. Volt, aki betartotta a javasolt diétát (szénhidrát emelés), volt, aki vissza sem jött többé. Aki betartotta, azok jobban lettek. Eszem ágában sincs a paleo és ketogén ellen írni, csak az ezzel kapcsolatos tapasztalaimat írom le. Én is paleosként kerültem oda, és most 160 g-os szénhidrát diétára fogtak. Tényleg jobban vagyok. Én is egyetértek azzal, hogy abszolút egyéni, hogy kinek mi a jó. Nem hiszek vakon a 160 g-os diétában sem, hanem próbálok okosodni, abból, amiket Te, Sue és Liv írtok. De azzal egyet kell értenem, saját testi visszajelzéseim alapján, hogy akinek már egy kicsi baja is van a szénhidrát anyagcseréjével, annak azért óvatosan kell ezt kezelnie. Pedig abszolút értem, hogy miért jó a ketogén, de így, hogy tudom, gubanc van velem, már nem mernék belevágni.

          • A 160 egyébként nem rossz, szerintem. Jól tartható, és metforminnal együtt simán el tudom képzelni, hogy működik és szuper, miért is keresnél mást?
            Emellett azonban nekem még mindig az a véleményem, hogy ha az alacsony szénhidráttartalmú, inzulinszintet csökkentő diéta nem okoz PCOS tünetcsökkenést, akkor az nem PCOS. Ha nincs magas inzulin, akkor a LH nem “böködi” az ovariumot és a mellékvesék hamar lenyugszanak (saját tapasztalataim szerint a PCOS diagnózissal címkézett nők kb. fele nem is PCOS-es).
            Majd, ha egyszer lesz egy hormonos bejegyzés, akkor az alatt kibeszélhetjük még a PCOS-t.

        • Ezt azért nem értem, mert a sima paleóban bőven megvan a 160 gramm, de talán a kétszerese is. 150 a cukorbetegek limitje. A 100 gramm szénhidrát, ami mondjuk már lowcarb, is olyan limit, amit egy átlagosan tudatos, nem a legszarabb minőséget evő ember se tud elképzelni, a ketogén 20-50 gramm meg aztán végképp.

          • Hát nem tudom, lehet, hogy csak én voltam nagyon béna, és túl kevés volt a bevitt szénhidrát. Miután a Mens Mentisből kaptam egy jó kis tápanyagszámító excelt, utólag lemértem azokat, amiket ettem. (magvakból, maglisztekből készült kenyérpótlók). És alig van bennük szénhidrát, viszont sok (jó) zsír és fehérje.

            • Nálam baleset volt először, tényleg. Még nem sokat tudtam a ketogénről. Akkoriban jelent meg Szendi könyve a paleoról, és én nekikezdtem. Nem vagyok édesszájú egy kicsit se, viszont eleve bírom a zsíros kaját. Egy laborvizsgálat során ketontesteket mutattak ki a vizeletemben, amitől jól meg is ijedtem, mikor megnéztem a neten, mit jelenthet. Aztán megvilágosodtam és megnyugodtam.

              És nekem is elkezdett rendetlenkedni a ciklusom, de tény, hogy fogytam is ekkor pár kilót. Mondjuk, ez nem volt drasztikus. De nem biztos, hogy egy kicsit ritkább, gyengébb menstruáció, az olyan nagy baj.

            • De jó, hogy ezt linkelted. Nos, igen, ez nem paleo, mikor ilyeneket írnak: “Keveset evett, szinte semmi CH-t és nagyon kevés kalóriát vitt be, húst szinte nem evett. ” A férfi (nyilván nem PCOS, hihi) esetében még bennük is felmerült, hogy “mi történhetett a diéta mellett”? Bennem is felmerült volna.
              Véleményem szerint, PCOS vagy sem, ilyen BMI-vel ezek a nők szimplán éheztek a paleon és feltehetően a gyümölcsevést sem vetették meg, ami meg jól betett az IR-nek.
              A mintaétrend pedig különösen ijesztő a sok aszalvánnyal és gyümölcstállal. Én nem csodálom, na.
              Fogyókúrázni is csak ésszel érdemes, mert a túlzott kalóriamegvonás pont a mellékveséket erőlteti, ami a PCOS-ban már eleve krónikusan problémás, nem csodálom, ha fogyás mellett mégis romlott az IR.
              Én nem csodálkozom, hogy így nem működött.

              • A nagy lendületű Fanny bírálata koncepciózus és buta. A fegyelmezetlen, tudatlan, összevissza helyettesítő paleósokat bírálja, nem a paleót.
                Fogalma sincs, mit bírál, be is ismeri, hogy nincs mintaétrend, és nemigen tudja, mit esznek a betegei.
                Alaptalanul állítja, hogy sok a fehérje (aktív fiatal nőknek szinte mindig kevés, paleón kívül és belül), és hogy szénhidrát nélkül nem lehetséges az aktív sport. A crossfitezők jó része paleós, mi az intenzív sport, ha az nem?
                Néhány kipécézett beteg segítségével, egy-két találkozás után bosszút állni a paleón, ciki.
                Ki képes maratont futni, már bocsánat? Ez milyen kérdés? Túlsúlyos meg beteg emberekről beszélünk. Kb. ezerből egy ember tud húsz km-t lefutni, miért kéne?
                Aki glükózhintán ül, aligha fut maratont, legfeljebb tizenöt kilométerenként töltéssel.
                A világ minden pontján kivitelezhető diéta, Mexikó, Japán, ott nincs mákliszt — was? Mindezt abban a korban, amikor az amazon bármit bárhová elszállít? Ez miért szempont? Milyen Mexikó, melyik beteg megy oda amúfgy? Magyar betegnek magyar terápiát.
                Sok idétlen, eltorzított, édesszájú, sütiző, tékozló divatpaleós van, de nekem a dietetikus Fanny gőgje és a szénhidráthoz való ragaszkodása ijesztő.

                Szedjük szét egy Fanny szerint elégséges szénhidrátot evő valaki étrendjét, ott se lesznek rendben a vitaminok, makrók… kb. senkinél. Én is pótlok, a keto flu nem vicces, szigorú magnézium-, kálium-, kálcium-, C-vitaminpótlás van.
                Állati zsírokat dietetikusként kárhoztatni 2015-ben, koleszterinen busongani, hát hömmm.

            • Köszi Liv, a Te hozzászólásod alá valamiért nem tudok írni már. Mindenesetre megnyugodtam, hogy azt írtad, a 160 g-os szerinted jó. Amikor a ketogénról írtatok, akkor nekem úgy tűnt, hogy a 160 g az már nagyon magas. 🙂 Hát igen, így ért félre az ember dolgokat, hogy neki mi a sok meg a kevés….

              • A ketogén teljesen más világ, másik dimenzió. Nincs kicsit ketogén meg nagyon ketogén. Nem kevesebb ch kell hozzá, hanem annyi, amennyi mellett és a temérdek zsírral kikényszeríthető a ketózis. Nem tudom szebben írni. nem igaz, hogy a kemény sporthoz vagy a jó erőnléthez, tiszta fejhez szénhidrát kell.

                Máklisztet tettem a proteinembe, tök finom lett.

            • Na erre mondtam azt, hogy nehéz eligazodnom a sok infó között. Engem ugye most az ottani dietetikusok fogtak a 160 g-os diétára, igaz nem Fanni. De nekem is nagyon gyanús, hogy kortól, súlytól, mindentől függetlenül mindenkinek 160 g. Illetve, a kontrollon mondtam, hogy akkor én elkezdtem súlyzós edzéseket is végezni, és mérem a fehérjét is, ami a szénhidrát mérése mellett már igazán nem kihívás. Erre azt mondta, hogy szerinte ne mérjem a fehérjét is, mert akkor csak a mérésen fogok pörögni, csak koncentráljak a szénhidrátra. Néztem nagy szemekkel, hogy basszus, hát te mondtad múltkor, hogy heti pár pörgősebb órámat cseréljem le súlyzósra, hogy építsek izmot, akkor mégis hogy…?

        • Peter Attia a durva IR-jét javította a ketogénnel.

          Nem tudom, mi a hivatalos álláspont, én egyre inkább azt látom, hogy szénhidrátot azért eszünk, mert megszoktuk, mert egyszerű, mert ez a hagyomány, mert olcsó, kényelmes, csak bedobom a tésztát a vízbe — a makrók junkja voltaképp. A gyors felszívódású szénhidrát, annak is ez a borzalmas özöne senkinek se tesz jót.

    • Testzsírszázalékom alapján nekem már nem kéne menstruálnom. LifeTilt: “Ne menj 18 alá, ne menj 24 fölé.” Nőgyógyász szerint még abban a korban vagyok, hogy az első jele annak, hogy túltoltam a ketogén/sportügyet, az lesz, ha pontatlan a menstruációm, vagy megváltozik. De óramű.

      • Köszi a választ! Én anno, amikor belevágtam a paleóba, főleg itt tájékozódtam: http://thesproutingseed.com/ (az oldal most éppen nem üzenemel, a lány, aki írja, most szült és nemsokára költöznek). Szóval ez egy elég jó kis oldal volt, ahol egészen az alapoktól lehetett felépíteni a diétát és Ally (a szerző) mindenkinek igyekezett válaszolgatni a kérdéseire. Itt panaszkodtak kommentben többen, hogy csinálják egy-két hónapja és leállt a ciklusuk, pedig állítólag ettek rendesen, nem koplaltak. Akkor azt gondoltam, hogy véletlen, meg pechesek. aztán amikor egy orvos felvetette nekem, hogy próbáljam ki, hogy gluténmentesen eszem, szintén megjegyezte, hogy de vigyázzak, nehogy a glutén miatt elhagyjam a szénhidrátokat, mert akkor leáll a menstruációm.
        Én is azért csodálkoztam, mert sehol nem olvastam tudományos alapokon nyugvó véleményt ugyanerről, és gondoltan, hogy veled – aki ennyire beleástad magad a ketogén hátterébe – csak szembe kellett, hogy jöjjön ilyen infó, ha tényleg van ilyen.
        Szerintem világosan átjön, hogy ezt nem propagálod, hanem inkább megosztod, örömödet leled benne, jobb neked tőle, hasznos – ettől én nem fogom számhoz emelni a kókuszzsíros butykost. 🙂
        Én csak azóta olvaslak, hogy komolyabban sportolsz (valamiért akkortájt találtam meg a blogot), szóval nincs viszonyítási alapom, de nekem nagyon tetszik, amin keresztülmész, és nem tartom idegesítőnek, vagy soknak.

        • Hm, érdekes.

          Tényleg annyi a lowcarb és alacsony testzsírú nő, hogy ez így tömeges legyen? Pont a szénhidrát hiánya okozza, nem a kalóriadef icit? Vajon nincs ebben szerepe a fogamzásgátlónak, más környezeti hatásoknak?

          Engem amúgy nem könnyű elrontani, voltam én is PCOS-nak diagnosztizálva, egy nyomasztó, lenyomó kapcsolatban állt le a ciklusom, ott nem ment a terhesség és ott lett Basedowom is. Utólag elég beszédes ez. Viszont engem műtöttek, és aztán már nem volt semmi bajom.

          Azóta semmi. Nekem csontom se tört, soha semmi allergia, székrekedés, influenza, terhességi cukor, semmilyen probléma nem volt se szüléssel, se ciklussal, tényleg semmi. A vércukrom is olyan stabil, hogy ihaj. Nyugalmi pulzusom már 46.

          Úgyhogy nem vagyok mérvadó, még ha tömegesen állna is le a ketogénezők ciklusa, azt is megúsznám. Infóként nem olvastam sehol.

          Meg kéne kérdezni Maria Emmerichet erről a menstruáció-dologról.

          Köszönöm a többit, van ennek a folyamatnak fedezete, nem csak lelkendezés, és már látom, visszanézve, hogy olyanok támadtak inkább, akiknek ez is jobb (mást basztatni, leszólni), mint szembenézni a problémával.

          • Szerintem is a random fogyózás, a drasztikus kalória-visszavágás az, ami a tömeges, meg aztán a nyomában járó mennyiségi és minőségi éhezés, illetve nem utolsósorban az ezzel szoros összefüggést mutató hormonkáosz. Merthogy a tartós és drasztikus alulevés, majd pedig az ennek következtében éhezési üzemmódban tengődő szervezet az olyan, amelyben aztán a ciklus elmaradhat. Sokszor látni azt is egyébként, hogy diétázók a szénhidráttal együtt minden egyebet vagy sok mást is megvágnak és máris ott a vészjelzés a szervezetben, pld. cudar idők járnak, egyedül is sok vagyok magamnak. Viszont az, hogy kinek, mitől, mennyitől, illetve főleg milyen _előzmények_ után, milyen hormonvihar mellett következhet ez be, az nagyon egyéni. Szóval pro és kontra is az a legfontosabb, hogy igazából az vagy, amit a szervezeted tud csinálni abból, amit megeszel.

    • Nem olyan ritka ez ám, sőt. A szénhidrát csökkentése általában alulevéssel jár a kezdetekben (van, akinek krónikusan is), valójában a nem megfelelő kalóriabevitel okozza a ciklusleállást. Ennek természetes oka van, ha belegondoltok, a nők nem menstruáltak éhínség, háború idején, mert nem tudtak volna mit kezdeni az utódokkal. Ez a mai modern kor “áldása”, hogy a nők ciklusa rendszeres (ez elég off, de a mai világban azért kissé ironikus rendszeres ciklusról beszélni, mert a reproduktív korban lévő nők elsöprő többsége nem is produkál peteérést, mert valami fogamzásgátlót szed).
      Tehát csak annyit akartam mondani, hogy egy kalóriaszükségletet fedező bármilyen diétán a nők ciklusa általában rendszeres, ha nem, akkor annak nem a diéta tápanyagösszetétele az oka. A nők, ha diétáznak, eleve hajlamosak éheztetni magukat, és igen, egy kis “no krumpli, no tészta” 1-2 hónapig és a harmadik hónapban meg már nem jön meg. Okosan kell ezt csinálni, főleg a nőknek. Nem egyszerű, szerintem.

      • Nekem egyszer egy pszichiáter mondta, hogy nagy baromság nyomasztani a nőket az óramű pontosságú ciklussal, pláne a 28 napos intervallummal.
        Nem tudom ez mennyire reális szemlélet, de akkor engem megnyugtatott, és bár azóta egy időre eldurvult a helyzet – hetekig elhúzódó pms, ami a low carb-tól, eleinte ketogéntől szűnt meg, állt be 2-3 naposra, és lett 4 napos a menstruációm életemben először, most sem lehet órát igazítani hozzá.

      • Én csak egyetlen példát tudok felhozni, de azt legalább első kézből. Nekem a lowcarb-tól, vagyis pontosabban valamitől épp akkor, amikor egyrészt nem volt gyümölcsdömping, mint most nyáron (tésztát, krumplit, kenyeret amúgy sem eszem évek óta, illetve nagyon keveset), és másrészt épp más, általam általában ehetőnek tartott szénhidrát sem jött szembe, leállt a ciklusom, pedig tuti ettem eleget kalória szinten. Lehet, hogy valami más volt az oka igazából, de nekem nem sikerült mással magyaráznom, a többi, számba vehető tényező változatlan volt.

        • És visszatért, mikor megemelted a szénhidrát bevitelt (minden más tényező változatlansága mellett), akkor visszatért a ciklusod?

          Tudom, teljesen feleslegesen aggódom ezen, de nagyon nem szeretném, hogy elterjedjen, hogy az alacsony szénhidrátfogyasztás, így, önmagában leállítja a ciklust, mert ennek igen kicsi a valószínűsége. A ciklus rendszerességére tényleg sok minden hat, a gyors súlyvesztés, a stressz, a kalóriamegvonás és a hormonegyensúly felborulása a leginkább, de szerintem már eleve evolúciósan megmagyarázhatatlan, hogy egy nő megfelelő kalóriabevitel esetén (jöjjön az bármiből, mammut vagy kókuszdió vagy mittudomén), mondjuk minimum 100 g (vagy írjak 200-at?) napi szénhidrátbevitel hiányában elveszítse a szaporodási képességét.

          • Én azon töröm a fejem, hogy miért pont a szénhidrát.

            A szénhidrátot, hírnevét, legitimitását baromi erős, áttételes és direkt érdekek védik, a médiában emiatt zajlik a harc, ami az édesszájú olyvasók megnyugtatásával együtt agymosásszerű lesz. Nem kételkedem az újságírók jóhiszeműségében, szóval nem szándékosan hazudnak vagy tévesztenek meg, ők öntudatlanul részesei a nagy szerkezetnek.

            • Nem tartozik az eredeti problémafelvetésemhez, de miért védené bárki a szénhidrát legitimitását? Szerintem egyszerűen csak beleszokott emberek sablonszövegeiről van szó, nem hiszem, hogy valami nagyobb összefüggés állna a háttérben. (Arról hallottam – még anno szerves kémia előadáson -, hogy a mesterséges édesítők mögött nagyon komoly lobbi áll, pedig több közülük rákkeltő.) Az édesszájú, zugnassoló olvasó körülhízelgése szerintem ugyanúgy a clickbait journalism mellékterméke: olyat kell írni, amit elegen olvasnak, ahol jó sok a kattintás. Lustaság, tájékozatlanság, érdektelenség állnak inkább a háttérben, mint a tésztagyárak, csokoládémárkák és fogyasztócégek lobbija.

              Ezt most találtam:
              http://www.nataliejillfitness.com/problem-with-low-carb-diets/ –> elég hosszú cikk, de érdekes dolgok vannak benne. Nem állítom, hogy feltétlenül mindenben igaza van, inkább csak jó tájékozódni, új nézőpontokat megismerni és itt sokkal találkozni.

              • A gabona és a kenyér szimbólum, versrészlet, Himnusz-szöveg, szakrális jelkép, a háromnegyed mezőgazdaságunk megélhetése, a fél földterületünk, gazdasági érdek: kereskedelem, szektorok adóztatása, agrártámogatás, élelmiszeripar, a kereskedelem és az éttermek, menzák kínálata, minden összefügg. Nem tartom összeesküvésnek, tartom viszont bonyolult, sok szálon érvényesülő, zavaros, mindannyiunk életét meghatározó érdektömegnek. Ugyanúgy, ahogy egy alapvetően bortermelő nemzetet nem fogsz átszoktatni “de hát ez egészségesebb!” felkiáltással a sörre vagy a narancslére, vagy egy tehéntejben erőset a kecsketejre.

                Amerikában a carblobbi nagyon erős, a cukor mint gyarmati áru eleve kőkemény tőkések kezében volt, de a gabonalobbi is létezik.

                A kattintásszámon túl az olvasó megnyerése, kérdései és gyanúi elaltatása is szempont. És aligha fog a glutén ártalmas hatásairól értekezni a cikk, ha a szembeoldalon müzliszelet-reklám van. Nagyon is összefügg.

            • Kulturalisan a mi szent tehenunk a szenhidrat. Masreszt az aktualis viszonyok kozott szenhidrattal (ertsd: tulnyomoreszt, alapvetoen) etetni embert, allatot – rovidtavon – olcsobb. Az elelmiszerarak (viszonylag) alacsonyan tartasa meg gyakorlatilag hatalomgyakorlasi kerdes.
              A cikkbeli low carb piramis nemigen low carb, illetve a low carb kovetkezetesen osszecsuszik a very low carb-bal.
              Amugy itt egy komoly, gyerekkori elhizassal is foglalkozo endokrinologus, aki sok fontosat mond a kulonbozo makrok anyagcserejerol, szenhidratokrol, cukorrol es ehhez kepest az ellemiszeripar jol felfogott erdekeirol is: https://www.youtube.com/watch?v=nxyxcTZccsE

          • Hát ööö, ha már tudományosan nézzük, akkor a példámmal az a nagy gond, hogy nem megfelelően dokumentált. Persze visszatért egy idő után, de azért az tény, hogy nem írtam g-ra pontosan a szénhidrát-bevitelt (mert nem volt rá okom). Inkább visszavonom a tanaim, és megkövezem magam, jó? Vagy majd végzek kontrollkísérleteket (de csak akkor, ha már a kertünkben leértek a gyümölcsök), és beszámolok.

    • > Még anno paleo diétázók között olvastam egész sokaktól, meg orvosok is emlegetik sokszor, hogy hát no szénhidrát, no menstruáció.

      > Még el se mennek vele a ketogéniáig, csak egy kis no tészza, kenyér, zabpehely, krumpli.

      szinte kizárt, hogy az legyen, még nótészta nókenyér üzemmódban is egészen sok szénhidrátot megeszel (szénhidrát ≠ fehérliszt). plusz a menstruálciókimaradás inkább az általános alultápláltság jele. persze lehet paleoid módon éhezni, ha nem eszel elég kalóriadús ételt, és biztos sokan el is követik az a hibát, hogy főleg ha fogyni akarnak.

  2. Baromi jó ez a kép! De hogy a témához is hozzászóljak: nekem a lúgosítás “jött be” például gyomorégés ellen. Nagy adag magnéziummal. De, persze, egyszerűbb beszedni a savlekötőt, mint egy hétig kibírni cukor, kávé, alkohol, hús stb. nélkül. Nekem ez az évente egy-két hét lelki kihívás is. Kibírom-e? Kibírom, megtisztulok. Átviszem a diétás tapasztalatokat a mindennapokba. Bár a családon nehéz “átvinni” a köleses, hús nélküli rakott kelt. Pedig nem is volt olyan rossz. Tényleg. 🙂

    • A magnézium és a lugosítás hogy jön össze? A gyomorsav lekötés nem lugosítás abban az értelemben, ahogy semfényvesztők ezt a szót használják.

  3. Én is “fürgén, vígan” akarok!!!! Én 57 évesen kezdtem el balettozni, azelőtt semmit nem mozogtam, és paleoval együtt hihetetlen változást hozott – mondja a lányom. Mindenem mozog, semmi nem fáj, ilyen állapotban még sosem voltam, pedig két nap múlva leszek 60. Most mégis áttérnék a ketogénra, mert az alvásproblémákban nem hozott a paleo megoldást és az energiaszintem is elég alacsony mozgás előtt és nagyon szeretnék még intenzíbb edzésre váltani. (Utána gyakran van eufórikus érzésem, tényleg!!) Nekem is az a célom, hogy szép, egészséges öreg legyek, de addig még egy izmos balettos láb a megcélzott jövő!!! 🙂 Kedves Éva, nagyon figyelek, köszönöm.

        • REGGELI

          A kakas forgó szavakat szól,
          a néni a tyúknak magot szór
          s a kenyerek erősen, bízva,
          kelnek,
          harangszó ömlik a Tiszába,
          frissen, nyujtózva kel a lárma,
          derékig mosdok s a vizet
          reápacskolom fejemre.
          Oly hűsen, tisztán símul hozzám,
          úgy ring a tálban, úgy zenél,
          mint a danoló lányok melle.
          Kitárt ajtómon szellő jön be,
          szaglász, vigyorog diadallal
          s mint rozsvetésben kisgyerek,
          édesen rúgkapál hajamban.
          Álmomban kazalról gurultunk,
          rózsámmal bukfencet vetettem,
          tótágast állnék most is én,
          de már munkába kell sietnem.
          Fürgén, vigan viszem magam,
          most úgyis én vagyok a legszebb
          és szépet, tisztát kell már egyszer
          fölmutatni az embereknek.
          Szeretnek majd, ha eljövök,
          szeretnek, mert közöttük voltam,
          együtt jártuk a széles utcát,
          zápor előtt velük loholtam.
          Az apókkal és az anyókkal,
          akik ráncaim tervét hordják,
          fiúkkal – s lányokkal, kik munka
          után a mellüket kibontják.
          1925. márc./1928.

  4. Én azt vettem észre, hogy amióta nagyon tudatos étrenden vagyok, és 3 óránként kell ennem, valahogy eltűnt az étkezés “szépsége”, most már csak szimpla tápanyagbevitel. Mint amikor beveszem a vitaminjaimat. Ami egyrészt rossz, másrészt nyilván jó, hogy nem úgy gondolok az evésre, mint élményre, eseményre, ezáltal sokkal könnyebb betartani a szabályokat. Mondjuk sosem voltam egy ínyenc, de így, hogy “kell” ennem, valahogy jobban tűröm a monotonitást is, simán elvagyok 2-3 napig ugyanazokon a kajákon, és nem is vágyom másra. Ti diétázók hogy vagytok ezzel? Egyébként a fenti előírt 160 g-os szénhidrátos diétát egészítettem ki nekem való testépítő diétával, ld. izmosodás. 🙂 Kb ilyen, de megemelve a szénhidrátot 160 g-ra:
    http://shop.builder.hu/kaloria.htm4?etekid=189&act=mutat&minta=1

    • Fú, én meg olyan éhes tudok lenni, edzés után meg nagy ritkán, amikor tényleg, és ezekkel a minimáladagokkal, amire a ketogén kötelez, eltűnt a csömör, a nyűgös mindenmindegy, azteszemamitakarok, olyan hálás vagyok az Életnek, ha jól vagyok lakva, jó zsírokkal a gyomromban.

    • Nekem meg pont fordított irányban változott az evéshez való kapcsolatom, tegnap reggel öttől este hétig a hűtőben pihenő füstölt makréla gondolata éltetett. Ez azért durva, mert nagyon sokáig én is úgy voltam vele, hogy az evés szükséges rossz.

      • Fenchurch megkérdezhetem, hogy mi hozta meg a változást az evéshez való kapcsolatodban? Sajnos én még most is legtöbbször úgy vagyok vele, hogy az evés szükséges rossz. Bár néha -általában amikor a gyerekkel ketten vagyunk itthon- már megkívánok úgy igazán egy-egy dolgot, lazacot mustárral, füstölt tofut, túrót gyümölccsel.

        • Exférj egy kifejezetten érzéki élvezeteket – köztük evés – fontosnak tartó és élvező ember volt, aki viszont külső hatásokra próbál ez ellen küzdeni. Szóval ha valami finomat főztem, sosem tudtam előre, hogy kolbász vagy korbács jár érte. Mostani kedves pedig felvállalja, hogy szeret enni, élvezi az ízeket, és akkor már így vele nekem se ciki. A legnagyobb poén az, hogy ugyanazon a menün, ami mindkettőnknek kielégítő és élvezetes, ő fogy, én meg hízom.
          Azt itt tanultam meg vén fejjel, hogy ha valamit nagyon megkívánunk, akkor az biztos fontos, és nem ciki hajnali háromkor szalonnás rántottát sütni magamnak.

        • A mustár (négyféle van itthon, csak azért nem öt, mert az egyik elfogyott), füstölt tofu, meg a túró nekem mindig a luxus volt, rajtam kívül senki más nem szerette, egyszer egy évben vettem-ettem. Most meg az ember gondoskodik róla, hogy ezek mindig legyenek itthon, én még mindig rálegyintek, hogy nekem ez nem jár. Meg az olajbogyó.

    • MiyaMano:
      több éve már naponta csak egy igazi étkezésem van. Reggel csak pár szem gyümölcsöt vagy zöldséget eszek, ha ez nem oldható meg, akkor hosszú feketét üresen.
      (Ha egyik sem elérhető, akkor durva vagyok, mint a lópokróc.)
      Kilenc óra előtt főleg sós szalonnát, füstölt halat, házisajttal, téliszalámival, színhússal, kenyér nélkül, sok növénnyel. Délben rendes ebéd, lisztes dolgok mellőzve. Sok leves. A nap hátralévő részében, ha nagyon éhes vagyok akkor 1 almát. Bevállt. Ha építési vagy izzasztós munkát végzek, akkor a zsíradag emelése vagy vajat magában. Melegvíz csak akkor éri habtestem, ha hajat mosok.
      Nem vagyok sem agybajos, sem cukorbajos.
      Évek óta 93 kiló és 193 centi.

  5. Minden kérdésre szívesen válaszolok, ami az én dolgaimmal kapcsolaos, de nem akarok tanácsot adni, felelősséget vállalni, más helyett fejet törni, neten keresni, senkit meggyőzni, vagy ilyesmi. Magamról és a megértéseimről szeretnék mesélni, nyugiban. Mindog szomorú, amikor a kérdezgetésből véleményezési kényszer, “szerintem ez nem jó”, leszólás, egyigazútkeresés lesz. Tényleg kerüljük el most. Én nem akarom, hogy te ketogén legyél vagy sportolj, te akarod, ha akarod.

  6. Miért diagnosztizálják őket PCO-snak? és mi van velük akkor?

    Előrebocsátom, nem vagyok endokrinológus.
    Menstruációs problémák/infertilitás hátterében gyakran áll pajzsmirigy-alulműködés, ami gyakran jár súlyproblémával, de nekik az androgénszintjük általában pont alacsony (PCO esetén ez magas), inkább hullik a hajuk. Ez a probléma is okozhat cisztákat az ováriumban.

    Mellékvese túlműködés (fizikai/életviteli/lelki stressz miatt) hasonló tünetekkel jelentkezhet. Ha még nyugtatót is elkezd szedni a beteg, még tovább rontja a helyzetet. Sőt, itt még az androgén szint is magas lehet, ami még inkább nehezíti a pontos diagnózist.

    Mindenki, aki korán kezdett fogyókúrázni (evészavar), nyugtató/Red Bull hinta a húszas években simán végződhet egy PCO-s képben a harmincas évekre. Ezek mind krónikus neuroendokrin kiégések, amelyeken egy kalóriacsökkentett megszorítós paleo szerintem rengeteget ronthat, egy 160 grammos 3 óránkénti evés meg maga a gyógyír.

    Egy igazi PCOS szépen gyógyul egy 50-100-as diétán is, magnéziummal, inozitollal, EGCG-vel, omega-3-mal, cinkkel, multivitaminnal, sporttal, megfelelő mennyiségű alvással kiegészítve. 🙂

    • ‘Menstruációs problémák/infertilitás hátterében gyakran áll pajzsmirigy-alulműködés, ami gyakran jár súlyproblémával, de nekik az androgénszintjük általában pont alacsony (PCO esetén ez magas), inkább hullik a hajuk. Ez a probléma is okozhat cisztákat az ováriumban.’

      Ezt rólam is írhattad volna. Androgénem egy hormonteszt (online) szerint alacsony, mensi probláim is voltak, és gyakran hullik a hajam.

    • Liv, nekem is javasoltak inozitolt. Szerinted azt meddig kell szedni? Pont holnap megyek kontrollra, kíváncsi vagyok mit fog mondani a doki. Illetve, én (még) nem vagyok diagnosztizált PCOS-es, de holnap remélem minden kiderül. Ha nem vagyok PCOS-es, de gond van a szénhidrát anyagcserémmel, akkor is kell szerinted szedni?

      Most már, hogy ennyire kivesézzük ezt a témát is, leírom, hátha tanulság másoknak. 8 évig szedtem fogamzásgátlót, majd miután 2 ismerősöm is trombózist kapott tőle, úgy döntöttem, abbahagyom. Februárban hagytam abba, azonnal brutális módon elkezdett zsírosodni a hajam. Áprilisban hullani is kezdett. Elmentem egy hajgyógyászhoz, akit a neten találtam, aki azonnal vágta, mi lehet a háttérben, ő irányított a Mens Mentisbe, mondta, hogy nézessek D-vitamint, prolaktint, és csináltassak terheléses cukorvizsgálatot. Annak a végén elájultam (120 perces cukor: 1,9). A hajgyógyász szerint valószínűleg már évek óta gond volt az anyagcserémmel, de a fogamzásgátló elnyomta a tüneteit – szerinted is van ilyen? Utána belgyógyász, millió más vérvizsgálat (4. és 20. napi hormonok, pajzsmirigy hormonok, stb.), mert a 3,6-os TSH-mra azt mondta a belgyógyász, az egy öregasszony TSH-ja. Megnéztem 10 évre visszamenőleg: már 10 éve is ennyi volt, amire a háziorvos azt mondta, tökéletes a vérképem, mert referencia értéken belül van. Szuper… A hajam fele kb. kihullott, önértékelés romokban, levágattam jó rövidre, így többnek látszik. 🙂 Önértékelés helyreáll, diéta tart, izmot épít. 🙂 És holnap remélem végre kapok egy diagnózist! Eddig csak a találgatás ment, ugye.
      Szóval ha vissza tudnám pörgetni az időt, a mai eszemmel nem szednék fogamzásgátlót.

    • meg aztán a pco nem= pcos.
      a pco diagnózis véleményem szerint az, amikor van egy uh lelet, amin tele van a petefészek cisztákkal.
      a szindrómához meg mindenféle más indikátorokat is néznek, aztán ha megvan belőlük elég, akkor lesz oda az az ‘S’ is. (és nekem olyan érzésem van, hogy kicsit olyan ez, mint a bonyolultabb pszichiátriai diagnózisoknál a spektrum: messze nem biztos). van olyan barátnőm, aki pco-s, menzeszproblémákkal, de az inzulinjával semmi gond nincs. nekem meg tűpontos a ciklusom, de cukorfüggő ir-es vagyok és androgéntúltengésem van. (és tíz éve a helyi nőgyógyász simán rám mondta, hogy pcos, nem lesz gyerekem, érdemi diagnosztikai eljárások nélkül.)

      • Cystás lehet az ovárium több okból is, de azt nem PCO-nak nevezzük, vagy hát nevezhetjük, de félrevezető, mert 100 nőből mondjuk 80 nőnek vannak cisztái, de csak 3 PCOS-es.
        A PCOS-hez 2 kritérium kell 3-ból és a barátnődnek megvan kettő (ciszták és menses problémák), neked is kettő (ciszták és androgén). Tudtommal manapság androgén túltermelés (egyéb okokat is kizárva) nélkül nem is lehet PCOS-t kimondani diagnózisnak.

        Az inozitol nagyon jó erre a betegségre, az alacsony inozitolszint sokak szerint kulcsfontosságú. Mivel szénhidrát anyagcserezavarban szenvedőknél is nagyon alacsony, ezért szerintem akkor is jó hatással lesz. Nem tudom, meddig kell szedni, de mivel egy B-vitamin féleség, szerintem hosszú távon is tolerálható. A tojássárgájában is van belőle elég sok, ha jól emlékszem.

        • de nekem nincsenek “poli-cisztáim”, csak több petém érik egyszerre… a legutóbbi uh-n (több éve) talán 3-4 érőfélben lévő volt max.

          inozitolt én is olvastam, tervezek élni is vele. volt már egy köröm a króm-fahéj-szuperrostokkal is (azokat ugye kifejezetten az inzulinra), de nem szedtem rendesen, nincs saját, hosszútávú tapasztalat. (bár azóta, hogy hébe hóba ettem őket, csökkent a mérhetetlen cukoréhségem, persze aztán lehet hogy a nyár miatt csak más kajákra, italokra fókuszáltam)

    • Hályog hullott le a szememről.
      Van egy ismerősöm, aki még nincs 30 éves, kifejezetten vékony és PCOS-t diagnosztizáltak nála. Egyetemi évei alatt siralmasan étkezett. Nem fogyókúra céljából, hiszen sosem volt kövér hanem a kollégista élet, vizsgákra készülés, és ezek mellett az evés teljes elhanyagolása miatt.
      Mellette próbált versenyszerűen sportolni, Hullámzó eredményességgel.
      Eddig valahogy az a kép élt bennem, hogy a pcos betegek túlsúlyosak, ritka kivétel ha nem. Most Livnek köszönhetően megértettem a hátterét.

  7. A csökkentett szénhidrátmennyiség mindenkinek jót tesz szerintem, de ezt már túl sokszor írtam, és egyébként is túl sokszor mondom az életben is.
    Nem szoktam erőltetni, csak elmondom, úgy tanácsként, ha valaki panaszkodik hízásra, rosszkedvre, erre-arra, bármire.
    Nem univerzális gyógyszer, de rengeteg mindent megold.
    Erőt ad, jól vagy tőle, mozgással együtt pláne.
    Nekem mondjuk a menstruációmat is rendbe tette, nincs az a görcsös fájdalom, pontos, mindig figyelem, mert a menstruáció azért egy jó mérce arra, hogy hogy vagy.
    Nem tudom már, hogy hol olvastam, hogy “Miért szereted a menstruációdat?” vagy valami ilyesmi, hát azért, mert ha a menstruációm oké, akkor valószínűleg én is elég okén vagyok.
    Szóval ezért.
    Kár démonizálni a low carbot meg a ketogént, kicsit szomorú ez, de mindegy is, betudom annak, hogy a hagyomány mindig nagyon erős befolyásoló tényező, a hagyomány meg az, hogy “szénhidrátot szénhirdráttal”.
    De akinek jó a ch csökkentés, az pontosan tudja, hogy neki miért jó, ez a lényeg.

  8. Eszkimó asszony fókát evett, magyarok mangal ilonát ettek. Dolgoztak, küszködtek, a tüzifával kétszer melegegedtek. Most irodai munka van és a stressz miatt hatalmas étvágy.
    Fizikai meló nincs. Nem tudják elégetni a táplálékot, mert nagyon könnyű lett az élet: infrstruktúra, csomagolt élelmiszer, gépkicsi, hitelre mindent. Nem kell már semmibe sem verejtéket nyomatni. Egymásba sem.
    Táptól, disznóvá lészen. Szellemi mosléktól is.

    Megyek aludni, mert ebből a kommentből baj lesz…

  9. Hú ezt most tök érdekes volt egyszuszra végigolvasni – nem helyettesíti a témában való elmélyedést, de most már nagyon helyökre tűnnek kerülni a miértek, a hogyanok, a részinfók. Viszont ami a tömegek számára megoldható dolgokat illeti, ilyenkor is világos, hogy ennek bizony mindenkinek egyenként kéne utána mennie a saját testével kapcsolatban, mert bár van számos mindenki számára érvényes szabály és törvényszerűség, a finomhangoláson sok múlik, az meg attól lesz jó, ha pontosan tudod, honnét indulsz és mire hogyan reagálsz.Félek, akik a közös képviselő 2 db A4-es beszámolóját se követnék részleteiben és tényszerűen, hogyan boldogulnának ilyen ismeretanyaggal és következetes, természettudományos (hm, igen, istenítik sokan a természettudományokat, aztán felnyalnak lustaságból minden fészen keringő hangzatos hüleséget…..) alapossággal felépített, a bizonyíthatóság kritériumait teljesítő programmal. Pedig nyilván mindenkinek megérné- ki nem akarna fájdalom és egy rakás tömegeket nyomorító probléma nélkül élni, ami lehetővé teszi, hogy kevesebb félelemmel nézzünk az öregedés elé.

    Persze részbe anyagi probléma is, de félek, a fő gátak nem ott vannak sokaknál, akik egyáltalán végiggondolják.

    • Testtel komolyan, tudatosan, választási lehetőségek közepette, valóban önállóan informálódva foglalkozni, állapotán jelentősen javítani, kevesebbnek kinézni van olyan luxus, mint egy BMW. Pedig én a böjtöt, a kalóriafelezést, a mezítáb futást és a hidegtűrést ajánlanám, ha valaki jobban akar lenni, nem a Nike dresszt és a szépen csomagolt proteint…

        • …és akkor mi van? Nem fűben futok amúgy, hanem kicsit köves, inkább földes erdei ösvényen.

          Sok minden visszatarthatna, de hát van ez-az, bonyodalom, kockázat, sérülésveszély, ami a sporttal jár. És nem tart vissza az sem.

          Most nem azért, de amióta élek ezzel az értágítós edzés előtti szerrel, és itthon ittam meg, hogy ne kelljen alvinni a zacskót meg ott keverni, ez ugye pumpálja a szívet, és ez után egy törött porcelándarabba sikerült belenyúlnom a szemetesben kotorván, és akkor valami ötven percig nem tudtuk elállítani a bagatell vérzést. Na, ebből van tanulság, ezt inkább mégis a teremben keverem és iszom, mert mondjuk egy biciklis esés nem volna vicces “belőve”. Ilyesmivel mérséklem a kockázatot.

        • Én már léptem bele. Füves pályán futottam, szerencsére ment az öntözőberendezés, néhány percig hűtöttem hideg vízzel, aztán futottam tovább.
          Aki nem allergiás a csípésére, annak nem egy tragédia.

        • Mondd már. Épp most csípett meg egy darázs a felkaromon. Berepült a póló ujja alá, az meg valahogy rászorult, ijedtében csípett. Szegény méh egyébként is rosszabbul jár, én őt szoktam sajnálni. A méhméreg reuma ellen jó állítólag.

      • Amitől én igazán félek, az a nyomás a kölykökön. Akik egy csomó mindenben, kajálásban főleg, leginkább a tilalomfákat látják, tele a bolt vele, anya azt mondja ez mégsem élelmiszer, mások meg tömik két pofára, megkóstolva nem ijesztő, na akkor ezt hogy?

        Ők még nem olvassák végig a tudományos hátteret, egyszerűsítésben előadva nem úgy megy át, nem akarnak folyton visszautasítani sem (hát kiket kínálnak csokival, sütivel folyton…), főleg nem szeretett személytől, problémáik még azért csak extrém esetben vannak (amikor már gyerekkorban elhízik, amikor minden sport bukta, azért most még olyan sokan nincsenek tán), nem fáj semmi, rövid távon általában úgy tűnik, nincs következménye.

        Mondjuk az ötévesem felnőttet megszégyenítő okossággal vágta a lukas fog és a korábbi étrendjének egyes elemei közt az összefüggést, de azért ha döbbenetes is a javulás (nem is csak fogyasztásban, hanem az ilyen cuccok utáni nyafogásban, ami eltűnt….), nem aszkéta ő sem, hanem egy ötéves, aki nem akar több lukas fogat azért.

  10. Amikor Szerencsen dolgoztam, akkor volt lehetőségem elmenni a Nescafe gyárába…a porkávét úgy csinálják, hogy a szemeskávét lefőzik, az oldatot besűrítik, beszárítják, őrlik, majd csomagolják.
    Utána pedig kempingfőzőn vizet melegít nyeles ibrikben és 2 kanál porkávét hozzákever.

  11. Kérdezhetek?
    Mindig is szar koleszterinnel mit gonodlsz a ketogénről?
    Kicsivel ettem csak több zsírt a szokásosnál, és pusztulatosan fos lett a koleszterinem, minden eddiginél szarabb.

    • Csak kérdezek: epetermelésed hogy van? Milyen volt a zsír (van, ami fokozza az epe ürülését, van, ami nemigen, ha jól tudom). Rostosat mennyire ettél? A koleszterin epesavakká alakulva, majd ebben a formában a bélből távozva is ürülhet, de ehhez egyrészt a bélbe kell jutnia az epének, másrészt – pl. rosthoz kötődve – ki is kell ürülnie. Konkrét tanács azért: egyél tojást a zsiradékkal, az fokozza az epe ürülését. ÉS sok slátát.

    • Szívesen segítenék, de nem értek hozzá, és nem is vállalok ilyen tanácsadást, nagyon melléfognék.
      Hány éves, mikor végzett az az orvos, aki aggódik?
      Mozogsz?
      Szarul is vagy, vagy csak az adat aggaszt?
      Kalóriacsökkentés vagy csak zsírnövelés volt a változás?
      Livet, sue-t kérdezném a zárt sportrovatban, ők ott aktívak.
      Vagy keress rá, angolul, cholesterol level+ketogenic.
      Nekem rendben van a koleszterinem, eddig három nagylaborom volt a ketogén mellett. A jó emelkedett, a rossz stabil maradt.
      Annyit biztosan tudnak a nálunk boldogabbak, hogy nem a telített zsír a túl sok koleszterin fő oka. A koleszterin önmagában nem baj, hasi zsírral és a szokásos mozgásszegény, urbánus életmóddal a baj.
      Ma már valahogy több szó esik trigliceridekről, mint a koleszterinről.
      Az intenzív mozgás következtében száguldó vér egyébként minden szart lemos az érfalakról, az utolsó hajszálerekig.

      • 35, az orvos 40-50 közt, de nem is az a gond, hanem egyrészt fixációja van a koleszterinnel, és mindenképp sztatint akar velem szedetni. Én nem akarok sztatint szedni 35 évesen, nagyon sok rosszat hallottam róla, dietetikus sem ajánlja. Ilyen laboreredénnyel nem merek elmenni se hozzá. Másrészt összkoleszterin 8, LDL 4,5 az nagyon magas. Mindig is rossz volt, 6 körül, de csak annyi változás volt, hogy 2 hétig több zsírosat, zsíros húst ettem (nem volt kalóriacsökkenés).
        Hasi zsírom kicsi van, tulajdonképpen csak ott van, mert vagyok össz 50 kiló.
        És az utóbbi 3 évben intenzívebben mozogtam, mint valaha. Igaz csak heti 2×2 órát, de rendes durva aerob ugrálás.
        Az meg rajtam nem segít, hogy a vér lemossa a plakkot, mert eleve a koleszterinnek nem kéne ilyen magasnak lennie…

        • Nymphalis, ez a koleszterindogma ez jó erős és a statinokkal tényleg nem árt csínján bánni, legalábbis ha nem bevételed van belőle :D. Ahonnan én látom, onnan az látszik, hogy nem, a koleszterincsökkentés és annak ilyen módja nem csökkenti a szívbetegség kockázatát, sőt egyre másra azt találják, hogy azok élnek tovább, akiknek magasabb a koleszterinszintje. Hogy ne legyek ilyen bombasztikus, mondom tovább úgy, hogy a koleszterinszinteket high fat – low carb diétával optimalizáló svédek ( erre érdemes sokat olvasni felőlük: http://www.dietdoctor.com/category/health-problems/cholesterol) közül származó háziorvosom nem az össz- és nem is az ldl-t nézi önmagában (egyszerűen szólva az ldl-ből is kettő van és abból az egyik jobb, ha kifejezetten magas, a másik meg jobb, ha nem), hanem az ldl-nek a hdl-hez viszonyított arányát, közben trigliceridre szintén rákacsint, ahogy az éhgyomri inzulinra is. Írod, hogy az utóbbi időben ettél sok zsírosat: nem önmagában a zsír számít, hanem az is, mi egyébbel esszük (ezt nem igazán tudtam kivenni, hogy mi egyebet eszel), illetve, hogy milyen az ellátottság egyes kapcsolódó zsírsavakból, tápanyagokból. Ha hasonló lenne a problémám így laikusként az eddigi tapasztalataim és olvasmányaim alapján azt hiszem elsőre kihagynám a gabonákat, általában a gyors, finomított-feldolgozott szénhidrátokat, a cukrot, főleg a fruktózt, talán egy az egybe egy időre a gyümölcsöket, ennék hihetetlen minőségű, állati eredetű omega-3forrásokat (nem tenyésztett, nem napraforgóolajos halat), megméretném-kipofoznám aD-vitaminszintem (lehetőleg A- és K-vitaminokkal karöltve), sok nyers, erjesztett növényt, azok rostját halmoznék a tányérra, illetve HIIT-eznék. És, ha az összkép lehetővé tenné ketogénre venném a figurát. A téma talán legjelentősebb kutatói, Phinney és Volek szerint, illetve vizsgálataik alapján a ketogén első 10-12 hetében egy átlagos étrendről érkezőnél általában hirtelen minden rosszabb lesz, koleszterin, triglicerid, zsírsavanyagcsere-mutatók, aztán az adaptáció mélyülésével (és főleg az inzulinérzékenység javulásával) egyszercsak optimalizálódik a koleszterinhelyzet is. (Ha szeretsz ilyesmiről olvasni, ebben a könyvükben nagy részletességgel foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel: http://www.artandscienceoflowcarb.com/books/)
          Amúgy Mao-n B@laicza E. már biztosan nem fél a koleszterintől (nem rokonom vagy üzlettársam), de biztos vagyok benne, hogy csak lemaradtam és már sokkal többen fordítanak hátat a statinoknak.
          Ha meg mindig szar volt a koleszterin, akkor lehet dns-t is fejtetni (vannak ilyen tesztek, orvos megmondja), ott kibukhat az is, hogy te olyan vagy, aki nem győz mindenféle zsírral és akkor lehet finomhangolni.

          • Hűha sue, nagyon köszi a részletes és komoly választ. Elkezdtem nézegetni a high fat-low carb oldalt is. Pontosítva a helyzetemet, az összes koleszterinem (össz, LDL, VLDL) és a trigliceridem is foscsi volt eddig is, de még a határértéken (HDL normál). Finomított szénhidrátot, cukrot már nagyon régóta nem eszek, gyümölcsöt kb. heti egyszer. Nagyjából tejterméken, halon és zöldségeken élek évek óta. Na most ez szerintem annyira alapnak nem olyan rossz, hogy ehhez 1-2 hét zsírosabb húsféle az átlagos-de-már-rossz szintről minden eddiginél feljebb emelje az összes vérzsír+koleszterinszintemet, hogy az az orvosom és egy csomó cikk szerint is már a “nagyon magas” tartományban legyen…. Mozognom lehet, hogy többet kéne, az igaz. De nem értem az okot, meg főleg nem akarok sztatint szedni, csak mert az orvosom hülye, és veszekedne velem (mint mindig mindenen), vagy mondjuk nem írná fel a fogamzásgátlót ha elutasítanám a sztatint, trombózisveszélyre hivatkozva. Tudom, menjek másik háziorvoshoz, de honnan tudjam, hogy kihez érdemes, és kinek nincsenek ilyen idióta berögzülései.

            • Nem firtatásként, nem világos, hogy most szeded-e, de lehet ám olyan is, hogy a tabletta lövi meg a koleszterint, mármint a fogamzásgátló. Lehet egy kísérletezést megér.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s