már beszélgetni se lehet

Panaszolja huszonkilenc éves fiú ismerősöm.

Hosszan beszélgettünk erről. Hogy neki milyen frusztráló, hogy odalép egy lányhoz, és próbál vele szóba elegyedni, és olyan elutasító és gyanakvó a lány. Bármely lány, bárhol. Miért van ez.

Mondom, Laci (igazából persze nem így hívják), te nem beszélgetni akarsz, és ezt a lány nagyon jól tudja. Mindenki tudja a kódokat. És olyan lányhoz lépsz oda, akihez már sokan odaléptek hasonlóképp, és kérdezgették, hogy milyen zenét szeretsz, van-e barátod, neked milyen férfiak tetszenek, kissé vagy nagyon is átlátszó esélylatolgatásként. Világos, mire megy ki a játék, az is, hogy te is sokaknál próbálkoztál már így. Mindenki tudja, hogy te most “ismizel”, szeretnél valamit, sikernek éled meg, ha megadja a telefonszámát. Bővebben…

mert ilyen

A should, emlékeztek még? Milyen rég nem írtam a shouldról.

Hogy milyen legyen az a valami, milyennek kell lennie, mit szeretnénk, és azt hogyan kell elérni, és mi akadályoz abban, és akkor arról sokat és negatívat beszélünk, mert az a gond, azért nem megy, ki a bűnös, ki a felelős, és így akarunk valamit folyton, borzasztó. Vagy, ami szintén elég gyakori,  nem akarunk semmit, mert még az is nehéz, de egyes, jól megnevezhető dolgok hiányától szenvedünk krónikusan.

Akarunk, feszülünk folyton, és ezen én csodálkozom. Örök elégedetlenségben mindig ellene menni a történéseknek? Minek?

Hát hiszen a dolgok történnek. Izgalmas és bölcs dolog csak várni, figyelni. És ha helyzet van, lelkes igennel reagálni.

Te meddig izmosodsz még? Nagy izmokat akarsz? Bővebben…

önös

melléknevek sorozat 22.

előtagból? személyes névmásból?, -s képzővel

-s: ‘valamivel való ellátottság’

Esett az eső tegnapelőtt, órákig, hevesen. A fogason didergünk fölfelé, bringások.

De szar ez az eső.

Hm, igen.

Nem tudom, bennem így Medárd másnapján valami egész más van. (Medárd napján hogyha esik, negyven napig mindig esik, Medárd napján pont nem esett.) Először is, röhögök magunkon: az ember járt a Holdon, nanotechnológia van, szívátültetés, Kierkegaard, mégis kiborulunk egy ilyen hétköznapi eseménytől, mint az eső, és az emberiség egyébként is képtelen egy egyben lejövő alumínium tejföltető megalkotására vagy egy okés karácsonyfatalpra. Bővebben…

mit üzen tess holliday?

2015. júniusi bejegyzés, újra aktuális, mert Tess Cosmo-címlaplány lett Amerikában

Ezt olvastam vasárnap.

http://kirkee.kinja.com/fuj-a-koverek-betegek-reakcio-a-444-tulsulyrol-szol-1708957607

Nagyon feminista, okos alternatív meg minden, de én már úúúgy unom, hogy ezt jelenti a feminizmus. Bővebben…

versenyistálló

A fiam tizenhárom és fél éves, én meg tanár vagyok, és van egy csomó ismerősünk, akikkel szoktam beszélgetni.

De hogy ez így, ekkora méretekben megy, arra csak most jöttem rá.

Hogy ez itt a cél, ez a deal, ezek a keretek. Az egésznek a logikáját, önmagát préselő voltát és kétségbeejtő kockázatait én csak most látom át.

Hogy tudniillik az elit általános iskolákban micsoda hajsza folyik a jó bizonyítványért, a felvételiért és a még jobb gimnáziumba való bekerülésért. Bővebben…

ocelotmintás

melléknevek sorozat 21.

A nemzetkarakterológia veszélyes terület, az előítélet méltatlan és sokszor romboló, félre is visz. Az emberek sokfélék és többségük atipikus, de mi piros almát, egérrel táplálkozó macskát és fiatal nőt látunk mindenütt, máshova meg nem nézünk. Engem például rendszeresen külföldinek néznek, és újabban még inkább, van, aki állítja, akcentusom is van, ami magyartanárként igazán szép teljesítmény tőlem.

Mégis, ha járunk-kelünk a világban, van benyomásunk, hogy melyik közegben mi teszi a jó nőt, hogyan működnek a kulturális kódok a megjelenés elemeiben.

A sóvár szemű nyugati turista férfiak hagyományosan megjegyzik, hogy milyen szépek a magyar lányok: ápoltak, szép arcúak, hosszú hajúak és sokfélék. Mert Magyarország kultúrák olvasztótégelye, egyáltalán nem minden nő szőke és fehér bőrű, vannak itt barnák, barnák, illetve szőkére festett barnák is :), na, szerintem ez a sokféleség egy kicsit túl van lihegve, avagy cigányoznak ilyen finoman, ki tudja. Bővebben…

van egy ismerősöm

— a fejlécben a Harangvölgyben ma reggel fotózott, védett tarka (?) nőszirom —

Na, ez még egy valami, amivel nem tudok mit kezdeni. Jajnem és gyomortáji nyüszögés. Bővebben…

a boldogtalanság tuti receptje

2015. május végi írás

Megmondjam, mi az, amitől biztosan elszúrod az életedet? De ez száz százalék ám, eskü.

Bővebben…

nem ujjong, nem rinyál

Itt ez a mi gyönyörű életünk, rendszeresen elönt a hála, hogy a gyerekeim, az erdő, az a mindig-valahogy-mégis kibírása télnek, fűtésgondnak, pénzzavarnak, a csodaszép blogéletem, a legszóbb legszorosabb legértelmében legvettebb siker, pont az a fajta, független, messzire ható, amire vágytam. És az izmaim, a jó embereim, akik már tíz meg húsz éve, és az élményeim. Én már azt hittem, vége a világnak, két szárnyam messzire repült, hogy legyek így gerle, és akkor mégis valahogy minden van, és a tetejébe tejszín is.

És akkor ott állok pünkösd hétfőn az amerikai nagykövetség előtt, és az van bennem, hogy kész, én dezertálok, felmondok, kiköltözöm önmagamból, én ezt nem. Anyósomhoz megyünk épp, hárman, biciklivel, süt a nap. Egy vérbükkre látok. Ezt, hogy vérbükk, Jánostól hallottam, és akkor azt hittem, János költő. Vérbükk…! Bővebben…

tények tisztelői

Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!

Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság?

Nem úgy van az, ahogy hiszik, szegények.

Át vannak verve, és átvernek másokat.

Kétfelől mondják ezt. A felvilágosodás leszármazottai, empíria, evidence-based medicine, ráció, Tényeket Tisztelők Társasága, Szkeptikus TársaságKödpiszkáló, hivatalos orvoslás. James Randi bemutatta Uri Geller összes paranormális trükkjét. A másik oldal: manilai csodadoktorok, mentalisták, paranormálisak, ufológusok. Alternatív gyógymódok, szakácsból-pszichológusból egészségnevelővé lett guru, furcsa kiadónevű könyvek, intuíciók, újrafelfedezett népi gyógymódok.

Tudomány és áltudomány lövi egymásra, hogy a másik a vak, és a másik téveszti meg az embereket. Bővebben…

felsülsz az ágyban

Ez is olyasmi, amitől homályos gyanakvás tölt el. Nem is tudom pontosan, miért, azzal a gyomortáji nyüszögéssel évek óta megőrülök a beszédmódtól, ahogyan a félig egészségügyi-életmódos, félig kaján-bulváros médiatartalmak az impotenciát kezelik.

És ilyen képeket raknak mellé a stockból:

Képernyőfotó 2015-05-20 - 21.42.17

talán ha néhány ruhadarabot levettetek volna, azt a párnát is elengdné a leány, ha kikapcsolnátok a naplementés borítójú cédét, meg ha nem lenne ilyen iszonyatosan steril ez a szoba…?

Bővebben…

téged kiröhög a gyereked?

Olyan cukik, míg kicsik, nem? Ha felül tudunk emelkedni a kakiszagon és a bömbölésen, akkor könnyű velük. Igenis könnyű, akkor még egészen az.Képernyőfotó 2015-04-13 - 16.38.06

Aztán telnek az évek, és valahogy elromlanak, nagy szájuk lesz, meg elvárásaik. Megiskolásodnak, eltörik a ceruzát, és Milka Wafelini ragacsos csomagolását találjuk a szamárfüles ellenőrzőben, az aláíratlan hármasok között. Bővebben…

az idő 1.: észre sem vettük

Balázsnak, mert ő érti

és egy évben is születtünk

Gyanúsan sokszor írom, hogy már a negyven jön, meg “így negyven körül”, ugye? Hogy ekkor már odaint a halál, például.

Vagy kilenc hónapja ezt írom ám. Hogy negyven leszek. Holott én csak harminckilenc lettem, múlt szerdán. Még nem váltottam fel az ötödik tízest, úgyszólván.

De már nem éri meg azt az egy évet oktondi módon kiemelni. Kicsinyes volna. Mint aki retteg tőle. Dehogy rettegek, én…? Hát nem mindegy? Teljes önkény a tízes számrendszer is. (Mindenki tudja, hogy az igazán kerek szám, az például a harminchat. A negyvenegy, na, az szúr.)

Nem akarom elfelejteni, hogy már körülbelül annyi, ennek tudatában, ezzel együtt, ezt el nem maszatolva akarok ilyen lenni, és így érezni magam. Mert különben olyan öregesnek látom a szemem környékét vagy a nyakamat a fotókon. Így meg nem. Bővebben…

létezik-e barátság férfi és nő között?

Ha bornírt vagy egyszerűen egyértelmű címet adok, szóval semmi trükk és irónia, akkor kidob első oldalon a kereső, és sok új olvasó jön, amit szeretek. Nem szoktam semmilyen módon optimalizálni amúgy, ráhajigálok néhány címkét, a többit a Google szorgos manói elvégzik.

Ez egy olyan keresőkifejezés, amelyet igen gyakran pötyögnek be azok, akiket feszít a kérdés, és rajtuk kívül még valószínűleg újságírók is. A keresőkifejezés így megfogalmazva mondjuk olyan képzetet kelt, mint ha az internet másik végén szorgos kicsi emberek ülnének, akik majd megfelelnek minden égető kérdésünkre, hát hiszen ez a dolguk (miért nem kíván a feleségem, megcsal-e a feleségem, mit szedjek hátfájásra, mikor jön a busz, Einstein tényleg megbukott matekból?).

A kérdés feszítő, én azért írok róla, mert már négyen kérték, sőt, évek óta kérik. Általában a barátságot is kérték, és ezt is, hogy férfi és nő között van-e, külön.

Bennem ez a kérdés nem merült fel, ezért sem írtam róla magamtól. Bővebben…

a nagy teremteszt

Összefoglalom mindazt, amit fél szemmel és teljes testtel megfigyeltem a hónapok alatt — amitől szeretek egy edzőterembe járni, egy másikba meg kevésbé. Bővebben…

ki a felelős

2015. májusi, elég jól sikerüt publicisztika, de ha lesz időm, meghúzom 🙂

Ki a hibás, ki tehet róla, hogy itt tartunk, hogy ilyen vezetőket választ az ország négyévente, és hogy a nők helyzete még mindig siralmas, sőt, egyre siralmasabb: esélyeiket rontó, a visszaéléseket konzerváló döntések születnek sorra?

Mi lesz, ha senki se szól, ha nem tiltakozik a nyomorító intézkedések ellen, nem jelez vissza, amikor gázosan nyilatkozik a Nagyhatalmú?

Azt mondja egykori olvasónk amúgy radikálisan, hogy a férfiak felelősségét már eleget firtattuk, igenis részesei a helyzetnek azok a nők, akik a jelen Rend haszonélvezői, a többi nőnél befolyásosabbak, nagyobb a mozgásterük, több az erőforrásuk, és akik ezt az előnyt nem a nők javára, csakis a saját karrierjük, további előnyszerzésük érdekében vetik be, a többi nő rovására.

Ők a nők elárulói, ők a kápók, és ő ezeket utálja is, idegesíti a létezésük, mert mindenhol ott vannak, és számon kellene őket kérni.

Ezt persze sikerült úgy megfogalmazni, hogy minden, egy kicsit is igyekvőbb, sikeresebb, szerencsésebb nő szarul érezze magát, és azt keresse, vajon mikor, mely tettével, megnyilatkozásával nem felelt meg a Big Sister tekintetének. Civil szervezetet kellene alakítania? Első helyre kellene helyeznie az életében a nők, más nők politikai helyzetének javítását, máskülönben nem tett meg mindent, amit megtehetne? Ha nem ért egyet egy nővel vagy nők egy csoportjával, akkor elárulta a feminizmust? És: szabad-e bírálni, elégedettnek lenni, szemöldököt szedetni? Mit szólnak majd hozzá?

Nekem nem tetszik ez a szóhasználat. Eleget tudunk ama rezsimekről, amelyek a bűnöst keresték és elszámoltatást ígértek (jelenleg is ilyet élünk, egyébként) ahhoz, hogy gondosan elkerüljük ezt a fajta beszédmódot és gondolkodási keretet. Sajnos, az a helyzet, hogy ha valaki nem elég kimunkált és árnyalt stilárisan (úgy értem, nem tud rendesen írni), de ír, annak hiába tiszták az elvei és tetemes a jóakarata, az szerencsétlen metaforát választ, a végeredmény pedig talán hatásos mondat, de mindenképpen zavaros gondolat.  Bővebben…

velem tartasz?

Az egyenlőtlenség formái sorozatban sorra vettem (és veszem is még, kifogyhatatlan), hogy melyek azok a nem nyíltan erőszakos, ám hatalmi alapú, részben beidegződött játszmák, amelyek elbizonytalanítanak a párkapcsolatainkban, megkeserítik az érzéseinket és erodálják a bizalmat.

Ez, amiről már régóta akarok írni, nem egyenlőtlenség, nem elsősorban hatalmi kérdés, azt hiszem.

De majd beszélgessünk róla.

Amikor huszonéves voltam, Bővebben…

anya üzemmód

Nem az itt a lényeg, hogy az anya, két-három kicsi gyerekkel nem tudja megszervezni, hogy eljusson… mondjunk valami hobbit: bridzsezni egyet.

Nem arról van szó, hogy annyi mindent kér egy kisgyerek létezése, és annyira nincs segítség, hogy neki ott kell lenni, és alig lehetnek külön programjai, és ez elvárás is, milyen anya az ilyen, húzná a száját a férj is.

És nem is arról, bár azért arról inkább, hogy annyira áthatják a hormonok, annyira kitölti a tudatát a kicsi gyerek, hogy nem képes másban igazán jelen lenni, vagyis: ha elmenne, sem élvezné, és majd megszakad, de igazából mégsem tud segítséget elfogadni, “egy idegenre bízni a gyerekét”.

Én most arról beszélek, amiért a nyolcéves gyerek mellett is úgy marad sok nő. Bővebben…