lélek címkéhez tartozó bejegyzések

teher lettél

Közzétéve Szerző:
103

Nekem is teher. Nekem is reagálnom kell. Nekem is kínos.

Nem szabad teherré válni, soha, senkinek.

Voltál már teher?

Egy másik emberen?

Elragadott már a romantikus elképzelésed, a forgatókönyved úgy, hogy arról őneki nem volt tudomása?

Szőttél-e sztorit köré úgy, hogy neki fogalma sem volt erről (vagy épp már nemet mondott), vártad-e el és képzelted-e el, hogy ő is rád gondol, azt találgatja, mi lehet a foglalkozásod, hol laksz és mit csinálsz épp? Ki ez a rejtélyes, nagyszerű lány?

Gondoltad-e már valakiről, aki szimplán kedves volt veled, hogy fontos vagy neki? Minden jel ellenére, mégis? Voltál ennyire empátiátlan és önös? Bővebben… →

mit kezdjünk a kognitív disszonanciával?

Közzétéve Szerző:
42

Én például, mert a blogger magából dolgozik, tudom, hogy a tejtermék (valószínűleg) nem tesz jót nekem. Szándékosan nyitok egy ártatlan példával.

Nekem fontos szempont, hogy mi tesz jót nekem. Azt mondjuk nem tudom nagyon pontosan, hogy mennyire tesz rosszat, és nem is teszek erős állításokat erről, de sok jel utal arra, hogy nélküle jobb lenne. Sok mindent letettem már így, lassan, magamtól. Megtudtam, észrevettem valamit, érdekelni kezdett: jé. Amúgy intellektuálisan. Nem úgy tudtam meg, hogy olvastam egy könyvben, nem is úgy, hogy elmentem egy előadásra, vagy valaki rámszólt, hogy Így Van. Nem nekem mondták. Nem kapcsolhatott be bennem a védekező gyerek: anyu, ne szidj. Egyszerűen magától összeállt a kép: ráakadtam valami honlapra, és a kép félig intuitív volt. Nem is olyasmi volt, hogy meg kell tennem valamit, mert rákényszerülök (noha a kényszerek gyakran egészségesek, egyben tartanak, a túl sok lehetőség, a túl sok szabadidő széteséshez vezet). Valami gyanúm lett, és kipróbáltam kíváncsian, magamnak.

Hát akkor mi van a tejtermékkel?

Ehhez kell a kognitív disszonancia elviselésének képessége: tudom, mi az ábra, valószínűleg az az ábra. Jót akarok magamnak. Tudom azt is, hogy megtehetném, hogy elhagyom a tejtermékeket (azt már pont miért ne?). Mégsem teszem meg, valamiért. Bővebben… →

a tibi beállít

Közzétéve Szerző:
154

A Tibi átjött vasárnap, egyszer csak megjelent a teraszajtóban, a napfényben.

kutya, farakás

Döbb. Szia, Tibi. Bővebben… →

elégeti a naplóját

Közzétéve Szerző:
28

Te megsemmisíted az emlékeidet? Voltak nagy kidobásaid, égetéseid, fényképösszetépéseid? Dunába hajított jegygyűrű? Könnyűbúvárok felbérlése baráti áron?

Miért csinálják azt emberek, hogy akár naponta, azonnal is törölnek leveleket… jó, ezt még értem, bár nekem nem szokásom ez se: akármi fontos lehet később (kivéve a csekkszelvényeket, azok nincsenek meg, hehe). De hogy a hajdan dédelgetett, oly fontos leveleket, e-maileket, tárgyakat egyszerre, indulatból vagy hideg racionalitással kidobják, megsemmisítik? Én ezt nem értem.

Annyit értek belőle, na jó, mégis, hogy

  1. így kevesebb a cucc, ami mindig előny (tudjátok, ha minden nap kidobok harminc tárgyat a szokásos szeméten felül, és nem kerül új a háztartásba, 2027-re rend lesz.
  2. ezzel el vannak rendezve felelősen a dolgok: ha jó megsemmisítési technikát választasz, nem olvasgatja a naplódat, erotikus levelezésedet senki véletlenségből (anyós! takarítónő! kamaszgyerek!), vagy épp a halálod után.

De hogyan képesek rá? Mit éreznek közben? És nem bánják, hogy az értelmezéseik arról a múltbeli eseményről így megkövülnek, vagy épp lassan eltorzulnak, csak a csalóka emlékeik maradnak? Egy előbukkanó tárgy vagy dokumentum nem tud majd megértést jelenteni később.

Gyerekrajzokat vetek épp tűzre, és megszakad a szívem az utolsó irkafirkáért is.

Könnyű annak, aki sokat költözik. Aki külföldre megy. Akinek elvész, megsemmisül  sok tárgya. Vagy akiben van hajlam időnként átnézni, rendszerezni, selejtezni a dolgait.

Én ilyet soha. Dokumentáló, felhalmozó, érzelmes-hűséges hajlamom az eredete, és legendásan kaotikus otthonom az eredménye annak, hogy a legizébb kis sunyi tanítvány karácsonyi, jójegyreményű üdvözlőlapjával sem cselekszem ilyet. Bővebben… →

kívül, belül

Közzétéve Szerző:
50

Szóval, ahogy a tegnapiban írtam, nem hiszek abban, hogy érdemben meg lehet mondani másoknak, merra az arra.

Mert az kívülről jön, nem lesz jó rád. A lényeg belül van.

Bővebben… →

mintha már

Közzétéve Szerző:
7

Ez már volt, igen, a citromos Cif szaga, és pont a sütő belsejét, és pont fémdörzsivel!

A szag…!

Megnyugtat a Cif szaga. Bővebben… →

képtelen helyzetek

Közzétéve Szerző:
10

Én valami olyan szinten nem tervezek, nem élek beosztással, és nem vagyok aggályos, hogy az szörnyű.

Komolyan mondom. Nem vagizok, hanem rezignáltan veszem tudomásul ezt a hajlamomat, amelynek megváltoztatásához újra kéne installálnom magam, és az valahogy nem megy.

Ez azt jelenti, hogy nincs határidőnaplóm.

cropped-emlc3a9kkc3a9-szelc3addc3bcl.jpg

Bővebben… →

most akkor ne úgy

Közzétéve Szerző:
30

Mindenféle improduktív körökben ragadunk, ezt gyakran mondogatom: helyzetről helyzetre (ide tesznek kötőjelet a gyíkok! pedig ez nem az a szerkezet) tökugyanazt csináljuk, és szoktunk csodálkozni, hogy jé, már megint nem más az eredmény. A kimenetel jobb szó talán.

Nekem például narratívák vannak a fejemben, történetek. Nagyon erős, de azonosítatlan elképzelések arról, minek kell történnie két ember — vagy épp ember (é/menjünk még beljebb a zárójelbe?/n) és csoport — között. Úgy értem, felismeretlen bennem az, hogy mindez, amit történésnek érzékelek, nem a valóság, hanem az én interpretációm, történetté faragásom, dramaturgiám. Ez magyar szakosságomból, olvasmányaimból ered, de már egész kicsi gyerekként is folyton sztorikban és lírai tartalmakban gondolkodtam. Nekem mindenem szöveg és cselekmény, így születtem. Nem is tudtam megkülönböztetni a saját érzéseimet másokéitól, regények és elbeszélő költemények hőseiétől, szenvedtem, mint a kutya, mint Werther, mint Goriot apó, mint Szilveszter és Gregor Samsa. Rendkívül erős elvárásaim voltak, és szükségszerű csalódásaim, mert ugyan azok a narratívák remekművek voltak, klasszikusban és eredetiben is, de hát a valóságban persze nem az történt. Lásd a művész urat. Bővebben… →

ledarál

Közzétéve Szerző:
162

Azt mondja az olvasó, hogy ő hisz a házasságban.

Nekem mondja, merthogy én meg nem, arra mondja, hogy de ő akkor is.

Mert folyton azt állítom a blogon, hogy nem működik, maga az intézmény a problémás. Másról sem írok.

De ő hisz, és ez lehet jó is, és ő küzd.

Van kivétel, de csak kivétel van, a szabály, az meg szabály, mondom erre. Bővebben… →

az vagy, amit megeszel

Közzétéve Szerző:
108

Fat faston vagyok, most ez a jó, úgy érzem. A fat fast a ketogén++, annak egy szélsőséges formája, még több zsír arányaiban, még kevesebb kalória. Azért csinálom, mert azt a kis szőlőt egyék csak meg a gyerekek nem tudtam visszakerülni a nyaralás után a ketózisba, vagyis a glükóz-ATP alapú anyagcsereállapotból a zsíralapúba. Viszont szeretnék kirobbanó lenni és könnyű.

Do not try it at home. Néha félek, hogy akármennyit részletezem, teszem ki a hangsúlyokat, nem megy át, amit írok, és csak a leglátványosabb részek tűnnek fel, esetleg valaki azt hiszi, ez a titok. Nem ez a titok. Nem a terem, nem a ketogén, nem a protein. Ne vágj bele átgondolatlanul semmibe. Legyél alapos. Belülről indulj.

Ó, tudom én, a súlyzós edzés, a súlyemelés is, a ketogén is, hát még ez a fat fast, ijesztő és szélsőséges így elsőre. Nekem most éppen ez van. Ketogén, glükózhinta helyett zsírüzemanyag, és nagyon intenzív edzések.

És jó nekem.

Hogy nem csak elképzelem, hogy jó nekem, tehát hogy ez nem az őrültek magányossága, azt több minden bizonyítja.

  • A vérképem. A meggyógyult pajzsmirigybetegségem (Basedowom).
  • A bőröm, hajam állapota, az alvásom minősége.
  • Az edzéseim öröme, lazasága; soha nem fáj semmim, tudom, hol a határ, és, lévén komoly idegrendszeri terhelés, nem járok le naponta, de még kétnaponta sem.
  • A közérzetem. A szorongásaim, nyomasztó állapotaim, önkárosító késztetéseim múlta.
  • Ahogy mások, köztük a gyerekeim is kedvet kaptak. Hirtelen tudnak kézen állni a füvön, szaltózni a trambulinban. Babadávid kapott egy futócipőt, mert kiderült, hogy született sprinter, lefutja a bringámat kilométeres távon. Kérlel, hogy menjünk futni, “az őzek közé”.
  • A DEXA mérés, egy képalkotó vizsgálat, amely szerint április végén 16,6 százalékos testzsírom volt, amivel az alsó három percentilisben vagyok a korosztályomban. Pedig nem vagyok vékony, dehogy, csak mihez képest ennyi: az izomhoz képest. Most amúgy két kilóval több vagyok, mint akkor, s hogy ez izom-e, az majd a következő mérésen kiderül. Nagyon motiváló mondjuk félévente, évente megnézetni a testösszetételt annak, aki kitartóan edz és diétázik.
  • Az ismerőseim visszajelzése, az ismeretlenek mondatai és tekintete.
  • Az előtte-utána fotók. (A tegnapi bejegyzésbe tettem később készült edzésfotókat.)

Nem tudom és már nem is tűnődöm azon, hogy akkor velem baj van-e (van amúgy: a változást nehéz megélni, lélekben megérkezni), nem haragszanak-e a téma miatt az olvasóim, és azon sem, hol a határ megszállottság és komolyan vett felelősség, elhivatottság között. Nem vádolom magam, hogy ez is csak múló hóbort. Nem ujjongok. Nyugis és erős bennem a lassan egyéves történetem. Van új nehézség, a szemébe nézek, megküzdök vele. (Testképzavar.)

Ma a táplálkozásról írok. Bővebben… →

nem akarok olyan izmos lenni

Közzétéve Szerző:
150

2015-ös poszt, a még naiv koromból. Átírtam, egyszerűsítettem. A végén egész alakos progressz-fotók!

Mondja az olvasó, aki engem kérdezget a sportról.

Arghhh…! Az izom drága kincs, jó, ha pár gramm jut, hatalmas meló. Te kicsit se vagy izmos! Egy kicsit nem szeretnél mégis izmos lenni? Vagy: erős, kompetens, magabiztos nem szeretnél lenni?

Csak vékony? Vagy az se?

Az izom amúgy zabálja a kalóriát, pihenő állapotában is. Szerintem csak az izom szép, mert az adja a formát. És az izom munka, teljesítmény, egészség is.

Igen, a keményen sportoló nőknek kicsi a mellük.

Képernyőfotó 2017-12-10 - 19.55.52

Aki a nagy, gömbölyű melleket tartja szépnek, annak az ízlését a pornó formálta. A zsír csak fiatalon és feszes kötőszövetű nőkön feszes. Később, szülések után löttyedt.

Honnan jön ez a képzet, hogy az izom a férfiaké? A női fitnesz, az kerek fenék, formás, de pont nem kockás has, flitteres bikini, nagy mell, és extrahosszú haj? És baromi ellenszenvesen van prezentálva.

A kezdő, amatőr, háromgyerekes blogger izomzata a következőképpen néz ki:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Mindaz, amit az izmosságról, testépítésről gondolsz, sztereotípiákon alapul. Úgy adagolta beléd szépen a média meg a “hallottam, hogy” ismerősök kiskanállal a sok klisét és képzetet. Bővebben… →

amit én az életről megtanultam

Közzétéve Szerző:
48

eső nem létezik. nekem ez a kedvencem. 2015. augusztus

Azért ez nagyon szép cím, nem…? Tudom, hogy vannak jó humorú olvasók.

Na de mégis.

Ez itt a parainesis műfaja, van belőle már a blogon:

parainesis lányomnak

IMG_4131

Ontológiai lecke: egyedül vagy. Teljesen. Nincs anyád, nincs égbolt, nincs isten, se nagy, se kis i-vel, nem érdekelsz senkit, és ez a sok nincs nem fog megérteni, helyeselni olyan alapvetően, ahogy reméled. Szempontjaid a sajátjaid, senki nem fog áldozatot hozni, se cserébe, se sehogy, csak valami zsarolásszerűségben. Ellenben olyasmit vár, amit nem tudsz megadni, és akkor meg haragszik. Mindenki a maga érdekeit, nyomorát és javát nézi, mindenki fél, lavírozik és sasszéz, a maga bőrét tetoválja és menti, mindenki titkol valamit, az igazság és az egyenes beszéd fáj. Ítélet, az lesz, és sok sztereotípia. Nagyon kevesen képesek szemszöget váltani és értően beleképzelni magukat a helyzetedbe, őnekik általában óradíjuk van. Senki nem lesz úgy korrekt, tapintatos, tisztességes, ahogy az neked jó lenne, ez nem várható el. Nem figyeli szeretettel senki, ahogy petúniáiddal bíbelsz az erkélyen, ha mégis figyel valaki, az betörő lesz, esetleg a TEK. Soha ne hagyd a zárban a kulcsot. Ne locsold túl, szebb, ha kiszárad, mint ha megrohad. Nem bocsátják meg a hibáidat, nem értik a mondataidat, legalábbis százból kilencvenhétszer nem. Felemlegetik és behajtják, kifordítják és odavágják, igen, ne is lepődj meg. Mosolyogj. Használj fogselymet. Bővebben… →

miért van ez

Közzétéve Szerző:
22

Most meg miért hallgatok Robbie Williams-t? Pont?

Nem értem én ezt.

Soha nem hallgatok már komolyzenét, dzsesszt se. Eladtam a cédéimet, csak azt nem, ami a borítékban van, de azt meg nem nyitom ki, ugye.

Lehet, hogy nincs is benne.

Lehet, hogy a boríték sem létezik.

Bővebben… →

az egyenlőtlenség formái 26.: szabotál

Közzétéve Szerző:
35

ige: szabotál

főnév: szabotázs

a személy, aki szabotál: szabotőr

nem gyönyörű ez a magyar nyelv…?

Az van, hogy párkapcsolatban élsz, és ez kölcsönösséget jelent, tehát tényleg nem lehet azt mondani, és ez a blog sem akarja semmilyen módon azt sugallni, hogy szard le a párodat, keress külön utakat, mindenki csináljon, amit akar, hagyjon békén, elég volt. Közös élet, közös élettér, közös felelősség, szeretet.

Vagy ha ez nincs már, az egy nagyon szomorú állapot. Én egy kicsit radikálisabb lettem e témában, hogy “miért marad”, telítődtem a panaszokkal. Szerintem ha nem működik, ha úgy nem működik, ahogy gyakran írtok róla kommentben és e-mailben, akkor lépjen, aki léphet. Akkor menni kell, nem jó senkinek évekig húzni, elromlani emberileg, hagyni eltelni az életet ebben, és csak mondani, mondani örökké ugyanazt. És miközben rossz, azért a védelmét és az előnyeit élvezni. Lojálisnak lenni, ragaszkodni ahhoz, ami lehúz és leront, kettős játék, nem vezet sehová.

Na, de te odateszed magad, végzed a rádesőt, nem rovod fel, és ki is mutatod a szereteted, ha még maradt.

És csinálsz mást is ezen kívül, vagy csinálnál, olyasmit, ami jó neked, vagy van valami másfajta vállalásod. Például segítesz embereknek, vagy kóbor állatoknak, meg vannak barátaid, sportolsz, vagy van valami hobbid.

Azon ritka eseteket leszámítva, amikor egy ilyesmi tevékenység aránytalan részt kér az életedből, idődből vagy a közös életből (pölö odaköltöztetsz egy családot a nappaliba, hetente öt estét jársz a barátnőiddel szórakozni, tele van minden a szétgurult gyöngyfűző készleteddel, a teljes jövedelmedet ayurvédikus illatgyertyákra költöd), az ilyen tevékenység nem a kapcsolat, a család rovására megy, hanem energiát ad, segít, hogy helytállj a hétköznapokban. Ezért is választottad őket. Vagy mert az otthoni verkli leszív, igen, azért, és jólesik mást csinálni. Bővebben… →

csodavárók

Közzétéve Szerző:
21

Hogy holnap már nem lesz az a dög meleg, és akkor eljutok a postára.

Hogy majd a Franciska áthozza azt a fedeles jénai tálat, és akkor meg tudom sütni úgy a karajt.

Hogy negyedikén megjön a családi pótlék is.

Hogy a Zoli majd megkérdezi a sógornőjét, hogy nincs-e egy hely ott a Fanninak, ahol ő igazgatóhelyettes.

Hogy a Járó doki majd felírja azt a gyógyszert.

Hogy végre megszereli a csöpögő bojlert a Dénes.

Hogy megnyit végre az uszoda, és elkészül a Széll Kálmán tér.

Hogy majd veszek egy MacBook Pro-t, és akkor már tényleg befejezem a regényt.

Hogy akkor majd elmegyek abba a boltba, és fel is próbálom az izzadságelvezetős futósortot, és akkor szerdán már tényleg.

Hogy akkor már nem lesz a devizahitel, és akkor már lehet.

Hogy majd visszavarrom a konyharuha fülét.

Hogy leszedetem a fogkövemet és minden nap fogselymezek.

Hogy a Dani leérettségizik, és vagy külföldre megy úgyis, vagy legalábbis Pécsre, és akkor már meg lehet neki mondani, nem fog úgy hiányozni az apja.

Hogy akkor majd megkérdezem tőle, hogy hogy is volt az 2003-ban, és miért nem mondta el.

Hogy akkor majd hatvanhat kiló leszek, és akkor jó lesz.

Hogy elmegyek arra az előadásra, és meg fogom érteni a nőiségemet.

Hogy egyszer csak betoppan, és akkor a csillagok és álmos, esős hétfő reggelek, és ő és én, míg világ a világ, de addig nem, addig semmi sem, addig egyáltalán nem, sajnos.

Hogy visszamegyek abba a boltba, ahol ezt a szart vettem, és addig nem tágítok, amíg ki nem cserélik.

Hogy valaki megmondja, hogy akkor mit kell, hogyan, elmondja a titkot, és akkor sikerül nekem is.

Hogy majd akkor pénteken, de legkésőbb hétfőn.

szerelmes a világ

Közzétéve Szerző:
46

Love is in the air.

Szól a rádió, minden slágerrefrén erről szól: a nagy, a felforgató, a feledhetetlen, az őrültségre hajlamosító szerelemről. Nézzük a filmeket, és beleépülnek a narratívák és hepiendek az agyunkba. Hogy végül mindenki. Hogy egyszer az életben mindenki. Hogy végre, és akkor nagyon. És az a lényeg, és akkor van boldogság, nélküle meg nincs.

Nos, nem így van. Kapcsoljuk ki a rádiót. Ez is egy cím, amit majd jól megcáfolunk itten. Bővebben… →

türelmes

Közzétéve Szerző:
132

melléknevek sorozat 24.

-alom/-elem képzős főnévből, -s képzővel

Hány, de hány nőnek az a végső tanulság: türelmesnek kell lenni. Ezért vár, hallgat, és ettől reméli, hogy béke lesz.

És nincs béke.

Mert nem az a probléma, hogy ez a nő nem elég türelmes, hogy ingerült, könnyen felcsattan, veszekedős, kiégett, hanem az, hogy apa mélyen, a beléivódott szereppel, a jogosultságok birtokában, az olykor érthetetlenül túlzó önértékelésével, tudjátok, az a fajta, aki meghatottan gratulál önmagának, ha meló után még vásárolni volt az ALDIban, azt gondolja, hogy igazán itt ő számít, ő hozza a pénzt, őt kell csodálni, ő az ész, ő fogja eligazítani gyermekeit — és különösen a fiát — az Élet dolgaiban. Bővebben… →

the friend zone: barátzóna

Közzétéve Szerző:
130

T. J.-nak

Ez a fiúk szava ám: friend zone. A fiú csalódott, nem azt kapja, amit várt, őt a barátzónában tartják, ő a kedves, rendes, de a királynő mással fekszik le, másra ragyog.

Hát olyan nagy baj, hogy valaki a barátod?

Miért nem jó az? Szép, közeli kapcsolat.

Úgy értem, olyan nagy baj, hogy csak a barátod?

Jobb volna, ha ő senkid sem lenne, a barátod sem?

Te vágyakozol utána, közelebb mennél, örökké a közelében vagy, de ő nem érti a nézésedet, se a célzásodat? Vagy érti, és nemet mond?

De mégis ott van, naponta látod, keresi is talán a társaságodat, sőt, szüksége is van rád?

Úgy érzed, kihasznál azzal, hogy “csak” barátjának tekint, nem fekszik le veled?

Ez nem szép tőled. Bővebben… →

nem a férjed a szemét

Közzétéve Szerző:
20

Nem, ez nem a te történeted.

Olyan egyszerű volna, ha egyéni jellemzők miatt alakulna így, mindig olyan hasonlóan, sok-sok pár életében. Akkor csak levonnánk a tanulságokat, elkerülnénk ezeket a helyzeteket, csapdákat, ezeket a fajta embereket, és boldogan élnénk.

Nem, a férjed nem azért kicsinyes és hallgatag és önös és tékozló, és nem azért forgatja a szemét és slisszol el a feladatok elől, nem azért lesi a nőket és jut izgalmakhoz titkon, romba döntve ezzel a te illúzióidat, mert ő ilyen.

Nem, nem lehet elkerülni az ilyen férfiakat. A férjed kicsinyesen viselkedik, hallgat, önz, sokat költ a dolgaira, rendszeresen az égre néz, megpróbálja elkerülni a helyzeteket, amikor oda kéne tennie magát, sunyin lesi a csajokat, a hátad mögött flörtöl és csal is, és szanaszét szakítja a hitedet és bizalmadat, igen. De nem azért, mert ő egyénileg ilyen. Bővebben… →

az egyenlőtlenség formái 25.: a lelke mélyén jó ember

Közzétéve Szerző:
27

Ezt voltaképpen a filmek hitették el velünk. Minden második filmben (krimi is lehet, dráma is, horror, vígjáték, kosztümös, tényleg bármi) van egy szereplő, akiről azt hittük, gonosz, érzéketlen, netán intrikus, vagy ritka csúf és úgy gonosz, és egy éles helyzetben valami meglepőt cselekszik (esetleg csak annyi, hogy elneveti magát, vagy igen gyakran lánykér, hőstettet hajt végre, kiderül, hogy ő mentette meg annak idején a főhős életét, vagy meglepetésünkre nem ő a gyilkos), és akkor kiderül, hogy nem kell tőle félni, ő mégiscsak jó ember, igazán tud szeretni, mert a zord külső érzékeny lelket takar…a jégpáncél áttörhető (ez a feladat többnyire a nőkre marad).

A Blue Moonban Colin Firth. A Mary Poppinsban az apa. Pygmalion… és akkor kedvesek és érzőek, zene szól, és mindenki örül.

Mintha az a hirtelen kedvesség stornózná a sok hidegséget, kegyetlen mondatot, közönyt és bántást. Mintha onnantól mindig napfény ragyogna a szemükből — nem tudjuk, mert a nagy felmelegedés a film csúcspontja, és utána öt vagy tíz perc van még a filmből.

És ezek mindig férfiak, mindig. Bővebben… →