jövő címkéhez tartozó bejegyzések

de akkor hogyan öregedjünk meg?

Közzétéve Szerző:
58
A “nagyokos” blogger most összeszedi, hogy ő hogyan tervezi az öregségét, hogyan készül fel rá, habár ezek teljesen világosan kirajzolódnak a megannyi NEMből, amit az előző posztban a ma öregjeire kimondott, a köteles tisztelet és hierachia leszarásával, valamint egészen magától értetődőnek kezelve, hogy vannak kivételek. Öngyilkosok is lehetnénk, ha mindegyik olyan volna.
Itt szeretném megjegyezni, hogy nagy elismerések jöttek erre a posztra, hízik a bloggeri máj, de ilyen szöveget írni nem nehéz. Szegény, amúgy is padlón fekvő nyugdíjasok felett állni diadalmas izomszázalékkal, én, aki még nem, aki “szerencsére” nem, és aki nem tudja még, milyen a halál kapuja…
És most megint úgy érzem, hogy nekem mázlim volt, pedig nem, nem mázlim volt.

Bővebben… →

divatos

Közzétéve Szerző:
15

melléknevek sorozat 29., de nem is, mert 30.

Ezt olyan lekezelően szokták mondani: most divat a futás, divat a konditerem, divat a ketogén. Az ember összerezzen, szinte szégyelli magát, amiért valamit másképp csinál, hogy akkor ő csak bedőlt valaminek. Melegnek lenni is divat, nem ám kigúnyolt, undorítóan firtatott, össztűzben is bátran vállalt identitás, a melegfelvonulás is divat, nem pedig polgári jogi tett, és divat az egyenlőség is, nem pedig cél és áhított közjó. De még a válás is divat. Bezzeg a jól bevált, igazi, klasszikus dolgok! Bővebben… →

tíz szem áfonya

Közzétéve Szerző:
24

Mandulavajakba és sültszalonna-zsírba fulladnék, ha fel nem ugranék egy nagy kocka 85-ös Lindtre. Zellerszárral kievickélek, a parton iszom egy icipici eszpresszót nagy, cappuccinós csészéből, háromszoros hurrával: kókuszzsírral, vajjal és tejszínnel – ez az én ketogénem, az a “steril és életidegen” étrend (Szendi Gábor nevezte így). Csupa mámor, bőség, meglepetés. Valóságos gasztronómiai fordulat. Chiamag, tejszínbe áztatva, vaníliával, egy tojássárgája, pirított-darált mandula, szamócaszemek.

Csoda, hogy nem vagyok még 85 kiló. Bővebben… →

és a másik oka annak, amiért boldogtalanok voltunk

Közzétéve Szerző:
50

bejegyzés a Pride napján

Az első: a bűntudat. A belénk nevelt bizonyosság, hogy nekünk az nem jár, mi nem érdemeltük ki. Hogy szívni kell.

Nagyon nehéz ezt letenni, mert reflexszé vált. Bővebben… →

amiért “a” “rossz fiúkra” “bukunk”, és amiért “a” “béta” nem kell, 1.

Közzétéve Szerző:
165

Ezt vágják a fejünkhöz. Hetente vagy húsz ilyen tartalmú komment érkezik: nekem miért nincs nőm? Engem hogy kihasználnak, pedig rendes vagyok, bezzeg a jóvágású gengszter, aki meg is aláz, az kell nektek! Mindez egyféle forrásból csörgedezik, az antifeminizmusból, ami — mivel a feminizmus mint olyan a nők egyenlőségét és javát, meg nem különböztetését, saját jogú létezését, hátrányaik elismerését és kompenzálását jelenti — nem más, mint nőelnyomás és nőgyűlölet.

Jönnek ezek a terjedelmes panaszok, elméletbe csomagolva, idézetként, de szívós dühhel és frusztációval. Most kibontom, részletezem a kérdést és a mögötte álló problémákat, és meg is válaszolom.

Két állítás bukkan fel, külön-külön  és vegyülve is:

  1. a nőknek “alfa” kell (de nem jut, és hoppon maradnak),
  2. kifejezetten az kell, aki bánt, a deviáns, nem ám az állhatatos, kedves, hű, lelkizős rendes fiú. Őt, azt mondják, dobjuk, semmibe vesszük, kihasználjuk, friend zone-ban tartjuk. Aztán meg sírunk.

Az a fajta férfi, aki kell a nőknek, aki válogathat, akinek mindig akad valakije, szerintem nem homogén típus. Nehezen megfogalmazható, leírható. A nőknek nem egyféle férfi kell, és a tetszetős, emlékezetes férfiak sem egyformák. Ezt a fajtát ti alfának nevezitek, én viszont elemien tévesnek tartom az evolucionista, botcsinálta rendszeralkotást, és ezért nem is használom e terminusokat. Az alfa eltúlzott, külsőségekkel jellemzett, démonizált és irigyelt figura, ahogy azt Móricka elképzeli: BMW, vastag pénztárca, státusz és mellizom. Bővebben… →

vágatlan verzió

Közzétéve Szerző:
112

Tegnap meg az történt, hogy ugye én ujjatlanban edzek, és az edző megkérdezte, mik ezek a karomon. És én elmondtam. Mostanában nem beszélek mellé, és úgy mondom, hogy van, aki ivott vagy agyatlanul pasizott ifjan, vagy elrontott tetoválásban vélte megvalósítani magát, nekem ezek nem voltak, nekem ez van. Mindenkinek van valami. Bővebben… →

még gyorsan kattintsatok néhányat, mert akkor megelőzzük 2014-et

Közzétéve Szerző:
87

Évértékelés.

Nagy horderejű változások éve volt 2015, kedves polgártársaim. Bővebben… →

egy dobásod van

Közzétéve Szerző:
60

Ha mindenkinek egy dobása lenne, akkor is ez lenne vajon?

Ennyi neheztelés, remény, több éves kínlódás, megalkuvás, válság és tönkremenés? Bővebben… →

új nőiség

Közzétéve Szerző:
30

Olyanok a napjaim, de szinte mindegyik, mint valami életmódmagazin. Már röhögök. Ha ezt látnátok. Nem látjátok, és úgy még jobb.

Gyönyörű az ősz, satöbbi. Olvasókkal kávézni konduló templomtorony mellett, majd ottragadni, és négy posztot megírni, a következő kondulásig. Ingyenmunkákra e-mailben nemet mondani. Hipsztersapkában, napfényben száguldok le a fiam kinőtt pufidzsekijében a Flexbe, és készségszintté vált a megfelelő hullámcsat-fülbevaló-napszemüveg triásza.

És tényleg kidob az ágy, és nem sokkal később meg ferdén süt be a hajnali nap a puzzle formájú, gőzölgő étcsokis linzerekre, amelyeket az én soványka babalányomnak teszek az uzsonnás dobozába, mert a projekt persze folytatódik. Focis napokon focistás is készül, és az én lányom az edzőnek adja az egyik focistás darabot, mert az edzőnek szülinapja van.

Nem is kell ezeket okvetlen elmesélni ahhoz, hogy meg legyenek történve (ez borzalmas amúgy, a blogger dokumentálási-felhasználási kényszere) (és még borzalmasabb, amikor az ember azért csinál valamit, hogy legyen mit megírni, megmutatni).

Még mindig nincs köd, pedig hétfőre ígérték — tegnap az volt a dizájn, hogy az erdőben töltöm a délelőttöt. Bővebben… →

visszalassulás

Közzétéve Szerző:
29

Rohanó mai világunkban, kezdi a stíluspanelek közé rekedt újságírógyakornok a bármiről szóló magazincikket. Ez is trend és reflektálatlan szokásunk: arra panaszkodni, hogy minden milyen felfokozott, felszínes, felgyorsult, és egyre csak…!

Az emberek manapság (értékvesztett világunkban) (amikor a mai fiatalok már lassan…) (és már a túró rudi sem olyan erjedt-csípős) (nem is beszélve az alufóliás-papíros Milka eltűntéről, hát hova jut a világ?) valóban csüngenek a technológián, tényleg ritkábban olvasnak nyomtatott nagyregényeket, mint régebben, és lényegesen többet kattintgatnak felszínesen, osztott figyelemmel. Tényleg inkább választják a gyorsan és könnyen elkészíthető ételek receptjeit, igénylik az életet könnyítő gépeket, és nem kézzel verik a habot. Bővebben… →

valódi szeretet helyett

Közzétéve Szerző:
70

Bele akartam írni az előzőbe, de aztán önállósodott:

és hány, de hány olyan férfi van, aki csak arra utazik a párkapcsolatában, hogy “ne legyen balhé”. Hogy békesség legyen, nyugodt este. Hogy ne zárja el tőle a nő a testét, kedvességét, jókedvét válaszképp arra, amit csinál, és ami nem szép tőle. Vagy lehet akár némaság is, de feszültség, hangos konfliktus ne legyen.

Tehát a férfi nem szeretetalapon működik, nem vállal valódi felelősséget kettőjük mint pár jóllétéért, nem törekszik arra, hogy igazságos legyen a munkamegosztás, nem akarja őszintén a partnere javát, és nem revideál akkor sem, amikor hibázik, vét, csak a büntetést próbálja elkerülni. Bővebben… →

egy éve

Közzétéve Szerző:
92

Nevezetes nap a mai, több szempontból is. Egy elég jelentős katolikus ünnep. Aztán, Szendrey Júlia megismerkedése Petőfi Sándorral, és egy évre rá az esküvő. Születésnapja továbbá valakinek, aki a szívemhez nőtt, de már elszakadt.

De még iskolai szülői értekezlet is, hát, ez kemény volt. Na, de ma nem ez a téma.

És, amivel igenis kezdünk mondatot, én speciel minden másodikat, egy éve, nem egészen tökéletes németséggel felírtam egy füzetbe a következőket:

a dán ötkoronás lyukas

a dán ötkoronás lyukas

Eltelt egy év, és én most értékelek. Jó ez, és egyre jobb.

Én nem tudtam pontosan, mit fogok megváltoztatni, és nem tűztem ki konkrét célt. Csak innen tűnik ez egy következetes, egy irányba tartó folyamatnak. De hányszor kellett újratervezni, átértékelni, meghaladni, ó.

Szerintem pontos célt kitűzni gőg és gépiesség, illetve nagyon profi, nagyon informált és vasakaratú emberek képesek pontosan a kitűzött célt teljesíteni. Mert ők ismerik a változókat. Bővebben… →

csodavárók

Közzétéve Szerző:
21

Hogy holnap már nem lesz az a dög meleg, és akkor eljutok a postára.

Hogy majd a Franciska áthozza azt a fedeles jénai tálat, és akkor meg tudom sütni úgy a karajt.

Hogy negyedikén megjön a családi pótlék is.

Hogy a Zoli majd megkérdezi a sógornőjét, hogy nincs-e egy hely ott a Fanninak, ahol ő igazgatóhelyettes.

Hogy a Járó doki majd felírja azt a gyógyszert.

Hogy végre megszereli a csöpögő bojlert a Dénes.

Hogy megnyit végre az uszoda, és elkészül a Széll Kálmán tér.

Hogy majd veszek egy MacBook Pro-t, és akkor már tényleg befejezem a regényt.

Hogy akkor majd elmegyek abba a boltba, és fel is próbálom az izzadságelvezetős futósortot, és akkor szerdán már tényleg.

Hogy akkor már nem lesz a devizahitel, és akkor már lehet.

Hogy majd visszavarrom a konyharuha fülét.

Hogy leszedetem a fogkövemet és minden nap fogselymezek.

Hogy a Dani leérettségizik, és vagy külföldre megy úgyis, vagy legalábbis Pécsre, és akkor már meg lehet neki mondani, nem fog úgy hiányozni az apja.

Hogy akkor majd megkérdezem tőle, hogy hogy is volt az 2003-ban, és miért nem mondta el.

Hogy akkor majd hatvanhat kiló leszek, és akkor jó lesz.

Hogy elmegyek arra az előadásra, és meg fogom érteni a nőiségemet.

Hogy egyszer csak betoppan, és akkor a csillagok és álmos, esős hétfő reggelek, és ő és én, míg világ a világ, de addig nem, addig semmi sem, addig egyáltalán nem, sajnos.

Hogy visszamegyek abba a boltba, ahol ezt a szart vettem, és addig nem tágítok, amíg ki nem cserélik.

Hogy valaki megmondja, hogy akkor mit kell, hogyan, elmondja a titkot, és akkor sikerül nekem is.

Hogy majd akkor pénteken, de legkésőbb hétfőn.

nem meccs

Közzétéve Szerző:
14

Ez az egész nem meccs, nem birkózás. Hogy lehet, hogy nem értik?

Itt van például ez a cikk.

Dühös, agresszív férfiak kirúgattak egy nőt; dühös, agresszív nők börtönbe juttathatnak egy férfit

Férfiak–nők mérkőzés, 1:1. Erre alapoz a cikk felépítése és címe, némileg hatásvadász módon, merthogy két, egymáshoz semmilyen tekintetben nem kapcsolódó esetről van szó. Már azon túl, hogy internetes kommunikációban, a tengeren túl történt mindkettő. Az egyik esetben interneten névtelen férfiak támadtak gyűlölködve egy nőt, a felületet működtető cég vezetőjét, aki morális alapokon, a cég hírnevét és érdekeit is védve próbált moderálni gyűlöletteli és nőellenes tartalmakat, aminek következménye a nő ellehetetlenülése és felmondásra kényszerülése volt; a másik esetben interneten férfiak egy undorító, agresszív netes játék megalkotásával zaklattak egy feminista aktivistát, Anita Saarkesiant, ami ellen két másik feminista tiltakozott, és ez után az egyiküket zaklatta tovább a “játékot” megalkotó férfi, mire is a nő letiltotta, mire is a férfi még jobban rászállt és ócsárolta mindenhol, mire a nő feljelentést tett zaklatásért, az ügyészség pedig vádat emelt. Bővebben… →

mindig belekalkulálom

Közzétéve Szerző:
4

A minap, sőt, a minapában megkérdezte egy kedves ismerősöm, hogy én minden egyes lovagias, vagy pontosabban: patriarchális keretben előzékenykedő férfinak elmagyarázom-e a feminista és emberi jogi elveket. Szoktam-e figyelmeztetni őket arra, hogy önálló lény vagyok, nem kell engem gyámolítani., rámutatok-e a problémára. Deklarálom-e, hogy új típusú nő vagyok.

A kérdés okos és árnyalt. És, azt hiszem, nem vagyok teljesen új típusú nő. Vagyis, többféle szempontom van.

Többféle szituációt átéltem, és különbözőképpen reagáltam. Bővebben… →

immár a szép szünet öröme vár

Közzétéve Szerző:
117

Évzáró, megint. Ott állok én is. Miközben tudom, amit tudok, abszolút együttműködő vagyok, hiszek a fehér blúzban és hiszek a zászlóbehozatalban, hiszek a magyar himnuszban is. Tényleg. Kis betűvel írom, épp mert szabálytisztelő magyartanár vagyok, és oly korban éltem én a földön, hogy a szabályok komolyan vétele lázadásnak számít. Egészen anakronisztikus hajlamom van pátoszra és rítusra. És figyelek, mint valami éltanuló, éberen, minden szóra. Most már újságíróagynak hívom, de a lényeg, hogy nem vagyok cinikus, nem vagyok közönyös, meg szeretném élni és érteni mindazt, ami zajlik. Nem ám csak zajlik itt valami, amit kibírunk és hallgatunk meg tapsolunk.

Ebből adódik az, hogy észreveszek minden visszásságot. Bővebben… →

örök hajsza

Közzétéve Szerző:
88

A sztori annyira hasonló, mindig el is mesélitek: van két testvér, lányok, nem túl nagy korkülönbséggel, és ki vannak osztva a szerepek. Az egyik az okos, a másik a szép, az egyik a sikeres, a másik a lúzer, az egyik lojális és szabályos (egyetemet végez és szül szépen, időben, kijön a szüleivel), a másik lázad.

Nem önjogon léteznek, hanem a másikhoz képest. Egymáshoz viszonyítódnak, egymásra vonatkoznak, meg még van egy homályos elképzelés, hogy milyennek kellene lenni úgy általában — mindig kell a segédvonal. Nem az egyediségük az érték, nem is az, ha jól eligazodnak a világban, ha bátrak, ha boldogok, hanem az, ha hasonlítanak a normára.

Nagyon sok kétgyerekes család van, és a szülők, mint ha valami jó kis anekdota volna, úgy mondogatják: Ibolyám mindig is ilyen kis visszahúzódó volt, az óvodai ünnepségen sírt versmondás helyett, de bezzeg Viola, ő kipenderült, elmondta helyette is, és mindenki tapsolt. Ibolya az, aki nem merte elmondani, és már az is marad. Bővebben… →

az én utam

Közzétéve Szerző:
20

Hogy most már végre tényleg az legyen.

Döntsek, amiben dönthetek, ne más helyettem, ne a belém írt norma, minta, trend, fel sem ismert logika. Ne lózung. Ne a múltam, a tanulságaim, ne a rossz reflexeim, elrontott-kényelmes stratégiáim, és ne is másvalaki, akinek tetszik a lénye, élete.

Nincs ilyen ember. Vannak ismerős sorsok, vannak megbecsült emberek, de nincs olyan, akiért a magaménak akarnám — ez az enyém, csak ez van. Bővebben… →

nem tudhatták

Közzétéve Szerző:
82

Alapvetően teljesen jól elvagyunk, nem kell itt gyereknevelni, irányítani, spontán a boldogság. A lányomat többen és több szakaszban tanítottuk meg biciklizni, de a kicsi már vérszemet kapott: délelőtt bemutatta, hogy tud ám ő pedáloson is, nem csak futón, rá is pattant az egyik kint heverő bringára, a tegnapi nagy menet után.

Ha szétnézek, kaotikus idillt látok: gyerekbiciklik szanaszét, műanyagpoharak, bennük apró orgonavirágok, murva, fűszálak. Sehol senki, csak a nyomaik. Valaki sír, de úgy, hogy azt a ragtapasz gyógyítja, de mivel a Verdák tapasz elfogyott, csak felnőtt, unalmasbarna van, inkább nem jelentkezik, majd este mosom le a sebet. A terasz kisasztalán késsel karistolt, sárga műanyag tányéron egynegyed, túlvajazott kenyérszelet szárad, olvadozik. Bővebben… →

civil mámor

Közzétéve Szerző:
35

Nekivágtunk családilag tegnap az I bike Budapest-nek. Én azt hittem, ehhez nagy lelkierő kell majd. Ezer szemem legyen jánostalanul, két gyerek saját biciklin, kutya, és a harmadik gyerek majd csatlakozik hozzánk, úgy, hogy az ő telefonja van csak (nálam). Balesetveszély, fáradás, éhesvagyok, Tappancs meg lehetőleg valami híd közepén áll meg szarni.

Olyan csodálatos, szelíd napfényű egyértelműség lett ez a délután. Bővebben… →