egy éve

Nevezetes nap a mai, több szempontból is. Egy elég jelentős katolikus ünnep. Aztán, Szendrey Júlia megismerkedése Petőfi Sándorral, és egy évre rá az esküvő. Születésnapja továbbá valakinek, aki a szívemhez nőtt, de már elszakadt.

De még iskolai szülői értekezlet is, hát, ez kemény volt. Na, de ma nem ez a téma.

És, amivel igenis kezdünk mondatot, én speciel minden másodikat, egy éve, nem egészen tökéletes németséggel felírtam egy füzetbe a következőket:

a dán ötkoronás lyukas

a dán ötkoronás lyukas

Eltelt egy év, és én most értékelek. Jó ez, és egyre jobb.

Én nem tudtam pontosan, mit fogok megváltoztatni, és nem tűztem ki konkrét célt. Csak innen tűnik ez egy következetes, egy irányba tartó folyamatnak. De hányszor kellett újratervezni, átértékelni, meghaladni, ó.

Szerintem pontos célt kitűzni gőg és gépiesség, illetve nagyon profi, nagyon informált és vasakaratú emberek képesek pontosan a kitűzött célt teljesíteni. Mert ők ismerik a változókat.

Én nem ismertem a változókat, én csak azt tudtam: gyógyszerezni fogják a pajzsmirigyemet, és ha nem változtatok, akkor menthetetlenül elhízom az anyagcserém lassítása miatt. És nem akatok elhízni, ezért valamit tennem kell.

És hogy élni akarok, sokáig, jól, és mozgékony lenni, és elemi örömöket is akarok, és nem foghatom másra, ha elmulasztom azt, amire pedig volna lehetőségem, ennyit sejtettem.

Az első négy-öt hónap azt mutatta meg, amit azóta már sokan megtapasztaltak: elég egy kicsit odafigyelni, megnyesni a kalóriát, tisztábban enni, valamennyit mozogni, és lám, csak úgy olvadnak le a kilók. És mennyivel könnyebb minden, és jobb a közérzet.

Naponta sportoltam valamit: futottam, úsztam, tornáztam, bringáztam, súlyzóztam. Megszoktam, igényem lett rá.

Lejöttem az édességekről, később minden fajta szénhidrátról is, ami nem zöldség vagy gyümölcs. Én a szénhidrátot, pontosabban ezt a dömpingjét, ennek a fajtájának és minőségének nagy dózisú fogyasztását durva civilizációs torzulásnak tartom, amely rontja azt a működést, amire a boldogságos emberi test szánva van, és ezen felül függőséget is okoz. Az evés részeként is, ami szintén pótlék, és önmagában is. Nemsokára a szakhelyen (shop.builder.hu) erről lesz szó: szénhidrát pro és kontra, szakirodalom-szemle.

Aztán jött a terem.

Előbb az izmok, az izolált gépes gyakorlatok. Ekkor kezdtem írni erről a blogon, ekkor derült ki, hogy ez a téma is nagyon gazdag, nem ciki és nem magánügy, hanem van neki egy csomó vetülete. Ekkor agresszívan belém kötöttek kíváncsi névtelenek: az nagyon fura volt, ahogy fennakadtak, vádaskodtak és leszóltak, de tulajdonképpen megerősített leginkább. Nem is az volt a sistergés tárgya, hogy én mennyit változtam és hogy nézek ki, vagy hogy mennyire nagy élmény ez nekem, csak látszólag. (Hamisítottam a hasamról készült fotókat, ugye.) Inkább az, ahogy ennyi emberre hatott az, ahogy írtam róla. Ez nem tetszett nekik, ez volt elirigyelve.

Később, már márciusban a protein jött, és a nagyon nagy súlyok, torz arcú guggolások és fekvenyomás, és a kézen átfordulások, ilyesmik próbálgatása, majd Raffay Zsófi fotói.

Képernyőfotó 2015-04-18 - 17.21.14

IMG_3032_resize

A ketogén étrend, március 23-tól.

Ekkor kezdtem cikkeket írni a shop.builderre.

Aztán a súlyemelés. Aztán másik terem, teljesen más hangulat; nyújtások, lengedezések, régi tornászmozdulatok, korlát és nyújtó; mindenféle táplálékkiegészítők, a saját igényeim szerint a theproteinworks.com-tól.

Ekkor már nem reméltem csodát semmitől, tudtam: nincsen akarás, fogösszeszorítás. Csak rá kell simulni arra, ami jól megy. Meg kell találni azt, ami önmagát motiválóan könnyű. A jó kajálás és az élményt jelentő sport — ha az van, akkor semmi se nehéz.

Ekkorra, két nagylabor birtokában orvosilag is igazoltnak láttam, hogy amit csinálok, jót tesz nekem. Meggyógyultam a pajzsmirigy-túlműködésből. Nincs szükségem gyógyszerre. Okés a vasam, cukrom, koleszterinem, májam, vesém. Úgy alszom, mint egy csecsemő.

Aztán nyáron a gyerekek tanítgatása és a pedagógiává vált életmód jött. Meg az örömöt jelentő sportcuccok is. Kikevertettem magamnak egy fehérjét, ketogén igényekre.

Most meg újfajta mozgások érdekelnek, teljesen mást csinálok a teremben is, mint nyár elején.

Mi mindenre jöttem rá:

Első felismerés. Eleinte azt hittem, lesz egy pont, januárban mondjuk, de ha nem, akkor májusban, amikor kész lesz a testem, és akkor onnantól olyan lesz, az lesz a feladat, hogy arra vigyázzak.

Már tudom, sose lesz neki kész, végleges állapota, mindig alakul. A fotókon látom, hogy mennyire.

Mert a test minden, csak nem statikus: izmok nőnek és lankadnak, a nagy fogyás után is valamennyi zsír csúszkál föl-le, például évszak és aktivitás szerint. Még a versenyzőkön is, sőt, mivel ők ireálisan lezsírtalanodnak, meg mert a klasszikus testépítők életében a tömegelés-szálkásítás fázisai váltogatják egymást, rajtuk csak igazán, akár tíz-tizenöt kilók is. Ez — drasztikus módszerekkel határidőre lezsírtalanodni — mondjuk nem egészséges és nem élhető, nagyon idegen tőlem ez a világ, a maga eszközeivel és módszereivel. Viszont szeretnék egy olyan, minél kevésbé zsíros állapotot, ami nagyjából egy-két kilós sávval tartható, nem nehéz, és az elérése-megtartása nem rendeli alá az életem egészét, az örömeimet, a spontaneitást a nagy célnak. Ne legyen nagy cél — állapot legyen, élet legyen.

Most ismertem meg a testem: az igazi alkatomat, a nehezen mozduló részleteket, a terhelhetőségét, a durcás sosem-sérülését, öngyógyító természetét, a csontom kivételes sűrűségét, az extra izmosodási hajlamot, atletikus jelleget, a meglepően hamar lezsírtalanodó felsőtestem és a nehezen alakuló csípő-comb kontrasztját.

Sok aggályom van a fitnesszel és a klasszikus testépítéssel mint életformával kapcsolatban. Viszont attitűdöm, elszántságom, adottságaim és megéléseim szerint sportoló vagyok, ez fejlődött ki belőlem. Az voltam tízévesen is, ezt rongálták meg a testnevelők és az intézmények, és ez aludt bennem évekig, csak néha jelet adva magáról. Nekem ez nagy meglepetés, mert testetlen intellektuellnek és érzelemvulkánnak hittem magam, akinek csak körülmény a teste: olyan, amilyen, legfeljebb fülbevalókkal és színes pulcsikkal dekorálom.

A test amúgy is romlékony, külsőségmániás emberek fő projektje. De a kategóriák hamisak. A test nem elvon, hanem közel visz. A test, az maga a létezés. A szenvedéseink, torpanásaink, motiválatlanságunk meghökkentően nagy része pedig biokémiai alapú: táplálék, alvás, hormonok.

A zsír nem esztétikai para: ha sportról beszélünk, a zsír rontja az üzemet. Ha nagy és nehéz a fenekem, nem tudom felnyomni a nyújtó fölé, nem megy úgy a kézen átfordulás, a futás, a függőmérleg. De ha az életről van szó, a sima hétköznapokról, akkor is számít, mennyi az annyi — nekem elemien fontos, milyen tempóban rohanok föl a helyenként 25-30 százalékos lépcsőn az oviba negyed ötkor. Nekem mindig menni kell. És igen, a kinézet is számít, szeretek tónusos is lenni, szeretem, ha látszanak az izmaim.

Nincs narancsbőr. Nézem a hasplasztika-fotókat: ez nem bőr, és ez sem, ez zsír. Ezt le lehet fogyni. Ott lettem feszes, ahonnan eltűnt a bőr alatti zsírom, és olyan mértékben, amennyire ez sikerült.

A bőr, az fényes lesz és feszes ott, ahol a hajszálerekig robog a vér az intenzív, rendszeres izommunkától, és ahonnan eltüntettem a halott, formarontó zsírt. Sajnos, ahogy az évek telnek, a zsír nem tud bájos lenni: a zsír az, ami lifeg.

ff nyújtás korláton

Második felismerés. Nem, biztosan és végképp nem szeretem a módszereket, elnevezéseket, személyi edzőket és termékeket. A csoda nem átruházható, és tőlem ne akarjanak így semmit. A spontán felfedezéseket szeretem, az impulzusokat, a véletlenül fellelt videót — onnantól azt a mozdulatot akarom –, a keresésem nyomán előugró, meghökkentően intelligens blogot, és a ráérzést, amikor megtapasztalom a hátizmomat, a nyújtón egy átfordulást, meg amikor visszajön a lábfejembe a gyerekkori spicc.

Harmadik felismerés. Az emberek dobozokban gondolkodnak, menthetetlenül. Csak én akarom dadogva és szépen, pontosan elmondani, mi ez az egész, nekik mindegy. Nekik ez fogyózás, fitneszmánia, a konditerem pedig divat és amúgy is drága. Magyarázhatok akármit: hogy én miből gyógyultam, hogy nekem miért elemien fontos a szembenézés, a rossz körök felszámolása, a fiatalság, az erő, a megélés, a robbanó öröm, a vér robogása és a hajnal csípőssége, a korgó gyomor, a jó életminőség és az eredetileg fiús gym-világ birtkba vétele. Ők ezt nem látják, nem értik. Gyömöszölnek bele abba, amit megértenek a fotóimból és megnyilvánulásaimból, és egyébként marha kíváncsiak, nem bírnak elmenni mellettem. És az egész róluk szól.

Mindaz, ami látszik: az edzőterem, a kinézet, az izom, a táplálékkiegészítő, minden elnevezés, módszer, tárgy, motiváló felirat és példakép csak külsőség, és nekem nagyon rég nem ez a lényeg. Dobálom ki, hántom le a felesleget. Ők viszont csak ezt látják, és amíg nem élik meg ők is a maguk sportját vagy bármilyen reformját, ezt nézegetik rajtam, ezeket fetisizálják, ettől várnak eredményt, vagy ezt utasítják el és nézik gyanakodva.

És azt hiszik, én azt akarom, hogy ők is változtassanak. És mondják, magyarázzák, hogy ők mit csinálnak, és miért nem tudnak. Engem nem igazán érdekelnek mások, én nem várok tőlük semmit. Ez az én sztorim, nem kell, hogy ők is. Nekem nem kell, nekik kell. De, ahogy Drugs Bunny mondja, az embereket nem érdekli az, hogy foglalkozzanak a céljaikkal, az érdekli őket, hogy valaki instant oldja meg a problémáikat.

Néhányan keresgélnek, belekapnak ebbe-abba, ők is akarják — egy kicsit. De nem olyan alkatok, nem olyanok a körülményeik, vagy soha nem volt még komoly sikerélményük, hogy elkezdtek valamit, ültettek egy pici fát és az négy mázsa termést hozott az első évben. És akkor mégsem. Néha pedig ezt rám terhelik, amit nem szeretek.

Negyedik felismerés. Borzalmasak a hangsúlyai annak, ahogy erről szó van a beszélgetésekben és cikkekben: vigyázni kell, el ne hízzunk, jön a strandszezon, milyen testet szeretnek a pasik, a szívbetegség szedi áldozatait, álomalak, “genetika”, kifogáskeresések, igazi nők kontra megcsinált műnők, Angelina. És annak a helyén nagy, fehér folt van, amivel én nem győzök betelni, hogy jé, ez ilyen, jé, milyen érzés megtartani a lábam a fejem fölött, jé, van olyan, hogy már csak az ízlik, ami jót tesz nekem? Hogy fedezd fel, légy önálló, menj bele, ne félj, nem a cucc és nem a protein számít, hanem az élmény. Ezért is kell erről írni, beszélni, másképp, más szavakkal és más hangsúlyokkal, és ez nekem fontos célkitűzésem.

Sokan szeretnének változni, nekik nagyon kicsi elég, és akkor elkezdi és ráérez. És akkor az ő számára élmény, ahogy ábrázolom és megmutatom, hogy nekem mit jelent az étel és a mozdulat.

Más eszement energiákat fordít arra, hogy mások teljesítményét támadja, a maga helyzetét magyarázza és ott maradjon, ahol volt.

Ötödik felismerés: a jó minőségű, leginkább állati eredetű, sűrű ( = nagy tápanyagtartalmú) táplálék förtelmesen sokba kerül. Még úgy is, hogy lényegesen kevesebbet eszem, nem költök nassra és fölöslegességekre. A tészta, kenyér, krumpli olcsó, még a tejtermék is ahhoz képest, ami minőségi zsír vagy fehérje, és a tejcsoki is bóvli a kilencven százalékoshoz képest.

Hatodik felismerés: a sport és az egész életmód teljesen mást jelent nekem, mint korábban, és ahhoz képest is mást, mint amit a rendszeresen sportolók többségének. Vannak a mindig is vékony csinosak, akiknek a sport letudandó feladat, csak eszköz, esetenként kellemes és trendi elfoglaltság, hogy “megőrizzék az alakjukat”. És vagyok én, aki messziről jöttem, és megküzdöttem egy csomó beleragadós problémával, és döbbenetes élményeket szereztem, és egész lényem benne van a mozdulataimban.

Nekem a sport önálló valami, a vallási élethez hasonlatos, rendszeres rítus.

Hetedik felismerés: a test, az nagyon fura üzem. Lélekkel együtt meg végképp. A testkép a legfurcsább. Ide lehet vágni nekem, meg is tették, hogy mit büszkélkedem hetven kilósan, nem is vagyok “vékony”, aki vékony, az ötvenvalahány kiló. Én is a mérlegen parázok, még mindig, és feszengek, nézem magam a tükörben, az meg aljasul hol ilyennek, hol olyannak mutat. A fotó megint másnak. Nem tudom, már olyan vagyok-e, amilyen lenni szeretnék, vagy még nem, vagy már túl is toltam (amikor megmérettem a testösszetételemet, megdöbbentem: 16,6 százaléknyi a zsírom, ez hármas percentilis, vagyis az életkori csoportomban a nők közül csak három százalék van, akinek alacsonyabb a zsírszázaléka), vagy már újra a régi, mert gyümölcsöket faltam mégis, meg mandulát, és elengedtem magam… mindig billeg, sose statikus. Nem látom magam.

Ez az egész “milyen vagyok?” önös és időrabló maszturbálásnak tűnik, jobb lenne csak csinálni, nem nézegetni, ugyanakkor nem elkerülhető, és elég komoly lelki teher, identitásválság megérkezni az átalakult testbe: ki, milyen vagyok én, harminckilenc évesen, három gyerek anyjaként, bölcsészként-tanárként? Mit bámulnak rajtam? Meddig ízléses egy fotó, látják-e a hangulatot, a finom poént, vagy csak a pucsítást? Mit fog mondani, aki megnéz és odalép? (Leginkább sportolóként kezelnek, tanácsot kérnek, gratulálnak, edzőnek néznek.) Meghatározza a testi önképem azt is, hogy milyen ruhát vásároljak vagy vegyek fel, és hogy azzal mit üzenek magamról. Mondanak mindenfélét. Érdekeljen? Vagy úgyis hülyeségeket mondanak, úgyis mindig más vagyok, nekik dicsekvésnek és páváskodásnak tűnik minden, ami más, mint ők?

A sporttal nem életvitelszerűen foglalkozók szerint persze dejólnézekki. A profik nem mondanak semmit, nem beszélgetünk, csak egy térben edzünk. Néha megjegyzik, hogy különleges, amit csinálok, szép a mozgásom, és ez milyen sportág? Én nem tudok válaszolni.

Nekem, mivel sokat látom őket, már nehéz nem hozzájuk, az élsportolókhoz és a versenyzőkhöz mérni magam. Miközben tudom, hogy illúzió a póz, látszatkeltő minden ilyen honlap képanyaga. Sokkal rondább a bőrük, mint a képeken, alacsonyak, szétsminkelik magukat, a mellük műtött. És nem is mindenkinek áll jól az izom, nem arányos rajta, nem harmonikus. Azt is tudom, hogy embertelen eszközökkel érhető el és csak pár hétig tartható a fotókon látható versenyforma, szezonon kívül nem nagy durranás, és ezek a médiatartalmak is súlyosan manipulálnak: reálisnak, elérhetőnek állítják be kivételes adottságú, helyzetű emberek legjobb és előnyösen bemutatott formáját, és ezt üzleti céllal teszik.

A kiló az, ami a legkevésbé számít. Ami igazán helyretett a testképzavaromban: elmentem áprilisban egy vizsgálatra, és megmérettem a testösszetételemet. Eszerint extrém erős (sűrű, vastag) a csontom, 11 kilónyi zsír van rajtam (ez a 16,6 százalék), és 59 kiló felett van a zsírmentes testtömegem. És élvezem, ügyesedem, nem fogy a kedv, sőt. Egyre nehezebbeket emelek, és alakulok. Ez a lényeg. Aki fotókon finnyog vagy dicsekvésnek tartja ezt az egészet, tegye csak, neki úgysem lehet elmagyarázni.

Nyolcadik felismerés: nem is kell erről beszélni, elég élni. És nagyon fontos ennek az egésznek a motiváló-pedagógiai hatása. A gyerekek csak úgy eltanulják, igénylik ezt. Kézenállnak. Babadávid futócipőt kér. Lőrinc eljön velem a Flexbe. Julis fociedzésre jár. Kifogyhatatlan belőlük a mozgás. És hasonlítani akarnak az ő nyughatatlan anyjukra. És semmi feszkó nincs, boldog vagyok, és kapnak tejbegrízt, meg tarját is, paradicsommal.

cropped-terembc3a9rlet.jpg

Mi jön még?

Holnap lejár a hetedik terembérletem, ez húszalkalmas. Megyek edzeni délelőtt.

Új mozdulatokat próbálgatok, ez leginkább, ha már be kell sorolni, saját súlyos edzés, klasszikus tornasport és street workout. Most az erőkézenállás, a magasított helyről hídba lemenés és kézen átfordulás az új elem.

majdnem híd

hídba át

hídból vissza

hídból vissza

Karácsonyra spárgázni fogok.

Szeretnék még négy-hat kilót fogyni, nem tudom, úgy milyen a testem, és hogy az tartható-e. Közben érzékenyen figyelem női hormonális működésemet. Eddig semmi gond.

Továbbra is vérkép; vércukormérés otthon, ketontesztelés vizeletből. Ketogén. Jó lenne még kevesebb tejterméket és kávét fogyasztani.

Szeretnék egy edzésvideót készíteni, mozdulatok szépségét és örömét bemutatni, a nagyon sajátos, hibrid edzéseim hangulatát.

Szeretnék egy második DEXA mérést, ami jobb izom- és zsírarányt mutat, mint az áprilisi. November végén, mondjuk. Szeretném a magam példáján megmutatni, hogy szénhidrát nélkül, ketogén étrend mellett lehet izomtömeget növelni (ezt sokan vitatják).

Nem szeretnék, de muszáj lesz egy köldöksérv-műtét, és akkor ott egy icipici plasztika is.

mert most szétnyílt ott

mert most szétnyílt ott

A fenekem a jelen projekt, az nehéz, hogy igazán olyan legyen, na. Arányos. Könnyen lapul, nagyon okosan kell provokálni.

Szeretnék őszi erdőben futni.

 

 

92 thoughts on “egy éve

  1. Én csak gratulálni tudok hozzá, és szívből örülni, hogy ennyire meg tudod ill. megélheted önmagad a sok “munkának” és odafigyelésnek köszönhetően. És nem csak ezen a téren. Nálam a rendszeresség ingadozik, túl sok mindenben akarok egyszerre helyt állni, annyi mindent élvezek! És hát a mércém önmagammal szemben..nem baj, talán lassabb vagyok, mint mások de viszont biztosan megyek előre:))

  2. Két hete beindult a vonatunk, és így nekem a (majdnem) mindennapos kerékpározás (a napi rutin 30km, ha bármi plusz helyre megyek a munkahelyen kívül, akkor több). A gyógymasszőröm azt mondja, már érzi rajtam a változást. Nekem ez tök nagy bók volt. A másik nagy öröm, hogy öt nap tekerés (első két nap “itthon”, aztán egy elutazásos túra) után fel tudtam jönni a hegyoldalba, ahol lakunk, a gyerekkel egy szuszra, pedig korábban ez minimum három szakasz volt, már amikor egyáltalán megpróbáltam, Igaz, benne van vastagon az új kerékpárom is, amin van váltó, de a régivel gyerek nélkül sem tudtam feljönni.

  3. De jó írás ez is! Nagyon jó az is, hogy jól érzed magad a bőrödben, nem is tudják sokan, hogy ez mennyire fontos. Én kétkedve olvastam az elején az ilyen témájú írásaidat, de az utóbbi időben már azon gondolkodom, hogy én is elmegyek edzeni. Az, hogy leírtad, hogy milyen változásokon mentél keresztül, nekem is nagyon motíváló. 1,5 éve volt egy gerincsérv műtétem, azóta gerinctornára járok, ami elég kemény és már ez is sokat változtatott a testemen. Én soha nem sportoltam, próbálkoztam sok dologgal, de nem élveztem igazán. A gerinctorna persze egy kényszer, de amikor látványos eredménye lett, megjelentek izmok, amik sosem voltak, akkor elkezdtem élvezni és ma már, ha valamiért nem tudok menni, akkor hiányzik. Most tervezem, hogy valamivel kiegészítem még, mert én is szeretnék izmokat, tónusosabb testet még, még!

  4. “Eleinte azt hittem, lesz egy pont, januárban mondjuk, de ha nem, akkor májusban, amikor kész lesz a testem, és akkor onnantól olyan lesz, az lesz a feladat, hogy arra vigyázzak.”
    Én még ebben ringatom magam. Nem kellene? ☺

      • Ezt hétfő óta próbálom magyarázni a vállamnak, de nem érdekli, meghalt. 3 hét kihagyás nagyon sok, az izom kontúrja megvan még, de az ereje elment. Nem baj, küzdök, ma is voltam.

  5. Nagyon motiválóak, vagy inkább úgy mondanám, hogy lelkesítőek az írásaid. Kedvet kap az ember és az átadott élményeid alapján és meglátja a mozgásban az örömöt. Eddig én csak annyit láttam a sportból, mozgásból, hogy “kell”. Kell, mert egészséges, kell, mert formál, kell, mert azt mondják. Ebben a hozzáállásban biztos, hogy benne lehettek a gyerek/tinédzserkori tornaórai kudarc élmények, ugyanis soha nem voltam se “ügyes”, se erős. Most már látom, hogy ez nem érdekes. Mindenkinek magához képest fejlődve is megéri, sőt csak az a fontos, nem a mások eredménye. Illetve ami még jobb tapasztalat: hogy a mozgás lehet öröm, hogy leizzadni, elfáradni jó 🙂 Ezt a részét köszönöm. És 🙂 nagyon gratulálok az elért eredményhez! Az megosztott fotóidat látva, szembeötlő a változás.

  6. “A szenvedéseink, torpanásaink, motiválatlanságunk meghökkentően nagy része pedig biokémiai alapú: táplálék, alvás, hormonok.”

    Na ezt kéne a gyerököknek már kiskamasz korban tolni, és nem befeküdni ellene, negyed-fél háromra időzített ebédeléssel (“nincsidő” – elmennek a faxba, ki írta a hülyetantervet? az üregi nyulak????), jutinasival, végtelen ücsörgésre kényszerítéssel, és a többi.

    Mert náluk még tényleg nem helyrehozni kell tán egy ideig, hanem fejleszteni, tudatosítani. Aztán nagyon hamar a rombolás jön helyette, igen-igen korán.

  7. Irigyellek, a szó legjobb értelmében. Elégedett vagyok a testemmel, mégis szeretnék mozogni, hogy még jobb legyen. De…(mindig van kifogás, sajnos) Pedig akarom ezt az életérzést, amiről írsz. Nem gyúrni vagy diétázni, vagy proteint enni. Hanem megtalálni, nekem mi a jó…
    Gyönyörű az a kézenállás a fotón! Remélem tényleg megcsinálod a videót!

    • Érdekes ez. Köszönöm. Lendületből nem nehéz kézen állni, pontosabban az gyerekkori tudás, most az erőből kézenállást gyakorlom, meg a bógnit nyújtott és páros lábbal, a valdezt, a chest rollt, ezek nehezek.

      Nézz videókat, gyere Flexbe! És remekül lehet otthon is a metálozott testek gyakorlatait csinálni.

      Jött valamikor tavasszal, az első kósza képek kirakása idején (akkoriban, vagyis előtte elhatározásból nem raktam ki hónapokig sehova semmilyen fotót) egy kommentelő, nagyon büszke volt magára, hogy ő tartósan 56 kiló, sose volt túlsúlyos, mit izélek én itt magammal.
      Ebből látszott, hogy nem nagyon érti, amit írok. Most nem az, hogy én a teremben is intellektuell vagyok. Hanem hogy ő azt hiszi, azzal dicsekszem, hogy lefogytam és milyen jól nézek ki, miközben nem is igaz. De ő bezzeg.
      Igen, de mit fejlődtél az elmúlt hónapokban? Miket győztél le? Én ezt kérdezném tőle. Mert ez a sztori. Az nem sztori, hogy ő vékony (és mégis irigy) (leginkább arra, hogy engem ezzel a szar testemmel csodálnak és olvasnak, tanácsomat kérik, őt meg azzal a jó testével nem).
      Én folyamatosan önmagamat, az énképemet kerestem a szövegeimben és fotóimban, most is, megmutattam leplezetlenül, mivel, hogyan küzdök, marcangoltam magam, reflektáltam a saját hiúságaimra, gyengeségemre, kerestem a diétámat, a megoldásaimat, a bőrfeszesítést, és motiváltam sokakat, akik akartak ugyan változni, de hozzám hasonlóan úgy érezték, őnekik végképp semmi közük a Boldogtestűek világához.
      És tudok mondani harminc aktív olvasót, akiknek sikerült. Döbbenet. Régi képek, meg a mostaniak, egymás mellett látni, elképesztő. Mindenki kicsattan és nem érti, hogy is élhetett úgy…

      A másik a “nekem a bokám olyan, mint neked a csuklód” kommentelő volt, hát, ehhez gratulálunk.
      (tényleg, akkor a számok: 173 centi vagyok, boka 23,5, csukló 17,8. Áprilisi mérés szerint DEXA csontsűrűség 1,249 g/cm2, nem is tört soha semmim, ez kb. kilóg a táblázatból fölül, a 39 évesek körében 99,7 százaláknak ennél “hígabb” a csontja.
      A csont vaskossága egyébként korrelál az izmosodási képességgel is. Atletikus eszmény, nekem ez fekszik, a törékeny-gyenge-karcsú helyett, amire mint eszményre feministaként is nemet mondok.
      Csak lehetőleg zsírtalan legyen.
      Szintén áprilisi és pontos (képalkotó vizsgálat) adat szerint van rajtam testszerte összesen 11189 gramm zsír, ez 16,6-os zsírszázalék, és 56155 g izom. A lean body massem 59,112.
      Szóval ha bárki azt domborítaná, hogy de ő bezzeg milyen jól néz ki, én meg nagydarab vagyok (tényleg, nagyon sűrű, ránézésre is), akkor kérjük szépen ezeket a számokat a testéről, meg hogy mit csinál az edzésein, és mit fejlődött az akármilyen sportjában az elmúlt időszakban. És fotót. És önelemzést, megélt sztorit, nem csak vagizást azzal, hogy she happens to be a lean gal…
      Ez nagyon fontos ám, pont ez a különbség a Jónő-Magát Sporttal Karban Tartó Csinos meg a sportoló attitűd között.
      Vékony csontúként egyébként nem olyan bonyolult akár jelentős zsírral is 50 valahány kilósnak lenni, és hát ott a para, a csontritkulás.

      Tök más az elemi, kételytelen, rég létező biztonság, hogy “jó a testem, nem kell szégynekeznem”, a csinosak, a mindig is sportolók létállapota, mint az, hogy abszolút nem vagyok ugyan elégedett a testemmel, sose leszek 56 kiló (kérdés persze, akarok-e…), viszont mindjárt 40 vagyok, hármat szültem, tök bonyolultak a hétköznapjaim, és így is akkorát fejlődtem ügyességben, izomtömegben, kinézetben az elmúlt hónapokban, hogy nem hittem volna. Olyan felismeréseim voltak, magamból kifordítósak, teljesen megváltozott a szemléletem, megdolgoztam a kínjaimmal, kajálási visszaéléseimmel, levágtam öt fejet már, más ember lettem. Ez a sztori, nem a divatos edzegetés, a finnyás diéta, a különcködés vagy a tornadressz.

      Ha nem mennék most edzeni (hat az edzés előtti szer, időzítve van), ezt most bele is szerkeszteném a szövegbe.

      Holnap írok még egy testhez közel kerülős témát, az talán fontosabb is az edzésnél meg a lazacnál és a nike cuccoknál… amelyeket imádok, és jól kinézni is imádok.
      (E percben megint edzőnek néztek, beszarok…)

      • Flexben nem fogunk találkozni, sőt máshol sem, külföldön élek. Mostanában a fegyencedzést tanulmányozom, azt talán tudnán kivitelezni a 2 kisgyerek mellett.
        Én sem voltam túlsúlyos soha, 56kg is csak terhesen. Mégsem szoktam ezzel felvágni, mert nem sok munkám van benne, ez inkább genetika. Ettől függetlenül lnyilván lehetnék formásabb, tónusosabb. És igenis tudom becsülni, aki keményen megdolgozik azért, hogy jól érezze magát a bőrében.

      • Szerintem 173 centivel ne is akarjál 56 kiló lenni, mert az már az alultáplált kategória. Én 160-al vagyok 54, erős a csontozatom és mivel valamilyen formában mindig mozogtam, némi izom is van rajtam, vagyis soha nem fogok tudni 50 kiló alá menni (persze nincs is szándékomban). Egyébként sem akarok kilókat számolni, már fél éve nem álltam mérlegen. Én mindig feszesedni és izmosodni akartam, tökéletes arányokra csak azért nem vágyom, mert testalkatilag rosszul vagyok “beosztva” és a megváltoztathatatlant nem lehet megváltoztatni.

        • Simán lehetnék ilyen testmagassággal is 56 kiló, ha olyan csontozatom, méreteim volnának, és ha kevéssé izmosodnék. De nem olyan vagyok. Nem is akarok, csak ezzel próbált megalázni a kommentelő. Nagyon sokan gondolkodnak egyébként számokban, “nekem 50 kiló alatti barátnő kell”, a 60 kiló meg sok nőnél lélektani határ. Érdekes ez, mert igazából a sport intenzitása és a zsírszázalék számít.

      • Olvastalak párszor a builder.hu-n is, de ott nem kérnék segítséget, véleményt. Itt igen. Tudom, nem vagy szakértő, elvileg, de a sztori eleje hasonló. Jó lenne, ha a vége is hasonló lenne:)
        Korábban, azaz tavaly sportolgattam, ami kb. heti két-három nagyobb mozgást jelentett: 30 km bicajozást, 5 km futást, ilyesmit. Plusz a gyerekekért lementem oviba-suliba, ami jó háromnegyed óra séta, közben van egy olyan emelkedő, hogy bicajjal a legmagasabb fokozaton is “ejha!”. Télen pár hétig nem tudtam rendesen mozogni: úgy behavaztunk, hogy a kert végéig alig bírtunk felmenni, és ami máshol három nap volt, az itt több hét. Három hétig az autó el sem indult a hóhelyzet miatt. Nagyobb gond, hogy én sem.
        Csakhogy: prediabéteszes vagyok. Kétszer volt terhességi cukorbetegségem és még most is, vagyis még fél éve is ingadozott. Nem nagyon, és csak kaja után, de mégis. Diétázom, fehér liszt, gyors cukor minimális, 3 óránként eszem, kb. 180-200 g szénhidrátot naponta. Barátnőm dietetikus, átnézte az étrendemet, azon kívül, hogy susnyát (salátát) nem eszük eleget, tulajdonképpen jó. Közben bekopogtatott a PCO is, ciklusom össze-vissza lett. Nagy Magyar Valóság: igen, most kéne elmenni belgyógyászhoz, kardiológushoz, enterogasztrológushoz és nőgyógyászhoz, és felíratni egy csomó bogyót. Nem akarok bogyókon élni. Egy bogyót írtak fel, utálom. Ha már nem élek meg bármiféle mesterséges szer nélkül, nem élnék túl egy lakatlan szigeten vidáman, az már nem jó. Önhatalmúlag el is hagytam, most épp nem is kell.
        Az igazi pofon az volt, hogy mértek és mértem párszor csúnya magas vérnyomásértékeket is. Persze, véradáskor, parázva, meg ha valaki felidegesített, mindig volt “ha”. Nem, ne legyen “ha”, ne ugráljon. Mindezt 36 évesen. Igaz, még csak “ugrál”, ha nyugodt vagyok, csak 120/80. Korábban 100/50 volt, a terhesgondozáson mindig vidám volt a hölgy, ha végre talált vérnyomást. Metabolikus szindróma. Adataim valának: 165 cm és 70 kg. Igen, sok.
        Aztán rátaláltam a fitnessblender.com-ra. Juj, de jó, innentől nem nincs eső, meg hó, meg kánikula, és csak fél óra/ nap. Ó, az a fél óra… HIIT edzéseket találtam, persze bután az elején naponta végeztem őket. Kb. izomláztól izomlázig tartott az élet:) Aztán elolvastam pár cikket, rájöttem, hogy ezt nem így kéne, és roppant mód meglepődtem. A hegyek összementek, futás közben már nem azt néztem, hogy még hány km van hátra, hanem az erdőt néztem, a célgatya rám jött, a szoknyák lötyögnek a csípőcsontomon. Centiket fogytam. De egy kilót sem. Még mindig sok a zsír. És az Istennek nem indul lefelé a mérleg. Inzulinrezisztencia. Hiába eszem keveset, nem fogyok. Már kg-ra, mert centire igen. Közben furcsa lyukak és barázdák lettek a karomon: ha kinyújtom, kidudorodik, a összehúzom, máshol. Nagyon tetszik. A combomról eltűnt a “lovaglóháj”, pedig azt hittem, ez genetikai. Heti öt edzés van: 2 HIIT, két erősítő kardióval, és egy hosszabb bicajozás.
        Kérdés: mindenhol azt olvasom, hogy a mozgás remek a magas vérnyomásra. Miért ugrál még mindig? Elmegyek valamiért orvoshoz. Izgulok, hogy magas lesz és magas. Hogyan lehet ebből a nyavalyás metabolikus szindrómából bogyó nélkül meggyógyulni? Diétázom, mozgok. Barátnőm szerint csak kéne fogynom öt kilót. Az inzulinrezisztenciától nem tudok fogyni. A túlsúly inzulinrezisztenciát és magas vérnyomást okoz. Farkába harapó kígyó. Hogyan lehet ebből a 22-es csapdájából kitörni? Igen, hormonális zavar, a túlsúly egyik oka. Na de: a hormonális zavar egyik oka pedig a túlsúly:)
        A cikluszavar miatt voltam kórházban kivizsgáláson (ömlött…), mivel sem rákos, sem cisztás, sem miómás nem vagyok, közölték, hogy menjek haza, ne foglalkozzam vele, 36 felé a hormonok már ilyenek, ne várjam el, hogy olyan legyek, mint új koromban. Kb., mint az autószerelőnél: amíg nem tudjuk pontosan, mi a baj, addig használjuk, majd ha elromlik, jöjjön vissza. Nem akarok elromlani.

        • Most szólok sue-nak és livnek, mert ők tök okosak… nehéz ez nagyon.
          Gyanúm szerint te vagy az, akinek jót tenne a súlyzós edzés (specifikusan nagyon jó IR-re, magas vérnyomásra és PCOS-ra), mégpedig nagy súlyokkal, gépen, másfelől időszakosan akár, a ketogén diéta, fat fastokkal. Abszolút nem javasolnám mindenkinek a ketogént, sőt, szinte senkinek nem szoktam, bár ez a hírem, csak a magam élményeiről számolok be, ami sokakra hat, de terépiásan jó lehet.
          Gyere a zárt sportrovatba beszélgetni. Ha írsz fb-n vagy e-mailt, akkor adok jelszót.
          https://csakazolvassa.hu/sportrovat-julius-15/
          Méress testösszetételt, és dolgozz rajta. Nagyon komolyan szembesít a testzsírszázalék és annak követése (azonos módszerrel, ugyanazon a gépen) (DEXA), és segít a pontos helyzet meítélésében.
          Sokan elakadnak a fogyással.
          Több olyan tartalmat olvastam mostanában, amely szerint nem a mozgás, hanem a célzott diéta a fogyás és súlytartás titka, és sokkal fontosabb, mint hinnénk, a sport emlegetése egy kicsit önvakítás, mert nincs kedvünk kalóriát nyesni.
          http://www.nytimes.com/2015/06/16/upshot/to-lose-weight-eating-less-is-far-more-important-than-exercising-more.html?_r=0
          http://www.tenyek-tevhitek.hu/nem_mozgunk_eleget_de_nem_ezert_hizunk.htm
          http://ketodietapp.com/Blog/post/2015/09/13/how-to-exercise-on-a-keto-diet
          http://metalozott-testek.hu/7-etrendi-javaslat/

          • Súlyzós edzéssel egy probléma van: a legközelebbi terem 32 km-re van. Az oda-vissza 64… Itthon súlyzózom (az erősítő edzésben vannak súlyzós gyakorlatok), de csak 2×4 kg súlyzó a legnagyobb. Pedig a videón is van, amit 2×12-vel vagy még többel nyom a csaj (deadlift-nek nevezik pl) Súlyzót be tudok szerezni. Gépet nem :-/ Ha nagyon kéne, párszor el tudnék menni, de gyanítom, hogy ez a pár alkalom nem dobna sokat az állapotomon.
            Pont azért is kezdtem el a HIIT-et, mert állítólag hasonló a hatása, mint a súlyzós edzésnek, és eléggé izmosít (ezt aláírom) sok zsírt éget, de akadályozza az katabolizmust. Hja, és csak 30 perc. Mondjuk ez alatt a 30 perc alatt az ember szolidan meghal, de valamit valamiért.
            Mindenesetre el fogok menni egy testzsírszázalék-mérésre, de most már sajnálom, hogy kiinduló állapotot nem mértünk. Ilyen netes kalkulátorok szerint (ami állítólag nem sokat ér) 31% körül lehetett, amikor kezdtem a mozgást. Fenekemről 5 centi ment le pl., tehát zsírból azért fogytam, de nem eleget.
            Ketogén diéta időlegesen: ezt vajh hogyan?:) Egyik héten eszem a megszokott hús-zöldség-durum tészta-gyümölcs-tejtermék kombót 3 óránként, másik héten meg napi 3 kaja és ketogén?:) A linkeket elolvasom, köszönöm.

          • Írhatok, mozdulhatok, maradhatok Anna?:)
            Közben annyi történt, hogy elmentem orvoshoz (biciklivel, 33 km-re, hogy stílusos legyek:), ahol megmérték a vérnyomásomat, és közölték, hogy 120/70, nincs itt semmi látnivaló, mehetek haza. Hiába mondtam, hogy papírom van a 160/80-ról. És tényleg. Meg hogy nekem nem konstans magas vérnyomásom van, nekem csak ugrál. Valamint: én érzem, ha magas. És tényleg: megmérem, magas. Ahogy anno a magas cukrot is éreztem, ezt is érzem. Egyik sem sűrűn fordul elő, tehát nem ez az alapállapot, no de akkor is: ne ugráljon. Nyilván: várjuk meg, hogy teljesen elromoljon, akkor majd meg lehet javítani:) Bogyót amúgy nem is vártam volna, csak valami útba igazítást. Sebaj. Akkor megkeresem az útba igazításomat én.

            Jövő héten elmegyek a barátnőmhöz (aki dietetikus, mindenféle sportágat művel, ex-PCO-s és bomba alakja van) testzsírszázalékot méretni, és attól sok függ. Ha kiderül, hogy mondjuk 30%, akkor sürgősen folytatom, amit eddig. Vagy sürgősen nem hagyom abba? 🙂 Ha az derül ki, hogy 25… hát, szerintem akkor is. De ekkor még örülni is fogok. Ebben az esetben szerintem némi low-carb diétával, mozgással, még némi mozgással és zsírból fogyással meg tudnék gyógyulni az IR-ből is, a magas (ugráló) vérnyomásból is, meg a PCO-ból is. Merthogy ugye mindezeknek az alapvető okozója a rossz táplálkozás és a mozgásszegény életmód.
            Ha viszont az derülne ki, amit kötve hiszek, mert a tükör mást mond, hogy mondjuk 20%, akkor lenne a gond, mert akkor nem lehetne az egészet a testzsír, meg a testzsírban tárolt inzulin számlájára írni.. Olyan 26-27%-ra tippelem a testzsíromat, képek alapján, de az én testképem sem követi a változásokat. A héten ketten kérték el a tuti tippet, hogy mivel fogytam ilyen sokat a nyáron (a sok, az a mérlegesen, ne feledjük, fél kg:))

            Ketogén: szoknom kell. Még a gondolatot is. A zsír eddig olyan ellenség volt, legalábbis mondjuk a szalonna, meg a kolbász, hogy csak na. A zsír, ami a testemen van, ami megbetegít, ez a zsír jó, ha megeszem? Szalonna rajtam baj, ha megeszem, jó?:) Bár megbarátkoztam a fehérjével is, tehát ha az agyam átállítanám, menne. Nem tudom, hogy akarom-e. Le tudtam jönni a cukorhintáról, le tudok mondani a kenyérről, a gabonákról, sok mindenről, de hogy zsíralapú kajálásra át tudnék-e állni? Hosszú távon szerintem nem. Egy pár hetes próbát megérne, de nem hiszem, hogy úgy tudnék maradni. Bár azt érzem, tudom, mérésekkel és ami fontosabb, közérzettel bizonyítható, hogy a legjobb ebéd/vacsora nekem a hús+zöldség, de a család már kissé unja:) Vagyis csak a gyerekeim, akiket az oviban/suliban krumpli és fehér rizs alapú táplálkozásra állítottak, és úgy érzik, az a normális.

            Állatok és a morális háttere: ezért nem eszem marhahúst. Tudom, hogy egészséges, de nem. Annyi metánt szabadít a környezetre, úgy pörgeti a klímaváltozást, hogy nekem annyit nem ér egy jó marhapörkölt, vagy steak, vagy bármi. Elvagyunk nélküle. Disznó: ilyet szoktunk enni, főleg télen. Akkor vágják ugyanis a faluban. Boldog, egészséges, nem tápon, hanem füvön és moslékon nevelt coca, akit sokszor kiengednek a kertbe “legelni”, és vakargatják a füle tövét. Csak azt a véget, azt tudnám feledni, mikor egy csomó férfi elkapja, és nyiszitolják a nyakát, az meg visít, amíg a torkán kifér. Amíg van torka. Ebbe elég szörnyű belegondolni. Ha szeretjük, amíg él, miért nem lehet humánusan kinyírni? Árra ugyanannyi, mint a Tescoban, itt még nem jöttek rá a népek, hogy mennyi többletet jelent a hús, ami nincs antibiotikumozva. Ha nem hízik a disznó, nem teletömik gyógyszerrel, hanem levágják…
            Csirke: ez bizony nincs megoldva. Rengeteg tyúkot látok, de mire tyúk lesz belőle, addigra már nem annyira puha a húsa. Ráadásul nekem csak a melle kell ugye, itt meg per tyúk adnák el. Mit csináljak én egy csomó farháttal? Tehát a csirkemellet megveszem a multinál. Avval nyugtatom magam, hogy a csirke, az buta, mint egy tyúk:)

            Pár napja voltam lovagolni. Kint, a bánatos csudában, a falutól 5 km-re van egy tanya, huculokat tenyésztenek, kecskék, tyúkok, pár kutya, vagy 15 ló. A tojást onnan hozatjuk, vidám rohangászó tyúkok olyan sárga tojása, hogy eszméletlen. Kecskék jönnek oda barátságosan, nézegetnek, mekegnek, dögönyözzük az egyiket. Beszélgetünk a kecsketejről, a sajtról, meg arról, hogy kell-e? (nem szeretem a kecsketejet). Kérdezem, hogy és őket meg fogjátok enni? Hát nem, őket nem, ők rettentő barátságosak, majd a gidákból, ha nagyobbak lesznek és túl sokan lesznek… És hogyan? Már gondolkodtak rajta, mert hallották, hogy nem jó kecskét vágni, mert sír. Arra jutottak, hogy szereznek egy pisztolyt, arrébb viszik, hogy a többi ne lássa és fejbe lövik majd. Bumm, volt kecske, nincs kecske, nincs fájdalom, nincs sírás. Nekem ez szimpi. Így én is szívfájdalom nélkül megenném az előtte dédelgetett kecskét.

            Nem akarok lemondani a húsevésről, mert protein, zsír, meg zsírban oldódó vitaminok kellenek. És finom is. Változatos. De nem akarom, hogy mindez szenvedéssel járjon. Ha otthon tartják az állatot, ahol az élete nem szenvedés, miért nem lehet a halála is gyors és minimális fájdalommal járó? Ha vágóhídon elkábítják a vágás előtt, és a halál gyors és minimális fájdalommal jár, miért nem lehet előtte is humánusan tartani? Miért érzem magam érzelgős moralizálónak, ha egyáltalán foglalkozom a dologgal…?

            • Fú, de érdekeseket írsz!

              Naplózd a vérnyomásod és az előzményeit is. Mi történt, mit ettél, milyen hangulat, időjárás, mozgás váltja ki, hogy érzed magad, mi van utána. Mérd magadnak, és találd meg a magad gyógymódját. Nincs más út.

              Zsírszázalék (EZ NAGYON FONTOS, a többiben inkább ötletelek, DE EZ TUTI, ÉS MIVEL FÉLREVEZETŐ LEHET, MINDENKI FIGYELMÉBE):
              nem érdemes becsülni, nem tudhatod. Amiket mondanak, hogy 20 százalék, az jó, meg hogy 18 alatt veszélyes, nincs menstruáció, az a mérési módszerek pontatlansága, de főleg az egyéni különbségek miatt nem vehető komolyan. Formáld magad, tarts ki, néha mérj (centivel, mérlegen, fotósorozattal), és ha tetszik, amit látsz, akkor vagy “kész”. Ha sokan mondják, hogy sokat fogytál, miközben csak fél kiló az annyi, akkor megizmosodtál és átrendeződtél, főleg ha ezt érzed a ruhaméreteken is.

              Rám nemhogy nem igaz, hogy 18 alatt elmarad a menstruáció, hanem óramű. Az én eredeti testalkatom mnagyon izmos, kevéssé zsíros, kellően ösztrogénes. Honnan tudm? Ha edzem és fehérjedúsan eszem, rohamosan izmosodom. Ha nem élek vissza a kajával (jó minőség, alacsony ch, nem impulzus, nem unatkozós, nem alibievés, nem vigasz), akkor vékony vagyok. És van egy csomó nőies jegyem, vagyis a kevés zsírban is elég az ösztrogén a hormonegyensúlyhoz és nőiességhez.

              Az ábrák olyanok egy vizsgálathoz képest, mint mondjuk a szomszédba átkiabálás és a skype különbsége. Egy olyan mérési módszer van, ami elérhető Magyarországon, és tutira, képalkotó jelleggel mondja meg, miből állsz. Ez pedig a DEXA, amely röntgenes dolog, és elég drága, meg nem is végezhető havonta se. Ezen kívül van ultrahangos, ami szerintem so-so, bár kisebb terhelés, és egy kicsit olcsóbb. A mérlegek félrevezetőek, csak trendet mutatnak, pl. zsírnak nézik a kakit, egy kis pedikűr-talpbőrlekapargatás után tök más eredményt adnak, depresszióba taszítanak. Kétféle eszköz eredményét összevetni végképp félrevezető. A mérleg külön veszi a vizet (vagyis nem száz az izom+csont+zsír százalékainak összege), a DEXA meg beleszámolja az egyes szövetekbe.
              A mérlegem szerint 27-31 volt a zsírszázalékom áprilisban, a DEXA szerint pedig 16,6, és utóbbi grammra megmondta testtájanként az izmot, csontot, csontsűrűséget, zsírt.

              A hasi zsír a veszélyes egészségügyileg, a többi inkább a mozgékonyság, a ruhaméret és a hiúság körébe tartozik. A DEXA megmutatja az ún. android (hasi, zsigeri) zsír arányát is, bár ez szemre is látszik. Jól eligazít a csípő-derék hányados, illik 0,7-0,8 körülinek lennie, és 1 fölött nagyon aggályos a helyzet.

              Ez érdekes Izmoséknál: jól eligazít, kivéve, ha az ember zsírtalan hasa a sok izomtól vastagszik meg… Figyeljétek meg, hogy az összes fitneszmodell vagy terpeszben áll, ha szemből fotózzák, vagy egyik lábára teszi a testsúlyt, mert nem lenne különben íve a csípőjének, és az nem nőies. De még én is, riasztóak a zárt lábas fotóim. Mert onnan lement a zsír, a derék meg megizmosodott. Nagyon ritka alkat az, akinek olyan vékony a dereka, hogy az izmosság ellenére is kontrasztos a lezsírtalanodott csípővel. Ők nyerik a bikinimodell- és fitneszmodell-versenyeket.

              A zsír üzemanyag, táplálék. A megevett zsír más, mint a tárolt zsír. A felhasznált (glükóz helyett használt) zsír teljesen más, mint a tárolt.
              Bármi, amiből sokat viszünk be, zsírként tárolódik, még a fehérje a legkevésbé.
              Ha ketózisban vagy (de csak akkor, a majdnem ketózis sajnos semmit sem ér), akkor optimalizáltad a zsír felhasználását, az inzulinhelyzetet és az izommegtartást. Ezt más étrend nem tudja.
              Zsíros, de nem szénhidrátcsökkentett étrenden jól meg lehet hízni.
              Nem jó fajta, egyoldalú, rossz omega3-6 arányú zsírokkal komoly vérképborulás, májfunkció-romlás lehet.
              http://ketodietapp.com/Blog/post/2014/01/29/Complete-Guide-to-Fats-Oils-on-Low-Carb-Ketogenic-Diet
              Mi ketogének elsősorban marha sok zöldet eszünk, és növényi zsírokat is. Nem állati/hús alapú ez okvetlenül, vagy nem kell annak lennie.

              Ne kezdd el mostanában a ketót. Sokan belevágtak, abbahagyták, vagy valamit szarul csináltak, vagy nem hagytak átállási időt, csodát reméltek. Ennél a ketogén többet érdemel, és sokkal hasznosabb. Előbb olvass, fontold meg. A ketogén agyban dől el, minden hiedelmünket felülírja. Teljesen jó tartós étrend, vagy átmenetileg is jó a clean eating is, jó minőségű, kevés szénhidráttal és lehetőleg feldolgozatlan, organikus élelmiszerekkel. Kb. ezt csinálod. Figyelj a kalóriákra. Végezz súlyzós edzést nagyobb arányban, ez nagy különbség ahhoz képest, hogy “sportolok”.

              Ha nem mozdul a zsír, ha nem vagy jól, csinálj hormon resetet, sue ajánlotta Sarah Gottfriedet, keress rá, 21 napos eliminációs diéta, háromnaponta kiiktat egy-egy tápanyagcsoportot.

              Egyél tojást, vadvízi (nem tenyésztett) halat, vadhúst, nulla szénhidrátos sajtokat, és egyél házi szárnyast meg mangalicát (a legritkábban ezt a fajtát tartják iparilag). Van egy csomó közösségi beszerzős, etikus lehetőség, nektek meg házi is, ez nagy előny.

              Tök igazad van, ha érdekel a morális része. Én mondjuk a tenyésztett állatok levágását nem tudom bírálni, de nagyon nem mindegy az életkörülmény.

              http://keto.hu/hogyan-lehet-nagyon-olcso-paleo

              Farhát, egész állat? Hát a combja, szárnya, grillezve? Máj?
              Főzz belőle levest, és vedd meg jérce korában.
              http://fatburningman.com/6-steps-to-lose-fat-if-youre-over-40/
              Az első tipp az egész állatból főzött leves, nagy trend most. Kitűnő kollagén forrás és nagyon gazdaságos étel, egyszerre főzhető, a link napi egy-két csészét ajánl.

              Szerintem a zsírt nem olyan nehéz bevinni:
              egy kis töpörtyű, kolbász
              mandula, tökmag, mogyoró, dió, paradió
              majonéz, salátával vagy hús mellé (a Hellmann’s nem light fajtája a legjobb: 79 százalék zsír, szabad tartású tojás és 1,3 gramm szénhidrát!)
              salátára spriccelt olaj
              zsíros sajtok
              vaj, kávéba is, módjával tejszín, kávéba, desszertbe, zsíros kakaóporral pl., de salátára, húsra is
              avokádó — kezdem megszeretni és variálni (meg kaptam olyat, ami finom)
              újabban a kakaóvajjal szemezek, nagyon finom, és hosszan eltartható
              a csodálatos, élethosszabbító, azonnal energiát adó, zsírrá sosem váló kókuszolaj — mint közepes láncú zsír, nem tűnik zsírosnak

              Én most egy pékségben ülök a Kissvábhegyen, és paleo roppancsot reggeliztem, 11 dekát, mert edzeni megyek. Ez laktózmenets sajt, tojás kötőanyagban sült mindenféle magokat jelent (tök-, napraforgó-, mandula, kesudió).
              Olvass a zsír áldásos hatásairól, és csodáld meg az eszkimók teherbírását és a maszájok testalkatát, ők mind természetes ketogének.

              • Ezt a ketogén dolgot még érlelem magamban. Valahogy azt gondolom róla, hogy biztos, hogy jót tenne, de hogy szeretném-e? Ezt még nem tudom. Ha meg nem szeretném, előbb-utóbb abbahagynám. Átolvasom, átgondolom, jelentkezem.
                Ahogy a nem-itthoni súlyzós edzéshez is gyűjtöm még a bátorságot.
                Vérnyomás-napló lesz, de először meg kell beszélnem magammal, hogy ne parázzak már csak a lehetőségétől, hogy a mérő esetleg sokat mér:)

                Testzsírszázalék-mérő: nem tudom, milyen ketyere van a rendelőben, ahol Brigi dolgozik. Az a módszer nem jó, amikor több helyen megmérik a zsírredőt a testen egy ilyen tolómérő-szerű bigyóval, és abból kiderül? Vagy van az, amikor meg kell szorítani valami ketyerét, és kiírja. Ez az ultrahangos? A DEXA-mérés mennyibe kerül, ha nem olcsó? Módfelett érdekelne engem ez a testzsírszázalék. Mérleg… a mérleg mondjon le. Inkább az óvónéninek hiszek, a centinek, a tükörnek, meg annak, hogy csak összementek a hegyek itt a környékünkön. (HIIT)

                Igen, most tartok a clean eatingnél. Nem szenvedünk:)

                • De, ha nem magadnak méred (mert nem éred el, nem látod, ott mérted-e), az elég pontos.

                  A DEXA teljes testösszetételvizsgálat csontsűrűség-elemzéssel és nagyon részletes lelettel 8 ezer.

                  Egyetértek, ha nem akarod, nem fogsz kitartani. Csak mi az, amit nem akarsz, tudod-e pontosan, vagy ez hiedelem, előítélet? Én valahogy február végén elkezdtem nagyon akarni, homályosan. De ennek alapja valamelyes informáltság volt, előtte nem tudtam, hogy ennyire tutiság. Aztán elmélyedtem benne, és akkor az önkéntelen akarásból lett egy tudatos döntés.

            • Nézd, mit találtam:
              “Always eat enough, so that you feel satisfied, especially in the beginning of the weight-loss process. Doing this on a low carb diet means that the fat you eat will be burned as fuel by your body, as your levels of the fat storing hormone insulin will be lowered. You’ll become a fat burning machine. You’ll lose excess weight without hunger.

              Do you still fear saturated fat? Don’t. The fear of saturated fat is based on obsolete theories that have been proven incorrect by modern science. Butter is a fine food. However, feel free to eat mostly unsaturated fat (e.g. olive oil, avocado, fatty fish) if you prefer. This could be called a Mediterranean low carb diet and works great too.”

              http://www.dietdoctor.com/how-to-lose-weight#15

              Nagyon jó blog, mind a 18 tippje. Svéd amúgy, és férfi, egy gyereke van, _ezért_ csak heti egyszer jut el edzeni. …

        • Én nem voltam IR-es, ez biztos, a vérnyomásom sem volt magas, és az én eredeti problémám a viszonylag ritka pajzsmirigy-túlműködés volt. Amit lenyomtak. Tehát ez a mostani eredmény lefelezett-harmadolt anyagcserével sikerült.

          • Hallottam a pajzsmirigy-túlműködésről, barátnőmnek is volt ilyen. Illetve hol túl-, hol alul. Én úgy tudtam eddig, hogy ez egy ilyen pech, vagy egy török átok, amin pont nem lehet sem diétával, sem mozgással javítani. Az IR és a magas vérnyomás elvileg pont nem ilyen. Elvileg (!) mind a kettő visszafordítható lenne mozgással és diétával. Pont ezért elkeserítő, hogy úgy látszik, egyiket sem sikerült. Bár most van ciklusom, ami eddig nem volt, tehát legalább a PCO-t kicsit megszorongattam. Vérképem tökéletes volt fél éve, legalábbis csillag egy szál sem. Na ja, a teljes vérkép egy csomó mindent nem mér.

            Diétáról annyit, hogy egy időben a kaloriabazis.hu-n számolgattam, 1500-1600 kcal-at viszek be egy nap. A program szerint már rég gebe anorexiás manökennek kéne lennem, ehelyett fogytam fél kg-t négy hónap alatt. 1500 kcalnál lejjebb viszont nem kéne vinni. Szintén a kaloriabazis.hu nyafogott mindig, hogy kevés a fehérje, túl sok a zsír, szénhidrát pedig még bőven határon belül van, tehát vettem fehérjeturmixot. A szénhidrát az sosem volt túl sok: piszok kemény cukorbeteg-diétát kellett nyomnom terhesen, ha nem akartam, hogy inzulinra állítsanak. Bármilyen kajáról 5 g pontossággal megmondom, hány g gyors, és hány g lassú szénhidrát van benne. (a gyerek teljesen jól sikerült, nyoma sem volt rajta az én “bajomnak”, nyurga, hosszú kissrác lett, 56 cm és 3400 g. Nem az a cukrosbaba:)
            A kajáknál, mivel naponta négyszer kellett anno vércukrot nézni, arra is pontosan emlékszem, hogy kb. mennyire dobta meg anno a cukromat. Kenyér (a legfűrészporosabb, kocka alakú, csomagolt német durum-teljeskiőrlésű akármik is!): piszkosul. A durumnak becézett Sparos zsemle simán 10 fölé… (most ugyanez messze nem nyomná fel ennyire, talán 6,5-7-re, de nem kockáztatok). Kenyeret gyakorlatilag nem ehetek, vagy ha mégis, akkor a reggelinek legalább fele zöldség. Inkább több. Reggeli pl: másfél szelet vékony rozskenyér, sajt, 3 paradicsom, jóóó sok uborka. Mikor cukros voltam, és az volt a cél, hogy a csúcsot 6 alatt tartsuk a gyerek érdekében, akkor az utolsó két hónapban gyakorlatilag már nem ettem kenyeret. Meg persze semmi más pékárút sem. Fura, de a durumtészta sokkal kevésbé dobta meg. Gyakorlatilag nem kellett vele vigyázni. Sima rizs, krumpli: kilőve. Van itthon 4 krumpli a hűtőben, szerintem kb. 3 hónapja vehettem. Ugyanakkor anyám szerint mi zöldségköreten élünk: gyakorlatilag ezeken kívül nem nagyon volt olyan, ami megdobta volna, még az elvileg necces kukorica és zöldborsó sem. Roppant furcsa lenne, ha ketogén diétában el kéne hagyni a zöldségköretet:)

            Viszont: többször fogytam már nagyobbat életemben. Anno huszonévesen eléggé elhíztam a hülye fogamzásgátlótól, amit az exem erőltetett. Pár hónap alatt laza 18 kilótól sikerült megszabadulni úszás-futás és napi 1500 kcalos étrenddel. Még csak nem is éheztem, bár a mai eszemmel máshogy csinálnám, mert a bőrömnek nem tett jót. Aztán a terhességek alatt is híztam, nem kicsit, hanem sokat (szintén hormondolgok miatt kb 20 kilókat), amiket a szoptatás alatt gyakorlatilag minden egyéb macera nélkül leadtam, némi laza futkározás és egy sima natív (cukormentes) diéta segítségével. Környezetem már ott kongatta a vészharangot, hogy ne fogyjak tovább, jaj, ez már nem áll jól. (De, jól állt. 64 kg voltam, amit senki nem hitt el. Most sem hiszi el senki a 70-et, költői túlzásnak tartják). Ehhez képest most itt szenvedek gyakorlatilag 5 kilóval, és az Istennek se… Januárban kezdtem a HIIT-et, és akkor szigorítottam a natív diétán, azóta fél (!!) kg-t fogytam. A builderen volt egy rövid könyvecske a zsírégetésről, ahol enyhén szájbarágós, de roppant közérthető módon elmondták, hogy mit tesz az IR: a sok inzulin gyakorlatilag nem engedi az embert fogyni. Ugyanakkor volt inzulinmérésem is, és erre még nem adtak metformint. (ami hasmenést okoz, és hosszú távon árt a májnak, tehát annyira nem csodaszer azért az sem)

            Ketogén: hú, ehhez nagyon át kéne állítani az agyam. Annyira belém verték, hogy kaja 3 óránként, és főben járó bűnt követek el, ha nem dobok be legalább egy almát, hogy nagyon. Zöldség mehet? Vagy azt sem szabad, mert szénhidrát? Eleve – hogy nem hízunk bucira egy csomó zsírtól?:) Ha elmegyek mondjuk egy laza 50-60 km-t bicajozni, nem esik le a vércukrom a padlóra? Bár a leeséssel soha nem volt gondom, az éhgyomri tökéletes, a himbi-limbizéssel van a probléma. Mindenesetre egy próbát megérne, hátha… Amúgy nem haldoklom, az erőnlétem teljesen jó, a körérzetem is az általában, de szeretnék teljesen egészséges lenni. Három gyerekem van, nagyon nem kéne lepattannom. És tudom, uncsi, de igazán igazságtalannak érzem, hogy más nem mozog semmit, eszik, ami szembejön, netán cigizik, aztán se a cukorbaj nem kopogtat nála, se semmi. Ha annyit ennél pl, mit a saját férjem, én lennék a bakonyi Jabba.:))

            • Éva remélem kiszúrja, hogy ketten vagyunk:) Egyszer már mondta, hogy megváltoztatja a nevemet, de elmaradt. Te voltál itt régebben, az Anna2 nekem is megfelel.

            • Olvass sokat róla, van magyarul is anyag, a sportrovatokban találsz linkeket. Gondold át, érkezz meg bele, vagy ne. Én hetekig készültem, halogattam, de azóta benne vagyok.

              Dehogy tilos a zöldség, étrendünk lényegi eleme, csak a cukros zöldségeket nem szeretjük (gyökérzöldségek: cékla, répa, zeller, fehérrépa, hagyma), meg a gyümölcsszerűeket (paprika, paradicsom), illetve ezeket mértékkel, a szénhidrátkereten belül fogyasztjuk. Sok ebédleírást meg edzésösszegzést találsz a sportrovatok tavaszi kommentjeiben. Zöld leveles és keresztvirágúak nagy mennyiségben is fogyaszthatók. Fűszernövények is, én salátaként eszem a bazsalikomot, petrezselymet, snidlinget. És a salátakeverékben van ez a csíkcékla, hát, nem sírtam el magam, megettem azzal együtt. A mennyiség a nem mindegy, meg az inzulinogén hatás.

              A ketogén lényege, hogy leszállít a vércukorhintáról, stabilizálja a cukrod, kitartó, hosszú edzésekhez ideális, mert zsírból dolgozol, ha (pár hét alatt) sikerült ketoadaptálódnod. Drasztikusan tudja javítani az inzulinérzékenységet. Most tervezek majd inzulint is méretni, meg többféle hormont. Van, akinek lassítja az anyagcserét, csökkenti a T3-at, nekem pont erre volt szükségem, és ami remek: a TSH-mat megemelte, mert a gyógyszer (Methotyrin) a T3-at és a T4-et lenyomta ugyan, de a TSH, amely előbbiekkel fordítottan arányos, alacsony maradt, és semmi nem mozdította meg. Engem megggyógyított a ketogén, és én ezt nem felejtem el neki, de nekem más volt a bajom, mint neked, és tudom, hogy a vércukrom szokatlanul stabil volt szénhidrátos étrend mellett is, mert már előtte is mértem.

              Én azt érzem, hogy nagyon teherbíró vagyok, ugyan nem robbanékony és friss, mint a szénhidrátos-aligkalóriás januári-februári hetekben (az az állapot nem tartható hosszan), hanem nyugis, elmélyült, öszvérszerű. Makkegészségesnek érzem magam, semmilyen fertőzés, takony, fájdalom nem ér el, és ez nagy dolog, mert ami mindenről kor- és anyatársaim beszámolnak, hát folyton mindenkinek van valami baja. Nagyon edzett lettem, 45 a nyugalmi pulzusom, és érzékelem azt is, hogy most pihenni kell, aludni, bambulni, szóval nem rohanok folyton edzeni (kétnaponta járok). Nagyon egy vagyok a testemmel, tisztelem, veszem a jelzéseit, érzem a dolgokat, bízhatok benne (ezt inkább a sport csinálja), és remekül alszom. A cikusom úgy normális, hogy közben 16,6 lett a zsírszázalékom (18 alatt aggályos).

              Összesen 16 kilót fogytam, de azóta már több kiló izom is feljött. Mondjuk én csak nagyon rövid ideig szedtem fogamzásgátlót, huszonéveim legelején, és jól viseltem.

              Most nem ettem édeset, el is fogyott az eritrit, a csoki nem vonzott. Beleaprítottam egy negyed kisebb kígyóuborkát jó adag 79 zsírú, 1,3 szénhidrátú majonézbe, egy hétdekás adalékmentes zsírszalonnadarab volt hozzá felkockázva, kisütve, zsírja is ráönt, egy keménytojás, végtelen sok fűszernövény, bors, hmmm. Semmi hiányérzet. Ezt imádom, és mindez egy közepes edzés után.

              A ketogént sokan elszúrják:
              túltolják a kalóriát
              túl sok proteint visznek be
              túl sok tejterméket esznek
              túl sokat édesítenek és nyamiznak
              nem adják fel a feldolgozott ételeket
              nem jó a zsírprofil (kókusz, kakaóvaj, telítettek-állatiak, omega3 a jó; az olívát és növényieket nem hevítünk, napraforgó, repce és a többi nem jó)
              nem pótolnak elektrolitet
              nem isznak eleget
              (túl sok) kávéval rontják le
              csodát várnak
              hajszolják a fogyást
              nem sportolnak

              A ketogén hozzájárul a sejtek oxidációs folyamatainak csökkentésével a rák és más degenerációs betegségek (Alzheimer, Parkinson) prevenciójához, és nagyon szépen, kíméletesen lehet vele öregedni és súlyt tartani.

              Én nem fogytam ketogén mellett, mert nagyjából le voltam fogyva addigra, 16 alá nem mennék a zsírszázalékkal. Viszont nagyon átrendeződött a testem. De kalóriamérsékléssel remekül tudok-tudnék fogyni (volt, hogy felszaladt egy kevés zsír, három napos fat fasttal sikerült visszajönni).

              A ketogén nem csodaszer, hanem egy hatékony, ám nehezen tartható, társadalomellenes és elég drága étrend, amely sok mindent gyógyít, és az intenzív sporttal gyönyörű párost alkot. Bármikor abba lehet hagyni, bármikor újra is lehet kezdeni, nem végleges döntés, de nekem a ketózis olyan utolérhetetlenül más létállapot, spirituális jellegű, önazonos, hogy nem szívesen adnám fel. Lehet, hogy én az a típus vagyok, aki erre terveztetett, lehet, hogy én vagyok az, aki képes jelentős izomtömeget építeni szénhidrát nélkül is. Másnak meg nem jön be, nem akarat vagy hibázás kérdése. Meg makacs is vagyok, szeretem komolyan tolni, amit elkezdtem (a franciatanulásom a kivétel) (meg a squash) (de megszüntették a Csörsz utcai pályákat).

  8. Sziasztok, uj vagyok itt a hozzaszolassal.
    Reg olvasom a blogot, nagyon szeretem.
    A sportot en is nagyon fontosnak tartom es nem azert, mert nem lennek megelegedve a testemmel, hanem egyszeruen szuksegem van ra mert megerosit. Ha valamiert nem tehetem, akkor nagyon tud hianyozni. Jelenleg keszulok elhagyni az orszagot, ahol eddig eltem, es mar azon agyalok, hogy tudom majd ugy kialakitani az uj eletemet, hogy beleferjen a sport. Ezert nem nagyon ertem azokat az embereket, akiknek meg sem fordul a fejukben, hogy valamilyen mozgasformat bevezessenek a mindennapi eletukbe.
    Eddig is probaltam hozzaszolni mert nagyon erdekelnek az itt felmerulo temak de valamiert nem jelenik meg a hozzaszolasom. Lehet nem sikerul betartani a szabalyokat. Idovel bemutatkoznek bovebben, igy elsore nem nagyon tudom melyik informacioval kezdjem…

  9. Kedves Éva! Bár még nem kommenteltem, de követem az írásaidat egy ideje. 10 év van köztünk, de az érték, amit képviselsz, követendő példa a számomra! Gratulálok a sikereidhez és boldog edzőtermi születésnapot!:)
    Említesz egy blogot ebben a bejegyzésben. Megosztanád esetleg a cmíét? Mert szívesen olvasnék még másokat is ebben a témakörben!:)
    További szép napot
    Márti

    • Üdv a blogon!
      Több blogra is utal az a megjegyzés, főleg angolul találtam innovatív tartalmakat.
      Pl. ez:
      http://www.leangains.com/2010/10/top-ten-fasting-myths-debunked.html
      vagy:
      http://www.eatingacademy.com
      vagy metalozott-testek.hu
      Szeretem a bodybuilding.com profizmusát is, de az klasszikus testépítő és fitneszvonal, nem alternatív. Igaz, a hagyományosok között progresszív (tud már a ketogénről, például).

      • Köszönöm a blog ajánlásokat!:)
        A builderen akadtam rá egyébként először az írásaidra és onnan jutottam ide, a saját oldaladra. Már ott megfogott a nem szokványos szemléleted, az, ahogyan sportról, sportolásról gondolkodsz. Annyira jó, hogy a mozgással kapcsolatos írásaidból az igazi örömelv, felszabadulstság és lelkesedés tükröződik. Én is így élem meg hálistennek a mozgást, minden fáradtságával, nehézségével, verejtékével együtt, és remélem, ha egyszer gyermekem születik, neki is ezt az örömöt tudom majd továbbítani. 🙂

  10. Kedves Éva! Egy ideje olvaslak ugyan, de még nem kommenteltem. Fantasztikusan motiváló nő vagy és hihetetlenül élvezetesek az írásaid. Különösen a sporttal kapcsolatosak, mert azok személyesen érintenek engem is!:)
    Említesz egy blogot ebben a bejegyzésben. Megosztanád annak a címét, mert szívesen olvasnék hasonló szemléletű írásokat, mint a tied!
    Boldog edzőtermi születésnapot!
    Márti

    • Mert egész életemben nem bírtam elviselni, ha nem tökéletesen a saját logikám, rendszerem, ráérzésem vezérelt a projektjeimben. És mert egy kicsit mágikus gondolkodásnak tartom, ha valakinek nagyon kell valaki tekintély, önállótlanságnak, kontrolligénynek, intellektuális gyávaságnak, ha meg kell mondani, ha kell a biztonság. Nem olyan bonyolult ez, just do it. Az edzőterem dzsungel és játszótér, a vezetett túra nem élmény, eltévedni is jobb. Mászóka mellé minek edző? Nem ismeri a testem, nem tudja sportmúltamat, nem érzi, hol feszül, mi esne jól, mihez van épp kedvem, és talán nem érti a ketogént, le akarna beszélni. Vallásom egyszemélyes, főpapja, istene és gyakorlója is én vagyok. Sokszor van, hogy azért csinálok valamit, azért viszem túlzásba (ma pl. guggolást nagy súllyal), mert nem bírom abbahagyni, és akkor tovább, tovább. Szerintem ettől van fejlődés. Ne hajszoljon és le se állítson engem senki. Nekem nem csak személyi edző, hanem konkrét gyakorlatsorom, edzéstervem, sőt, igazából sportágam sincs, tök spontán vagyok, és pont ezt élvezem. Képtelen vagyok előre eltervezetten, időre odaérni bárhova, ennek előzménye a férjem betegsége: én annyit vártam, hogy mikor jön a főorvos, lecsöpögött-e a kemó, fél egyre rohanni az oviba, de előtte patika, hogy majdnem pánikbeteg vagyok tőle. Idegesít emberek beszédhibája, sajátos szókincse is, és az, amikor telefonnyomkodnak a kliens drága pénzéért. Mondjuk a Flexben ez nincs. Egyébként látom a tekintetükön, hogy nagyon furának tartanak, van, aki őszintén elismer, a tisztelet finom jelei, mert tudok olyan mozdulatokat, ami nem a sima “műveltség” része, és mert szenvedéllyel edzek, látszik, hogy akarom.

      Most már korrigálni sincs nagyon mit, pontosan érzem, mikor melyik izom dolgozik, mi terheli a derekat, hogy helyes a mozdulat, mikor kell alaposabban nyújtani. Én tényleg születetten vagyok sportoló, tényleg érzem a lábamban a nagyapámat (aki elég komoly focista volt). És mivel rajtam látszik az eredmény, évtizede terembe járónak néznek rendszeresen, már nem akarnak tanácsot adni, még ha bénán is csinálok valamit. Vagyis, mondhatnának akármit, úgy látszik, működik a sajátságos módszerem is, élem, szeretem.

      Én amúgy nem akartam és nem is reméltem, hogy ez az egész ekkora önmotiváló siker lesz, tartós obogás, jó egyensúly, öröm és kézzelfogható eredmény, és látva mások edzéseit, meg a teremben a fél füllel elcsípett panaszkodások, épphogy-edzések, az elkezdők-abbahagyó ismerősök, asszem, elég ritka sztori, hogy valami ennyire szenvedélyesen tudjon működni. Mint az alkotás, mint a szerelem, mint a drog talán. És annak a közepe egyres-egyedül én lehetek.

      Mondjuk egy súlyemelő vagy akrobatika edző, vagy valaki, aki ismeri a gömbölyű fenék titkát, biztos nagyot lódítana rajtam, de akkor se, valami ellenáll bennem. Finoman lesek-figyelek viszont…

  11. Számomra eddig az edzés csak szükséges rossz volt, hogy elérjem a céljaimat. Még a balettórák előtt is állandóan alkudoztam magammal, hogy: ne hátrálj meg, megéri a szenvedés, mert meglesz az eredménye. Meg is volt. De te világítottál rá arra, hogy ez így nem jó. A sport nem eszköz, hanem életforma és filozófia. Motiváltáltál arra, hogy próbáljam élvezni. Ma éreztem először kettlebell óra után, hogy teljesen igazad van. Köszi, figyelek. 🙂

    • Hehe, nekem ugyanez volt a felismerésem a meditációs gyakorlattal. Rávilágított a tanárom, hogy akkor csináljam, ha örömmel csinálom. Vszg. túl korán akartam beleerőltetni a jógagyakorlásomba. Ma már örömteli, de elfogadom, hogy a sport még örömtelibb és arra emiatt sokkal több időt szánok :-).
      Az persze segít, ha elkezded, és pár hónapig nem vársz semmit. Akkor megerősödsz és egészen más könnyedén végezni bármiféle gyakorlást, akkor könnyen megjelenik az öröm. De úgy érzékelem, ezen a bevezető szakaszon már túlestél.

  12. Egy mondaton fennakadtam, a többiből semmi sem maradt meg, mert annyira ütős volt. Köszönöm, hogy én is elgondolkodhattam ezen, de változás még nem holnap lesz. Mondjuk akár lehetne is.

  13. Revolutio vagy manapság divatos szóval élve: Dzsihád.
    Félelmetes szent harcos, aki legyőzte a legnagyobb ellenségét: felülemelkedett önmagán.
    Jajj, csak arra ne legyen szükség a jövőben, hogy a kravmagát megtanuld csakazolvassa…
    A lovaglást igazán elkezdhetnéd, az segíteni fog az olyannyira vágyott gömbölyű forma megszerzésében.

    Szerettem volna én sok minden lenni. Nem lehettem, így aztán maradtam páratlan a maga nemében.

    • Lovaglás… jaj, én már annyira nem tudok semmi újat, mást, máshol… ezeket is alig csikarom ki az élettől. (Érdekes, amióta sportolok, mindenki tanácsot ad, hogy mit sportoljak, még, mást, újat, másik helyen, az ő termében.)

      • Legyen akkor tanács, bár nem annak szántam. Mondjuk akkor a gyep és a kiskertecske tápanyagpótlása is rendezve volna.
        A lovazás annyiba van, mint egy személygépkicsi, viszont környezetbarát.

        • Jól értem, hogy egy önkormányzati lakásban lakó, egyedülálló, háromgyerekes anyát, aki a kutyát is néha csak nagy nehezen viszi ki, arra beszélnél rá, hogy tartson lovat?

          Nagyon romantikus elképzelés amúgy, de nekem tényleg ez az életem.

          • Azt szerintem sem, de egyszer kijöhetne velünk Pécelre lovazni. (nagyon impulzív vagyok itten, pedig tök rég nem voltunk) Persze előbb mi megyünk flexelni. 🙂

          • Legfeljebb írásban /és 3 példányt benyújtva a tanácshoz/ tudnálak rábeszélni. Már rég abban a korban vagy, hogy elég nehéz lenne bármire is rábeszélni.
            Különleges dolog egy vagy több paripa személyes terében lenni. Vagy egy csapat kiscsikó közelében, akik kíváncsiskodnak körülötted (ruhacibálás, szagolgatás, dörgölőzés). Majd meglátod, menjél csak el Pécelre, veriférjefeleségével.

            • Mindez nagyszerű, mindenféle meseszerű megoldás lehetséges az oviba járásra, egy varázsszőnyeg nemkülönben, csak engem megdöbbent, ahogy romantizálsz (arra kellek neked, hogy romantizálhass), és közben ennyire nem látod a helyzetünket (társasház, istálló hiánya, három gyerek, tök egyedül, full kitöltött napirend, takarmány honnan, felelősség, életemben kétszer lovagoltam, törvények…).

      • Távol álljon tőlem, hogy rá akarjalak beszélni a lovaglásra, mert nem. Én három éves koromtól lovakat rajzolok. Három éves koromtól kb. 12 éves koromig, ha megkérdezték, hogy mit kérek szülinapomra, rávágtam, hogy lovat. A gyerekeim lovakat rajzolnak. Meg autókat. Ez utóbbi az apjuk fejlövése, nem az enyém:) Mi tiszteljük egymás hülye hobbiját, és belátjuk, hogy ez egy hülye hobbi. Ő roncsautókért lelkesedik. Minél kockább, annál jobb, teljesen mindegy a presztizse, a technológiája, a logikussága, az értéke, amit képvisel, csak és kizárólag az érdekli, hogy neki olyan kell. Majd, egyszer, valamikor. Valljuk be, a hobbilótartás sem logikus. Reggel-délben-este etetni kell, almolni kell, körmölni kell, foglalkozni kell vele, nem kicsit, hanem sokat. Ezt olvastam valahol, de nagyon szemléletes: van az a magyar népmese, mikor a hős a főnixen, vagy a táltoson felmegy a hetedik mennyországba, vagy az égig érő fára, vagy valami hasonló helyre. Vinni kell kaját. Visz is, és az a lény valami ketogén diétát folytat, mert szalonnát, meg húsokat kell neki adni. Mikor majdnem odaérnek, akkor elfogy a kaja, akkor a hős (fujj!) a saját combjából ad neki. Ez ugye egy böszme nagy áldozat. Na, állítólag a lovazás is ilyen: ha nem áldozol fel érte egy csomó dolgot, akkor valahogy nem fog úgy működni, ahogy kell. Nem lesz meg az a kapcsolat. Na már most én ilyenre beszéljek rá embereket? Isten ments! Ha nem hiányzik, nehogy! Én viszont nem tehetek mást, nekem lovagolni kell, mert nagyon hiányzik, ha nem. Must have to. Kimegyek nyűgösen, belülről összerándolt homlokkal, lovaglás után le kell adni, meg kell csinálni, már készen kellett volna vele lenni, stb. A ló megérzi, ha hisztis vagy. Nem jó. Viszont alapvetően nagyon készséges és segítőkész állatok, és egyszerre annyi mindenre kell figyelni, ami más (kezem, lábam, derekam, a ló, a kör, a jármód, a minden), hogy esélytelen közben az eredeti problémákra:) Ha pedig összejön, három kör szőrén, ügetés, nagyjából minden jó, akkor az ember végre rájön, hogy mitől is okoz függőséget ez az egész már azelőtt, hogy valaki kipróbáná:) Nincs lovam. Nem vagyok felkészülve még rá. Nincs annyi időm, idegrendszerem, felkészültségem, annyi minden más program fut párhuzamosan. Három gyerekem van, munkám, stb, esélytelen. De lesz. Majd. Bátyámnak is van. Neki sem logikus.
        Na de erre beszéljek rá bárkit is? Piszkosul időigényes sport. Eleve: odamenni, kiérni, átöltözni, felkészülni, ráülni, lelovagolni (a végén a lónak is “nyújtani” kell), visszaérkezni… Órák. Ráadásul agyban is vissza kell jönni: a problémák, a feladatok nem oldódtak meg csak attól, hogy pár órára kikapcsoltuk őket. De, de, ami előtte olyan fontosnak tűnt, az azért attól még fontos, bár nem annyira:)

        Na, befejezem. Ez nem a sportrovatba kéne, hanem valahova máshova. Pl. hülyeségek, amiket csak azért is megengedhetünk magunknak, ha már a férfiak horgászni járnak-rovatba:)

        • Én amúgy szívesen lovagolnék, csak nem tudok mostanában új elemet az életembe integrálni. Legjobb barátom most hagyta abba a lovaglást, esés és több hetes lábadozás után, ezt én sem engedhetem meg magamnak (igaz, a bringát sem, tulajdonképp, na de abban profi vagyok).

          • Az esés, és a több hetes lábadozás bizony benne van a dologban. Meg kell tanulni “lóul” gondolkodni. Ő egy zsákmányállat. Előre kell látni, hogy ha elmegyünk egy bozót mellett és ott madarak vannak, hirtelen felröppennek, akkor megijedhet. Figyelni kell a fülét, merre figyel: ránk, vagy másra. Aztán vannak az előre ki nem számítható dolgok, amikor pl. elcsúszik a ló is. Mivel négy lába van, ha csak egyel botlik meg, akkor általában lábon marad, de pont múlt héten történt velünk ilyen: vágta nagy körben (nem kell sajnálni, jobban szeret vágtázni, mint ügetni, ezen kívül enyhén túlsúlyos is a paci, kell neki a mozgás:), egyik lába kicsúszik, én meg hirtelen zuhanok 40 centit. Én marha meg felvisítottam, azt hittem, mind a ketten felborulunk. A visítás meg nyilván megijeszthette volna a lovat, de ő már sokkal tapasztaltabb, mint én:) A vágta marha gyors is lehet. Tényleg, mint lefelé 50-el bicajjal a lejtőn. De a bicajnak nincsenek saját gondolatai, mint a lónak, ugye, ott nem kell evvel foglalkozni:) Ugyanakkor meg eszméletlen felszabadító. Nem vonz a sárkányrepülőzés, de kb. ilyen lehet.
            Viszont: ha megkérdezel egy normális lovast, hogy miért történt az esés, 90%-ban az a válasz, hogy “az én hibámból”. Nem figyelt, túl szűk íven kanyarodott (múlt héten ez volt), nem volt egyensúlyban, nem volt elég felkészült, nem figyelt a lóra. Én pl. nem tudok elég jól lovagolni. A maradék 10% lehet a ló hibája (aminek megint legalább 75%-a lehet a ló tanításának a hibája: fél valamitől, nincs “egyensúlyban”, nem jól edzették, ilyesmi).

            Viszont ott van a csaj, akihez járunk tanulni. Ő szólt ilyet pár hete, hogy neki is 10 év kellett, hogy úgy érezze, hogy nagyobb biztonságban van a lóháton, mint a földön, a két lábán. Valahol ez a cél:)

            Az egészben vannak még nagyon szomorú dolgok is. Pl. az egyik fél éves csikónak daganata van. El kell altatni. Van, hogy hiába adogatja az ember azt a húsdarabot a combjából, ez van, nincs mit csinálni.

            Ja, és én csak a szélét pedzegetem, heti egy-kétszer megyek ki, plusz a szomszédban van két nyugdíjas ló, néha megvakarom a fülüket. Tehát sem tudásban, sem tapasztalatban sehol nem vagyok ahhoz képest, aki nem bértartásban tart egy kisebb ménest (pl. a csaj, akihez járunk ki…), vagy lovasoktató, vagy hasonló. És arról meg aztán ne is beszéljünk, mennyi alja ember van a lovasok között. Aki kihasználja őket, bértartást vállal, de nem ad nekik rendes kaját (már egy sima legelővel is csodát lehet művelni), nem hívja ki az állatorvost, ha kell, lezsarolja őket egy szezon alatt, aztán mehetnek a vágóhídra. Nem értem, hogy lehet ez.

        • Lányom is 3 éves kora óta. Én meg 23 😀
          Utána nyújtás a lónak: ha karám van, lerendezi magának. Átöltözés: oda kell biciklivel menni, az kibírja a lovas nadrágot 😀
          Vérnyomás: menj dokihoz busszal. Komolyan: egy barátomnak (is?) magas vérnyomás gondjai vannak, nem akarták engedni maratonon emiatt. Végül elhitték neki, hogy attól megy LE a vérnyomása, ha fut. Mert tényleg. Nyilván nem tudom, de akár lehet a tied is ilyesmi.

          • Lemozgatáson azt értem, hogy ha vágtáztunk mondjuk egy nagyot, akkor utána nem ildomos legnagyobb fordulatszámon beérkezni, mert adott esetben ki van izzadva és úgy megfázik, mint a csuda:) Azért nem árt a végén pár kört menni lemozgatásként.
            Biciklivel szoktam kimenni, de azért ez mondjuk Évának nem lenne opció, valljuk be:)

            • Ja, értem, én azt hittem, a leszállás utáni mozgatásra érted. Persze, sem pályáról, sem terepről nem “érkezünk” vágtában.
              Bicikli: arról nem szólva, hogy hazamegyek, lezuhanyozom, szappan, esetleg hajmosás is pont. És de, a kezem is olyan szagú, mint egy lovásznak. Igaz, nem csak ápolom, hanem amúgy is sokat simogatom őket. Ellenben egész nap szabadban vannak, az istálló is elég szellős, mi lenne, ha szinte csak dolgozni jönnének ki egy téglaépületből?.

              • Én is simogatom őket. Főleg a nyakukat, meg a marjukat, meg a homlokukat, a két szemük között. Ők meg félig lecsukott szemmel tűrik. Főleg a csikókat, juj, azokat nagyon szeretem meggyömöszölni. Bezzeg mikor fel alá rohangálnak a karámban és mindig szembe jönnek vagy pont az átlóváltás középpontjában áll a kis hülyéje, és nem érti, hogy szolidan útban van, vagy ha a préri másik végében vidáman elvan, de fél óra múlva anyu is és csikó is rájön, hogy hú, a francba, hol az anyám-gyerekem, és pánikszerű vágtába megérkezik, na, akkor kicsit azért útban vannak:) Rájöttem, hogy lovaknál is vannak különböző szülőtípusok. Van a túlféltő, aki a négyéves “csikójától” sem akar elszakadni, meg a Waldorfos, akinek a csikója kívülálló számára kissé neveletlennek tűnik (mondom én ezt a három, kívülálló számára kissé szófogadatlannak tűnő gyerekemmel), meg van a lazaanya, aki a három hónapost is simán fent hagyja a legelőn:))

                Igen, a szag. Én a lószagot is szeretem, de valljuk be, azért érthető, ha más rajtam nem szeretné 🙂 És lovaglás után, főleg szőrén után az egész hóbeleblancot kirázni (a lószőr olyan ragaszkodó, mint a macskaszőr kb), bedobni a mosógépbe és kimosni, kiteregetni.

                • Lószag, lószőr 🙂 Hát igen. A Keleti környékén néha jön a Tattersall szaga. Minig mélyeket szippantok olyankor. 😀

          • Ha a nép nem harap rá, akkor nem. Nem túl vonzó.

            A paleó már össznépi őrület és hatalmas üzlet, de azt meg szerintem sokan teljesen tévesen csinálják. Folyton a süti- meg kenyérreceptek a blogokon, paleo tejtermékkel… na. Tök rossz ezt látni, lejáratja a paleót, mert nincs eredmény, szarul is vannak tőle, és rohadt drága (maglisztek, helyettesítők).

            • Megmondom, én pont azt gondolom – attól tartok, úgy is mondhatnám -, hogy pont úgy kerül be a mátrixba, ahogy a paleo, ahogy leírtad.Ahogy Jézus és Buddha tanításaiból, de még a rákendrollból is üzlet lett.

    • Azért, mert nagyon eltér a szokásostól. A társadalom szénhidrátpárti, és nagyon ért a sporthoz, dietetikához, egészséges életmódhoz, és bőszen magyaráz nekem róla.

      Senki nem érti, nem is szán időt rá, hogy felfogja, miért és hogyan van a ketogén. Elintézik annyival, hogy ez valami divatos feltűnősködő szélsőség, gúnyolódnak rajta, megjegyzéseket tesznek. Ha vendégségbe megyek, ha étterembe, tészta van, kenyér, süti, gaboina, pékség, cukrászda, tejcsoki, de még a baconben is cukor van. Nehéz összehozni, és sokat kell magyarázkodni, amit utálok, mert amíg nem az övét eszem (nem kérek direkt az övéből), addig a legsajátabb magánügyem a táplálkozásom.

      • Jó válasz.
        Erre gondoltam. A szénhidrátokra épülő élelmiszergyártás.
        Élelmiszer nem egyenlő étel.
        Még erre is gondoltam: evések száma és az évek száma közötti kapcsolatra. Zsíralapú élelem és a kontinentális éghajlat. Hosszú idejű, egésznapos munkavégzés.
        Folyamatos nyugodtság.
        Mondjuk téliszalámi szilvával, sajttal és tepertővel. Nem lehet megunni.

            • Nem csak áruminőség van. Én nem láttam Magyarországon Szomor Dezsőén kívül tartósítószermentes szalámit. Olvasd el az összetevők listáját, szemléld meg az előállítás folyamatát, és vesd össze mondjuk a kacsatepertő készítésével. Nagyon nem egy természetes valami (amennyiben az az elvünk, hogy nagyrészt feldolgozatlan ételeket fogyasztunk, amelyek nemrég még éltek. Nekem ez).

              • Ja igen, tartósítószer az van benne, tuti. Meg mindenben, minimum (nitrites) pácsó, az sokszor még a házi kolbászokban is. De mondjuk azokban legalább tényleg semmi más, csak jó sok valódi füst. Ami meg akár rákkeltő lehet 😦
                Szomor Dezsőé viszont, hmmm. Fűszermentes (!!!! – na jó, só volt benne) szalámi, És ízletes volt.
                A kacsatepertő is csak otthon készítve olyan viszont. Feltéve, ha tudsz nem nagyüzemileg tartott kacsa bőrét és háját szerezni.
                Ellenben ez a nemrég még élt dolog, ez az őskorban sem így volt. Az emberek elég korán megunták, hogy a vándorló gnukkal, bölényekkel, mammutokkal kódorogjanak, meg hát sok lándzsaszúrásba meg fejszecsapásba is került volna, mert az odébb élők esetleg nehezményezték volna. A tartósítás elég sok módját ismerték, és alkalmazták is, állati és növényi kajákkal egyaránt. Persze a tartósítás egyik módja volt, hogy fogságban tartották, míg el nem fogyott a levadászott állatok húsa, aztán meg a háziasítás, de azért a téli (vagy máshol a nyári, a kiégett legelők miatt) kajaínség ELŐTT ölték le egy jó részüket, mielőtt leromlottak volna.

                • Mondjuk én a kacsát és a libát sajnálom levágni (olyan kedvesen tudnak pocskolni és beszélgetni a kutyákkal), a tyúkot már nem. A nyúllal sietni kell, mert sírni kezd és meg akar szakadni a szív.
                  Kérdéses lesz a takarmány ára, mert világviszonylatban is negyedével kevesebb tengeri termett, itthon pedig harmadával.

                • Még több maradékot (nyúlnak füvet), és kevesebb vásárolt takarmányt kell nekik adni. Meg egyébként: az iaprilag tartott csirkék takarmánya pont ugyanannyival lesz drágább

                • Én tudok, ettől oly drága a diétám.

                  De sima cébéás Konkoly márkanevű, nem drága szalonna is csak hasaalja/háta/toka+só.

                  Valószínűleg iparilag tartják őket, és nem túl boldogok.

                • Az jó. De bizony lényegében és általában vagy te tartod őket – akkor úgy-ahogy megfizethető marad a nem ipari -, vagy kénytelen leszel iparilag tartott, cseppet sem boldog, nem túl természetes húst enni.

                • Vagy ritkán eszem, de akkor első osztályút. Vagy olyan részét veszem az állatnak, amit nem szokás (a zsírja, belsőségei például, a színhúshoz képest, vagy csontok csontleveshez), és ettől olcsóbb.

  14. Továbbra is ketogén vagyok, edzek kétnaponta, intenzíven, de okosan, nem túl-, hanem sok statikus, lassú, kellemes dolog váltja a dinamikus, erős anaerob gyakorlatokat, és egyébként hetek óta folyamatosan ugyanazt a súlyt emelem/nyomom fekve, csak egy kicsit variálom a gyakorlatokat, szóval nincs itten hajszolva a teljesítmény sem.
    És néha szándékosan edzés előtti pörgetőszerem nélkül edzek.
    És kevesebb kávét iszom.
    De valahogy elszállt a kalória, és nagyon lassan elkezdett felfele kúszi a mérlegen a szám. Biztos izom is, de nem lehetek benne biztos. Pedig nagyon figyelek a szénhidrátra.
    Ugye sok zsírt kell enni, szinte lehetetlen túltolni. Meg elég fehérje is kell… És abból adódóan, hogy a ketogén kaja macerás, el kell menni érte, a zöldség és a hús jó, ha friss, meg külön főzök magamnak, azon kaptam magam, hogy a kajáláson pörgök szinte egész nap, ez az élet közepe.
    Ami nem jó.
    Pedig ebben az a szép, hogy kávén el lehet lenni, nincs éhség, egy-két étkezéssel is jól működünk.
    Na de ha elmegyek, viszek magammal ketogén kaját dobozkában, hogy ha éhes lennék… és elmentem, és akkor már megettem, és hazaesve meg de jólesik egy jókora, zsíros vacsora…
    És olyan nehéz voltam, lassú. Sok megy el az emésztésre.
    Minden másban pompásan vagyok, sem nyűgös nem vagyok, sem fázékony, sem nem kapok el semmit, csodás az emésztésem, jól bírom a terhelést, mélyen alszom, magamtól ébredek, de öszvér vagyok, nem lepke.

    Néha gondolkodom, hogy egy időre mégis ennék (válogatott, lassú felszívódású) szénhidrátot, de letettem róla.

    Most abbahagytam a tejtermékeket, a tejszín és vaj maradt csak, vízzel iszom a proteint, és csak napi egy adag.
    Sok nyers zöldség, leleményesen zöldfűszerekkel, különböző olajokkal, két pofára.

    Ma 11-ig semmi, böjt-terv, de majd holnap.
    Kókuszolajas-vajas kávé, multivitamin, kalcium-magnézium-cink-D3, aztán később valami húsz szem mandula, miután elvittem a lányomat a tornájára, közben bicikliztem egy nagyot, meg napoztam (direkt úgy öltöztem, és nagyon élveztem), később kávéztam anyatárssal, sétáltam, D-vitamint termeltem.
    Hazajövén muszáj enni, az az a helyzet, és valódi éhség is, de most csak minimális szalonnakockán néhány karika házi kolbász, megsütve, benne még némi sárgarépakocka, zellerdarabkák, egy zöldpaprika, fél avokádó kikanalazva darabokban, bors, fokhagyma, az egész összesütve.
    Ez így állat finom, megettem a felét.
    Este a másik felét, meg nyersen, sóval, borssal, limelével a másik fél avokádót, meg egy adag protein+glutamin+kreatin+BCAA+vaníliapor, vízzel.
    És viszlát, holnap böjtölök.
    És este egy jóleső, rövid súlyzós edzés, guggolások, váll, bicepsz, nyújtások.
    Most megint könnyű vagyok.
    Azt élveztem ma, hogy sokat voltunk kint, nagyon szabad és természetes volt, sok napfénnyel.
    Nem kell annyit enni.
    És nem mérem magam, majd egy hét múlva.

    Az egésznek a tanulsága, hogy nem önműködő a ketogén, figyelni kell, kísérletezni, és nem feladni.

  15. Már annyiszor el akartam mondani, hogy van egy olyan fura érzésem, hogy én, bár nem sokszor láttalak, párszor élőben és sokszor képen, de a legutóbbi blogtalálkozón (piros ruha) fogalmazódott meg a fejemben, hogy mindig is ilyennek láttalak téged, mint amilyen most vagy. Úgy változtál, hogy most egyezik a benyomás a valósággal. Ez ott volt alatta mindig. Ezt már te is elmondtad, de most meg még én is.
    Nálam egy éve már áramlott minden, de még tele volt hordalékkal meg összecsomósodott iszappal. Most tiszta a felszín és a meder is tisztul rohamosan, ez megállíthatatlan, és teszek róla, hogy visszafordíthatatlan is legyen.
    Ami olyan wellness dolog, az a heti két-háromszori uszoda. Tőled vettem az ihletet, és újra felfedeztem, hogy én meg tökre hal vagyok, és megnyugszom a vízben, de mondjuk leginkább a jó kis klórszagú uszodai vízben. Klórszerető hal. A másik az arckrém elhagyása, jojobaolaj van most már és szőlőmagolaj, és fogalmam sincs, hogy bírtam eddig mást az arcomra kenni.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s