mindig belekalkulálom

A minap, sőt, a minapában megkérdezte egy kedves ismerősöm, hogy én minden egyes lovagias, vagy pontosabban: patriarchális keretben előzékenykedő férfinak elmagyarázom-e a feminista és emberi jogi elveket. Szoktam-e figyelmeztetni őket arra, hogy önálló lény vagyok, nem kell engem gyámolítani., rámutatok-e a problémára. Deklarálom-e, hogy új típusú nő vagyok.

A kérdés okos és árnyalt. És, azt hiszem, nem vagyok teljesen új típusú nő. Vagyis, többféle szempontom van.

Többféle szituációt átéltem, és különbözőképpen reagáltam.

1. Az ismeretlen férfi nagyon készségesen, de lebbenő hajamnak szóló módon ugrik, hogy felemelje a tartóra a biciklit a fogason, vagy leszálláskor segítsen kikanyarítani az ajtóig.

Ezt visszautasítom, kedvesen, de nagyon egyértelműen. Egyébként sok más lány is fogasozik, és mind elvan a saját, az enyémnél esetenként jóval nehezebb biciklijével, szóval nem magányos protestbringásnő vagyok. Azért nem fogadom el a segítséget, mert adok magamra: amíg járni bírok, és nem vagyok terhes sem, az ilyen rutinfeladatokat magam intézem, sem valódi, sem eljátszott kedvességből nem kérek segítséget, ember vagyok, kompetens, a nememnek itt semmilyen szerepe nincs. Nem szeretem, ha olyannak gondolnak, aki a saját biciklije ügyeit nem tudja megoldani.

2. Ügyvédem, az 50+ galambősz férfiú rutinosan kedvesnek szólít és kabátfelsegít, együtt trolizunk, leültet.

Hát, ez nagyon érdekes, mert hiába a jogi diploma és rutin, azért voltaképpen mégis az ügyfél az úr. Vagy csak túlságosan skandináv lettem, meg tudja is rólam, hogy értem a jogot valamennyire. Nem érzem magam alul eleve sem, meg ezektől a gesztusoktól sem. Ő úriember, őszintén kedvel is, és el sem tud képzelni más világot, fagyöngy ülésvédő van a kocsijában, a cigarettája szűrőtlen, és fittyet hány a tilalmakra. Belekalkulálom, hogy kedvességből mondja, csinálja, az őáltala ismert keretekből ez következik. Nincs értelme elmagyarázni, kötött formák vannak. Elvégre a disztichon sem valami korszerű, na de episztolát írni neccesse est.

3. Fiatal sztárkolléga, másik jogterület, ő engem drágának hív. Ez már jópofiból van, és világos hatalomdeklaráció: a hozzáértőé a laikus, a sztáré a közember és a férfié a nő fölött. Nem nagyon töprengtem, hirtelen kezet nyújtottam neki: akkor áll az alku, mostantól én is drágának szólítom, és maga minden látogatásomkor, már a kapucsengő megszólalásakor Illy kávét főz nekem. Meglepődött. Nevetett. Kicsit érvelt. Belement. Minden egyes drágánál kifejezéstelen arcot vágtam, és valamivel később visszadrágáztam. Kávé mindig volt, ez neki belefért, nem érezte magát csicskának tőle, eltette magának, hogy én is kávérajongó vagyok. Egyébként más területen, a munka lényegét illetően nem tartotta a szavát, elváltak útjaink. Nagyon meg volt döbbenve, neki még nem mondtak fel. De tényleg nem csinált semmit, mert ő nagyon elfoglalt. Kicsit fölényeskedett még velem az utolsó beszélgetéskor, hagytam, előbb szabadulok. A pénzt nagyon határozottan visszakértem, némi tiráda után visszakaptam. Asszem, vele azért csináltam ezt (vagy talán ő is velem), mert köztünk, az előző esettel ellentétben, nem volt szeretet.

4. Kedves régi ismerős, idősebb férfi az ajtóban előreenged.

Megyek előre, eljátszom a szerepemet. Őt így nevelték, kedvel engem, esetleg a seggemet nézi, hadd nézze. Később, ha ilyesmi szóba kerül, beszélek neki arról, hogy ezek a nemileg megkülönböztető gesztusok miért problémásak. Hogy az ilyesmi árnyékában mindig ott van a férfitöbbletjog, és hogy vannak nők, akikkel nem viselkedünk így, mert ők nem érdemesek. Bár demokratikus társadalmakban talán előreengedik a prostituáltat is, meg a tahiti takatítónőt. Még demokratikusabb társadalmakban pedig nincsenek prostituáltak, és mindenki maga takarít, vagy legalábbis a saját országában.

5. A szerelmem.

Vele minden tradicionális, ő cipelje csak, vegye ki a kezemből, fitogtassa az erejét, hívja fel ő a kicsit link asztalost, és csókoljon kezet is. Klasszikus kosztümös koreográfiát játszunk, mindketten élvezzük. Titokzatos vagyok, ő a kezdeményező. Ő beszél csúnyán, ő irányít. Az a szép, hogy nem elvárás, maga csinálja, és én őszintén vagyok hálás és érzem magam gyengébbnek, ami, legalábbis fizikailag, okvetlenül igaz. Egyenlőtlenség fel sem merül, sőt, van is valami Stanley-Stella dinamika a kapcsolatunkban, csak beleállunk abba, ami ismerős. Egyébként sokat beszélgetünk az egyenlőségről, és komolyan is gondoljuk. Mint valami strucctollas kalpagot és kínai legyezőt, akár ezeket is megengedhetjük magunknak. De hiszen tényleg jobban tudja. Tényleg okosabb nálam. Néha kilépünk ebből a varázslatból, én tanítom helyesírni.

4 thoughts on “mindig belekalkulálom

  1. Erről eszembe jut, amikor kávéztunk, és mikor a tejet bent felejtettük a pékség pultjánál, én egyből pattantam, ugrottam, megyek érte, pedig szóltál, nem muszáj, hagyjam csak…

  2. (Nahát, itt mért csak ennyi komment van? Pedig érdekes téma.)

    Sok mindentől függhet ez.
    Én elsősorban a szándékot nézem (mennyire őszinte, mennyire igazi a gesztusa), másodsorban pedig az adott embert. Ha például tudom valakiről, hogy durván nőgyűlölő környezetben nevelkedett, mégis felül tudott emelkedni ezen, és alapjában véve normális a nőkkel, akkor már ezt is nagy eredménynek tekintem tőle, és nem kérem számon rajta a rejtettebb, jóindulatú szexizmust. Vagy legalábbis mérlegelek, hogy megéri-e. Talán egyszer beszélgetünk róla, ha olyan a helyzet.

    Meg persze azon is múlik ez, hogy milyen hangulatban vagyok, mennyire van türelmem az emberekhez, vagy mennyire vagyok fáradt, “minden mindegy” állapotban, ilyesmi.
    Volt egy rövid időszak, amikor legszívesebben mindenkinek kiselőadást tartottam volna a feminizmusról, aki szembejött velem (akár virtuálisan is).
    Mostanra ebből annyi maradt, hogy igyekszem tudatos lenni, szükség esetén fontos ügyek mellett határozottan kiállni, és a saját környezetemet is kicsit nyitottabbá tenni a téma iránt.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s