Létezik-e?
Miért nem szexelnek? Buzi? Nem vonzó? Az egyik vajon reménytelenül szerelmes a másikba?
Ezt amúgy tényleg megkérdezték, és jó, ha tudod, ennyire mélyen tudnak lenni:
…létezik-e valódi barátság férfi és nő között? Ilyen nincs, hacsak nem találják egymást kölcsönösen rondának, vagy irreális korkülönbség vagy valamilyen rokonság van köztük.
társkereső, pornó, lélektelen szex
és az igazi szenvedély és humán kötődés
Több olvasóm tiltakozott már, amiért én a szexualitásról írott posztjaimban, a humán jelző és követelmény használatával megszégyenítem és kioktatom őket, egyébként is elefáncsonttoronyban élek a színházaimmal meg a docenseimmel, prűd vagyok, nem tudom, mi az élet, nem veszem figyelembe, milyen az “eredendő”, a “természetes” férfi szexualitás, illetve nem számolok a valósággal.
Szerintem kétféle szexuális attitűd van, azokban tudniillik, akikben egyáltalán lobog vagy pislákol még ilyesmi, mert a nők nagyobb részéből a késztetést mindenestül kiölték Bővebben…
melléknevek sorozat 40.
Ha filmet nézel, add oda magad teljesen. Te választottad. Ez nem rágógumi és nem tévé.
Legyél nyitott, csendes, és figyelj oda. Vedd komolyan az élményt, nem sok ilyen van. Öltöztesd díszbe a lelked, legyél ott, aztán legyél meztelen, és engedd, hogy magával sodorjon. Tedd félre a finnyás egódat, az igazán jó szex nem arról szól, hogy minden esztétikus, könnyű és gusztusos, kényeztetős. Lehet, hogy meggyötör, lehet, hogy fájni fog, de igaz élmény lesz. Lesz itt nyál, vér, szag, borzalom, nyugtalanság, nem csak szépség és ráismerés. Menj vele, mélyre, messzire, puhuljon fel az énhatárod, fogadd be, engedd, hogy bőröd alá, húsodba hatoljon. Ne félj a felismeréstől, ne félj a fájdalomtól. Nem minden szerető vicces és kellemes. Ne legyenek merev elvárásaid, ne hasonlítgasd őt korábbi szerelmeidhez. Örülni és sírni menj.
Bízz meg benne egészen. Érti a dolgát. Zseni. A fura zsenitől, aki egy kicsit megakaszt, aki nem instant válaszokat ad, még jobban alakulsz, formálódsz, mint az ismerős, meghitt partnertől.
A megértés, a döbbenet, a finom részletek begyűjtése, mélyre lélegzése maga a katarzis.
Amúgy nem mindenkinek tudom jó szívvel ajánlani a Napszálltát, ahogy Esterházyt és Krasznahorkait sem. Vegyétek figyelembe, hogy nekem a Zero is tetszett, és több, hivatalosan bukásnak számító, fura film is, és hogy nem társkeresőzöm vagyok nagyfogyasztó, elsősorban európai filmet nézek moziban, semmi tévé, semmi sorozat, semmi letöltés. Sokáig hittem, hogy ez csak régimódiság, ahogy mosogatógépem sincs, vagy így alakult, de nem, ez nagyon is tudatos. Amúgy érzékeny huszonéveimben nem is reméltem volna, hogy ennyire meg tud majd érinteni film, színház. Szétszed, és aztán összerakom belőle még szuverénebb önmagam. És borzasztó látni a hápogó, betonerős realista-racionális elvárásokkal érkező, magát fogyasztónak tartó, ellenséges, zárt agyú közönség hőbörgéseit.
Ezt a jelzőt, hogy ő nőgyűlölő, senki nem vállalja, ellentétben más, hasonlóan kínos tartalmú jelzőkkel: sokkal inkább konzervatív vagy radikális, nemzeti érzelmű, a hagyományos értékek híve, még rasszista és antiszemita is valaki, mint nőgyűlölő. Mert ő szereti a nőt, milyen szépek és készségesek is a nők, szívesen fogadja, ha a nő elmosogat és leszopja, hát persze viselkedjen, de mi itt a probléma?
Nem értik, mit jelent a szó, mert reflektálatlanok. Mint ahogy nem ismerik fel sem magukban, sem másokban a mozgatórugókat, és a viselkedésük, ítéleteik hatását sem.
Nőgyűlölet az, hogy szerinted nem teljes értékű emberi lény a nő, inkább funkció. Nem jár neki annyi. Meg lehet büntetni, és megérdemli. Többet vársz tőle, mint attól, aki nem nő, és teljesítse szó nélkül. Szolgának nézed a saját, többdiplomás anyádat, az a nőgyűlölet. Aztán apák napján sipákolsz, hogy rólad megfeledkeztek. A nő tetteibe mindig rosszindulatot, számítást magyarázol, magadra nem reflektálsz.
Szerinted a nők durvábban áskálódnak. A barátságaik nem érnek semmit.
Szerinted egy csomó nárcisztikus és bántalmazó ő van, nem csak a férfiak ilyenek, sőt!
Buták, ravaszak, számítók. Alaptalanul vádaskodnak.
Ez mind az.
Az ilyen témájú posztok és ügyek alatt már évek óta, és főleg a tavalyi #metoo kampányban markánsan megjelent, hogyan működik, hat és örökítődik át a nőgyűlölet. Bővebben…
Nem. És:
ilyet soha senki nem is állított.
A megnövekedett érdeklődésre tekintettel egy kis gyorstalpaló.
Azt mondjátok, ez műbalhé. És hogy bunkó férfiak mindig is voltak. És hogy természetes a füttyögés. Ösztönös!
Mikor, mitől, mennyire kellemetlen a szexuális beszólás, füttyögés, közel jövés, érintés? Bővebben…
Hüledezem. Kedvelt produkció netszerte: felvenni a jövőért, az ép családokért és férfi–nő viszonyokért aggódó, tudományos álarcot, bezzeg régen a fonóban!, és morális pánikolni egy kicsit, hogy a nők, lássuk csak a hosszú listát:
Vajon ha mindez igaz, vagy sok olyan nő van, akire igaz, azzal mi a baj? Neked is lehet macskád. Bővebben…
Rendkívül tanulságos volt az a néhány ezer komment, amelyet az elmúlt két hétben olvastam a Marton-botrány kapcsán. Valóságos aranybánya az olyan bloggernek, aki régóta női sorsról, szexusról, hatalomról, zaklatásról, testről, szabadságról, önrendelkezésről, saját normákról, érvelésről és érvelési hibákról, netes kommunikációról ír szenvedéllyel.
Ahogy nem értik. Ahogy elkezdték “a másik oldalt” nézni, a szituációt árnyalni. Az elkövető tettei, felelőssége, indíttatása helyett az áldozatot vagy a szót emelőket kezdték véleményezni, kikezdeni.
Erőszak esetében nincs másik oldal, nincs mit nézni. Bővebben…
Most arról kéne írnom, hogy mit jelent a molesztálás, mitől számít annak. Hogy Sárosdi Lilla története miért hatalommal való visszaélés. Vagy valami blöffösen jólértesült értekezés Marton László nagyemberségéről, netán belengetni, hogy én ismerem ám a feleségét, és/vagy/kontra Sárosdi Lilla színészi nagyságáról. Hogy miért húsz évvel később áll ki vele. Hogy lesz-e változás… A fő témáról nem írok már: én mindig értő, régóta figyelő, önállóan gondolkodó, hozzám hasonlóan érzékeny és igazságot nem csak magának követelő olvasót feltételezek, amikor írok. Számítok a közös nevezőre, és nincs kedvem felmondani ugyanazokat a mégoly igaz állításokat. Pont a kéthetes szünetemben zajlott a nagyja, de általában sem szeretem azt a kényszert, hogy nem szabad kimaradni, ilyen történetek idején dolgom nekem is megírni afféle tananyagként, éles és eredetieskedő szavakkal azt, amit már mindenki olvasott, szájbarágósan kimondani, amit egyként gondolunk. Valami bátrabbra vágyom, valaminek a kimondására, aminek hírértéke van.
De van itt egy érdekes aspektus. Amit azoknak írnak a jóindulatú kommentelők, akik relativizálják a rábírást:
Hogy mit szólnál hozzá, ha ezt a te lányoddal, feleségeddel tennék.
És a jótanács, hogy szólni kell azonnal Erős Embernek, és akkor ő megvéd, ez a megoldás. Bővebben…
Irtó kreatív és érdekfeszítő cím, ugye?
De mit csináljak, nem lehet mindent felfancyzni. Most erről írok: az uszodáról, és a szöveg nagyon is izgalmas. Érdemes maradni!
Írtam már az úszásélményről, ez a kedvesebbik, de van ilyen strandos is, fú, milyen felszínes voltam, és milyen mámorosan írtam ezeket a koraiakat még, önkritika nélkül, tetszelegve, és az ítéletalkotáshoz azért nem volt még ennyire alapom, mint most. Mennyi a resztli a blog első évében! Bővebben…
Avagy: mi a baj a nőkkel. Sőt, még csavarnak is egyet: ez az egész, ami most van, lett, a nőknek rossz. baj van, régen nem volt semmi baj, de ezt a mostanit maguknak köszönhetik!
Az antifeministák tehát nem arról panaszolkodnak, hogy az ő érdekeiket hogyan sérti a feminizmus (és bármi, ami nem áll a kontrolljuk alatt, nem értük van). Pusztán a saját előnyeiket siratni túl átlátszó volna. Inkább ravaszkodnak: érvelésük szerint a feminizmussal a nők jártak rosszul. Bővebben…
A szex nem tabu, hanem élvezet! És még egészséges is, tiszta haszon, nem?
Talán te is azok közé a nők közé tartozol, akik Bővebben…
Menjünk tovább a szembenézésben?
A “kemény” posztjaim mostanában nagyon pörögnek, írják nekem, hogy innovatívak, szemléletformálóak. Hogy sosem gondoltak ezekre a jelenségekre így. Ezek például:
szomorú együttmaradási statisztikák
az egyenlőtlenség formái 29.. drágám, estig dolgozom
Mások meg azt írják, valami ilyesmi mocorgott bennük mindig is. Bennem annyira, hogy nem is értettem, hogyan lehet másképp. És a tetteimet is meghatározták. De csak most hozom fel, most fogalmazom meg ezeket.
Mai témánk a férfi, aki csak azt akarja.
Álltál már ott, átverve? Minden jól indult, randik, gyengédség, vallomás, végtelen csetelések. Azt hitted, ez “több” lesz, de lelépett. Mégsem akar kapcsolatot, “csak” “azt”.
Mondok neked valamit (sietsz változat): tedd magad átverhetetlenné.
A ráérsz változat folytatódik: Bővebben…
Bolyongunk nagy elveszetten a szégyeneinkkel. Mások vajon mind boldogok, jól működik a kapcsolatuk és benne a szexualitásuk? A többségi ítélettől, a tabuktól megnyomorítva keressük a válaszokat, remélve, hogy végre nem minket hibáztatnak, nem ugyanazt szajkózzák.
Milyen jó, hogy a magazinok foglalkoznak ezzel a témával. Bővebben…
vasárnapnemírunkszexről…
Ez az első jelszavas poszt, tehát. Üdv mindenkinek, aki idáig eljutott! Bárkinek, aki erőfeszítést tett azért, hogy olvashassa ezt a posztot, köszönöm a beletett melót. A blogger szereti, ha az olvasót érdekli, amit ír, mi több, erőfeszítéseket is tesz, hogy olvashassa. Én tiszta szívvel vagyok, itt is. Nem akarok megmagyarázni semmit, nem a személyem az érdekes, az életem csak ürügy. Viszont ki akarok fejezni valamit, ami fontos, általános érvényű. Erős szöveget akarok.
A címbeli kérdést a bejegyzésekben már említett Élmény miatt kérdezték tőlem többen is (így fogok rá utalni: Élmény, ez nagyon pontos).
A szex attól jó, hogy Bővebben…
Az első rész: a gyengéd erőszak 1.
Szépen vagyunk egyébként: míg ti a lányotokat féltitek a traumától, apák, haverok és puakézikönyvek arra biztatják a fiaitokat, hogy próbálkozzanak, smárolják le a lányt, ne vacakoljanak.
A legtöbbször nem rosszindulatúak az “udvarlók”, nem tudatosan mesterkednek. Csak nagyon akarnak valamit, és az erősíti meg őket, ami a másiknak rossz. A bántalmazók sem mind gonoszak.
Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák – kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
(Reszketek, ahogy ez meg van írva, a verszenén. Milyen sűrű valóság a jó vers…!
Ó, ezt nem ide. Készítek egy alposztot, egy József Attila-szemelvénygyűjteményt, az 1936-os versekből, mert nagyon érzékletesen adják vissza a dinamikát.)
Hiedelmek, viselkedési sémák és érdekek mozgatják őket egy társadalmi közegben, amely tolerálja, alig ítéli el, megmagyarázza, vagy nem akarja észrevenni a húzásaikat.
Miért nem tartom áldozatnak a csalódott, visszautasított férfiakat? Bővebben…
Én a 2013-as blogévre úgy emlékszem vissza, hogy akkor még minden hepi volt. Messze volt még a Nagy Szervezkedés és Vihar. Én magam alig kommenteltem, csak rövideket, egymással kapcsolódtak a hozzászólók, bizalom volt. Nem ment el még senki kedve, nem kellett félnem, hogy valaki megbántódik, közös fíling volt, termékeny dialógusok, az akadékoskodókat meg kiröhögtük.
Megszépítő messzeség! Újraolvastam ezt a posztot, nem rossz amúgy:
És a kommenteket is. Hát, volt ellentét már akkor is. Bővebben…
ugyanaz, megint.
ha unod: holnap a Szeptember végént elemezzük, lázadó stílben! :DDDDD
Nem először élem át: amikor kimondok valamit, ami szerintem ordítóan világos, azt válaszolják, de nem túlzás talán úgy sem fogalmazni, hogy azzal próbálják belém fojtani a szót, hogy de hát ez (a kimondás, a néven nevezés) nem megoldás.
Na de probléma-e?, kérdem én. A probléma létezik? Bővebben…
Néha komolyan megijedek magamtól.
Hogy akkor én voltaképpen férfi vagyok. Férfi lettem itt a nagy egyedülállóságomban. Bővebben…
Mármint a honlap. Az fasza olvasmány. Ott lakik a néplélek. Hogy mik vannak emberek fejében! És valóságként kezelik. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 