majd én engedélyezem a traumádat, kislány

Rendkívül tanulságos volt az a néhány ezer komment, amelyet az elmúlt két hétben olvastam a Marton-botrány kapcsán. Valóságos aranybánya az olyan bloggernek, aki régóta női sorsról, szexusról, hatalomról, zaklatásról, testről, szabadságról, önrendelkezésről, saját normákról, érvelésről és érvelési hibákról, netes kommunikációról ír szenvedéllyel.

Ahogy nem értik. Ahogy elkezdték “a másik oldalt” nézni, a szituációt árnyalni. Az elkövető tettei, felelőssége, indíttatása helyett az áldozatot vagy a szót emelőket kezdték véleményezni, kikezdeni.

Erőszak esetében nincs másik oldal, nincs mit nézni.

Aberráltnak nevezték a Lúzer című előadás részletét, amelyből semmit nem értenek, mint ahogy soha nemhogy Schilling-, de Marton-rendezést se láttak. Schilling Árpád a negyvenes generáció legjelentősebb színházi rendezője, nemzetközi munkássággal és díjesővel. Ha nem tudom, ki ő, vagy ki Sárosdi Lilla, akkor ezzel nem dicsekszem kisemberi butasággal, hogy “a nevét sem hallottam soha”, hanem felütöm legalább a Wikipédiát, eligazodom ügyesen (színházjáró-olvasott létemre is rendszeresen megteszem, emlékfrissítés, adatellenőrzés céljából), és megjegyzem magamnak azt is, hogy jé, nem szoktam színházba járni. Ha pedig zavarba hoz a “kortárs”, akkor megállapítom, hogy az értelmezői tudásom, nyitottságom legfeljebb musicalekre jó, és ezzel nekem van feladatom, nem a progresszív alkotóknak. A Lúzer pont a problémát, a rendezői létet és az érvényesülés árát, a színház átpolitizáltságát emelte színpadra és terápiaként játszatta el Sárodi Lillával a szerepét. Megy az álszent műfelháborodás a “szexjeleneten”, miközben a neten lógó, agresszív okoskodók nagyobb része nőalázós pornóra veri a farkát két komment között.

Ment más oldalról a megjátszott-liberális fölényeskedés is: hogy a nők prűdek, nem szeretik a szexet, ezért “alélnek el” egy hímvessző látványától és akadnak ki “egy sima ajánlattól”, amire “lehet nemet mondani”. Minden szexuális lény szabad, de egyes szexuális lények szabadabbak a többieknél, és szabadon használhatják és alázhatják őket.

De az sem jobb, amikor a becsület az ellenpont: a tartózkodást, a konszolidált életet, a családot, a hűséget emlegetik. Ez is fojtogató. Nem a feddhetetlen “polgári élet”, és a misszionárius póz a válasz arra a felvetésre, hogy ne legyen visszaélés, megalázó ajánlat, kényszerítés. Az úgynevezett hagyományos értékek sötét zugaiban ilyen titkok kúsznak, rágnak.

Kedves urak, és kedves nagyokosok. A nulladik pillanatban tévedtek, a lényeget nem értitek, és ettől a jó kérdéseket sem tudjátok feltenni. Jöttök a tipikus kommentelői “én csak elmondom a véleményem” önteltséggel, és az az illúziótok, hogy ti nyeregben vagytok, ti védve vagytok, csak mert ti épp nem mutattátok meg esendő, sebezhető és sebzett önmagatokat. Ti majd jól megmondjátok mindenkinek, mi a helyes. Lehetnek, vannak áldozatok, de azok olyanok, amilyennek ti elképzelitek, és ti majd megítélitek és jóváhagyjátok az igaziakat.

Most van az, és helyzetek sorában van az, hogy hallgatni kéne, figyelni, félretenni az egót, és nem okoskodni. Nekem ez azért is szenvedélyes téma, mert tele vagyok olyan helyzetek emlékével, amikor nekem segíteni kellett volna, hinni nekem, meghallgatni, de legaléábbis nem ítélni. És tanácsokat, okoskodást, jó útra terelő szavalkat és igeverseket kaptam, nem egyszer pont az agresszoraimtól.

Hogy nektek még – a cinkosság vagy az elkövetés mellett – az is igényetek, hogy az áldozat pontosan olyan legyen, amilyennek elképzelitek, és akkor majd ráütitek a pecsétet: érvényes…! Faggatjátok, gyanakodtok, kételkedtek, intitek, hogy ő vigyázzon magára, és ő ne túlozzon. Hozzá beszéltek, az elkövetőhöz szavatok nincs. Ez a “majd én engedélyezem a traumádat, de amúgy nem is az volt” séma a tekintélytiszteletben nevelkedett idősebbek, a reflektálatlan generáció, Marton korosztálya és a nála 10-20 évvel fiatalabbak esetében igen markáns. Sárosak ők is, vagy tudatlan bűnrészesek, vagy csak simán nem értik, ez mindegy, mert mindenképpen az erőszakos viszonyok fenntartói. Jóval túl vannak az aktív szexuális korukon, a formálódás és az igazi döntések életszakaszán. Perverz módon kutakodnak, firtatnak a fiatalok nemiségében, fájdalmaiban. Ma már nem létező rend és norma van a fejükben, nem győződtek meg, van-e konszenzus az öröknek hitt szabályokban.

Majd a fiatalok biztos rátok fognak hallgatni!

De akárhány éves is vagy, nem tartozik rád az, ami nem közügy. A szexualitás, a családi élet, az öltözködés, a traumák feldolgozása, az érzelmek, a megbocsátás, az ízlés, a színészi irányválasztás nem ítélhetők meg úgy, mint a valódi közügyek. Marton László magánélete, szexualitása, a saját lakásában történtek, a család élete, hímvesszőjének mérete és állaga sem.

Ami közügy: a hatalommal való visszaélés tanárként, intézményvezetőként, a csalinak használt színház, a tanár–diák viszony hatalmaskodása. És ebben a közügyben viszont egyféle etikus válasz létezhet: ezt a tipikus gyakorlatot elítélni, érzékenyedni, felszámolni, tiltakozni, nem hagyni. Az áldozatot befogadni, az elkövetőt kirekeszteni. Nem még feladatot adni annak, akinek amúgy is nehéz.

Minden firtatás mögött ez van: a téves hiedelem, hogy mások, akik most épp a porondon vannak, vagy akiket a netező gondosan kikeres magának, az ő jóváhagyásra, helyeslésére várnak, nem tudják, mit éreznek, mit tegyenek.

A jelen forradalom, a változás arról szól, hogy a nők nem kérnek, nem is fogadnak el többé jóváhagyást a hatalomtól, a magukat okosabbnak gondolóktól azzal kapcsolatban, hogy hogyan érezzenek, viselkedjenek, öltözzenek, valljanak, reagáljanak. Ők tudják a legjobban.

És kezdjen valamit a rendező úr a sok fiatal női testtel, a “kísértéssel”, és ha nehéz, akkor ne fokozza ezt ölelgetéssel, szobába hívással, hanem tompítson. Legyen ez neki, vagyis a jövő rendezőinek és hatalmasságainak a feladata.

A célpontok pedig nem kérik meg paternalista, lovagias aput, “vőlegényt”, “a legközelebbi férfit”, hogy védje meg őket. Nagy pofára esés egy másik férfi lovagiasságára számítani. Az sem biztos, hogy az áldozatok egy “normális” kapcsolatban találnak védelmet vagy megnyugvást, és nem is kötelező, hogy heteroszexualitásuk vagy bármilyen szexualitásuk legyen. És az sem, hogy szépek legyenek. Ez a legundorítóbb: az áldozat szexuális vonzerejének méregetése. Ez a hitelesség feltétele, mert egy szép nőről elhisszük, hogy zaklatták, következéséképp az lesz a szép, akiről el akarjuk hinni, hogy zaklatták. (Higgy a szemednek: az Apáti Bence nevű, gyermekded megmondó arról értekezik, hogy Oroszlán Szonja mennyivel jobb nő, mint Gurmai Zita vagy Sárosdi Lilla.)

Aztán, mi volt még:

Irreleváns, hogy SL milyen színésznő, hogy néz ki, ki a férje, miben játszik, milyen a szexualitása, ez csak arra jó, hogy a személyét diszkreditálják azok, akiket zavar az igazság. A zaklatás zaklatás.

tönkreteszi egy ember életművét, hírnevét

Nem ő tette tönkre. Ez annyira abszurd, hogy nem is írok róla többet.

ráadásul a családját is

Nem ő tette tönkre.

#metoo kritika:

hovatovább az is zaklatás, ha egy diszkóban hozzáérek egy lány fenekéhez, vagy mondok neki valami sikamlósat, emiatt a valódi erőszak áldozatait sem veszik komolyan/elterelik a figyelmet róluk ezzel a túlhabzással

Kínos, ugye, nektek, hétköznapi minierőszakolóknak, hogy ez is az? Minden erőszak a lelkesen konszenzuális szexen kívül. A “valódi” erőszak felszámolása csak akkor lehetséges, rámutatunk mindenfajta visszaélésre és ezek összefüggéseire. A dörgölőzés, nyomakodás, a gusztustalan mondat nem közeledés, hanem undorító, hatalmi alapú visszaélés, ugyanúgy jogosultságtudat az alapja, és ugyanazon a skálán van.

ez mindig így volt, a férfi megtette az ajánlatot, aztán ki kapható rá, ki nem

Ez a rabszolgaság-érv. Ettől még a rabszolgaságot fel kell számolni. És megint az áldozat döntsön jól, senki nem bírálja a hatalmaskodó ajánlattevőt, akinek az ajánlata, akár igen, akár nem a válasz, mindenképp megalázó és szexualitásromboló, hiszen az a lényeg, hogy a nő nem kívánja őt. Ráadásul aki nemet mond, az meg megy a süllyesztőbe, aki igent, az a világ kurvája. Az ajánlattevő meg hótiszta, nagyra becsült művész, aki “szereti a nőket”.

ismerek ilyet, bevállalta, most kényelemben él

Ez is az erőszak kultúrájának része, hogy a férfinál van annyi és olyan jellegű erőforrás, amit a szexuális hajlandóságért, az ejakuláció és a rábírás, megalázás, rendelkezésre állás élményéért vételárként felkínálhat.

Ezeket a férfiakat nem zavarja a kölcsönösség hiánya, és hogy a nők ezeket az aktusokat nem élvezik?

a lányok maguk is próbálkoznak, ajánlkoznak

Ők is erőszak áldozatai: az alku léte és e stratégia maga is az erőszak része, szégyenteli és megalázó. És SL pont nem próbálkozott.

*

Nagyon érdekes, hogy az én kósza kommentjeim nyomán elkezdődött az utánam nézés, basztatás, pusztán azért, mert én elvből saját néven írok. Először az, hogy hozzám, aki ott a kölcsönösséget és a békén hagyást hangoztattam, biztos senki nem akar közeledni (“ha nem akarsz molesztálást, akkor szexet sem akarsz”, molesztálás = szex), meg vagyok keseredve, nem kellek senkinek. Aztán jött az, hogy nem csak én döntök, nem csak én közeledhetek, hanem hozzám is közeledhetnek, és ezt el kell fogadnom. Mire is eléggé röhögtem, hogy emberünk megnézte a fotóimat. Erre meg egy olyan hozzászóló, aki a gyűlölködését valószínűleg itt a blogon kezdte, érvek híján, az állításaimól kiakadva elkezdte agresszív, megalázó szavakkal kielemezni a kinézetemet (“rövid, csomós szempillák”, igen).

Ennek kapcsán visszatérek a poszt címéhez, a jóváhagyás témájához. Én tudatos döntést hoztam a testemmel kapcsolatban, én ilyenné alakítottam a testem, és ezzel nemet mondtam a tekintély és a férfiak, valamint közös halmazuk jóváhagyására.

Nem az a célom, hogy nekik bevágódjak, hogy elfogadott legyek, hogy a férfiaknak tetsszek. Aggasztóak azok a nők, akiknek a testápolása, edzése, önmegmutatása csakis erre megy ki.

Viszont nem lehet dacosan elburjánzott, örömet nem hozó, sorsára hagyott, beteg és betegítő testem sem. Így én leveszem magamról a Tekintetet, a megítélőt, a korholót, a helyeslőt, és olyan testet és megjelenést alakítok, amelyben én erősnek, energikusnak, elevennek érzem magam. Ez pedig jól néz ki, és ebben, hogy mi néz ki jól, a saját normám, érzetem számít, nem a mindig büntetni akaró, pornó ihlette, kontrolláló méregetés.

Ez az egyetlen esélyem maradt, ha nem akarok megfelelni vágyó, kiszolgáló, magakellető nődarab lenni: a sportolói test, az androgün sportolói lét, és ez a test az, ami nem tesz prédává, célponttá.

A jól kinézés nem látszatkeltés és nem erőlködés. Nem beavatkozás, drága műtétek eredménye, és nem ellentétes a kényelemmel, az egészséggel. Méltóságot, erőt üzen, és képessé tesz nem könnyű terheim hordására, le nem robbanásra, optimista jövés-menésre, a mi egész gyalogos, fával fűtős, hegyi életünkre.

Teljesen másképp néznek rám, és másképp érzem magam ettől, mint a szexualizált ügyeskedés szorongó, hajdani időszakaiban, és én ebből erőt merítek.

Ez az én forradalmam. Nem kérek jóváhagyást, nem fogadok el terelgetést azügyben, hogyan élek, hogyan nézek ki. Nem akarok azoknak tetszeni, akik annyi fájdalmat okoztak nekem. Nem egyezek ki velük.

Szabad vagyok.

115 thoughts on “majd én engedélyezem a traumádat, kislány

  1. nagyon megerintett az utolso par bekezdes. megint. 🙂 engem meg most is meglep, hogy annyi megalazas, szegyen es szomorusag utan mennyire vigasztalo tud lenni a rendbe jovo testem: onjaro orommel, erosodve, mintha karpotolva az eddigiekert. mikor zokogtam es a halalon gondolkodtam es ehelyett inkabb egy 30 napos izomepito challenge-be vagtam. rekordsebesseggel kezdett el latszani es ez olyan kedves volt magamtol magamnak, a lelkemre is ongyogyito egyben.

    • Igen, és jó volt együtt lenni ebben a folyamatban.

      Nekem az a furcsa, hogy miközben a testem átalakítását a kezdetekkor egészségjavító munkának, aztán már az alternatív testkép miatt kifejezetten feminista deklarációnak tartottam, hogyan lettem ezért a feminizmus árulója, és hogyan értelmezték ezt úgy sokan, hogy ellenük van, kifejezetten sértetten, gúnyosan

  2. “Ez a “majd én engedélyezem a traumádat, de amúgy nem is az volt” séma a tekintélytiszteletben nevelkedett idősebbek, a reflektálatlan generáció, Marton korosztálya és a nála 10-20 évvel fiatalabbak esetében igen markáns.”
    És nem csak ebben. Munkahelyi tapasztalataim szerint (ahol ugye Stohl szerint minden főnök rommá dugja a beosztottjait) az 50 feletti férfiak állandóan “udvarolnak” a nőknek. Vagyis taperolják, ízléstelen viccekkel inzultálják, állandóan vigyorogva ajánlatokat tesznek mindenki előtt, is. A döbbenet az volt, hogy a hasonló korú nők bűbájos embernek, lovagnak nevezték ezeket a bunkókat. A fiatalabb lányok utálták ezt, de soha nem tette szóvá nyíltan senki. Ha megkértem őket, hogy legalább az értekezleteimen ne csinálják, és egyébként is ellenzem, őszintén nem értették, egy férfinek ez a kötelessége szerintük.
    A 20-as, 30-as korosztályra nem volt ez jellemző egyáltalán. És ez nem jelenti azt, hogy nem alakultak ki kapcsolataik, jöttek össze és mentek szét. Csak az magánügy volt.
    A kedvenc ilyen párbeszédem. 50-es pasi 30-as nőnek: “Jaj, Manyikám de jó lenne veled még egyszer!” Nő: “Miért, már egyszer jó lett volna?”

    Szóval valami generációs változás csak van, én bizakodom.

    • Szia! A munkahelyemen én is tapasztaltam hasonlót. 30-as gyermektelen szingliként minden 50 év körüli férfikollégám meg akarná nekem magyarázni, hogy mi a nő dolga az életben. Ellenben nálam fiatalabb férfikollégáimra ez nem jellemző. Ők felnőtt emberként kezelnek, nem tenyészkancának. Szóval igen, én is bizakodom.

      • Idővel majd kiderül, hogy ahogy öregszünk, mennyire változik ez a viselkedés. De akikkel beszélgettem, hogy miért csinálják ezt, az derült ki, hogy egész életükben ilyenek voltak.

        • Szerintem ez kikopik. És mi biztosan nem fogjuk ezt csinálni (de ezt nem is írtad, csak azért továbbgondoltam). Tök más negyvenévesek is vagyunk mi, mentalitásban is, nem csak életmódban, mint a régebbiek. Nem hiszem, hogy majd elkezdünk ítélkezni, erkölcscsőszködni, megalkudni, erőszakolni, és perverz módon kukkolni a fiatalokat.

          Egyébként nem valami elegáns odadörgölni idősebbek orra alá, hogy “megöregedtetek, azért vagytok ilyenek”, mert nekem is hogy esne, ugye, sőt, már most sem vagyok fiatal. De nagyon igyekszem máshogy csinálni, a 16 éves fiam 21. század ihlette dolgain nem kiakadni, nem játszani a kotnyeles, jópofa álfiatalt sem (megütköztem, hogyan macerálja és bizalmaskodik vele most egy csomó idősebb nő). Benne maradni az élet áramában, és folytatni a “tartósan fiatal” tevékenységeket (edzés, kis extravagancia, kulturális kalandkeresés, önművelés és tanulás /azt tervezem, be fogok iratkozni a Goethe és a Francia Intézetbe is/, skandináv filmek, meg nem alkuvás) és minden erővel küzdeni a tekintélykövetelés, a merevség, az erőpártiság, a múlttagadás ellen.

          Több okból és több esetben is nagyon felháborodtam a napokban-hetekben a nálam egy vagy fél generációval idősebbek sunyulásán, önmentegető múlthamisításán, tagadásán, hierarchiaalapú és gyáva, szabadsághiányban fogant viselkedésén. éÉs ahogy csóválják a fejüket, ahogy minősítgetnek engem, csak mert nem kussolok. Hát ez volna a szabad levegő, amelyet szívni egyébként jönnek utánam többen is. Üdítő lenne, ha kihalna már a fojtogató értékrend.

    • “Súlyos hiba, ha egy hím – különösen, ha színházigazgató, hollywoodi producer, vagy magas rangú politikus – nem érzékeli, hogy totálisan zárt kapukat dönget. És ugyanilyen súlyos hiba (!!!), ha komolyan veszi a lány elutasítását és felhagy a további ostrommal, miközben az ezernyi metakommunikációs jelzéssel tudatta vele, hogy részéről sínen volna az ügy. Egy profi csajozó semmit sem hall szívesebben, mint a következő mondatot: “Én sohasem szexelek az első randin.” E ponton már biztos lehet benne, hogy hacsak nem jön tájfun, cunami, vagy előrehozott BL-döntő, úgy az este óhatatlanul hancúrozásban végződik.

      Ha léteznek igazán pusztító jelenségek, úgy a nemeket egymásnak uszító mozgalmak mindenképp idesorolhatók. Minden olyan rendszer mélyen antihumánus, amely nem biztosítja a két nem egyenjogúságát (Svájcban a nők csak 1971-ben, Kuvaitban 2006-ban kaptak választójogot, hogy csak egy transzparens példát említsek). A férfigyűlölő, radikális feminizmus épp ilyen káros. Vizsgált témánk kapcsán mindkét szélsőség ugyanazt a fegyvert használja: összemossa a csábítást az erőszakig menő zaklatással.”

      Aztakk.

      • Komment
        “Az egyik legnagyobb probléma most a normális férfi-női viszonyt megrontó feminizmus és genderfasizmus… Valahogy eddig Magyarországon a szexuális zaklatás nem volt általános társadalmi probléma. Most , bizonyos politikai körök megpróbálnak ebből mesterségesen felnagyított problémát csinálni, pedig akapvetően még nincs akkora baj a férfi-női viszonyban Magyarországon…”

      • “A nők legyenek nők, ne feministák , a férfiak meg legynek férfiak….Itt jó hagyománya van a monarchiabeli udvariasságnak, ajtó előre kinyitása, férfi előre fizet , stb… Alapvetően jó helyzetben vannak a magyar nők, ezt kellene szem előtt tartani mindenkinek.”

          • Ez vagy az előreengedi az ajtóbanXfizeti a számlát kontaminációja, vagy a prostitúcióra utal, ami valóban a nők tiszteletének netovábbja mint olyan, és az előre fizetés komoly előzékenység és bizalom.

        • Aki ezt írta, alaposan el lehet rugaszkodva a valóságtól. Egy olyan országban, ahol a nők bizonyos helyeken kevesebbet keresnek férfi társaiknál, ahol a ház és gyermek/gyermekek körüli teendők szinte teljes mértékben a nőkre hárulnak, ahol a rendőrség nemi erőszak ellenes kampányában a nőt hibáztatja a megtörtént erőszakért, ott nincs jó helyzete a nőknek. És mindez, amit leírtam csak a jéghegy csúcsa.

      • Egy napig az index blogrovatában elsők között volt, hogy minél többen olvasgatása. Az egész ügyben az lep meg a legjobban, hogy “liberális” emberekből vált ki olyan kijelentéseket amit őskonzervatív gyülekezet közeli családapáktól várnék.

    • “”akármilyen jól ismered, kérdezés nélkül ne feltételezd, hogy partnered beleegyezett a szexbe”; illetve “valakit, aki vonakodik, vagy bizonytalan, rádumálni a szexre, vagy azon belül olyanra, amit ő nem akar, az szexuális erőszak.” Ugye érezzük, hogy ez konkrétan a férfi kiherélését jelenti?”

      nice

    • “A legtöbben még szüzek volnánk, sőt, talán már ki is halt volna a bolygó, ha nem élnénk a befolyásolás kreatív kommunikációs elemeivel.” ez mondjuk igaz. No és akkor mi lenne? A nemi erőszakot és kényszerítést nem is említette a kreatív módszerek és a kihalásellenes eszközök között.

          • Szerintem, ha valaki a másik ember cselekedeteit bírálja, teszi szóvá, vagy éppen állít valamit róla, nem szabad származásra, nemi irányultságra való utalással terhelni az ügyet. Remélem, kiderül az igazság.

            Tágabb kontextusban: ezekben a sajtóban tálalt ügyekben egy-két név jön fel, ha esetleg elmeszelnek valakit ilyen ügy miatt, attól még nem oldódik meg a társadalmi probléma, amely a sok esetben ellenőrizetlen hatalomból ered. Magát a társadalmat kellene megváltoztatni, hogy senki sem élhessen vissza a hatalmával és és végre meritokrácia legyen.

            • A közzétevő maga is élezte a zsidóságot és a biszexualitást, holott nyilvánvalóan a visszaélés a probléma, és szerintem a melegség akkora tabu, meg a fiúkat qannyival kevésbé nevelik áldozatnak, hogy egy nem meleg férfi könnyebben mond nemet, mint Martonnak egy nő. De a kommentelőknek meg aztán megtiltani nem lehet, és ez már cinizmus, ahogy provokálja őket KP, ebben az országban, ahol nem norma, hogy nem zsidózunk, nem buzizunk, megalázott embereket (migránsok, hajléktalanok, prostituáltak) sem alázunk tovább, nem viccelődünk rajtuk. Sehol nincs a társadalmi tudat mondjuk a dánokhoz képest (néha eltűnődöm: a kedves, értékalapú, toleráns vígjátékok a szokásos bevándorló-idősebb, gyönyörű nő-meleg férfi témákkal nem afféle lellkiismeretnyugtató propagandafilmek-e, és nem pont A négyzet vagy a Lavina mutatja-e meg a jogos kételyeket, ürességet).
              Szóval a kommentelők és a bulvár rá fog repülni a zsidózásra, pedofilozásra (erre jogosan, de 16 éves lányok esetén nem szoktak, ők már “golyóérettek”), buzizásra, Bayer Zsolt viszont abban az ironikus helyzetben találta magát, hogy ő az egyetlen a levél íróján kívül, akinél fent van az eredeti szöveg, és őt kérte meg a válasz közzétételére is KMG, ami elég ironikus, még jelzi is BZS, hogy hisz neki, vagyis nem egy zaklató homoszexuálist véd meg jó jobboldaliként, _hiszen nem is igaz_. Mindenki mást jogilag megfenyegettek, és a társulatot is.
              Most jön az idegtépő játék: az erőszakos azonnali fellépés elég-e, hallgatnak-e az áldozatok, vagy elkezdik névtelenül a sajtónak mondani a történeteket.
              Mindenesetre ez így, és a Kevin Spacey-ügy is igen rosszat tett a melegek politikai ügyének.

    • Azért a végén ez a “bocsánat, kedves kisasszonykák”, hát, hogy is mondjam, hitelteleníti. Olyan lekezelő, mintha az egészet csak viccből írta volna, és itt, a végén leplezi le.
      Közben meg értem, igen, hogy bácsis, és ezt kedves dolognak szánja, csak, izé, nem az, hanem infantilizál és kényelmetlenül fészkelődöm tőle.

      • Már unokája is van… érted.
        Az elején is van elszólás: hogy érthetőnek gondolja az ostromot, hogy “megkívánta” a fiatal lányt.
        Hatalmi helyzetből nem kívánhat meg senkit.

        A rajongást, intellektuális vonzalmat nagyon könnyű összetéveszteni a nemi vonzalommal, szokták is előszeretettel, néha a rajongó sem tudja, mit érez.

  3. Komment a magyarnarancs.hu-ról. Igen, ilyen van, ekkora arccal, magabiztosan szemezgetbve, a violág működését fasztengely körül elképzelve. Őszintén szólva, nem ismertem a leírásban Sárosdi Lillára, de amúgy kérdezném, egy 18-23 éves, rajongó lány, amely típusra ML direkt utazott, milyen legyen, vajon hogyan hozhatja a művelt, tudatos, erős férfiú követelményeit, amely tulajdonságok hiányában meg szabad, sőt, KELL is alázni?

    húsleves
    Én tudom, mire ez a nagy lázadás.
    A konkrét „áldozatok” valójában nem áldozatok. Cinikus emberek, akik később döbbentek rá: semmibe vették őket.
    Hiszen maguk mondják el: ha nem is pontosan, de nagyjából tudták, mire vállalkoznak, sőt mire VÁGYAKOZNAK. Itt van, le van írva: „csókra”, „romantikára” vágyakoztak, abban reménykedtek, hogy majd feleségül veszi őket a Szép Szőke Kékszemű Direktor.
    Igen ám, csakhogy ezek „hülye libák” ugyebár, ahogyan maguk minősítik magukat, így azután ki a farkam romantikázzon velük, csókolgatva őket pállott félhomályban?! Sőt épp ellenkezőleg: csókolgassák (puszilgassák) inkább ők az én miafarkamat! Már amennyiben olyan ember vagyok.

    Hogy milyen ember vagyok?

    Abban a vonatkozásban értem a bicskanyitogatóan arrogáns direktort, hogy a bicskanyitogatóan unalmas hülyelibával voltaképpen két dolog művelhető: (1) vagy élből otthagyom a francba, (2) vagy irgalmatlanul megalázom. A tolakodó unalmasságnál nincs nagyobb bűn. Ölni tudnék egy-egy közhely hallatán!
    Szerintem legalább annyira irtózom a bicskanyitogatóan unalmas és bicskanyitogatóan ostoba libáktól, mint a szóban forgó színi direktor, csak merőben más a hozzáállásom a dologhoz, vagyis én elkerülöm őket. Meggyőződésem: a direktor számára (már) nem különösebb élvezet a péniszmasszíroztatás (mint fizikai aktus), de még a hatalmaskodás sem (erről nincs információm, „csupán” valószínűnek tartom), hanem arról van szó, hogy az irritáló jelenség (aktuálisan: a „hülye liba”) kínzásának, megalázásának folyamata kelt benne kéjes érzést. Márpedig a pőre szadizmus nem azonos a hatalommániával.

    Ady is megalázta Lédát. A „gyönyörű szívű” József Attila három nőt alázott meg, az egyiket brutálisabban, mint a másikat, a harmadikat pedig a lehető legkönyörtelenebbül, s miért? Mert rohadtul unalmasak voltak számára. Ezt Vágó Mártától tudom, aki elég bénácskán szólja el magát a könyvében, méghozzá több helyütt. Egyébként Kozmutza Flóra is erre utal, amikor közli: vele szemben nem volt József Attila bántó, szerinte azért, mert soha nem unatkoztak egymás társaságában.

    Kétségtelen: az inkriminált direktor a tárgyi nőket tárgyaknak tekintette/tekinti, finomabban fogalmazva: faszszopó gépekként, eszközökként használta mindet (ha igazak a sztorik). A cinikus férfi számára a „hülyeliba” olyan machináló alkalmatosság, mint a nő számára a szexvibrátor. Erotikus segédeszköz. Bekapcsolom, oszt hadd szopjon!
    Kérdem: miből állt volna az ominózus hölgyet egy kissé megcsókolgatni, megsimogatni a sötétben, majd utána térni a „lényegre”? Bizony, semmiből nem állt volna. Akkor persze, ha a direktor számára valódi nő az ominózus hölgy, nem pedig szimpla bránergyurmáló instrumentum.

    Szép dolog, amit a direktor szakmányban művelt a csajokkal (ha valóban ezt tette)? Nem szép dolog, otromba dolog. Ám messze nem arról van szó, hogy ez a történet jó paradigmája volna a nő általános elnyomása, kizsákmányolása elleni harcnak, tudniillik a „hülyelibaságnak” épp az a lényege, hogy a „hülye liba” – s ezt ki merem jelenteni – csak biológiai értelemben tekinthető nőnek.
    Hangsúlyozom: a valódi férfi a csak biológiai értelemben vett nővel szemben sem galád, miközben az is igaz, hogy a színházi „hülye liba” nem üti meg egy kommersz prostituált (vagyis a léthelyzete okán prostitúcióba KÉNYSZERÜLT, sőt sokszor kényszerített nő) morális nívóját.
    *
    Mindezt azért írtam le, mert ugyan soha nem aláztam meg senkit, ámde halálosan rühellem a tehetős, nagyravágyó, ugyanakkor velőtzsibbasztóan unalmas embereket, a nőket (a „hülye libákat”) és a férfiakat (a „bunkó barmokat”) egyaránt.

    • De ha már itt kategorizálunk meg minősítgetünk, ez a kommentelő is fosunalmas, ahogy ménkű különlegesnek érzi magát. Majd ő fentről eldönti, hogy megalázza vagy romantikázik-e vele! Aha… Tipikus kis szómenéses senkimiska, aki rejtélyes vámpírnak képzeli magát és leszól mindenkit, mindenhez _is_ ért, de ha visszaszólsz neki, te vagy a horrorterror személyesen, és ő el van nyomva.

    • “A zaklatással kapcsolatban napok óta egy ellentmondás jár a fejemben: ha gyanakvó vagy, bizalmatlan és nem szállsz be/nem mégy fel/nem engeded be/nem mégy oda, akkor nem fogod fel, hogy #notallmen, és gonosz, általánosító férfigyűlölő vagy. Ha pedig feltételezed, hogy #niceguy és nem gyanakszol, és beszállsz/felmégy/beengeded/odamégy, és erőszak áldozatául esel, akkor hülye naiv vagy, mert tudhattad volna, miért szálltál be/mentél fel/engedted be/mentél oda. Azt már tudjuk, hogy az áldozathibáztatók fantáziája végtelen, de mintha ez az egész úgy lenne kitalálva, hogy a nőknek soha ne lehessen igazuk, ÉS ne is védekezhessenek az erőszak ellen.”
      Antoni Rita

    • Te, ti nem definiálhatjátok, mi az erőszak, mert haszonélvezői és elkövetői vagytok, és csak maszhatoljátok, mutogattok az “igazi” erőszaktevőkre ott valahol, máshol, de persze ti nem, ti ilyet soha. Hát de. Naponta, leuralva, átdefiniálva, lekicsinyelve, belepofázva, kigúnyolva, pornón csüngve, taperolva, nőellenes, gyáva hiedelmeket terjesztve.

      • Nos, amennyiben ez alapján én is “erőszakoló” vagyok, mint ahogy a hetero férfiak többsége, akkor én inkább büszkén “erőszakolónak” vallom magam, mert inkább vállalom a feministák bélyegét, mint legyek ilyen elbaszott langyi mangina. Nagyon leszarom a címkéiteket, a “hímsoviniszta”, “homofób” stb. bélyeg csak a ti ideológiátok keretei közt értelmezhető, kb. mint a “kulák” csak kommunista kontextusban értelmezhető bélyegként.
        Minél több szitokszót olvas egy kultúrmarxisa valakinek a fejére, annál inkább tudható, hogy az illető igaz ember, Isten ember, egy helyesen gondolkodó polgár.
        És nagyon remélem a világ ellenetek fordul, egyre több ország tolódikjobbra, és egyre inkább a beteges progresszív ideáitok ellen fordul a népek haragja.
        És akkor a történelem ezt az elmúlt 50 évet egy beteges lázálom időszakaként fogja emlegetni, amikor naiv fantaszták, valóságellenes idióták alkották az írástudók gerincét, és vezették tévútra a nemzeteket.
        Még az is meglehet, hogy egy nap meg fognak téged lincselni a többi progresszív kultúrmarxista szarházival együtt. Félj, mert egy nap kopogtatni fognak érted.

        • Halloween hete van, beengedjük a zombikat és a horrorhősöket! Félek nagyon! Megnéztem egy durva izlandi horrorfilmet is!
          Kicsit túltolod, de vicces!
          Akciónk szombat éjfélkor véget ér.
          Nagyszerűen levezetted, miért okés, ha te de facto erőszakolsz, és miért nem okés, ha én szavakkal, a saját blogomon meg pár kommentben elítélem az erőszakot!
          Kapsz egy negrót.

        • A kommentelő további megnyilvánulásai, ugyanez az elborult erőszakosság ugyanerről az IP-ről. Retteg attól, hogy ha nem durva, kíméletlen és erőszakos, akkor nem tartják majd férfinak. Mondjuk nem vonta senki kétségbe a férfiasságát, hanem senkit nem érdekel, ezért próbál itt fenyegetőleg fellépni.
          Szerinte a mosogatás olyan, mint az 1984-ben a beszíjazott kínzás.
          Én azt hiszem, ez nem a te blogod.

          https://csakazolvassa.hu/2016/06/08/amiert-a-rossz-fiukra-bukunk-es-amiert-a-beta-nem-kell-2/#comment-166182
          https://csakazolvassa.hu/2016/06/08/amiert-a-rossz-fiukra-bukunk-es-amiert-a-beta-nem-kell-2/#comment-166176
          https://csakazolvassa.hu/2016/06/08/amiert-a-rossz-fiukra-bukunk-es-amiert-a-beta-nem-kell-2/#comment-166171
          https://csakazolvassa.hu/2016/06/08/amiert-a-rossz-fiukra-bukunk-es-amiert-a-beta-nem-kell-2/#comment-166170
          https://csakazolvassa.hu/2016/06/08/amiert-a-rossz-fiukra-bukunk-es-amiert-a-beta-nem-kell-2/#comment-166167

          Zoli, a leggusztustalanabb, ahogy belekevered a kereszténységet, Szent Pált, ahogy moralizálsz, csak mert csúf és ügyetlen vagy ahhoz, hogy csajod legyen, és a blogod is bukta, le is szedted. Hát állásod lett-e azóta?

        • “az elmúlt 50 évet egy beteges lázálom időszakaként fogja emlegetni, amikor naiv fantaszták, valóságellenes idióták alkották az írástudók gerincét, és vezették tévútra a nemzeteket.”

          Istenkém, ilyen komoly bókot még sosem kaptam!
          A napokban többször volt ilyen, hogy amúgy nem vérostoba emberek valami mitikus hatalmat tulajdonítottak nekem, több nagyságrenddel eltévesztették a jelentőségemet – úgy szidtak köpködve.
          Megköszöntem, és mulattam azon, hogy félnek tőlem.
          Rossz a lelkiismeretük, úgy látszik.

          • Kedves hozzászóló,
            te abból a csoportból való vagy, aki kizárólag azért nem vesz komolyan és nem adja meg a normális tiszteletet (ami közöny is lehet), mert nő vagyok, és azért támad és azért tart ellenségnek, mert meg nem félemlíthető, hangját hallató nő vagyok, akit nem tud lenyomni, és aki szembesíti a lényének zavaros, erőszakos részével (és/vagy nem sikerült önmegvalósítania).
            Ezért lettem én alkalmas célpont.
            Amin én mulatok: ahogy átveszitek a fordulataimat, még azokat a nyelvi eszközöket is innen szeditek, ahogy megpróbáltok megfélemlíteni.
            Tévedsz, ha azt hiszed, ezekkel a pitiáner genyózásokkal ki tudod szedni belőlem a részleteket.
            Névtelenül mocskolódni, rémregényeket kiötölni igen könnyű és kockázatmentes, tehetséggel és bátran üzemeltetni egy blogot vagy akár csak értően, érzően kezelni az itt olvasottakat jóval nehezebb.
            Ha bármi gondod van velem vagy szerinted olyat csináltam, ami aggályos erkölcsileg, törvényileg, ha bármi olyat tudsz, ami releváns, akkor ne névtelenül keverd a szart, ne célozgass, hanem mondd ki a vádat – de ne nekem. Nekem ne írogass, én nem tudok igazságot szolgáltatni, hanem hatóság előtt, és persze bizonyítékokkal (továbbá a “falopás”, a “Bojár elleni hamis vád”, a “színész zaklatása” és a “kisállatgyilkosságok” ügyében is :DDDDD ).
            Minden, minden sztorim jó lesz, hogy ne a nők elleni erőszakról lehessen szó, hanem az ez ügyben kiállókat megfélemlítsétek, ugye?
            bár te csak irigy, unatkozó szarkeverő vagy
            Morálisan olyan az attitűdöm, mint amiről a gondolataim mélye című posztban olvashatsz. Ilyen fokú önreflexió egyetlen általam ismert embert sem jellemez, téged biztos nem, úgyhogy ezt azért vedd bele, mielőtt ekkora arccal és ilyen patkány, gyáva ártani akarással rondítasz bele valakinek a friss halálélményébe. Egyszerűen nem hagyom magam nyomasztani, eltiporni, ez a ti nagy bajotok. Az én lelkem tiszta, ezért is számoltam be az eseményekről nyilvános blogon, és te is innen veszed az összes információt. Szóval vicces a nagy leleplezés. A többi, az értelmezés, átírás, elferdítés a te beteg, bosszúszomjas agyadban zajlik.
            Kellemes vasárnapot!

            (ha el vagyok tiporva már, akkor mit ügyködsz ilyen buzgalommal?)

              • A patkányunk azért is “jellemnyomorék gonosz piócának” nevezett, mert kesudiópépet (lehet, hogy mandula- volt) rendeltem interneten, amit dugjak föl a…, és milyen önző vagyok. Sok szórakoztató pillanata van a blogolásnak. Szóval ennyire kell komolyan venni. Most gyilkosság a vád. Mikor mi.

            • A pletyka, a mohó figyelgetés, rólam-kavarás hát mögött, ide járkálás, az aztán a tiszta lélek!
              Taníts, kérlek.
              1. zavaró, amit kimondok, ellenérdekelt az olvasó, ezért zaklat, kavar
              1a erre hajlamos, mert beteg
              2. nem viszonzom az olvasó rajongását, emiatt vág vissza
              3. unalom, saját, elakadt élet, nem jött össze az önmegvalósítás
              Más nincs.

            • “hallgattam a beszámolókat, téged személyesen ismerőktől”
              ezt hol, hogy? most már klub is van? :DDDD
              kösz a rajongást, sosem hittem volna. Blöffölsz, gyengén mégpedig.
              tudom, hogy szeretnéd, ha én lennék a boldogtalan, de igen tartalmas hétvégém volt.
              ne válaszolj.
              (az érdekes, hogy téged ennyire leköt más élete, hogy járkálsz, nyomozol, fantáziálsz benne-róla. de mindig csak olyanok, hogy miből élek, hogy nézek ki, mit veszek, intrikák, pletyka, siker, ki mit mond, klikk, “bűnügyek”, szex. ez a te világod, ennyi a te horizontod. szerintem egy kukkot nem értesz a blogból, és durva sérelmeid vannak.)

            • olvasóim nagy része nem húzódott vissza, hanem olvas és támogat
              lassan, de emelkedő számban
              csak a szarkeverő irigy utánzásra hajlók mentek máshova, én azóta vagyok jól
              akiknek mesefigura kell (lett is nekik, meg is érdemlik a színvonalat, szerencsétlen)
              nem kell gyűlölködni, sajnálni mástól, irigyen démonizálni!
              get a life, mindig mondom
              azt ne hidd, hogy ezt beszopom, ugatod a jogot, “nyomozók”, “ellenvád” :DDDDDD
              te magad miért is nem tettél feljelentést?
              jó klubéletet! 🙂
              (akviliusz! ennyire durva a bosszúvágy meg a nőgyűlölet?
              edzeni kéne többet!)

              • sírok

                ugyanő írta ezeket is:

                “Én erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy megpróbáljalak jobb belátásra téríteni. Olyan ez, mintha te egy nemzetiszocialista diktatúrában élnél, és megpróbálnád a Der Stürmer magazin szerkesztőit meggyőzni arról, hogy embertelen nézeteket propagál. Reménytelen, nem igaz? De, de a világ pont ettől szép, hogy a helyes útért néha vállalni kell a nehézségeket is. Az, hogy neked írok, a Gumiszobás mocskoknak meg nem, azt vedd megtiszteltetésnek. Őket reménytelenek tartom, téged nem. Ők száz méter mélyre belekaparták magukat a sátánizmusba, te meg csak fél. Te még simán kihúzható vagy. Hidd el, Isten látja lelkem, én aztán nem akarok neked semmi rosszat, nem akarok beleszólni, hogy élsz, mit szeretsz csinálni, szereted-e székelykáposztát vagy Bartókot.

                De.

                De az itt található üzenet egy része KIBASZOTTUL káros. Káro a nőiolvasóid kapcsolatára, káros a társadalomra, és káros magukra a nőolvasókra is. Sok hasznos észrevételed is van, igen, ezeket ki is gyűjtöttem egy külön Word dokumentumba, az a neve, hogy
                Gerle Éva helyes gondolatai.docx
                Javadra szóljon, hogy nem is rövid ez a doksi, ha nem így lenne próbálkozna a halál.”

                “Én például soha nem szoktam a “szegényeknek” (csövesek, koldusok) egy árva petákot se adni. És gondoskodom róla, hogy nehogy ételt túrhasson ki bárki is a kukámból. Minek?
                Úgyse lesz belőle soha igazi ember. Akkor meg csak a szenvedéseit hosszabítjuk meg vele. Ők társadalom selejtjei, ez van.
                Egy orosz közmondás szerint, ahol vágják a fát, ott hullik a forgács.
                Az érzelmes filantrókodás marhaság. A szociáldarwinizmus a humanizmus egy magasabb foka. Hiszen nem abban gondolkodni, hogy “itt és most” hosszabítsuk meg a söpredék semmit sem érő életét, hanem a világot kívánja emberibbé tenni.
                Másrészt meg a filantrókodás az én kontómra megy. Ha meg valaki a pénztárcámban akar turkálni, azért harapok. Inkább megtartom magamnak, köszi.”

                “Ja, még pár észrevétel: én férfiként az első pár randi során SOHA nem fizetem a nő kajáját/italát. No nem ilyen “felvilágosult, feminista” megfontolásból, hanem azért, mert úgyis mondhatjuk, hogy smucig köcsög vagyok. Egyrészt megmutatom, hogy no, nem kell pénzért ácsingóznom, másrészt meg kifejezem, hogy MIVEL _egyelőre_ senkim és semmim nem vagy, ezért nem kapsz belőle részesedést. Így nincs lekötelezve, nem kell hálálkodnia, és ha mégsem jön össze a dolog, nem érzem úgy, hogy kidobtam némi pénzt az ablakon. Én világ életemben ilyen “smucig” voltam, ez afféle takarékos északnémet protestáns etikából fakad nálam. Nem adok borravalót sem, mert büdös balkáni szokásnak tartom. De most nem? Japánban sincs borravaló, és meg is lehet nézni hol tartanak: 500al közlekedő mágnesvasút. Mi meg borravalót adunk, és gusztustalan MÁV-unk van. Én kapok a fizetésemen túl adómentesen plusz tíz százalékot? Naugye, akkor meg mit tartja a markát a bunkó futár meg pincér. Egyszer kirúgattam egy pizzafutárt, mert beszólt nekem, amiért kevesli a borravalót. Na hát úgy kiosztottam, hogy szerintem elsírta magát, hogy “te büdös, balkáni paraszt, az ilyenek miatt tart itt az ország, mi vagy te, 30 fölött pizzafutár, hát gratulálok” stb. Másnap meg persze felhívtam a főnökét, panaszt tettem és indítványoztam, hogy járjon el a kis féreg ellen, nem szeretném, ha rossz hírét kellene keltenem a cégüknek.

                És a gyermeket pedig úgy akarok, hogy erre való nőt kell találni. Van egy 2001-ben megjelent film: Eredendő bűn (Original Sin). Angelina Jolie és Antonio Banderas főszereplésében. A Banderas által alakított karakter egy jómódú földbirtokos, aki “rendel” egy nőt feleségnek, kb. arra a célra, hogy gyermeket szüljön neki. Ilyen régi nemesi hozzáállás ez: kell a nő, mert kell az örökös. Funkcionális szerepleosztás. Lehet hümmögni, hogy jaj, nem szép, de működik. Van-e fontosabb dolog annál, minthogy valami működjön? Hát de most mit csináljak? Szeretni úgyse fogok senkit, így legalább a konkrétan, tudatosan látott céljaimnak megfelelően választhatok.”

                menj orvoshoz!!!

                • “ugyanő írta ezeket is”

                  Ugyanő… aha, hányszor lett neked elmagyarázva, hogy ezek darknetes public proxy szerverek, egyazon IP mögé kerülhet akárhány ember, legalább a stílus, az íráskép különbözőségéből leszűrhetnéd, Te Csúcs Magyarszakos, hogy ezeket legalább 5-6 különböző ember írta. Ostoba picsa.

                • Nagyon tiltakozol. Honnan tudod, ki mit írt, hényan írnak? Ja, tudom, szervezett közösség, viszotzek a híreket (a múltkor még 43-an voltatok), blabla.
                  Ehhez az IP-csokorhoz, az összetartozó nevekhez és számokhoz ez a felismerhető, patologikus ártani akarás tartozik, és semmi más. Nem, ez nem a darknet. Darknetre is te hivatkozol mindig. Te vádolsz abszurd vádakkal, a saját mocskodat projektálva. Te állítod, hogy ismered a könyvem fogyásának adatait, gyerekkori barátaimat, rokonaimat, te dicsekszel a jövedelmeddel, és megtakarításoddal, te fenyegetsz feljelentéssel, próbálsz kikészíteni. Ez mind te vagy. Blöffölsz.
                  Hány órát lógsz itt naponta? Hány órát töltesz velem tudatilag? Hány éve? Lenyűgöző.
                  És mit szeretnél elérni, meddig reméled, hogy kiváltod belőlem a hatást? Mivel fogsz még próbálkozni?
                  Sok a sérelmed, a legutóbb például a még-mindig-nem-kockás hasaddal próbáltál nekem turnézni, nem meglepő módon nevetségessé váltál.
                  Egyedül vagy. Vannak még aljaskodók, irigyek, de ez itt a te egyszemélyes, rajongó őrületed.
                  Bosszúból, mert kövér voltál, mert nem jött össze a csajozás, mert sóher vagy, mert érzelmi analfabéta vagy, mert megaláztak, megtettél célpontnak.
                  És te kommentelsz aljaskodva Hajmáskér néven is a 444-en.
                  De nagyon jól elmagyaráztad most is, illetve lett nekem elmagyarázva :DDDDDD

                • “catch me” Nem volt bonyolult. 🙂
                  Hogy te hogyan sóvárgod, hogy én tartsalak téged érdekesnek, izgalmasnak! Egy unalmas IT-s lúzer vagy, akinek a magánélete csőd, szarul néz ki, a munkáját utálja, nőgyűlölő, nem bírja elviselni, ha egy nő szabad és erős, és ezért engem figyel és velem aljaskodik. És végül mindig a dühöngésnél és az ostobapicsázásnál kötünk ki. Te ennyit tudsz. 🙂

  4. “…a józan diskurzus helyett a radikális feministák már az utcai füttyögést is nemi erőszaknak hazudják, egy viccesnek szánt bókban is elnyomást szimatolnak, és börtönnel büntetnék a visszataszító viselkedést – persze csakis férfiak visszataszító viselkedését. Ennek aztán vagy az lesz a következménye, hogy elinfláljuk és komolytalanná tesszük a tényleges erőszakot, melynek nyomán a helyzet csak rosszabb lesz, vagy jöhet az orwelli vízió a szexbűnről, és kezdetét veszi az emberi érintkezés kriminalizációja.”

    Puzsér Róbert szintén nem érti, mi a különbség az erőszak, az ajánlkozás és a kölcsönösségen alapuló, konszenzuális szexélmény között. Csúsztat, amikor úgy állyítja be, az érintkezést, illetve a szexet akarja bárki kriminalizálni. Nem érti, nem kell értenie, férfiként valóban nem érzi a méltatlanságot, a mocskolást a bőrén, a nők megaláztatásait – csak vígan poénkodik rajta.

    NE bókoljanak. NE füttyögjenek. NE róluk, az ő jogaikról, szabadságukról legyen végre szó, mert nekik ez egy luxusdöntés, hogy azt a megjegyzést NE tegyék meg. Nem vonzalomról van szó, hanem hatalomfitogtatásról és frusztrációróül, ezt jól látjuk, amikor ócsárolni kezdik olyan nők küldejét, vonzerejét, akik visszautasították a közeledésüket, akik nem állnának le velük, vagy akiknek az érveivel, bátorságval szemben alulmaradtak. Nőként lehessen végigmenni egy vízilabdacsapat mellett az uszodában vagy egy építkezés mellett gyorsuló pulzus nélkül. Reflektáljanak magukra. Értsék meg, hogy miért parasztság kollektíven mustrálgatni, kitárgyalni a nőket, bárkinek ajánlatot tenni, egyenlőtlen helyzetből próbálkozni, majd vele vitetni el a balhét olyanért, amit egyébként nem is akart, csak beledumálták. Értsék meg, hogy miért ne sajnáltassák magukat az elutasítástól: nem agresszió meg kirekesztés az ilyen viselkedésre nemet mondani, ezeknek az embereknek közelségét kerülni.

    • Már az is önmagában gondolkodásra késztet, hogy Róbert az elmúlt hetek eseményeiből is csupán ezt a bérrettegő “genderfasiszta femináculást” tudta levezetni. Múltkor ugyanezzel a csúsztatós stílussal kifejtette, hogy a genderidegen munkásosztálynak hadd adattassék már meg, hogy a nők után füttyögjenek az utcán, ha már a szakszervezeti munkásmozgalmak során nekünk is kiharcolták a nyolc órás munkaidőt. Ezek után sikerült egy giccses sztereotípiaciklust is lelkesen felépíteni, ahol a tűsarkú és a top felhívás a keringőre (azt most hagyjuk, hogy hány sebből vérzik ez az egész, kezdve attól, hogy ki is harcolta ki a nők munkához való jogát és hogy vajon a nők rávetik-e magukat a nyáron lógócsöcsben lófráló férfiakra, stb.). És a végén persze az lett az egyenlet végeredménye, hogy a csúnya nők nem szeretik csak a füttyögést, mert azok irigyek a szép nőkre. Hát nem gyönyörű, hogy mindenki a férfi kegyeiért létezik ezen a világon?

      “Jelzem továbbá, hogy nem létezik olyan nő, akit zavarna, ha fütyülnek utána az utcán – a nők imádnak tetszeni. Ma egész világunk arról szól, hogy mindenki kényszeredetten és elkeseredetten küzd az elismerésért, a figyelemért, a szépségért, a fiatalságért. Komplett üzletágak épülnek erre: a szépségipar, a divat világának megannyi brandje, terméke és szolgáltatása – a marketingosztályok mindennapos keserű hajszát szerveznek az örök fiatalság és a minimális testzsír álmának bűvöletében, a lábak esztétikuma tűsarkokon demonstrálódik, a ruhák tenyérnyiek, mindig van rövidebb szoknya, és mindig van nagyobb push-up melltartó. Az optikai tuninggal ellátott topok és fedetlen combok beszélnek hozzánk: „felkeltem a férfiak figyelmét, kivívom az elismerésüket – felkeltem a nők figyelmét, kivívom az irigységüket”. Ennek megfelelően: ha fütyülnek azok után a nők után, mert tetszik nekik, amit látnak, akkor én boldogságot és elégedettséget látok azokon a nőkön, nem pedig félelmet. A fütyülésben nincs semmi erőszakos, nincs semmi zaklató, nincs semmi sértő. Csakhogy ott vannak azok a nők, akik után nem füttyögnek a melósok – az ő irigységük és frusztrációjuk szolgáltatja azt az üzemanyagot, amit a genderfasiszták gyűlöleterőműveikbe töltenek. Már csak az a kérdés: mi fáj nekik igazán? Annak a vonzó nőnek a tetszése vagy annak a tanulatlan melósnak a tetszésnyilvánítása?”

      Én tényleg csak azt remélem, hogy nem lesz lánya. Nem azért, hogy ne legyen gyereke, hanem azért, mert ha a lánygyerektől majd idejekorán megkérdezik, hogy “szőrös-e már a pinád, kisanyám”, akkor annak a lánygyereknek majd mennie kell valahova. Ha meg az apjától ezeket a gyöngyszemeket kapja majd útravalóul, mikor igazából segítségre lenne szüksége, akkor jó nagy batyut fog cipelni a hátán.

      • Puzsér érvelése annyira a kelet-európai, balkáni proli normákon alapszik, mintha ez az ember nem látott volna még másféle kultúrát. He?!
        Teljesen benézi…

        • Durván erőalapú, erőpárti, statusquo-védő világnézetileg,
          tartalmilag kínosan önsajnáltató, ötletszerű, reflexesen sértett, ürügyvadász,
          stilárisan: habzó, öntetszelgő, kicsikart mondatok.

          • Pikát már láttam, ő nagyon szép. De te…? Kedves csakazolvassa, Pika még fiatal is, értem, hogy pár dúvaddal már összeakadt. Te már inkább az ötvenhez vagy közelebb, ne haragudj, biztos van, akinek tetszel, de, na, hogy is mondjam, nem hiszem, hogy annyian zaklatnának. Nem is az, hogy nem szép az arcod, mert talán nem is a vonásokkal van a baj, hanem inkább az arckifejezés vagy kisugárzás, na. Őrültem már meg olyan nőért, aki sem fiatal, sem hagyományosan szép nem volt, de a mosolyáért, a rakoncátlan frufrujáért, a humoráért, különlös lényéért meg voltam halva. (És nem csak én.)
            Benned valami megrettentő van, de van olyan is, aki egyszerűen nem vonzó. Ne haragudj, a legjobb indulattal sem látlak annak, akinek akkora terhet jelent a férfiak tolakodása, hogy ennyire ki legyen akadva.

            • A jelenségről írtam. Nem kiakadva vagyok, hanem elvekért, célokért dolgozom, és azoknak te a közelében nem vagy emberileg, hiába sugárzik a jóság a gyönyörű arcodról és a nyárra összehozott kockahasadról (ne rám haragudj).
              Ócska blöff ez is, látom, nem tetszett a 444-es válasz. 🙂
              Nem először próbálsz másokhoz viszonyítva belém döfni, de pont ezek a legviccesebbek.

            • Ez is tolakodás és nők elleni erőszak, amit te csinálsz, és más figyeleméhes kommentelők is, egy válasz után dühöngeni kezdő, érzelmileg mélyen érintett ismerőseim is. Nehéz megmagyarázni, hogy miért lihegsz pont egy látványos eredményeket produkáló, magáról sok fotót kitevő nő nyakába.
              Mindig letagadjátok, de mindig ugyanaz az ok.
              Tényleg előtúrtad Pika képeit is? Akkor VIP rajongó vagy!
              Mióta is olvasod mohón a blogom? És mit értesz belőle, ha még mindig azt hiszed, elvek képviseletekor én magamról írok, “ki vagyok akadva”, vagy a teljes testmegújításomban én mások pornós eszményeit, helyeslését tartom szem előtt?
              Az életkoromat is pontosan tudod, hiszen fan vagy, és ezt a harmatgyenge alázásocskát sem először sütöd el.
              Alaposan, buzgalommal nézegeted a csúnya nő képeit, de engem még a jó emberek jó ízlése sem érdekel.
              De nagyon szeretnéd, ha a valóság az lenne, amit te kitalálsz nekem!
              Én nem írtam, hogy zaklatnak, nem ez a téma. És a külsőm sem a téma, hogy jött ide?
              Tudom, ha “nem értesz egyet”, ha zavaróak az állításaim, és ha irigyled a blogot, akkor én gonosz vagyok. Romlott, züllött, menthetetlen, “kikönyököl a gonoszság”. Leírtad ezerszer, és ha sok áélnéven, évekig írod rendszeresen, akkor “sokan mondják”. :DDDDD
              És leírtad a legbornírtabb mondatokat, amellyel az érv nélküli, irigy, figyeleméhes frusztráltak szoktak előállni: nem is sima személyeskedés, hanem a megszólaló KINÉZETÉNEK lehordása, megalázási céllal. Bravó!
              Ez mindig olyanok csinálják, akiknek saruk van a témában, részesei a nők elleni erőszaknak, ettől agresszívak.
              A te külsődről, ha úgy vállalnád, ahogy én, névvel és feljavítatlan képeken, miket lehetne írni? Mit objektíven? És mit gonoszul, bántani akarva? Te okos vagy, véded magad, ugye, és röhögsz, hogy én látszom? Attól még jobb fickó nem leszel.
              Nem pont ez a te lihegő frusztrációd forrása? Hogy szarul nézel ki?
              Nincs-e a nem túl előnyös külsődnek és mustrálgató, pornóagymosott gőgnek szerepe abban, hogy nem lett csajod, se gyereked, hogy unatkozol, hogy nőgyűlölő lettél, illetve hogy pont engem találtál meg célpontnak?
              És csak azóta fikázol, hogy kirobbanó formában vagyok, és teljesen egészséges lettem. Érdekes.
              Csak a pletyka, a külsőség, az izgi, a szex, a pénz érdekel, miért nem borsot, díványt olvasol? Mit keresel egy őszinte, intellektuális blogon?
              Miért keresed a figyelmemet? Abból is látszik, hogy semmit nem értesz a blog lényegéből, hogy még mindig makacsul azt hiszed, mekkora király vagy ezekkel a gyűlölködő kommentekkel, és hogy engem ilyen szarokkal lehet piszkálni. Azt hiszed, hogy én ismeretlen, kockázatot nem vállaló nickek jóváhagyására, helyeslésére, tetszésére számítok.
              Ennek az egész folyamatnak a kinézeti eredményét, “társadalmi célú esztétikumát” nem dolgom megítélni, de az biztos, hogy én így vagyok jól, így érzem jól magam, és tetszik a bőröm állaga, a hajam, a kontúrjaim, a tükörképem. Tán ez nem tilos, tán ebbe nem akarod belemagyarázni, hogy ez gonoszság és mások ellen van. semmi szükség egy külsején nyifogó, melót beletenni nem hajlandó nőre.
              Szándékosan nem szexualizált a külsőm, ahogy azt írtam neked a másik álnevedre is.
              Röhejes szereptévesztés is, erőszakos is, hogy azt hiszed, ebbe majd beleszólsz, megítéled, megszégyenítesz, elrontod a testélményemet.

              • Ezzel csak egyet tudok érteni. Ezek a rosszindulatú kommentelők irigyek arra, hogy felépítettél egy életet, amely működik, ráadásul még sokszor ellenszélben is, következetes vagy és céltudatos – ezek aztán vörös posztók az ilyen lúzerek szemében. Antifeminizmusba azok szoktak menekülni, akik a nőkben nem tisztelik az embert.

            • Éva hatvan évesen is sudár lesz, akkor is meg fogják nézni. Olyanok az arányai, a magassága, a testtartása. Ez nem véleményes. Pedig lehetne csúf nyugodtan, más téren vállalt szerepet, és ott kivételes a teljesítménye.

              Vannak ilyen kollégáim, nekik is az a hobbijuk, hogy a legjobb nőket gyalázzák, részletesen, testrészenként, lekurvázás stb. Általános jellemzőjük, hogy buták, nem volt gyerekszobájuk, és durván frusztráltak szexuálisan, és persze szóba sem állna velük a nő. De te meg is írod neki…

              • Tartalmilag nem érdemes, amúgy látja ő is a valóságot, pont azért rám ragadt és nem másra.
                Népnevelésileg viszont erkölcsi kötelességem szembesíteni önmagával.
                Nem is csak a gusztálgatás, tárgyiasítás (és mögötte a nyilvánvaló, kitartó rajongás).
                Hanem hogy olyannak képzeli a nőket a legszarabb nőgyűlölő sztereotípiák alapján, hogy bedobja az almát: “a legszebbnek”, és akkor ezek majd jól összevesznek, széthúzás lesz, feszkó… a múltkor egyszerre oltottuk Pikával a szerencsétlent, amikor a facebookon erőszakoskodott egyszerre több álnéven a nagy rejtélyes IT-IP zseni.
                Majd megfeszül, hogy kíváncsiságot ébresszen a személye iránt.
                Önmagát is olyannak képzeli, pontosabban: szeretné pozicionálni, mint aki majd eldönti föntről, ki a jó nő, meg az elég fiatal.
                Miközben az egyik frusztrációja az, amit meg is írt, hogy neki nem jött össze a kockahas.
                És a megszállott befeketítése mindennek, ami erős, működő, független és nőhöz kapcsolódik.
                Durva kudarcai lehetnek a nőkkel meg úgy általában, szeretettémában, ha erre van szüksége.

              • mindenképpen gusztustalan, amit csinálsz, nem tudod kimagyarázni, hiába a sok levél
                zaklatni, hazudozni, álnevek sorát létesíteni, ráerőltetni magad valakire, kihasználni a láthatóságát, sunyi, aljas késztetések kiélésére használni, magadat tömegnek előadni megfélemlítés és lelki hatalmaskodás céljából: ez sosem lesz dicső, etikus
                lógni valakin, pletykaéhesen, ez csak cikis és buta
                irigykedni is kínos
                áldozat, hős nem leszel senki előtt, ne reméld
                semmilyen hatással nem vagy emberekre, a világra, nem vagy képes önálló, érdemleges teljesítményre
                az a sorsod, ami eddig: senkit nem érdekelsz

    • És hogy ez jobb helyeken tényleg megy gyorsuló pulzus nélkül, mert egy egész csapat férfi se bagózik rád, ha elsétálsz mellettük. Mégis mindegyiknek van csaja. Ki érti ezt? Kulturált ember nem tolja rád parasztmód a szexéhségét. Nem járják ezek a világot, hogy ők is meglássák, ne csak én? De. De ez valahogy nem tűnik fel, ezt nem sikerül elsajátítani.

  5. “…

    Mégis szinte csak színházi szinten esik szó a szexuális zaklatásról.

    Mácsai Pál: Erről beszélek. Kutatások szerint egyébként az egyetemek első évfolyamán a legtöbb a zaklatás, amikor a lányok már túl vannak a 18. életévükön, és az új élethelyzetben meg akarnak felelni. Ekkor a legkiszolgáltatottabbak.

    Máté Gábor: Előfordul, hogy nők hoznak férfiakat kiszolgáltatott helyzetbe. De igaz ez férfi-férfira és nő-nőre is. Velem is történtek dolgok, lányos alkatú fiúcska voltam, és ez a férfiakat nagyon is érdekelte. Feldolgoztam, szerencsés alkat vagyok, egy pillanat alatt meg tudtam bocsátani. Végül is megértettem, hogy voltak vágyai. Kevés ember van, akivel nem történt hasonló.

    Mácsai Pál: Paradigmaváltás zajlik. Nincs száz éve, hogy a nők a szavazati jogért küzdöttek. Most evidencia, hogy szavaznak. Ez is ilyesmi. Az elején azt mondtam, sokkal többről van szó, és az egész hatalmas energia, ami a Marton-ügyet hajtja, azt mutatja, hogy nem egy színigazgató játszmáiról beszélünk. Valójában a férfielvű társadalom kérdőjeleződik meg világszerte, amikor a zaklatottak végre megszólalnak. Ezért mondtam, hogy messzebbre vezet. Elvezet a nők alacsonyabb fizetéséig, a szülés utáni méltatlan helyzetekig. És elvezet a politikáig is, sőt a civilizációig. Én most egy színházi térben beszélek erről, pedig ennek igazán semmi kitüntetett köze nincs a színházhoz. Ezek az ügyek társadalmi kérdések. …” – https://zoom.hu/2017/11/07/a-ferfielvu-tarsadalom-kerdojelezodik-meg-vilagszerte

  6. Azért ilyenkor belegondolok, hogy milyen jó lehet most kártérítési ügyvédnek lenni Amerikában. Eddig se volt kutya, de ha most sokszorosára felpörögnek a pereskedések az ilyen titkárnő perel tízmillió dollárt követelve, mert 30 éve rácsapott a fenekére a főnök, hát az erre szakosodott ügyvédek hülyére keresik magukat. Szedik a mondjuk tíz százalékot, tiszta business. 10 millió dollárért az én seggemre is rácsaphatna valaki 😀

    Az a vicc, hogy ugye eddig az volt a policy, hogy a férfiak 20%-a jut puncihoz (méghozzá azokéhoz, akik a régi ronda patriarchális világban a maradék 80% felesége lett volna), a maradék meg választhat, hogy akassza fel magát, esetleg legyen homokos, de lehetőleg ne zavarja a nők köretei. Ugye az a vicc, hogy ma már az se véd meg, ha csúcs-alfa vagy (ld. a #metoo kampányt), se az, ha homokos (ld. Spacey).

    Esetleg még plasztikai sebésznek lehet jó lenni, mostanában úgyis mindenkinek joga van azzá szabatnia magát, aminek érzi magát. Ha nőnek, akkor nővé, ha Napóleonnak, akkor azzá, hiszen mindenkinek joga van azzá válnia, aminek érzi magát. Régen ezt pszichés betegségnek tartották, ma meg a társadalom fizeti az átvarró-műtétet. Apropó, én a 35 éves Brad Pittnek érzem magamat, követelem, hogy fizessék ki az átszabásomat!

      • Qu’ils mangent de la brioche, írod. Hű, ha én nekiállnék olyan attitűddel panaszkodni, sérelmeket sorolni, hibást keresni, mint ti!…
        És minket aláztak, molesztáltak is. És neveljük a gyerekeket, szó nélkül, ex által ellehetetlenítve, lejáratva is.
        Csak én kihúzom a derekam, és azt mondom: nem vagyok kiszolgáltatva más embereknek. Te miért vagy? Olyanoknak, akiket nem is kedvelsz, sőt, rettegsz tőlük és gyűlölöd őket? Az ő egyetlen testrészüknek? Miért gondolod, hogy egy másik ember testrésze, hajlandósága neked jár, csak igazságtalanul megfosztottak tőle a feministák? Miért nem számít, hogy a nő mit akar, miért csak a ti igényeitek számítanak? A nő NEM AKAR téged. Ha akarna, nem csinálnád ezt. Ennyi.
        És ha neked szar, abból miért következik, hogy ÉVEK ÓTA zaklattok a neten egy nőt?

    • Iszonyú gyenge, lúzer roham ez is, másoktól vett “adatok”, megfogalmazások, támadás, hamisítás, másra tolás.
      Mondd, mikor gondoltál utoljára saját gondolatot? Nem hiányzik?
      Én úgy képzelem, ha a helyedben volnék, a puncinál is jobban hiányozna egyetlen saját gondolat, vagy legalább egy konszenzusos gondolat SAJÁT megfogalmazása.

    • “policy” ez miért policy? Ezt szerinted valaki eldöntötte, politikailag, előre, direkt ellenetek, hogy ti ne jussatok nőhöz?
      Miért is?
      Egyszerűen nem vagytok vonzók (ti, akiknek a nők nemet mondanak). Mit nem értesz ezen? Kinek volna dolga így is átengedni a testét neked használatra, kockáztatni a betegséget, teherbe esést?
      Én nem gondolom, hogy 80 százalék nem “jut puncihoz”, de akármennyi is a “nélkülöző”, a szexet nem lehet erőltetni. Önmagát szabályozza. Egy kicsit örülhetnétek, hogy az irigyelt, hatalommal bíró férfiaknak se szabad mindent. Például függelmi helyzetűekkel kezdeményezni…
      Mondd, neked milyen értékeid, erényeid vannak? Mi kéne, hogy tetsszen benned egy nőnek?
      Érzelmi árnyaltság? Humor? Kedvesség? Művészi tehetség? Odafigyelés? Ápoltság? Szakmai kvalitások? Önművelés?…

    • inkább nem írom le mégsem, amit akartam, mert méltatlan, csak annyit szeretnék mondani, hogy ne maradjon ez itt javítatlan, hogy nálunk az állam nem térít nemi átalakító műtétet – nagyon indokolt esetben ami gyakorlatilag nem létezik, 10%ot térítenek. kivétel, ha genetikai hiba korrigálását kell végrehajtani, azt továbbra is fizeti a tébé.
      másféle plasztikai műtétet is csak orvosilag indokolható és indokolt esetbende egyébként követeld, sok sikert, csak hát olyan rettenetesen bénácska ez itt, 35 éves brad pitt 😀

  7. Jó, tudom, USA, de azért
    “some men asked him if it was permissible to hug a woman and where the boundaries should be drawn.”
    “But has anything I’ve done been interpreted another way?”
    “Some said they planned to be a lot more careful in interacting with women because they felt that the line between friendliness and sexual harassment was too easy to cross.”

    Kész vagyok, hogy ezek valódi kérdések. A barátságosság és a szexuális zaklatás közötti határvonalat _túl könnyű_ áthágni?
    Komolyan nem tudja eldönteni, hogy megölelheti-e a munkatársát? Tényleg? Igazán? Hol él itt mindenki??
    Azon kívül valahogy van egy olyan érzésem, hogy a cikk tulajdonképpen problémaként veti fel, hogy most akkor többeknek újra kell gondolniuk a viselkedésüket. Önreflexió, igen, üdvözlet, akkor most lehet kezdeni.
    És hogy az egész oda fut ki, hogy jaj, mi lesz a karácsonyi partikkal? Tehát akkor jól értem, hogy most azon megy az aggódás, hogy azon alkalmakat, ahol eleddig biztonságosan, zárt körülmények között, következmények miatt nem aggódva zaklathatták a munkatársaikat, most esetleg KORÁBBAN tartják, vagy MÁSIK NAPOKON, vagy esetleg NEM IHATNAK? Hogy akkor most végül is ez a legnagyobb probléma?

    Egyébként nekem volna egy tuti tippem azoknak, akik azon problémáznak, hogy jaj, most aztán nem is tudom, hogy viszonyuljak a női munkatársaimhoz, eddig seggrepacsival üdvözöltem őket reggel, most meg nem merek rájuk nézni, mi legyen? Nemtom, szerintem képzeld el, hogy az illető FÉRFI, és viselkedj vele úgy, ahogy egy férfi munkatárssal viselkednél. Mindjárt alapítok is egy tanácsadó véget és elkezdem ezt árulni mint módszert, ha már ENNYIRE rohadt nagy problémával állunk szemben.

    Bár, ahogy az eggyel feljebb megnyilvánuló “kommentelőt” elnézem, aki szerinte van “policy”, nos, tényleg lehetséges, hogy valakinek revelációszámba megy, hogy úgy egyébként nem kéne semelyik random kollégádat megölelni, csak azért, mert nő, és te most “kedves vagy”, mérlegelés nélkül.

    • “A „minek ment oda” effektus
      Az áldozat hibáztatása nem túl empatikus dolog, de ezen túl azt üzeni, hogy „ha a másik maga hozta magát kiszolgáltatott helyzetbe, akkor jogodban áll bántani”. Az áldozati közrehatást mérlegelik például a közlekedési baleseteknél is, de az áldozat viselkedése soha nem semlegesíti az elkövető felelősségét.”

    • „Nem vádolhatsz senkit olyasmivel, amit nem tudsz bizonyítani.”
      Hatalmas tévedés, és talán a legkártékonyabb az egész diskurzusban. Azt üzeni: az a bűn, amit nem lehet bizonyítani, az nem történt meg. Ezt még a törvénykezésünk sem így mondja, de még a szimpla emberi erkölcsi érzék sem (ezért létezik a különbségtétel ‘bűncselekmény hiányában’ illetve ‘bizonyítottság hiányában’ között). Ha a fenti állításból indulnánk ki, akkor innen már csak egy ugrás az, hogy „bűn csak az, amit rád tudnak bizonyítani”. Vagyis lopj, csalj, hazudj, rabolj, ölj, csak előtte alaposan nézz körül.

  8. Hogyan érvel az ártatlanság mellett a rajongó?
    “Aki Bach-ot szereti és így tud róla beszélni, nem lehet rossz ember! Láttam több előadását, csak gratulálni tudok ahhoz, ahogyan életre kelti a zeneszerzőket, ahogyan kiegészíti a zeneműveket, ahogy játszik a hangszeren.”

  9. Párbeszéd. Szerkesztve.
    – De pontosan tudod, egy ilyen szerelés mit üzen a férfiaknak. Azért veszed fel te is, ne mondd, hogy ez nem tudatos… tudod, hogy milyen neki, és hogy azt hiszi, neki üzensz vele.
    – Megtanították nekem, fogalmazzunk így. Rám erőltették, bemagyarázták nekem, hogy ez a fontos, ebből kell kiindulni, ennek kell megfelelni és ettől kell félni, hogy Ő, A Teremtés Koronája mit szól. De ez hiedelem és gőg és nevetséges. Nem vagyok köteles nemhogy ebből kiindulni, de foglalkozni sem vele. Hagyjon békén. Milyen alapon gondolja, hogy pont neki szól? A szerelmemnek szólt. És a saját fiatalságomnak. De én amúgy sem kívánok ahhoz igazodni, hogy mi van a férfiak fejében.
    – Úgy érted, a férfi igazodjon ahhoz, mi van a nő fejében?
    – Nem, ez hamis dilemma. Ha érdekli az a nő, annak a nőnek a személye, és nem csak azért, hogy a stratégiája győzzön, és becserkéssze, akkor kérdezze meg, figyelje meg, mit akar a nő, mire gondol, mi esik jól neki, mi az, amit ne mondjon neki. Értelmes emberek vagyunk, vannak szavaink. Ismerje meg azt az adott nőt, ne akarjon “érteni a nőkhöz”, mert ez is tárgyiasítás. Ne vádolja, ne hibáztassa, ne gúnyolja és ne is misztifikálja túl a nő “logikáját”.

    De dönthet úgy is, hogy nem érdekli a nő, és békén hagyja. Nem kell vele foglalkoznia, senki nem várja el. Ő akar a nővel foglalkozni, ráragad, lesi, figyeli, keresi a közelségét, bele is köt, bántja, megszólja, csak kapjon figyelmet, szexet, akármit… Nem, nem kell igazodni. Tudod, nekem sokan démonizálták a fiatalságomat, az extrovertáltságomat, a kinézetemet, a nyíltságomat, az úgynevezett hatalmamat, a más férfiakkal való sztorijaimat. Visszautasított férfiak. Ők akartak kapcsolódni, nem én, aztán megtettek bűnbaknak. És nők is, mentek a dumák, a belemagyarázások, hogy én szándékosan csinálom. Tolták át rám a férjeik felelősségét. De hogy én törpe kisebbség buta, tárgyiasító pillantása, rosszakarata, kicsinyessége, őszintétlensége, taplósága vagy irigysége miatt nem fogok félni és alkalmazkodni és másképp élni, mint ahogy jól érzem magam, az is biztos…

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s