mit nevezek nőgyűlöletnek?

Ezt a jelzőt, hogy ő nőgyűlölő, senki nem vállalja, ellentétben más, hasonlóan kínos tartalmú jelzőkkel: sokkal inkább konzervatív vagy radikális, nemzeti érzelmű, még rasszista és antiszemita is valaki, mint nőgyűlölő. Mert ő szereti a nőt, milyen szépek és készségesek is, szívesen fogadja, ha elmosogat és leszopja, hát persze viselkedjen, de mi itt a probléma? Nem értik, mit jelent a szó, mert reflektálatlanok. Mint ahogy nem ismerik fel sem magukban, sem másokban a mozgatórugókat, és a viselkedésük, ítéleteik hatását sem. Pedig az ilyen témájú posztok és ügyek alatt már évek óta és főleg a tavalyi #metoo-ban nagyon markánsan megjelent, hogyan működik, hat és örökítődik át a nőgyűlölet. Az egész kultúránk nőgyűlölő, és mindannyian ott nőttünk fel, ahogy Lobster mondaná. Vagyis, a férfi az alapértelmezett ember, a nő hozzá viszonyítódik és kevesebb is, gyanús is. A nőtől többet várunk, a nőt, csak mert nő, kétségbe vonjuk. Nők is lehetnek nőgyűlölők, másokra vonatkozóan vagy direkten maguk ellen is, kérdőjelezhetik meg és terelgethetik a többi nőt, büntethetik ítéleteikkel a különbözésért, gyűlölhetik a sugárzóbb szexualitásukat, vagy vágyják, hogy a többi nő is szívjon. Neki se legyen jobb, szenvedje meg, öregedjen meg, kapja vissza, hogy megcsalják. Nőgyűlölő az, aki a nőt addig szereti, amíg előnye van belőle és minden úgy megy, ahogy a Hagyományos Tankönyvben áll (kedvesek, szépek), addig igényli, hajtja, éhezi is a nőt, egyébként viszont, vagy ha bármi észrevétel, más viselkedés jön a nőtől, mint ami neki kellemes, kezelhető, uralható, változatos módokon támadja, gúnyolja, szégyeníti meg. Nőgyűlölet a nő terelgetése, az előírások, mindenféle tanács, okfejtés, elvárás magazinban, magánbeszélgetésekben, politikai szónoklatokban azzal kapcsolatosan, hogy a nő milyen életstratégiát válasszon, milyen feladatokat vállaljon és mit csináljon a férfiakkal, mi a rend és mi volt régen (általában sírnivalóan hamis nosztalgiával), mi a nőies és mi szolgálja a saját, a gyermekei, a férje és a társadalom javát – mindezt ahelyett, hogy 1. megértenénk a döntése okit és a rengeteg kényszert, amelyek között a nő döntött vagy sodródott (például faggatni egy párkapcsolat nélkül élő, sokat csalódott nőt arról, hogy mikor lesz már gyereke és miért nem “adja lejjebb az elvárásait” vagy miért nem viszonozza “annak a rendes férfinak” a közeledését, akitől viszolyog); ahelyett, hogy 2. megkérdeznénk és figyelembe vennénk, hogy a nő mit szeretne, és 3. egyszerűen rábíznánk így bőven a huszonegyedik században, hogy a nő a saját hajlama, kedve, lehetőségei ismeretében mit kezd az életével, vagyis kompetens, döntésre képes, önálló lénynek tekintenénk, és ennek megfelelő viselkedést várnánk is el tőle. Nőgyűlölet lekarrieristázni, leönzőzni, lerosszanyázni, lefrigidezni, lebosszúállózni közelebbről nem ismert nőket csak azért, mert a viselkedésük érdeket sért. Szintén nőgyűlölet mindenféle címkékkel diagnosztizálni azokat, akik nem mernek rendhagyóan élni, nem szülni, anyaként nem tutujgatni, tehetségüket kibontakoztatni, sikeressé válni, visszásságok ellen felszólalni. Nőgyűlölet azt vélelmezni, hogy egy nő csak stabil, nyugis párkapcsolatban szexelhet, mert különben erkölcstelen, ezzel kapcsolatban bárhogyan ítélkezni. A nő is azt csinál a szexualitásával, ami neki megfelel. A közítélet szerint a nőnek feladata valamilyennek lenni mások kedvéért, lemondani és áldozatot hozni is. A nő szabályozható, véleményezhető a szexualitása, párválasztása. Nőgyűlölet elvárni, előírni, hogy a nő legyen gyengéd, befogadó, mosolygós, gondoskodó, álljon rendelkezésre:
Amivel vonzóvá tudunk válni, szerintem, az az általam csak trojkának nevezett viselkedési mód, mellyel leírva, kimondva szembesülve többnyire fúriaként reagálnak a hölgyek. 🙂 Mégpedig ez: ” egy nő legyen szajha az ágyban, szakács a konyhában, úrinő a társaságban”. Állítólag korabeli hölgyektől ered a mondás, de bevallom nem jártam utána. 🙂 Nagyanyáink tudtak valamit. 🙂 Mielőtt indulatba jövünk, próbáljuk értelmezni ezt a mondatot! Szakács a konyhában: a női gondoskodás. Melynek természetesen része a konyha, a főzés, a család ellátása is. Szajha az ágyban: a nő részvétele a kapcsolatban szexuális területen is. Kimutatása annak, hogy vágyunk a férfira illetve odaadjuk magunkat neki, elfogadjuk, befogadjuk.
Nagyon érdekes, hogy ezt a viselkedést a blogíró (link lejjebb) úgy gondolja, hogy függetlenül vágytól, vonzalomtól, a másik ember viselkedésétől, tehát afféle feladatként, szerepkörként krell “szajhának lenni”. Ajánlott olvasmány: Dalma Heyn A vágy csendje.
Úrinő a társaságban: kulturált viselkedés, tisztelet a másik iránt. Szeretik ezt a mondást félremagyarázni, indulatokat kelteni vele, holott szerintem egy teljesen normális és nőies gondolkodási és viselkedési forma.
Nőgyűlölet előírni, hogy a nő ne akarja megoldani az életét egyedül, ne keressen többet; szoruljon a férfira, akire nézzen fel, tisztelje (ez a legsunyibb, mert valójában az önkéntes alárendelődést várja el akkor is, ha a férfiban semmi tiszteletre méltó nincs). Ez az egész blog nőgyűlölő. Legyél bár nőgyűlölő, de ne tegyél a mondat alanyi és állítmányi része közé vesszőt:
Az egyik nagyon fontos dolog, az apaminta. …mi nők, nem fogunk tudni férfimintát prezentálni a gyerekeinknek.
Nőgyűlölet hölgyemnek hívni valakit, parádézni meghatottan alkalmakon (hazug virágok, szenteskedés a nőkkel egyes napokon, miközben a többi napon nem veszed őket komolyan). Nőgyűlölet azt gondolni, a nőnek külön, más, szent gondoskodás jár, ki kell nyitni neki az ajtót vagy “kímélni”, miközben a másik oldalon ott van a nők lealacsonyítása, semmibe vétele vagy olyan intézmények, mint a pornó és a prostitúció és ezzel kapcsolatban a lovagnak nincsen kritikája, észrevétele. Nőgyűlölet a nőket felosztani tiszteletre méltó és alázható csoportra, szegény országokba járni nőket kizsákmányolni, otthon meg européerként viselkedni. Sőt, az a fordulat is problémás, hogy “mit szólnál, ha a lányoddal/az anyáddal tennék”, mert anélkül is tudni kéne, hogy az erőszak erőszak. Ne kezeld mítosznak a menstruációt és a terhességet se. Elég, ha embernek kezeled a nőt, és megkérdezed, mi esne jól neki, pont annyira, ahogy erre ő is tekintettel van veled kapcsolatban. Vedd komolyan, ne vágj a szavába, ne akard irányítani, helyette dönteni udvariasság címén. Kommunikálj vele, kérdezd meg, mit szeretne, mit érez, és mondd el te is, mit érzel és mit szeretnél, egyeztessetek. Ne hódolj be, ne szolgáld se a szeszélyét, se a vélt igényeit, ne ajándékozz egyoldalúan, ne kedveskedj, ne tegyél szolgálatokat, ne legyél “lovagias”, mert ez sosem önzetlen. Aki ezzel él, mindig figyelmet vagy szexet vár – olyan nőtől, aki nem vonzódik hozzá. Ha egy nő vonzódik hozzád, azt tudni fogod. Ne győzködd, és ha egyszer nemet mondott, hagyd békén. Ne várd el egy nőtől, hogy kerüljön el mindenestül, ha szexuálisan nem vonzódik hozzád, csak mert te igen, ne told rá ennek a felelősségét, hanem lépj hátra te. Ne drámázz, ne taglald a belső világodat olyen nőnek, akivel nem vagy nagyon közeli baráti vagy romantikus kapcsolatban. Ne gyűlöld meg a nőt, akit valaha szerettél. A kettős mérce nőgyűlölet: nőt az alkalmi szexért, részeg belefeledkezéséért, párhuzamos kapcsolatáért, gerjedelméért, titkos viszonyáért, reménytelen sóvárgásáért jobban elítélni. Az életszagú kapcsolatait és vágyait, esetleges félresikerült sztorijait erkölcstelenné feketíteni, csak mert neked nincs részed ilyenekben, mert nem vagy vonzó, az is nőgyűlölet. Általában szexualitás vagy reprodukciós döntések miatt egy nőt szigorúbban megítélni, mint egy férfit, ezekre erkölcsi kategóriákat tapasztani nőgyűlölet, még azzal is, hogy “a nők az élet hordozói”. A férfiaknak az utódokkal kapcsolatban (lásd az újszülöttgyilkosságokat), életstratégiáikkal vagy a háborúk kirobbantásában pontosan olyan életpártinak, gyermekbarátnak kellene lenniük, mint a nőknek, amiből az is következik, hogy egy katonanőt se ítéljen meg senki szigorúbban. A nőgyűlölő, ha egy helyzetben vagy vitában alulmarad, előveszi a ledérkártyát vagy a testkártyát, és megalázza. Pedig a szitu annyi, hogy neki nincs érve és nincs örömteli szexualitása, csak pozíciója van, engedélye, hogy ítéljen. Ne erőltesd a nőre a vonzalmadat, ne nyomaszd, ne bókolj, hagyj neki teret, tiszteld a szuverenitását. Ha egy nőért nagyon rajongsz, szolgálod, jársz utána, később meg, ha viszonzatlan a dolog vagy vége a kapcsolatnak, gyalázni kezded, szemétkedsz vele – ez is nőgyűlölet. Nőgyűlölő az, aki a nőt, csak mert nő, magánál kevésbé becsesként jellemez, leszól, degradál, lekurvázza, picsának nevezi, de a széles körben elterjedt csaj, liba, ribanc titulusok is ide tartoznak. Nőgyűlölő az, aki a nőt dehumanizálja: ember alattinak, nem komolyan vehetőnek, empátiára érdemtelennek tekinti, embersége helyett nőségével azonosítja (funkciónak tekinti). Vitahelyzetben nem érvekkel jön, hanem a nőt próbálja nemi alapon, szexuális jellegű célzásokkal vagy a kinézetével támadni, mocskolni. A nőgyűlölő gyakran olyasmit szól le képmutatóan, amiért egyébként döglik és amit ő maga provokál, igényel (ha a nő kelleti magát, szexi, szép, nagy melle van). A nőgyűlölő nőre tolja a felelősséget azért, mert ő gerjed rá, és azért is, amiért nemet mond. Kreatív fantáziájával a saját vágyait, a számára verejtékeztető látványt felrója a nőnek. Részletek egy bosszúlevélből:
Kérlek ne közeledjél a jószándékú férfiak felé impulzívan. Ne villantsd ki kétujjnyi vastag lapos húsodat csipkéd aligtakarásában, kérlek ne vigyorogj közben, mint akit baszni visznek. Ez így humán ? Sajnos ez kétszer is megtörtént.
A nőgyűlölő eközben, sóvárogva és hiányban, misztifikálja a női testet, közelséget, hajlandóságot, ami hatalmas teher. Nincs itt mítosz, a női test nem becses áru: emberek vagyunk mindannyian, és vagy van vonzalom, vagy nincs. A nőgyűlölőnek mély meggyőződése, hogy a nő nem döntheti el, kit szeretne a közelébe és kihez vonzódik, nem mondhat nemet a nyomakodásra, hanem valamiképpen adósa a férfiaknak, ha azok vonzódtak hozzá:
És kérve kérem, emlékezz majd egyszer vissza sok-sok év múlva,  hogy mennyi, de mennyi veled – intim kapcsolatra szívesen lépő embert rúgtál, haraptál, ütöttél-vágtál meg.
Emellett a nőgyűlölő gyönyörű mondatokat írhat egyenlőségről, tiszteletről, szabad emberpárokról (ameddig ő magát beleképzelheti az egyik szerepébe), ez nem változtat a lényegen: hogy gyanakszik a nőre, fél tőle és démonizálja.
Sok szomorúságot csináltok magatok körül, bár tény, hogy nagyon tudtok szeretni, de ez nem tartós, ingatag.
Nőgyűlölő az, aki ezen a blogon nagyon egyetért, de ha molesztálásról, nőkre való rányomulásról van szó, akkor férfigyűlöletet és “sárlavinát” kiált, előírná, hogyan lehet egy zaklatott nőnek igazsága, mikor helyes a traumája. Ne kelljen levizsgáznunk egy férfi előtt, hogy nőként egy másik, erőszakos férfival szemben hogy álltunk ki, mit tettünk. Erről a férfiszolidaritás jegyében se legyen senkinek véleménye. Nőgyűlölő mindenki, aki a társadalmi bajok okait a nőkben látja. Aki a válásért nőt hibáztat (senkit ne hibáztass). A nőgyűlölő a kölcsönösen akart aktust, viszonyt utólag és megszégyenítőleg a nőre tolja, gyáván elmenekül a felelősségvállalás elől, lásd Monica Lewinsky (főleg, ha a nőnek akkora élmény nem is lehetett a dolog, mert nem neki volt orgazmusa, illetve sokkal kisebb a hatalma). A nőgyűlölő megtagadja, nivellálja, mocskolja azt, akiért odavolt, csak mert neki rossz a lelkiismerete. Ép erkölcsi érzékű ember nem bántja, nem alázza a régi szerelmét, partnerét, nem űzi, nem figyelgeti, nem akarja kicsinálni, nem tárgyalja ki az intim részleteket, hanem hallgat és messze elkerüli. Esetleges lezáratlanságait szakemberrel oldja meg. Nőgyűlölő az, aki gúnyt űz nők testéből, szexuális felhanggal beszél nőkről, akikkel nincs romantikus kapcsolatban. Aki tárgyiasítja nők testét, áruként, használati tárgyként tekint rá, behelyettesíthetőnek tartja, “falja” a nőket. Aki lesi, bámulja a nőket, nem tud nem-szexuális módon rájuk tekinteni. Aki lenézi és semmibe veszi a szexuálisan nem vonzó nőket. A nemierőszak-kultúra a nőgyűlölet esszenciája: lényege, hogy a férfiak prédának tekintett, megerőszakolt nőkön vagy prostituáltakon “kiélik az alantas ösztöneiket”, olyasmit kérnek, amit “otthon nem kapnak meg” (mert megalázó, veszélyes, nem élvezetes vagy az állandó partnerük egyszerűen nem kedveli). Ez nem szex, hanem erőszak és nőgyűlölet, kiélésének feltétele a hatalom, forrása pedig a frusztráció. Nincsenek alantas ösztönök, csak nőgyűlölet van és erőszak van. Aki a szexben olyasmit vár, ami a másiknak nehéz, körülményes, nem élvezetes, nem önkéntes, aki rábeszéli a nőt valami “bevállalósra”, vagy erotikus viselkedést követel, az tárgyiasítja a nőket. Az is nőgyűlölő, aki bizonyos embertől és annak vágyaitól függetlenül kedvel és forszíroz bizonyos fajta ingerlést. Hogy mi a jó a szexben, az mindig a kölcsönös, aktuális dinamikától, a másik igényeitől és reakciójától a pillanat szenvedélyétől függ. Mármint ha őszinte vagy. Monica Lewinskyről egy fontos cikk (de nagyon szeretném lelökni valahonnan azt, aki a leadet írta). https://wmn.hu/ugy/49240-csoda-hogy-tulelte-de-erosebben-kerult-ki-belole–monica-lewinsky-tortenete-mai-szemmel

43 thoughts on “mit nevezek nőgyűlöletnek?

  1. Érzékelhető az állapot, amiben élünk. Amiről a bejegyzés szól, az meghaladja ezt az állapotot. Ami nem baj, sőt! Csak “hangosan” gondolkodtam, mit érdemes ebben a beteg helyzetben… de ez nyilván nem kérdés, nem az a kiindulópont, hogy érdemes vagy sem.

    Az egyik kedvencem egyébként a nőgyűlölet vagy hasonló egyenet-/-lőt-/lenségek tudományos akadémiai elméletekkel való igazolása, az amorális okostojáskodás. “Genetikusan a férfiak úgy vannak kódolva, hogy…” meg “a nők szerepe mindvégig az volt…” és akkor jönnek a genetikai, történelmi, etológia frázisok, meg ezek kutyuléka. A tételek önmagukban még igazak is lehetnek, de az a szinkretizmus, amivel egy – nem az adott tudományban jártas, annak távoli összefüggéseit nem ismerő – laikus elkezd garázstudományoskodva önigazolni, azt sejteti, hogy ezek az emberek az életben nem fogják a fejüket a seggükből kihúzni.

  2. Az egész írás nagyon fontos és nagyon pontos, de számomra ez a leglényegesebb:

    “Nincsenek alantas ösztönök, csak nőgyűlölet van és erőszak van.”

    • óó, nanáhogy! Hiszen a férfi cinkosává nevelt minket a patriarchátus. Ismered azt a viccet, hogy ha a férfi félrelép, aztán otthon azt meséli, hogy egy haverjánál volt elözö éjjel, akkor bárkit hiv fel a megcsalt feleség, az összes haver buzgón állitja, hogy nála ejszakázott a férje. Mig ha ugyanez forditva történik, a barátnök a megcsalt _férjjel _ szolidárisak és gondolkodás nélkül bemártják a félrelépö feleséget. Persze a viccet forditott sorrendben kéne elmesélni :))

    • Nekem is furcsa volt, hogy kollégám mindig a férfiak mellé állt, és teljesen meg volt döbbenve, hogy bennem barátra lelt, annak ellenére, hogy nő vagyok. Aztán elmesélte, milyen nők voltak a családjában, milyenek a baráti társaságban a feleségek, milyenek a női kollégák, akikkel együtt dolgozik. Minden vonalon csalódás, ezért inkább a férfiakkal barátkozik, az volt neki a biztonságos. Soha nem gondolkodott el rajta, hogy ez nem férfi-női kérdés, hanem jó ember-rossz ember kérdés. Sokat változott a véleménye, egy ideje képes embereket szeretni vagy utálni, nem szidja a nőket, csak nagyon résen van.

    • Sziasztok!
      Ez az első hozzászólásom, nyáron tévedtem ide, azóta pótoltam a posztokat a legelejétől. Remélem senki nem hiszi, hogy szeretném behízelegni magam, de kikívánkozik belőlem ennyi idő és bejegyzés után: Köszönöm nektek! Első sorban természetesen Évának (többkávés összegben honorálni is fogom), majd nektek, hogy vagytok és ezt megteremtettétek. Nagyon sokat köszönhetek nektek, tartok tőle, lelkem örvényeinek kordában tartásához ez a blogközösség legalább annyira járult hozzá, mint a pszichológusom. Nem szeretném rontani a színvonalat, ha bármi kikívánkozik belőlem a jövőben, igyekszem nem fölöslegesnek lenni.

      Erről nekem is fájdalmas tapasztalataim vannak. Nagyon kevés barátnőm van/volt mindig is, többnyire a férfi nemmel találom meg a közös hangot, e miatt bennem is sok előítéletes gondolat kavargott a nőkkel kapcsolatban. Pl a szexuális életről való részletes beszámolókat, az egymás szájában lógást és mindenféle amúgy számomra társaságot nem igénylő programokra, szépészeti beavatkozásokra való egymás kísérgetését kifejezetten terhesnek, visszataszítónak élem meg. A kezdődő barátságaim mindig abban a pillanatban kezdtek fulladozni, mikor ezekben nem voltam partner, de persze biztos vagyok benne, van olyan eset is, ahol a valós ok nem derült ki számomra és csak erre tudtam ráfogni. A minden nap felhívós, együtt vásárolgatós anya-lánya kapcsolatok ugyanerről a tőről fakadnak érzelmeim szerint… Most már felfogtam, hogy többnyire peches voltam vagy vak, kifogtam sajnos a számomra tökéletesen alkalmatlan barátnő alanyokat és emiatt a komplett női nemet beskatulyáztam. Nőként.
      Bár a tapasztalataim most sem ahhoz járulnak hozzá, hogy ez zökkenőmentesen átálljon, oldódjon bennem. Több mint két éve csak férfi bizalmasaim vannak, tehát a hozzám legközelebb álló emberek, akikre számíthatok feltétel nélkül, mind férfiak. Az engem körülvevő nők közül mindegyik nőgyűlölő a poszt alapján. A sógornőm legutóbb pl sajnálattal fejezte ki, hogy az öccse nem képes engem helyretenni néha, mert igazán rám férne. Mindezt úgy, hogy akkor már fél éve nem tartottuk a kapcsolatot és előtte sem találkoztunk túl sokat. Állandóan projektálnak. És nem fogná fel, ahogy eddig sem, ebben mi az egészségtelen, miért visszás. Ez a legijesztőbb az egészben nekem. Hogy jövök a gondosan, választékosan megfogalmazott érveimmel, az anyanyelvünk ugyanaz, neki ráadásul meggyőződése, hogy a megértést támogató adottságaink minimum megegyeznek, csak ő még bölcsebb és tapasztaltabb (születési előjog) és mégsem fogják fel. X éve önző, túlérzékeny, agresszív bunkó picsának vagyok bélyegezve a legtöbb engem ismerni vélő nő részéről és még csak most kezdek kibontakozni, 23 éves vagyok. Mit kapok majd, ha megerősödtem, ha még inkább én leszek én?
      Vagy csak naiv vagyok, igazából mindent értenek ők, de a kontroll és az illúzió veszne el azzal, ha ebből bármit beismernének?… Mondjuk amíg nem tudok teljesen higgadtan beszélni, 10 perc után is, mindig a stílusomat fogják elővenni, a mondatok jelentéséig el sem jutnak. Úgyhogy kíváncsi vagyok, ezen rossz szokásomon ha javítok végre, mivel fognak majd ellehetetleníteni. Már automatikusan, előre rettegek, szorongok, ha női társaságban kell érvényesülnöm, kibontakoznom, főleg, ha megmaradnom.

      • Üdv a blohgon, nagyon örülök neked!
        Ahogy telnek az évek, valószínűleg függetlenedsz, távolodsz majd, a “barátságtalan” és “elzárkózó”, “önző” vádak ellenére is inkább a biztosan jó fej, támogató embereiddel töltöd majd az időt, osztod meg a lelked, életed, és nem a terelgető, nem a vércseszerű rokonokkal, álbarátokkal. Érvelni jó gyakorlat, de semmit nem számít. Aki kioktató akar lenni, aki önigazol, aki sajnálja tőled, aki alterofób, az úgyis megtalálja a módját, hogy ne hallja meg.
        Én ma a mitikus bloghőssé vált Bandi bácsinak (https://csakazolvassa.hu/2018/08/24/eroszak-e-az-okoskodas/) mondtam meg egészen simán, hogy ne magyarázza nekem elemi szinten a fizikát (semmihez nem kötődött, de ő egyetemen tanított, ezzel kell vagizni), jártam iskolába. Nagy tévedésben volt, hogy talál majd valakit, aki műveletlen, és akkor ő okosnak tűnik és imponál. Mindent, mindent okoskodási, dicsekvési felületnek használ, időrablő, önkényesen rángatja a témákat, eközben iszonyú harsány, félmeztelen, butaságokat beszél, borzalom. AZ ÉRV NEM SZÁMÍT, nem lehet kizökkenteni. Sőt, annál jobban feszül. Mindezt társalgás ürügyén. Ahogy a rokon jóakarat meg aggódás címén. Nem fogja beismerni, mert akkor borul a játszmája.
        Örülök, ha segít a blog, írj, mesélj.

      • “Nagyon kevés barátnőm van/volt mindig is, többnyire a férfi nemmel találom meg a közös hangot, e miatt bennem is sok előítéletes gondolat kavargott a nőkkel kapcsolatban.”
        Érdekes, hogy ez mennyire közel áll a különlegeshópehelységhez, közben meg valahogy azt érzem, hogy mégsem vagy az. Volt abban, amit írtál, önreflexió: “kifogtam sajnos a számomra tökéletesen alkalmatlan barátnő alanyokat és emiatt a komplett női nemet beskatulyáztam. Nőként.”
        Erre próbálsz reflektálni, igaz, csak nem találod a jó példákat?
        Értem, és ez nehéz. Ugyanakkor nekem azokkal a nőkkel vannak érdekes tapasztalataim, akik “csak férfiakkal tudnak barátkozni”. Mert a többi nő erre nem alkalmas, mert ők valahogy annyira kiemelkednek a különlegességükkel, hogy ez a többi butuska nő, aki csak vásárolgatni meg arckezelésre járni akar, unalmas nekik. És ezek a nők, mert olyan is volt, hogy egy társaságon belül több is volt, EGYMÁSSAL SEM voltak hajlandóak rendesen barátkozni. Leginkább is gyanakodtak egymásra, mert mindegyikük úgy gondolta, csak ő olyan intelligens és kifinomult, hogy nőkkel nem, csak férfiakkal “találja meg a hangot”. Szerintem ez is nőgyűlölet.
        Tudod, hogy én mit utáltam mindig? A csajbulikat. Untam őket, akármikor szerveződött olyan esemény, hogy csakcsajok. Amikor a szervezőelem a genitália volt. Ebből általában – illetve, dehogyis. mindig!! – az következett, hogy önkéntelenül is az összejövetel valamilyen tanultan csajos irányba tolódott, és jött a kinek milyen körömlakkja van mellett a ki mindenki jó pasi. Pedig ezek a nők egyesével nem voltak ilyenek, meg lehetett velük beszélni a manierizmust, Örkényt, a Szovjetuniót, meg ezek kombinációját is. De az esemény, hogy ez most csajbuli, valahogy hallgatólagosan kötelezővé tette, hogy akkor most ilyen csajoskodás legyen. Én szerepjátszó voltam akkor még, és igyekeztem idomulni, de rohadtul untam.
        Szóval csak azt akartam ebből kihozni, hogy nem lehet, hogy a wannabe barátnő csak szerepet játszik, és azt tanulta, hogy a lányok együtt mennek vásárolni meg pisilni? Nem lehet ezt velük megbeszélni? Biztos, hogy mind ilyen kis buták? Te mit szeretnél velük csinálni? És ha ők ennyire különböznek tőled, akkor hogy lehet, hogy te csak és kizárólag ilyen nőkkel találkoztál?
        Ezen persze csak a választott barátnőkkel kapcsolatban érdemes gondolkodni. A rokonság más ügy. Szívok én is vele.

      • Köszönöm a válaszokat.:)
        Rita, nem képzelem magam különlegesnek, inkább elcseszettnek, ezen pedig próbálok dolgozni. Fiatal vagyok és mivel majdnem egy évtizedet önpusztítással, sodródással, traumahalmozással töltöttem, nagyon sok mindenre csak most kezd kinyílni a szemem és nehéz is még sokszor ennyire pontosan, árnyaltan megfogalmaznom a gondolataimat, mint ahogy te a hozzászólásodban teszed.
        “Ugyanakkor nekem azokkal a nőkkel vannak érdekes tapasztalataim, akik “csak férfiakkal tudnak barátkozni”.” Látod, ennyire vagyok még kiforratlan, valóban félreérthető voltam és amit utána írsz, azzal egyetértek. Természetesen nem csak férfiakkal tudok barátkozni. Az, hogy úgy alakult mára, hogy inkább férfiakkal osztom meg a dolgaimat, nem szándékos. Egyszerűen nem nagyon áll rendelkezésemre a saját nememből erre személy (bár egy megértő, külföldi rokon által ez változóban van épp), hogy ez mennyire probléma, azt nem szeretném én megállapítani, nem vagyok szakember, csak azt tudom elmondani, nekem személy szerint mennyire hiányoznak azok a nők az életemből, akik elfogadnak, akikkel nyíltan tudok beszélgetni negatív következmények nélkül, akik nem rombolóak és/vagy nőgyűlölők, akik olyan személyiséggel rendelkeznének, hogy bármi nehézséget az életemmel kapcsolatban ha megosztok velük, ne csak rögtön ítélni, enyhén lenézni, sajnálni, tutujgatni, kioktatni tudjanak. Vagy elböffenteni rá valami egymondatos életbölcsességet. Lehet én egy nagyigényű puffancs vagyok, de ha még egyszer valaki az általam részletezett helyzetet egy ilyen “Akkor sikeres a párkapcsolat, ha kiegészítitek egymást” vagy “Mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van” gondolattal fogja lereagálni, szerintem katapultálok a világűrbe. Vagy csak nem fogok részletezni semmit inkább ilyen embereknek, ahogy Éva írja. Jelenleg izolált környezetben élek egy kis faluban (kisebb esélyek kapcsolatokra, kisebb merítés), lehet nem kellene túl szigorúnak lenni, de sokszor igenis már az is nagy szó, ha megértik, figyelnek arra, amit mondok. Small talknál is tudnak egymás mellett elbeszélni.
        Nem hiszem, hogy szerepjátszó lennék, nehezen tudok idomulni, lehet ezért is esek ki az első pár “fordulónál” legtöbbször. Meg egy szorongó, önmagát nem ismerő lány gondolom könnyebben is lő/lőtt mellé.
        Ami miatt ilyen idétlenül kijött belőlem az általam nem kedvelt, nőkhöz asszociálható szokásokról alkotott véleményem, az sok csalódás, sok teljesen fel nem dolgozott vagy fel nem fogott elválás eredménye és hogy a komoly indokkal nem magyarázható elválásokat valami hasonló dologgal kapcsolatos véleménycsere, vagy az ezektől való elzárkózásom előzte meg. (Pl: nem hívom eleget, nem akarok minden második nap munka után közös programot, nem akarok dupla randikat folyton, sem azonos színű hajat és ugyanolyan ruhákat, stb) Ilyenekkel nehezen tudtam mit kezdeni. Az emberek meglepően szarul viselik – legalábbis azok többsége, akikkel én találkoztam -, ha valaki eltérő igényekkel rendelkezik és nem tudják a saját elképzeléseiket maradéktalanul kipipálni. Az iskolai környezetemből pl szinte mindenkivel megérteném a hangot vagy meg is értettem, mégsem maradtak tartós kapcsolataim onnan, egy darab sem. Biztos ennek is megvan az oka. Volt egy-két barátnőm, akiket nagyon szerettem, de ők ahogy mélyült a kapcsolat, meg akartak csókolni pl, hívtak, aludjak ott, kényeztessük egymást. Sok mindent el tudok fogadni, mégis lemorzsolódtak, mindig azt éreztem, nekik kellemetlenebb, hogy én úgy nem.. És volt pár, akiknek fogalmam sincs mi baja volt, szinte egyik napról a másikra bemondták az unalmast, nem érdekeltem őket többé. Ha lettem volna oly fejlett példány, hogy esetleg odaállok, szemükbe nézek és megkérdem, biztos okosabb lennék ma, de régen soha nem így oldottam meg ezeket a helyzeteket. Soha nem kérdeztem senkitől, inkább csendben fájtam elhatárolódását, keresgéltem a hibát magamban, aztán hamar próbáltam leszarni, új társaságokkal töltöttem ki a hiányt. Most hogy így végiggondolom, szörnyű és szánalmas.
        Szerintem nem egyeztek az igényeink, nem fedi egymást, amit én várok egy barátságtól és amit ezek a lányok vártak. Bár azt sem tudom szerintem, milyen egy igazán igazi, mély barátság, ami teljes kölcsönösségen alapul és nem azért maradt meg, mert születésünk óta összehordtak minket a szüleink. De ha lehetne, biztos nem akarnám minden nap felhívni, nem akarnék tudni minden jelentéktelen részletet a hétköznapjaiból, sem a szexuális életének intim részleteit, nem sértődnék meg apróságokon, jelentéktelen nézeteltéréseken. Ismerni szeretném, szeretni szeretném, beszélgetni szeretnék, mindkettőnk érdeklődési körének megfelelő közös programokat és mellette állni, ha kell, ilyesmi elképzeléseim vannak.

      • Fú, ezt mennyire átérzem. Ahogy egymondatos bölcsességgel elintézi, “mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van”, és is reszkető kézzel tárcsázok kilövési engedélyért, ha ilyet hallok.
        Jó, hogy jöttél, mostanában kevés az ilyen hosszas önmerengés kommentben, hiányoltam és jó volt olvasni. Ugyanakkor nehéz.
        Nekem nincsenek klasszikus értelemben vett “barátnőim”, meg úgy általában összejárós barátaim sem, de az én esetem nagyon más, mint a tiéd, szóval csak párhuzamosan tudunk gondolkodni, azt hiszem. Én nagyon súlyos szerepjátszó voltam majdnem harminc évig, rengeteget torzított a személyiségemen, rontott a ki sem alakult szociális készségeimen. Nekem a mai napig teher egy két óránál hosszabb összejövetel bárkivel, aki nem a nukleáris családom vagy a szerelmem. Van egy nagyon régi, általános iskolai barátnőm, az egyetlen, aki tudja, hogy ilyen vagyok, elfogadja, szeret, nem akar találkozni, vagy ha igen, akkor kis időre, inkább írunk, néha ír sms-t. Nincsenek többen, akik értenék, hogy velem miért nem lehet rendesen cimbizni. Ugyanakkor tudom, hogy egy és nulla között nagyobb a különbség, mint egy és száz között, örülök is neki, mint majom a farkának.
        A minden nap felhívogatás, hát igen, nagyon mélyen átérzem ezt, én kognitíve nem tudom felfogni, nem is azt, hogy hogy lehet minden nap egy órát vagy órákat fecserészni egymással, hanem, hogy MIRŐL. Külön nem értem, amikor valaki az anyjával csinálja ezt, nem tudom elképzelni, hogy ez ne menekülés lenne a saját családja elől, anyuvédjmeg, legyélvelem-féle dolog.
        Szerintem nincs olyan, hogy milyennek kell lennie egy mély barátságnak, bár szerintem ezt te nagyon pontosan látod, épp erről van szó. Az csak úgy LESZ. Ezt a szocializációnk hitette el velünk, hogy sémákban kell gondolkodni, hogy a boldog életnek megvan a koreográfiája: fehér ruhás esküvő, gyerekek, kocsi, ház, kutya, kiskert, vasárnaphúsleves, nagyilátogatás. Én végigcsináltam egy komplett párkapcsolatot esküvőstül úgy, hogy… nos, nem kellett volna, úgyhogy én pontosan tudom, hogy nem kell mást tenni, mint felmondani a szövegkönyvet, előre szépen meg van írva, hogy milyen egy boldog menyecske, hogy néz ki és mit mond, és akkor mindenki kurvára elégedett lesz, és senkinek se fog eszébe jutni, hogy ez csak színjáték, hiszen “mindannyian ugyanott nőttünk fel” (klasszik Lobster), mind tudjuk a koreográfiát. Na, és azt hisszük, hogy egy “mély barátságnak” is valamilyennek kell (kéne!) lennie, és talán a csajok, akikkel összehozott a jósorsod, mind jókislány módjára végig akartak menni a checklisten, minden nap telefonálunk, együtt megyünk vásárolni, megbeszéljük a pasikat, haboskávé, satöbbi. És akkor, hogyha kivitelezzük azokat a dolgokat, amik a listán vannak, és kipipálunk mindent, akkor eljutunk a Legjobb Barátságig, és az egy Mély Kapcsolat lesz, és aztán nem értik, hogy miért nem így lett, hiszen ők végrehajtották az előírt viselkedést! Mindent megtettek! Felhívtak mindennap, ahogy a checklisten van! Hát mi kéne még!
        Én nagyon nagy árat fizettem azért, hogy megtanuljam, hogy ez nem egy számítógépes játék, hogy végig kell menni a pályán, megcsinálni a feladatokat, és akkor nyerek, és ott lesz a boldogság, mindenképpen. Nem lehet KIVITELEZNI a párkapcsolatot, a barátságot, az életet. Illetve, de, lehet, de akkor az olyan is lesz. Projektalapú élet, mondaná Éva.
        Ha ez így kapcsolódik neked érdemben ahhoz, amit írtál. Bízom benne.

      • Nagyon sok hozzászólásodhoz tudok kapcsolódni, Rita. Sok érzésünk hasonló.
        Ez a számítógépesjáték-hasonlat (jól írom, Éva?) rohadt jó!

    • Sajnos, az új Gutenberg nevű felület szétszedi a bekezdéseket. Ha nézted, tegnap még voltak, egyszerre szétesik az egész, de csak kint, a szerkesztőben ott vannak. Sajnálom, hartáridőre írok mást, nem tudok most belemélyedni.
      De fontosabb ennél, hogy én nem ígértem senkinek azt, hogy itt terülj-terülj asztalkám lesz, ők nem lesznek fáradtak, ha engem olvasnak, az engem ilyen módon megszólító (tahó, fölényes) embereknek biztosan nem.
      Ha érdekel, úgyis elolvasod!

    • És most gondold el, a José Saramagók meg itten Nobel-díjakat kapnak, pedig semennyi bekezdés sincs a könyveikben! Egy se! Meg is írtam neki, hogy ez mennyire fárasztó! Meg én! Erre nem meghal itten nekem! Felháborító! Nem is olvasom!

      • Egyes McCarthyk meg még egy rohadt vesszőt sem használnak, és nem átallják őket a legfontosabb amerikai írók között számon tartani!

      • Jogos ez is, de itt szerkesztői gebasz van! Ez a szöveg kifejezetten igényli a bekezdéseket, úgy írtam meg, voltak is, eltűntek. Nem tudok mit csinálni (most azonnal, legalábbis).

      • Igen, teljesen világos. Az eredeti hozzászólás ugyanakkor sem stílusában, sem tartalmilag nem feltételez a szerkesztői felülettel kapcsolatos gebaszt, hanem számonkéri, hogy te miért nem tettél bekezdéseket a szövegbe.
        Szerintem az olvasó olvasson. Ha nincs benne bekezdés, akkor úgy, ha van, akkor úgy. Hogy eredetileg volt benne, de a szerkesztőfelület baszakszik, az a szöveg aktuális állapotán nem látszik, ráadásul ebben az esetben a tartalmat nem befolyásolja. (Nincs szanaszét töredezve vagy érthetetlenül összekeveredve.) Különösen irritáló ez ilyen cinikus stílusban (“nem ártana”), mintha frusztrált tanárnéni osztaná ki a negyedikeseknek a fogalmazásaikat, vagy ilyesmi.

  3. “Az egész kultúránk nőgyűlölő, és mindannyian ott nőttünk fel… ” Nem ott nőttem fel, legalábbis a szűk, meghatórozó környezetem nem ilyen volt. Gyerekként otthon alapértelmezett ember voltam elsősorban, minden elvárás univerzális volt. Okosnak kellett lenni, önállónak és erősnek. Nagyon hálás vagyok, hogy ezt kaptam útravalóul.

  4. Egyébként a nosztalgiázóknál azt nem értem, hogy miért gondolják, hogy a régi világban jobb volt? Mindenki kényszerpályán mozgott, erős társadalmi meghatározottságban, gyakorlatilag választási lehetőségek nélkül. A régi világ visszaállításának egyszerűen nem lennének haszonélvezői. Most, hogy elkezdődött nálunk is, hogy nemcsak választási lehetőség van hanem vállalkozó kedv is, pl. ha nem elég jó az itthoni kormányzás, nem elég magas az életszínvonal sokan, akik nyomorognának kimennek külföldre és, akiknek sikerül, köszönik nem jönnek vissza, az orvosok hatalma is csökkenni látszik, egyre több a kritikus hang a szülészeteken, a hálapénz ellen, meg egyébként is. Ugyanez az oktatással kapcsolatban. Igaz a választási lehetőség, sokszor nem realizálódik erőforrások híján, ami ugye társadalmi egyenlőtlenség. És akkor megjelenik a rendszerkritika, a nőgyűlöletről is lehet beszélni, kiderül, hogy a nőnek is van döntési joga abban, hogy milyen irányt vegyen az élete és megteheti, hogy leveti a ráaggatott szerepeket. Ez pedig rémisztő, főleg az elégedetleneknek, a keserűeknek, akik adott helyzetben nem voltak elegek, nem őket választották. A konzervatív férfiaknak, akik között mozogtam még 9-10 évvel ezelőtt a legnagyobb bajuk az volt, hogy egyetlen olyan nőt sem találtak maguk mellé, aki őket támogatta volna és alárendelte volna magát nekik olyan mértékben, amilyenben ők megkívánták volna. Maguknál sokkal magasabb kvalitású nővel érték volna csak be, de ugye az a nő nem fog az alulválasztás mellett önfeláldozni is és akkor jöttek az elméleteikkel: bezzeg régen a nők nem ugrálhattak, bezzeg a keleti kultúrákban egyszerre több feleség is lehet, hogy a magasrangú férfi genetikai állománya többfelé öröklődhessen, és természetesen magukat tartják magasabb rendű férfinak, miközben a civil társadalomban, nem az ő kis burkukban, 100-ból egy ha képes megállni a lábán a többi alja munkát végez vagy a szülei pénzéből él, mert az eszme nem engedi dolgozni, hiszen bele kell tenni az ingyenmunkát, hogy működjön a rendszer. És közben észre sem veszik, hogy régen ők jobbágyok lettek volna, az életük mélyszegény, boldogtalan robotban telt volna, körük nem lett volna a nemességhez és az életükbe belenyomorodva szenvedtek volna ki.

  5. Hihetetlen, hogy mennyire nem hajlandóak adni a hatalomból a fehér férfiak, toporzékolnak, ha akad valaki, aki ellentmond nekik. Követi valaki az USA-beli eseményeket, a Kavanaugh-ügyet? Elképesztö, hogy Trump ennyire is vissza tudta forgatni a történelem kerekét, az ötvenes évekbe. Kiváncsi vagyok, mi lesz ebböl 1-2 éven belül.
    A nullás években az Indexen pörgött a Miért fontos a nöknek a fériak külseje cimü topik, Senkiházyval, TOoMEE-val, biztos akad itt, aki olvasta öket. Akkoriban csak legyintettem, de belölük nött ki az az incel-generáció, akik most komolyan követelik, hogy törvény szabályozza, hogy jusson nekik nö, különben ne csodálkozzunk, ha lövöldözni kezdenek az utcán a frusztrációtól, lásd ezen a nyáron az Usában. És még erre is csak legyintenék, ha nem vette volna öket védelmébe Jordan Peterson, a kanadai egyetemi tanárból mutálódott guru, aki milliókra van befolyással.

    • Azóta megtaláltam.
      Nem követtem a pasast, eleve nem figyelek gurukra, meg az elején még olyan viszonylag oké szokásos érdektelen konzervatívnak tűnt, de most már látom, hogy kellett volna. Csak pislogok. Köszi, hogy említetted.

      • Azt mondja, az incelek ellen való orvosság “enforced monogamy”. Utána magyarázkodik a blogján, hogy jaj-jaj, ő aztán nem a nőket akarja hozzákényszeríteni az incelekhez, hanem ő ezt úgy értette, hogy legyen a monogamy a társadalmi szinten propagált, egészen pontosan: enforced monogamy” does not mean government-enforced monogamy. “Enforced monogamy” means socially-promoted, culturally-inculcated monogamy, as opposed to genetic monogamy – evolutionarily-dictated monogamy, which does exist in some species (but does not exist in humans). This distinction has been present in anthropological and scientific literature for decades.”

        M

  6. Hm.. azok a régi szép idők. Amikor a nők szültek, sokat. Persze, mert nem volt fogamzásgátlás, nem fájhatott a fejük, semmijük, nem mondhattak nemet, sőt, ha terhesek voltak annál inkább használták őket, mert nem kellett tartani a teherbe eséstől. (ezt egy vén disznótól tudom)
    Meg a nők. A mai öregek. Tényleg látom sokukban az iszonyatos nőgyűlöletet, irigységet, hogy a mai nőknek könnyebb. Amikor nekem esett az öregasszony szikrázó szemekkel, hogy nekünk már nem úgy van a szülés, mint nekik volt, aztán mégse akarunk. Nehogy már nekünk jobb legyen, szenvedjünk mi is úgy, ahogy ők anno. Siralmas. Akkor mit várjunk a férfiaktól? Mikor saját anyáink is ebben tobzódnak. Mást se hallok, hogy nekem milyen jó, bezzeg neki(k)…!

    • Valahol olvastam egyszer, hogy mikor regen (azokban a regi szep idokben!) szegeny embereket (napszamosok, parasztok) probaltak meggyozni arrol, hogy ugyan ne eroszakoljanak mar noket, akkor panaszkodtak, hogy jaj, hat a szegeny embernek nincs semmi orome az eletben, es most meg ezt az egy oromet is meg akarjak tole tagadni?!

      Van egy kerdesem: hol lehet bejelenteni olyan termekeket, reklamokat stb, amelyek nogyulolok? Van ilyen? Veletlenul talaltam egy ferfipulovert, amin a kep meg a felirat szerintem nagyon gaz. Irtam a gyartonak, de valaszra se meltattak. Koszonom.

      • ” jaj, hat a szegeny embernek nincs semmi orome az eletben, es most meg ezt az egy oromet is meg akarjak tole tagadni?!”
        Hát ezért született annyi gyerek. Mert a csóró férfiaknak tényleg ez volt az egyetlen “szórakozásuk”, az meg nem számított, hogy a nők mit tartottak volna szórakoztatónak. Nekik szórakozásnak ott volt a gyerek, a csodálatos anyaság.
        Látta valaki a Szerelempatak című filmet? Érdemes megnézni.

    • Abban a korban es abban a tarsadalmi osztalyban a no nem szamitott embernek, es igy senki nem torodott azzal, hogy van-e egy szegeny nonek szorakozasa. Nem azert el. …..
      A filmet nem lattam.

  7. Most találtam, ide is illik. Az eredeti szöveg alatt ott a magyar összefoglaló:

    A university professor: “I draw a line down the middle of a chalkboard, sketching a male symbol on one side and a female symbol on the other.
    Then I ask just the men: What steps do you guys take, on a daily basis, to prevent yourselves from being sexually assaulted? At first there is a kind of awkward silence as the men try to figure out if they’ve been asked a trick question. The silence gives way to a smattering of nervous laughter. Occasionally, a young a guy will raise his hand and say, ‘I stay out of prison.’ This is typically followed by another moment of laughter, before someone finally raises his hand and soberly states, ‘Nothing. I don’t think about it.’
    Then I ask the women the same question. What steps do you take on a daily basis to prevent yourselves from being sexually assaulted? Women throughout the audience immediately start raising their hands. As the men sit in stunned silence, the women recount safety precautions they take as part of their daily routine.
    Hold my keys as a potential weapon. Look in the back seat of the car before getting in. Carry a cell phone. Don’t go jogging at night. Lock all the windows when I sleep, even on hot summer nights. Be careful not to drink too much. Don’t put my drink down and come back to it; make sure I see it being poured. Own a big dog. Carry Mace or pepper spray. Have an unlisted phone number. Have a man’s voice on my answering machine. Park in well-lit areas. Don’t use parking garages. Don’t get on elevators with only one man, or with a group of men. Vary my route home from work. Watch what I wear. Don’t use highway rest areas. Use a home alarm system. Don’t wear headphones when jogging. Avoid forests or wooded areas, even in the daytime. Don’t take a first-floor apartment. Go out in groups. Own a firearm. Meet men on first dates in public places. Make sure to have a car or cab fare. Don’t make eye contact with men on the street. Make assertive eye contact with men on the street.”
    ― Dr. Jackson Katz, Author of
    The Macho Paradox: Why Some Men Hurt Women and How All Men Can Help

    Azaz: egy egyetemi professzor (?) megkérdezte férfi diákjait, mit tesznek naponta azért, hogy elkerüljék, hogy szexuálisan abuzálják, vagy hogy megtámadják öket. A fiúk zavarba jöttek, nem nagyon tudtak mit válaszolni, legföljebb olyasmit, hogy “próbálják elkerülni, hogy börtönbe jussanak”. Majd valameyikük kinyögte, hogy eszükbe se jut, hogy bármit is tenniük kéne. A nönemü hallgatók viszont rögtön jelentkeztek a kérdésre, és sorolták a napi szintü óvintézkedéseket: kéznél tartják a kulcscsomójukat, hogy szükség esetén fegyverként használják, nem nyilvános a telefonszámuk, mindig ügyelnek szórakozóhelykeen az italukra, nehogy belecsempésszenek valamit, nem járnak sötétedés után kihalt utcákon, nem mennek sötétben futni, férfihang beszél az üzenetrögzitöjükön, nem költöznek földszinti lakásba, mindig tartanak maguknál valamilyen fegyvert (?!), ügyelnek, hogy ne szálljanak be a liftbe férfival, férfiakkal, kerülik a szemkontaktust férfiakkal, nem mindennap ugyanazon az útvonalon mennek haza, stb.

  8. Az is nőgyűlölet, de a pofám leszakad, komolyan, amikor a prűd kispolgár, a frusztráltan sóvárgó, ötvenes, hordóhasúvá hízott, eleve szóba sem jövő, visszautasított, de soha meg nem alázott “jóbarát” férfi azt állítja: ő megundorodott tőlem, a harmincévestől.

  9. “Nem értem, mi a baj azzal, hogy „hölgy”. Szerintem szép és udvarias. És, ha a használója épp indulatból is ejti ki a száján, akkor sem nehezményezem, mert még mindig udvariasabb, mint a pl. h*ly*r*b*nc.
    Egyébként meg miért ne lehetne „megszidni” olykor egy nőt?”

  10. Nekem, mint nőnek semmi nosztalgiám nincs a régmúlt felé, ezt el is kéne felejteni, nőnek lenni régen rettenetes volt, mikor unatkozó szoknyás bácsik máglyán égették el a szép és/vagy bölcs nőket, később csak borzalmas volt, az egész belsőmet elfogja egy undor, mikor rágondolok a kényszer házasságra, ahol a férfi csak szimplán megerőszakolta a nászéjszakán a nőt. Elviselhetetlenül borzalmas a gondolat, hogy olyannal kellett szexelni, akihez semmi közöd nem volt érzelmileg, szóval köszönöm, ezekre az időkre semmi nosztalgikus érzésem sincs, de még arra sem mikor csak szimplán valaki saját elhatározásából kötött egy házasságot és onnantól nincs kiút még szélsőséges esetekben sem, mert anyagilag és erkölcsileg elfogadhatatlan. És azt az érvet sem akarom elfogadni bármilyen nehézségre igazságtalanságra, hogy mit rinyálok, régen rosszabb volt, nem kevésbé rosszat akarok, hanem jót. Erre jó példa a szülés körülményei. És SOHA, DE SOHA semmilyen aspektusban ne beszéljenek a szexualitásomról szajhaként, mert nem vagyok szajha, akkor sem ha élvezem a szexet egy arra méltó férfival, ha vágyom rá, nem válok tőle mocskossá, szajhává, csak szimplán szerelmes vagyok. A szajha a kurva szinonimája a körülmények vagy erőszak által szexre kényszerített nő.

  11. Érdekes munkadefiníció, csakhogy akkor át kéne nevezni a dolgot, ugyanis ennek a bizonyos dolognak semmi köze a gyűlölethez, mint egy pusztító negatív érzelemhez.
    Persze sok dolgot nem úgy neveznek, amit kéne, pl. a “szexuális forradalmat” is úgy kéne nevezni, hogy “Ti átlagpasik többet nem dugtok” forradalom.
    De ezen cikked alapján a menő, “vonzó” (mitől bmeg, ugyan mégis mitőől) férfiak sem kevésbé nőgyűlölők, nalám, mégis szétteszitek nekik a combotokat, szóval erről ennyit.

    Pl. mindenki tudja, hogy a vitorlás hajókra bombatestű 18-19 éves csajok szexért szállnak fel 40-50-es üzletember pasasokkal

    • “át kéne nevezni” vagy esetleg neked kéne figyelned arra, hogy a szavak helyzettől, területtől, kifejezésektől függően mást jelenthetnek, nem egy jelentésük van. esetleg művelődnöd, elengedned a buta 1:1 arányú kockaságot. Ez a szó ezt jelenti.
      Amúgy de, pusztító, ártalmas a nőgyűlölet. Mert használnád, kéne, de tárgyiasítod, megalázod, szidod, negatívan pörögsz rajta, és erre nem is látsz rá. Meg hogy mi közöd annak a nőnek a döntéséhez, más emberek választásához, szexeléséhez. Gyűlölöd a nőt, amiért nem kontrollálhatod, nem uralhatod, és gyűlölöd azt is, aki meg tudja venni, uralni. Én nem hiszem, hogy te rendes srác vagy. Te csak lúzer vagy, lennél te is szívesen kíméletlen. Amellett, a kíméleten-vonzó meg a nemvonzó is nőgyűlölő, nők is nőgyűlölők, az egész kultúránk az.
      “a vitorlás hajókra bombatestű 18-19 éves csajok szexért szállnak fel 40-50-es üzletember pasasokkal” Ez miért zavar téged? Mit figyeled őket? Egyik se vagy. Hadd mulassanak, az ő dolguk. Sok nő szereti a szexet, vagy vitorlázni tanul. Ha meg a férfinak nincs hajója, nem tud mire fölszállni (akkor máshol szexelnek). Neked nem mindegy? Ez téged nem foszt meg semmitől. Ha nem szállna fel a hajóra, akkor se veled szexelne, nem maradsz le semmiről.
      “a menő, “vonzó” (mitől bmeg, ugyan mégis mitől) férfiak sem kevésbé nőgyűlölők, nalám, mégis szétteszitek nekik a combotokat” – a vonzónak? Persze. Sokszor, szívesen. Hülye lennék nem. De megválogatom, igazából csak a vonzók krémjét, és csak ha ő is akarja, és csak ha kedvem van. Emberi egyezés is kell. Vonzótól nem várom el, hogy rendes, becsületes legyen, de klasszika-filológusnak sem kell lennie. Nem szerelemről van szó, nem férj- és apajelöltet keresek. A sunyi, frusztrált, követelőző, elméletalkotó, túl szervilis típust kerülöm. Csak kölcsönösségben tudom élvezni. És, sajnos, kisebb-nagyobb mértékben mindenki nőgyűlölő, de én már tudom, hogyan ne sétáljak bele ennek a csapdájába. Például nem kezdek romantikus szerelmet hizlalni, illúziózni magamban azzal, aki érdemtelen. Rövidre zárom, ha valaki egy pillanatig görény volt. Nem loholok senki után.
      A többes számot honnan veszed? Mit vádaskodsz? Oldd meg az életed, vagy viseld el, ami jutott. Ne másoknak dühöngj és főleg ne elmélkedj mások magánéletéről, semmi közöd hozzá.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.