ha a lányod lenne

Most arról kéne írnom, hogy mit jelent a molesztálás, mitől számít annak. Hogy Sárosdi Lilla története miért hatalommal való visszaélés. Vagy valami blöffösen jólértesült értekezés Marton László nagyemberségéről, netán belengetni, hogy én ismerem ám a feleségét, és/vagy/kontra Sárosdi Lilla színészi nagyságáról. Hogy miért húsz évvel később áll ki vele. Hogy lesz-e változás… A fő témáról nem írok már: én mindig értő, régóta figyelő, önállóan gondolkodó, hozzám hasonlóan érzékeny és igazságot nem csak magának követelő olvasót feltételezek, amikor írok. Számítok a közös nevezőre, és nincs kedvem felmondani ugyanazokat a mégoly igaz állításokat. Pont a kéthetes szünetemben zajlott a nagyja, de általában sem szeretem azt a kényszert, hogy nem szabad kimaradni, ilyen történetek idején dolgom nekem is megírni afféle tananyagként, éles és eredetieskedő szavakkal azt, amit már mindenki olvasott, szájbarágósan kimondani, amit egyként gondolunk. Valami bátrabbra vágyom, valaminek a kimondására, aminek hírértéke van.

De van itt egy érdekes aspektus. Amit azoknak írnak a jóindulatú kommentelők, akik relativizálják a rábírást:

Hogy mit szólnál hozzá, ha ezt a te lányoddal, feleségeddel tennék.

És a jótanács, hogy szólni kell azonnal Erős Embernek, és akkor ő megvéd, ez a megoldás.

Pedig ez ugyanannak az erőszakkultúrának egy másik arca. Nagyon visszás pusztán azért jobban szisszenni az erőszak miatt, mert a saját valakidről van szó. A saját valakid épsége, a lányod szüzessége, a feleséged becsülete érzékenyebb? Hát a többiek miért nem érdekelnek? Miért csak az érdekek számítanak, az elvek miért nem? Miért nem azt követeljük, hogy ilyet senki ne tegyen, ne csak a mi lányunkkal ne, hanem senkivel, mert ez vállalhatatlan, embertelen? Miért nem azt deklaráljátok férfiként a védelmező lovagiasság helyett, hogy ti nem tesztek ilyet, és ami ilyesmit mégis tettetek, azt megbántátok? Mindig mások az erőszakolók, ugye?

De mitől érvel ilyen ingerülten annyi férfi, magyarázza meg nőknek a traumáit, meg hogy hogyan kéne előállni a történetükkel, feldolgozni…?

Miért nem vagytok képesek simán meghallgatni a nőket?

A “lányod, feleséged” érv mögött masszív a feudalizmus: a tulajdonnak gondolt protéka épségének védelme a cél. A molesztálóknak is van lányuk, feleségük, és nem tűnik úgy, hogy nagyon elgondolkodnak, hogy mit éreznének, ha azokkal csinálná ezt más férfi – ők ciccegnek, röhögve kibeszélnek meg szexbe manipulálnak más nőket továbbra is. Ráadásul – és ez az igazán böhöm tabu – sokan erőszakoskodnak pont a lányukkal, asszonyukkal, szexuálisan is. Inkább legyen az, hogy senkit, soha ne molesztálj, mert az dehumanizál, és mert vállalhatatlan, és amúgy is komoly büntetőjogi és morális következménye lenne.

Rengetegen nyomorodtak meg az ilyen élményektől, már nem kíváncsiak a szexre, nagyon messze lettek az örömétől. (v. ö. lejjebb a prűd vádat)

Az volna a hatékony védelem, ugyebár, ha Kihasználós férfitól távol tartod magad. (Tudvalevő ugyanis, hogy ő ilyen, mindenki tudja, de amúgy nem is igaz, nem lehet bizonyítani, és be ne mocskoljátok a hírnevét rágalmakkal!) Ha nemet mondasz, ha észnél vagy, ha van stratégiád, ha nem bízol senkiben, akkor megúszod. Vagy ha belekalkulálod, hogy az előrejutásban nem munka és nem tehetség, hanem a hajlandóságod számít… ez egy ilyen világ, nem tudtad?

És ha megtörtént a baj, majd szólsz az erős apukádnak. Aha.

Elképesztő az is, hányan taglalták a rendező nemi szervét, az aktust félig poénkodva, tocsogva az ízléstelenségben, meg hogy ők levágnák, megetetnék a kutyával. Ez okés vajon, ez így méltó, és ez a lényeg? Ugyanaz, nőbe’? S vajon ők hittek-e eddig az ilyesmire panaszkodó nőknek, vagy elviccelték? És: tettek-e valamit, vagy ez csak szöveg most, hogy de hát ők nem tudtak semmiről? Nem az van, hogy csak most ültek fel a hullámra, most lettek ilyen aktívak?

Fáradságos, hosszas felvilágosító, tudatformáló munka vezet a zéró toleranciáig, és ez ott kezdődik, hogy hallomás alapján nem hülyézed le azokat, akik ezt a munkát végzik: a feministákat, a “genderhívőket”, az érveiket, nem kezded kontrollálni, mit érezzenek az áldozatok, okoskodni, hogy mit kellett volna tenni, vagy aggódni a nők helyett, hogy hogyan alakítsák az áléetüket, választásaikat. El tudják dönteni. Ebben higgy mélyen, nem kell megmondani, véleményezni folyton. Hacsak nincsenek ordasok e szép rét körül.

Ha mélyen és komolyan gondolod, hogy mindannyian emberi lények vagyunk, akkor abból következik, hogy a nő, a szép, a fiatal sem lesz préda, célpont, nem alázod meg, nem gázolsz bele senkibe. A kívánkozásod magánügy, semmire nem jogosít fel. A sürgető, és ezért bocsánatos vágy, a “csak próbálkoztam, lehet nemet mondani” azért ilyen népszerű hivatkozási alap, mert jogosultnak hiszik magukat. És azt is sokan megkeserülik, ha nemet mondanak, főleg hatalmi szituációban. Ha nincs karizmatikus vagy érzelmi hatás, és képesek bevonódni, akkor sem megoldás, mert a visszautasítottak gyakran megtorolják az ilyet.

Nemhogy a nem az nem, hanem csak a lelkes, önkéntes igen az igen – és ez különbözteti meg a valódi, kölcsönös vonzalmon alapuló interakciókat a többitől. És a többi, az visszaélés. Lehet, hogy nem traumatizál nagyon, de elrontja a szex boldogságát a nőben.

Nem éri meg nektek se. A lúzer próbálkozások nagy többsége úgysem jön be, mindent elrontasz vele, még a normál emberi viszonyt is, viszolyogni fognak tőlef, és ne meséld, hogy nem tudtad, rengeteg jele van. Most erre mondják azt, hogy de ha nem próbálkoznak sokszor, akkor még ennyire sem lesz nőjük, és mi lesz akkor? Meglehet, hogy nem lesz, és voltaképpen félelmetes az a verzió, hogy nyomásgyakorlás nélkül megvárják, míg valaki úgy néz, nem pedig ráhajtanak. De lehetne tán abból az energiából, amit eddig nők fűzésére, mustrálására fordítottál, magadat fejleszteni, tenni ép, vicces, érzékeny, művelt, izmos (stb.) emberré, akivel öröm lenni.

Ez lett a kedvencem. Aki nem kér az erőszakból, az prűd, nem élvezi a szexet:

nem elég, hogy politikailag kettészakadt ez az ország – most Schilling Árpád és Lilla felesége jóvoltából erkölcsileg is kettészakadt.

Az egyik oldalon ott vannak a kétkedők, a felvilágosodás hívei, azok, akik nem hiszik el a vádakat bizonyíték nélkül, akik nem tartják halálos bűnnek egy nemi szerv mutogatását egy nagykorú egyénnek –

a másik oldalon meg ott vannak az álszentek, a lelki sérültek, az erkölcs-csőszök, azok, akik mindig készen állnak valaki pellengérre állítására, akik szégyenteljesnek találják a szexualitást.

Nos, ez a vita már régóta folyik.

André Libik sorai, aki nagyon felvilágosult, és nagyon élvezi ám. Neki mindig akadt vagy vásárolható volt fiatalabb, készséges nő. Milyen szép is a szexualitás! Miért nem élvezitek inkább? Őt nem traumatizálta senki, sőt, ő volt a menő rendező, de annyira, hogy azt nyolcvan fölött is kakaskodva emlegeti, hát könnyen süti rá a prüdériát azokra, akiknek nem ennyire szabadak a választásaik és örömteliek az aktusaik.

Aztán volt még ilyen, hogy Marton László, idézem, áldozata a Harvey Weinstein-botránynak. Igen, ezt írta az egyik kommentelő. Amúgy megúszta volna! Lejáratták. Bemocskolták a munkásságát, az életművét. Meghurcolták. Ilyen szavakat használnak. És áldozata a saját rossz működésének. Gyönyörű, gratulálok. Mintha nem lett volna ez minden alkalommal döntés, megtervezett manipuláció. Mintha nem intézte volna a pontos részleteket mindig úgy, hogy a lélektelen erőfölényt élvezhesse. Tudván tudta, hogy kellemetlen, dehumanizáló, sokkoló nekik, hogy ezt ő sem szeretné, nem élvezné.

Eszenyi Enikő mint empatikus női igazgató, ő ezt biztos megérti – ez naivitás, csak nagyon távolról tűnhet úgy, rajongó lelkeknek. Néhány sztori, amit nem kerestem, csak szembejött, és egyezik a sejtésemmel, hogy rettenetes, hisztis és lábbal tiprós despota ő is.

Egyébként meg a dolog evolúciója olyan, hogy

1.0 tömeges az erőszak, mindenki normálisnak érzi, nem szólnak, nincs következmény, nők tipikusan megnyomorodnak szexuálisan, a férfiak pedig tényleg azt hiszik, hogy a nők csak ennyire élvezik, frigidek

2.0 vannak már, akik nemet mondanak, és mégsem mennek tönkre bele karrierileg, mások pedig szólnak, ekkor tagadás, prüszkölés, mint a kommentekben: nem is úgy volt, minősítgetés, áldozatlejáratás, mögöttes szándék tulajdonítása, perrel fenyegetés (itt tartunk most)

3.0 mindenki, akivel ilyesmi történik, jelez, és az elkövetőket egyöntetűen elítélik, szégyenné válik a tett, a nők a nemet mondás szabadságában vannak, de akire vágynak, azzal boldogan szerelmeskednek; a férfiak megtanulják nem sajnálni tőlük az örömet, nem akarják őket kontrollálni, megszabni, mit csináljanak, mit élvezzenek

4.0 már mindenki többre tartja magát annál, és a másikat is jobban tiszteli annál, hogy nyomjon, kuncsorogjon, beledumáljon, ráerőltesse magát – többé senki nem csinál ilyet, senki nem nevezi közeledésnek az erősködést, akkor se, ha az gyengéd, vagy előnyt ígér. Önmagukért, vonzó voltukért szeretik egymást a szerelmesek, nincs alku többé, felemás szex.

Ha te is találkoztál valami kommentgyöngyszemmel, ne tartsd magadban!

 

52 thoughts on “ha a lányod lenne

  1. Idősebb nő kommentje (kinyilatkoztatása): csak azt lehet molesztálni, aki úgy viselkedik!
    Nyilván. Céda óvodás létemre én is elcsábítottam apámat, aztán hány év pszichoterápia lett belőle, megérdemeltem. Tök sokba is került, mentem volna inkább nyaralni, de hát a nők már csak ilyenek, ugye.

  2. Gyöngyszem.
    “Tegnap olvastam Gregor Bernadett írását ahol azt mondta,hogy Marton a kezdetektől fogva segítette,sőt rögtön felvette a színházba ahogy végzett,soha egy újjal még csak hozzá sem ért,a 25 év alatt!
    Nos jelentkezzen aki Gregor Bernadettet nem akarja meghúzni Sárosdi Lillát meg igen!”

    (ti. tehát nyilván SL hazudik, mélységesen logikus)

    • Hú, ezt hol találtad?

      Nyilván a kommentelő farka a világ tengelye.
      Amúgy ilyen szituációban lehet, hogy nekem se lenne hangulatom híresember féltettkislányát – akármennyire is sexy – meghúzni, ha nem akarnék lófejet az ágyamba.

      • A hávégén, még a lent idézett, pompázatos RS-cikk előtt kitett valamelyik martonos cikk egyik kommentje, de most nem tudom, melyiké.
        Amúgy igen, ez is gyönyörű, hogy kommentelőnk végtelen okosságától épp csak azt nem veszi észre, hogy egészen pontosan kinek a kislányáról is van szó, és, hogy ML-nek vajon milyen érdeke is fűződött ahhoz, hogy alkalmazza, valamint, hogy nagyember kislányával szemben azért hirtelen ő se annyira fickós, de érdekes.

    • A nagyon szép, nagyon magabiztos, (vagy nagyon ismert szülőkkel rendelkező) szerintem máshogy zaklatják. Őt is ugyanúgy meg akarják húzni, ugyanúgy odanyomnák a fejüket, ha nem félnének hogy botrány lesz/botrányt csinál, finomabb nyomásgyakorlással zaklatják.
      Ez csak a saját ismeretségi körömben tapasztaltak alapján gondolom, a csendes szürke egér típusú lányokat sokkal brutálisabb zaklatás érte, mint a népszerű, szép nőket. Aztán lehet hogy csak rossz következtetést vontam le, nem tudom.

  3. https://www.facebook.com/Wblog/photos/a.207894002573792.57490.187200154643177/1777537485609428/?type=3&comment_id=1778411685522008&notif_id=1508761523494178&notif_t=like hogy mennyire vakok tudnak lenni… és hogy mennyire nem: “Amíg a közbeszédben az állampolgárok felére úgy lehet hivatkozni, mint „asszonyainkra, lányainkra”, így, birtokos személyjellel (akiket majd „mi”, értsd: férfiak, „megvédünk”), amíg a „tehetsz róla, tehetsz ellene” típusú áldozathibáztatás a fősodor, addig elképzelni is nehéz, mekkora bátorság kell ahhoz, hogy kiállj és kimondd: áldozat voltál.
    A „tehetsz róla, tehetsz ellene” legsunyibb eleme az egyes szám. Ahogy azt sugallja: magánügy. Hogy ne magánügy legyen, ahhoz te megtetted a legnehezebb lépést: kiálltál, és elmondtad. Köszönöm. Melletted állok, felháborodva.” (Attila Piróth)

  4. http://hvg.hu/velemeny/20171024_Revesz_Sandor_Mitul

    Az előzménycikk: http://hvg.hu/elet/20171017_You_too_A_ferfiaknak_most_kell_figyelmesen_vegighallgatniuk_a_noket

    Nem, még az intelligencia krémjének is beletörik a bicskája. Elszomorodtam.

    “Nem képviselheti hitelesen az áldozatok ügyét az, aki megtagadja a szolidaritást a férfi áldozatoktól.” Ki tagadta meg, hol??

    “Milyen mondat lenne az, hogy “mondjuk ki, a csecsemőgyilkosság elkövetői nők”? Ez borzalmas mondat lenne. Miért? Nem azért, mert objektív statisztikai adatok alapján ne lehetne kimutatni, hogy a csecsemőgyilkosság vádjával elítéltek túlnyomó többsége nő. Nem azért, mert ennek okai ne lennének nyilvánvalóak. Hanem azért, mert ez rávetítené a bűn árnyékát a nők azon hatalmas többségére, amelynek semmi köze nincs semmilyen csecsemőgyilkossághoz.” NEM, mert 1. csecsemőgyilkosságot az esetek túlnyomó többségében nem jókedvükből követnek el, vagy csak azért, meg megtehetik, hanem nyomásra, sokszor egyenesen családi nyomásra, és általában olyanok, akikkel ELŐTTE VALAKI ERŐSZAKOSKODOTT VAGY PONT LESZARTA, HOGY TERHES, ÉS NEM VÁLLALTA, és ez bizony egy férfi, és ez viszont tényleg kurvára nem látszik a statisztikákban, 2. attól, hogykimondjuk: az elkövetők többsége nő, SENKI nem érzi azt, hogy most minden nő le lett csecsemőgyilkosozva (meg ez úgy annyira nincs is akkora revelációként számon tartva, érdekes), és az urak talán gondolkodjanak el azon, ugyan vajon miért is veszik ennyire magukra, ha kimondjuk, hogy az erőszakolók férfiak, és miért ez zavarja őket a legjobban, MIÉRT EZZEL FOGLALKOZUNK MÁR MEGINT.

    Ez után jön a Zaklatás című film idecitálása, köszönjük szépen, rendkívül intellektuális és idevaló húzás, meg nem is demagóg ám egyáltalán, ez már kőkemény facepalm.

    “Nem áll, hogy a bíróság előtt a férfiak szava általában többet ér, mint a nőké. Ez biztosan másképp volt a bírói szakma elnőiesedése előtt” aha, remek, most elérkeztünk oda, ha csak utalás szintjén is, hogy a bíróság nőpárti, pedig azt hittem, már nincs lejjebb. Mondja már meg nekem valaki, hogy hány erőszakolót ítéltek el mostanában. Most hozzam ide Bojárt vagy a többi rémtörténetet? Kérdezzük meg Gyurkó Szilviát?

    És ez egy nagy múltú, intellektuális újságíró. Nem szemezgetek többet, a bajom az, hogy a gumicsontokkal ellentétben ő itt arról ír, hogy ez, amiről ő beszél, ez volna a “józanság”. Az egész mögött pedig az van, hogy ő bizony nem ilyen. A szokásos. Már megint. Ettől soha nem fogunk megszabadulni.

    • ‘a bíróság nőpárti’

      Eeeegen, olyannyira, hogy a gyereket mindig az anyára lőcsöli, a fizetnivalót meg a be nem jelentett jövedelmek miatt, a gyerektartást meg az ál-fizetési szándék (lásd: ezer forintot ha utal már van szándéka faszság) miatt képtelen behajtani az apán. És odaáll, és széttárja a kezét és azt mondja: Nem lehet tenni semmit!
      Ez a magyar bíróság nőpártisága, ez hagy többezer nőt egyedül, havi tíz-húszezer forint követeléssel az apa felé, miközben csak a gyerek havi ebédje tízezer forint. Ennek a szolgája, nevezetesen bíró úr röhög az apa pofánbaszós fenyegetésen, mondván akkor mégiscsak volt szex a házasságban.
      Válóperben, ezt érezte humorosnak a nyomorult nullája.
      Ez, ez a nőpárti bíróság, ami kisemmizi a férfit és mindent a nő picsája alá rak. Hogy én még egyszer sem találkoztam olyan esettel, amikor a faszi tényleg egy táska cuccal elment és földönfutó lett, bár mindenkinek a valakije járt már így, csak mint a Columbo feleségét, ezt az ürgét sem láttuk. Hallottam ismerősi körből olyanról, aki otthagyta és újrakezdte, de olyanról, aki csak és kizárólag emiatt került utcára, nyomorba, elhagyhatatlan albérleti szobába, olyanról soha.
      Ó, hogy a fene enné meg az egészet.
      Kíváncsi a vagyok, a nők dühe mikor robban. Mert úgy tűnik, csak nekik van.

      • Mi már felrobbantottuk, most nem azért. Most sokan mondják, hogy ez a kiállás mennyire bátor, de már 2011-től, a vak komondor, nők lázadása előtt, a lúgos orvos előtt tömeges volt a hatása a Szeret a férjem, de…-nek, és szokásos szerénységem :DDD tiltja emlegetni, de független magánblog nem sűrűn arat ilyen sikert, mint ez itten. A Nő vagyok, vagy mi 2012. májusi, és jelszavassága ellenére négyszázhatvanezer kattintása volt. Tele van a szerelmet, szexet végre a vonzalom és kölcsönösség alapjaira helyező deklarációkkal a blog, meg az erőszakot, a nyomasztást, gyengéd verziót is elutasító írásokkal.
        De annyira, hogy úgy kellett rászólni sokakra, hogy a faszik, puncit adunk, ezek mind egyformák, rohadjanak meg, le kéne vágni a faszukat, büdösek, mint a szar stb. szóhasználatok, indulatok ne legyenek már, ne kenjétek másokra a szar döntéseket, menjetek innen ezekkel, és a feminizmus mint páncél nem okés, ne toljátok arra az én mondandómat, ne használjatok, ne legyen ugyanaz, nőbe, mert az velőig hamis.
        És nem csak azért, mert én olyan szabadságfokon élek, hogy engem nem molesztáltak annyira, nem zsaroltak pénzzel, el tudtam tartani magunkat, és minden párválasztásom intellektuális és mélyen érzelmi volt, lehetett, nem gazdasági (különleges hópehely).
        Hanem igazságérzetből. Hogy ez ne lúzer dühöngés legyen, amit tényleg nem lehet komolyan venni.
        De azért nég mindig sokan nem értik, mi a baj az erőszakkal. Fiatal emberek, írástudók, eszmékben hívő ifjú színészek sem. Érdekalapon állnak ide és oda, lojalitásjátszmában vesznek részt.
        Itt is érdemes megnézni a kommenteket, ahogy belém akarják beszélni, mi a jó nekem, mi van velem.
        https://444.hu/2017/10/17/a-facebookrol-tudjuk-meg-hany-ismerosunket-zaklattak/#comment-3583075351

      • én is azt látom, hogy rengeteg a gyerekkel egyedül hagyott nő, aki nyomorog, és az apa meg sehol. Ilyet konkrétan ismerek 4-et, de a családnak a nagy vagyont elegánsan maga mögött hagyó férfit nem láttam egyet se. Tényleg olyanok, mint Colombo felesége, akiről mindenki hallott már, de senki se látta:)

    • Valóban, mindig belekötnek abba, hogy általában “a férfiak”-ról beszélünk, holott a magyar az így beszél. Múltkor a Konokot döngölte a földbe miatta a Puzsér, és tényleg annyira nincs ez kitárgyalva, hogy szegény Konok is csak hápogni tudott rá. Pedig az, hogy az erőszaktevők férfiak, meg a csecsemőgyilkosok nők, valóban nem jelenti sehol azt, hogy minden férfi erőszaktevő vagy minden nő csecsemőgyilkos. Úgy érzem, aki ilyenek miatt kéri ki, az csak terel és a bűnöst mentegeti.

  5. Mint a Kiss ügy tavaly. Közhely szinten tudott, hogy a úszósport, a film, a színház olyan hely, ahol ez megy. Ha valaki mégis ki mer állni, akkor szegény erőszakolónak az életműve, meg a szakma jóhíre. Szerencsére a politika is beszáll, így már jobb és bal oldala is van a szexuális bántalmazásnak. Így születnek az “azonos oldalról” a legalább mi ne bántsuk annyira típusú maszatolós cikkek. Szuper.
    De, hogy miként változtassunk az egészen? Hogyan lehetne szereposztó díványt/öltözőpadot kitörölni? Arról nemigen beszél senki.
    Meggyőződésem, ahogyan az úszósportban is, a jéghegynek a csúcsa sem bukkant elő. Az áldozatok hallgatnak, az elkövetők most drukkolnak egy kicsit, hogy ők ne bukjanak le. Aztán minden megy szépen tovább.

    Amúgy azt tudja valaki, hogy mi a bírói gyakorlat ilyen esetekben? Hogyan lehet ezt egyáltalán bizonyítani?

    • Nem kell bizonyítani, nem ő perel. Az bizonyít, aki állít valamit, az pedig ML lesz, ő állítja, hogy ez rágalom. Már ha nem gondolja meg jobban ezt a pereskedést.
      Erre szokták mondani, hogy a nem-történést nem lehet bizonyítani, de azért lehet egy csomó mindent, hogy ott se volt, vagy ilyesmi.
      Maga az eset nem büntetőügy. Nem is nyomoznának, elévült. Senki nem tett feljelentést.
      Sehogy nem bizonyítható. Ami ML-t sújtani fogja (már most is sújtja), az a társadalom erkölcsi ítélete.
      Van még a kétéves ügy, meg talán van olyan, ami nem évül el, de ami SL-lel történt, ilyen formában, az nem biztos, hogy zaklatás, btk-ilag. Szexuális zaklatás, visszaélés nevű tényállás viszont nincs a BTK-ban.
      SL nem akar perelni.
      Rágalmazás esetén a valóság bizonyításának van helye, ha az állítás közérdek, és akkor nem rágalom. Egyedül itt merül fel a bizonyítás.
      Jó hírnév és polgári, kártérítős per is lehet, de az biztos, hogy abban sem mindegy, hogy ennyien állítják ugyanazt, továbbá ML közsszereplő, tanít, rendez, és sok veszélyeztetett nő van körülötte.
      De a jó hírnevet Bojár sem adta be végül, pedig hogy fenyegetőzött, üzengetett, gyáva szar.
      ML, ha hallgat nála okosabb vagy jogvégzett emberekre, 74 évesen nem fog perelni, kussolni fog, mert joggal tarthat attól, hogy újabb húsz áldozat kerülhet még elő.
      Akik eddig nem mondták el, mert őket nem is molesztálta (vagy ebben a hamis, megalkuvós tudatban élnek, elfogadták a vételárat, így futottak be, könnyen lehet, hogy egy csomó befutott színésznő mesélhetne hasonlókat), azok se fognak rá soha többé úgy nézni, ahogy eddig. Ami történt, azt nem lehet visszacsinálni.

      • Ha nem zaklatás volt, akkor mi? Ha nem büntetendő akkor nem követett el semmit. Ne mán… Inkább szexuális kényszerítés kísérlete ez egyébként.
        Ha jogász is olvas itt, igazán hozzátehetné gondolatait.

        • A (büntető)jog csak az erkölcs minimuma. Szívtelenül promiszkuusnak lenni sem tilos, direkt sáros lábbal járkálni a szőnyegen sem tilos, vagy dohányozni. Megalázni a másikat sem. Csak a saját örömet célzó szexszel végigcsinálni egy életet, ez sem büntetendő. Főnökként fölényeskedni, hülye szabályokat bevezetni és rigorózusan betartatni. Csak a fétist keresni a nőben. Hetekig nem fürödni. Leuralni a teret, időt. Nem köszönni. Soha egy kedves szót nem mondani a gyereknek. Ötforintosokkal fizetni 200 ezres tételt. Ügynök apa árnyékában élni, arról nem is tehet ráadásul az utód. Ez mind nem tilos a törvény szerint, mégis van vele gond. A társadalom külön ítél. Néha igazságtalanul.

          • Az erkölcs (vagy etika, már nem emlékszem melyik) ott kezdődik ahol a jog véget ér, mondta valaha a jog tanárom. Ő is a professzorától hallotta a jogi egyetemen.

  6. Eset #1. Legyenek A, B, C, D, E közismert, természetes személyek. A, B, C, D elhatározza, hogy évtizedekkel azelőtti zaklatással megvádolják E-t. A vád hamis, de a sajtó felkapja, E erkölcsi hulla lesz, tehetetlen a hamis vádakkal szemben.
    Eset #2. Legyenek A, B, C, D, E közismert, természetes személyek. ‘E’ évtizedekkel ezelőtt helyzetével visszaélve zaklatta A-, B-, C-, D-t. A, B, C, D semmit sem tud bizonyítani, de a sajtó felkapja, s bár jogi elégtétel nincs, E erkölcsi hulla lesz.
    A nagyérdemű, és igen fejlett erkölcsi érzékkel rendelkező médiafogyasztó közönség hogyan tudja a kettőt megkülönböztetni?

    • Lehet elméletileg konstruálni helyzeteket, jogászkodni, aggódni feddhetetlen pöffeszkedők makulátlan hírneve miatt, de a lényeg, amiért ennyien “árnyalni” próbáljátok a dolgot, és nem az áldozatot megérteni, mellette kiállni, az az, hogy téged sosem ért ilyen trauma. Szeretitek ugyan magatokat jó embernek érezni, bölcsnek lenni, deklarálni a szép elveket, de iszonyú szívtelen, érzéketlen ez az elméletieskedés.
      Mögötte pedig a félelem, a döbbenet.
      Hogy lehet, hogy amit oly lovagiasnak, szépnek, örömtelinek vagy csak emberinek gondoltok, az a nőknek nem jó?
      Hanem traumatizálja őket?
      Makacsok az elképzelések, hogy milyen egy nő, hogyan udvarol a férfi, mi engedhető meg, mit lehet elvárni, közben meg az apák vasvillákat helyeznek kilátásba, ha a lányukhoz gy ujjal is – ez is érdekes.
      Ár kéne értelmezni az egészet. Ha űzöd, ha nyomod, ha ráerőlteted, ha te akarod jobban, ha hatalmi helyzetből csinálod, az a nőnek nem jó. Legyen alapértelmezett az, hogy a nő általában nem akar semmit, és csak akkor van kivétel, ha teljesen világos a szitu. Ez egy nagy szürke zóna, nagyon könnyű a szocializáció miatt másokba belegázolni. Kb. húsz posztom szól erről, hogy kölcsönösen, szabadon, nem nyomasztva lenne jó, én ezt nem tudom jobban elmagyarázniu már.

      Az is érdekes, hogy más mindenféle történeteknek, híreknek milyen könnyen hisz mindenki (“betörtek hozzánk”, “feljelentett a NAVnál a szomszédom”, “bosszúból buktatta meg a gyerekemet a tanárnő”, ott nem fáj senkinek a szomszéd meg a tanárnő hírneve, nem akar bírósági vizsgálatot, hogy tényleg feltörték-e a lakást, satöbbi. Csak ebben a rányomulás, kéretlen szex témában, ez ellen prüszköl mindenki. Pedig a helyzet sötétebb, mint hiszik sokan, hallgat a többség még mindig, nagyon kevés volt a #metoo.

      • A kérdés nagyon is gyakorlati, nem szívtelen, viszont megválaszolatlan. Maradjunk a szikár tényeknél. Törvény az erkölcs fundamentuma, és az erkölcsöt nem lehet törvénybe iktatni. Hogy védheti meg magát bárki egy olyan valami ellen (sajtó), amely kéretlenül nyomoz (ez még elmegy), igazságot(?) szolgáltat (vagy jogot alkalmaz?), ítéletet hoz, és végre is hajtja. Nem hibáztatok áldozatot, nem védek tettest. Kérdezek, és ragaszkodom a tényekhez.

          • Korunk egyik legértékesebb valutája a közfigyelem. A sajtó bárkit eltiporhat anélkül, hogy motiválva lenne fogyasztói elé tárni ezzel kapcsolatban az igazat, csak az igazat, és a teljes igazat. Ugyanakkor meggyőzi a fogyasztót, hogy amit csinál, az méltányos és igazságos. A nagy számok törvénye alapján előfordulhat, hogy ítélete méltányos – de ez többnyire véletlen. Viszont a poszt végül is nem erről szól; nem lenne illendő tovább fejtegetnem.

            • Nem a nagy számok törvénye alapján hoz felszínre igaz, fontos dolgokat, kiállást, elveket, hanem azon lényege szerint, hogy a közérdekű igazságot tabumentesen, mindenestül megírja. Ennek a trash és a botrányvadászat csak mellékterméke. Vagy ára. Bőven belefér.

              ML-t nem a sajtó meg a kicsinálás teszi tönkre, hanem a saját döntései.

              • Részemről a 100% egyetértés. Az arányokat látom kedvezőtlenebbnek. Különös tekintettel arra, hogy az összes sajtómunkás pórázát fogja egy másik, a végén meg egy nagy valaki, egy sajátos információs-hűbéri rendszerben. Tisztelet a nagyon kevés magányos igazságkeresőnek.

              • „Az elmúlt napokban napvilágot látott, személyemet érintő hírek mindent összetörtek körülöttem. Nem kímélték sem a családomat, sem a munkámat, sem önnön magamat.” (ML közleményének első két mondata)

                Ehhez nincs jobb kommentár, mint a te utolsó mondatod ebben a hozzászólásban. Úgy állítja be, mintha itt a “hírek” volnának az egyedüli probléma, amúgy nem lenne itt semmi gond. (És hát számára tényleg.) (Micsoda manipuláció. Nyilván minimum átnézette ügyvéddel.) A családért való, felelősségteljes aggódást pedig nem a mocskos ügyek napvilágra kerülésekor kéne elkezdeni.

              • Dehogynem. Csak nem azt, amit közvélekedés (írott-) “jog”-nak tart. Alkalmazza a saját törvényeit, melyek alapján ítéleteket hoz, és végre is hajtja. Pillarezdülés nélkül átgázolva bármin, amit a naiv közember igazságnak tart. Vagy hisz.

        • Kinek telik elméletieskedésre, minden aspektus megvizsgálására, árnyalásra, racionális kívülállásra.
          Kinek csak a trauma, a szégyen marad, és még előbbiek áljózan okoskodása ellenében is védheti a hitelét.
          Gáz.

          • Ahol a tények vannak, ott érzem magam jól. Ha kívül – akkor kívül. Azokkal sem egyszerű szembenézni. Félre ne értsetek: személyes beszámoló hiteléhez itt, ezen a blogon nem fér kétség. Azért látatlanban tűzbe teszem a kezem. De csak itt.

            • Vajon ez a nagy igazságérzet, a részletek pontos ismeretének igénye, a “nehogy véletlenül lejárassuk igazságtalanul” igénye hol volt, amikor Tasnádi Pétert börtönözték be, Kókának vagy Demszkynek vagy Lázárnak voltak a szabálysértési ügyei, vagy (hagyjuk a politikusokat) tényfeltárás címén le nem szálltak Pécsi Ildikóról vagy Zalatnayról, vagy pletykákkal akarták kicsinálni Demcsák Zsuzsát? Vagy bűncselekmények gyanúsítottjait kezelték még az ítélet előtt tuti elkövetőként puszta sajtó rövidhírek alapján? Mindig érvényesült az “úgy kell neki, úgy járt”. Most meg “én ismerem, jó ember”, “az én barátaim ilyet nem tesznek”. Vajon az igazságérzet miért most kapcsol be? Csak annál, aki szimpatikus? Vagy épp azokban, akik a hátsó ülésen történteket a lelkük mélyén nem tartják nagy bűnnek, és maguk is így-úgy előszeretettel nyomasztottak fiatal nőket? Nekem feltűnő, ahogy most sokan az igazság ellen és _az igazság kiderülése ellen_ prüszkölnek, így-úgy magyarázzák, árnyalni akarják, “nézzük meg a másik oldalt” címen maszatolnak. Dehogyis az igazságra kíváncsiak ők!

              Sárosdi Lilla korrumpálhatatlan, talpig becsületes. Az igazságot ki kell mondani. Martont nem büntetőjogi, hanem erkölcsi ítélet sújtja. Nem, ebből nem fog felállni.

              • Ez a nagy igazságérzet ugyanott volt, ahol most is van, legföljebb nem itt nyilvánult meg. A kérdésekre meg nyilván az újságíróknak kellene válaszolniuk, miután tájékozódtak az “igazságérzet” fogalom felől az értelmező kéziszótárban.

                • De most komolyan, most mindenkivel baj van ennek az ügynek a kapcsán?
                  A nőkkel, a leleplezőkkel, a félreérthető viselkedéssel, az újságírókkal, a facebookkal, az egyszeri, nem elég meggondoltan ítélő emberrel?
                  Csak az elkövetővel nincs?
                  De persze természetesen, hát már hogyne, te is és az összes maszatoló elítéled az erőszak minden formáját. Kötelező lábjehgyzet.

  7. én ezt kaptam
    “lehetsz bármilyen tudatos, aktív alakítója az életednek, a társas kapcsolatok kölcsönösek. nem csak te kezdeményezhetsz bámilyen kapcsolatot, hanem más is kezdeményezhet veled.”
    akkor is rád erőltetem a véleményem!
    akkor is rád erőltethetik a férfiak magukat!
    mindez a SL–ML poszt alatt

    • “nem csak te kezdeményezhetsz bámilyen kapcsolatot, hanem más is kezdeményezhet veled” – naná, ha ez lenne a kérdés, kutya nem bosszantaná fel magát. Békeidőben viszont ebben benne van az is, hogy aki kezdeményez, az lehet, hogy koppan, mert én meg nem ugyanazt akarom, mint ő. Ha neki ez a lehetőség nincs benne, mert ha koppan is, csak erőszakoskodik, zsarol, hatalmaskodik, kavar, akkor az nem már nem “kapcsolat”, hanem bántás. Nagyjából olyan szexis, mintha hátbarúgnád bakanccsal a másikat. Meg annyira kölcsönös is.
      Kicsit hasonló jellegű maszatolás az idézet, mint mikor Aczél előadta a Kiss Lászlóék áldozatáról, hogy “szeretett kefélni”. Hádde bácsi, a nemi erőszak meg a “kefe” (hű de hülye szó, na mindegy) nagyjából úgy arányul egymáshoz, mint a capoeira meg a sötét parkolóban három kétajtós szekrény általi agyonveretés.

      • Azt hiszi a kommentelő, hogy minden közeledést kikérünk magunknak. Mi, az elérhetetlen nők, a fapinák azt vitatjuk el tőlük, hogy nőkre szexuális céllal ránézhessenek, megszólítsák őket! És igenis joga van “közeledni”. (De csak amióta megnézte a képeimet, mert előtte az ment, hogy hozzám a kutya se közeledik, meg is érdemlem, ha ilyen agresszív és prűd vagyok. :DDDD )

        A válasz egyszetrű: nem fogsz te velem semmi olyat csinálni, ami nekem nem esik jól. Jelezni fogom, és miután jeleztem, onnan már de facto zaklatás, de előtte is ciki bepróbálkozni. Tegnap a tor-szerű borozáson egy sereg 70 körüli férfi markolászott merő szeretetből, nagyon gáz volt. Hiába magyarázzuk, hogy nem vagyok prűd attól, hogy nem fogdoshat akárki. Hogy minössze el szeretnénk dönteni, kinek engedjük, hogy megérintsen, bele a személyes terünkbe, az intim történeteinkbe. Nem értik, mert nekik joguk van, ők markolászni, poénkodni akarnak, nekik kell a nő.

        Egyik fiúbarátom sem ilyen, békén hagynak. Persze hogy van udvarlás, zsongás, és az jó, mert kölcsönös. Olyankor a férfi nem csak vonzó, hanem mi is azt akarjuk tőle: zsongani, közelséget, szexet. (Mondjuk sokan úgy képzelik, hogy vidáman és következmény nélkül végigfogdossák meg poénkodják az összes kolléganőt, pedig én pl. nem szeretem mások előtt, látványosan, a társasági élet részeként, és szerintem igazságosabb és élhetőbb, meg még ízlésesebb is lenne a világ, ha nem szőné át ez a kellemtlen tolakodás a mindennapokat. Ha nagy társaságban aszexuálisak lennének a népek, és a szexuális dolgokat kettesben intézné mindenki, randin, elvonulva.)

        De ezt meg kikérik maguknak emberi jogi alapon, hogy csak a vonzókkal. Akkor a nem olyan vonzó férfi miért nem csinálhatja, ő nem számít, neki nem jut, hát hol itt az egyenlőség? (mém, amely szerint lúzer dög irigy a sármos pasira)

        Ők mondjuk természetesnek tartják a 80-99 százalékos visszautasítottságot (már aki nem akar bosszút állni érte), ugye nagy tóban sokat kell halászni, valami majd csak összejön.

        És ez mélységes frusztráltságból fakad. Előszeretettel kezelik szinonimaként a közeledést, az udvarlást meg azt, amit mi molesztálásnak nevezünk. Nekik mindegy, csak tolják. Minket meg nem kérdeznek, jelzésekre nem figyelnek. Neki joga van, ez így szokás. Hovatovább bármire rámondjuk itten igazságtalanul, hogy nem akarjuk??? Úgy van. Ha akarom, akkor benne leszek, és aztr tudni fogod.
        De persze a visszautasítástól csak én leszek a gonosz. Vagy a prűd, az örömtagadó. A kegyetlen. Komoly bűntufdatot tudnak kelteni.

        Valójában: nincs jogom visszautasítani.

        Mert az hatalom szerintük. Nem az, hanem váslságkezelés.

        “Zaklatás az, amit az elszenvedő illető annak érez. Ettől még nem gondolom, hogy feltétlen büntetni kellene, ha valaki utána fütyül a másiknak az utcán. Olvastam olyan Facebook kommentet, hogy akkor most már rá se szabad nézni a másikra, így férfiként hogyan kezdeményezzen, hogyan fejezze ki, hogy közeledni szeretne valaki felé.

        – Nincs igaza szegénynek?

        – Kezdjük azzal, hogy nem kellene, hogy kifejezetten a férfiak feladata legyen a kezdeményezés, azaz kimutatni azt, hogy közeledni szeretnének valaki felé. Ideális esetben ez kiegyenlített, a szimpátiáját a nő is ugyanúgy kifejezheti, és akkor máris más helyzetből indulunk. A hollywoodi példa egyébként itt is visszaköszön: a filmek régóta formálták, és formálják mind a mai napig azt a képet, hogyan kell kinéznie az udvarlásnak, egy randinak, egy romantikus kapcsolatnak. A romantikus kultúránkba beleivódott az a káros forgatókönyv, hogy a férfinak kell a nőt „üldözni”, és az a jó, ha a nő kezdetben nem adja be a derekát, mert akkor lehet folytatni a „hódítást”. Ez megerősíti a nemek között fennálló társadalmi egyenlőtlenséget, de ez is csak az egyik tényező a sok közül. Több fronton kell egyszerre harcolni ahhoz, hogy változást érjünk el.”

        “szegénynek”

        http://nepszava.hu/cikk/1143795-nem-divatbol-bujnak-elo-a-zaklatas-aldozatai

  8. Egy korábbi posztomban idéztem már Papp Réka Kingát, sosem volt aktuálisabb:
    “Amikor valaki előáll a bántalmazása történetével (és a BojárIvánAndrás ügyben vannak látleletek az asszonyról is, aki meg volt verve) a tagadásunkkal és a kétségbe vonásunkkal újra traumatizáljuk azokat az embereket, akik éppen segítséget kérnek, és arra nagyon nagy szükségük is van. Az ártatlanság vélelmét a feltételezett bántalmazónak szánjuk, és megtagadjuk azt az áldozatoktól.
    Amikor az ember nem tudja, mit gondoljon; amikor nem fér a fejébe, annyira felfoghatatlan, hogy egy tiszteletreméltó ember szexuálisan zaklatta a gyerekét, megverte az élettársát (ahogyan Woody Allenről se akartuk elhinni, mert hiszen ő olyan cuki meg hát miért is tenne ilyet, nincs ő erre rászorulva), vagy hogy megvert, megerőszakolt, munkahelyen zaklatott vagy bántalmazott valakit, akkor tessék venni egy nagy levegőt és nem elmondani azokat a reflexszerű mondatokat, hogy “te amúgy hajlamos vagy túldramatizálni a dolgokat, nem?” meg hogy “de hiszen te mentél fel hozzá”…”
    https://csakazolvassa.hu/2014/08/15/miert-hallgatott-mindenki/

  9. Legújabb gyöngyszem (számomra), Oroszlán Szonja. Ő még az emancipációt is előveszi. Mert nyilván száz-kétszáz éve nem zaklattak nőket, nem éltek vissza férfiak a hatalmukkal.
    Ettől az André Libiktől az életkedvem is elmegy. Ilyen vélemény még van? Remélem csak 80 fölött, bár tudom, naív vagyok. Ő még a Holokausztot is idekeveri, mert hogy a hollywoodi producer zsidó, és most tönkre akarják tenni. Wáttáfáák?? Bár szerintem angolul, németül vagy franciául nem merné ezeket a szövegeket kiírni az FB-re.

    • Komolyan, az ilyen oroszlánszonják (aki ugye azért szintén híresapukapicilánya) nekem olyanok, mint a koncentrációs táborokban a kápók, értem, értem, de nem szeretem, hogy van az a pénz/szerep/státusz/darab kenyér, amiért valaki ilyeneket nyilatkozik.

      • Szocdarwinista, érzéketlen butaságot mondott Oroszlán Szonja.
        Neki sikerült, őt nem bántották, tehát ez nem lehet problémája senki másnak se. És persze csak azért nem bánthatták, mert neki tartása van és ő mekkora jellem – akit tehát bántanak, az kicsi, hülye, büdös, minekmentoda. Hogyne, persze, eccrünagyonazegész:/

    • Van ott (Libiknél) poénkodás szűk thai puncikról és Margit hídi szopatásról is.
      Rettentő ízléses jelen helyzetben, 80 fölötti férfitól, és mindez a felnőttség, szabadság nevében.
      Van most ez a sok “én ezt nem tudtam”.
      Nők, akik megdöbbennek ezeken.
      Férfiak, akik nem ilyenek: tényleg ennyi rohadék molesztáló van? Nem tudták.
      Én tudtam, sejtettem, nem vagyok meglepve.
      Három bátyám van ugyanis.
      És én nem utáltam meg az egészet, még tudok örülni, vágyni. Hányakat traumatizáltak, nyomorítottak meg egy életre?
      És akkor sajnáltatják magukat, meg meg kell tanulni feldolgozni.

  10. A szexuális visszaélés, főleg cselekvőképtelen kiskorúval szemben, vagy egyeltalán bárkivel szemben hatalmas szemétség. Kivéve ha MJ vagy. Akkor lehet oldalakon keresztül mentegetni, belekötni – képeket beillesztve – hogy a kiskorú nem rajzolta le elég hitelesen az elkövető péniszét. (Bevallom nem tudom mire gondolt akkor a blogger…tán nem volt elég eres? szőrös?). Akkor bejátszik nehéz gyerekkor, a művészlélek érzékenysége stb. Abban az esetben, ha egy tengerentúli trendet meglovagoló hypehullám kissé lábszagúan, kissé provinciálisan felüti nálunk a fejét, az egyből okés. Nekünk nem jutott milliáros producer, nagy kártérítések, csak kis Vígszinházi pályákat igazgató kis balkáni színházas viharok a fajanszban. Holnap senki nem fog emlékezni rá, megjelenik az újabb #, keresnek egy másik bohócot. Ha valóban elkövette, akkor Marton jogosan kerül a pöcegödörbe, ha meg nem legalább akkor is tudjuk, hogy egy bizonyos színésznő nem azzal a bizonyos rendezővel jött össze. Hanem egy másikkal…

    • Aljas és sunyi vagy. Hiába szögezed le a szolidaritást, messziről ordít, hogy leszarod az áldozatokat vagy az igazságot, csak a bloggert fingatnád nagy sértetten. És ezért képes vagy 2013-as, teljesen másról szóló posztot iderángatni.
      Nem kötöttem bele, hanem vbemutattam egy csomó adalékot, és nem foglaltam állást. Egy teljes körű pályaképet rajzoltam föl.
      Az is érdekes, ahogy sokan elkezdik részletezni a “zaftos” részeket elvi, morális témák kapcsán. A fb-on éretlen lelkek a felizgulást, faroklógást, te most itt, hogy eres, szőrös-e.
      Éspedig te azért fingatnál engem, mert a te nem túl produktív életedet nem igazolja vissza, amiket én írok, és ezért neheztelsz.
      Évek óta ezt csinálod. Szánalmas vagy, és ráadásul nagyon gyengék az érveid, a mondataid (hullám, ami lovagol???).
      Bármily dörgedelmesen próbálsz ítélkezni, láthattad a sok éve hűségesen olvasott blogomon, hogy szó nincs hájpról, én 2012-ben is kiírtam ezeket, minden történetemet.
      Ne mentegesd te se őket.
      Sok kis fruszztrált, szégyenkező, szexhez se így, se úgy nem jutó féllelkűt zavar ez a “nagy nyíltság”.
      Most jövök a torról. Érdekes beszélgetésem volt, nem is egy. Mindig érdemes elgondolkodni azon, ki és miért próbál inteni, hogy inkább hallgassunk valamiről, ami lényegi, nyilvánvaló, és amit fel kéne számolni.

    • Ami a rendezőket és a színésznőt illeti, kösz a felvetést, mert erre az ostobaságra is fontos rávilágítani. sokan gondolják azt, hogy rendező = rendező, szex = szex, mit sír a csaj, meztelenkedik amúgy is a színpadon, nem kell őt molesztálni. Az egész mögött az az elképzelés van, hogy nem ő dönt, őt besorolják valahova, és aztán akkor viselkedjen úgy. Vagy üljön nyakig gombolt blúzban a horgolóegyletben, vagy ne sírjon, ha megbasszák. Ez pedig elvitatása a döntési szabadságnak. Nem te döntesz, nem a véleményed számít. Majd Sársodi Lilla eldönti, meg is tette, hogy kivel mit akar, akár a színpadon, akár a magánéletében. Nem, nem akart megalázó, gangbang hangulatú szopatást apja korú embertől menet közben, előzmény nélkül a hátsó ülésen, jé! És ha megtette volna, az se lett volna se összejövés, se házasság (pláne), teljesen zavaros a felvetésed az összejövésről. Schilling és SL kapcsolata mélyen egyenlő, a harmincas éveikben jöttek össze. Miért nem lehet megérteni, hogy van, ami megalázó, van, ami nem jó, és arra a nő nemet mond? Annyira sírnivalóan ostoba ez a fajta megmondás. Nem összejövésről van szó, hanem egyoldalú, nem kívánt, hatalmaskodó használatról, amit ML egy csomó nővel eljátszott.
      Itt, legalább itt ne maszatoljuk a világos tényeket. Azt, hogy ki elítélendő és miért trauma az ilyesmi a nőnek.

  11. Mi ennek az evolúciónak nagyon csúnyán az első szintjén nőttünk fel, és irigyeltük azokat, akikre rámosolyogtak a nagyemberek. Ez az irigység mindenképpen benne van most az elítélő kommentekben szerintem.
    Ezek az előkerülő történetek azt mutatják meg nekünk, békáknak, hogy mégsem volt olyan nagyon jó azoknak sem, akik menők voltak és csinosak és szépek, és okosak, tehetségesek, és ezért jutalmul befogadta őket a nagy emberek, a művészek, a sportolók, a satöbbik világa. Nehéz ezt elhinni, de egyre többen mondják. Talán haladunk tényleg a normálisabb világ felé.

  12. Te (agymosógép), eltekintesz kb. 200 oldalnyi szakérői dokumentumtól, amelyet nem látttál. Olcsón, kényelmesen és gyűlöletből vagy okos.
    Nem voltam perben-haragban Bojárral, ez az ő gyengécske, szánalmas visszavágása. Mert semmi mást nem tudott mondani, a szakértők, ügyében eljárók lefizetésén kívül. Távoli, nem jelentős ismerősünk volt. Nem haragszom azokra, akik egy kósza kérdésre nem kínálnak meg teljes állással, nem szoktam bosszút állni ilyenekért. A kezemben viszont dokumentumtömeg volt és van, amelyek alapján a bűnössége egyértelmű.
    Tipikus, aljas, sunyi bántalmazómentegetést nyomsz, Agymi. Jellemző, kiket védsz és ki az, aki ellen kiötlesz minden faszságot, hogy hiteltelenítsd. Hamis tudatban élsz. Titeket zavar a tiszta, világos beszéd, és különösen zavar, ha nő mondja. Lúzer vagy, Agymi.
    Te nagy rajongó, te netes erőszakoló, ahogy lesel évek óta. Hogy nem bírsz innen lekopni…

  13. Sok művelt, értő ember.
    Ez voltaképpen lekurvázás, és ugye aki olyan, azt akkor bárki, ne rinyáljon.
    Pedig még a prostituáltak nagy része sem áll le akárkivel.
    Azt nem értik, hogy semmi köze a történteknek ahhoz, hogy amúgy Sárosdi Lilla szexuális habitusa, ízlése, szenvedélye, nemi élete milyen, és ahhoz semmi közünk. Hogy nem az a lényeg, “szemérmes”-e. Az a lényeg, hogy csak abban akar részt venni művészileg vagy magánemberileg, ami vállalható vagy vágyott. Marton kínálkozása nem volt az.
    “A Krétakör művésznőjéről olvasóink küldtek videókat, melyeket maga a Krétakör társulata osztott meg az interneten. Az előadásrészletek alapján – bár ez a szexuális zaklatási ügy súlyát nem kisebbíti és következményeit nyilván nem befolyásolja – Sárosdi nem az szemérmes nő, akinek a nyilatkozata alapján gondolnánk. A videómegosztó portálon látható jeleneteken anyaszült meztelenül szerepel, rendkívül kellemetlen pózokban, van, ahol több férfival egyszerre.”
    pesti srácok

    • Egy értő és művelt kommentelő ugyanitt:
      “…amit a hölgyike művel, nem említhető egy napon Törőcsik Marival, Básti Julival, Bánsági Ildikóval és még lehetne sorolni a remek színésznőket. Nekik kellene kivetni maguk közül a hasonló “művészeket” és “művészi alkotásokat”.”
      Nem áma közönség, dehogy.
      De végül is szép, hogy három színésznőt fel tudott sorolni

  14. “Kedves színésznőcske! Hol a bizonyíték, hogy Marton László olyat csinát amit állít? A rendező úr egy tisztességes becsületes sőt, gyönyörű férfi még ilyen éltes korában is! Szégyelje magát hogy befeketíti, lejáratja és megszégyeníti a művész urat!”
    TISZTESSÉGES, BECSÜLETES, SŐT, GYÖNYÖRŰ.

  15. Mai pofám leszakad komment: egy 60+-os férfitól, aki hírhedt a csajoknak beszólogató bóknak szánt megjegyzéseiről. Fotóalbum alatti okoskodás után a kép késztője (fiatal nő) jelzi, hogy az adott kép alatt kellen folytatni a beszélgetést, ott relevánsabb, meg amúgy kicsit zavaró ez a hosszú thread.
    “(becenév) kedves ! Te tetted fel az ominózus fényképet és elindítottál tudatlanul egy lavinát.Ez olyan mind az a bizonyos művésznő aki húszéves történetekkel jött elő aztán meg minap itt láttam a facebookon pőre meztelenül egy színpadon isten tudja milyen darabot játszani.De megfogadom kérésedet és felteszek én is egynéhány képet arról az objektumról.Azt lesz ami lesz.”
    Tudattalanul, indítottál! … és ő a hibás, aki először szólt hozzá a saját képéhez. Nyilvánvaló ugye a párhuzam a zaklatásos üggyel, ugyanaz a súlycsoport, s nyilvánvaló hogy ki tehet a hülye megmondóemberek stílusáról. (Facebookon látta “az isten tudja milyen darabot”, hát ő már csak tudja) De majd ő igazságot tesz, majd az ő képeivel. És megsértődik.
    Csak érintőlegesen kapcsolódik a Marton-ügyhöz, de annyira jellemző egyes emberekre ez a stílus, és annyira nincs értelme velük vitatkozni, (pedig szeretnék) hogy muszáj valahova leírnom.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s