szextanácsok magazinszerte

Bolyongunk nagy elveszetten a szégyeneinkkel. Mások vajon mind boldogok, jól működik a kapcsolatuk és benne a szexualitásuk? A többségi ítélettől, a tabuktól megnyomorítva keressük a válaszokat, remélve, hogy végre nem minket hibáztatnak, nem ugyanazt szajkózzák.

Milyen jó, hogy a magazinok foglalkoznak ezzel a témával. Letapogatják a tipikus tanácstalan nő tipikus problémáját: nem működik a szex.

Habár, ez mintha nem is annyira a nők problémája lenne, hanem a férj panasza, vádja, elvárása,  ahogy az ide befutó keresőkifejezések is tanúsítják:

nem akar szexelni az asszony

nem kíván a feleségem

hogyan vegyem rá a barátnőmet, hogy több szex legyen

A tanácsot a nem-is-ő-problémájukra, a nem-is-biztos-hogy-problémára a nők fogják megkapni. Nők, akik talán már nem is bírják elviselni az érintést, a kedvességnek induló mindig ugyanazt akarást. Akik ellennének nélküle. Akiknek teher a partner libidója.

Libidó, vágy, akarás, amelyben nincsen szeretet.

Vagy: szeretet, amelyben nincsen valódi figyelem, kölcsönösség és szexuális kulturáltság.

Rémisztő rájönni, hogy ő olyan jót akar, és próbálkozik, és azt mondja, szeret – és hogy tőle ez a maximum. Amit te mondasz, azt nem hallja meg.

Nincs benned vágy, és emiatt bűntudatod van. A szexet nem lehet feladatként csinálni.

A teregetés, például, az olyan, hogy csinálod gépiesen, hatékonyan, nem merengsz el, hogy hát mi örömem van nekem ebben a bordó zokniban. Annak meg kell lenni, és ahhoz nem is kell egyeztetni másvalakivel. A szex viszont interakció, egész lényünk bevonódásával jár, önkéntes, vágyból fakad, öröm az alapja és célja. Így aztán ha nem jók az élményeid, ha nem bízol a partneredben, ha kifakult már az egész, ha a férfi nem inspiráló, akkor nem fogod kötelességtudóan csinálni.

Itt vágyról és nem szükségletről beszélek. Az emberi szexualitás tanult valami, ne gyertek a természettel. Erről egyszer Dézsa írt egy feledhetetlen, érvelős kommentet:

…a biologizáló érvelésekhez, úgy általában: a természetben rengeteg olyan dolog van, ami, igen: természetes, de ettől még ezeket nem tekintjük olyasminek, ami emberi társadalmakban elfogadhatóak. elmondhatatlanul sok pont van, ahol elmozdultunk a saját fajunk „természetes” viselkedésétől, és ilyen tekintetben a szexualitás sem kivételes terület.
nem: az ember szexuális vonzódásai és vágyai _NEM_ „természetes” módon működnek – mármint: a szexuális tevékenységek nagyon nagyrészt tanult magatartásformák, és jelenleg leginkább a pornográfián keresztül tanuljuk a szexualitásunkat, és nem, az nem egy „természetes” vágy, hogy mondjuk tíz férfi megerőszakolhasson egy nőt, miközben valaki félpercenként közli, hogy nyeld le te mocskos kurva, vagy mittudomén, hasonló rendkívül „szexi” dolgok. tudjuk, hogy a pornográfia, és úgy általában: a kulturális közeg mindenféle erőszakot normalizáló közvetítője segít abban, hogy megtanuljunk élvezni és szexinek érezni olyan dolgokat, amik nem “természetesek”, szóval ezt a megközelítését az emberi szexualitásnak nagyon óvatosan kezelném, hogy “valamit érzek, akkor az biztos így természetes, és biztos, hogy a késztetéseimet ki kell élnem”.

a “szexuális düh”-vel kapcsolatban: bocsáelnézést kérek, ez nyilván nagyon 101, de a szexuális erőszak nem a szexualitás levezetése valamilyen extrém formában, hanem a hatalomról szól. a szexuális erőszak: erőszak, nem véletlen, hogy nem erőszakos szexualitásnak nevezzük.

(…)

de ami a lényeg, és szerintem a legérdekesebb ebben az egész érvelésben: a szexualitás NEM egy olyan folyamat, mint azok a belülről fakadó késztetések, amik a homeosztázissal (a szervezet belső állandóságával) függenek össze.
mondom, hogy értem. az evés, ivás, hőmérséklet szabályozása, megfelelő mennyiségű alvás: ezek a szervezet inherens (belső jellemzőiből fakadó) szükségletei. ha az ember nem elégíti ki ezeket a szükségleteket, akkor az hosszabb távon nem lesz összeegyeztethető a létfenntartásával. és ezeknek a rendszereknek van egy „kikapcs” gombja – létezik pl. telítődés, van olyan, hogy jóllakunk, van, hogy eleget aludtunk már stb. ezek a rendszerek akkor jeleznek, ha a szervezeted belső állapota elért valamilyen szintet.
a felfedező tevékenység vagy az agresszió ezzel szemben úgy működik, hogy abban a rendszerben kívülről jövő ösztönzések (környezeti eredetű ingerek) váltják ki a dolgokat. itt nincs a szervezetnek belső állapotából fakadó „kikapcs” gombja, nincs belső okok miatti telítődés.
a szexualitás pedig nagyon leegyszerűsítve ennek a kettőnek egy furcsa keveréke, mert ott ugyan kívülről jövő ingerek motiválják a folyamatot, de _van_ „kikapcs” gomb. tehát van telítődés, de nem valamiféle egyensúlyi helyzetre való törekvéssel, nem valami homeosztatikus folyamattal függ össze.
ez azért lényeges, mert azt implikálja, hogy még körülbelül, még tól-ig tartományok szintjén sincsen olyan, hogy „normális mennyiségű” szexuális tevékenység.
tudunk például arról, hogy léteznek aszexuális emberek, akik tökéletesen egészségesek. az aszexualitás NEM egy betegség.
nem tudunk viszont olyanról, hogy emberek bármiféle szöveti szinten megfigyelhető károsodást szenvedtek volna amiatt, hogy megtagadták tőlük a szexet.

amivel azt is akarom mondani, hogy ha a külső ingerek „nem megfelelőek”, akkor az ember nem kerül abba az állapotba, amiben szexuális izgalomba tud jönni. pl. hőn szeretett édesanyád temetésén, vagy egy végtelenül megalázó helyzetben nem lesz merevedésed, és nem vágysz szexre – még akkor sem, ha már jóóó rég nem szexeltél .
és ide csatornáznám be azt is, hogy egy _ szerintem_ jól működő társadalomban egyébként ebbe a “szexhez alkalmas, arra ösztökélő külső környezeti ingerek összességébe” az is beletartozna, hogy a férfiak például úgy tekintenek a saját szexualitásukra, mint aminek mindenképpen szükséges előfeltétele a kölcsönösség és a másik fél informált és lelkes beleegyezése, és nem észlelnék szexuális tevékenységre alkalmasnak azt a helyzetet, amiben a nő nem akar velük szexelni…

 

a teljes komment itt:

https://csakazolvassa.hu/2013/10/23/ok-is-szenvednek-1/#comment-50172

Az, hogy a nők a tartós kapcsolataikban elvesztik a kedvüket, nem élvezik, szabotálják a helyzeteket, eléggé jellemzőnek tűnik. A szex játszmaeszköz, nem örömforrás. Mondhatnám, rendszerszintű probléma. Kísértetiesen ugyanazt mesélik egymást nem is ismerő nők.

A magazinok pedig újra és újra bemutatják neked a Rendezett Házasság Rendszeres Szexszel normát. Szerintük ha nincs kedved, annak oka lehet

– a stressz – ne stresszelj. Meditálj, szervezd jobban a napod. Igyál zöld teát. Lazíts. Majd csak túl leszel rajta. Ha úgy nézed, tulajdonképpen van neked kedved. Nehogy már nincs kedved.

– az, hogy bajod van a testeddel – fogadd el magad, illetve popsiformáló gyakorlataink a 38-42., ötnapos diétás menü az 56. oldalon. (erre még visszatérek)

– a korábbi tapasztalataid: nem mered elengedni magad, félsz a terhességtől, bűnnek tartod gyerekkorod óta. Menj pszichológushoz, bontsd le a gátakat. Védekezz. Beszélj a partnereddel. Nem is bűn, szabadulj fel. De szigorúan a férjeddel! Nehogy itten kontrollálhatatlanná váljék a dolog.

{@Łš÷$Ūť’š Anarchista bekezdésünk következik. A magazinnak, amely a status quo deklarálója és újramegerősítője, nem érdeke, hogy a te szexualitásod rendbe jöjjön, hogy rájöjj a valódi okokra. Ha a nők éppoly erősen, szabadon, öntudatosan, erkölcsi gátlások nélkül élnék meg a szexualitást, mint ahogy a férfiak egy része (úgy értem, a normatív férfiak, azok, akikre hasonlítani akarnak a többiek), akkor itt kő kövön nem maradna. És ezt magazinszerkesztőék tudják is. A patriarchális rend alapelve, hogy a szexualitás örömteli megélése hatalom, a női szexualitás pedig gyanús és veszélyes. Ebből felszabadulni csak lázadva lehet, az pedig szankciókkal jár. Részletesebben az elférfiasodtam című posztban. És hát szó nincs orgiákról.

 

Egy biztosan kiderül a magazinból: a házasságoddal nem lehet baj. Olyan nincs, hogy a másik nem izgi. Hogy cinikus, kényelmes, elváró. Hogy megbántott, és nem gyógyul a seb. Ha volt is valami összezördülés – hát hol nincs? –, azt megbeszélitek szépen, és akkor megint nincs semmi gond.

Soha nem fog a pompás tanácsadó rovat arról beszélni, hogy téged a saját tested, a változása zavar, és joggal. Mert nem ilyen voltál, amikor még jól érezted magad, és tudod azt is, hogy nem szükségszerű ekkora szétmenés. Hogy a test jó állapota helyett van a termék: a műköröm, sminktetkó, csiricsáré bugyi, heves öltözködés.

Olyan nincs, hogy nem csak a te kis bohó parád, hogy nem tetszel neki. Zavar a tested? Ne félj, a férjednek így is tetszel. Probléma volt, nincs.

Sosem értettem, ezt miért állítják ennyire biztosan. Honnan tudják? Azért valahol csak vannak a világban azok a jóléti férjek is, félmilliárdan, akik a nagyon feszes, nagyon sudár, nagyon gömbölyded pornószereplőkre és az ellenük elkövetett, filmre rögzített nemi erőszakra gerjednek.

Továbbá. Miért ne lehetne a nőknek saját szépségeszménye? Egy olyan test, amelyet szívesen látnak a tükörben, és amelyet felszabadultan élnek meg?

A Magazin mindig csak a te tested ügyében vigasztal meg, mint ami megfelelőnek találtatik, alkalmas a szexre, ha meg mégsem, akkor legyen félhomály. Azt nem nagyon feszegeti, hogy neked tetszik-e a partnered teste, te elég ápoltnak, szépnek tartod-e őt.

Nem fogod a magazinban olvasni, hogy mit csinálj, ha a férjed ápolatlan, cigiszagú, vagy ha a pórusaiból alkohol gőzölög. És mintha ők sem nagyon problémáznának ezen.

Olyan nincs, hogy a férjed egy közönyös, infantilis, elváró, játszmázó, a szexet is hatalmi eszköznek használó ejakulációcsikaró.

Vagy olyan, aki nagy ritkán és csak a szex által fejez ki szeretetet, és ezzel manipulál.

Olyan nincs, hogy te már ott tartasz, hogy nem csak a szexhez, hanem semmihez nincs kedved. A szoftver fut még, kötelességteljesítesz: munkahely, gyerek, meg a kaotikus háztartásod, és ezen kívül csak bebújnál a takaró alá, egyedül, és ne szóljon hozzád senki.

A Magazin nem fog kitérni arra, hogy az egész társadalom a szexuális nyomor–zavar mélységes bugyraiban bolyong. Hogy a te elégedetlen partnered nem technikás, nincs érzéke a dologhoz, és nem személy szerint vágyik rád, csak legyen valami nő, akivel lehet. Hogy az aktus az ő kielégülése, feszültséglevezetése. És te nem mered vele megosztani, de már magadnak se vallod be, mi esne jól, már eszedbe se jut ez a egész, elhalt benned. Érzéstelenített testrész lett a szexusod.

Okádék közhelyek ezek a tippek, egy álrendezett álélet absztrakciói a fotók is: új póz, vadító fehérnemű, masszázs, kényeztető illatok, wellnesshétvége. Hívd randizni a férjed! Ráhangolódás, előjáték.

Előjáték! Ezen külön beszarok. Előjáték, mert a nőknek az is kell. Előjáték, a spanyolviasz. Kedves szexuális analfabéták. Azért beszéltek előjátékról, mert azt gondoljátok, a szex a behelyezés pillanatától számítódik, a vége pedig a ti kielégülésetek. Nem is kéne vacakolni vele, csak hát ott van az a nő, és a nőknek ugye ez kell. A szexnek ez az értelmezése a nőt instrumentumként kezeli. Rendkívül csökött és önző forma. Az, amire te rászoktattad magad életed magányos és páros szexuális élményeiben, és amiről azt gondolod, hogy az a szex, neki még izgalmat se jelent, kielégülést meg végképp nem. Akármennyire szeret, ezt a fajtát nem fogja igazán élvezni, meg fogja unni. Nincs külön előjáték. Csak szex van. Aki berakja egy fel nem izgult női szervbe, avagy akinek úgy kell erővel figyelmeztetnie magát, hogy “ja, előjáték, hoppá”, az nem érti a szex lényegét. A kommunikációt, a kölcsönösséget, a szeretetkifejezést, az évődés jóleső feszültségét. Vele nem fogják szenvedélyesen akarni a szexet.

Nemigen fog a lapszám arról beszélni, hogy hormonálisan nincsenek rendben a nők: ösztrogéntúlsúly, fogamzásgátló tabletta, tesztoszterontúlsúly pajzsmirigy-alulműködéssel, de ha mégis, akkor az az eü rovatban lesz, és valami szemüveges dokihoz meg a patikába küld megoldásért, az hétszentség.

Soha nem fog a magazin kitrni arra, hogy kettőtök között már rég nincs semmilyen jóleső feszültség, tetszés, életkedv. Nem is néztek egymásra, nemhogy mosolyogva, sehogy. Legfeljebb hátulról nézel rá, lopva, hogy milyen idegesítő, ahogy a hűtőhöz lép. A férjed is unja az egészet, rosszkedvű, beszürkült, néma. Te kopottnak érzed magad, semmihez nincs kedved, páros depresszió és utolsó tartalékokból való kötelességteljesítés a házasságotok, meg persze látszattoldozás. Ebből pedig semmi jó nem lesz.

Főleg ha nyom is a szexszel. Főleg ha megcsalt, vagy bezzegel más nőkkel.

Nem szól a magazin arról sem, hogy a férjed ellened ügyeskedi ki magának a jó kis életet, és szeretetről, figyelemről, megbecsülésről, a “de jó, hogy vagy nekem”-ről rég szó nincs, úgy vár el és kap mindent, hogy eközben még ő morog. Csak néha tesz engedményt, amikor veszélyben van ez a pozíciója.

Nem szól a magazin arról, hogy nem csak Azok A Valahol Messze Élő Bántalmazott Nők szenvednek a házasságukban, hanem az apró hétköznapi basztatások, játszmák, a megúszások, áttolások, hibáztatások, a manipulatív hallgatás és rosszkedv elszenvedői is.

Te pontosan érzed, hogy nem szeret, hogy a minimumot teszi bele, hogy az előnyeit maximalizálná, és hogy rég nem bízol benne, de utálod már magadat is, alkalmatlannak és jelentéktelennek érzed magad.

Ezért nincs szex. Élet sincs. És egy ilyen kapcsolatban a legkisebb probléma az,  hogy nincs szex.

Lám, nem tudok én se csak a szexről írni, mert szex nincs külön. És ők se. Egyet lapozol, és ott a masszív bűntudatkeltés, de ilyen csinos-mosolygós, kirúzsozott pszichológustól ám, hogy sajnos, manapság lecserélik felgyorsult fogyasztói világunkban a párjukat is, mint valami használt autót! A hűség devalválódott, bezzeg a nagyszüleink, akik egy életen át kitartottak egymás mellett…! Ma divat a válás, és egyszerűbb eldobni, mint megjavítani. Érezd csak magad a társadalom korróziójának, ha ilyeneken tűnődsz. (Ez lesz majd a mantrák következő részében külön is.)

Ezek a bolyongó emberek soha a szex igazi édességét nem élik meg többé. Ti, leányok, ne tegyétek. Ha jó házasságot akarsz, akkor ne maradj benne mégis, hanem ne rontsd el, eleve. Vigyázz rá, ne barmold, és ne add fel magad, hogy aztán visszaköveteld. Ne bántsd a társadat. Ne menj bele abba, hogy bántanak, a rovásodra élnek, lásd ezt tisztán, és lépj. Ezt úgy értem, hogy nagyon világosan húzz határt, és ha az nem elég, akkor ne maradj benne ilyen kapcsolatban.

És amikor ciki van, akkor legalább ne áruld el a másikat, úgy, hogy ha volna egy hangfelvétel, akkor elsüllyednél később szégyenedben.

Amiben ekkora távolság, idegenség, neheztelés fér meg, amiben ennyire ellustultatok és elidegenedtetek, és ilyen gesztusokat és némaságokat engedtetek meg magatoknak, az nem szeretetkapcsolat, és nem hozható helyre. Az a kétségtelen tény, hogy az ember a legmélyebb kapcsolataiban engedi meg magának a legnagyobb szemétségeket, például az anyjával vagy a házastársával, nem jelenti azt, hogy a szeretethez hozzátartozik a bántás. Ezt onnan is tudhatod, hogy amit tőlük ugyanígy kapsz, az tud fájni a legjobban. A bizalomgyilkosságok, a leszarás, az árulás.

De az igazi vágyölő háziasszonyképző hibáztatót a végére hagytam. Az van a magazinban, hogy az orgazmushiányodnak oka, hogy kupi van a hálószobában. Hát nem tudsz a rendetlenségben ellazulni, te kis buta! A hálószoba szentély! Rakjál gyorsan rendet, csinálj hangulatot, szép ágytakaró, mécses, ízléses bordűr, és ne nyikorogjon az ágy. Nem ám a szennyes ruhák a padlón! Teszel-veszel, aztán befekszel a lakberendezési magazinba, mindjárt lesz orgazmusod.

A másik csodálatos pont, ugyanebből a kis tanácsadóból: ha zavarnak a gyerekek, szervezz nekik felügyeletet, passzold le őket, vagy hangosítsd fel a tévét. Komolyan mondom, Szomjas György filmjeiben volt ez, hogy üvöltött a fogkrémreklám meg a híradó, és úgy reszeltek.

Szex, humán, teljes élmény, emberszerű szex akkor lesz, ha kívánnak.

Szex akkor lesz, ha a partnered is kívánatosnak érzi magát.

Szex akkor lesz, ha nem sajnáljátok rá az időt, az erőfeszítést, és ha a kísérletezéshez szükséges, sérülékeny nyitottságot sem féltek megélni.

Ha a passzív, kanapáról félig lecsúszó telefonnyomkodás, a túlórázás, a szemünk fénye, a gyermek körüli pengeszájú aggodalmaskodás, meg az örökös szervezése valami álcsaládi álügynek nem szorítja ki a szexet az életidőtökből és a tudatotokból.

Ha nem kicsinyled le a társadat, és nem csak a testét, hanem autóvezetéskor se.

Ha nem csináltál hatalmi bunkert a férjségedből.

Szex akkor lesz, ha a partneredben működnek a vágyak. Ha előzetes élményei veled és a korábbi partnereivel jók.

Lehet, hogy ezek nélkül is lesz aktus, ki lehet ügyeskedni, csikarni, természetesen, de azt ne nevezzük szexnek.

Olvass még a szexről, Lobsternél:

Nincs olyan, hogy szexmegvonás

itt:

nőnek maradni

amiért a nő nem… (1.)

amiért a nő nem… (2.)

és amiért a férfi nem, mert sokszor ő sem

nincs szex

nem elég jó a szex 1.

nem elég jó a szex 2.

ők is szenvednek 1.

ők is szenvednek 2.

ők is szenvednek 3.

amitől nekünk igazán jó

mitől jó a szex? (jelszavas poszt)

 

23 thoughts on “szextanácsok magazinszerte

  1. Ne hagyjuk ki azt sem, hogy egy nő legyen mindig nő (=szexuálisan vonzó és szexre kész): huszonéveskorától a végsőkig, terhesség, szoptatás alatt, szülés után mihamar (sőt, a szülést is lehet orgazmussal végig vinni), mikor már 1,5 hónapja nő a gyerek foga és/vagy beteg min. 1 gyerek – akkor is.
    Persze értse meg, ha a férj a sok túlóra (PC) miatt hetekig még csak szemmel sem, mert a családért dolgozik. És ne is nyomassza a szexuális vágyával, rendes asszonynak, mégis csak a 21. század, van olyana, de lehetőleg akkor és annyiszor, amennyit ildomos (=épp a férje libidójának megfelelően).

    Én azon tudok háborogni, mikor nők jönnek az “intimitással”. Hogy ugyan orgazmus ritkábban van, mint vasárnap (rosszabb esetben karácsony), de az intimitás töretlen a házasságban, meg jó csak úgy, a hozzábújás örömméért. (Fene tudja, ha ilyet akarok, akkor a bugyim szépen fennmarad és átölelem a férjem, meg a lábához teszem az enyém.)
    És ha gyerekek vannak, akkor “csak” a szexuális elhanyagoltság miatt (=ami persze csak tünete a szeretetlen kapcsolatnak) nem válunk, mert “amúgy” jóember.

    De hogy mást is írjak: olyan nincs, hogy valakik 20 év után is jól vannak. És még szex is van. Pláne, hiszi a piszi, hogy még jó is. Tuti vetítenek, hát 5/7 év után már csak szeretet van és egymás mellett élés.

  2. Engem az is erdekelne mar egyszer, hogy miert nincs arrol szo sehol, ha mondjuk a no szeretne tobbszor. Vajon erdemes-e egy kenyelmes es jol mukodo hazassagot kockaztatni egy kis extra elmenyert.

    Azt is erdekesnek tartom, hogy a szuleink is mennyi hulyeseget tudnak mondani. Kedvencem tanacsom anyukamtol, aki szerint ha egy nonek minden harmadik alkalommal jo a szex, az mar jo. Nem lehet mindig jo nekunk, olyannincs. Baromsag. Ki akar orgazmus nelkul szexelni?!

    • A kérdésedre reagálva: én szeretek orgazmus nélkül is szexelni. Vagy inkább úgy fogalmazok: nem mindig az orgazmus a cél(om). Az igazán jó együttlétekben az orgazmus olyan, mint egy “melléktermék”.
      De persze (legalábbis számomra) nagyon sokféle tud lenni a szex és a szeretkezés.

  3. Szia!

    Hónapok óta olvaslak már, és sokszor mondtam, hogy na már hozzászólok, lenne is mihez (régi bejegyzésekhez nem tudom, mennyire érdemes, ugye a kommentelő is olyan, hogy a reakciónak örül 🙂 ) ám ez most arra inspirál, hogy már csak nem passzívkodok itt, inkább beköszönök véleménnyel együtt.

    Sokáig hittem, hogy velem van a baj, amiért nem voltam és nem vagyok hajlandó elfogadni azt a szexuális kultúrá(latlanságo)t amivel a makro és a mikro szintjein csak a problémák vannak. Ezt a felépített elvárást, miszerint igenis szexmegszállottnak kell lennünk (mindkét nemnek), és minden a szexért van, és bla-bla. Nem voltam hajlandó elfogadni azoknak a férfiaknak a szánalmas igyekezetét, amikor ostromoltak, és annyira nyilvánvaló volt, hogy mire megy ki a játék, el is veszi az izgalmát az egésznek, amikor ott kéjsóvárog a tekintetükben az a “jólvanmár látod milyen kedves vagyok veled, na de térjünk már a lényegre, legyen már szex, mikordugunkmár mikor mikor mikor dugunk mikor ,mááár” valami.

    Egy párkapcsolat ember-ember alapon kell hogy álljon, és amíg egy férfi nem képes bennem meglátni, hogy ember vagyok, és nem “csak” nő, addig nem lesz abból érdemi kapcsolat, hanem csak hosszútávon nyomasztás. Attól (is) jó egy párkapcsolat, amikor a férfi nem állandóan ahhoz képest határozza neg önmagát, hogy mennyire tudja a fentieket versenyszerűen űzni, teljesíteni, mert attól érzi magát férfinak, hogy szexközpontú a világképe…milyen unalmas, állandóan csak harcolni, hatalmaskodni, teljesíteni. Erről még oldalakat lehetne írni persze és ez csak egy vetület a sok közül.

    Még valami, hogy az egyik kedvenc Arany-mű egy sorát is megtaláltam, azt is köszönöm, nagyon jó felidézni, el is mondtam itten a gép előtt, zseniális vers, és témábavágó itt. Egyébként Arany egy igazi reformkori gót volt ezekkel a versekkel 😀 borzongatós!

    Üdvözlettel,
    ArtiaLegis

    • Üdv a blogon, örülök neked! Mesélj magadról! Úgy érzed, nem láttak át a külsődön, a fiatalságodon?
      Neked volt valakivel eszeveszetten jó, akit te kívántál hevesen?
      Azért érdelkes dolgok derültek ki rólam nemrég, a múltkor írtam arról is, jelszavas posztban.
      A törzskommentelői közösségre büszke vagyok, egy élmény velük beszélgetni.
      Melyik Arany-sor az?

      • Haha, még ma se látnak át rajta, pedig már nemsokára 30 leszek.
        Hogy a kérdésedre válaszoljak, dehogynem 🙂 viszont ezek mind hosszú kapcsolatok voltak, és amellett, hogy külsőre nagyon is ízlésem szerint való férfiak voltak, a belsejük (vagy sajnos, vélt belsejük) is meghatározó volt.
        Érzékeny téma nálam ez most, mert bántalmazásból szabadultam.
        Majd idővel, kommentekben, majd még úgyis mesélek, magamról is, arról is – alapból ennek kapcsán találtam az oldaladra.
        A törzskommentelők a blogodon legalább akkora értéket képviselnek, mint az írások és a gondolatiság, tehát joggal lehetsz büszke rájuk, közösségteremtés zajlik itten.
        Melyik Arany-sor? A Tengeri-hántás híres sora.

  4. “És te nem mered vele megosztani, de már magadnak se vallod be, mi esne jól, már eszedbe se jut ez a egész, elhalt benned. Érzéstelenített testrész lett a szexusod.”

    Ez van velem. Szép lassan elhalt az is, ami volt. Az a kevés, mert sosem lobogott bennem a libidó, a vágy. Világ életemben teszthalott voltam ezen a téren.
    Nehéz időket élek, élünk. Jártam terápiára, ahol a végére jártam a szexualitásomnak. Azt hittem, aszexuális vagyok. Néha most is úgy gondolom. Örültem, amikor feltártuk, miért viszonyulok a szexualitáshoz zárkózottan, miért nem vágyakozom mások után.
    Azt hittem, hogy ezzel a kapcsolatunkban is rendeződik minden. Ugyan lehullt a lepel az én miértjeimről, de ezzel nincs vége a történetnek.
    Párom kíván engem. Én őt nem. Senkit sem. Az élet más területén rendben vagyunk. A szakítás fel sem merült komoly alternatívaként, pedig a gazdasági függetlenség is adott. Ebben holtpontra jutottunk. Én keserű vagyok, ő meg szomorú. Megfordult a fejünkben, hogy terapeutához fordulunk közösen. Néha jó ötletnek tartom, néha nem. Elegem van abból, hogy nekem ezzel foglalkoznom kell, mikor jól elvagyok nélküle.
    Máskor meg irigyen bámulom a párokat, hogy őnekik, felteszem, működik az erotika, nem küzdenek olyan ürességgel és belső bénasággal, mint én. És ilyenkor kong bennem a mégsem vagyok rendben magamhoz képest visszhangja, meg hogy ámítottam magam a rendbenlevőségemmel. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak az ember kéne belőlem és nem a nő.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s