A strand, az emberi csúfság e tobozódó seregszemléje, köztük akkor és úgy, lerontva persze én is, strandlátogatóvá züllött szépségem, jaj! Ez a ciki benne, ez a lerontás.
Strandröplabda, vegyes csapat, három lány, három fiú. Fiúcsapat érkezik, tetovált, ifjú és formás példányok: beállhatunk? Még egy kicsit játszunk! (= Nem.) Válasz: jó, akkor A LÁNYOK EGY KICSIT MÉG, ÉS AZTÁN (értsd: a fiúk maradhatnak). Szívlapát, nekifutásból.
Lángossal egyensúlyozó, valódi pókhasú atyafi. Partnere fiatalabb. Van valami véleményük. Valami nem tetszik nekik.
Nyurga fiú, éles hangon kötekszik a kistestvérrel, hová ne üljön és mit ne oda tegyen, akkor hova viszont nincs. A fiam sajnos altípus.
Büszke apa egy gyerekkel, tanítgat, mutogat, aktívkodik a kisvízben. Hosszú és vékony láb, vaskos felsőtest, magasra felhúzott fekete fürdőgatya. Már mi is tudjuk, hogy kell dobni a frizbit, a tízhónapos célszemély még mindig nem. Röpködnek a nevek: Keve, Maxim, Márió. Ha fiú a gyerek, apa lelkes, ha lány, inkább szoftverszerű a működés, hát ha ő lett, ő lett, az is ember. Ne nyávogj, anya hoz fagyit.
Lánygyerekkel inkább későharmincas, csinos. Nak mondott. Későn szült. Egy gyereket. Kétéves. Apa van, jól keres, de nincs. De a nő jó, nem ment tönkre a szüléstől, fényes a bőre, formás alulról számítva úgy combközépig, ott azért kezdődnek a gondok, has, csípő, fenék, népbetegség (így is feleakkora bármije, mint az enyém). És minden van rajta, mint a búcsúba’ (bucsuba’): először is, látványos műtött mell, aztán tetovált szemöldök, kollagénszáj, mesterségesfekete haj, csüngő cafat a köldökig az ocelot(?)mintás, kellően aprócska háromszögből álló fürdőruhafelsőről, ja, ugyanitt a két implantátum közt fémkarika, abból lóg a cafrang; aztán műköröm, tetkó a bokán, a másikon bokalánc medállal, nyaklánc kettő, medálok ott is, hat gyűrű, fülbevaló, hajráf, LV táska és iPod mobilékszerrel (???): az egész nő a sok mindenével maga a megtestesült hiány. És nagyon szomorú. Nem szól egy szót se. Nem tud mit kezdeni magával, nem jó az anyaság. Kihozza a gyereket a terepjáróban a dizájnos szatyrokkal, a szatyrokban ezer műanyag szarral, karúszóval, homokozójátékokkal, kislánytáskával, rózsaszín törülközővel, sapkácskával, ajakírral, babanaptejjel, ragtapasszal, labdával és összecsukható sátorkával, mindegyik némós, helókittis, hercegnős, micimackós, pedig telne szépre is, és akkor AZOKKAL MAJD ELVAN a kis Vivien, de egy mosolyt nem kap, egy örülést sem, mert a nő boldogtalan, magára van hagyva, meg van csalva vagy meg szeretné csalni, ezt mindenesetre unja rohadtul, és meg is értem, az élet értelme helyett fityegnek a medálok.
Amúgy meg a testem: akár a görögdinnye augusztus legelején. Nem rossz az. A bokám sajnos vizesedik, különösen ha egész nap blogot írok. És híztam, mert blogot írtam, főztem, takarítottam, órákig öleltem, kutyát pisiltettem ötven méteres hatókörben, Matchig mentem csak biciklivel, és három hónap alatt kétszer voltam futni. Szétszedtek, hát nem marad a sportos testemből. Időzítem a bejegyzéseket, megyek futni, egyetek dinnyét, őszibarackot stb., ha nem válaszolok a kommentekre, ne mérgelődjetek. Most bevezetjük: egy bejegyzés egy kilométer futást ér. Meg a tőzsdére is. És kávécukor-kvótarendszer újra: én nem teszek soha cukrot a kávéba, de elhozom és elhozzák nekem, és csak annyi cukor lesz itthon.
Aki leírja a keresztnevem, ezt tényleg naponta moderálom, annak küldök ugyanabból a dinnyéből tizenhetedikén.
csak az olvassa. én szóltam 
Én érdekes módon kifejezetten szeretek strandra járni, és nézni a nőket 🙂
Sokkal szebbek általában levetkőzve, mint felöltözve. De tényleg, ilyen erőlködve-boldognakkénelenni helyzetekben még pikánsabb, mikor valaki szemlátomást nem az. Annyira sokat elárul rólunk, ki hogy hordozza a testét alig ruhában. (Vagy anélkül, persze.)
KedvelésKedvelés
Nem fogok újat mondani, de mennyivel szebbek az emberek Balatonfüreden, mint a Luppa-tónál.
KedvelésKedvelés
Én is pont mától, vagyis tegnaptól fogyózom. (Miután ráálltam a mérlegre és már majdnem 10 kilóval több, mint a leánykori súlyom. )
Első lépés: nem raktam cukrot (értsd: nem raktam bele a szokásos 3-4 kanállal!) a kávéba és így is ízlik 🙂
Tetszett ez is az elején jót derültem, a végén már nem, de az is nagyon igaz.
Bajban vagyok a keresztnév dologgal. Veszem a lapot, hogy nem akarod kiírni, nem is írtam le soha, de mégis mi legyél nekünk? A “csakazolvassa” olyan fura megszólításnak.
(Egyébként volt olyan, hogy újságban megjelent cikket linkeltél, ott ott volt az egész neved. Ez véletlenül került bele? Vagy ha ilyen közvetett módon kerül bele, akkor nem zavar, csak direkbe ne legyen ott?)
Egyébként szeretnék jelszót, mit kell tennem? Írjak pár mondatot a mail címre?
KedvelésKedvelés
Szia! Csatlakozz a facebook-csoporthoz.
Nem tudom, mi legyen a nevemmel. Közvetett összefüggést nem tudok kikerülni, de hogy rá lehessen mutatni, link mellett a nevem, vagy hogy itt a blogon megjelenik, az nem jó. Kitalálok valami szépet, oké?
KedvelésKedvelés
A facebbook-ot, bár fönt vagyok, de ilyen célokra bojkottálom. Szívesen elolvasnám a jelszavas bejegyzéseket, de nem csatlakozok és nem lájkolok és a többi és a többi. Ezt talán te érted meg a legjobban.
Van más lehetőség? Már, ha ezt a jelszó kapcsán írtad.
Oké.
Lógok még az “óccsó” bejegyzésedhez tapasztalat megosztással, nem felejtettem el, csak amikor annyi minden kavarog az ember fejében, olyan nehéz pár mondatnyit kiemelni. (Mindjárt írok is, gyerek még úgyis alszik)
KedvelésKedvelés
Megértem. Tőlem mondjuk azt tudod idézni, hogy “a facebook baromi fontos… ügyeknek”, meg hogy a szép képek rondák.
De oké, a facebook nem kötelező, nem ajánlott, csak praktikus. Beleszaladtam abba, hogy az értesítésből, hogy van a közösség, ugyanolyan kérés lett, hogy lájkoljon, mint akikről írtam, szét is szedtek érte, ez legalább ingyen van, és kizárólag a hardcore törzsolvasókat céloztam meg vele.
Akkor e-mail, igen.
KedvelésKedvelés
Kedves “csakazolvassa”!
(működik, lehet így megszólítani kedves anonimus)
nem szeretem a strandot.
az apukákat szeretném stírölni, hogy legalább ennyit törlesszek a női nem nevében. a szép férfitestek bámulása azonban rendre elmarad, mert minden bizonnyal a szép férfitestek a szép női testeket küldik maguk helyett a strandra.
a maradék pedig: lógó has, ápolatlan köröm, vágatlan haj, émelyítő férfi parfüm (ha van, ha nincs akkor simán hajléktalan szaguk van a pasiknak, hogy csinálják?)
pfúj! és még egyszer fúj!
KedvelésKedvelés
Működik persze, csak nekem fura, miközben tudom az illető keresztnevét. Ha őt nem zavarja, tőlem lehet így.
KedvelésKedvelés
magamban én is a keresztnevén szólítom. az mehet.
KedvelésKedvelés
Zánka vagy a déli part földvártól lelléig, Műegyetem vagy ELTE TTK gólyatábora, welcome to the jungle 😀
KedvelésKedvelés
Ez telitalálat! Most jövünk a strandról, stimmel minden. Vannak a tetkósok, a plasztikosok, a szuper-felszerelésesek, stb, stb… Egész nap el tudnék ott bambulászni 🙂
KedvelésKedvelés
Nagyon találó leírás Vivien anyukájáról… “az élet értelme helyett fityegnek a medálok”. Hány ilyen szomorú, folyamatosan kompenzáló nő van, istenem.
KedvelésKedvelés
Ha otthon vagyok, akkor Külkerpark. Nincs tömegnyomor, nyugis, zöld, olvasok, finom meleg a víz, ott találkozok a barátnőmmel. Szóval jó. Sajnos a mai nyár kimarad.
KedvelésKedvelés
Jaj, nagyon aktuális. Polcz Alaine-nek volt egy írása a strandoló testekről, valami bolgár (esetleg román) tengerparton, azt is nagyon szerettem. Én bányatóban úszom. Élvezem az úszást, de nem a strandot. Addig járok, amíg elég hideg a víz. És jobb szeretnék külföldi lenni, hogy ne is értsem, mit beszélnek, mert néha a primitívségnek nincs határa. És a nomád strand az jó, de a túloldalon agyrohasztó zene, music beach, megy a hangszennyezés egész nap. Aztán augusztius közepére elviselhetetlen lesz a szemét mennyisége, plusz a hangok miatt nem lehet olvasni sem. Akkor már távolabb kell menni. Én imádom a tengert, de az ioda vezetpő hosszú autózást már egyre kevésbé
KedvelésKedvelés
eszembe jutott, hogy gyerekként milyen furcsa volt, amikor bementem az anyukámmal a strand közös női zuhanyzójába. a sok meztelen, nagy test, nagy mellek, az öreg test rémisztő látványa meg a nagyon elhízotté…
a másik, hogy mennyire másként lát egy gyerek: nem értettem, miért mondják egy nőre, hogy jó lába van. megnéztem. jó, van lába. de miért fontos ez?
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: az uszodában | csak az olvassa — én szóltam