csak azt akarják

Menjünk tovább a szembenézésben?

A “kemény” posztjaim mostanában nagyon pörögnek, írják nekem, hogy innovatívak, szemléletformálóak. Hogy sosem gondoltak ezekre a jelenségekre így. Ezek például:

a csodálatosan önműködő vágy

szomorú együttmaradási statisztikák

a majdnem, az majdnem semmi

az egyenlőtlenség formái 29.. drágám, estig dolgozom

anyák, akik beleőrültek

mitől jó a szex? (jelszavas)

Mások meg azt írják, valami ilyesmi mocorgott bennük mindig is. Bennem annyira, hogy nem is értettem, hogyan lehet másképp. És a tetteimet is meghatározták. De csak most hozom fel, most fogalmazom meg ezeket.

Mai témánk a férfi, aki csak azt akarja.

Álltál már ott, átverve? Minden jól indult, randik, gyengédség, vallomás, végtelen csetelések. Azt hitted, ez “több” lesz, de lelépett. Mégsem akar kapcsolatot, “csak” “azt”.

Mondok neked valamit (sietsz változat): tedd magad átverhetetlenné.

A ráérsz változat folytatódik:

Szépeket mondott, hogy lekerüljön a bugyi. Nagyon akarta, nyomott vele. Persze, hogy szexet akar – ilyenek ezek, nagyon akarják. Hiszen férfiból van! Te váratod, húzod az időt, hadd küzdjön érte. Te biztos akarsz lenni – miben is?

És aztán mégis kifosztva érzed magad.

Először is: nem persze. Nem minden férfi akar minden áron és bárkitől szexet, csak a szexínségben szenvedők lesik a lepattanót. Ővelük általában más bajok is vannak. Torz a valóságérzékelésük, mindenki hibás a nyomorukért, szenvednek, de azért pornó előtt bizgetik magukat.

A drive nagyon erős tud lenni, de attól még nem minden férfi akar minden nőtől és mindig szexet. Ezt úgy értem, hogy tőled sem. Valami nagyon fura érzésem van azokkal kapcsolatban, akik telesírják a netet az álságos panaszkodással, hogy őket folyamatosan mindenki meg akarja dugni, és csak megdugni akarja. Itt arra kéne gondolnunk, hogy 1. ők nagyon-nagyon jó nők, ők a vágytárgyak, de már annyira unják, és 2. fensőbbrendűek, mert érzéseik és eszük is van, amazoknak meg csak farkuk.

Nagyon visszás, amikor ez lesz a feminizmusból. Basszus, ti nem élvezitek…? és tényleg mindenki körülöttetek nyomakodik? Hogy lehet ez?

Nem olyan nagy baj az, ha valaki szexet akar, és az sem, ha “csak” azt akarja. Akkor baj, ha te nem akarsz szexet, mert nem kívánod az illetőt, vagy nem érted, mi a jó a szexben. De akkor ne menj bele.

Te ne legyél az, akinek trükközni kell. Röhögd ki. Ez a megalázó: a trükközés, nem a szex. Nem akarod a szexet? Ne szexelj. Akarod? Akkor ne kelljen trükközni meg kapcsolatot játszani érte.

Akkor is baj a “csak szex”, ha szót fogadsz a társadalmi szereposztásnak: hogy te akkor vagy valamirevaló, ha először is kapcsolatot akarsz, és abban van a szex. Mert a szex natúran mocskos és lélektelen, de ellenben a hattyúk fénye a rózsás alkonyatban…! A gyerMekek tervezése, az álomotthon és a habos esküvő! Elköteleződés, komoly kapcsolat… te miért mennél ilyenbe bele annyira boldogan? Ők miért válogatósabbak, miért nem lehet “bekötni a fejüket”? Tényleg annyival jobb pasi ő, mint amilyen nő te vagy?

Miért értékesebb a férfi igenje a házasságra, mint a nőé? Miért értékesebb a nő igenje a szexre, mint a férfié?

Mitől féltek ennyire?

Húzzák ők a szájukat a romantikától, kelletlenül játsszák el gesztusait, leszámítva azt a pár született “hódítót”, aki élvezi és tehetségesen csinálja. A körítés arra szolgál, hogy elhidd: bízhatsz benne, és akkor, na jó, belemész, de csak így, mert így komoly. Ezen a ponton állj meg: enélkül a műsor nélkül te nem akarnál vele szexet? Miért nem?

Te is tudod, hogy nem szeret (az bizony összetéveszthetetlen érzés, ritka élmény, és én se szólnék vágyról meg szeretetről meg magabiztosságról, ha azt nem éltem volna meg), csak produkál valami olyasmit, mint kínlódó diák a bebiflázott fejezetet.

Miért, miért ússza meg ép lélekkel a férfi azt, hogy egyéjszakásról egyéjszakásra száll? Megússza-e? És miért érzelmi vesztes a nő? Miért akar többet? Miért akar kizárólagos összetartozást, véglegesítést? Az ő szabadsága nem érték?

Mit akarunk olyanoktól, akik nem akarnak igazán minket, és miért szexelünk olyanokkal, akikre nem vágyunk igazán?

A nők kapcsolatot, a férfiak szexet akarnak a hagyományos értelmezés szerint, amely dehogyis leíró jellegű, inkább normatív. Így tanultuk, ez az előírás, minden másért szankció jár (tehát azért is, ha egy férfi nem akar szexet, vagy nem nagyon, vagy ha egy nő nem akar kapcsolatot, vagy nem minden áron). Ezért kell a műsor, pedig haj, de őszintén és egyszerűen örülhetnénk egymásnak! De így mindenki alakoskodik, és vádolja a másikat. A férfiak randikat, lélek iránti érdeklődést játszanak, biztosítanak róla, hogy te más vagy. Te kapcsolatot, ún. “érzelmi biztonságot” akarsz, és ha a jelölt ezt produkálja, akkor, na jó, lefekszel vele.

Tudod, mit jelent az, hogy érzelmi biztonságot akarsz? Hogy társfüggő vagy, és függetlenül a valódi összhang meglététől, bevasalod a pszeido-kapcsolatot (ide visz, olyan szívességet tesz, felhív). Hogy neked kell a műsor. Hogy te készséggel elhiszed azt, ami nem igazi.

Miért kell neked hazudni, miért vagy átverhető? És: ő miért nem akar érzelmi biztonságot?

14572375_1610124139287751_4736702356429473590_n

Én rövidre zártam a kérdést. Kapcsolatot nem akarok, nem akarok mindenáron kapcsolatot – szerelem nem terem minden bokorban, a koreográfia meg nem érdekel.

Én is ember vagyok, én is szexet akarok sokszor, sőt, sokszor csak azt. Az nem mindegy, hogy e szándékom megélése, képviselete közben mennyire vagyok visszaélős, szereptévesztett, nyomasztó. és az se, hogy milyen lesz az a szex, milyen az elég jó, amiért vállalom a sérülés kockázatát is.

Aki izgalmas, akinek a lénye sodró szexet ígér, azzal, kölcsönös kívánás esetén boldogan lefekszem. Kihasználás…? Nemhogy átverve nem, hanem megtisztelve érzem magam. Az a kis szende, örömtagadó bölcsész lényem, az. Hogy megélhettem ezt. Hogy nem félek tőle. Hogy nem csak megtörténik, hanem aktív részese vagyok.

Csak azt akarja – mi az, hogy csak? A szex sok, a szex nagyon sok. És ritka is, ebből fakadóan. És nem üres és nem lélektelen, nekem nincs szex egész emberség, átéltség nélkül, mellesleg, ráfanyalodva, rábeszélve – és ahogy elnéztem az arcukat, nekik sincs. Szeretem őket, utólag is, sőt, elfogult vagyok azok iránt, akik felpörgetnek, annyira szeretem őket, amenyire szerethetőek, és amennyire fogadóképesek a szeretetemre, és ezt tiszteletben tartom. Én választottam őket, én mondtam rájuk igent. Aktívan akartam őket, én akartam – innentől nem vagyok átverhető.

Ha andalogni akarnék, andalognék, ha csetpartner kell, csetelek. A többséggel szóba se, vagy csak felszínes poénkodás, és van az az egy-kettő, akivel szívesen és nagyon. Rábízom az intenzitást, mikor, mi mennyi, szex, találkozás, beszélgetés, utóélet, bármi, ezeket nem lehet erőltetni. Vannak nehéz érzéseim, tudnak lenni, van, hogy sóvárgok, nem értem, félek, hiogy anekdota vagyok. De, tudjátok, ezeket egyedül intézem, mint a készpénzfelvételt. Nincs belőle szemrehányás. Nem tartozik rá. Nem neheztelek. Nem avatom magam kivételes csodalénnyé, akinek a lába elé mindent odahordjon az, aki méltó rá, és nem gondolom, hogy mindenki más meg rohadék, mert ez önzés és önigazolás. Nagyon kínos tévedések vannak mögötte.

Megjegyzem, a body positive “szép vagy” üzenetéhez hasonlóan nagyon ingoványos terep az, ahogy a nők vigasztalgatni szokták a sértett tásukat. Mintha kötelező volna a rajongó szerelem. Mert egy tisztességes nőnek kijár az imádat, annyira, hogy nem bánja, ha ezt csak hazudják neki. Mert nem bírjuk a kudarcokat és félbemaradt történeteket. Tudjátok, ezek a szövegek, hogy “egyedi és kivételes vagy, ne hagyd, hogy az a szemét játsszon veled, állj fel, igazítsd meg a koronádat és menj tovább, te ennél sokkal értékesebb vagy…” – az igazi erő nem ez, hanem amikor megérted: ő nem szemét. Ő ennyit látott belőled. Teher nem akarsz lenni, ne is legyél, amúgy viszont számszakilag nem jön ki, hogy minden nő szuperhősnő, és megérdemli a herceget. Nagyon álságos önbizalom ez.

Inkább légy erős a valósághoz, nézz szembe azzal: te is csak egy ember vagy, és neki te ennyi voltál, és ebbe nem kell beledögleni. És ő is csak egy ember. Nem kell felmagasztalni, sóvárgás tárgyává valakit, aki téged nem lát olyannak, és ez igenis döntés. Élvezheted a magad társaságát, lehet erényed számos, és végső soron az a lényeg, hogy jól érezd magad, ez az igazi önbecsülés. De fogd fel: neki nem voltál csodálatos, áhított hiánycikk, ő nem lát téged olyannak, mint a saját álombeli belső reprezentációd önmagadról.

Annyi mindenen múlhat. Nincs bennem, hogy ők vállaljanak felelősséget – én magamért szoktam, és senki kedvéért nem csinálok olyat, ami nem jó nekem. Engem nem kell fűzni.

Még mindig megy a társkeresős narratíva: ismerkedés, egymás lekáderezése, rögtön a komoly kapcsolat esélyeit latolgatni. Azt se tudják világosan elkülöníteni, hogy ez nem a dolog lényege, valósága, hanem séma, működésmód, és hogy nem kell így lennie. Hogy az adott, konkrét szituációt, embert kell figyelni, nem az elvárásainkat.

Tudd (korábbró)l, milyen a vágy, milyen a jó. Ha nem hajt a dolog, hagyd a pékbe.

Ne feküdj le azzal, akire nem vágysz nagyon-nagyon. Így maradsz tiszta, nem az eljátszott kapcsolattól. Ha lefeküdtél azzal, akire nagyon vágytál, és tényleg a szexre vágytál, örülni fogsz, mert az erős vágy beteljesülése mindig nagyon szép.

És akkor van még a szerelem, az igazi, az életben egy-kettő-öt, és olyankor nem kell akarni, semmit szem előtt tartani, tudatosítani, magadat meggyőzni. Ez a jó benne. Aki  soha nem próbálta, csak álomnak alítja.

rohan felém

93 thoughts on “csak azt akarják

  1. Tökéletes. Megint. Legszívesebben kiplakátolnám. A nehézség az, mikor a másik félben annyira benne van a játszmától való félelem, a tanult sémák, hogy el sem hiszi, hogy te nőként így éled meg. Azt hiszi, hogy kötelező elem, hogy jön a hiszti, meg az akarás, pedig csak a gyönyörű vágy volt. És boldog vagy és elégedett. És ha jönne még fogadnád teljes szívvel, de azért nem jön, mert nem hiszi el, hogy nem fogsz sírva könyörögni azért, hogy több legyen.

    • Akkor lépünk hátra. És mondjuk, nem, nem, pont jó így. Take it easy, ne bonyolítsuk. Akkor majd lesz más. Soha többet nem ragadok bele. De nem is tagadom magam előtt, hogy van bennem kétely, nehéz néha. Az is ez az áldiadalmaskodáés volna, hogy én aztán leszarom. Nem szarom le. De ez nem látszhat rajtam. Arra meg rájöttem, hogy viselkedhetek akármilyen korrektül, ha a másik megneszeli, hogy butának tartom, hogy tudom, hogy nem nagy jellem, hogy gáz, akkor _rám_ fog haragudni. Azokat szeretjük, akik előtt jók voltunk.

      Izéke is, barátilag, tönkretette egy bútoromat, elsunnyogta, utálja magát, és rám haragszik. Ha valakivel jó fej voltál, azt a valakit szereted. Ha ártottál neki, ha sunnyogtál, akkor meg utálod.

      • Szembenézős nagyon ez most nekem is. Nem akarom magyarázni, hogy de hát én fogok többet akarni. Szép volt a vágyért, és így rakom el a polcra, ahogy volt. Mégis nyüszítettem pár napot, hogy nem értékel engem, különleges hópelyhet, aki nem akar többet. 😀 Micsoda álságos dolog. Nem azért küszködtem magammal, mert többet akarok, de igazoltam mégis a sztereotípiát csak a másik oldalról: “Hát miért viselkedik úgy, mintha engem le kéne engem rázni, mikor nem kell.” Most meg már mosolygok, és lobog tovább a hajam. Olyan, mintha ezt most nekem írtad volna. (Tudom, hogy ezt nem szereted, de na. Akkor is. 🙂 )

  2. ó, ez nagyon jó, én is szívesen kiplakátolnám. rendesen fel is tud idegesíteni ez a nőknek mindenhol nyomatott műsor, hogy mi nők csak akkor, meg ne feküdj le vele, meg ezt játszd, azt játszd, mintha tényleg teljesen természetes lenne, hogy a nőket nem érdekli a szex, csak cserealapon, csak egy magasztosabb célért eszközként. meg vannak ezek a szabályok, hogy ekkor vagy akkor feküdj le vele, meg összebújás párunkkal, annyira steril és kiszámított az egész. én írtam egy másik poszt alatt is egy kicsit szégyenkezve, hogy én akkor szoktam néha magamra ismerni, amikor az antifeministák hőbörgésére írod, hogy ne legyél szexszel rángaható, szóval ez inkább férfiaknak szokott szólni. és engem néha van, hogy nem érdekel az egész téma, de aztán meg van, hogy rettenetesen érdekel, és olyankor abszolút rángatható vagyok szexszel, és komolyan figyelnem kell arra, hogy a)dugás reményében ne alázzam meg magam, és ne kerüljek méltatlan helyzetbe, b)ne erőszakoskodjak,vegyem észre, ha nem kölcsönös. ugyanúgy, ahogy férfiaknak szokta feminista fokhegyről odavetni az ember (én is), hogy akkor kössön csomót, bírja ki, ha őt nem akarják, akkor az erőszakos viselkedés, akkor ne akarja rávenni, kisírni, kitrükközni stb, hát nem kellhet annyira. hát én sokszor vettem észre magam efféle helyzetben, hogy nem is olyan egyszerű nem sértettnek lenni, nem játszmázni, manipulálni stb. sajnos jópárszr vettem már észre azt, hogy nem vagyok tekintettel, pont ahogy szoktál írni ilyenekről, csak rendszerszinten férfiakról. miközben ilyenkor azért mindig eszembe jutnak a te posztjaid is, és megigazítom az arcomat, mert arra gondolok, hogy hahó, akkor érezzem már ezt magamra is vonatkozónak. és ezek ilyen jól ismert érzéseim tizenhat éves korom óta, és nem győzök csodálkozni azon, hogy minden médium úgy kezeli ezt az egészet, hogy a nőknek szexuális hajlandósága van, és mintha tényleg ez lenne a normális, hogy ez trükk meg cserealap meg álszentkedés a csak komoly kapcsolattal, amiben persze szintén jó, de egyszerűen ennek semmi köze nincs egymáshoz (persze kapcsolatban az ember rendszeresebben találja magát a helyzet egyik vagy másik oldalán). ezért revelatívak nekem sokszor a posztjaid, hogy valami idegesít valamiben, ami általános jelenség, régebben még kevésbé tudtam megofgalmazni, most már azért jobban, de aztán írsz egy ilyet, és akkor van az az érzésem, hogy ja, nem vagyok ufó 🙂

  3. Mikor 13-14 éves voltam, és már nagyon-nagyon akartam szexelni, az első kis járáspróbálgatásokat is ezért csináltam, és mikor ARRA terelődött a téma, akkoriban a lányok standard szövege volt, hogy “júúj, ti perverz fiúk, mindig csak azt akarjátok”. Gondoltam a szűzlányoknak kamaszkorban így van, aztán kinövik ezt a hülye nyafogást, hát nem.
    Most 30 éves vagyok és a korombeli nőknél is minden randiletárgyalásnál jön a disclaimer, hogy “ugye tudod, hogy én nem vagyok egy OLYAN lány” meg “én nem csak azt akarom ám”, stb.
    Ergo én tudjam már most előre, hogy vele akarok megöregedni? Mit tudom én, hogy mit akarok tőle? Egy sima randit akarok, aztán ha jó az este, akkor lehet szex is, és az, hogy holnap mi lesz, azt magam se döntöttem még el, és nem is lehet. A vicc az, hogy a legvadabbul disclaimer-ező nőknél szokott elindulni az ágyjelenet még azelőtt, hogy a második pohár bor elfogyott volna.
    Simán lehet, hogy szex után úgy megcsap a post-coital dysphoria (PCD), hogy valóban arra érzek ingerenciát, hogy nem akarok ezzel a nővel többet maradni, és akkor persze én vagyok a büdös szemét, mert csak “kihasználtam” (wtf??).

    Felejtsük már el ezt a középkori-viktoriánus faszságot, hogy ha egy férfi szexel a nővel, akkor ő elvesz belőle, ergo valamivel (házassággal, járással, nagyinak bemutatással, cukrászdába meghívással) ezt “kárpótolni” kell. Az, hogy ő szexelt velem az semmivel sem nagyobb gesztus, mint hogy én ővele.

    Az, hogy “kihasználás” ez kb azt juttatja eszembe, mintha valaki a bárban kikérné és felhajtaná az italt, majd elmenne fizetés nélkül. De a szexért mért kellene “fizetni” ?

    • Én, mint “nem OLYAN” lány úgy gondolom, hogy a csajok csak azért szólnak előre, mert a pasik nagyon be tudnak ám rágni, ha nem jön össze, amit elképzeltek. A pasik (egy része) azt hiszi, hogy neki joga van. És ha bármit is ad a nőnek (fagyi, idő, szórakoztatás), annak szexszel kell fizetnie. De ha olvasgatsz itt a blogon, “csakazolvassa” nagyon szépen leírja ezeket.

      • Szerintem ez nem a “berágást” zárja ki, ez inkább a nő önmegnyugtatása, így ha esetleg mégis lefekedni a hapsival, és mondjuk bűntudata lenne, akkor mondhatja magának, hogy “én végülis szóltam, hogy nem akarok szexelni”, ergo ha mégis megtörtént az a másik “hibája”.
        Csakhogy akik folyton “nem vagyok egy olyan lány”-oznak, azok nem tudják a szexet olyannak tartani, mint amilyennek Éva itt leírta: bűntellenek, önfeledtnek, nem egy “hagyom magam, cserébe ezért meg azért”-nak.

  4. És amikor elhangzik a pár hónapos viszony végén a pasi szájából, hogy “neked az elmúlt x hónap nem jelentett semmit?” 🙂 Miközben adott esetben el van kotelezve.
    Szoktam mondani: ez csajduma. Annyira beidegzett a képmutatás, hogy nem is értik, ha valaki nem játszik olyat. Évek óta ebbe futok bele, és nem találom a megoldást.

    • Eszembe jut egy régi beszélgetés:
      -Figyelj, te nem vagy független, én az vagyok. Elfogadod, hogy más nők is lesznek melletted?
      -Igen.
      -De, most komolyan..
      -Persze, mondom, hogy igen.
      -De, akkor nem lesz hiszti?
      -Nem.
      – Most hülyülsz?!
      -Nem, ígérem, nem lesz hiszti.
      – Áááá, csak mondod, tudom én.
      -Próbáld ki!
      Kb. 3 hét múlva dühösen:
      Hát, nem hiszem el, hogy neked ez ennyire mindegy, hogy még szemrehányást se vagy képes tenni!
      WTF?!

  5. Nagyon nagyon köszönöm. Ez most nagyon kellett nekem..lehet ez a hiányzó láncszem…valami amit elveszettem, és most ujra meglett..de jo…

  6. Szerintem a “csak szex, de az nagyon ott van” azért nem opció a nők többségének, mert gondos védekezés mellett is lehet belőle gyerek. És akár megszüli, akár nem, annak szinte minden terhét a nő viseli. Lelkit, testit, anyagit. Más kérdés, hogy sokszor egy “rendes” kapcsolatban is csak önáltatás a biztonságérzet.

    • Van benne valami. A csak szex engem is érdekelne jobban is az életem mostani szakaszában.

      Csak
      1) nekem az óvszer a minimum (alkalmankénti szex miatt nem szedek hormonokat, és ha szednék is még mindig ott vannak a nemi betegségek), de valahogy a pasik nagy része úgy nem hajlandó (nem értik, hogy vagy óvszerrel vagy sehogy, hisztiznek, próbálkoznak,aztán eltűnnek)
      2) a pasik nagyon nagyon kis része jön be nekem annyira, hogy le is akarjak vele – alkalmilag – feküdni, szinte évente egy ilyennel találkozom, de néha még ennyivel se, és akkor még – ugye – meg se kérdeztem hogy ő egyáltalán szabad-e, érdeklődik-e, stb.

      Szóval alkalmi szexre ugyan nyitott vagyok, de lehet semmi nincs belőle.

      • mondjuk az egy valódi konszern, hogy pl egy csomó pasinak nem standard méretű a farka és kb semmi örömük nincs úgy, hogy rájuk szorul egy szokásos gumi (nem is biztonsǵaos amúgy, mert sokkal nagyobb eséllyel szakad ki), meg latexallergiások stb. és kevesen tudnak arról, hogy lehetne az óvszerhaszálat olyan is, ami nem teszi tönkre az egészet.

        érdemes amúgy körülnézni, és beszerezni nagyobbat, vékonyat, latexmentest pl, ha jellemző, hogy vannak alkalmai kapcsolatai.
        Illetve ami egy nagyon jó találmány, az a női óvszer, mert az egy sokcentis átmérőjű, laza óvszerszerűség, amit egy gyűrű tart meg a vaginában, és egyáltalán nem szorul rá a farokra. nem is latexből van, hanem valami spéci nagyonvékony műanyagból. csak sajnos elég drága Magyarországon

        • Ezt nem tudtam, de szerintem ha neki nem mindegy melyik akkor legyen nála olyan ami neki megfelelő.

          ‘Alkalmi szex’ esetén is azért szeretném megismerni az embert valamennyire, tehát a szex része semmiképp se történhetne váratlanul. Alkalmi alatt inkább azt értem sem összeköltözés sem szerelem-szintű érzelmi elkötelezettség.

          • > Ezt nem tudtam, de szerintem ha neki nem mindegy melyik akkor legyen nála olyan ami neki megfelelő.

            de nem evidens, hogy tudja, hogy ezért szar neki az óvszer. egyáltalán nem elérhető ez az információ, úgy kell utánajárni pl. angol nyelvű internetek speciális zugában. az eggyel nagyobb méretnél nagyobb óvszereket pl. szinte csak úgy tudod beszerezni szakboltban meg az interneten, hogy direkt azt keresed, mert egyáltalán _tudod, hogy létezik_.

            egyébként az is egy ilyen narratíva btw, mint a „csak azt akarják”, hogy a pasiknak szar az óvszer és őket kell győzködni h felhúzzák. nőknek legalább annyira szar tud lenni, mert kiszárítja az embert, nem érez semmit a gumin kívül, stbstsb. [én pl kizárólag ilyen nagyon vékony nemlatex izéket tudok használni, amitől nem érzem azt két perc után, hogy annyira idegesít, hogy akkor inkább ne is dugjunk – amit meg pl. nemstandard méretben kb nem is gyárt senki].

            csak nyilván ugye itt is az van, ha a nőnek eleve szar a szex meg para, akkor az ilyen minőségi problémák, hogy nem olyan igazán jó, mint nélküle, elő se jönnek.

            • Hát, ez is benne lehet, majd utánanézek.

              De ha a pasinak magában a szexkultúrájában nincs benne, hogy óvszer, meg betegségek, meg fogamzásgátlás mint közös felelősség akkor azzal nincs mit tenni, az kalap-kabát azzal ott és akkor nem lesz szex.

              Védekezés nélkül én nem vállalom se a terhesség se a betegség kockázatát. A kihúzza időben-t meg még ha el is hinném el neki akkor se vállalom azt a kockázatot SE.

              Még ha nem is lennék terhes, akkoris stresszelnék rajta annyit hogy úgy már nem éri meg az egész.

              • > De ha a pasinak magában a szexkultúrájában nincs benne, hogy óvszer, meg betegségek, meg fogamzásgátlás mint közös felelősség akkor azzal nincs mit tenni, az kalap-kabát azzal ott és akkor nem lesz szex.

                persze, nem azt mondom, hogy ez nem létezik, vagy nem tömeges (bár az újabb generációban egészen standard az óvszerhasználat nem-elkötelezett kapcsolatban), csak eszembe jutott mint szempont.

                • Nekem az a fura, amit amúgy feminista szexedukátorok is tanácsolnak, hogy a nő legyen észnél, és mondja azt józanul: ha nincs gumi, nincs szex. El se tudják képzelni, hogy ő is annyira akarja, be van indulva, hogy nincs ilyen zsarolási potenciálja?

                • Nemcsak a nőknek mondják ezt, és nem zsarolási potenciálról van szó, hanem arról, hogy ha egy egyébként leinformálhatatlan alkalmi partner esetében ne vállaljanak kockázatot, bármennyire is akarják maguk is. Egyébként a partner nemétől függetlenül a behatoló félre statisztikailag nézve kisebb kockázat hárul, és hajlamosabb kényelmi okokra hivatkozva a “passzív” felet nyomás alá helyezni. Ja és manapság szerintem alkalmi partneren a szexedukátorok nem az ún. viszonyt értik (amikor egymást valamennyire ismerő emberek hosszabb-rövidebb ideig, hosszútávú tervek nélkül, de többször összejönnek), hanem az egyészakás vagy fél/negyedéjszakás diszkó- vagy Tinder-kapcsolatokat, ahol jó, ha az emberek ilyen egyszerű szabályokhoz tartják magukat, amelyektől csak “rendkívüli” esetben térnek el.

                • Az aktív felet arra ösztönzik a felvilágosító kampányok meg a szexedukátorok, hogy húzzon gumit, a passzívat meg arra, h ragaszkodjon hozzá, vigyen magával arra az esetre,ha a másiknál nincs stb., ez egy ilyen műfaj, ugyanaz az az üzenet, ugyanaz a végeredmény, csak célcsoporttól függően esetleg máshogy tálalva ( – mondjuk nem feltétlenül válik ilyen mereven ketté a szerepleosztás homoszexuális kapcsolatokban, de a kockázati eltérésről én pl. egy John Irving-regényben olvastam, hogy az Aids első kitörésekor ez érzékelhető különbség volt, amikor még alig voltak hivatalos infók) Szerintem ez más dolog, mint az, hogy hagyományosan a nőtől várják el, hogy szabályozza a fizikai intimitást az “erkölcs” védelmében, ő mérlegelje, mennyit “enged”, a férfi meg törekedjen minél többet “kapura rúgni”, és a nőket a társadalmi nyomással, kiközösítéssel, pellengérre állítàssal vagy szabad prédaként kezeléssel büntetik, ha az aktuális közerkölcsnél “többet enged”. A gumihasználat melletti kampányban meg olyasmiről van szó, hogy mindkét félnek érdeke, hogy ne kapjon el semmilyen fertőzést, és az, hogy tudatosan döntsön arról, milyen kockázatot vállal egy adott szituban.

                • “hagyományosan a nőtől várják el, hogy szabályozza a fizikai intimitást az “erkölcs” védelmében, ő mérlegelje, mennyit “enged”” erről a posztban volt szó, a gumi külön, az feltételhez kötött szex, amiből következtetek arra, hogy a nő nem akarja elemien.

                  Elemien akarni, ahhoz kell tapasztalat, előélet, magabiztosság, de utána már csak így érdemes. Szar-langyoska szexért, részegen, nem is szeretett partnerrel kockáztatni terhességet, betegséget, csalódást…, ennek van értelme?

                  Ez oké, támogatjuk a gumihasználatot, értem az eü hátteret, de én arról beszélek, hogy mennyire fontos, hogy a szex, az alkalmi is, kölcsönös vágyból történjen, ne előnylatolgatásból, üzleti alapon, megfelelésből, és ez volna a lényege. És ha így van, akkor nincs olyan, hogy éles helyzetben egy nő rákezd, hogy ha nincs gumi, nincs szex, mert a szex nem mézesmadzag, alku tárgya, nem terem élvezetesszex-helyzet minden bokorban, és mert ő is be van gerjedve, akarja annyira, vagy jobban, mint a másik, ezért nincs abban a helyzetben, hogy feltételekhez kösse.

                  Az igazi vágyban benne van az is, hogy nem biztos, hogy a szokásos, férficentrikus, ejakulációval végződő hüvelyi aktus a szex, hanem van fantázia, új felfedezése, játék, szóval ebből az egészből, amit írok, kimaradnak azok, akik a másikon végre akarnak hajtani valami előre kész, változatlan sémát, és fel se merül bennük, hogy mennyi mindent lehet az ágyban csinálni.

                  Egyébként én a guminál jobban hiszek a szex nem-hüvelyi formáiban, ha már ez ilyen konfliktus, de hogy én nem szalasztanék el egy szépen induló, heves helyzetet ilyen megfontolásból, az biztos.

                • Nem azt mondom, hogy mindig mindenkinekk gumival kéne szexelni és a nő dolga, hogy erre figyelmeztessen, vagy ne lennének más lehetőségek, vagy ne lenne spontánabb gumi nélkül, vagy ne lenne olyan helyzet, amikor semmi nem számít. Csak az retorikai túlzás és logikai ellentmondás nekem abban, amit írsz, hogy “előnylatolgatásnak, megfelelésnek, üzleti alapon” való szex az, ha egy nő vagy férfi (a gumi eseteben a saját lelki nyugalma, alapvető érdekei, mas dolgok esetében az egyéni preferenciái miatt) kér valamit azzal kapcsolatban, hogy HOGYAN szexeljenek. Jellemzően szerintem nem alkudozás van ilyenkor, hanem kérés vagy ráutaló magatartás, vagy mindkét fél számára eleve evidens a helyzet. Azt is retorikai túlzásnak érzem, hogy bármiféle önkontrollra való képesség megléte kizárná az “elemi vágy” meglétét, a “nem elemi vágy” az meg biztos, hogy langyoska eredmenyhez vezet és nem is éri meg. A kölcsönös “átlagos” vágy meg kivancsiság is vezethet meglepő eredményhez, a kezdeti vágy intenzitása nem áll feltétlenül egyenes arányban a szex minőségével, és felnőtt, tapasztalatokkal rendelkező felek esetében az önkontroll meg a kontroll feladására való képesség valahol együtt jár.

                • “előnylatolgatás, megfelelés, üzleti alapon” való szex az, ha egy nő vagy férfi (…) kér valamit azzal kapcsolatban, hogy HOGYAN szexeljenek” – ez nem igaz, nem írtam ilyet, és csak a nőkre gondoltam, mert nekik mondják a jó tanácsot, hogy kössék feltételhez a szexet.
                  Én kizárólag arra az (igenis) zsarolásra reagáltam, amit javasolnak, hogy “ha nincs gumi, nincs szex”, mert egy szexet igazán kívánó nő nincs, nem lehet ebben a helyzetben. Anélkül meg minek szexelni.
                  “”Jellemzően szerintem nem alkudozás van ilyenkor, hanem kérés vagy ráutaló magatartás, vagy mindkét fél számára eleve evidens a helyzet.” Természetesen, igen, de az említett tanács nem ilyen. És a kapcsolathoz, romantikához, gesztusokhoz, előnyökhöz kötés, igazi vágy és élvezet nélküli szex sem ilyen. Én ezekről beszéltem.

                  Az a szexpartner az igazi, amelyikkel megtisztelve érzed magad, és akkor eszedbe se jut szidni, meg hogy miért így, miért úgy, hanem örülsz, hogy részed lehetett vele benne. És ez nem csak fizikumot, technikát, rutint jelent, hanem lelkieket is.

                • Én meg azt mondom, hogy a feminista szexedukárotok tanácsa (hogy alkalmi, nem kizárólagos vagy nem biztos, hogy kölcsönösen kizárólagos partner esetében ragaszkodjanak a nők gumihoz) egy hasznos, a fiataloknak könnyen àtadható elv. Mint minden szabályt, bizonyos esetekben az ember ezt nem tudja vagy nem akarja alkalmazni, és jellemzően a gyakorlatban nem előzetesen deklarált elvként, feltételként fogalmazza meg senki, csak akkor, ha a partner az egyszerű kérést elutasítja. .Meg azt, hogy a szex módjáról való egyeztetés nem zsarolás, mert nem külső feltételekhez köti a szexet. Az nem zsarolás, ha egy férfi csak gumi nélkül hajlandó szexelni? Vagy ha csak megszakított közösülést és nem behatolással járó szexet vállal valaki? És ha a férfi gumival már nem is akar szexelni a nővel, akkor az nem vonja kétségbe az ő elemi vágyát vagy a vágy kölcsönösségét? Szerintem nem ilyen fekete-fehér ez a dolog. Ezt az egészet azért írom le, mert annyi káros mítosz van a gumival kapcsolatban, a teljes pornóbiznisz gumiellenes, miközben a fiataloknak minden szempontból a legegyszerűbb védekezési forma lenne. Nem kellene monogámiat hazudniuk, ha nem kèpesek rá, nem kellene tizenéves lányoknak hormonális szereket szedni, és ha màr a megszakításos aktus került szóba, azt is gumival érdemes inkább kipróbalniuk eleinte… És ha egy fiatal lány gumira irányuló kérését a fiú elutasítja olyasmikkel, hogy gumival nem az igazi, nem is szeretsz igazán, nem is bízol bennem, nem is kívànsz stb, akkor jobb, ha nem enged a zsarolásnak-nyomásgyakorlásnak, mert ez az. (Ilyen helyzetben bem voltam soha, de eleg nagy turnoff lett volna, és megkönnyítette volna az elv kivitelezését) Szóval ez a szexedukàtori elv csak annyira nyomasztás, mint a sebességkorlátozó táblák: ha gyakorlott vezetőként időnkent gyorshajtok, mert van valami, ami fontosabb és mert az adott helyzetben vállalható mértèkű számomra a kockàzat, mèg nem vonom kétségbe a korlátozás értelmét úgy általában. Én egyébkènt azért nem “hàltam el” életem első, valódi kölcsönös vàgyról és örömről szóló kapcsolatát 19 évesen (nyári románc egy másfél hónapos külföldi diákmunka alatt, ami még fél évig tartott távkapcsolatkent), mert (családi és személyes okokból is) iszonyüan fèltem a teherbeeséstől, az ott és akkor legkézenfekvőbb módot meg magam is “természetellenesnek”, “illúziórombolónak” meg “nem biztonságosnak” hittem, meg úgy hittem, ha nem tudom elképzelni, hogy ez hosszú tavú kapcsolat lesz, akkor nem is “szabad”, vagy úgy csak még jobban fog fájni, ha vége lesz. Így is szép és fontos élmény volt, de sajnàlom, hogy nem mertem bevállalni ilyen hülyeségek – köztük “a gumival nem is igazi a szex” internalizàlt mítosza – miatt, mert jobb lett volna, mint a későbbi “megbízható”, de kevésbé vonzó “első”.

                • Oké, átgondolom, árnyalom magam. Fontos, amit írsz, fontos, ahogy írod.

                  De egyébként, leszámítva, hogy egyszerű, viszonylag olcsó, hormonmentes és megbízható, van olyan nő, aki “szereti”? Úgy értem, mindegy neki, hogy vele vagy nélküle. Mert kicsit olyan az érvelés a nőktől, hogy “nem érdekel, a partneremnek milyen érzés, nekem ez adja a biztonságot és kész, ha akarja a szexet, majd kénytelen lesz”. Ennél sokkal kevésbé zsarolás, hogy inkább ne legyen behatolás, csak gumi se legyen (eléggé fantáziátlannak érzem azokat, akik a hüvelyi aktus hiányában meg vannak lőve, hogy akkor mit csináljanak). Szerintem tényleg elidegenítő a gumi, és mélyen empatizálok azokkal a férfiakkal, akik idegenkednek tőle, akiknek megfelezi az élményt. Rendszerszintű választ nem tudok, és ezért nem is beszéltem a probléma egészéről, csak a konkrét mondatról, ami szerintem – továbbra is – zsarolás.

                  Én olyan helyzetekben voltam, amelyekben a szexet mindketten nagyon, a gumit mindketten nagyon nem kívántuk, nekem is megfosztottság, kompromisszum, elidegenítő elem lett volna. Kockáztattam, valószínűleg, habár az én teherbeesésem esélye már jóval alacsonyabb, mint egy huszonéves nőé, mindenesetre nem nagyon igazolja a kockáztatást az, hogy se terhes nem lettem, se az ótvar nem lepett el (nem is annyira partnerem makulátlan előélete, mint betonerős imunrendszerem miatt, talán). Nem népszerűsíteném a saját attitűdömet, mert az ízlésem nem norma. De azt a tanácsot, hogy mondd azt, hogy “ha nincs gumi, nincs szex”, ráadásul azt az elképzelést, hogy majd ezt nők tömegesen mondják, és az afféle világforradalom lesz, és akkor a férfiak kénytelenek lesznek mind hozzászokni és gumit húzni, zsarolásnak és valahogy gyerekesnek érzem.

                  Ja, és voltam olyannal, aki önként, szó nélkül, proaktívan vette elő és tette fel, nem is kellett sehogy se közreműködnöm, se kérnem. Ez jó volt, de az érzés akkor sem olyan, és tudom (és érdekel), hogy neki sem.

                • Értem, amit írsz, és nem is a személyes részét vitatom, vagy azt, hogy ne lenne nőként is jobb a szex gumi (és megszakítás) nélkül egy igazán passzoló partnerrel, szerintem ez eléggé magától érthetődő és általános tapasztalat 🙂 meg abban is van valami, ami egy másik kommentben volt valahol, hogy akkor könnyen kardoskodik egy nő a gumi mellett, ha az adott partnerrel vagy úgy általaban anélkül sem nagy élvezet neki a szex. Csak közben ott van az is, hogy fiatal fiúk tömegesen a pornóból szerzik az ismereteiket (mert a szexpozitív, de egészségügyileg is megalapozott és nem hímsoviniszta felvilágosítás, ismeretteljesztés, vagy pláne szemèlyes eszmecsere elég ritka sztem, mindegy, h fiúkról vagy lanyokról van szó, vagy már túl későn jut el a fiatalokhoz),, és a “zokniban lábat mosni” közhelyét emlegetik (ami amellett, hogy túlzás, a nőt végső soron egy lavór víznek tünteti fel…), és meg se próbálják megtanulni, hogyan lehetne gumival is jobb mindkettőjüknek. Szóval bőven lenne helye egy”let’s make condoms sexy” kampánynak. Nagyon èrdekes volt egyébként az a vita, ami nemrég folyt arról a kaliforniai törvényjavaslatról tartott népszavazás kapcsán, amely kötelezővé akarta tenni az óvszerhasználatot intercourse esetén a helyi (igen jelentős) pornóiparban a forgatáskor (és a munkáltató által fizetett teszteket írt volna elő), és amit végül (Trump megválasztásával együtt) leszavaztak, bár hasonlóan kis különbséggel, ugyanakkor a kampány hatására volt olyan producer(nő), aki vállalta, plusz még azt isl, hogy láthatóvá is teszi a kondomhasználatot (amit a törvény nem írt volna elő). Egyes cègek meg arról nyilatkoztak, hogy ők “megengedik” az alkalmazottaknak az óvszert, de hát ugye nem kenyszeríthetnek rá szabad embereket… A többség viszont nagy kampányt folytatott a javaslat ellen, részben meggondolandó, részben a javaslat torzításán alapuló, részben retorikus, érzelmi érvekkel, de a legérdekesebbek azok voltak számomra, amelyek az üzlet működési elveiről meg a tényleges munkakörülményekre világítottak rá. Elég komikus, mikor a gumihasználat természetellenességét hangoztatják olyanok, akik nem azzal és nem úgy szexelnek, akivel és ahogy kedvük van, és se a vágy, se az orgazmus nem valódi – és manapság innen sajátítják el a fiatalok, mi az igazi szex.

                • Akkor összefoglalom újra:
                  csak az említett mondatról írtam, nem a gumiról.
                  Ha olyan helyzetben vagyunk, hogy nem blöff, hanem komoly, hogy “ha nincs gumi, nincs szex, akkor vágy sincs, és akkor inkább ne szexeljünk, ne lesz jó.
                  Ha blöff, az manipuláció, nem egyezkedés, semmilyen formában nem támogatom a gyanakvást, trükközést, egymás rászedését, pláne intim viszonyban.
                  A nő szarbanhagyása, a felelőtlenség, a kényelem mellett más érvek is szólhatnak a gumi használata ellen, épp az, ami miatt a latexes, hagyományos gumi nőknek sem nagy élmény (a Mau által említett nehézségek). Igenis figyelembe kell venni a férfi igényeit is, nem lehet egyetlen elvet erőltetni doktrinaként, mert ez müszero olyanokat is, akik nem olyanok. Hacsak nem fogod el eleve a partneredet támadónak, olyannak, aki veszélyeztet, leszar, akivel jobb vigyázni (ezt se értem, ilyenekkel minek szexelni? a gyanakvás tönkreteszi a szexet. én sokkal jobban pártolom azt, hogy a főbb nemi betegségek ügyében mindkét fél hozzon friss negatív leletet /nekem, megjegyzem, van ilyenem/) A partnernem nem támadó, hasznonleső, nem olyasvalaki, akivel jobb vigyázni, és ha mégis belemegyek egy macsóval egy ilyen viszonyba, akkor meg vállalom a kockázatot (a görénységét), nem önigazolok. Nem értem azokat, akik nagy lendülettel pasiznak/csajoznak, és hőbörögve szidják őket. A krónikus társkeresőket, akik mindg ki vannak akadva. Mi ér ennyit? Nekik minek ez az egész? Szeretnek felbaszódni, megalázva, elhagyva lenni?
                  Hogy megszakítás a jobb-e, natúr, összeérő szervekkel, vagy a megszakítás nélküli gumival, azt meg bízzuk a konkrét szereplőkre.

                • majd kifejtem valamikor és valahol másutt bővebben is, miért írtam, amit írtam. Itt ez a párbeszéd most onnan indult, hogy Ellie leírta, ő elvben nyitott lenne egy nem elköteleződésről, hanem elsősorban szexről szóló kapcsolatra, de csak óvszerrel tudná elképzelni, és hogy “Még ha nem is lennék terhes, akkoris stresszelnék rajta annyit hogy úgy már nem éri meg az egész.” Szerintem ha ő így érez, akkor nem lenne zsarolás, ha ezt egy esetleges partnernek megmondaná,és szerintem sokat nem veszít egy olyan partnerrel, aki első alkalommal se hajlandó a kedvéért gumit húzni, mert az illető jó eséllyel egyébként se lesz különösebben tekintettel az igényeire, ő meg nem tudna lazítani. És amit leírt, abból nekem úgy tűnik, hogy ebben a helyzetben nem az a “szexpozitív üzenet”, hogy várja meg, amíg jön valaki, akire annyira vágyik, hogy ez mind eltörpül (mert a szorongás maga is blokkolni tudja a vágyat, vagy a kritikus pillanatban visszarettent, ezt én a 19 éves önmagamra visszagondolva nagyon is át tudom érezni), meg hogy a gumi se annyira biztonságos valójában. Szóval csak annyit szeretnék neki üzenni, hogy ha találkozik valakivel, akivel eléggé vonzódnak egymáshoz, akkor nyugodtan ragaszkodjon a gumihoz, és ha így is elég jó lesz az első alkalom, akkor a továbbiakban majd egyeztethetik, hogy legyen tovább. Nem kell feltétlenül “mindent vagy semmit” alapon néznie a dolgot.

                • Jaaaaj… “Szerintem ha ő így érez, akkor nem lenne zsarolás, ha ezt egy esetleges partnernek megmondaná,és szerintem sokat nem veszít egy olyan partnerrel, aki első alkalommal se hajlandó a kedvéért gumit húzni…” Persze, mindenki így érez, érzünk mi mindenhogy, csak a párkapcsolat-szerelem-szex nagyon nem ilyen vágyálomszerű valami, különösen a társkeresős, el nem köteleződős, gyanakvós válfaja. Érzünk mi mindenhogy, csak azt ne higgyék a nők, és ezt cseppet sem a talpraesett és csinos Ellie-re írom, hogy majd ettől a mondattól ők hatalmi helyzetben lesznek. Mert ennek a mondatnak a párdarabja, “ha gumit akarsz, nem lesz szex”, vagy csak sokkal bénább, jobban “rászoruló” partnerrel. Én annyit értettem meg mostanában, hogy a fickók közül egy markáns típus nagyon-nagyon nem akar gumit használni, és ennek az önzésen és kényelmen, megszokáson túl más okai is lehetnek.

                  “… az illető jó eséllyel egyébként se lesz különösebben tekintettel az igényeire, ő meg nem tudna lazítani” cáfolnám, pont azért, mert nem csak vagy nem szétválaszthatóan önzésből csinálja.

                  Egy kicsit az az érzésem, hogy jobban akarjuk tudni mások helyett, hogy mit éreznek, mi mozgatja őket, mi a jó nekik. Vállalom, hogy ezzel ellentmondok korábbi blogger-énemnek.

                  A hozzászólás második felével maradéktalanul egyetértek, de azért most elméletszag van, és elméletben mindenki nagyon tudatos, meg felelős, meg válogathat a lábai elé omló, kívánságait leső, vonzó partnerek közül. Úgy rugdossuk félre őket, annyian vannak…

              • De te nem érzed, hogy ezzel te is veszítesz? Hogy nem vagy zsarolási helyzetben? Hogy egy igazán nagyon-nagyon vágyott partnernek az ember nem szab feltételeket, hanem alig várja, hogy élete szexe megtörténjen? Ha meg nem ennyire vágyott, akkor meg mit akarnék tőle?
                Mert a poszt erről szól.

            • > én sokkal jobban pártolom azt, hogy a főbb nemi betegségek ügyében mindkét fél hozzon friss negatív leletet /nekem, megjegyzem, van ilyenem/)

              jap. eleve a jelenleg kb leggázabb nemi betegség (agresszív HPV-törzsek) ellen nem véd a gumi sem. (azért mondom, hogy a leggázabb, mert pl. az AIDStől nagyon szokás rettegni, de valójában elég ritka, és ha az ember véletlenül mégis elkapná, a tudomány mai állátsa alapján elég jók az életkilátásai (pl. gyógyszert szed rá, és akkor nem fertőz és nem fejlődik tovább immunhiányba), míg a HPV-féle rákkockázattal egyelőre nem nagyon tudunk mit csinálni ha jól tudom (de ezeket most fejből írom, nem néztem utána, szóval ha valakinek van frissebb infója, akkor szóljon). a többi nemibaj meg, ha kellemetlen is meg kezeletlnül veszélyes, de gyógyítható.)

              amúgymeg passzív fél, ez így elég vicces megfogalmazás azért. (értem, mire gondolsz, de attól még izé).

              én mondjuk a regényekben olvasottakat azért nem venném készpénznek, eleve pl. az aids „kezdetei” körül is egy csomó mítosz keletkezett az idők folyamán (Patient Zero pl.). Az anális szexről lehet tudni, hogy nagyobb a fertőződés esélye a mikrosérülések miatt, de jó kérdés, hogy ez melyik irányba működik, nem hinném, hogy a vérrel való érintkezés a másik félnek ne lenne kockázatos, szerintem elhanyagolható körülmény a fasz iránya. Szerintem inkább az van, hogy a heteró (illetve a genderhelyes meleg) férfiak arra vannak szocializálva, hogy ne gondoljanak az egészségükre, és ezért hajlamosabbak leszarni a nemibetegség-kockázatot (meg az ilyen kellemetlen, de ártalmatlan fertőzések/flóramegborulás etc kevésbé sújtják a férfiakat, az tény, ezért kevésbé vannak rákénysezrülve a tudatosságra).

              meg nekem egy kicsit olyan érzésem van, amikor itt a középosztálybeli diskurzusban előkerülnek a tinderrandikról meg diszkók beszélünk, mint a „szegény telepi cigányasszonynak nem lesz pénze csak kenyérre”-típusú érvelés. hogy értem, hogy elhanyagolt tizenéveseknek ez így probléma, hogy szórakozóhelyeken ismerkednek és a vécében dugnak adott esetben mindig-mással, és ha nem használnak hozzá óvszert, az para (ha igen, az is, csak kicsit kisebb), de ettől még, hogy mondjam, a szexuális maslow-piramis magasabb szintjei nem lesznek érvénytelenek, és arról nem nagyon van diskurzus.

              • Nem tartom se elítélendőnek, se a “maslow piramis aljának” a diszkóban, szórakozóhelyeken, a neten és appokon keresztüli laza ismerkedést, szexet a tizen-huszonévesek körében, és nem is gondolom, hogy az ilyesmi egyenlő a “félrészeg, wc-beli” szexszel. Csak annyit akartam vele mondani, hogy a szexedukátorok célcsoportja a kísérletező, próbálkozó fiatalok, nem a már némi tudatossággal rendelkező harmincas-negyvenes korosztály, és ebben a kontextusban az “alkalmi” szex és a “csak szex” inkább azt jelenti, hogy úgy adódik egy helyzet, hogy nem ismerik egymást a felek korábbról, és nem is biztos, hogy utána akarnak még találkozni. Ettől még nem lesz kihasználós a dolog, csak realisztikusabb a a (hpv-k átadásának valószínűségét is csökkentő) kondomhasználat, mint egymás egészségügyi státuszának firtatása vagy a fertőzésektől semennyire sem védő technikák.

                • Igen, ez igaz. Csak nekem, aki nem vagyok ezek szerint célcsoport, nyomasztó a gondolat, hogy “most kéne megzsarolnom, hogy úgy legyen, ahogy én akarom”.

                  Általában véve nagyon zavar a követelőző, gyanakvó, csak magáért és erőszakosan kiálló, magát túlértékelő, nem empatikus, a másikat embernek nem látó megfogalmazás és attitűd, amelyet gyakan kevernek a női öntudattal és feminizmussal.

                  A másik meg, hogy minden degradálás nélkül, az ő valóságukat is elismerve nem igaz, hogy ezek a fiúk, tehát a célcsoport (partnerei) még kevésbé akarják a gumit, mint a mi idősebb, tapsztaltabb partnereink?

                • Ez lesz itt az utolsó kommentem a témához, de azt a kérdést még feltenném, hogy urológushoz akarnak járni ezek a gumit élből elutasító fiúk-férfiak? Renszeresen szűrésre járni? Tisztában vannak azzal, hogy egy számukra akár teljesen tünetmentes baktérium (tripper, clhamydia) nagyon komoly következményekkel járhat a lányokra nézve? Hogy tényleg lényegesen nagyobb eséllyel fertőznek ők meg egy nőt, ha hordozzák a kórokozót, mint fordítva? És hogy a kondom az egyetlen módszer, ami valóban jelentős mértékben csökkenti a fertőzés átadásának kockázatát mindkét félre vonatkozóan? Nem az lenne a cél, hogy mindez a gyereknevelés meg az általános iskolai oktatás alapvető része legye, akár fiúkról, akár lányokról van szó, hanem az, hogy a lányokat meg a nőket se “nyomasszuk”? Van, amikor az ember leszarja a kockázatokat, de legalább a kockázatokkal legyenek tisztában.

                • persze, nyilván ez egy sarkított megfogalmazás és nyilván az egyéjszakás-műfajban minél kevésbé fog az ember kockáztatni, nem azért írtam, hogy ne lenne érvényes _arra_, amire mondtad.

                  hát, a diszkóban, szórakozóhelyen ismerkedés azért nem nagyon tud másmilyen lenni, akkor sem, ha az ember hazaviszi a másikat, mert minimum baromi késő van és az ember (én) fáradt meg részeg (vagy csak fáradt), ritka, hogy maga a szex igazán jó legyen egy ismert partnerrel való (többedik) szexeléshez képest, amikor ténylegesen egymásra van szánva az idő.
                  ettől még szokott szép lenni, mint élmény és emberi találkozás, és előlem ugyan nem kell megvédeni senkit, akinek ez az egyetlen vagy fő profilja, de azt is kár tagadni, hogy sokkal behatároltabbak a lehetőségek, mintha hosszabb távú viszonyod van valakivel.

                  szal hogy ez így nem azellen szól, amit mondasz, inkább amellé. csak akartam jelezni, hogy szerintem is nagyon elsikkad az elköteleződős párkapcsolat vs. randomemberrel egyéjszakás kapcsolat diskurzusban az, hogy vannak ezen túl más lehetséges felállások is.

      • Én is szentül meg voltam győződve, hogy a gumi, na az tutira megvéd mindentől, amíg a mostani férjemmel egy vadabb éjszaka “eltűnt” a gumi…NA azóta nem nagyon bízok benne….

    • nemtom, azért ha _nagyon_ nem akarsz gyereket, akkor nem lesz. ezzel az erővel aki nagyon nem akar gyereket, annak párkapcsolata se legyen soha meg semmije.

      (egyébként nekem az a tapasztalatom, hogy még a sima megszakításos közösülés is meglepően megbízható [egy-két dologra érdenmes figyelni], ha mindkét fél _tényleg_ nem akar gyereket [és nincs a csávónak korai magömlése], és ezért nem az lesz belőle, hogy jajj bocs nem tudtam visszatartani).

      és azt tegyünk hozzá, hogy azért az abortusz lelki (testi) terhe is nagyrészt a társadalom által generált valami – például a nyomasztó, orvosi közreműködést igénylő procedúra [pl. ha lehetne minimálbürokráciával szerezni abortusztablettát, akkor nem viselné meg jobban az embert, mint egy eseményutáni, a nagyon korai vetélés kb megkülönböztethetetlen egy erősebb menstruácótól, és a méhet se viselné meg.

      • Nekem volt alkalmi kapcsolatom – azaz csak szex – igaz a partnernek volt más is és össze is szedtem tőle nemi betegséget (trichot). A megszakításos teljesen jól működik, de annyira a pasin múlik, hogy én alkalmi kapcsolatban semmiképpen nem próbálnám ki. A társadalom nagy része esetében a nők viselik a gyerek(ek) gondját minden szempontból és ha kapcsolatban élnek, sokszor még a pasiét is, hiszen neki is igényei vannak… A pszichológus, akivel beszéltem anno, közölte velem, hogy kb 10-ből kettő jó kapcsolat van, vagy annyi sem, így ne kapálózzak annyira, hogy olyanra vágyom… Most kezdem megérteni, hogy mit is akart mondani ezzel. (A jelenlegi helyzettel kell valamit kezdenem és nem áhítozni valami után, ami teljesen elszakadt az én valóságomtól.)

        • nekem amúgy fura, hogy az alkalmi kapcsolatot itt mindenki arra használja, hogy elköteleződés nélkül szexel, nekem az magától csak a teljesen alkalmi (értsd: mittomén átutazóban vagy olyasvalakivel, akivel aztán egy-két találkozás után elhal az egész) szexet jelentené.

          > A megszakításos teljesen jól működik, de annyira a pasin múlik, hogy én alkalmi kapcsolatban semmiképpen nem próbálnám ki.

          ja ja, nyilván itt ugye nem az alkalmi kapcsolathoz hoztam fel, hanem a nagyon-nem-gyerekakarással kapcsolatban, hogy a csávók sem teljesen eszköztelenek, ha nem akarnak gyereket, csak a többség ignoráns, fegyelmezetlen, megúszásra játszik, mert oldja meg a nő, ha neki ez fontos (meg hogy amjd úgyse ők fognak szívni a gyerekkel, ha mégis).

        • Az én jelszavasban megírt nagy bizonyosságom, vágyakozásom része volt az is, hogy biztos voltam benne, hogy jól csinálja a megszakítást, bízhatom benne. Ha bármi gyanús lett volna, irány a 72 órás.

  7. “Tudod, mit jelent az, hogy érzelmi biztonságot akarsz? Hogy társfüggő vagy, és függetlenül a valódi összhang meglététől, bevasalod a pszeido-kapcsolatot (ide visz, olyan szívességet tesz, felhív).”

  8. “Nekem az a fura, amit amúgy feminista szexedukátorok is tanácsolnak, hogy a nő legyen észnél, és mondja azt józanul: ha nincs gumi, nincs szex. El se tudják képzelni, hogy ő is annyira akarja, be van indulva, hogy nincs ilyen zsarolási potenciálja?” – bocsi, csak nem tudok rá fent válaszolni. ez annyira pontos, sokszor éreztem én is az ilyen írásoknál. igen, észnél kellene, kellett volna amúgy lenni, és apám biztos nyakon vágott volna, ha tudja, hogy az általa kivitelezett szexuális felvilágosításnak ezt az egyetlen elemét sem nagyon tartottam be, egyébként asszem én is nyakon vágnám a lányomat, na meg a fiamat is, ha megtudnám. egyébként ez legfőképp az egykor alkalminak induló, később komollyá váló kapcsolatomban volt jellemző még akkoriban, hogy szartam én az óvszerre, szartam arra, hogy megláthatnak, szartam mindenre, nem éreztem azt, hogy itt most bármi megállíthat. persze egyébként ha kölcsönös, akkor így jó szexelni, de azért nem mondom, hogy nem lett volna jobb gondolni az ilyesmire. na és erre mondom, hogy soha nem értettem, igazából már 16 éves koromban sem nagyon, hogy miért írnak mindenhol arról, hogy a nők részéről a szex az hajlandóság meg csupa intelem az egész, meg patikamérlegen méricskélt valami, hogy mit fog rólam gondolni, meg méltóság, meg elvesz belőled, meg ne add oda magad. mintha teljesen ki lenne ölve az a rész, hogy amúgy ez jó, és a nő is akarhatja igazán, nem cserébe meg kapcsolatban meg kapcsolatért. egyébként a kapcsolatban történő szexről is így beszélnek, és most amúgy én is főként arról beszélek.
    űamikor azt mondom, hogy a vágynak, a nagyon akart szexnek semmi köze a komoly kapcsolathoz, akkor nem az alkalmi kapcsolatokról beszélek, meg a csak szexről (persze lehet az is), hanem arról, hogy amúgy lehet komoly a kapcsolat, de az elsöprő akarás ezzel mintegy párhuzamosan működik, függetlenül attól, hogy amúgy el vagyunk-e köteleződve, és amúgy járunk-e ikeába meg akarunk-e gyereket. lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de nem a komoly kapcsolat meglévő attribútumaiból következik az elsöprő akarás, és mintha a nőknek szexről írott/mondott tartalmak ezt teljesen figyelmen kívül hagynák, és rendszerint úgy szólnak a szexről, mint ami a nő részéről ajándék, ami ehhez és ehhez a feltételhez kötött.

    • “a nők részéről a szex az hajlandóság meg csupa intelem az egész, meg patikamérlegen méricskélt valami, hogy mit fog rólam gondolni, meg méltóság, meg elvesz belőled, meg ne add oda magad” én ezt még jobban értem, mert ez a patriarchális-kettős erkölcsű, eredeti verzió, amely a nő szexusát lefojtja, és retteg a teherbe eséstől meg a kakukkfiókától meg persze a nők szexualitásában, szabadságában rejlő hatalmas erőtől.

      Én azt nem értem, hogy az ezt MEGHALADÓ feminista diskurzus, az, amelyik öntudatra és teljes életre buzdít, miért így fogalmaz, miért nem kalkulálja bele az örömöt, miért tekinti a megfogalmazásaiban a szexet erőszaknak, nők ellen irányuló gyanús ügyletnek, amellyel jó vigyázni, sőt, csak vigyázni jó. Persze, privilegizált vagyok, mert ritkán ér erőszak, meg főleg rejtett formában ér, azért tartom jó bulinak a szexet, és azért nem csonkított meg a patriarchális erőszak, és persez, nem kötelező szexelni meg élvezni, és ne bélyegezzük meg azokat, akik nem kíváncsiak. De ebben mintha elsikkadna a szexuális öröm. Az okés, hogy ne engedd, hogy a másik irányítson, belekényszerítsen, ne törődjön a testi-lelki jólléteddel, használjon — na de hogy én, a nő se törődjek a saját kapcsolódásommal, vágyammal? Ezek nem léteznek, ezeket tényleg mind tönkretette a patriarchátus?
      Mintha ez lenne a bosszú: “mindenki engem akar megbaszni, de hehe, majd jól nem adok puncit a szánalmas faszagyúaknak, én ennek fölötte állok, ez az én hatalmam”. Kólö vicces, amikor negyven+ nők kezdenek rá, akik nagyon is aktívan voltak ocelotmintás tangásak, amikor abból jött az előny.
      Asszem, a feminizmusnak a lipstick- és szexpozitív ágát űzzük mi, én vállalom, de mi a francot csinálnak a többiek? Miért kell gyanakvónak, szextagadónak lenni?

      A kapcsolatmániáról még annyit, hogy én is emészthetőbb lennék, haszépen, könnyes szemmel azt keresném (és nem találnám, és erről panaszkodnék), csakhogy én fatalista vagyok. Így meg megkapom, hogy törtetek, kemény vagyok, erkölcstelen, lepattintom a szegény érzékeny lelkűeket, beléjük rúgok (mert nem tetszenek, és mert manipulatívak, és mert a szívességtevésekkel tagadják a jogot, hogy eldöntsem, kivel akarok kapcsolódni, ez is férfiprivilágium), meg használom az embereket, pedig ó, de mennyire nem, ó, de finoman érzem, ha az a majdnem-helyzet mégsem az, és nem érdemes belemenni a vágyam ellenére, és ó, de lelkizős és kedves, sőt, hű és tapintatos vagyok én azzal, aki nekem is bejön.
      Nekem pedig igen hamis és komikus lenne kapcsolatot akarni, vagyis engem, egész személyiségemmel, életemmel, három gyerekemmel, és eszerint nézni az amúgy is bonyolult életű meg nehéz embereket, és ehhez kötni a szeet, jézusom, annyival inkorrektebb volna ez, mint az elköteleződés nélküli, ritkás fergeteges szex.

      • azt persze értem én, hogy a patriarchátusban a nő öröme sokadlagos, és a mindenféle szexualitás nagyon sokszor erőszak, és nagyon sokszor a hatalom eszköze, persze. engem inkább az idegesít, hogy ahogy te is írtad, azokban a közegekben, ahol ezt már tudjuk, ahol ez alaptézis, valahogy ott is elsikkad, hogy a nő is szexuális lény, és a szex nem ajándék tőle, hanem jó esetben kölcsönös vágy, ha nem az, akkor meg mindegy is. persze, hogy kurvasokat kell arról beszélni, hogy a szex kicsikarása, kizsarolása hol és hogyan tettenérhető és mekkora baj. de valahogy az nem szerepel sose, hogy a szex _egyébként_ lehetne jó is, a nő is vágyhatja, akarhatja. de a nem tudatos női magazinokban meg plán borzalmasan dühítőek ezek a tegyük rendbe a nemi életünket és bújjunk össze párunkkal, ott meg arra buzdítanak, hogy add a szexet ajándékba, és add meg ami kell, mert akkor neked is jobb lesz, persze lószart lesz jobb, ez a lobster által is megénekelt önmegerőszakolás, meg hogy nem létezik szexmegvonás. igazából még nyilván jóval több az efféle tartalom, és ez is szörnyű, sőt, ez a legszörnyűbb, mert ugyan ki akarná őszintén a szexet azzal, akit már utál, akivel húsz év játszmája és csikarása és addmegamijár van mögötte, naná, hogy ahhoz nagy levegőt kell venni meg betervezni a dolgot, és ez is szörnyű. akit meg tényleg akarsz, ott nem kell betervezni, meg nem kell hozzá mosogatni, hanem akkor is akarod és mindegy. csak a kapcsoaltokban már gyakoribb az ilyesmi, hogy annyi szörnyű játszma és megszokás van, hogy nagyon messze van már az, amikor kiállnál a kocsival a mezőre szexelni útközben. de arról sem írnak őszintén, hogy hiába kapcsolat, ha nem akarod, akkor nem akarod, és ezen nemigen segít semmiféle keltsük fel a vágyat és tervezzük be praktika szerintem, de amúgy ettől függetlenül akarhatod is, és akkor az meg nem egy kegy. próbálom érthetően írni, de elég összevisszák ezek.

    • “nem a komoly kapcsolat meglévő attribútumaiból következik az elsöprő akarás” hú, ez nagyon pontos. Mintha a nőt csk megnyugtatnák ezekkel, hogy nem kell félnie, biztonságban van, “odaadhatja magát”, ez így rendben van, szabályos, “nem csak a teste kell” (???), és ebből deriválná a vágyat. És azért nem vagyok meggyőződve, hogy a kapcsolatban élő, megnyugodott nők úgy általában olyan nagyon élvezik a szexet mondjuk azokhoz képest, és megint úgy általában, akik elköteleződés nélkül űzik. Egyszerűen nincs elég én-erejük, önszeretetük, énképviseletük, életörömük rendszerszinten és rendszerokokból), inkább csak “megadják, ami jár”, hogy nyugi legyen.
      És: a nők biztonságra, a férfiak változatosságra törekszenek! Mondja Ed. Neked mikor lesz valakid? Nem vagy magányos? Most vagy fiatal, most élj. (Mintha önkéntes választás lenne, hogy nekem aztn nem kell senki.) Nem vagyok fiatal. Ne legyél negatív! Hány éves is vagy (ez külön vicces, mert nagy buli volt, és hetente poénkodom ezen)?

      Mndom, huszonhét. Lőrinc a következő edzésen megmondta neki a születési évemet, “a többi matek!”

  9. Kéne ennek a bejegyzésnek egy párdarab, egy másik olyan dologról, amit emberek akarni szoktak és ehhez párkapcsolatot látnak szükségesnek: ez a gyerek. Sok ember, én is úgy mentem neki az életnek, hogy szeretnék gyereket, de ehhez kell előbb egy komoly kapcsolat.

        • Tehát hogy nem a kapcsolat, a másik ember a fontos, ő csak a családhoz kell. Anyáink intelme is ez, hogy keressünk egy jóravaló apukajelöltet. Igen, majd érlelem. De akkor erre már rájöttél, és arra is, hogy ez nem biztos, hogy zsákutca.

          • Nekem szerencsém volt, a megfelelő időben megtaláltam.
            Nem tudom, mi lenne, ha most lennék 38 éves, megfelelő kapcsolat nélkül, és vadul akarnék gyereket. Egyedül örökbe fogadnék? Belemennék egy nem-olyan-jó kapcsolatba? Összeállnék a meleg haverommal? Lemondanék róla? Nem tudom.

            Egy csomó kapcsolat szétmegy, mire a gyerek totyogni kezd, de nyilván nem ez lebeg az ember szeme előtt.

  10. miééért nem tudok fent válaszolni, ez valami újdonság lehet 😦
    Éva, ezt írod_ “Elemien akarni, ahhoz kell tapasztalat, előélet, magabiztosság,”
    szerintem meg épp hogy nem feltétenül: mert 15 évesen még nincs rossz tapasztalatod (most persze nem beszélve az extrém esetekről, amik sajnos tudom, hogy nem annyira extrémek, de most tényleg nem erről van szó), még nem vagy megtörve, még őszintén érdekelhet a dolog, és majd utána jön a sok pofánvágás meg a sok olyasmi, ami elveszi a kedvedet, de alapvetően pont úgy jövünk szerintem a világra, hogy több bennünk az elemi akarás meg érdeklődés, én tizenévesen nagyon akartam és nagyon érdekelt, és én állandóan szexre gondoltam akkor, és szerintem sokan kezdik így, és később jönnek azok a dolgok, amiktől az ember már nem akarja elemien, és amiktől tud feltételeket szabni és üzletet kötni és más hasonlók. emlékszem is, mikor 15 voltam, és akkor voltak az első szexuális élményeim egy osztálytársammal, akivel nem jártunk sose, haverok voltunk, és úgy alkalmilag időnként, vicces módon sose csókolóztunk, mert azt csak azok csinálják, akik szerelmesek egymásba :D, (ma már látom ennek a humorfaktorát, de én ezt szép emlékként őrzöm, sose volt ennek semmi kihasználós, rossz szájíze), mindenesetre már akkor iszonyúan rettegtem a közösségi ítélettől, hogy biztos mindenki azt hiszi, hogy én egy nagy kurva vagyok, nagyon jól emlékszem rá. már az ilyenek is terelik az embert olyan irányba, hogy ez nem lehet csak úgy önmagáért való öröm, meg a lányoknak hogy kell viselkedni milyen helyzetben, és amikor aztán ehhez társulnak tényleg rossz élmények is, akkor valószínűleg húsz éves korra vagy előbb már kifakul az emberben az elemi akarás, mert annyi minden rossz is kötődik a dologhoz, intelem, elővigyázatosság, közösségi ítélet, valódi rossz élmény, stb stb. szerintem nagy kincs az, ha valakinek nincs tönkretéve legalább részben a szexualitása, én borzasztó hálás vagyok azért, hogy így alakult, és ezért is emlékszem arra, hogy igenis milyen elemi akarás volt bennem előélet és tapasztalat nélkül, és szerintem ez sokaknál ez későbbre romlik, aztán meg esetleg javul, ahogy szert tesz némi önismeretre és öntudatra.

    • “több bennünk az elemi akarás meg érdeklődés” – én extrém gátlásos voltam, annyira, hogy az megakadályozta, hogy megtanuljam, megértsem a testem folyamatait, megnyíljak, belefeledkezzek, ne szégyelljem a meztelenséget is, a kontrollvesztést meg pláne, nekem ezeket az életkori-testi-hormonális folyamatokat bőven felülírták a szorongások. Írod ezt a húszéves kort, amikor már nem annyira, én meg pont húsz és fél éves koromban háltam el…
      “szerintem nagy kincs az, ha valakinek nincs tönkretéve legalább részben a szexualitása, én borzasztó hálás vagyok azért, hogy így alakult,”, igen, igen, ez ritka, szerencsés helyzte, és nagy kincs, és nem felejtem el azokat, akik traumatizálódtak, viszont nehezen viselem, ha sose esik szó azokról, akiknek ez örömforrás, és mindig ez a gyanakvás meg kihasználás van. Egyébként hasonló élményekkel, mint amik voltak nekem, lehetne valaki érdektelen meg traumatizált, azt hiszem, én nem a férfiakból, a velük való élményeimből veszem elsődlegesen az életkedvet, nyitottságot, hanem a lényem, életem többi részéből. Egyszerűen nem jön a száma, hogy jaj, kislányom, vigyázz, szar az egész, kihasználni, nem szeretnék károgni, megkeseredetten tagadni az örömöt, viszont szeretném magabiztossá nevelni.

      • na ugy ertem, hogy akinek nincs mar azelott tonkreteve a szexualitasa, hogy elvesztene a szuzesseget, mert ugyebar abbol is rengeteg van. a rengeteg gatlas, szorongas szerintem szinten ide sorolodik, en szentul hiszem, hogy magatol senki nem gatlasos es szorongo es testet tagado, az lenne a termeszetesen fakado, hogy az embert ez erdekli akkor, amikor ez a hormonalis folyamat van, es ha ennel erosebb a szorongas, akkor en arrol is azt gondolom, hogy ott abba valaki mar azelott annyira beletaknyolt, hogy ez tortent azzal a kamasszal, hogy nem erzi, nem erdekli. ha ez igy ertheto. nagyon nem vulgarpszichologizalni akartam itt, csak annyira nehezen tudnam elkepzelni, hogy valaki csak ugy magatol annyira gatlasos legyen es annyira ne erdekelje a szexualitas kamaszkoraban, azt mar tonkre kellett hogy tegye valaki vagy valami, en azt hiszem azert ugy szuletunk alapvetoen, hogy oromunk legyen az ilyesmiben, csak nagyon konnyu elrontani (szuloknek, kornyezetnek, iskolanak, rossz elmenynek stb). mire engem ertek azok a rossz elmenyek, amik elronthattak volna, addigra mar nem kamasz voltam, es talan egy egesz kicsit kevesbe kiforratlan, na meg nem is nyustoltek, zsaroltak, csikartak evekig, csak par rossz elmeny volt, es nem vettem igazan magamra. ezt csak azert tehettem meg, mert addigra mar nem 15-16 eves voltam, amikor a szexualitast meghatarozo kezdo lepesek tortentek, hanem 20-22, es talan egy kicsit kevesbe masokra utalt, nem tudom ertelmesen elmondani, valahogy ugy ertem, hogy akkor mar kevesbe tudta volna egy elmeny kinyirni egy eletre az egeszet.
        es igen, azert is halas vagyok, hogy nem zaklattak, nem eroszakoltak meg, stb,bar az egeszet felfedezni nekem kellett, mert azert otthon is sokkal inkabb pengeszaj es vigyazz kislanyom volt ezugyben, egyaltalan nem traumatizalo, csak nem is oromre hangolo, olyan atlagos gondolom. bocsanat a parttalan mondatokert 🙂

        • Telórol pötyögök, csak eszembe villant: nem ott csesződik el rögtön, hogy tapasztalatlan fiúk szexelnek tapasztalatlan lányokkal? A szerelmes romantika ès a jó szex nem korellál, csak a lànyregényekben.

            • Szerintem a gátlásos kislány a gátlásos kisfiúval nem a felszabadult szex felé visz. De arról is beszélhetünk, hogy hány fiatal fiú tudja, mi és hogyan jó egy nőnek az ágyban. Ezer sebből vérzik ez a dolog.

          • Fentebb akartam a gumis témához, de oda nem fér, és itt is látom ezt a “a mai fiúk is már a pornóból szerzik az ismereteiket”, szerintem ez életidegen, a fiúk nagy többsége nem autista puás, a kamaszfiúk nem annyira egyszerűek, hogy ne tudnák a pornót a valódi lányoktól elválasztani. Annak, amikor csordába verődve nagyfiút játszanak, semmi köze a valődi személyiségükhöz. (Lehet aztán rájönnek, hogy nekik azt is megbocsájtjuk, ha ilyenek, és sokkal egyszerűbb örömnek tűnik az, és aztán beletompulnak?)

        • “magatol senki nem gatlasos es szorongo es testet tagado” de nem az van, hogy intellektuálisék vagy alkatilag olyanok, főleg a nők különösebb trauma nélkül is nehezen tanulják meg pl. az orgazmust?

          • szerintem az orgazmus nehezen megtanulása még nem gátlás, szorongás vagy érdekltelenség a téma iránt. de amúgy nem tudjuk, mennyire könnyen tanulnánk meg az orgazmust, ha a születéstől a szüzesség elvesztéséig már nem rongálnának le az emberben egy csomó mindent, ami ezzel kapcsolatos, és nem ültetnék tele az ember fejét tabukkal, szégyenekkel, gátlásokkal. azt egyszerűen nem hiszem, hogy ne úgy születnénk, hogy érdekel az ilyesmi, elvégre a gyerekek is maszturbálnak, amíg rommá nem szégyenítik őket érte (már akit). nem hiszem, hogy volnának alkatilag olyanok, szerintem a többségünk már nagyon ronda nagy gátláscsomaggal érkezik az első szexuális élményeihez, és vagy van, aki kevésbé, vagy van, akit ez kevésbé itat át, de ha már az eleminél tartunk, hát elvégre elemi élményekre születünk, csak útközben kiölik, mire odajut az ember. úgy értem, ezt pont olyasminek gondolom, mint amit te szoktál írni a mozgás öröméről, az bennünk van, nem születünk úgy, hogy ne akarnánk mozogni, csak útközben elkúródik az egész.

            • nekem is pont ilyesmi jutott az eszembe, nagyon jól megfogalmaztad, ami a fejemben motoszkált. Csak annyi mèg, hogy talán nem is arról van szó az esetek többsègében, hogy “tanulni” kell az orgazmust, hanem csak arról, hogy egy másik ember jelenlétében, közreműködésével, együtt és/vagy konkrètan közösülés útján kell megtanulni vagy “begyakorolni”, a pici kortól elsajàtított tabuk miatt, ahogy írtad, meg azért is, mert az tényleg tanult készsèg szerintem, hogy valaki a saját èlvezetére törekedve a másik fél visszajelzéseire is tudjon figyelni, illetve a másiknak való örömszerzèsre törekedve maga is élvezni tudja, mint ahogy az is, hogy éreztetni tudja a partnerrel, mit érez épp és mit akar, és tudja venni is a másik jelzéseit. Ami már megint oda vezet vissza, hogy a tabuk, sablonok, normák hogyan nehezítik meg a verbális meg a nem verbàlis szexuális kommunikációt is…

          • Egyébként én is érzem az összefüggést az intellektussal, annyira túl van agyalva ez az egész terhesség, nemibetegség dolog, hogy ez után, már csak szorongani lehet. És úgy érzem az értelmiségi családokban több kimondatlan tiltás rezeg a levegőben, amit az érzékeny gyerekek jobban is levesznek, de mivel nincs konkrétan kimondva mi a baj, talán többet is képzelnek bele. Volt egy barátnőm, akinek nagyon jó családja volt, (náluk találkoztam először a lipótvárosi fogalommal), sokat találkoztunk éveken keresztül, aztán amikor 16 éves voltam, egy rosszul sikerült bulikezdemény után nem tudtam hazamenni (11 óra volt), és felhívtam őket, hogy aludhatok-e náluk. Nem voltam részeg, nem cigiztem, amúgy nagyon visszafogott kamasz voltam, csak elmeséltem a barátnőmnek, miért utaztam fel, meg hogy maradtam ott, másnap az apukája kivitt az állomásra, és onnantól kezdve elérhetetlenné váltak. Máig nem tudom, hogy a szüleinek nem tetszett valami, vagy a barátnőm gondolt rólam valamit, amilyen nem voltam, nem tudom. Meg az ő és az én családja gondolkodás és szokásbeli különbségein.

            • “én is érzem az összefüggést az intellektussal” nálunk vallás, morál, megszégyenítő (kispolgári eredetű) nevelés volt a háttérben. Én nagyon-nagyon irigyeltem kamaszként a nem-túlagyaló, felszabadult ösztönlényeket.

              Fú, ez kemény sztori. Talán ma már rákérdezhetnél…?

  11. Számomra férfiként “alapból” (értsd: kérés nélkül, reflexszerűen) gumit húzni egyenértékű lenne azzal, hogy a partnert taszítónak, veszélyesnek vagy egyenesen undorítónak tartom (“fúj, biztos aidses” sb.), taszít és el akarok határolódni tőle. Prostituáltakkal szokás alapból óvszerrel szexelni (az olyan is, elhatárolódó maszturbáció, a másik testét felhasznávla), ergo ha valakivel gumival szexelek, az olyan mintha prostinak tartanám. Az óvszer a bizalmatlanságról szól, “nem bízok benned, mert ki tudja kikkel voltál”, stb.
    Az igazi szexben belefeledkezés kell és bizalom, az óvszert ezt kizárja.

    • Vagy mondjuk alapból gumit húzni lehetne annak is a jele, hogy a partnert nem akarod nem kívánt terhességgel meglepni, és tiszteled annyira, hogy nem csak tőle várod el a fogamzásgátlás felelősségét, hanem férfiként viselkedsz. Nézőpont kérdése.
      A belefeledkezésről meg annyit hogy ha van gumi, akkor már rögtön nem kell azon izgulni, hogy időben kihúzd.

    • fantasztikus elméletet gyártottál arra, hogy miért nem használsz óvszert.
      gratulálok.
      remélem nem találkozik egyik lányom sem hozzád hasonlóval.
      vagy, ha igen, ez a szépen felépített elmélet jelenti a rostát, amin fennakadsz.

  12. Ez a hozzászólás eleg sok káros mítoszt összesít egyebként: hogy adottnak veszem, hogy a nő dolga védekezni a terhesség elllen (pl. szedjen tablettát, mert nekem férfikként úgy kenyelmesebb), hogy én biztos, hogy nem fertőzhetem meg őt semmivel vagy ez nem érdekel, hogy a nemi úton terjedő fertőzések “piszkosak”, morrálisan elítélendők és csak azok kapják el, akik válogatás nélkül bárkivel szexelnek, hogy az óvszer nem használata a “bizalom jele”, amit elvárok a másiktól, meg hogy a szex gumival nem is igazi szex. A fertőzéseket az emberek gyakran úgy hordozzák, hogy nem tudnak róla és egy monogámnak hitt kapcsolatban szerzik, vagy pedig azért, mert a partnerük szégyelli kezeltetni magát vagy bevallani, hogy van valami gond vagy nem biztos abban, hogy nem kapott el semmit egy párhuzamos vagy alkalmi kapcsolatában.

    • Ide írom mert feljebb nem fér.

      Igen, jó megérzés, azért nem vállalok semmi kockázatot most terhesség ügyben mert az élethelyzetem miatt csak rosszul jöhetnék ki belőle.

      Gyerek nem opció. Első lenne, nem kívánt lenne (őt is sajnálnám, mert tudom az milyen rossz – nagyon), egyet se akarok.

      Örökbe adni lehetne, és régen talán meg is tettem volna, de ma már nem akarom – a terhesség károsítana mindkettőnket (orvosi ügyek, sajnos egész biztosan).

      Marad az abortusz. Sajnos már többször voltam kórházban, az utolsó néhány tartózkodás után több hétig lelkileg nagyon rosszul voltam, ezt most nagyon elkerülném ha lehet. 😦

      Szóval egyetlen alkalomért a fentieket inkább nem fizetném meg ha lehet.

      És több alkalommal: ugye addig jár a korsó…

      Szóval nem zsarolás, csak sarokba szorított az élet, és védem magam.

      Amúgymeg én pont szeretem a teljes behatolást (full penetration – van ennek magyar neve?) és utálom a megszakításos közösülest, és ezt biztonságosan tényleg csak óvszerrel lehet. Találkoztam már pasival aki szintén így gondolta.

  13. Oberon, irritálóan kioktató vagy, a “Nézd csak”tól már évekkel korábbi kommentjeidben is sikítófrászt kaptam. Nem tudsz érvelni, álérveid vannak. Á egyenlő bé, vagyis a kerítés mögött ugató kutya fehér. Ráadásul manipulatívan váltogatod az álneveket.
    Én nem hiszem el neked, amit írsz.
    Nekem semmit nem igazol az, hogy valaki feminista. Nem igaz, hogy aki ide kommentel (és nő), az ebből következően biztosan feminista, TEHÁT akkor nekem bármiben egyet kéne értenem vele. Azzal értek egyet, akivel a gfeminizmus nem szabálykönyv.Ha egy pillanatra odafigyelnél másokra is, láthatnád, milyen viták zajlanak itt. A feministák is sokfélék, és én sem csak feminista vagyok. És ott van még az is, hogy ami egyik kontextusban egy érdekes felvetés, gondolat, az a másikban nem működik.
    Az a baj, hogy ostoba vagy, olyan igazi gyűlölködő, elméletalkotós, kocka módon, azt utálom a legjobban. Szeretnélek megkérni, hogy ne erőltesd ezt, ne próbálkozz.

    • Kekec vagy és kioktató. Ne feledd: te akarsz tőlem valamit, nem én tőled.
      Ha egy IP-re kattintva csupa okoskodó, lenyomó, hasonlóan érvelő komment jön ki, részben azonos neveken, és semmi építő, normális hangnemű, miközben azon nevek más IP-ről írt hozzászólásaira kattintva is ugyanez a helyzet, akkor alapos okkal feltételezem, hogy ugyanaz vagy, vagy afféle (az én szemszögemből mindegy).

      Értem, hogy vonz a blog, de engem untatsz, nem olvaslak.
      Bolond leszek a több éves kemény munkával felépített, értékes alter nyilvánosságomat erőszakos, mondandómat romboló, leállíthatatlan, semmit tiszteletben nem tartó kommentelőknek átengedni.

      Oberon = Abrakadabra = És ez komoly = Tóth Lajos…
      Magadnak válaszold meg: miért proxyzol? Miért csinálod ezt, mit szeretnél?
      Mire jó az alakoskodás?

      Irritáló voltodtól függetlenül minden itt kommentelő egyenes, egy néven van jelen (vagy fontos indoka van a váltásra), nem váltogatja, nem sunyul, nem próbál beslisszolni más néven.

      • “azt szabad mondani, hogy az óvszerellenesség alapja férfi részéről önzés és direkt szándékos a nő rovására élvezkedés, de ennek ellenkezőjét férfinak monani nem szabad?” Nem. Itt legalábbis nem, és ezt nem a kényszeres érvelgetés, hanem én döntöm el. És nem “nem szabad” (úristen, ez a buta megfelelésvágy! azt hiszed, van valami központi Ukáz, aminek eleget kell tenni?). Az én blogomon nem lesznek ilyen állítások, mert az szerintem nem igaz. Nincs szimmetria. Ennyit olvasgattál itt, és nem érted? Nincs oda-vissza, ez a legostobább érv genderügyekben, hogy “jó, de ők is/nézzük meg a másik oldalt”.

        Egyébként nem számít a konkrét érvelésed, még egyet is érthetnénk, nem azért nem engedem be, habár a fasz azon végén ne nagyon várd, hogy a te elnyomottságodat fogjuk dédelgetni. Az számít, hogy már megint te vagy, semmiből nem értesz, és nem akarok ilyen görcsös, érzéketlen, agyonérvelő, elméletalkotó, sunyi, alakoskodó, másokat csak legyőzni akaró, tőlem idegen lelkületet a blogra.

        Szexuális életed sokszínűségéhez, tervgazdaság-szerűségéhez és az antifeminista trollokra széles körben jellemző felelősségvállalásodhoz ezúton is gratulálunk.

    • “Még ha ugyanazon személyről is lenne szó, pár évre rá nem láthat pár dolgot más vonatkozásában?” De enegem ez nem érdekel. Nem vagyok gyógypedagógus. Itt kommentelni nem jog, hanem lehetőség. Elbasztad, ez van. (De vicces, ahogy így burkoltan bevallod, hogy az a személy vagy.)

      “Aki egyszer “leírta” (?) magát, annak örökre be kell húznia a nyakát?” Itt biztos. Mi dolgom vele, mi előnyöm származik abból, ha újra kaput nyitok az ámokfutás előtt? Ez nem közös felület, ez magánblog. Menj oda, ahol szívesen látnak, én rosszul vagyok tőled.

      Nem érdekesek a részletek, a konkrét témában a rész-egyezés, mert az indíttatásod és az érvelésed olyasmi, aminek nem teszem ki magam, sem a kommentelőimet. Mert nem tetszik, és kész. Megmagyaráznom sem kell.

      “Hatalmam” attól van, hogy saját erőből hoztam létre egy olvasott, prögős blogot. Nem valaki adta. Nem közösek az így keletkezett javak. Ezt értsd meg, és tartsd tiszteletben. Semmiféle új esély nem jár.
      De te nem is kéred, csak erőszakoskodsz. Nem ismered el a korábbi visszaélést. Pedig a kommentszabályzat világos, nbenne van az is, hogy nem jár új esély.
      Magánügyed, hogy érdekel a blog. Olvasd is, de megnyilatkozáshoz felület nem jár. Nem vagy abban a helyzetben, nincs olyan hiteled, hogy ilyeneket írj, hogy “nézd csak” meg “tessék beoltatni magukat”.
      És persze alakoskodsz, kamu-e-mail, új nick.
      Az a fajta aspi kockaság így érvelni (egy szubjektív döntésben! ahelyett, hogy tiszteletben tartanád), amit annyira nem bírok.
      Menj békével, jó messze.

      • “Férfiként ellentmondani egy olyan feminista nőnek, aki azt vallja, hogy az óvszerhasználat mellőzése a férfi javára és a nő rovására, nőgyűlölet” — nem “férfiként ellentmondani”, hanem itt erősködni, amikor sokszor megírtam már, hogy NE, és hogy ez itt nagyon kínos.
        A sunyiskodás miatt is, az ideerőltetés miatt, nem csak a tartalom miatt.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s