mitől jó a szex?

vasárnapnemírunkszexről…

Ez az első jelszavas poszt, tehát. Üdv mindenkinek, aki idáig eljutott! Bárkinek, aki erőfeszítést tett azért, hogy olvashassa ezt a posztot, köszönöm a beletett melót. A blogger szereti, ha az olvasót érdekli, amit ír, mi több, erőfeszítéseket is tesz, hogy olvashassa. Én tiszta szívvel vagyok, itt is. Nem akarok megmagyarázni semmit, nem a személyem az érdekes, az életem csak ürügy. Viszont ki akarok fejezni valamit, ami fontos, általános érvényű. Erős szöveget akarok.

A címbeli kérdést a bejegyzésekben már említett Élmény miatt kérdezték tőlem többen is (így fogok rá utalni: Élmény, ez nagyon pontos).

A szex attól jó, hogy

  • megvan még benned romlatlanul az, aki képes lelkesedni, képes a tajtékra, úgy is értve, hogy ezt a gyerekkorod, az életed, a szülésed, a partnereid nem rontották el,
  • elemien vonz a másik teste és a szexualitása, nem pedig az agyaddal tudod, hogy ő jó lesz, biztonságos lesz, tehát nincsenek ezek az állásinterjú-körök, önbebiztosítás,
  • szexinek és dögösnek érzed magad, ha a közelében vagy, fényesnek, rózsaszínnek, csúszósnak, duzzadtnak, ifjúnak,
  • hasonlót értetek jó szexen,
  • tudod ugyan, hogy ebben nagyon megsérülhetsz, de nem bánod. Van tétje, kockázata a dolognak.

az öntudat

Maga F. is odalép hozzám, hátulról súgja a nyakamba: írj egy blogot a jó szexről.

Mert épp írok. Ő zuhanyoz.

Posztra gondol.

Mit csinálok én erre?

Szigorúan leszögezendő: nem vagyunk egymásba szerelmesek. Szeretek évődni vele, szeretek szeretkezni vele, és nem szeretek beszélgetni, mert nem érti, amit mondok. F. munkásember, egy szép és kihalóban lévő szakma mestere. Kedves és kulturált, született budai, sok a közös ismerősünk a gyerekkorból. Nem érzem rajta a szociokulturális frusztrációt, pont hogy fölényeskedik velem, lesajnál, mert ő macsó. Olyan bókjai vannak, amilyeneket senki másól nem viselnék el. Neki az is fura, hogy nincs autóm, tévém, pasim. Hogy nem eszem kenyeret. Hogy itt áll a brit protein hegyekben – ezeket Ed hozza neked?, kérdi. (Mert én, ugye, nem tudhatom.) A feminizmusnak már az f betűjét sem érti, és akkor még nem volt szó papírból kivágott elefántokról. Amikor még e különbségek tragikomikus intenzitását nem értettem, zöld töltőtollal írtam neki egy levelet. (Válasz esemesben: “Imádlak.”) Ilyet ő még nem látott. De nem láttak a bátyámék sem – prototípus. F. sem szabadnak és viccesnek lát, hanem gyanúsnak. Azért döbben egymásba úgy a testünk, a meglepetés erejével is: hát ki hitte volna?

F. macsó. Elemi, született, tahó macsó, az érzelmes fajtából. A macsókkal jó vigyázni, és én vigyázok is. A macsók egyvalamire jók, de arra pótolhatatlanul.

A szex azért jó F-fel, mert ugyanazt érti rajta, ugyanazt a fajtát, műfajt, intenzitást élvezi, mint én. De képes arra is, hogy maga keltsen bennem vágyat újféle akciók iránt. Csinálj velem, amit akarsz, megyek veled.

Szóval, írjak a jó szexről. A majom! Jön-megy mögöttem.

Miért, jó?, kérdezem.

Megy el. Szerel valamit, törölközőben. Zsanért.

Jó, mondja visszafele, hát persze, ne viccelj hangsúllyal. És megy.

Jön megint.

Miért, nem jó? Megy el. Kezében szerszáma. Egy kisebbik szerszám.

Jön. Kezemmel jelzem, hogy so-so. Volt már jobb is arcot vágok.

De csak mert olyan öntelt. Mondjuk, van mire. Narkisszosz mítosza is úgy kezdődik, ne felejtsük el, hogy volt egy ifjú, aki nagyon-nagyon szép volt. És az a nem mindegy.

Olyan biztos magában. Nem fut utánam, ő nem. Van egy férfi. Nem ért. Idegenkedik. Mégis rommá hág.

Kap egy esemest, másnap: jó, jó, jó, te. Öt évig lennék juhászkutya egy csókodért. Ez is EP-idézet. És ő ezt nem tudja. (EP is idézi, azt hiszem.)

Én is öntudatos vagyok. Sikerélmény vele a szex, kioldja a fagyottságot. Ő az, akinek vágytam az érintését, de akkor még mondogattam, hogy nem kéne ebbe belemenni, jaj, nagyon nem. Nem féltem attól, hogy majd megérint, és ránézek a körömágyára, és nem fog tetszeni. Szeretem, ha izzadt. Egyik barátnőm jellemezte vonzalma típusát: a szarát is megenném. Igen, ez az. Átadom neki magam, azt csinál velem, amit akar, és nem félek a kontrollvesztéstől. Csináljon, és még. Erre vagyok képes vele. Jó neki velem, észvesztős.

És nézem azt a nagy jóságot az arcán.

Nézem, ha bírom. Általában nem bírom. Nem bírom el. Csodálkozom, tanulmányozom, és akkor már másra figyelek.

Most ki fogom nyitni a szemem, és nézni foglak, mondom. De nem nyitom ki. Nem megy.

Általában a heves élményeimben is mindig volt valami disszonáns, a sarka alá beszorult a mellem, nem jó szögben tette be a tüdőcsúcsát a horpaszomba, de Élménynek nincs egy rossz mozdulata. Viszont amikor két másodpercre vagyok attól, hogy szisszenjek, hogy érzékeny, azt ő megérzi, és azonnal reagál.

nem jó

Sokan meséltek, írtak nekem a szexualitásukról még a zárt fórumon, aztán itt kommentben és privátban is. Családos, harmincas nők.

A szex nem jó nekünk. A világ, a média, a művészet dühítő, folyton normának kezeli a kölcsönös, heves, rendszeres szexet. Csak mi vagyunk ufók.

Sok a nyűgünk. Mitől nem jó a szex?

A gyerekkori megszégyenítő hatások nyomai, a belefeledkezni nem tudás. Tán sose volt jó. Áldott partner nem jött, a helyzet nem javult, kivel tanultuk volna jóvá, mitől lenne jó most?

Attól jó, hogy megőrzöd, nem hagyod elkopni magadban azt, akinek annyira jó tud lenni. Vagy akár kifejleszted magadban. Hogy lobogsz, valakivel. Nem félsz lobogni.

Hormonok, működések, vaginizmus.

A testi önbizalom hiánya. Megroskadtan, fáradtan, a narancsbőrről erővel megfeledkezve nehéz elhinni, hogy a partner szépnek lát. A testrészek szégyene, a változásunk tudata nem enged belefeledkezni. Nem tartod szexinek a testedet. Régesrég meg se nézted alaposan, nem örülsz a tükörképednek, megdöbbent a rólad készült fotó. És fiatal sem vagy már.

Kívánni is nehéz, kívántnak érezni magad, az meg végképp. Tartós partner ritkán lelkes, kedves, aligha fektet be a minimumnál többet a dologba.

A partnerünk. Aki nem kívánatos, nem lelkes, elunta, megbántott, mulasztásosan bánt naponta, nem figyel, elvár, megcsal, nem technikás. Aknamezőkön nem esik jól. Ez mind lehet ok.

Az évek kopása, a szülés traumája. A Balatonakarattya-effektus. A nők, akik meséltek nekem, valójában úgy élik meg a szexualitásukat, mintha hotelrecepciósok lennének hat órában Akarattyán. Vagy, kemping, még inkább, és Kádár-kor. Biztos, nyugdíjas állás. Víz, napfény, gumimatrac, mi kell még? A kaja is olyan, mint a vendégeké, de nem nyaralás, hanem meló. Évek óta. A vendégek jól érzik magukat körülöttük, a maguk középszerű módján, ki vannak szolgálva. De a főnök folyton elégedetlen. Vagy nincs is jelen, és akkor nem is kell dolgozni.

Az én életem meg úgy alakult, hogy tőlem tartanak, nem vagyok easygoing, bonyolult vagyok (szebben mondva: különleges). Nekem a szex olyan, mint egy nyaralás Balin, magánrepülővel, saját szigeten. Csúcsélmény. Pontosan tudom, hogy nagyon akarom, erre tartogtom magam, nagyon vágyom rá, sok energiát teszek bele. És nagyon ritka.

És legközelebb Mauritiusra megyek. Balin vége a szezonnak.

Az egy téves elvárás, hogy mi majd szeretjük egymást, és akkor ez jó lesz, évtizedes távon, és nem számítanak testi-lelki változásaink. Keveseknek sikerül, és ők nagyon egymásnak valók, és rengeteg melót tesznek a kapcsolatba. A hétköznap erodál, de ők ellentartanak. Még hűnek maradni sem könnyű, másfelé nem vágyni. Az is inkább úgy sikerül, hogy leérzésteleníti ezt a nagyon intenzív szexuális részét a lényének, és akkor béke van. Sokan vannak, akik a bármilyen diszharmóniától jobban félnek, mint amennyire vágyják a felforgató élményt.

a kívánás

Itt a blogon soha nem olvashattátok a Társat Nem Találó Nő Sirámát, hogy hova lettek az igazi férfiak, meg hogy mind vagy mulya, vagy basáskodik, vagy foglalt. Én nem szeretném így egyben, csoportként ócsárolni a férfiakat, csak azért, mert nekem nem jön össze az all inclusive (a. k. a. multifunkcionális egyigazi). Ez komoly elvi ellentétem a Vagány Netes Hangokkal, akik, sajnos, innen is ezt próbálták kiolvasni, csakhogy szerintem ez olcsó és nem vezet sehova, és nem csak azért mondom ezt, mert volt szerencsém kivételekkel találkozni.

Hanem mert én komolyan gondolom, hogy a jelen közeg, értékrend, elvárástömeg adott, realizmussal kezelendő, ezért nem marad más választásunk: értsük meg és igazodjunk. Én ebből a közegből kilógok, mert nem akarok úgy élni, mint akik benne vannak, én abban boldogtalan lennék és voltam. Nemet mondok, de a világ nem jön velem. A kilógáshoz erő kell, ez felelősségvállalás, ami azt jelenti, hogy a szabadságom, irányíthatatlanságom, nem-dolgos, nem-gondoskodó, nem-jóasszonyságom következményeit viselnem kell, és az az, hogy nekem ez a társtéma nehezen megy, rajtam furcsálkodni fognak, és nem csak F. Nem is nagyon küzdök, nem lesem Egyigazit. Feléledt életkedvemmel és testemmel zsongani szeretek, szemvillanásokat, poénokat, helyzeteket vágyom. Élményt. F-et, amikor olyan dús, sima, forró, tenyeret és nyálat kívánó mindenem. És ne beszélgessünk.

Elemző elme vagyok, de engem “a” “férfiak” nem érdekelnek úgy, hogy megállapításokat tegyek róluk. Csak annyi van, hogy ha valaki nem nívó (mert nem kattanok rá, nem gusztusos minden porcikája, nagyon szolgálatkész, érezteti, hogy a női hajlandóságot tartja a csúcsjónak, nagyon tolja a koreográfiát, és frusztrált), akkor nincs kedvem. Joga van olyannak lenni, nem sírok, hogy miért olyan, van, akinek bejön ő így, de nekem nem pálya.

De ezt még F-nek is mondtam, aki rákezdett, hogy mi a csillagjegyem, meg vallásos vagyok-e. Ne fűzzél már, nem kell, itt vagyok. Ne fűzzelek?, kérdezte zavartan. Ne. Nem lennék itt, ha engem fűzni kéne. Én biztosan akarlak, nagyon, és tudom, hogy jó lesz. (Büszke vagyok utólag, hogy ennyire tudtam, semmi börleszk nem volt.) Itt vagyok. És menjünk innen, most.

Most nem jó, de holnapután. Adj egy puszit.

Nem adok. Ne itt. Hanem az orrod tövén, azt hadd nyomjam már ki, nem tudnék aludni. Hát ez akkora. És fekete. Milyen szép a bőröd egyébként.

Nem fokoztam ama, egyébiránt is gyengécske meggyőződését, hogy én normális vagyok. Viszont igent mondott. És még egy másikat is. Ott, a kávézóban.

Így kezdődött.

Aztán először értem hozzá, pontosabban jó macsósan az edzői combomat megmarkolta már odafele a csajozós gépjárműben, de aztán, amikor én is igazán először, akkor itt az előszobában nekicsapódtam a mellkasának. Én, neki.

Nem tudtam, mi jön. (Ez nem a sírós.)

Csak állt. Finoman fogta meg a csípőmet két oldalról. Ez nagyon ver, mondta szelíden. A szívemre.

Meg volt lepve. És én is. Hát még aztán!

Ilyen a macsó.

*

Én nem keresek társ. Ez valami protestáns dolog, hogy az élet feladatsor, csináljuk a dolgunkat, nem szürkén, hanem szellemmel, szenvedéllyel, különbözve is: gyereket nevelünk, dolgozunk, emberi kapcsolatokat ápolunk, és az én verzióm már ennek a meghaladása, hogy ezt önállóan és élvezetesen, sporttal és kultúrával, viccelődve és luxuscuccokban csinálom. Ha ezen felül, ritka ajándékként a szerelem vagy a szex megtörténik, az okés, tudunk örülni, de nem irányíthatja az életet, hogy legyen valaki, az meg főleg nem, hogy azért legyen, hogy segítsen, eltartson, ne legyek magányos – tudjuk jól, mi, protestáns, erős nők (ez az én anyai útravalóm), hogy nem segítenek, nekünk kell megtartani őket…

A férjem a teljes lényemet, valómat becsülte és atyailag és férfiként egyszerre, nagystílűen, az intellektualitás aranykeretében szerette, és velem, mellettem volt mindenben. Vele művészetté fejlesztettük a szexualitást, a kisgyerekes években is. Vele talán meg tudtuk volna cáfolni a mindig egyformát – és ez a férfi jól meghal nekem, a cáfolási kísérlet egyharmadánál… Mit akar velem az isten?

Amúgy meg engem mindenki a lényemért szeretett, nagyon, fortissimósan. Testemért nem őrjöngtek, nőségemért, szexusomért alkalmanként, de az egyediségemért mindegyik odavolt. Többen nem is bírták sokáig, vagy én untam meg, hogy ők nem annyi fokosak. Emiatt én sose éreztem magam megalázva, tárgynak.

F. meg pont a valómra vak, neki én dögös vagyok. Én nem tagadom azt sem, hogy szomorú élmény emberileg nem közel lenni.

Noha. Nemrég még én is úgy gondoltam, illetve nem gondoltam ezt tevékenyen, de ki lehetett volna belőlem csalogatni (elicit), hogy a szex akkor tud szemfennakadós lenni, ha akkora a szeretés, közel menés, bizalom, hogy meg merem mutatni a verítékes, eksztatikus, tabutlan önmagam. Az eksztázist nem x-szel írjuk.

Pedig, és erre jöttem rá, az érzelmek akadályként is működnek. Ha valaki fontos, akkor jó benyomást akarok kelteni, illetve ezt megőrizni, és pont azzal lehet megélni a tabutlanságot, aki emberként nem számít annyira. F-nek a nem-annyira részével elfogadó, toleráns tudtam lenni, amolyan negyvenes módra, nem is kommentáltam. Nem szoktam én elvárásoknak megfelelő emberekkel vegyülni, csak a nagyon extrákkal, kritikusakkal. A maszkulin sodrás minden fenntartást, aggályt elvisz. Nem nehéz a meztelenség. Elsőre felszabadulok, elmondok magamról ezt-azt, másodjára olyan helyeken járok, mint még soha.

Semmi különöset nem csináltunk, a mainstream pornó elemei voltak, minden testnyílás, elég ötletes pózok, melyek sokat számítanak, de a leginkább az egymásnak esés szenvedélye és a sportolói, erős test energiája hat át. Az a titok, hogy ő nem lusta: érzelmileg örül, ragyog, csodaszép, egy boldogság ránézni, testileg meg aktív és erőteljes, és bírja szusszal.

Az egész csúcsa, értelme, lényege a női orgazmus, melyet előmozdít, sürget, számol, számon tart, meccseredményként könyvel el, ezért szólok, én így nem tudok, hagyjon belefeledkezni, hagyjon zsibbadni, és hagyjon időt, és akkor befogja.

Miközben ez az ember nekem nincs, nem jönne be a kórházba, ha elütne a villamos, nem vagyuk ismerősök a facebookon, nem tud róla, ha öröm ér, nem is mesélem el. Nem lelketlen, de nem akarok közelebb menni, mint ő jön.

*

Nyáron nem akartam F-et, mert F. zűrös, és fölényeskedik velem, tippjei vannak, milyen telefonom legyen, és hogy nem jó magasságú a bicikliülésem – na, ne. Voltak is próbálkozásaim, kedves, komolyan közeledő férfiakkal.

Én úgy éreztem, vonzódom, pontosabban: az eleje ilyen. És akkor előkerült a szex, vagyis elképzeltem, milyen lehet, már nem akartam annyi andalgást, andalgást keveset, bőrt akartam és eksztázist, én akartam.

És az volt bennem, hogy csapassuk, DE

ne találkozzam nyálával, ondójával,

ne lépjen be ide, mert ez annyira intim, az otthonom,

ne feküdjön oda, ahol az feküdt és azzal feküdtem én, akit nagyon szerettem, meg F., nehogy már összeizzadja a lepedőmet,

és egyáltalán, óvszer nélkül egy tapodtat se,

és akkor rájöttem, hogy ennek semmi értelme, ez egy vicc. Ez nem vágy. És akkor hátra kellett lépni. Megviseltek a sztorik, mert engem minden. Ők eközben odavoltak, pontosabban, tolták a koreográfiát (amit F. annyira nem, ő vérmacsó, flegma mondatokat vetett oda nekem, egy éven keresztül). Féltem is, nem lesz-e gyengéd erőszak, de nem lett. Vakartam a fejem két napig, és azt mondtam: sokkal jobb nekem F., a nemigen, mert ő nem lesz nyomasztó.

Ő nem tepert. Ő bízott az én vonzalmamban, ha meg is lepte eleinte. Hogy annak is van ereje. Részt vehettem a folyamatban, én is sodrás lehettem.

Ő is kiszúrta, hogy én más vagyok, egy egyéniség (“soha ne változz meg”), ebből lett az, hogy én tényleg nem vagyok normális. Nem lát engem.

Eljött hozzám, úgy, ahogy balladákban megy fiú a leányhoz. És elemi boldogság volt az a sodrás, ami belőle árad, a magabiztosság, és amikor a csúcsponton azt mondta, hogy és ez még csak az eleje, még sehol sem vagyunk, majd meglátod, szinte úgy éreztem, engem szeret, nem a saját skilljét vagy az érzékiséget általában.

Nagyon erőseket mond, de ezek ilyen cigányos fogadkozások.

Én nem akarom látni, ami benne a beszorítottság, az élete, a közepesség, az önzés. Van egy erős panaszkodó jómagyar hajlama, mi hol olcsóbb, ki mekkora suttyó, azt se szeretem. Nem lát engem, és mégis, be tudtam őt engedni ide. És olyan szenvedélyt produkált, olyan gyönyörűen, mint egy született táncos.

Szerettem nem csak azt a kinyomott valamit, de a szagát, a nyomait, a törülközőt, amit használ, a kávécukrot, amit letép.

Rettenetesen szépnek, gusztusosnak látom, minden objektív hibával együtt, az olyansága, a karaktere miatt, meg amiatt, ahogy bánni tud egy nővel, bármely nővel, ahogy nem fél a puncitól, hanem fétis neki, minden jó, mindennek örül, elképesztően technikás, de a közepe a punci, annak a látványa. És figyelem magam, az erősödő vágyat, hogy odatoljam az arcába: nézzed. Én soha nem voltam ennyire magabiztos.

Ő a puncimán, vagy nekem extra tényleg ennyire…? Csak nem ennyi idősen tudom meg…?

Mondja, szép. Mondom, megoszlanak a vélemények (a hajlamom, hogy rontom magam!), erre ő: kétszázból csak száz szerint szép?, mire fejbe vágom egy plüsszsiráffal. Nekem egy focicsapat volt, meg még a gyúró, tudod? Én tisztességes úrilány vagyok.

És, sokkal később, elfog a gyengeség. A kapcsolódásé, pedig nem akarok hozzá kapcsolódni, és nem is lehet. Kiábrándító volna. Ő egy hiányszámba menő szakember, aki nem tudja kielégítani a piac igényeit, ezt a szexre mondom. Feltörte a dióm, már tudja, hogy én eszemet vesztem tőle, hogy nem helyettesíthető könnyen, amit ő tud. És ez, sajnos, mint a reflektálatlan férfiakkal, hatalmi kérdés lesz. Nem hív. Le is mond egy találkozót, mert sok a munka, tegyük át jövő hétre, és nem hív utána sem, és akkor feleszmélek, hogy én ezt, a néhány hetente a sóvárgott észvesztést, amit le is mond, ha neki úgy kényelmesebb, na, én ezt nem. Talán olyan nő sok van, mint én. Talán nem vagyok akkora szám.

*

A szex épp most ilyen, ennyi van, volt. Bizony, jobb lenne szeretve lenni és szeretni, bízni, bohón és gyerekesen, én aztán nem tagadom. De a jelek szerint ez most nem realitás.

Balatonakarattya és Bali. Én nem tudom, ki járt jól – én néha vágyom Akarattyára, mondjuk nem recepciósnak, hanem vendégnek. A kérdés amúgy is értelmetlen, mert én ezt a sorsot nem választottam.

Ebbe, ami most egy kicsit sajog, én mentem bele, tudtam, mi a műfaj, nagy meglepetés nem ért. Nem vertek át, nincs fordulat. Csak feleannyira tudnék örülni valaminek, mint te bárminek! – mondja G. Odaadnám cserébe, hogy nem bánt semmi sem igazán.

Netek jó? Nektek mitől jó? Meséltek?

proba1-9166

28 thoughts on “mitől jó a szex?

  1. Életem egyik meghatározó, nagy öröme, hogy értem minden szavad. Átéltem, megéltem, sosem múlik el teljesen. Nem olvasta azokat a könyveket, nem látta azokat a filmeket, nem hallott azokról a zenékről…de kit érdekel. Ö.A. Férfi. Amit mond, amit csinál, amit nem mond, amit nem csinál, az úgy jó. Már majdnem hogy könyörögni kellett, hogy lépjen már, hát nem látja? Látta ő pontosan, meg akarta is, de megvárta, erőből, hogy én akarjam nagyon. Még rágondolni is felkavaró. És az a mondatod, hogy ez még csak a kezdet , bébi..szó szerint ugyanez. Sértődés, nyilván, rögtön, akkor ez nem elég jó? És tényleg csak egyre jobb lett. Ez valami olyan őserő, ami nem hasonlítható. Se közös élet, se színház, se gyerek.Ősrobbanás. Minden más csak halvány utánzat.

    Kedvelés

    • “Amit mond, amit csinál, amit nem mond, amit nem csinál, az úgy jó.” Hááát, nem. Csak egy területen jó, de ott nagyon. Én odáig nem idomulok, annyira nem sírok utána, hogy a kiábrándító dolgaira azt mondjam, hogy az is oké, és semmiképpen nem fogom a terelgetésre szoruló, gyenge nőt játszani, vagy másképp viselkedni, hogy ne legyek olyan fura. Azért a kulcs én vagyok, nem szervezhetem ki így a szexusomat. Sokféleképp lehet (és volt is) jó.

      Még egy valami: nem látványos. Nem az, akire ez elsőre látszik, akire mindenki cuppan, szerintem el se hinnétek, hogy ő az. Az ő testéhez az én szemem és érzékeim kellenek. Olvasom a nyári Nők Lapja Pszichét, és abban van, hogy szexi szakmák, és mindenki bukik a személyi edzőre, a fodrászra és a rockgitárosra. Nahát! És ez az “Ádám (34) világító kék szemeivel elgondolkodva néz maga elé” típusú kamucikkírás, dús loknik, fülledt budoár, babaarcú, szőke modell, végigszeretkezett svábhegyi luxusvilla (!), szexéhes vadmacska és kivarrott rockladyk is vannak. Na, és én ezt nem, ez blöeeee, akkora közhely ahhoz vonzódni, arra ráhajtani, akire mindenki. (Direkt nem Ed…) (meg ő nem is olyan, nagyon profin kezeli a helyzetet, szexmentes szeretet van)

      Kedvelés

      • Ó, igen. Az általam idealizált férfi szöges ellentéte. A külseje, a stîlusa, az értékrendje, ,az életmódja. És persze, hogy csak az a rèsze kell. A többi idegen világ.

        Kedvelés

  2. “Egy kapcsolat is csak akkor működhet boldogan,ha annak minden eleme a helyén van. Van szex, tisztelet, megbecsülés, törődés, biztonság, közös programok, együtt eltöltött tartalmas idő, azaz minden, amitől azt érzed, hogy nem csak kefél valaki, hanem tényleg szeret és veled van, van kire támaszkodnod, van akiben megbízol, és végtére is nem vagy egyedül nőként egy olyan világban, ahol egyedülálló nőként létezni rohadt nagy kibaszás.” LifeTilt.

    Kedvelés

    • Ezt az Egyigazi mítosza miatt idézem. Olyan nehéz elhinni, hogy egy nő egyedül is, elköteleződés nélkül is jól lehet, bírhatja. Lehet, hogy le vannak fedve a területek, ha valakinek ez a heppje, hogy mindenképpen multifuncionális legyen az embere, de hogy ezek milyen színvonalon teljesülnek, abban sok a kompromisszum.

      Kedvelés

      • Azért a szóhasználat is nagyon árulkodó… “hogy nem csak kefél valaki” “egyedülálló nőként az élet rohadt nagy kibaszás” – egyedül nem boldogulsz, ha meg nem “ideális” a kapcsolatod, akkor biztos csak kihasználnak, nem veled kefélnek, hanem téged kefélnek, nőknek nincs baszás, csak kibaszás….Azaz rá vagy szorulva valakire, aki ettől megment, “akire támaszkodhatsz”, csak épp ha ez egy LifeTilt-szerűen gondolkodó férfi, akkor a tisztelet már eleve nehezen lesz meg, mivel úgy gondolja, a nő eleve jobban rá van szorulva őrá, mint fordítva. Az meg mintha elkepzelhetetlen lenne neki, hogy van egy bizonyos szintű tisztelet, ami minden ismeretlennek is megjár, még egy alkalmi partnernek is, és ebből következően nem teszek vele olyat, ami neki nem jó és nem nézem le, csak mert “hosszútávú garancia” nélkül is velem van épp. Az is elég vicces, hogy azzal kezdi, “van szex”, nem azzal, hogy “jó a szex” vagy “van jó szex”, meg hogy a sok szép (baráti, családi kapcsolatokat is jellemző) érzés után a “közös programokkal” meg a “tartalmas idővel” jön, amik közös érdeklődés, közös értékek vagy közös célok híján csak üres formai követelmények. Visszatérve a jó szexhez: szerintem két dolog az alap (és ezt nem nézem ki az ilyen LifeTilt-szerű megmondóemberekből), egyrészt a kölcsönösség – a kölcsönös vonzalom, és az, hogy úgy akarjam vagy keressem, ami jó nekem, hogy az a másiknak is jó legyen, másrészt a szégyen és a megfelelési vágy hiánya – hogy tényleg tudjam élvezni és ki is tudjam fejezni, amit érzek és merjek magam is aktív és spontán lenni, a saját vágyaimat követve. Ez utóbbira eleinte nem is voltam igazán képes az ifjúkori “komoly” kapcsolataimban, amiben a személyes vagy az adott kapcsolatból adódó okok mellett nálam nagy szerepet játszott a vallási és a szexista alapon folyó szégyenkeltés, amit a családunkban is többen nyomattak.

        Kedvelik 1 személy

  3. Jött több visszajelzés, volt, aki azt várta, hogy ebben a posztban majd megmondom, hogyan lesz jó a szex azzal, akivel már rég nem jó, elromlott, nincs, vágy sincs. Hogy hogy lehet feléleszteni. Hát, nem tudom, nem kedvelem ezt magazintémaként sem, ahogy az exvisszaszerzés kísérletét sem. Nem kíván, nem kíván. Elment, elment. Az biztos, hogy érdemes magadat rendbe hozni, vagy jó állapotodat fenntartani, ha öngyűlölet is ott van a fel nem szabadulás okai között. És lehet kedvesen, alacsony hőfokon megérinteni, simogatni egymást, szeretetkifejezésként szertartásosan fenntartani a testi közelséget, ha mindketten élvezik, ebben is van sok szépség. De abba, hogy végigcsinálunk aktusokat a másik kedvéért, vágyat mímelünk, vagy azért, hogy legyen szex, nem érdemes belemenni, annak tényleg semmi köze az igazi élményhez. Asszem. De annyian bebeszélünk magunknak anyi mindent, talán át lehet lavírozni egy életen a valódi élmények, kérdésfeltevések élessége nélkül is.

    Nagyon más a helyzetünk, én valahogy furcsán eleven, energikus lettem, a túlélés vagy a gyász hajt ilyenné, hogy a testem meg az íróságom összeszorozza egymást, és ennyire vágyom az elemi élményeket intellektuálisan, sportban, szexben. Nagyon intenzív késztetések dolgoznak bennem, többfelé, negatíve is. És nyilván én, akinek megunható férfi soha nem jutott, is kompenzálok.

    Kedvelés

  4. A harminc évesen még nem jutottam el a szexualitás csúcsaihoz. Bár párszor azért felderengett előttem az ég alja. Az biztos, hogy ez is úgy működik mint a dobolás, az agyat ki kell bekapcsolni és menni a flow-val. Én túl sokat vagyok a fejemben.

    Kedvelés

  5. Én most nagyon ambivalensen, havonta egyszer. Nagy, fájó hiányokkal: gyengédség, csipetnyi romantika, porcikák, ívek és leheletek, pillantás, különféle intenzitású érintések, részletek, a felfedezés vágya, játékosság,dominancia és önátadás, mélységek és magasságok — ezek nincsenek meg benne. Nem érti, nem hiányolja, nem képes rá. Nagy vonalak, fő pontok, direktség, tempó — érzelmileg rém kevés, de elsodor mégis, és vele ez jó, az a jó is ide csoportosul, kompenzálandó, ami amúgy hiányzik. Nem azért, mert ő olyan jó ebben, hanem azért, mert én szexualitásom okosan gazdálkodik. De éppen csak nem veszteséges a dolog, a feszültség levezetődik, és a test lokálisan élvez, de nincs semmi, amitől megremeg az ég, eláll a lélegzet, és eltűnnek a határok. Azt csak sejtem, milyen lehet. Valaki írt ilyesmit, hogy alulról közelítem. Az ismerősségén túl más nem nagyon vonz benne (az illata, a bőre és szőre tapintása, az íze, tudom milyen, nem rossz, biztonságos, és eleinte nagyon sodró volt), nem ő vonz, hanem a saját szexualitásom kíván érvényesülni. Ő nem izgat fel, ha bennem megébred a vágy, akkor jó, amit tesz velem. Nem izgat, amit ő tesz velem, az izgat, amit én teszek vele. Ő nem lép be, én megosztom vele amim van. Elveszem, ami így jut, mert tőle azt, amire szükségem volna, meg nem kaphatom. “tudjuk jól, mi, protestáns, erős nők (ez az én anyai útravalóm), hogy nem segítenek, nekünk kell megtartani őket…” — ez valahol itt is megvan. Nem számíthatok rá, az az örömöm, ami magától bennem megszületik, amit megteremtek magamnak. Nem vele kezdődött, hanem az előző partneremmel, de már nem félek a karjaiban magam örömet szeretni magamnak, ha úgy alakul. Ha önzőn nekem épp az a jobb, az működik. Ezt ő bámulatos felszabadultságnak látja. Ő nem önző, nem hiányzik belőle a szándék, ő egyszerűen képtelen elmerülni a mélységben, nincs érzékszerve a részletekre, a gátlásaitól, és talán kicsit a lustaságától, meg az edzetlenségétől nem lát túl a kerítésen, azon a kerítésen, ahol az én belső titkos, burjánzó kertem van. A parkban sétálunk, megállapodásosan. Ha magyarázni próbálnám, csak frusztrálnám, és még rosszabb lenne a helyzet amiatt hogy azon görcsöl, nem tud elég jó lenni. Inkább hagyom, a véletlenek igyekszem megerősíteni pozitív visszacsatolással. És sokat gondolkodom azon, hogy meddig elég ez, és nem több-e ennél a semmi is. Valahogy máshogy működik a testem, ha egészen magára van hagyva, mint így, hogy éri más által inger, és nagyobb örömeim voltak azelőtt. És gondolkodom azon is, hogy ha már most kérdés az erőnlét, mi lesz akkor tíz, húsz év múlva. Én akkor is akarok, és egyre jobbakat akarok, mert én már csak egyre szabadabb leszek.

    Kedvelik 1 személy

    • Tudod, tegnap csak végigpörgettem az írást, félszemmel mertem csak odanézni, de hálás vagyok az őszinteségért és a bizalomért (amit a szerző meg a válaszolók tanúsítanak egymás és a többi olvasó iránt). Azért is voltam ilyen szemérmes, mert nem merek visszanézni a múltamba. Lezártam az életemnek ezt a fejezetét régen. Ti csak legyetek szabadok, és éljetek – mondanám. Akarjál.

      Kedvelés

      • “félszemmel mertem csak odanézni” Na, na, miért? Annyira emberi és vicces ez (ezért akartam megírni, nem az olvasó igénye miatt, hanem mert a kis sztorik megírásért kiáltottak), és igen, van benne frivolság, de nyers részletek, vagy a csak két főre tartozó részletek nem. Inkább az együttlét jellegét jellemeztem.

        Nagy élmény volt, hogy tudok ilyen lenni, ki tudja váltani ezt az elemi, ógörög életörömöt belőlem valaki, aki minden nem-nekem-valósága ellenére ebben érzékeny ÉS erőteljes egyszerre.
        Nagy élmény, hogy meg tudom engedni magamnak ezt. Nem vagyok örömtagadó, moralizáló, beszáradt, kapcsolat-fetisizáló.
        És nagy erőmegélés, hogy különösebb fájdalom nélkül ki tudtam szállni, nem makacskodtam, nem vádoltam, nem ragadtam rajta. Nem érzem magam szarnak, de ez nem jelenti azt, hogy haragudnék rá.

        Kedvelés

  6. Én momentán teljesen elégedett vagyok a kb. 10 Akarattyára eső 1-2 Balival, bár az igaz, hogy Balatonakarattyán sem kabinos néni vagyok, hanem VIP vendég, aki használhatja a kézszárítót, meg vízibiciklizhet.
    Ez a “szeretetkifejezés” nagyon jó szó. Az exférjjel is, meg most is nekem van sokkal erőteljesebb libidóm, csak valahogy régen rögtön elkezdtem kombinálni, hogy biztos csúnya vagyok és kövér, ha nincs kedve hozzám a partneremnek – aki egyébként rendszeresen használta is büntetésként a szex- és gyengédségmegvonást – most meg valahogy ez eszembe se jut. Meg tudom, hogy nyugodtan, egósérelem és két heti mosolyszünet nélkül lehet szólni, hogy szívem, tudom, hogy neked most nincs kedved, de nekem van, találjunk erre valami alternatív megoldást.
    Levena erőnlét-kérdése azért ott van az én fejemben is rendesen, pózok egy jó része kilőve, meg mikor itt fáj-ott fáj, akkor nyilván utolsó gondolata az embernek a dugás, és az idők során ez csak rosszabb lesz, jobb nem. Mindenesetre amíg hatalmasakat tudunk ebben a témában is egymáson és magunkon röhögni együtt, addig nagy baj nincs.

    Kedvelik 1 személy

  7. Mondjuk a közvetlen kapcsolat a lefogyás és a komoly kapcsolat között, elég érdekes. Ugyanonnan:

    “Istenem belegondolni is szörnyű, hogy hány nőt kefélnek a mai napig is az országban úgy férfiak, hogy a másik oldalon a nő végtelenül naívan hisz és reménykedik, holott közben semmi más nem történik, minthogy a srác csak szexelni akar és pont hozzád van kedve. Nem látják, vagy nem akarják látni ezek a nők a valságot, de pontosan úgy nem látják, vagy nem akarják látni, ahogyan nem látják azt sem, hogy tingli-tangli balfaszkodó tornázásokkal, “engedélyezek magamnak” felkiálltású csalókajákkal tényleg azt hiszik, hogy eredményeket fognak elérni.

    De ahogyan gyűrű sem kerül az ujjadra egy sehova sem tartó kapcsolat folyományaként, úgy a tested sem fog még csak hasonlítani sem arra az általad idealizált eszményképhez, ami le van mentve a telódra, fel van ragasztva a hütődre, vagy be van követve az instagrammon az a nő, aki te soha nem leszel, ha nem veszed komolyan, ha nem gondolkozol rendszerben.

    Betartod a diétát csökken a testzsírod, rendszeresen edzel formálódik a tested, szeded a kiegészítőket kiválóbb eredményeket érsz el és pont. Nincsen ideológia, nincsen semmi csak a beletett munka és az eredmények a tükörben.”

    hűtő? gyűrű? kapcsolat? kefél…?

    Kedvelés

  8. Visszajelzés: szextanácsok magazinszerte | csak az olvassa — én szóltam

  9. nahat, csak most lattam, hogy ez a poszt megse kerult le! mar napok ota gondolkozom, hogy hova irhatnam ezt le, amit akarok errol. mert volt egy eros felismeresem a napokban, es az egyik szofordulatod jutott eszembe, az, hogy “ne legyel szexszel rangathato”, es ezt tobbnyire az ilyen yafogo fasziknak irtad, akik azt gondoltak, hogy de ok olyan jol viselkedtek, es nekik jar a no, meg akik eloadjak, hogy a ferfiaknak ez elemi szukseglet, es sokszor irtad ra, hogy az ember tudjon melton nem szexelni, ha nem tortenik melton. ezt mindig melyen aterzem, amikor eppen nem erdekel a szex. nekem ilyen egy- vagy kethetes periodusaim vannak, amikor nem erdekel, meg amikor semmi mas nem erdekel. es az jutott eszembe, hogy az milyen olcso es meltatlan, amilyen helyzetekbe neha bele tudom tolni magam azert, mert ez utobbi periodusaimban bizony nagyon is konnyen rangathato vagyok szexszel, es ugy nezem a fickokat is az utcan, neha kicsit lelektelenul, hogy mindegy ki az, de dugni akarok. ez nem az a humanum, amit itt emlegetni szoktunk, meg ez csak ilyen gondolat, mert termszetesen nem szoktam emberekhez odamenni ezzel, de egyebkent ilyenkor erzem magam sokkal elevenebbnek es elobbnek, viszont serulekenyebb is vagyok, ha pl egy randin a csavommal azt hiszem, hogy lesz szex, de aztan nem lesz. igyekszem nem ezt a rossz faszi-musort elovezetni ilyenkor, es nem sertetten masirozni fel-ala, de erre sajnos kulon tudatosan oda kell figyelem, pedig amikor olvasom toled, akkor olyan magatol ertetodo, hogy amikor velem nem akarnak, akkor e se, meg kolcsonos beleegyezes, nem nyustoles meg zsarolas. nyilvan, tiszta sor. de gyakorlatban megis kulon meg kell allni, es olyankor szegyenszemre jobban megertem azokat a szarjankokat, akik szexmegvonasrol rinyalnak, pedig ez kurva gaz. na, most bevallottam valamit, amit meg sehol 🙂

    Kedvelés

  10. Visszajelzés: csak azt akarják | csak az olvassa — én szóltam

  11. Most élem meg azt, amit más kamaszként, húszonévesként. 34 évesen kipróbáltam, milyen megujjazni magamat. Szokatlan. Különös. És úgy ver a szívem.
    Önfelfedezek, most nyílik csak a kíváncsiságom magam és a szex iránt. Eddig más volt az indíttatás, most magamért, magamtól. Nyilván a terápiák is belejátszanak. Feszegetnek, gondolkoztatnak. A torzulás, amit magamnak okoztam, alakot ölt, elválik a rohadás a mélyben lv rózsaszín hústól. Valami elindult. Lassan, lépésenként. Néha küzdök az infantilizmusommal, de egyre jobban megy. Eddig saját börtönöm kovácsa voltam. Eddig.

    Kedvelik 1 személy

  12. Visszajelzés: kétféle szex | csak az olvassa — én szóltam

  13. Visszajelzés: gondoltam, megkérdem | az igazi. hamisítják!

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.