nyilvános poszt, a blogger állásfoglalása, a szerk.
Azt hiszik és éreztetik is: ők a többség. Pedig csak hangosak és láthatóak. El ne hidd! Ez egy maroknyi ostoba, frusztrált júzer.
Mert a többség hallgat. Akinek esze, szíve van, borzad ettől, ahogy ütik a vasat napokon át, és nyilvánvalóan ez az örömük. Élvezik.
Na, de mi történt, tele vele a média: a Burda egy varrós magazin, amit tényleg csak a legretróbb DIY asszonyok olvasnak, néznek ma már, kirakott egy anya-lánya ruhaösszeállításban egy serdületlen kislányon egy kék, bő felsőt, elöl középen volt rajta egy hasíték, a feliratra az került, rossz érzékkel, hogy szexi. “Szexi hasítékkal.”
Van a Hintalovon Alapítvány, ők újabban ilyen nagy gyermekvédők, a wmn-be is ír a Gyurkó Szilvia. Borzad és ásít az ember, mert az ő posztjaik alatt szokott menni a szadisztikus kommentelés, például halálbüntetésezés pedofília ürügyén. Mérő Vera is nyalja őket, szentként tiszteli őket. Azt meg kell hagyni: Kaleta kapcsán mértékletes, szakmai véleményük volt, Gyurkó Szilvia pedig diszkrét szöveggel, de félreérthetetlenül kiszállt a wmn posványából, ezért jár a pont.
Valaki lefotózta ezt a burdás kontentet nekik a vitás szóhasználattal, az alapítvány írta privátban a szerkesztőségnek egy javaslatot, mert ez a szóhasználat nem okés. Eddig minden kulturált és okos. De a főszerkesztő, Acsády Judit kommentben feltette a kérdést a Burda oldalán: ez a “szexi kivágás” felirat tényleg ennyire ciki?
Na és ezt SZEMLÉZTE Arany Vera az ő csodálatosan emberi jogi alapítványának oldalán, #agyerekjogvilágnézet, kirakta posztba. Írták is a kommentelők a főszerkesztőnek azonnal, felpaprikázva, százával, hogy ez nagyon ciki, pedofília, majd ha a te hatéves lányodat egy szörnyeteg megkörnyékezi stb. Lerítt az egészről, hogy ürügy és vasárnapi meg lockdownos feszkólevezetés, rég nem dugtam alapú, üres lincs, olyanoktól, akiket sem a Burda, sem a gyerekek kicsit sem érdekelnek, viszont szeretnek hatalmaskodni.
Természetesen ki indítja be megint az őrjöngést? És mi a célja vele? Kinek lesz jobb? Ez a lényeg:
https://444.hu/2021/03/13/burda-foszerkeszto-a-szabaszati-megoldasra-ertettek-hogy-szexi-nem-a-gyerekre-de-szerencses-lett-volna-masik-szot-hasznalni
https://facebook.com/Burdamagazin/posts/3789787861099929?__tn__=-R
Egy kicsit olvassatok bele, hamar világos lesz, kik nyomják ezt és meddig mennek el, milyen a trollhorda profilja. Hogyan fajul az egész pár komment után személyes lejáratássá, bosszúéhes, legalja hatalmaskodássá. Tőlük függ a Burda jövője! Soha nem is olvasták.
Az aktuális célpont nem Damu Roland, nem a kisvárdai klubvezető és nem is olyan megosztó személyiség, mint mondjuk Oravecz Éva Csilla, hanem egy ártalmatlan, politikán kívüli, tiszteletreméltó, régi újságíró. Nincs hatalmuk persze, semmi következménye nem lesz az egésznek, de éreztetik, hogy ők bezzeg élet és halál urai, és eljött az ő idejük most. Ahogy minden semmiségből politikai hisztit faragnak, és erőltetik, hajtják, nagy giccses magyarázgatásokkal, logikai bakugrásokkal, hatalmas aránytévesztéssel, fontoskodva, pár betanult, lebutított ballib frázissal, olyanok, akik a társadalmi folyamatokat alapvetően nem értik, ezzel szemben minden trendnek, hörgésnek behódolnak, bármilyen divatos gesztust utánoznak, hashtageznek buzgón. Személyes, emberi jó ízlésük, mértéktartásuk sincs.
Megérti az ember ezekből, hogyan eszkalálódott egy pogrom. Ott is eredetileg értéktudat volt a kiindulópont, a gonosz ellen harcoltak.
És ahogy ezek az örök jóügymelléállók, kommentben vég nélkül hadakozók kinéznek, érdemes megnézni a profilképeiket: szemüveg, rettenetes behízott fej és két-három demonstratív képkeret (szivárványcsalád, oltás, valami hergelt balhé), facebook-lét, egymás majmolása.
Én megundorodtam tőlük, engem ezek, LMBT meg anyámkínja warriorok próbáltak kicsinálni. Annyira átlátszóak, nem is leplezik a hatalomvágyat, az aljasságot, be se csomagolják.
De vannak amúgy férfiak is, őket nyilvánvalóan a kiéletlen agresszió, a hatalmaskodás hajtja, kell az ürügy:
Nincs itt olyan, hogy a júzer a véleménykülönbséget látva (ő nem nevezne szexinek egy hasítékot, és nem vásárol ilyen lapot) tudomásul veszi, hogy ez neki nem kell, elítéli, leiratkozik és ennyi. Mert nem a téma a téma. Ezek nyíltan zsarolják a szerkesztőt, röhögcsélnek, hogy ki mindenkit rúgnak majd ki. És ezek ugyanazok, akik Koronczay Lillára is ráugrottak arany Vera parancsára, nem tanultak semmit abból, sőt, azóta többen lettek. Az a legmenőbb, aki rögtön reagál, az elsők között. Van itt még terep, ötlet: rohan trollkommentelni a német Burdához, árulkodni. Egymást szívecskézik, és nem érzik cikinek. Nem is leplezik, mi a cél. Micsoda leereszkedés egy nagy szakmai múltú, idős, egyetemen is tanító főszerkesztővel szemben:
De Acsay Judit nem engedi magát zsarolni, és jól teszi. Még ha hajlott volna is rá, hogy “mindent a közönségért!” alapon alázatoskodva kezelje az ügyet, na de ezt látva, ezeknek…? Sóval behinteni az egész gyermekvédelmet. Iszonyatosan megalázó, aljas ilyesmibe keverni a lapot.
Egyébként ezek nem is a Burda célközönsége, soha nem olvasták, csak erre gyűltek oda.
A karanténunalom, a netflixes hergeltség és a facebook együtt termeli ki, majd manifesztálja ezt az ürügyeket kereső, bután moralizáló, áljóügyeken pörgő, semmihabosító agressziót. Mintha egy nem-pedofilt (vagy épp egy pedofilt) felhergelne egy ilyen szó pont a BURDÁBAN! És mintha a Burda vagy a szabásminta bűne lenne a gyerekek elleni visszaélés, nem a férfiaké:
Valaki írta, hogy ha 99-en mondják a véleményt egybehangzóan, én meg századikként az ellenkezőjét, akkor nekem hogy nem esik le, hogy velem van a baj (én vagyok a helikopter). Hát pont ezért. Milyen 99 az? Mindig én leszek a századik, mert én nem vagyok csőcselék. Sőt, akár ezredik is leszek szívesen. Nem fogok elkussolni.
Ez rólam, és megint ő, ismét 1. élvezik, 2. “hehe, most sokan vagyunk, mienk a hatalom”, 3. pleykaéhes informáltság-fitogtatás, további mobbing-tüzelés, tippadás. Pont azért, mert a blog közeléből elzavartam őket, nem tudnak itt erősködni, így erőszakolnak meg.
Milyen sunyi.
Az én eredeti kommentem a Burdánál:
Aztán, látva a fejeket:
És persze:
Ami nekem személyes tanulság:
Ezek az emberek tényleg azt hiszik, bár vadidegenek, nem is Burda-előfizetők, hogy majd bárki az ő követelőzésükhöz igazítja döntéseit, véleményét, közérzetét. Hihetetlen, milyen jogosultságérzetük van.
Ennyire hergelhetőek az emberek, ezt jó szem előtt tartani. Ez nem az ő véleményük, de készséggel beállnak, ha van rá alkalom, és izgalmat élnek át. Mindez jól élt élet helyett, alkotás helyett, szexuális energia híján, helyett, levezetésére. Eredetileg nem is ezt gondolták, de ha Mérő Vera kiadja a vadászengedélyt, megőrülnek. Mer’ ő Vera.
Ez ember alatti viselkedés: aki nem úgy vonul-ordít, mint a csorda, azt kipécézik, tépik, szaggatják. Ha így se lesz engedelmes, akkor kiközösítik.
Csakhogy ez az egyed egy másik faj, nem velük vegyül – ember. Saját gondolatokkal, arányérzékkel, a hörgés ellen védetten, tisztán látva, mire megy ki a játék. Úgy megkérdezném ezeket: volt nektek valaha egyetlen saját gondolatotok? Amikor nem tekintélyekre meg a közhangulatra hivatkoztatok, nem mások szövegeit mondtátok fel, nem egymást hajszoltátok bele a hülyeségbe? És ezek ugyanazok az emberek, akik a netes mobbing meg a kamaszok cyberbullyingja alatt kiállnak!
Kentek már rám hasonló méretű bullyingot, mondjuk az fél évig ment (Teeztnemtudhatomhajnalkám találta ki és szervezte, illetve rajta kívül, szerepelni vágyva, szubretthősnőként tavasztündér nevű kommentelő hajszolta, és sajnos több, nem ennyire aljas olvasó is), és más élvezkedők is velem vitették volna el a balhét, mert ők elegánsan kiszálltak, eltűntek, a mai napig nekem róják fel ezt a sajátos amnéziájukban. Én meg réteken csókolóztam akkor. Ott egyértelműen gonosz volt az, akit űztek (Kozma Szilárd), és engem bántott, de ők cukkolták, és amikor kérdeztem, mi ez, ellenségesen mondták, ők nagylányok, ne féljek. De őket nem bántotta, nem őket bántotta. Hanem engem. És aztán nagyon hamar ők, akik ennyire védtek engem, engem kezdtek űzni, rángattak végig a trágyában, beszéltek szét. Jaj, fúj. Hogy lehullott az álarc a sok hízelkedés meg a jómból részesedni akarás után! Ahogy BLOGOLNI meg EDZENI kezdtek, meg Tamással barátkoztak – és ők gonoszoztak le engem. A máglyán nem sajnálnám ezeket.
Azt találták ki, amit itt most a Burda-főszerkesztőnek szánnak, hogy én ellehetetlenedem, senki nem akar velem dolgozni, szóba se állnak velem, tönkremegyek magánéletileg, mély depresszióba esem, a blog megszűnik, senki nem fog szeretni. És amikor nem ez történt, sőt, ők buktak bele a szar életükbe, én meg kivirultam (nélkülük, végre, ez is benne volt, mert iszonyú dózisú méreg volt ennyi ilyen jellemtelen, unatkozó haszonleső), akkor még agresszívabbak lettek.
Én azt gondolom, ezek a netes őrjöngések mutatják meg az álszent módon gyermekjogokért, bántalmazás ellen, szexizmus ellem, szivárványcsaládokért stb. harcoló tömegek igazi lelkületét, indítékait, morális defektjeit és hozzáértésüknek az abszolút hiányát. Ezt sokan látják, leszerepelnek ezek az emberek és világnézetek, és emiatt nem lesz itt semmilyen kormányváltás 2022-ben.
Vagy a Vírusnapló. Gyenge, harsánykodó, képzavarral dús szöveg, ezt is élvezik, ahogy ők a hangosak, jól odamondtak, olcsón sztárkodnak, egymásnak gratulálgatnak. Hogy én hogy gyűlölöm ezeket!
https://upload.facebook.com/100644471581663/photos/a.101495171496593/281965993449509/?type=3&theater
Ők hajtják, hogy legyen minél szarabb, legyen sok halott, ők akkor mennek mennybe. Legyen mindig min háborogni. A gyomrom forog.
csak az olvassa. én szóltam 