média címkéhez tartozó bejegyzések
Védett: miért nem látsz egyetlen stabil pszichéjű és jó képességű embert az érzékenyítők, jogvédők között?
a hergelt, őrjöngő gyűlölet tárgyat keres magának
22
nyilvános poszt, a blogger állásfoglalása, a szerk.
Azt hiszik és éreztetik is: ők a többség. Pedig csak hangosak és láthatóak. El ne hidd! Ez egy maroknyi ostoba, frusztrált júzer.
Mert a többség hallgat. Akinek esze, szíve van, borzad ettől, ahogy ütik a vasat napokon át, és nyilvánvalóan ez az örömük. Élvezik.
Na, de mi történt, tele vele a média: a Burda egy varrós magazin, amit tényleg csak a legretróbb DIY asszonyok olvasnak, néznek ma már, kirakott egy anya-lánya ruhaösszeállításban egy serdületlen kislányon egy kék, bő felsőt, elöl középen volt rajta egy hasíték, a feliratra az került, rossz érzékkel, hogy szexi. “Szexi hasítékkal.”
Van a Hintalovon Alapítvány, ők újabban ilyen nagy gyermekvédők, a wmn-be is ír a Gyurkó Szilvia. Borzad és ásít az ember, mert az ő posztjaik alatt szokott menni a szadisztikus kommentelés, például halálbüntetésezés pedofília ürügyén. Mérő Vera is nyalja őket, szentként tiszteli őket. Azt meg kell hagyni: Kaleta kapcsán mértékletes, szakmai véleményük volt, Gyurkó Szilvia pedig diszkrét szöveggel, de félreérthetetlenül kiszállt a wmn posványából, ezért jár a pont.
Valaki lefotózta ezt a burdás kontentet nekik a vitás szóhasználattal, az alapítvány írta privátban a szerkesztőségnek egy javaslatot, mert ez a szóhasználat nem okés. Eddig minden kulturált és okos. De a főszerkesztő, Acsády Judit kommentben feltette a kérdést a Burda oldalán: ez a “szexi kivágás” felirat tényleg ennyire ciki?
Na és ezt SZEMLÉZTE Arany Vera az ő csodálatosan emberi jogi alapítványának oldalán, #agyerekjogvilágnézet, kirakta posztba. Írták is a kommentelők a főszerkesztőnek azonnal, felpaprikázva, százával, hogy ez nagyon ciki, pedofília, majd ha a te hatéves lányodat egy szörnyeteg megkörnyékezi stb. Lerítt az egészről, hogy ürügy és vasárnapi meg lockdownos feszkólevezetés, rég nem dugtam alapú, üres lincs, olyanoktól, akiket sem a Burda, sem a gyerekek kicsit sem érdekelnek, viszont szeretnek hatalmaskodni.
Természetesen ki indítja be megint az őrjöngést? És mi a célja vele? Kinek lesz jobb? Ez a lényeg:
https://facebook.com/Burdamagazin/posts/3789787861099929?__tn__=-R
Egy kicsit olvassatok bele, hamar világos lesz, kik nyomják ezt és meddig mennek el, milyen a trollhorda profilja. Hogyan fajul az egész pár komment után személyes lejáratássá, bosszúéhes, legalja hatalmaskodássá. Tőlük függ a Burda jövője! Soha nem is olvasták.
Az aktuális célpont nem Damu Roland, nem a kisvárdai klubvezető és nem is olyan megosztó személyiség, mint mondjuk Oravecz Éva Csilla, hanem egy ártalmatlan, politikán kívüli, tiszteletreméltó, régi újságíró. Nincs hatalmuk persze, semmi következménye nem lesz az egésznek, de éreztetik, hogy ők bezzeg élet és halál urai, és eljött az ő idejük most. Ahogy minden semmiségből politikai hisztit faragnak, és erőltetik, hajtják, nagy giccses magyarázgatásokkal, logikai bakugrásokkal, hatalmas aránytévesztéssel, fontoskodva, pár betanult, lebutított ballib frázissal, olyanok, akik a társadalmi folyamatokat alapvetően nem értik, ezzel szemben minden trendnek, hörgésnek behódolnak, bármilyen divatos gesztust utánoznak, hashtageznek buzgón. Személyes, emberi jó ízlésük, mértéktartásuk sincs.
Megérti az ember ezekből, hogyan eszkalálódott egy pogrom. Ott is eredetileg értéktudat volt a kiindulópont, a gonosz ellen harcoltak.
És ahogy ezek az örök jóügymelléállók, kommentben vég nélkül hadakozók kinéznek, érdemes megnézni a profilképeiket: szemüveg, rettenetes behízott fej és két-három demonstratív képkeret (szivárványcsalád, oltás, valami hergelt balhé), facebook-lét, egymás majmolása.
Én megundorodtam tőlük, engem ezek, LMBT meg anyámkínja warriorok próbáltak kicsinálni. Annyira átlátszóak, nem is leplezik a hatalomvágyat, az aljasságot, be se csomagolják.
De vannak amúgy férfiak is, őket nyilvánvalóan a kiéletlen agresszió, a hatalmaskodás hajtja, kell az ürügy:
Nincs itt olyan, hogy a júzer a véleménykülönbséget látva (ő nem nevezne szexinek egy hasítékot, és nem vásárol ilyen lapot) tudomásul veszi, hogy ez neki nem kell, elítéli, leiratkozik és ennyi. Mert nem a téma a téma. Ezek nyíltan zsarolják a szerkesztőt, röhögcsélnek, hogy ki mindenkit rúgnak majd ki. És ezek ugyanazok, akik Koronczay Lillára is ráugrottak arany Vera parancsára, nem tanultak semmit abból, sőt, azóta többen lettek. Az a legmenőbb, aki rögtön reagál, az elsők között. Van itt még terep, ötlet: rohan trollkommentelni a német Burdához, árulkodni. Egymást szívecskézik, és nem érzik cikinek. Nem is leplezik, mi a cél. Micsoda leereszkedés egy nagy szakmai múltú, idős, egyetemen is tanító főszerkesztővel szemben:
De Acsay Judit nem engedi magát zsarolni, és jól teszi. Még ha hajlott volna is rá, hogy “mindent a közönségért!” alapon alázatoskodva kezelje az ügyet, na de ezt látva, ezeknek…? Sóval behinteni az egész gyermekvédelmet. Iszonyatosan megalázó, aljas ilyesmibe keverni a lapot.
Egyébként ezek nem is a Burda célközönsége, soha nem olvasták, csak erre gyűltek oda.
A karanténunalom, a netflixes hergeltség és a facebook együtt termeli ki, majd manifesztálja ezt az ürügyeket kereső, bután moralizáló, áljóügyeken pörgő, semmihabosító agressziót. Mintha egy nem-pedofilt (vagy épp egy pedofilt) felhergelne egy ilyen szó pont a BURDÁBAN! És mintha a Burda vagy a szabásminta bűne lenne a gyerekek elleni visszaélés, nem a férfiaké:
Valaki írta, hogy ha 99-en mondják a véleményt egybehangzóan, én meg századikként az ellenkezőjét, akkor nekem hogy nem esik le, hogy velem van a baj (én vagyok a helikopter). Hát pont ezért. Milyen 99 az? Mindig én leszek a századik, mert én nem vagyok csőcselék. Sőt, akár ezredik is leszek szívesen. Nem fogok elkussolni.
Ez rólam, és megint ő, ismét 1. élvezik, 2. “hehe, most sokan vagyunk, mienk a hatalom”, 3. pleykaéhes informáltság-fitogtatás, további mobbing-tüzelés, tippadás. Pont azért, mert a blog közeléből elzavartam őket, nem tudnak itt erősködni, így erőszakolnak meg.
Milyen sunyi.
Az én eredeti kommentem a Burdánál:
Aztán, látva a fejeket:
És persze:
Ami nekem személyes tanulság:
Ezek az emberek tényleg azt hiszik, bár vadidegenek, nem is Burda-előfizetők, hogy majd bárki az ő követelőzésükhöz igazítja döntéseit, véleményét, közérzetét. Hihetetlen, milyen jogosultságérzetük van.
Ennyire hergelhetőek az emberek, ezt jó szem előtt tartani. Ez nem az ő véleményük, de készséggel beállnak, ha van rá alkalom, és izgalmat élnek át. Mindez jól élt élet helyett, alkotás helyett, szexuális energia híján, helyett, levezetésére. Eredetileg nem is ezt gondolták, de ha Mérő Vera kiadja a vadászengedélyt, megőrülnek. Mer’ ő Vera.
Ez ember alatti viselkedés: aki nem úgy vonul-ordít, mint a csorda, azt kipécézik, tépik, szaggatják. Ha így se lesz engedelmes, akkor kiközösítik.
Csakhogy ez az egyed egy másik faj, nem velük vegyül – ember. Saját gondolatokkal, arányérzékkel, a hörgés ellen védetten, tisztán látva, mire megy ki a játék. Úgy megkérdezném ezeket: volt nektek valaha egyetlen saját gondolatotok? Amikor nem tekintélyekre meg a közhangulatra hivatkoztatok, nem mások szövegeit mondtátok fel, nem egymást hajszoltátok bele a hülyeségbe? És ezek ugyanazok az emberek, akik a netes mobbing meg a kamaszok cyberbullyingja alatt kiállnak!
Kentek már rám hasonló méretű bullyingot, mondjuk az fél évig ment (Teeztnemtudhatomhajnalkám találta ki és szervezte, illetve rajta kívül, szerepelni vágyva, szubretthősnőként tavasztündér nevű kommentelő hajszolta, és sajnos több, nem ennyire aljas olvasó is), és más élvezkedők is velem vitették volna el a balhét, mert ők elegánsan kiszálltak, eltűntek, a mai napig nekem róják fel ezt a sajátos amnéziájukban. Én meg réteken csókolóztam akkor. Ott egyértelműen gonosz volt az, akit űztek (Kozma Szilárd), és engem bántott, de ők cukkolták, és amikor kérdeztem, mi ez, ellenségesen mondták, ők nagylányok, ne féljek. De őket nem bántotta, nem őket bántotta. Hanem engem. És aztán nagyon hamar ők, akik ennyire védtek engem, engem kezdtek űzni, rángattak végig a trágyában, beszéltek szét. Jaj, fúj. Hogy lehullott az álarc a sok hízelkedés meg a jómból részesedni akarás után! Ahogy BLOGOLNI meg EDZENI kezdtek, meg Tamással barátkoztak – és ők gonoszoztak le engem. A máglyán nem sajnálnám ezeket.
Azt találták ki, amit itt most a Burda-főszerkesztőnek szánnak, hogy én ellehetetlenedem, senki nem akar velem dolgozni, szóba se állnak velem, tönkremegyek magánéletileg, mély depresszióba esem, a blog megszűnik, senki nem fog szeretni. És amikor nem ez történt, sőt, ők buktak bele a szar életükbe, én meg kivirultam (nélkülük, végre, ez is benne volt, mert iszonyú dózisú méreg volt ennyi ilyen jellemtelen, unatkozó haszonleső), akkor még agresszívabbak lettek.
Én azt gondolom, ezek a netes őrjöngések mutatják meg az álszent módon gyermekjogokért, bántalmazás ellen, szexizmus ellem, szivárványcsaládokért stb. harcoló tömegek igazi lelkületét, indítékait, morális defektjeit és hozzáértésüknek az abszolút hiányát. Ezt sokan látják, leszerepelnek ezek az emberek és világnézetek, és emiatt nem lesz itt semmilyen kormányváltás 2022-ben.
Vagy a Vírusnapló. Gyenge, harsánykodó, képzavarral dús szöveg, ezt is élvezik, ahogy ők a hangosak, jól odamondtak, olcsón sztárkodnak, egymásnak gratulálgatnak. Hogy én hogy gyűlölöm ezeket!
https://upload.facebook.com/100644471581663/photos/a.101495171496593/281965993449509/?type=3&theater
Ők hajtják, hogy legyen minél szarabb, legyen sok halott, ők akkor mennek mennybe. Legyen mindig min háborogni. A gyomrom forog.
Védett: influenszerek pislákoló tündöklése és látványos bukása
Védett: mi lett velük?
mi a kritikám a nőirák-szűrésekkel?
A tegnapi posztban erről csak röviden írtam: nem kérek abból, hogy a társadalom, az intézmények rátenyerelnek a női testemre. A szülésemre, a szoptatásomra, a rákkockázatomra. Hogy belém nyúlkálnak, paráztatnak, nyomnak, miközben engem nem lát a tudásuk (aki nem ismeri a történetemet: atipikus, de egészséges a testem, étrendem, vérképem, vérnyomásom).
Hagyjanak békén, én úgyis egészséges vagyok? És mindenkinél okosabb is?
Dehogy.
meg még arra is rájöttem
Fontos, újabb fogadalmam, hogy sima blogposztban nem megyek 2000 szó fölé (a wordpresses szerkesztő számlálása szerint), ezért itt folytatom a vegyes, néhol összefüggő megértéseimet. Bővebben…
sokféle szépség van
Megírtam ezt a posztot, elolvastam, és azt mondja az önreflexióm: könnyen beszélsz te most, a diadalmas éneddel. Bővelkedsz élményben, javakban, szeretésben.
Na de amikor ez nem így volt, vagy nem ennyire volt így, de sőt: egészen sötét pillanataimban sem éreztem kényszert, hogy hülyeségeket beszéljek. Inkább nem mondtam semmit. Írtam másról.
Ezért nem gyomlálom ki a szöveget.
A csakazolvasó, ha figyel, egy idő után képes lesz arra, és aztán meg könnyedén is menni fog neki, hogy felismerje az önigazolást: a harsány mondatokat, megnyilvánulásokat, amelyek a nyilvános térben keringenek, sokan rájuk harapnak, de csakis a hirdetőjüknek (vagy tovább-közvetítőjüknek) a megvigasztalására, kínjának enyhítésére, valóságának elfedezésére szolgálnak.
Így az olvasó önmagán is képes lesz rajtaütni. Azt mondja, például: miért is akarom én kirakni ezt a mesterkélt hosszúfejes simabőrű szelfit? Miért van erre szükségem? Hát menő ez? Nem menő.
Ugyan ki hiszi el, hogy ennyire szép vagyok a valóságban? Bővebben…
a sokadik motivációs poszt
Mi legyen akkor az anyukatesteddel?
Ha te is azzal küzdesz, amit most írtok többen, hogy jó lenne erősebbnek lenni, fogyni, formásabbnak lenni, sőt: gyógyulni, és jó lenne énidő, saját, önbecsülést hozó fejlődés a sportban, mindehhez pedig “motiváció”, akkor figyelj.
Már mindent tudsz. Nem tudok újat mondani. Nincs még nagyobb titok. Ne bonyolítsd, mert nem bonyolult. A poszt végén elmondom, mi a lényeg. Bővebben…
Mi legyen akkor az anyukatesteddel?
Ha te is azzal küzdesz, amit most írtok többen, hogy jó lenne erősebbnek lenni, fogyni, formásabbnak lenni, sőt: gyógyulni, és jó lenne énidő, saját, önbecsülést hozó fejlődés a sportban, mindehhez pedig “motiváció”, akkor figyelj.
Már mindent tudsz. Nem tudok újat mondani. Nincs még nagyobb titok. Ne bonyolítsd, mert nem bonyolult. A poszt végén elmondom, mi a lényeg. Bővebben…
sajnos, szülés után már
Ez egy baromi érdekes poszt és beszélgetés a redditen:
I remember growing up, my mom, my aunts, and most of my friends’ moms were chubby. All made the excuse “well I had kids so…”. I grew up thinking that was the norm. Then my sister had kids, friends had kids and guess what? They’re not fat. None of them. Opened my eyes to what a load of crap that is. I now have a child of my own and a second on the way… and I’m not fat. Yes, I got a couple of stretch marks from the pregnancy, but I can wear the same clothing as before.
Nálunk is masszív a mítosz, hogy szültünk, az a szép teljesítmény, a többi nem számít: anyuka mondjon le nemcsak az egész életéről, hanem a testéről is. Ha apunak jó lesz így is, paplan alatt, ahol nem vetik meg az olyan pózokat, mint a misszinonárius, akkor csönd legyen. Hát ez van, mindenkivel ez van – mit lehet várni még, esetleg: ahhoz képest jól néz ki. A babáért minden megéri, és most a baba a fontos. Bővebben…
a tested a tiéd
“Tíz percet hallgatok kereskedelmi rádiót, és tíz évet fejlődöm vissza önismeretben.” Jajdult fel egy nagyon fontos szereplője az életemnek.
Az agymosásszerű romantikus slágerekre gondolt: az érzelmes vonyításra, a magánytól való irtózásra, a vergődésre, a függésre, a méltóság nélküli létezésre, elmúlt vagy soha nem is működő emberi kapcsolatokra való sóvárgásra, önkínzásra és ennek átromantizálására. Tiszta Stockholm-szindróma – és a meghatott hallgatók is abban vannak. Ezek élvezik a kínlódást. Gyártják maguknak. Ha nincs kivel szenvedni, akkor keresnek hozzá embert. Bővebben…
mi a bajom a nárcisztikusozással
1. Divat, amelyet a média teremtett és dobott fel, nem pedig a valóság. Trendtéma, mint amilyen a műanyagszemét, a klímaaggodalom, a kutyuskás állatvédelem, a “testpozitivitás” vagy a vegánság. Mind érvényes, fontos, hasznos téma lehetne, lenne és volt. De akinek a seggéhez nőtt az autó, újabban meg aggódik a Földért és a fókák kihalásáért, azt én nem tudom komolyan venni. Azt sem, aki ilyen “nárcisztikus” embereket csodált, nem látott bennük kivetnivalót, ilyen anyához volt lojális, most meg hirtelen “megértette, mit tettek vele”. Ez elég vicces. Korábban nem zavart titeket? Akkor még az érdekeiteknek megfelelt őt csodálni, meg autókázni, folyton új nejlonzsákot kérni?
A csávó, aki a nagy felszínes szakértő, médiaszereplő e sikertémával, így néz ki. Én aztán tudom, hogy a szemkörnyék megroskad, és az nagyon nehéz élmény. De ez itt egy C kategóriás, kiöregedett színész, a fitneszklubok és plasztikai sebészek törzsvendége a nyugati partról, hogy mást ne mondjak. Bővebben…
több vagy, mint egy szám
Több vagy, mint egy szám a mérlegen. Több vagy, mint a ruhaméreted!
Sokkal, sokkal több vagy. Egész ember, komplett élettörténettel, rengeteg emlékkel, tulajdonságokkal. Ez mind te vagy. Bővebben…
nem értik a mai világot
Szóval, újságok felkérnek okos szakembereket, és az okos szakemberek beszélnek. Értik a dolgukat, a saját szakterületüket, de a magyarázataikba belekevernek egy csomó “ebben a mai világban” dohogást, és nem hiszed el. Erre példa ez a cikk:
Ez a megbecsült, család–gyermek–keresztény erkölcs, olykor pocakos-professzorokbatthyányköre-rangkóros létmód, amely moralizál, óva int, “manapság sajnos” stílben ítél – ez elképesztő. Bővebben…
orthorexiás vagyok, jaj
TLDR Nem vagyok orthorexiás. Az orthorexia nem hivatalos diagnózis, a DSM-V-ben nincs benne. Talán nem is állapot. Azoknak jön jól, és lődöznek is vele bőszen, akik görbe szemmel nézik, hogy valaki tudatos, nem nyafog, megy neki, amit eltervez, meglátszik rajta a sport, van tudása, szempontja,. eredményei. Az összes hivatalos guru (“a rendelkezésre álló élelmiszerkészlet biztonságos” – Alimento/Meleg Sándor), kövérmentegető, elhízott.
Megvettem csütörtökön az Orthorexia című ismeretterjesztő könyvet, amelyet Renee McGregor RD írt és a könyvem kiadója jelentetett meg Magyarországon.
Az RD azt jelenti, hogy Registered Dietetian, tehát nem orvos, de nem is önjelölt okos, és nem csak nutritionist. Az orthorexia jelenségét elsőként egy San Franciscó-i orvos írta le 1996-ban, Steven Brathman azokat jellemezte így, akiknek rögeszméjévé vált az egészséges táplálkozás.
A könyv bemutatja az egészséges-tökéletes étkezés és edzés hajszolását (röviden ez volna az orthorexia), továbbá az orthorexia és az anorexia nervosa, a bulimia nervosa, valamint a kényszerbetegségek hasonlóságait, sok esettanulmánnyal és részletes magyarázatokkal. Bővebben…
populáris, bulvár, trash
Szögezzük le mindjárt az elején: az ízlés, a kultúrafogyasztás dolgaiban
nincs olyan,
hogy helyes választás, megfelelő viselkedés. Annak ellenére mondom ezt, hogy én gyakran “utat mutatok”, tehát a posztok úgy vannak megírva, hogy a saját értékrendemet deklarálom, és ez támpont az olvasóknak is, azt mondják.
Szerintem, és erre biztatlak is, azt olvasol, nézel, fogyasztasz a szabadidődben, amit csak akarsz. Bővebben…
futóanomáliák
Futok (kocogok) padon, erdőben, aszfalton és versenyen, volt három félmaratonom és egy teljes, gyötrelmesen lassú, de végigfutottam mind. Mellette pedig – mert inkább vagyok újságíró, mint futó – figyelem a futáshoz kapcsolódó tartalmakat, egyéni blogokat, az amatőr futós portálokat és a versenyszervezést is, mondhatom, hogy évek óta. Néha azt gondolom, hogy ne legyen már véleményem, hiszen bennem nincs az a szenvedély, ami a többi futóban, pontosabban: bennem a mozgás iránt van, a futás csak az egyik fajtája. Máskor meg szisszenek. A következő visszásságokat vettem észre: Bővebben…
hogyan ne őrülj bele a diétádba 2.
Az előző részt itt találod.
Kajafüggés
Mindig mondják, hogy a sikeres életmódváltás 70 százalékban az étrenden és 30 százalékban az edzésen múlik. Ez eléggé elnagyolt állítás. Attól függ, mennyit és mit tudsz edzeni, mennyire tudod vagy akarod visszavenni a kalóriát.
(Rájöttem közben, hogy a megspórolt kalóriák arányára gondolnak, és azoknak szánják, akik fogyni akarnak.)
Az általános állítások mindig az átlagosra vonatkoznak. Vegyünk egy tipik, nem túl elhízott életmódváltót: tankönyvi módon 1400-1700 kalóriásan és kiegyensúlyozottan eszik, és sportol is, amennyi a meló és a család mellett elfér, mondjuk heti 3-4-szer végez egy-másfél órás, közepes intenzitású edzést. Ennek a váltásnak-változásnak valóban lényegibb része az étkezés (értsd: a kalóriabevitel visszafogása). Mert ha mondjuk emberünk eltöri a lábát, és leáll az edzéseivel, viszont még egy kicsit kevesebbet eszik, akkor szépen fogy tovább. (Egy kicsit formátlanabb, izomtalanabb, depisebb lenne és nehezebben tudná tartani az étrendjét.)
A másik alany mondjuk nem akar ennyi kalóriát visszavenni, nem törődik az evéssel, viszont rákap a mozgás örömére, és folyton zúz, pörög, izomszövetet épít, ügyesedik.
Nála fontosabb faktor lesz az edzés, ő így is átformálódik, különösebb kajaügyi tudatosság nélkül. Százalékot nem mondanék, nincs értelme. Bővebben…
…at every size?
Érdekes, ahogy a témák együtt, többféleképpen is előjönnek. Nemrég írtam arról, mennyire kártékony az, ha mindenáron egy elvet, eszmét, tézist kell igazolni, és ennek szolgálatába állítjuk a tényeket. Így keletkeznek a dogmák, az elfogultságok, a szerepcsapdák, például a vegán életmódtanácsadóé, akinek annyira nehéz volt elismernie, hogy nem megy tovább, de láttuk ezt az önsorsrontás–férfigyalázás–”radikális” feminizmus témájában is.
A másik téma, amelyet a bőrömön is érzek, Bővebben…
a testem nem dekoráció
Támogató Július 5.
És ez nem valami változás. Sosem volt az.
Értem én, hogy az ízlések különbözőek.
Én csak azt nem értem, Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 