több vagy, mint egy szám

Több vagy, mint egy szám a mérlegen. Több vagy, mint a ruhaméreted!

Sokkal, sokkal több vagy. Egész ember, komplett élettörténettel, rengeteg emlékkel, tulajdonságokkal. Ez mind te vagy.

Te vagy az a kedves, jó fej lány, akin valamiért mégis mindenki átnézett, aki úgy ügyeskedte ki a táncpartnerét a szalagavató előtt, és akihez nem szóltak szerelmes levelek.

Aki modellek testét nézte, meg a jó nőket a strandon, és törte a fejét, ő miért nem olyan, és hogyan lehetne mégis. Aztán szép lassan, észre se vette, elkezdte utálni ezeket a szép nőket.

Te vagy az, akit a mérete, az a fránya szám! megakadályoz a sportban, a ruhakölcsönzésben, a gyalogtúrában, a táncban.

Te vagy az, aki szerint túlzás naponta edzeni, mert te nem teszel ilyet.

Te vagy az, aki nem hajlandó lemondani arról, ami finom, hogy aztán hirtelen váltással mindenről lemondj és kusza módszereket kövess, mert megelégelted. Ez is ideig-óráig tart persze. Ez a sok kétség, hirtelen váltás, zavaros szándék, ki nem tartás, ez is mind te vagy! Az ellentmondásos érzéseid a barátnőd iránt, aki szeret téged, jó fej, de az a bűne, hogy nem ismerti a poklaidat, így nem is érti meg – hiszen nem kövér. Te vagy, aki ennyire förtelmesen irigy lettél.

Te vagy az, aki módszereket és gyógyszereket keres, nagy lendülettel belevág, kattog a diétán, hirdeti magát mint nagy életmódváltó, tanácsokat ad, aztán abbahagyja. Erodálja magát, kételkedik ép eszében, hiszen minden más területen működsz, de a tested fölötti uralomban valahogy nem. A tested nem ad neked jó érzéseket.

Ez sem akadályoz meg abban, hogy érvelj, írj, közösséget toborozz a témában. Hogy segíts a kétségbeesett diétamegszállottaknak vagy az inzulinrezisztenseknek. Hogy te legyél a józan életmódváltó, akár, aki nem esik semmilyen túlzásba, és emberből van. Sikeres is lehetsz ebben, ha jól forgatod a klaviatúrát. Csahogy soha nem érsz el eredményt, nem tudsz békét kötni a testeddel, egyre távolodik az, amit a követőid szeretnének elérni, és amit te a saját életedben elérsz. És hiába van kapszulagardróbod, soha semmilyen ruha nem fog jól állni rajtad. De azt kommunikálod magadról: jól van ez így. Pénzt is keresel vele. Nagyon szomorú, ha az évek ketyegnek, te egyre csak betegeskedsz, és szülni szeretnél.

Te vagy az is, aki nem törődik a témával, aki halogat, akit hagyjanak békén, akit vagy piszkálnak az elhízása miatt, vagy beidomította már őket, hogy ne piszkálják, és ezért mindenki feszeng a társaságában, hogy mit szabad mondani, kerülik az aknákat. Aki előtt inkább nem is beszélgetnek a legutóbbi futóversenyről, mert még kiakad. Te viszont simán teszel gonosz megjegyzést arra, aki sportol, és meg is látszik rajta. Rád nem érvényes az elfogadás parancsa.

Te vagy az, akinek nem szólnak, nem mondják meg, mi a gond – és te vagy az is, akinek valaki egyszer mégis megmondja. Mintegy véletlenül, az ismerős tabut nem tisztelve. Na, azt soha nem felejted el. Nyelted a könnyeidet. (Mit hittél? Majd a személyiséged ellensúlyozza? De hiszen az is keserű!)

Te vagy az, aki meghekkeli a saját önismeretét: nehéz időszakaiban az összes rossz érzését, kételyét, küzdelmét becsatornázza abba, hogy ő kövér, de ez még istenes, mert később már abba csatornázza bele, hogy a világ a gonosz, elnyomja és bántja a kövéreket. Akik a diszkrimináció nélkül haj, de milyen jól volnának…! Nem szakadna le alattuk a hinta, például… Még a fizika és a biokémia szabályai sem működnének!

Te vagy az, aki azzal áltatja magát, hogy csak zöldséget, gyümölcsöt és csirkemellet eszik, rengeteget mozog, és nem érti, mi a gond. Akkor, úgy látszik, az ő teste ilyen! A valóság az, hogy nem csak azt eszel, sőt, és nem is tudod, mit jelent az intenzív edzés, a tested jelen állapotában nem képes rá.

Te vagy az, aki nem mer szembenézni azzal, hogy súlyos függő és önmegtévesztésben él.

Te vagy az, aki a diéták lehetetlenségéről, az irritáló futókról és fitneszcsajokról és a fogyás buktatóiról írsz és beszélsz nagy magabiztosan, mintha ez valami önálló tudás volna, nem pedig kudarc, féltékenység és projekció. Enyhébb esetben összekacsintasz a többi félsikerűvel, súlyosabb esetben agresszívan ostorozod a fitneszinfluenszert, akinek nemrég  még a követője voltál. Aki motivált, akit lájkoltál, most pedig gyűlölöd, mert arra emlékeztet, mennyire nem tartasz ki semmiben.

Nem csak egy szám vagy, ó, dehogy. Te vagy az X-szé torzuló lábad, furán csoszogó járásod, és a súlyától csüngő melled. A striáid és a kifogásaid. Te vagy az, aki nem tapasztalja meg a teste potenciálját. Te vagy az, aki szeretne jól kinézni, gondosan vásárol, és dühös, hogy mégsem fest úgy, ahogy eltervezte. Te vagy az, aki kívülről tudja, mit jelent a testszégyenítés, mi mindenen lehet megbántódni, és te vagy, akik az összes curvy modellt követi, a kövér szerveződéseket, Ducilandet – de LifeTiltet is, mert úgy maradtál, félig igenis diétázni akarsz elkezdeni majd egy hétfőn. Te vagy az, akiről ne ítéljenek, mert nem tudhatják – igenis, ő is edz! Csak alig bír valamit, és amit csinál nagy néha, nem látszik és változtat a testén. És aztán ezért nem tudott menni meg azért nem – abba is hagyja hamar.

Te vagy az, aki úgy kovácsolsz önbizalmat, hogy kiállsz emberek elé, influenszerként lépsz fel, arról beszélsz, milyen nehéz és ellentmondásos is a testünkhöz való viszony. Beszélsz intuitív evésről és társadalmi elvárásokról, miközben semmilyen tekintetben nem példa az, amit csinálsz, ugyanúgy szégyenkezel, amikor nem jön fel a farmered, ugyanúgy kifogásokat gyártasz és halogatsz, ahogy a hallgatóságod.

Te vagy a testpozitív netes mozgalmakhoz csatlakozó. Eldöntöd, hogy többet nem gyötröd magad diétával, és megkönnyebbülsz, ez identitást is ad. Aztán mégis belevágsz egy tizenhetedikbe, mert ez most más, és hátha. Ezt nem mondod el a mozgalmi társaknak, mert csúnyán néznének rád. Ez is te vagy, ez a bizonytalanság.

Most még olyasmi vagy, mint ami lehetnél, de aztán te vagy a teherbe nem eső harmincas, a sántikálós negyvenes és az infarktusos ötvenes, és ha megéred, akkor a kerekes székes hatvanas.

Te vagy az összes szégyenérzet, az összes sírós bikinivásárlás. A frusztrációd, az összehasonlítási kényszered, a félelmeid, a tükörkerülés, az öltözködéssel és sminkkel kompenzálás, és te vagy a lámpalekapcsolás, a soha szexbe nem feledkezésed is.

Több vagy, mint egy szám, ez mind vagy.

7 thoughts on “több vagy, mint egy szám

  1. Már akartam írni, hogy szerintem ez a fatlogic legalja.
    A “traumád nem te vagy” egy technika a traumafeldolgozásnál. Egy fontos lépés. Jelentése: igen, validáljuk a kínodat és hiszünk neked, tényleg elszenvedted a bántalmazást, a traumád létezik, de nem az definiál téged: te nem csupán egy traumatizált ember vagy, annál sokkal több, de ezt csak akkor tudod megtapasztalni, ha túlnézel a traumádon és mindent megteszel, hogy jobban legyél és elengedd a traumatizált identitásodat.
    Ehhez képest a “több vagy, mint egy szám” valami olyasmit akarna jelenteni, hogy igen, kövér vagy, de ez nem definiál téged: nem csupán egy kövér ember vagy, annál sokkal több, de ezt csak akkor tudod megtapasztalni, ha túlnézel a kövérségeden és mindent megteszel, hogy jobban érezd magad, ÚGY, HOGY KÖZBEN KÖVÉR IS MARADSZ ÉS EZ IS MARAD AZ IDENTITÁSOD. És mindezt olyanok nyomatják, akik elsődlegesen kövérnek vallják magukat, vagyis eleve azért vannak a mozgalomban, MERT kövérek.
    Azon túl, hogy mennyire etikus traumát elszenvedettek gyógyulási útját összemosni azzal, hogy nem akarunk lefogyni, még az elemi logikát is nélkülözi az egész.
    Kár, hogy Magyarországon is meg lehet élni ebből.

    • Igen, ez, ahogy másokat is belerángatnának abba, hogy ők se akarjanak jobb életet, ők se eddzenek, mert akkor azzal benne vannak a diétaiparban… ami a gonosz maga.
      “evil”, és akkor nem lesz soha social justice!
      Eközben pl. az élelmiszeripar, a gyógyszeripar, a ruhaipar, még a fast fashion sem zavarja őket. Ha már balos meg rendszerkritikus meg antikapitalista érvelés, ezeket se kéne szó nélkül hagyni.
      Feminizmus, de vadszexiskedés és sminkelés.
      Szándékosan mossák össze a déli/balos/elnyomott/fekete állapotot és világlátást a kövérséggel.
      A fatlogic fő ( = gyakori) és legérvényesebb kritikája, hogy a nagy áldozatiságban ellopják a valódi elnyomottak, a megváltoztathatatlanul és önhibán kívül sérültek értelmezési kereteit, szavait, érvelését, visszaélnek vele, önzőn használják.
      Mindig oda is írják kommentben ezekre:
      Nem a fatphobia a bajod.
      Nem vagy áldozat, tehettél róla, tehetsz ellene, csak nem akarsz.
      A kövérséged katyvasszá tette a tested.
      Nem mindenki foglalkozik veled, és nem köteles arról gondoskodni, hogy nehogy véletlenül sérülj/jobb legyen neked.
      Ne panaszkodj, ne hibáztass másokat, ne elméletieskedj zsírtól maszatos ujjakkal. Ne irigykedj, ne rángass le másokat a szintedre. Felelős vagy az életedért.

  2. Minél jobban megismerem ezt az egészet (itt), annál jobban látszik, hogy baromi nagy a baj.
    (Én még mindig nehezen fogom fel ezt az egészet… Ugyanakkor egyáltalán nem meglepő, hiszen más területen is megy az önagymosás.)

  3. Amikor én még kövér voltam, sokat nézegettem olyan nők képeit, akik viszont nem voltak azok. És irigyeltem tőlük, hogy szemmel láthatóan (az én szememmel persze) kényelmesen érezték magukat a testükben (ez sem fekete-fehér persze). Ezt a kényelemérzetet, hogy jó a bőrömben, ezt csak pár éve tudom igazán (hála a sportnak), és elszomorítónak érzem, hogy az a sok energia, amit ezek a nők beleölnek az általad is leírt pótcselekvésekbe, jó dolgokat is eredményezhetne. Rajtam csak valami 30 kilónyi plusz volt, de tohonya csigának éreztem magam. Rossz volt. Pedig még csak be sem szólt senki (a tornatanárt kivéve 🙂 Tetszik a szöveg.

    • Akik az amerikaias fat acceptance és activism dolgot tolják, azok reménytelen öncsalásban, visszafordíthatatlanul károsodott, elhízott, beteg állapotban vannak, amelybe bele fognak halni 5-20 éven belül. Gyakorlatilag képtelenek felelősséget vállalni, kijönni az öncsalásból. Már olyasmit is deklarál a mozgalom túlszéle, hogy nem baj, hogy ez egészségtelen, mert az egészség sem kötelező, és nem gond, ha belehalnak, mert úgyis mindneki meghal,a ddig meg minek gyötörje magát. Eszméletlen erős, beteg függés a kaja és igény a kényelmesség, hogy ne kelljen semmilyen erőfeszítést tenni, de tényleg semmit, egészen infantilis módon lehessen zabálni. Ez mocsár, lefele húz. Azt mondják megint mások, az egészség része a mentális egészség is, a diétaipar mohó, erőszakos, triggerel és étkezési zavarba kerget, ők a diétázásra ezért nemet mondanak (és bármilyen tudatosság annak számít! mert átlátnak ők a szitán, az is diéta ám cseles álruhában, ami clean eating, feldolgozottétel-kerülés, cukor/édességmentesség, gyorsétterem-bojkott!), mert a megszorítás, bármilyen is, étkezési zavar, önéheztetés, ami mentális betegség és nagyon egészségtelen. Ebben is van valami, tekintve, hogy sok az étkezési zavaros, és hogy ennyire elbaszottan függőként már miket kell ahhoz csinálni, hogy kibírjon az illető csak egy napot zabálás nélkül, vagy lefogyjon egy kilót (Amberlynn Reid, a vlogger, baromi érdekes élettörténete van, megértjük belőle a hajlamosító tényezőket:
      https://lolcow.wiki/wiki/Amberlynn_Reid )
      Csak hát ezt az érvelést a sima, lusta túlevők is tolják, akiknek nem a megszorítás vagy az anorexiának titulált átmeneti nemevés az étkezési zavaruk, hanem a kontrollvesztett, sok éve folytatott zabálás, és ezért az érvelés rettentő veszélyes. Meg a cukiskodás: belly, tummy, nourishing my tummy, godess, curves, embracing my rolls… ez főleg a tumblin megy, folyton parodizálják a fatlogic redditen mint beszédmódot.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.