sajnos, szülés után már

Ez egy baromi érdekes poszt és beszélgetés a redditen:

I remember growing up, my mom, my aunts, and most of my friends’ moms were chubby. All made the excuse “well I had kids so…”. I grew up thinking that was the norm. Then my sister had kids, friends had kids and guess what? They’re not fat. None of them. Opened my eyes to what a load of crap that is. I now have a child of my own and a second on the way… and I’m not fat. Yes, I got a couple of stretch marks from the pregnancy, but I can wear the same clothing as before.

Nálunk is masszív a mítosz, hogy szültünk, az a szép teljesítmény, a többi nem számít: anyuka mondjon le nemcsak az egész életéről, hanem a testéről is. Ha apunak jó lesz így is, paplan alatt, ahol nem vetik meg az olyan pózokat, mint a misszinonárius, akkor csönd legyen. Hát ez van, mindenkivel ez van – mit lehet várni még, esetleg: ahhoz képest jól néz ki. A babáért minden megéri, és most a baba a fontos.

Később is a baba (gyerek, siheder, unoka) lesz a fontos. Van, aki küzd, és hosszú hónapok alatt, így-úgy, de helyrerakja magát, még a szétnyílt hasizmát is, majd kezdi újra a következő gyerek után. Olyat is ismerek, aki kétszer visszajött, és a harmadik után mégse, és ő most már mindig anyukatest. Ami egy erős eufémizmus: nem jelent valami nagyon szépséges vagy anatómialag hiánytalan testet.

Van, aki komoly költségekkel felvarratja, megcsináltatja, körbevágatja a teljes testét, elég kompromisszumos az ilyesmi. Van, aki csak szorong: néha eltűnődik, hogy jó lenne “visszafogyni”, olvasgat és csatlakozik csoportokhoz, de végül nem megy neki a feladatnak, mert annyira benne van az anyaüzemben.

És abban oly bűnösnek tűnik külön főzni, edzeni menni, magadra tekintettel lenni.

Nem része ez a kultúránknak: nem illik kisgyerekesként edzőterembe járni még ma sem.

Inkább oda se néz, él úgy, ahogy e testben lehet, meg a férje nem bánja, és ez a fő hivatkozás.

Elszorul a szívem. Rámozdul néha így is, mi a baj akkor? Neki is van pocakja.

Senki nem kérdezi, hogy ez a szexualitás és az ebben a testben létezés a nőnek milyen, ő milyen testet szeretne magának és milyen testű partnert vagy szexuális élményt (de szex azért legyen ám!).

Esetleg: egész jólelvan az anyukatestben, fesztelen és vidám a gömbök között. Tele van velük az összes kismamaklub és játszótér – nem is sejtik, milyen még jobb lenne, lehetne. De én itt nem az egyéni erőfeszítésre gondolok, nem azért írom, hanem felvetem, milyen életünk is lehetne nekünk anyáknak akkor, ha a rendszerben nem lenne annyi tényezője, oka annak, hogy szétmegy a nők teste.

Vagy “vállalja a testét, mert leszarja”. Meg is elégelték sokan a csodavékony modelleket, akik szülés után is visszanyerték és “szexi anyukák” (ezért egyébként tényleg péklapát jár); megelégelték a fogyókúrát, a kínlódást, és főleg a lógó, csíkos has és a kiürült cicik szégyenét. Újfajta tudatosság és érdekképviselet keletkezett: anyák megmutatják bátran a szülés után az igazi testüket, a gyönyörű, csatában szerzett sebeiket.

https://people.com/health/postpartum-moms-show-stretch-marks-new-ad/

Ha ebben a közegben előkerül egy fitt testű nő, ilyen közeg és kép egyébként a fenti reddites posztbeli is, akkor rázuhannak, hogy könnyű annak, akinek bébiszittere van meg személyi edzője meg pénze, és ott az edzőterem, de bezzeg az igazi nők. Amiben van igazság, na de más céljait, erőfeszítéseit így devalválni, gyerekmaradék-müzlit eszegetve, az csúf játék.

Elgondolkodom itt a tabuk jellegén: érdekes, hogy a hasat meg a csíkot milyen készséggel megmutatják a nők, az nem tabu, de azt, hogy esetleg annyira nem mindig ekkora öröm és mosolygós élmény a baba, soha. Csak a mosoly igazolja ugyanis a rombolást: kötelező örülni, ha már így néz ki a nő.

Én baromira és biztosan tudom, hogy ennek nem kell így lennie. Az anyukatest nem kötelező és nem is igazolható.

Hanem?

Hanem szarul élünk.

Én is szarul éltem egy kicsit. Sőt, eléggé. Vannak ennek nyomai. De én mégis rosszul vagyok ettől, hogy most ahhoz képest nem rossz. A női test szülésre van tervezve, sokszoros szülésre – és ez azt jelenti, hogy olyan nagyon nem mehet szét tőle.

Mármint ha közben azt az életmódot éljük, amire szintén tervezve van.

2011: Babadávid egyéves, én 88 kiló lehetek, a mellem tele van tejjel. Turkuban vagyok, egy Moha nevű magyar lovon, dús és telt mindenem

De aztán…

2015. október

Németh Dorottya bevallja legalább, hogy ő – csodatest, világbajnok, akrobatikus zseni, fegyelmezett és tudatos sportoló – ötösével tolta a Kinder Buenót:

Mitől megy szét ennyire a nők teste, nem csak látványra, hanem funkcióban is (hasfal, visszér, inkontinencia és a többi)? Kérdezte Gerle Éva újságíróagya.

Van a “csak legyen teje ” című néphagyomány, iszonyatosan káros, idősebb nők imádják, cukros-vajas ételekkel támadják le a menyecskét, pedig tej az igény szerinti szoptatástól, a nyugalomtól és a jó makrójú, pont elég kalóriától lesz.

Eleve is milyen népegészségügyi állapotok vannak mindenféle szülés meg szoptatás nélkül is itt minálunk, rettenet.

Van a veszélyeztetett terhes: hét hónapot feküdt, az orvos azt mondta, most a baba a fontos! Hogy milyen állapotokban mennek bele nők terhességbe, és miért ennyire minden áron, ez is megér egy misét. A veszélyeztetett terhesség is olyasmi, hogy soha nem tudod meg, mi lett volna, ha nem fekszik, vagy nem annyit. Gyanúm szerint a kizárólagos fekvést és mozgástól, szextől (értsd: hüvelyi aktus) való eltiltást lassan elhagyják már a dokik, ahogy a mandulaműtétet.

Mindenki mindenben a könnyítést, a felmentést keresi, de ezt nem vallja be. Ha a terhesség és a baba zöld lámpa a lustálkodásnak és a parttalan édességevésnek, akkor készséggel elhiszik, hogy ez nem lehet másképp, anyaként mindenki elhízik, ez ilyen, és nem is baj, hiszen “természetes”. Pláne annyi önfegyelem után: az örök diétázó csinosak szoktak nagyon-nagyon leereszteni, mert végre lehet. De ők talán egy erősebb hasfallal és jobb állapotban kezdtek bele a terhességbe. 

Másrészt meg, igenis, és Németh Dorottya is utal erre: a hormonok követelőznek, ez is oka az elhízásnak. A kialakulóban lévő méhlepény például hevesen kéri a szénhidrátot (ezért és sok másért terhesen nem ketózunk).

Vannak a lombikkísérletek és inszeminációt megelőző kezelések, rettenetes mellékhatásokkal és csatatérré változtatva a hormonális rendszert. Mindenki durván elhízik. A fogamzásgátlótól is nagyon sokan. Nagyon szomorú, és komoly üzlet van mögötte. Az orvosok férfiak.

Mi még? Van a szülészeti erőszak: szétment hasért, inkontinenciáért, romos gátért, csúf császárhegekért ők felelnek, nem az anyatermészet. A kínlódós, kudarcos szoptatásért is leginkább a kórházi, nem figyelmes, nem nyugis csecsemőellátás, a cukros víz, a tápszererőltetés, méretés. (Én ezek miatt döntöttem úgy egy klinikai és egy bababarát kórházi szülés után, hogy Dávidot már otthon és nyugiban szülöm. De egyszer nekem is volt gátmetszésem, és mi tagadás, szoktam érezni akcióban.)

És van a rossz házasság, depresszió, kényszerítő szerep. A bezártság, a magára hagyatottság, az ingerszegénység, az elszegényedés, amelyben a nők nemhogy testileg nem fognak virulni, de minden téren mocsárban küszködnek. Nekik én biztosan nem fogok arról beszélni, hogy eddzenek, mert az önbecsülést ad és fittséget, ugyanis nekik a problémájuk sem ez, vagy csak sokadsorban. Nekik külön azt üzeni minden és minden téren: neked nem jár a jó élet, a döntés.

Viszont lássunk tisztán: ezek az okai a testek szétrepedésének, tönkremenésének, funkciósérülésének, és kevésbé a biológia meg az élet.

Mit gondoltok?

42 thoughts on “sajnos, szülés után már

  1. Ugyanezt. Mármint hogy nem kötelező tönkremenni a szülések után.
    Van, akinek teljesen leplöttyed a melle, azzal nem lehet mit tenni. Vagy úgy marad, vagy kitölteted szilikonnal. Ha huszonévesen, fitten szüljük az első gyerekünket, nagyon nagy eséllyel ugyanolyanra lehet visszafogyni, mint amilyenek előtte voltunk, ha egyébként más bajunk nincs. Szerintem.
    Én a második gyerekem foganása előtt meglehetősen karcsú voltam, folyton a nagyobb gyerek után rohangáltam a parkban, még szoptattam is, normálisan ettem, egészséges babakajákat főztem, sok zöldséget, sovány húsokat. A második gyerekem születése után ugyanolyanra fogytam vissza. A nőgyógyász felhívta a figyelmemet, hogy ha addig nem is diétáztam, terhesség alatt figyeljek oda a “reformétkezésre”, hogy ne hízzak túl sokat, és hogy vigyek be mindenféle vitamint, mert akkor nem kell semmilyen készítményt szedni. Az egyébként elég csíkos bőrömön semmiféle stria nem keletkezett a terheshas miatt, fogalmam sincs, miért, pedig számítottam rá. Az oxitocinnal rásegített első szülésemkor lett gátseb, ami sokkal kevésbé volt kínos, mint az aranyér, ami miatt 6 hétig ülni se tudtam (fogalmam sincs, mennyire volt szükséges felgyorsítani a szülést, voltak érvei a dokinak, és szerencsére nem az, hogy a fia diplomaosztójára kell odaérnie, hanem hogy mekónium van a magzatvízben), de ezek mind nyom nélkül elmúltak. A második terhesség után lett egy szétcsúszott rekeszizomrostom, de annyira nem durva, hogy bármit is kezdjek vele. Az inkontinenciát meg intim tornával lehet helyrehozni. Fogalmam sincs, mi lett volna, ha ezek harmincéves korom után történnek, de látni azt látom, hogy egy fitt, normális alkatú test a menopauzáig azért elég jól el tud működni. Utána meg már nem szülünk, ugyi.
    Nálunk a családban sose volt ilyen mentegetőzés, hogy szülés után természetes a szétcsúszás, mert nagyanyám is, anyám is elég vékonyan, ha nem is fitten tengették napjaikat, mondjuk a szemét kaják korszaka előtt volt mindez, és ők hozzánk képest rengeteget mozogtak. Soha, egyik ismerősöm, anyukahaverom se takarózott azzal, hogy ó, a szülések miatt nézek így ki. Megpróbáltak visszaállni a normál alkatukhoz, mert tudták, hogy két-három gyerekhez annyi energia kell, amennyit egy kövér test nem tud kitermelni. Meg egyébként is. És szülés után három-négy évvel arra hivatkozni, hogy a gyerek miatt, hát…

    Kedvelés

    • Az is nagyon látszik, hogy 25 vagy 35 évesen születik az első. Ilyen szempontból bánom, hogy nem még korábban szültem.
      29 évesen szültem, a plusz öt kilón és a császármetszés hegén kívül nem hagyott más nyomot a terhesség. A cicim mondjuk nem olyan hetyke, de nem vagyok biztos benne, hogy ez csak a szoptatás miatt van.

      Kedvelés

    • “Van, akinek teljesen leplöttyed a melle, azzal nem lehet mit tenni. Vagy úgy marad, vagy kitölteted szilikonnal.” Szeretjük adottnak, változtahatatlan adottságnak, örökletesnek látni a mellet. Pedig eleve nem mindegy, hogy az a mell hízásmell-e (szép nagy, ja, csak zsírfölösleg, nem bírja el magát, ifjan megnyúlik és lóg), meggyötörte-e már sok hormon (fogamzásgátló is), fogyókúra, béna melltartó vagy szabadon hagyás; milyen testtartással, anyagcserével milyen állású mellkason van, mennyi alatta az izom, mennyire drasztikus a szoptatás és annak abbahagyása.
      Ezügyben (hogy nem csak isten átka a forma) azóta vagyok biztos, hogy meggyőződtem róla: úszónőknek, tornászoknak, balerináknak sose lóg, sose nagy és sose formátlan a melle.
      Mindennek semmi köze a szilikonhoz. Ha nem tubuláris a mell, akkor a sima mirigyszövet kevés zsírral, rendes méretű, nem görbe mellkason szinte mindig szép formájú. Csak hát annyira kötelező a nagy mell, hogy sokan dédelgetik azt, ami sima fölösleg, akkor is, ha lóg, ha fáj, ha akadály, ha csíkos, ha formátlan, ha gyógyászati segédeszköz melltartó kell rá.
      Bocsánat, ez nem kedves, de most nem vagyok kedves, az anatómia gyakran félremagyarázott tényeit írom.

      Kedvelés

      • Hát… Egy olyan nőt ismerek, aki erről beszélt nekem. A barátnőm, aki kifejezetten sovány, akkorák a gyerekei, mint az enyémek, azt mondta, hogy szoptatások után az amúgy sem túl nagy mellei üres zacskókra emlékeztettek, ezek lógtak az egyébként izomtalan, de harmincévesen még formás testén. Eredeti méretre (szülések előttire) visszatöltette, sportolni nem nagyon szeret (most szokunk rá egyébként a napi szintű mozgásra együtt :)))), és nem akart úgy maradni. Én, ha nem mondja, nem is vettem volna észre, hogy szilikoncici. Fogalmam sincs, más nők mellével mi történik szoptatás után, én nem nagyon szoktam jelentős változásokat látni. Mondjuk nem is figyelem.

        Kedvelés

  2. Miközben minden sorodra bólogatok, azért bevillan, hogy az ún. “természeti népek” sokat szült asszonyainak külsejét, testi vagy szájüregi állapotát általában nem kívánnám magunknak, soha nem felejtem az interjút, amit azzal az orvossal készített valaki pár éve, aki misszióként korrekciós műtéteket végzett Afrikában, Ázsiában a kitaszítottságban tengődő nőkön, akiknek valamije (húgycső, végbél, miegymás) nagyon csúnyán és természetes módon nem regenerálódó módon sérült a szülések során. Lehet gátmetszés nélkül lényegében sérülésmentesen szülni (nekem is sikerült, kétszer, sokáig éljen a szülősámli), de nem mindenkinek adatik meg – én sokszorosan köszönöm a civilizációnak a modern fogászatot, az ikres barátnőm a képi diagnosztikát és a császármetszést, a másik barátnőm (épp az, aki négy gyerek mellett is aktívan atlétizál, és soha nem volt anyukateste) pedig a modern koraszülöttellátást, amitől a négyeske fogyatékosságok nélkül röhögve elvégezte az első osztályt, sportol és okos, pedig 27. héten született.

    Tudom, hogy a poszt lényege nem ez, de ahogy a gyerekhalandóság, a szülési halandóság és az irtózatos szülési traumák is hozzátartoztak eleink életéhez, és ezt a részt ne kívánjuk vissza. (ettől még milliók úszták meg a szántóföldön szülést is, de jó azért az nem volt). Ergo a császárheg vagy a szétnyílt hasfal az nem szégyellni való dolog szerintem (és nem bánom, ha ezt páran kimondják), a 8 db kinder bueno az más, azzal magának hazudik valaki, ha szerinte “kénytelen” volt. Ha valaki eléri legalább az ún. középosztálybeli szintet, akkor két gyerekbe nem kéne full belerokkanni testileg feltétlenül. Épp részben azért, mert van ún. civilizáció.

    Irtózatosan fontos az utolsó bekezdésed, tömegek élnek abban hogy “Nekik külön azt üzeni minden és minden téren: neked nem jár a jó élet, a döntés.” – hogy hányszor estem még én is bele, istenkém, akkor is, amikor semmi de semmi nem indokolta, hát mi van azokkal, akik épp létfenntartásig jutnak, gyufaszállal feltámasztott szempillákkal meg összeszorított foggal, és még közbe hajtogatni is kell, ez milyen jó.

    Fontos ez, nagyon.

    Kedvelik 2 ember

    • Én ugyan nem kívánom vissza, szó nem volt erről. A szülészeti erőszaknak és a tunya tévézős, irodai, autós életmódnak nem a természeti nép meg a hajdani állapot a meghaladása/ellenpontja (hamis a dilemma), hanem a jelenkori, informált, eszközdús fittség. Ma már ugye van visszaállított, telt mell implantátum nélkül, saját zsírból is.

      Kedvelés

      • Dehogy is, honnan veszed? Még az amerikai eljárások se. Nincs implantátum. Amúgy meg: és? Nem azt írtam, hogy beköszöntött a demokrácia, és TB-re írják fel a hibátlan gömbmellet nyolcvan éveseknek mostantól, hanem hogy ez is létezik.

        Kedvelés

      • A természeti népek csak abban a kontextusban jöttek fel, hogy “mire vagyunk tervezve” – genetikailag és eredetileg sok-sok szülésre egymás után, tény. Viszont “bele van kalkulálva” a mai egészségügy nélkül egy elég magas anya-és csecsemőhalandóság is ebbe a folyamatba, a megrokkanással együtt (tehát arra reagáltam összesen ezzel, hogy “A női test szülésre van tervezve, sokszoros szülésre – és ez azt jelenti, hogy olyan nagyon nem mehet szét tőle.” – szerintem meg de, szétmehet, és nagyon szétmehet, és bele is lehet halni – de általában kell hozzá valami komplikáció, ikresség, RH-összeférhetetlenség, téraránytalanság, más alapbaj, és a tényleges kockázat viszonylag kisebb százalékát érinti a szülő nőknek, viszont nekik segíteni kell, és orvosi eszköztárral….)

        Kedvelés

      • De életmódi okokból megy szét, ez nem evolúciós. Nem arról beszélek, hogy belehal meg elvérzik, téraránytalan, császározni kell (valóban kell! sok a kényelmi császár), hanem hogy leszakad a húgyhólyagja és csupa szaggatott csík a hasa, gyenge a hasfala, kijön a porckorongja,szanaszét vágják a végbeléig, és ráadásul erre az új trend “büszke” mint igazi anyasági jegyekre, gyerekért hozott áldozatokra emg “igazi testre”. Ennek ma már nem kéne így lennie, van profi egészségügy, szűrések, táplálékbőség, jólét, a többség bőven nem a túlélésért gürizik, és sok mindent tudunk a szétnyílt hasizomról is, de elbasszuk. Ez a bejegyzés kritikai éle.

        Kedvelés

    • “a császárheg vagy a szétnyílt hasfal az nem szégyellni való dolog szerintem” nem erről van szó, de kétségtelenül károsodások. Ha elkerülhető (például tartásjavítással, terhesség előtt edzett hasfallal, nagyon nyugis terhesgondozással és szülésvezetéssel), akkor kerüljük el, minden adott. És senki nem az anyahalandóságot sírja vissza.

      Kedvelés

  3. Azt gondolom, hogy azon túl, hogy szoptatósan, menzesz nélkül a legtöbb anya mindenképpen vizesebb, puhább, zsírosabb, falánkabb (az igény szerint szoptatott 3 hónaposon mellett olyan elemi vadállati mohósággal toltam a sült oldalast, azóta se éreztem ilyet). Én tornáztam, hatalmasakat gyalogoltam, összességében nagyon aktív és különösen egészséges voltam a szoptatás 30 hónapja alatt, de az egész alkatom böszme, nem szexi volt. Ahogy abbahagytam, visszaállt a ciklusom, a libidóm, és bár nem fogytam semmit, másképp rendeződtem, kevésbé anyás a testem. (Viszont minden szar náthát elkapok) Ez lenne a hormonális rész.
    Magam körül csupa egészséges, maximum 5-6 kiló felesleggel bíró nőt látok óvodás korú gyereket tere, elenyésző számban, elvétve egy-két sztereotipikus gyesbeteget, loncsos hajú melegítős, padon ülő, széthízott banánfalót, akik az ötéves mellett is gyermekágyas anyát játszanak. De ez ritka. Az is igaz, hogy jó környék, középosztály és a többi. Úgy látom egyre kevésbé dívik a gyerekre fogni a hájat.
    Igazán kisportolt, izmos szikár kisgyerekes anya nincs a látókörömben. Valamit sportolGATunk, jóga, úszás, reggeli futás, ami nem túl fárasztó, még éppen be lehet préselni az iroda-ovi-játszótér háromszögbe úgy, hogy ne ájuljak el nyolckor. Nekem sokat segít az autótlanság, a biciklis életmód, az alkalmi nagy cipekedés. Ha nincs semmi extra, akkor is tekerek napi 20 kilométert, meg felviszem a heti bevásárlást a csigalépcsőn, jobb az energiaszintem, még tudok délután fogócskázni egyet a parkban. Pont nem fáj semmi, de ez nagyon maximum szintentartás, mert én is öregszem, nem csak a gyerek nő, a lányos derékért dolgozni is kellene, a felkaromról nem is beszélve.
    Hogy mi lesz, ha már nem igényel állandó felügyeletet a lányom, ha otthon lehet hagyni míg elmegyek edzeni, az jó kérdés. Remélem még lesz bennem igény.

    Kedvelés

  4. A cikket olvasva a minap egy gyogyvizes strandon pihentem, es szomoru latni a lomha testeket. Az jutott az eszembe, hogy par evszada ez nem sokat nyomott a latba, hisz foldig ero ruhak, fuzo es egyebb gyilkos cuccok tartottak ossze a noi testeket. Viszont most a strandokon levetkozunk….. Igen valaha en is anyukasan. Kisse hasasan… a 3. Szules utan husos hájas lettem. Elso ket terhessegnel viszont iszonyu sovany 45 kg… Egy csaszarmetszesen, ket gat vagason… a vegen mar sztem nem tul eros holyaggal is megaldodtam.
    Mostani fejemmel, es eletemmel ugy mondanam, hogy menj, csinald, rendszeresen , tepd a korlataid, mert jo, mert amit kinn latszik ott benn is epul fel valami. Amikor latom h a ferjem buszke a strandon. Mert kerekebb mar, gombolyubb, a pocskossagombol
    Sok lement.. A jarasom a tartasom.
    Es persze a holyag is, igen , nekem ezek a dolgok is vissza huzodtak. Lenn eros lettek az izmok, es a hasfalam is…
    A mozgas es sport elsokent ennek az elemenye, az ebben eltoltott ido ad egy olyan plusszt amit mas nem adhat meg… A rendszeresseg pedig az atalakulast. Es ez a csoda! Atalakulhat barki barmikor….

    Kedvelés

      • Ferjem sportolt igen, versenyszeruen, teke… jo alkatat mai napig orzi, de egy vegzetes balesetbol kifolyolag az o elete ( s ezzel egyutt a mienk is..) de totalisan megvaltozott….

        Kedvelés

  5. Én nagyon nagy mértékben a genetikámnak meg a jószerencsémnek tulajdonítom, hogy 3 gyerek után is egyben maradtam, mi több, jobban érzem magam a börömben ill. elégedettebb vagyok a testemmel, mint elötte bármikor. Az egyedüli, ami ebböl az én érdemem, a kivânt testsúly elérése/megtartása, ugyanis ez az, amiért aktívan teszek. Viszont: nem lettem pl. terhességi cukorbeteg (az elsö terhesség alatti 50%-os súlygyarapodásommal erre elég jó esélyem volt), nem nyiszálták szét a gátam (hogy a rettegett harmad- meg negyedfokú gátsérülésröl, fisztulákról, elfertözödö mütéti hegröl meg egyéb ínyencségekröl már ne is beszéljünk). Köszönet és hála viszont az orvosnak meg a szülésznönek, akik az elsö meg a második szülés után összevarrtak, a harmadik után nem kellett, hip-hip-hurrá! Sikerült a szoptatás is, a legjobban még az elsövel, amikor fogalmam sem volt, mit csinálok. Hálás vagyok továbbá minden érintettnek, hogy hagytak úgy szülni, ahogy akartam, senki nem eröltetett semmit (igaz mondjuk, segítséggel sem különösebben kényeztettek). Utólag visszagondolva, minden pontosan úgy volt jó, ahogy történt, az egyedüli tanács, amit adnék magamnak, ha visszamehetnék az idöben, hogy ‘nyugi, minden oké lesz a végén’.

    Kedvelés

  6. Egyszerűen annyi gondolat rohanta meg az agyamat, hogy képtelenség most őket rendezetten leírni, vagy bármiféle normális formába önteni (meg dolgozom is… csak ‘megnelássák’, hogy nem Excel/Outlook/fontoscéges…).
    Szóval én csak végig bólogattam olvasás közben és helyeseltem, mert igenis nem lehet kifogás, nem adhat örökké felmentést a gyerekes lét, az anyaság a mozgásszegény, szarulkajálós attitüdhöz. Amint fentebb is írnak, hogy sokan az 5 éves gyerek mellett is lebüfizett pólóban gyerekágyast játszanak, és mennyi, de mennyi ilyen van… És a magamfajtát meg orrvérzésig cikizik és zrikálják, mert “minekedzel”, “annyiravékonyvagy”… és bezzegelnek, hogy nekik nincs idő erre, meg most nem ez a fontos (na jó, de 6 éve sosem ez a fontos? akkor mikor lesz az? – soha… tudjuk…), és nekem oltárira elegem lett abból, hogy céltábla vagyok a játszón a sportosságom miatt. Aztán érdekes módon az élethelyzetem megváltozásával (felálltam a mérgező, testileg és lelkileg is lehúzó házasságomból… ó, mennyit kaptam ezért is, de már akkorra ez lepergett rólam) ezek valahogy le-lekopogattak.
    Sosem voltam tespedt, végigsportoltam a terhességem, utána is okosan, fokozatosan, edzővel, de mostanra, elváltan, felszabadultan, rendbe rakott lélekkel, erős öntudattal, önismerettel újabb csúcsokat döngetek, büszkén vállalom az izmaimat anyaként, és tudjátok, mi a legszuperebb? A kisfiam olyan, de olyan büszke rám! “Anyukám nagyon izmos, sokat edz a ‘tornateremben’!”

    – tényleg jó lett volna ezt most frappánsabban összefogni, de most erre képtelen voltam, remélem, átjött…

    Kedvelik 1 személy

      • Uhh, ez a magyarázkodás és kifogásözön századszor, INNOVÁCIÓKÉNT elsütve. Az meg hamis dilemma, hogy vagy bálnaként definiálod magad, vagy összeszorított foggal fogysz, edzel, megszorítasz – mindkettő külsődleges, frusztrált, öngyűlölő gesztus.
        Csak szeretésből (másvalaki vagy magad!), a saját test tiszteletéből lesz komoly testátalakulás.

        Kedvelés

      • Jaaaj. Nem az a gond, hogy ez a nő hány kiló, pedig ezt fejtegeti. Az a gond, hogy nem igénye a mozgás, semmiféle, emiatt tartáshibás is, plusz aránytalan mellek, a jóleső evése valószínűleg feldolgozott ételeket és szénhidrátözönt jelent, és hatalmas mennyiségű, veszélyes hasi zsírja van ennyire fiatalon.

        Kedvelés

      • És amivel nem számol “most nem ez a prioritás”: hogy jönnek a károsodások, a hátfájás, a szülés+rossz tartás miatt a hasfal gyengesége, és később a fosszilizálódott bajokat nem lesz könnyű helyrerakni, elmúlt az ideális pillanat. innen nézve még inkább kifogásözön, az is, hogy alapértelmezett helyzet a férj-sorozat-munka-főzés-gyerek, és pont a test, a sport a kiiktatható opcionális menüpont.

        Kedvelés

      • És: hogy lehet, ha próbálta, hogy nem jött rá, mennyire elsőrangú, kellemes énidő a futás és bármely sport?
        Az egész így is oké. Ha neki teher, ha úgy érzi, más tevékenységek rovására tudná csak beszorítani, oké. A picsogás nem oké, amit ír.
        Meg hogy csak ruhahordási és esztéztikai témának látja azt, hogy nincs elhízva. Pedig nem az.
        Az egészséges étkezést is megnézném, szerintem nagyon sokan áltatják magukat ezzel, és csak akkor jönnek rá, miket és mennyit ettek, amikor már baj van.

        Kedvelés

      • Én elszomorodtam ettöl a cikktöl. Csak nekem tünik úgy, hogy a sok munka mellett anyuka kizárólagos feladata a hâztartás-gyerekek-csalâdi élet megszervezése? Apuka hozzájárulâsa pedig kimerül abban, hogy ‘nekem így is tetszel?’ Ha így van, hát én nagyon is megértem a cikkírót, hogy a testsúly/egészség/edzés nem prioritás.

        Kedvelés

    • Szerintem nem, van egy hete tettek ki egy anyukatestes videót (ahol azért többségében olya testű ők mutatják meg magukat, akik azon túl hogy van rajtuk egy két stria, messze nem az átlagot mutatják), és annak a folytatása.

      Kedvelés

  7. “Gyanúm szerint a kizárólagos fekvést és mozgástól, szextől (értsd: hüvelyi aktus) való eltiltást lassan elhagyják már a dokik, ahogy a mandulaműtétet.”
    Szerintem ez rokonítható az általános “legfeljebb sétáljon/kismamatornázzon” mániával. Van néhány külföldi (amerikai, nyugat-európai) ismerősöm, 30 felett szült a többség, és nem hagyták abba a várandósság alatt azt a sportot (futás, túrázás, gyúrás etc.), amit előtte űztek. Itthon abbahagyatják velük.
    Ugyanez a kategória a “tiltott ételek” kérdéskör. A Kórházi koszt oldalon mindig kitör a balhé, ha egy külföldi szülészeten – a fotók tanúsága szerint – pl. borsót adtak ebédre az anyáknak.

    Kedvelés

  8. Megyeszékhelyen élek, játszótereken a fiatal anyák nagy többsége mostanában jól néz ki.
    Ellentétben velem, aki szülés után két héttel úgy nézett ki, mint előtte, viszont az azóta eltelt két évben a rengeteg stressz- és bánatzabálás miatt rondán meghízott.
    Ha erről beszélek, mindig leosztanak, hogy dehát gyereked van és így is jól nézel ki. Nem, nem nézek ki jól és ne fogjuk már szegény gyerekre, jaj. Közmegegyezés, hogy már most lehetek dagadt és ronda, hurrá.

    Kedvelés

  9. Huh, nagyon aktuális, köszönöm ezt!
    Egyrészt, vágyom vissza a terhesség (sőt, szülés előtti!) erős, potens testembe.
    Másrészt alig merem bevallani, hogy már edzőterembe járok a szülés utáni 2. hónap óta. Vagy testvéreket, anyámat megkérni szittelni, amíg aquafitnessen vagyok. Anyóst egyáltalán nem is. Mert micsoda önzés ez. Nameg hiúság.
    Illetve, a szptatás beindulásával számomra is meglepően gyors ütemben tűnt el a hasam, szívódtak fel a zsírtartalékok, hamar felvettem a tavaly nyári ruhákat. Nem fájt a derekam, bírtam szusszal az éjszakázásokat is. Aha, genetika, mondták. Aha, mondtam én, meg előtte az a három év szinte minden napos edzés, cukormentesség, bio élelmiszerek, és sport szinte szülésig. De csak magamban, mert mit gondolnának. Ide kéne az a majomfej, ami eltakarja a szemét.

    Kedvelés

  10. Terhesen nem ketózunk, ez világos. A szoptatás alatt mi a helyzet / ajánlás?
    Szinhidrátcsökkentéskor szinte mindig nyugtalan, felfokozott és álmatlan leszek. Ez egy nem rossz állapot egyébként, de nem fenntartható.

    Kedvelés

    • Szerintem a szoptatás low carbbal okésabb, de a ketó se veszélyes, ha elég a kalória, mert ekkor már külön anyagcseréje van a bébinek. Viszont az anya igényelheti a több szénhidrátot. Hallgasson a testére, de az igazira, ne a sütievős tunyára.
      Amit írsz, az szénhidrátfüggő tünet: amint elmúlik a függés, és átalakul az anyagcsere, a kevesebb alvás elég és pihentető, és elmúlnak az éjszakai ébredések.

      Kedvelés

      • Értem.
        Még együttalvás és ébresztés van, és amúgy is éberen alszom.
        Azért nehéz a testemre hallgatni, mert a sok ennivalóval bíbelődés (etetések), beindítják az ehetnékem. Irigylésre méltóan távolinak tűnik számomra az a fajta böjt, amiről (egyszer) húsvétkor írtál.

        Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.