Életmód-írások változást tervezőknek, a szokásos ujjongás nélkül. Itt találod az első részt: rövidek 1.
SOKADSZOR A JÓ TESTRŐL
Szerintem nem érdemes csak az esztétikumról beszélni, ez félrevisz. Az én célom az anatómia volt, ami egyben jelent divatfüggetlen szépséget, jólműködést, erőt, jó közérzetet és egészséget.
A női média szokásos szövegével szemben én nem hiszem, hogy a testi elégedetlenségérzeteink megoldásához annak hangoztatása visz közelebb, hogy a szépség úgyis relatív és koronként változó. Ez gyenge érv. Egyrészt: mindegy, hogy relatív-e, te nem a szépségeszmény miatt szeretnél változni, és nem emiatt nem fogadod el magad. Ha te ebben a korban és közegben nem látod szépnek magad, akkor nem érdemes önigazoló álpolitikai kifogásokat gyártani ahhoz, hogy miért maradj mégis olyan, amilyen nem szeretsz lenni. Ha a bő választék és divatos szabású ruhák a karcsúaké, és ha a külsőd az önszeretet, a gondoskodás hiányát és az önfeláldozást üzeni, akkor ezekkel nem mész sokra.
Tudom, hogy most felszisszentetek. Én már nem hiszek abban, hogy az volna a megoldás, hogy politikai nyomással megváltoztatjuk a tudatot és a piacot. Viszont nem is gondolom, hogy az a boldogság titka, hogy idomulsz kell a mainstreamhez.
Mert, mi a megoldás?
Megerősödni, függetlenedni mind a kereskedelmi nyomástól, mind mások elvárásától, amennyire lehetséges (és tudni, hogy csak egy kicsit lehetséges, mert társadalomban élünk).
Levenni a tekintetedet mások eredményeiről és kinézetéről. Nem leszel olyan, mint ők, de lehetsz nagyon jó.
Rátalálni a jól működő, energikus test optimumára, a saját legjobb verziódra, a laboreredmények és testösszetétel szempontjából is jó testre, és ha megvan, akkor tényleg leszarni minden mást, hogy ki mit mond, mi a divat, ki néz ki jobban.
A saját el nem rontott gyerekeinkre vigyázni.
Az izom:zsír arány egészséges tól-igje egyáltalán nem olyan esetleges ám. Riasztó látni, hányan beszélnek csak a kinézetről. Nem értik, mi a különbség ugyanakkora térfogatú izom és zsír között, kinézet, működés, egészség szempontjából.
Én ezzel a testtel valamivel a 3-as percentilis alatt voltam 2015 októberében. Vagyis, a velem egykorú nők nagy létszámú európai mintájában 3 százaléknak van kevesebb százaléknyi zsír a testén, mint nekem akkor. Ami azért elgondolkodtató.
Amit konvencionálisan szép formájúnak látunk, például egy balerina lábát, annak a formáját az izom adja. Nagyon fiatalon, feszes állapotban egy-egy női testen tud szép lenni a zsír, de egyrészt ez a szépség a többinél is mulandóbb, 35 évesen vagy szülés után már nyoma sincs, másrészt rövidlátás csak a szépséget nézni, mert könnyen a tárgyiasítás, a szexiség felé visz, az meg már nagyon ritkán szól a nőkről.
Ha én a szexiség követelményének bedőltem volna, akkor az edzés, étrend és sportcuccok helyett mindenféle beavatkozásra költöttem volna, a hajhosszabbítástól a szemöldöktetováláson át a mellnagyobbításig. De nekem a nettó test és annak élménye volt fontos.
A plus size viszont nem alternatív test, hanem nem létezik. Láttál már strandon olyan nőt, aki túlsúlyos volt, de sima volt a hasa, feszes a bőre és íves a dereka? Aki nem hasra hízott, akinek nem lett ormótlan a térde, göröngyös a feneke? Miért nem? Mert az elhízás és a rossz testtartás, deformitás a rossz minőségű, finomított szénhidrátban bővelkedő táplálkozás és az inaktivitás, az ülőmunka hosszú távú hatásainak összegződése.
A plus size trend egy-két szerencsés alkatú nő manipulált fotóját használja fel, és fogyasztásélénkítés a célja, az, hogy a túlsúlyosaknak identitást adjanak, megvigasztalják és öntudatos alter-fogyasztóvá változtassák őket, nekik tervezett ruhák, tartalmak, életmód-táborok fogyasztására vegyék rá őket.
Keresd a saját jobb állapotodat, akármilyen is annak a kinézete, azt, amelyik energikus és a tükörben is tetszik. És azt éld és óvd aztán.
Holnap a célokról, motivációkról, aztán meg a csodaszerekről lesz szó, de jön itt a blogon egy nem-életmódos poszt is, arról, ahogy a felek váláskor elosztják a javakat.
