2000 szó, retorikus szerkezet, 12 perces olvasmány
tézis–antitézis–szintézis szerkezet megint
Emlékeztek még, milyen idegesek lettünk ettől?
2000 szó, retorikus szerkezet, 12 perces olvasmány
tézis–antitézis–szintézis szerkezet megint
Emlékeztek még, milyen idegesek lettünk ettől?
Összeszedtem az elmúlt évek virtuális test-trendjeit. Bemutatom, mi mit jelent, és egyoldalú hörrenés nélkül, realitásérzékemet is használva, küldetéstől mentesen, mérlegelve értékelem az egyes jelenségeket.
Mindenekelőtt: a testőrület nem a testünkről, a normákról vagy a társadalom értékeiről szól, hanem a netes médiáról, és az általa manipulált tudatunkról. Bővebben…
Eleve hogy nem egy másik sportág. Hogy lett ez? Miért nem futok, annak is van zúzós terep- meg ultraváltozata? Járok tornára, spinningre, jógára?
Azt hiszem, érdekelt az a világ, amiről nem szólnak a fogyimagazinok. Oda belépni. És egyedül. És meghódítani.
Itt a nyaralóban mink, asszonyok, ebéd és gondos, ám víg mosogatás után (csakis!), a víg tereferét és locsifecsit megszakítva kókuszolajos kávé vagy fröccs mellett úgynevezett butaújságokat olvasunk a parti csobogás mentén. Bővebben…
1. Sok mindent olvastam, de a te példád meggyőző, végignéztem, ahogy alakulsz. Ezt szeretném én is, mert a módszerednek te vagy a referenciája. Bővebben…
Emlékeztek Nemzamárdira? Szóval, ez sem, de Balaton! Az én gyerekkorban elsajtított, tarajos hullámú, jegenyezúgásos, malomkeréknyi pókhálós, lángosszagú déli partom! Bővebben…
…és nem tudom, ez nektek milyen, technikailag, élményként, meg a téma. Írjátok meg! Egy biztos: a Julis cukker.
A kertben forgattuk, ahol a hóban fetrengős fotók is készültek. A spontán, mégis lényegre törő beszédet és a képen való fejlátszást még gyakorlom!
Mostanában korán ébredek, mindig magamtól. Bővebben…
Mert esetleg tikkelni kezdek. Netán rohamot kapok. Vagy lehánylak.
1. és, van már valaki? Bővebben…
Hűha, ez a sok irányzat.
Elnevezések, fogalmak, különös zsargon.
Facebook-oldalak, egyesületek, adószámok és irodák.
Felismert igazság, megváltozott élet. Meggyőződések és táborok. Régebben azt hittem, de már tudom… 2012 decemberében került a kezembe xy könyve. Bővebben…
A blogger néha a közjóról ír, vagyis arról, amit, felelőssége tudatában, annak tart, és ha elegen rezdülnek vele, akkor ez olyan objektív. Szoktak is helyeselni. Mi, akik úgy gondoljuk. Vannak katartikus pillanatok.
Máskor viszont az ízlésemről írok, vállaltan személyesen — hát miről írjak?, csak a sajátomról tudok. És nekem mindenféle apróságban is elv meg szempont van, tisztán akarok látni, megfejteni a világot és a működéseket az agyammal, hát arra van, elvégre. Engem nem igazít el, hogy mi a szokás vagy a trend.
Az olvasó, aki már korábban azonosult a blogger szavaival, bólogatott a felismerések között, ilyenkor megriad, összezavarodik. Szeretné, ha valahogy úgy esne, hogy ezekben a részletekben is egyezik a véleményünk: nekem is az tetszik, ami neki, és engem sem zavar, ami őt nem. Bővebben…
Nekem most ez a legnagyobb stresszforrás. Minden egyes hétköznap.
Nem az, hogy nyíg a gyerek, nem az, hogy megint nem fizettem be valamit (az efféle halogatásnak meglepően nincsen következménye), nem az, hogy ma sem tudtam tizenkét oldalt lefordítani (ennyi a penzum), nem a forgalom biciklivel, és nem az, hogy oda kell érni valahova — úgyse érek oda.
Hanem hogy Bővebben…
Nem, nem a dekoratív fülbevaló teszi.
Nem az alakformáló fehérnemű és rajta az előnyös szabás, a roppanósan új, élénk színű cucc, a márkás póló, a rádöntötték-farmer, az összeillő szín, az anyag esése, a tavasz színei, a leárazás remek darabja.
Nem a magas sarok eleganciája és nem az illatfelhő.
Nem a gondosan szedett szemöldök és nem a frissen mosott, jó szagú balzsamtól illatozó haj, nem.
Nem a póz, a feljavítós okostelefonos fotó, a megmutatás, a behúzott has.
Ezek is szépek, de mi van mindezek nélkül? Bővebben…
Igen. Bővebben…
Emlékszem, mennyire sajnáltam az apostolt. Már az in medias res kezdetnél. Az mondjuk nagyon hatásosan van megírva. Sötét a város, ráfeküdt az éj. Majdnem Arany János: Sűrű, sötét az éj… De azért nem.
Mig a világ hóhérai
Selyempárnákon nyugszanak,
Ő, a világnak jótevője,
Darócon hentereg.
Igen, ennyire. Bővebben…
Vannak témák, amelyeket nem merek megírni.
Nem merem megírni például, hogy Bővebben…
Feltűnt? Újabban megint a párkapcsolatokról, élethelyzetekről, játszmákról írok, ezt hozta a december, és igen nagy olvasottságot. (Meg is könnyebbültek többen, hogy végre nem edzés a téma, hehe.)
Fú, ez a legszarabb. Ez lélekölő. Még a fél dobostortás visszahízásnak is több a méltósága. Vagy regényfejezetebb, legalábbis.
Mert mi van? Ugyanannyi kiló vagyok, ugyanazokat eszem, ugyanúgy mérem a cukrom, ugyanúgy lejárok ugyanoda, ugyanolyan intenzíven edzek, és ugyanolyan erős és tónusos vagyok. Csak az van bennem, hogy igen, és most…?
Vagy vártam én ettől valami továbbit, önmagán kívül, és az nem lett? Azt hittem, ez a boldogság? De hiszen az. Bővebben…