piszkos munkák napja

A péntek. Olyan fényes, átmosó, oxigéndús! Olyan hangulata tudott lenni, hogy már délelőtt, a nagy sodrásában meg akartam írni.

Én úgy szeretem ezeket a napi rutinokat, olyan erőt, öntudatot, nyugalmat élek meg. Ez a munkám, jövök rá: három gyereket nevelek, körülöttük a ruhák, az ételek, a ház, a tüzelő, a menés, a jövés.

De írogatok is, hobbiból. És amikor ezekről a szeélyes részletekről, az annyira más, mint elvekről, érvekről, ismeretlen emberek rosszul megírt soraira. Ez valahogy beljebb van. És van egy tábor az olvasókon belül, aki szereti ezeknek a hangulatát. Nagy derű van benne, és nagy szabadság.

Jó fejek ők, a gyerekek is. Azt vettem észre, nagyon kevés az ingerültség. Pedig éha kemény vagyok, vagyis, egyértelmű. Alkuk betartása: kiboríthatjátok a legót, de össze is szeditek, okés? Vagy: indulj már, ne késs el. Vagy: pakold ki a kajamaradékot a táskádból. Vidd ki a kutyát, rendesen, hagyj időt neki, ne sürgesd. Vize is legyen, a te dolgod. Ajtót csukd be, csapot rendesen zárd el, vécé nem maradhat szaros. Ne állj be a legszűkebb átjáróba, bambán, ahol egy reggel harmincszor is átrobogok. A te dolgod a bögréd (elő is vesz, mosogatóba is tesz), kabátod, cipőd, sapkád – hogy mid hol van, azt te tudod. Nekem is kell reggel idő, saját idő, saját kávé, fog, haj, holmi. Nem, szakadt harisnyában és hozzá nem is illő, nyári ruhában nem mehetsz. Ha nem tudsz mit kezdeni magaddal, vigyél ki egy adag szemetet, vagy bóklássz a kertben. Hamisan vagy tévesen szolmizálni tilos. 🙂 Ezek nem olyanok, hogy azért sorolom elő, mert pont most ideges vagyok, és ezt is a fejéhez vágom. Ezeket mindig. Nyugodtan tudok kiabálni is, vagyis: nem indulatból. Nem az önérzetem a tét, nem vagyok sarokba szorítva. Komolyan veszik, és el is sajátították: már csak úgy nézek, és abbahagyja/megkeresi/vizet tölt neki/eláll onnan. Vagy ő kér meg mást ilynekre, hasonlóképp.

Egyértelműségek, ésszerűség. Ezeken kívül mindenben partner vagyok, mindent szabad, nem bánom a kupit, a nem-napirendszerű létezést. Mindenüket helyeslem, mulattat is, tetszik a fíling. Olyanok vagyunk, mint egy derűs vígjáték. Örülök, és meg is mondom neki, hogy ügyes, vicces, szép. PFiamnak szólítom a Julist, mire ő apámnak. Feleségül ne vegyelek?, amikor tejszínt is kérne a kakaóba, erre ő: mikor lesz az esküvőnk? Minden egyértelmű, egyszerű, nincsenek túlaggódások, fölösleges körök. Ha van egy kis szünet az intézni- vagy aggódnivalókban, nem sietek kitölteni valamivel.

És nagyon keveset beszélek, ez is új. Csinálom, amit kell. Mosoly van. Kérdés van. Ez nagy szabadság.

Tegnap (ez, ugye, csütörtök) úsztam és szaunáztam, ma délelőtt edzeni (kardiózni és nyújtani) terveztem, teremben, de valahogy elsodortak az itthoni munkálatok, meg menstruálok is. (végül nem, de aszittem, de majd ma)

Ez most nagyon szép, ez a vakítóan sárga októbervég. A Hunyadorom harsány őszi színei! Kétszer robogok le, a ma ötéves biciklimmel, egyszer iskolásommal, aztán föl, másodszor a kicsivel is oviba.

Ma reggel: kávéfőz, gyors tisztálkodás. reggel én megnézem a testemet, és ámulpok. mindig más a has, az arc, a haj, a mell. Nem túl elegánsba öltözés,vastag zoknival, én kész legyek. Elaludtunk egy kicsit. Két uzsonnásdoboz összekészítése, ki mit szeret. Julisnak új van, baglyos fémdoboz, olyan bolondul boldog, ha ilyesmit kap, és én is bolond vagyok, hó végén ilyenekre…

Eszem én is: sajtkoc (dobókocka méretű, ráragadt petrezselyemmel), Juli tegnapi maradéka, kettő darab, ALDI ementáli. Kotyogós kávé, minimális teljes tej, 10 szem makadámiadió, de voltak fél szemek is. Étcsoki (85 százalékos), 20 g. Szárító leszed. Kidob kampányszerűen tíz tárgyat. Nagy hátizsákba beleteszi a szétszerelt fűrészt. Láncvezetőt olajos fűrészportól használt zsepivel megtisztít. Összesöpör.

Elhúz, Julist levisz, hazajön fölfele, jó tempóban, hideg, erő. Érzem a jóféle zsírokat, az energiafelhasználásomat. Nem diéta-önszuggesztióként, hanem tényleg. azt érzem, elemien, hogy dolgoznak bennem a bevitt zsírok, működtetik a rendszert.

A kicsi legóz. Kávé, banki egyenleg ellenőrzése. Nekiülök egy kemény e-mailnek (át vagyok verve, semmibe véve, sok pénzről van szó, és régi barát csinálja, és nem érti), illetve, kapcsolódva, egy hatamasságnak egy tíz soros, nagyon egyszerű tájékoztató levelet írok, töltőtollal. Borítékba tesz, délben majd felad.

Kicsit is elvisz (instrukciók, mit vegyen föl) (nem eszik, nem szereti a nem kemény banánt), leszáguld, óvónővel beszélget. Ezek (az új oviban) annyira ölelően normálisak.

Hazafelé megfelelő erdei rézsűn megállok, összerakom a kultikus szerszámot, és felfűrészelek egy öt méter hosszú, combból karvastagságúvá váló keményfa-ágat, tizennégy darabba. Egy kicsit vizes, szárítom majd.

A turistabusz-vezetőt János-hegy tövének irányába elkalauzolom, igen, ott a fogas alatt van magasságkorlát. Hazatolom a darabolt ágat, fele a csomagtartón, zsákban, pókkal rögzítve, félek, hogy most az egész bringa szétreped (többet kellett volna a hátizsákba). Ez bő ezerötszáz lépés a hegyoldalban föl a rakománnyal, szolid húsz százalékos lejtőn. Nem túl akarok lenni rajta. Ősemberi erőfeszítés.

Napfény!

Az egyedülség ereje. Mély megélése annak, hogy ez itt az a nadrág, amit azért vettem, én vettem, amikor volt még MEXX Magyarországon, mert pont olyan olajzöld volt, és mintha rámöntötték volna, és annyi volt, amennyi, de még mindig. Önvállveregetés: jó cuccot ne taggadj meg magadtól, biciklit, fűrészt se, mert évekig szolgál. A szagom. A cipőm kényelme. Az arcbőröm. Érzem az egészségemet, folyamatosan tele vagyok jóféle testi érzetekkel, ahogy emésztek, termelődik a hő, feszül az izom. A vállban és széles hátizomban még a keddi edzésemlék. A gyomor békéje, a tüdő pontos működése és tágassága, a keringés robaja. Semmi fájdalom, túlsokság, harákolás, nincs egy fél szenvedő lábujjam se, és meglep, hogy ezt pozitíve lehet érezni, ez nem csak a szenvedés hiánya.

Ezt az élményt, sőt: állandósuló közérzetet adta nekem a testemmel való kétéves találkozás, amely kampányként kezdődött, nagy erőkkel, a szléig elmenve hozta rendbe a kezdődő és a makacs bajokat, és amely már fél éve fenntartó jellegű, nem feladat, hanem üzemmód, lassan változó (például, 90-110 grammig is mehetek és eszem rizst is olykor). Elmúltak a kérdéseim, már tudom, ez ilyen.

És ezért borulok el, amikor testmániásnak meg izomfetisisztának tartanak a Megjegyzéstevők. Az újságíróénem ugyan követi a bikinis magazinokat, sportolókat és a sportág részleteit (szombaton IFBB nemzetközi kupa van, vasárnap magyar bajnokság), és ellenállok a jó magyar szokásnak: nem ítélkezem. De a magánember ezt a funkcionális jólműködést kapta, ez a lényeg, és ennek örül ennyira, tónustól és a kilóktól függetlenül. Illetve: ez egyszerre van a tónussal.

A bírás. Ha nem bírnám ezt az életet erővel és kedvvel, mennyibe kerülne az oviba menés, a tüzelő? Egyáltalán nem értik.

Minden erős és ismerős. Nem szorongok többé, nem magyarázkodom, azért csinálom így, mert nekünk ez a jó, nem érzem már hibásnak magam.

És nem kell ehhez senki.

Rönköket terasz napfénysávjában elhelyez. Gereblyéz. Kályhát kihamuz. Komposztot kivisz. Vödröket kimos.

Csalán-maté tea, hat deci. Kiül a lépcsőre. Hosszan ír szerkeszt, valami fél kettőig. Egy biojoghurt, ALDIs túró fél doboz, stevia-xillit, vanília, mazsola.

Amikor már gémber-némber vagyok, bemegyek. Két tyúk- egy fürjkeménytojás, majonéz, tejföl, argánolaj, bacondarabok, 30 g parenyica felkockázva, petrezselyem, bors. Beleállítok két mákos-szezámos grissinit (glutén!). Még csoki, 20 g.

Biztosítós jön. Biztosítós elmegy. Kávé, bele mascarpone. A tej elfogyott. Nekiindulok.

Közélet: bicikliz, kutyával szenved (póráz, bickli), tojásosdobozt zöldségesnek elvisz, kakit és szemetet szed, üveget szelektívbe helyez. Bevásárol, tejet is. Uborkát. Pulykaszárnyat, csirkecombot, banánt, joghurtot. Levélbedob. Képeslap is bedob.

Itthon gyerekhazahozási szervezés. Keverek egy palacsintatésztát nekik. Magamnak édesburgonya 15 deka, felkockáz, biovaj, még szalonna, fokhagyma, fél ököl darált sertéscomb, serpenyőben összesüt. Egy kanál tejföl mellé. Mmm.

Fél zöldalma. Keksz: nem. Palacsinta: nem. Csoki: nem. Délután kávé: nem. És valójában hét óra volt az, amíg ettem. Iszom, sok vizet, és egy deci nagyon száraz bort. Az arcom bal fele, amerről a nap sütött, lepirult. Eleven, forró.

Tűzgyújtás, megint egy ősemberi sikerélmény. Palacsintához és exkluzív töltelékek keverése. Az eleve bio eperlekvárt feljavítjuk például benne szétnyomkodott fagyasztott eperrel. Lőrinc süti ki aztán. Béke.

Este lett. Rutinok, holmik, tisztálkodás. Ágyban hasazás, csak úgy, és amerikai fitneszmagazin ámult olvasása.Meseolvasás (Milne: Holnemvolt, szellemes és sokrétű, már a végén tartunk). Világbéke.

 

One thought on “piszkos munkák napja

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s