Mi ezt kaptuk nagy dózisban: dolgozz az előítéleteiden, dolgozz magadon, nézz másképp a dolgokra! Mi nők dolgozzunk, megint. Tehát nem csak pénzt keres-háziasszony-lakást dekorál-szülszoptat-takarít-ünnepet szervez-gyerek iskolájában buzog-nagyit látogat-kutyát ápol-családot ráveszi a mentes/vegán/keto étkezésre és meg is főzi-gyerekkel lelkizik wmn.hu módra, hanem, mindennek a tetejébe… hogy is mondta anyám? Gyilkos iróniával mondta: üres óráidban.

Milyen balekok voltunk, istenem. Micsoda önszívatás ez is, és önként vállaltuk! Sőt, menőnek tartottuk, önbecsülést szereztünk belőle, hogy mi már tudjuk, hogy nem úgy van az. Városi, tanult, netező nők.

Üres óráidban te, a nő legyél nyitott, ökó, előítéletmentes. Ne hibáztasd az áldozatot. Vegyél önsegítő könyveket: traumák, transzgenerációs sérülések, gyógyszermentes pszichiátria, vegán szakácskönyv, homeopátia, ezotéria, poliamória, LMBT jogok… Olvass, formálódj, ébredj rá, változz meg!

Hogy eközben, míg mi változtunk, megértettük az új világot, a férfiak mit csináltak, azt nem tudom. De nem sok köze volt személyiségfejlődéshez, önismerethez, az tuti. Főleg nem voltak otthon, “dolgoztak”. Lehet, hogy időnként szoftvert frissítettek, ha behalt a viber, amelyen a szeretőjükkel írogattak.

Mondjuk nők is csinálták ezt, hogy “egyik kezemben a Zsoltárok könyve, a másikkal tinderezek” (true story), de ők addigra már keményen sportoltak, feministák voltak, védték a bolygót és minden.

Változz meg! Bontsd le az előítéleteket! Adott esetben: ne vedd észre, ami a szemed előtt van. Csak a gonosz heteronormativitás/diétakultúra/patriarchátus/fogyasztói társadalom vett rá, hogy úgy lásd! Ne ítélj, ne anyáid szörnyülködését ismételgesd! A dolgok nem úgy vannak ám!

Pedig úgy vannak.

A népek primitíven ítélnek – de te nem ítéltél primitíven. Te már akkor megértő voltál, amikor elkezdtek beszervezni a woke tanokba. Hogy felejtsd el, hogy akinek kukija van, az férfi, és aki folyton zabál és Netflixet néz, az meg elhízik. Érezd magad te rosszul, mert ELŐÍTÉLETES vagy! Unlearn your bias. Kitűnő, beszervezhető alany lettél. Mint valami ostoba MLM. Elvek MLM-je, és te mindig legalul.

Amúgy meg… ki kéri tőled, hogy ne úgy lásd? Kinek az érdeke ez?

Ki kezd harsogni előítéletességről, nőgyűlöletről, áldozathibáztatásról, ha ezek az aktorok bármilyen kritikát kapnak… mondjuk a Pintér Marianna Manka kapcsán megemlítik, hogy furán, ellentmondásosan nyilatkozgatsz te. Vagy a Bálint Natália tevékenységéről: bűnrossz a szöveg, a zene és az előadásmód is, a “dal” üzleti érdekű hiszti naivák megnyerése érdekében. Neked érdeked énekelgetni a bántalmazó férfiakról. Vagy Mérő Veráról, hogy nem feltétlenül ízléses és nem is célszerű egy súlyosan bántalmazott nő intim történetéből celebséget faragni és a róla írt szoftpornó-könyvhalom mellett mosolyogva pózolgatni. És igencsak shady a bántalmazottnő-alapítvány…

Ki kéri tőled, hogy ne gondold, hogy akit “a születésekor férfinak jelöltek ki”, az biztosan férfi, mert ez egyáltalán nem biztos ám, lehet, hogy nő? Mindig is tudta a lelkében, ez az ő igazi valója… de csak 52 évesen, kókadó farokkal kezdett fülbevalót hordani és sminkelni… Haj, de sok pornó nyílt meg addig a gépén!

Vagy: nem kell gyerek, nem kötelező szülni, az is értékes élet, sőt, és aki “inkubátor”, meg hisz a családban, az buta, engedelmes, majd rájön ő is, hogy ez bukta. Nem jöttem rá. Arra jöttem rá, hogy soha a gyerekgyűlölő harsogókkal nem cserélnék, mert felszínesek, ridegek és buták.

Vagy: ne a nőiség sztereotípiái, a szépségipar nyomasztó eszménye alapján ítéld meg, ki a szép! A szépségeszmény önkényes! És ne hidd, hogy az küzd étkezési rendellenességgel, akin ez látszik is! Elannyira, hogy a jobb félen nincs egyetlen gömbölyded test se…

Ki kéri az előítéletmentességet tőled? Hát az, aki nem bírja elviselni az igazat, és a hazugságnak, kenegetésnek, mesterkélt tanoknak toboroz fizető közönséget, hogy ő megdicsőüljön és ne derüljön ki a szégyene.

Ezt onnan tudod, hogy agresszív, és nagyon fel van háborodva.

A szociálisan súlyosan gátolt, pornófüggő csávó kéri, aki abból remél önbecsülést, magyarázatot a kudarcaira, életuntságára, hogy ő hirtelen nő, de legalábbis felizgatja a női ruha, és kirója neked, a nőnek a feladatot, hogy ne legyél előítéletes, lásd őt nőként, hát milyen ember vagy te? Csak legyél kedves!

Minősített esetben taglalja, hogy te nem vagy eléggé nőies, ez a bajod vele:

Van durvább is:

A gyerek alóli felmentést meg az kéri, az erőlteti, hogy a gyerekmentes (childfree) állapot értékesebb, sőt: zöld gesztus, megmenti a bolygót, aki nem talált partnert, beteg a nőisége, képtelen volt érzelmileg éretten és anyagilag, életszervezésben felelősséget vállalni, beleragadt a kamasz kedvteléseibe, és fogalma sincs az életről, szeretetről, örömről. Ők olyanok is, és pont úgy hisztiznek: negyvenöt éves kamaszlányok.

A szépség-előítéleteid lebontását a harsányan kommentelgető nő kéri, aki elhízott, kudarcai vannak a “randizásban”, elvesztette mozgékonyságát. Tőled kéri, téged vádol, holott te nem mondtál semmit, és ő az, aki nem végzi el a belső munkát, hogy vajon mi az igazi baja, mert az egyszerű választól fél.

A “testpozitív” dietetikus és edző kér az étkezési zavar átgondolására, az, aki a saját módszereivel elhízott, és egyre több betegsége van. Most kitalálja, hogy ha te egy nagyon kövér emberről feltételezed, hogy evésfüggő, akkor te vagy a gonosz, és nem, nem, ő biztos nem, hanem az, akiről nem gondolnád… (Figyelemreméltó, hogy a testpozitivitásból, betegségtémából és a kövér vagy sérült címlaplányokból a 2015-18-as nagy felfutás után a hazai magazinok visszavettek, emiatt is örvendetes, hogy az újrainduló nyomtatott Cosmopolitan főszerkesztője az a Kajdi Csaba, aki nem viccel, ha szépségről van szó.)

Nem, nem minden test szép, nem, nem minden az elnyomó világ hibája, és nem, nem kell átértelmezni mindent, amit belénk neveltek (kevesen értették annak a posztnak az iróniáját, de eső, most már elárulhatom, létezik, és vizes leszel tőle). Normáliséknál például van fasírt a hűtőben, ami nem utolsó szempont, megvan az ára persze, de tény, hogy jobb a koszt, te is azért jársz át oda. És leszarhatod a világot, fittyet hányhatsz a normákra, persze. A lányomat erre biztatom: legyél vagány, saját véleményed, ízlésed legyen, ne félj a középszerűektől! – és legyen hozzá támogató közeged.

Én ezt követem, mert nekem nem olyan az életszervezésem, értékrendem, munkám, mint sokaknak, de találtam hozzá megbízható társat. Meg a nem-nőcis izmosság se népszerű, viszont én nem tartom magam áldozatnak, sem előítéletesnek azt, aki beszól az izmomra, vagy nőietlennek látja, csak más ízlésűnek (és gyakran kiderül, hogy ő az, aki nem edz – elég baj az neki).

De megszomorodottként a felsorolt témákon a nyilvánosságban cirkuszolni, követelőzni, magadnak előnyt kaparni több, mint kínos.

Ha többségi vagy, akkor ítélkezni, idegenekre megjegyzést tenni, motivációikat taglalni persze nem kell, illetve: nem illendő, nem célszerű, de azt ne hagyd, hogy a józan eszedet, a tisztánlátásodat elvegyék. És jogod van a véleményedhez. Ha szar érzésed van, hogy a szoknyás kétajtós szekrény a női klotyóba nyit be, az nem véletlen, hanem elemi női önvédelmi késztetés, amelynek lebontása nagyon veszélyes játék (ennek a sűrű része az angolszász országokban és a németeknél zajlik, tehát nem Magyarországon, de elkezdődött itt is). Legyen gyanús, ha fiatal emberek euforikus adománygyűjtés után levágatják egészséges testrészeiket. Nem kell deklarálnod, hogy te is jóságos vagy, megértő, felvilágosult. Nem kell elítélned sem a jelenséget, lehetsz távolságtartó: “én nem tudom, hogy van ez”, “nem az én dolgom, ki mit eszik”, ne engedd, hogy kényszerítsenek egyik vagy másik oldalra. Mert a lényeg számukra az volna, hogy megszervezzék az egyetértő, szívecskéző lájkoló közösséget, és mindenki más ellenség, értetlen meg tájékozatlan, “edukálandó”.

És nem kell részt venned a játékban, ha provokálnak, hogy “ezer kalórián élek, naponta kőkeményen edzek, mégis hízok”, “a férjem imádja a hasamat”. Nem dolgod megértőnek, “empatikusnak” lenni. Tudjuk, hogy nem így van, épp abból, amilyen hevesen bizonygat. Tudjuk, hogy az új tan, az előítéletmentesség az ő érdeke, mert nem bírja el a tényeket.

Furcsa lehet, hogy ezt írom: nem dolgod. Erre sokan vállalt vonnak, akik csak udvariasan performáltán az “empátiát”, vagy egyáltalán nem: mi közöm ehhez? Soha nem dőltem be nekik. Hát… én hittem, hogy dolgom, hogy jónak kell lennem, hogy ettől lesz jobb a világ. Ostoroztam magam, még olvastam, gyötrődtem a progresszióért, főleg amikor ráébredtem: sokan olvasnak, hallgatnak rám, felelősségem van. Aztán annyira megdöbbentem, hogy mekkora hazugság az egész, és hogyan használták a jóindulatomat… még mindig nem tértem magamhoz.

Gyógyulok.

Az igazság egyszerű, mint az öröm, mint a napsütés. Az agyonbonyolításnak, a jelszavaknak semmi közük az egyszerű igazsághoz.