a nő, aki kihasznál

A tegnapi bejegyzést folytatva.

Egyébként vannak manipulatív, játszmázó, a jámbor férjeket szekírozó nők is. Viszont a nők a borzalmasan eltorzult szereposztásban keresik és tapossák a maradék helyeket és utakat. Nagyon szomorú, és e blogon a kezdetektől téma volt, hogy a nőknek méltó, racionális, célravezető lépések helyett ilyen kétes megoldások maradnak, mivel nyíltan — kérésekkel, egyeztetéssel — nem érhetnek el igazságos helyzetet. Egyszerűen nem veszik őket komolyan, már e jelzéseiket is elégedetlenkedésnek, balhézásnak értelmezik.

Semmi nem fog változni addig, amíg a partnereink meg nem értik: a nőknek tényleg igazságtalan a kiinduló helyzete is, mindig többet fognak tőlük várni, és a tetteikre mindig kevesebb mentség, ellenben szigorúbb ítéletek jutnak. Bővebben…

ez is ugyanaz

Több baráti beszélgetésben felmerült mostanában — tudjátok, mindig kazalban jön minden, amit megírok –, hogy jó, nem szép dolog csúnyán beszélni, féltékenykedni meg pénzzel szívózni sem, de azért igazából az ütés, rúgás, fojtogatás, a leteperős nemi erőszak az, amit bántalmazásnak nevezhetünk.

Vagyis hogy a fizikai bántalmazás lényegileg más, mint a lelki, verbális, gazdasági. Utóbbiakat inkább elmérgesedett kapcsolatoknak nevezhetjük: nem más ez, mint kölcsönös huzavona, olaszos veszekedés, amelyből “a nők is” kiveszik a részüket. Beszélgetőpartnereim is ismernek ilyen nőket.

Szakembertől — pszichológustól — is hallottam már ezt a megkülönböztetést, aki kifejezetten bántalmazott nőknek ajánlotta fel a segítségét. A kérdés azért is fontos, azért kell átgondoltnak és informáltnak lennie minden magát valamire tartó embernek, mert Bővebben…

még jó fejnek maradni is olyan nehéz

Ez még egy szép darab, a saját erőszakosságukkal, folytathatatlan viselkedésükkel szembesített férfiak viszontvádja: a gyerekeket leggyakrabban a nők bántalmazzák, ugye, számítsuk be ezt is a családonbelülierőszak-statisztikákba.

Ez az érv antifeminizmusban (itt és ezen a blogon mindig = nőgyűlölet, mert az) fogant, és visszavágásként szokott elhangzani.

Az állítás egyébként igaz. Bővebben…

és még szeressem is

B. I-nek

Jó, ez túlzás, ne szeressem, de kedveljem, szimpatizáljak vele. Legyek vele abban, hogy ő szereti.

Épp most szereti. Tegnap róla sírt, nem bírja már. De most szereti.

Azt a faszt.

A barátnőm engem arra használ, nem írom ezt most szebben, hogy nekem, az oly tudatosnak, Aki Kijött, Aki Átlátja, Aki Méltón Él, előadja (de mint valami leckét, úgy mondja fel ám: szakszavak, ismert fordulatok, tények-tévhitek, megállapítások), hogy az ő pasija egy érzelmi bántalmazó, őt elgyengítette, elszigetelte, a minap meg is ütötte, vagy mi, hozzávágott egy talpas poharat.

A barátnőnk komolyan szenved. A barátnőnk bántalmazó pasija egy állat. Bővebben…

levél az apának

Bajuszcic újabb megrázó levelét olvashatjátok, elküldött levél. Az előző: levél a hitvesnek

Te egyvalamit nem értesz. Ó, nem. Te egészen pontosan semmit nem értesz. Most megpróbálom még egyszer tisztázni, de nincs bennem már remény, hogy valaha is az önreflexió minimális jelét mutasd.

Én nem tiltom el tőled a gyereket. Bővebben…

szófogadó

levenának

A minapában (!) egy kommentfolyamban felmerült a kérdés, mi a gond a szófogadó gyermek mítoszával, amely nem mellesleg asztrológusék eszménye is.

Miért baj az, ha egy gyerek szót fogad?

Nem baj, csak Bővebben…

mondatok, amelyeket nem feledünk

“Kellene egy olyan gyűjtemény, ahol az égbekiáltó igazságtalanságokat, megalázásokat összegyűjtsük, feldolgozzuk, amolyan “hogyan is lehettem magamból és ép eszemből annyira kifordulva, hogy mindezt eltűrjem” című bejegyzés. Mert felszabadító beszélni a kimondhatatlanról, ami tulajdonképp nem az én szégyenem, hogy így bánnak velem” — írta L. Ezt kértétek. Meséljetek.