2021. január havi bejegyzések
a semmiárusok bukása, 2021
10
De jó lenne… de csak az én ábrándom ez. Na de ha blöffblogger is előre mondja a 2020 kilométert?
Remélem, ez jön most: a semmihabosítókat kirostálja az idő végre. Akik az üres dumát akarják eladni, egymást utánozva, egymás körében pörgetik ugyanazt a semmit, beszélnek róla, de amiről beszélnek, az nem létezik, mert nem állnak bele igazi csekevésbe: ahelyett reprezentálnak, hogy élnének.
Talán ez a járvány erre jó, hogy kidobáljuk azt, ami talmi. (Járványnak hívom, és rángógörcsöm van, amikor a következő szavakkal találkozom:
oltakozás, vakcina, pandémia, visszakapni az életünket
– nektek nem volt életetek? Most nincs? Az volt az élet, ami most bezárt? Ennyire utáljátok a családtagokat, vagy egyedül élni?
Vagy ha a maszkkal önkifejeznek és maszkban szelfiznek:
És ezért nem siránkozom az éttermek bukásán sem. A budapesti belvárosban agresszív túlkínálat volt, és iszonyú lehúzás ment – éljen túl most az, akire nyitás után is igény lesz, mert annyira emlékezetesen nívós, egyedi, melegszívű, vagy jó áron adja az elég jót, biztosra alapozott, nem kell kétségbeesetten pörgetnie a bizniszt, meg persze az, aki a nehéz hónapok alatt rugalmasan alkalmazkodott. Veszteség van, szomorú sztorik, mit tehet erről az alkalmazott, értem én, de bennem ne keltsenek lelkiismeretfurdalást, ne írják elő az életben tartásukat mint feladatot (számos ilyen sunyin reklámozgatós cikk jelent meg, haveroknak vevőtoborzéás, mintha a kereslet olyan nagyon jól élne). Egyáltalán nem vagyok annyival jobb helyzetben, hogy én segítsek, ne nyomasszatok már. Amikor rendelek vagy elvitelre kérek éttermi ételt (ilyen is van azért), az háromszoros áron van az itthoni főzéshez képest, plusz még szállítják. Kiflire is többet költök, mint ha piacoznék. Nem, én nem mentek éttermet, sem kutyát, ezek megint trendi lózungok.
De a legdöbbenetesebbek a megfoghatatlan termékek: ami csupa szó, elnevezés, agyalás – mindez élet, anyag, dolog, erőfeszítés, tudás, hozzáértés helyett. Tele van a net a járvány veszeteseinek panaszával, és megint jó és rossz harcának állítják be: a csúnya válság, a még csúnyább vezetők és felelősök, akik ugye rossz döntéseket hoznak (aszerint, kit mennyire sújt az adott intézkedés), de a legcsúnyábbak a válságon nyerészkedők, és velük szemben vannak a jóságos elszegényedők, akik előtte, míg lehetett, szívvel-lélekkel, becsületesen, tehetséggel, adózva, mindenki javára, hatalmas tudással, értéket teremtve dolgoztak, ugyebár – rajtuk erkölcsi kötelesség segíteni. Ilyen képzés, olyan mentorálás, munkafüzet, diéta, jótanács, webdizájn, önismereti edző, idézetek, akadémiának titulált lófaszképzők, hideg vízben fürdős kócs, erdőfürdő-vezető (!, ez a kirándulás volna).
https://www.facebook.com/events/123254366326913
De a szorongó vásárlók, akik egy éve még kedvtelve nézegették a netes anyagokat, “miért ne?”, most összébb húzták a nadrágszíjat. Hamar eldöntötték, mire nem fognak most költeni. Amire nem is kell: szép cipő, formális ajándék, smink, kávézó… olcsóbb lett az élet, és az ilyen változás nagy jellemfejlődési lehetőség, mert megnézzük, a kevesebb költéssel, szűkebb mozgástérrel milyen a közérzetünk, mi az, ami igazán örömet szerez. Lehet, hogy kevesebbet is elég dolgozni?
Mindezt a döntést évtervező füzet (aka NAPTÁR) meg spirituális kócs nélkül hoztuk meg!
Mindenki lefarag. De van egy ellentétes folyamat is, mert a helyzetnek nagy nyertesei is vannak: az unalom felfuttatta a netezést, streamet, az otthoni szaunák, futópadok, szobabiciklik forgalmát. A média, a futárcégek, eü szolgáltatók, eü gyártók, házhozszállítók nyertek a helyzeten. Elég valószínű, hogy az otthoni sport- és wellnesstárgyakat önnyugtatásként vették meg, azóta ruhatárolásra használják (igen, a szaunát is), és csak a legelkötelezettebbek használják két hónappal később is (vagy bármilyen rendszerességgel), viszont pont ők azok, akik kimennek futni a hidegbe, autóznak is egy kellemes futóhelyszínért. A járvány specialitása, hogy a zoom, a facebook, a híroldalak, általában a tech, illetve a pharma hatalmasat kaszált.
De ami az egészségesen maradt, közepesen jó életű embereknek igazi változás: rettenetesen igénylik most az emberi szót és az útmutatást. És ez megint a semmiárusoknak kedvez. Ha szépen mondják, talán be tudnak furakodni most ebbe az űrbe. Mert amióta nem kell bejárni a munkahelyre, és nem mondja meg folyton valaki, mit csinálj, hogy viselkedj, akár csak a pillantásával (gonosz kolléganő, főnök), és SAJNOS nem lehet a tekintélyelvű szülőket sem látogatni, azóta elbizonytalanodtak, hogy akkor hogyan kell élni, mit lehet követni, mi az okosság. Ez a belénk nevelt szolgalelkűség (tekintélyelvűség) miatt van így.
És van olyan semmiárus is, akire emiatt, unalmukban kattintanak, isszák a szavait. A semmiárus pedig hosszan, önimádva beszél arról, mennyit tanult, képezte magát rendületlenül, milyen sokat dolgozik és mennyire szereti ezt a nemlétező szakmáját… mintha ezeknek volna önmagukon túlmutató vonatkozásuk. Én kérdem: DE MIT CSINÁLSZ? És hogy nézel ki? Miért találsz fel valami újat ahelyett, amit mindannyian ismerünk: sport, természet, tápláló ételek? Mit lehet még ezen kívül kitalálni, miért kell ezeket újra meg újra átcsomagolni, feldíszíteni? Milyen élet származik abból, ha rád hallgatok, “tanulok”, “tudatos vagyok”, “önismereti feladatokat végzek”?
Ha neked korábban nem tűnt fel, hogy kamuznak és nyerészkednek, akkor valószínűleg most sem fog. Sokan lettek kócok, mentorok, szerkesztgetnek honlapot az én blogokon felbuzdulva – csakhogy én író vagyok, a szolgáltatásként árult lélekboncolástól irtózom. Bennem mindig is feszengett a kérdés: miért kell mindent keretbe rakni, megszerkeszteni, felhashtagezni, honlapot felcsicsázni, elnevezni, bonyolultan fogalmazni, reprezentálni? Bármihez, mielőtt rátalálsz és élvezed, a neten hosszan keresgélni, kitalálni, megtervezni?
Maguk a semmihabosítók is unatkoznak, a “segítő tevékenység” nekik is menedék, meg hát rettegnek, hogy el kell menni valós munkát végezni. Olyan szépen felépítették ezt a semmit.
Van olyan szolgáltató, és nem is egy, aki elnevezi a kirándulást erdőfürdőnek. Módszer, honlap, biznisz, interjú. Olyan z-ket használ a címekben a tipográfia, hogy azt hiszed, valami a semmi:
https://csodahelyek.hu/2021/01/28/erdofurdozes-interju-valko-zsuzsanna/
Az elmúlt napokban ezen döbbentem meg a legjobban, az egyszerűsödött, aktív és teljes életemből. Nekiesek egy bükkrönknek, a nyakamba hull a hó.
Mit javaslok én a semmiárusok hizlalása, neten nézelődés helyett?
Azt javaslom, ne szervezd ki magad semennyire. Te irányítsd az életed, és maradj a magad jó társasága. Te találd ki, mit főzöl, ne keress receptet. Tanulj meg magadtól egy mozdulatot, akár azt, hogy fél lábon állsz. És kitartod. Vagy fejenállni. Hidazni. Húzódzkodni. Spárgázni. Fejjel lefele lógni. Habot verni kézzel. Előrehajolni terpeszben. Haskerekezni…
Nem kellenek nevek, módszerek, tanácsok, korlátok, intelmek. Ha igazi élményre, valódiságra vágysz, térj vissza ahhoz, amit már tudsz. Kultúrában a klasszikusokhoz. Olvass, hallgass igazit. Érd el, hogy élmény legyen olvasni, ehhez hántsd le a zajt, a netet, a tévét, a háttérrádiót, a semmitmondó podcastot. Írj kézzel, sokat, tanulj meg szépen, szabályosan írni, edzd az agyadat! Sportban pedig a legegyszerűbb mozgásformákhoz: futás, bringa, lépcsőzés, fekvőtámasz, ugrókötél, guggolás – sokszor írtam ezekről. Nincs új a nap alatt, csak egy új nap. És azon a napon kimehetsz, az időjárástól függetlenül erdőbe, folyó mellé, szigetre. Minden ragozás, fontoskodás nélkül.
Én már ott tartok, hogy lelki, testi elakadás megoldását kiszervezni is elgyengít. Sőt, el se akadok inkább, úgy elment a kedvem a segítő helyzettől magától: attól, hogy segítséget igényeljek. Inkább szenvedek szépen egy kicsit, úgyis elmúlik, úgyis visszatalálok az életörömhöz, a cselekvéshez, a bejáratott dolgaimhoz. Egyszerűen azt akarom, hogy senki ne mondja meg nekem. Ez nem azt jelenti, hogy akkor én terjesztem kommentekben öntelten, mi nem úgy van (riasztó látni, hányan szoktak rá a terjengős okoskodásra a legapróbb hülyeség kapcsán is). Én nem lettem önjelölt virológus, politológus, nyelvész, dietetikus (kifejezetten jót tesz nekem, hogy ki-kirakatnak a facebookról a zaklatóim). Nem érvelek maszk, oltás, zárva tartás mellett, sem ellen, ezek is álcselekvések. Rendszeresen kérdeznek tőlem orvosi, dietetikai témákban, de nincs válaszom, nem kedvelem ezt, mert ez felelősség. Amit tudok, kiírtam a ketós könyvben magamból. Én csak azt tudom, és egyre kevesebb szó övezi ezt, ami az én egészséges testemnek jó és főleg örömteli. Nem érdekel semmi korlát, aggály, tilalom többé. Minden jó, amit élvezek, és ez nem “intuitív evésnek” becézett zaba és nem békás gumicukor. Az egészségemet úgy őriztem meg, hogy követtem a testem szavát, és kedvem volt radikális kísérletekre is, egész messzire mentem (orrfolyásra hóban ujjatlanban, rövidgatyóban futás!). Amikor testhasználatról beszélek, benne van az is, hogy nem elég a kaptató az aszfalton, én most gyerekes rosszalkodással rövidítek, elindulok két telek között egy ösvényen, és ebből lesz egy The Revenantre hajazó jelenet:
, két kerítésmászás, kutya felakasztása, hatalmas lebucskázás, bozótba ragadás, arcon seb. És ez felpezsdít, mert amikor a túlélés bekapcsol, az mindig eloszlatja a piszlicsáré panaszokat.
Nem tudom, ide mindenképp eljutottam volna-e, vagy kellett jópár találkozás, sok év orvossal, pszichológussal, de mára egyértelmű bennem, hogy tűzifát sem apríttatok mással, én csinálom, és ne tudja senki jobban, mi a jó nekem. Gyanús lett, hogy annyira akarnak valamit.
Addig kell magadat kérdezgetni, vizsgálni, élmények prizmáján megfigyelni, a világon és másokon gondolkodni, valóban okos embereket olvasni, velük beszélgetni, amíg ez elvezet önmagadhoz. És a magányos agyalás, naplóírás, életvitelszerű önismeret sem az igazi, egyszerűen az öröm felé kell menni. Csak a cselekvés. Másokhoz igazodás, trendek nélkül megélni, hogy neked, igazán mi esik jól. Párterápia? Beszélgetés helyett is: csendben elmélyedni valami zenében, ketten. (Amúgy is rég tudod már a választ, mi bajod és mi a megoldás, és mire vágysz igazán.)
Védett: péntek van és mindenféle szellemi dolgokat teszek ki a blogra!
Védett: a gravitáció bizonyosságával
szép zöld kerületem
Mint 444 támogatónak, vasárnap jött a link, hétfőn este néztük. Én csak részleteit tudtam a teljes történetnek. Pedig G. volt Véresmajor sétán Csonka Laurával. Pedig én hetente kétszer elmegyek a Németvölgyi út 5. előtt, és tudom, ide vette be magát 45-ben Kun páter. Pedig a férjem nemhivatalos építészeti tanácsadója volt Pokorninak, sok más mellett ő mondta meg azt is, hogy milyen színű volt eredetileg az a sarokház, és kevertette ki a felújításkor a festéket, ahol ez a karmos madár vicsorog. És pedig zsidó volt. És pedig itt élek, és olvastam Zoltán Gábort.
De nem ismertem az emlékmű történetét, Pokorni akkori szerepét, nyilatkozatait, a főváros és a kerület küzdelmeit. Egyáltalán, azt az időszakot, amikor még így és ilyen emberek érveltek, vonultak, ez volt a közélet, a hangnem. És amikor 2008 júniusában odagyűlt a sok újnyilas féreg zsidózni, én nem figyeltem, mert egy éhen halni akaró csecsemővel küszködtem szűk másfél kilméterre onnan, a szüleim házában. És ahogy Novák Előd vigyorog!
Kedd este lett nyilvános, kérték, előtte ne osszuk, de most megy a premier:
Elviselhetetlen, szívedig hatol, soha nem feleded. Kedves Tudodki, mielőtt elindulsz idei kitörés napi túrára, gondold meg, kikkel vonulsz. (Én ezért nem bírtam tovább. Nem az “elektromos autó” miatt, ostoba libák.)
Sírós alkatokkal, felkészületlenekkel, gyerekekkel ne nézzétek. Én nem tudtam aludni utána.
amikor a gazdag nők nem értették
fejezetek a blogger csodálatos-borzalmas történeteiből 4.
– nyilvános poszt –
Ez is egy csodás eset: beleütköztem a Gazdag Nőkbe, akik nem értették. Beleütköztem, pedig én arra nem is jártam, amerre ők. Vajon ezek a nők mikortól kezdtek üveges szemmel nézni az órán, kizárólag adatot és tényt tanulni és azt is csak dolgozatra, vizsgákra, szóval hol hullottak ki az irodalomoktatásból a menő, képzett nők? Mikor lettek ennyire rossz fejek és falkalények? Olvastak-e valaha értőn, élvezettel szépirodalmat?
Vannak ezek a SEO optimalizált facebookkalandorok, jól beágyazva: ilyen cég, olyan meghívás, előadás, kölcsönös szívességek, import tanok, belőtt hajú páros szelfik a hasonlókkal. Az idősebb, vidéki (agglomeráció vagy mélyvidék) bestsellerolvasóknak, a selfhelp-piac alsó harmadának szánják a kontentet: terükbe balról Provident-behajtó érkezik, jobbra elbaszott, gyomos építkezés figyelhető meg, sréhen egy félbehagyott Norbi Update program, és épp becsönget az ismerős bjutivállalkozó, hogy elfogyott a hagyma, pedig csak úgy odatenné az ebédet, aztán szalad is, délután várja hősnőnket körömmatricázásra; a hátuk mögött élősködő, kopasz férj, középen meg ezek az egzaltált oldalak, szép idézetek, tanácsok és tutorialek nyitva valami romos PC-n. Kedélyes a nyomor. És egyre csak áhítoznak a net előtt a jobb életre. Bővebben…
Védett: kutyaabajgatók – a házikedvenc mint végső elidegenedés
csatlakozz te is!
Nem késtél le semmiről!
Sokan kérdezitek, miért jelszavasak újabban a blog írásai (a többségük). Mit kell tenni a jelszóért?
2021 januárjától ráálltam a bloggeri-regényírói életre, és szeretném az energiáimat erre koncentrálni. Nagyon sokat dolgozom, és nem szeretném, hogy ebben ilyen sokan zavarjanak, hátráltassanak. Nincs kedvem, türelmem se lesegetés és taglalás tárgya lenni, se rosszindulatú kommenteket kezelni, “okos, de ördögügyvédje”, “intelligens ellenvéleményt megfogalmazó”, épp csak erre járó, máris támadó kommentelőknek elmagyarázni az alapokat. Ha nincs benne igény vagy érzékenység, hogy a magas nyelvi színvonalú, sok munkával megírt szövegeket valódi rendeltetésük szerint megértse és jóra használja a saját életében, akkor értelmetlen belekötni a részletekbe és rajtam számon kéregetni mindenfélét.
A blog újfajta működését itt hirdettem meg:
új év, új élet – gyere tovább!
Az írások témája és stílusa, értékrendje nem változik, tehát a blogot már jól ismerőknek szánom az eddig megszokott nívót. A csatlakozók száma, emberi kvalitása, stílusa és visszajelzése, hogy kell ezt szerényen mondani, kedvemre való, valahogy minden komolyabb, jelentősebb, nyugodtabb végre, és a csatlakozók arról számoltak be a váltás óta, hogy nekik is tetszik így a blog. Van, aki szívesebben is kommentel. Az elmúlt három hétben mindössze három nyílt poszt jelent meg, a többi jelszavas volt. Nekem nagy öröm és lendületet (meg az íróasztalom, a kályha, az egésznek a hangulata!)
Írj, ha szeretnél részese lenni az olvasói körnek!
csakazolvassablog@gmail.com
Írd meg, hogy kerültél a blogra, mi a jó neked benne, milyen témákat olvasol szívesen és hogyan tudsz hozzájárulni. Írd meg a teljes nevedet is.
Nyílt marad és a fejlécből kattintható a kultúrnapló, az edzésnapló, valamint a régebbi írások.
Igyekszem pontos és gyors lenni, és biztatok mindenkit arra, hogy ha ebbe hiba csúszik, akkor írjon, szóljon! És elnézést kérek attól a két jelentkezőtől, akivel hibáztam.
Védett: a mesterséges társadalom
Védett: a folytatás – kultúrpéntek, írta éva modorosan
Védett: mit érzek, miközben…? – rusztikus életem a hegyen
mi a baj a netflixszel?
mi a baj sorozat
A rossz fej poszt, az életidegen, puritán pedagógus megfedd titeket… Én csak azt akarom, hogy lásd, mi ez az egész. Bővebben…
Védett: portrék 18.: hideg házasságában gyerekeiért rajong
antiédzsing
nyilvános poszt, mert szeretném, ha eljutna a bírálat célpontjaihoz – pl. wmn-ék eddig igenis megfogadták/abbahagyták, amiket megírtam itt
Pedig hogy megígérte Mérő Vera, miután a felbőszült ostobák kommentelése a “jogvédő” oldal ellen fordult! Kettő füves cigi, és a mi hatalmas tudású médiakutató-publicistánk újra SZEMLÉZ. Tehát Mérő Vera Bővebben…
Védett: az érzéseid helyén az a sok hiszti – a lelkizésről és a traumaírásról
Védett: kultúra pénteken
Védett: jézusom, ez rettentő drága!
Védett: itt, ahol most ülök
Védett: mi lett velük?
huffnágel kigolyózása a goldenblogról
fejezetek a blogger csodálatos-borzalmas történeteiből 3.
A Zsarnai-ügy. Ami miatt úgy dühöngtek. Huffnágel Pistaaa, ne sírj, itt egy zsepi!
Mindez 2014 novemberében történt, és pompás történet, büszke vagyok rá.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy blogverseny. Egy eleinte szakmainak tűnő, később minősíthetetlenül igazságtalanná és erőszakos marketinggé váló médiaesemény, a Goldenblog, amelyet a Hvg.hu szervezett. 2014-ben már semmi súlya, tétje, értéke nem volt, azóta meg is szűnt. Én, sajnos, már a leszállóágában indultam, 2013-ban, és negyedik lettem akkor a közönségszavazatok alapján.
De elegem is lett a szavazatokért való kuncsorgásból, ami csak a szervező logóját futtatta. Nem indultam már 2014-ben (és más versenyen sem).
Ezért volt meglepő, hogy jövök haza Milánóból, ott töltöttem pár napot:
Na, jött erre is beszólás. Hogy nem szégyellik? Sokkal drágább volt egyébként!
De a fő sztori: egy férfi, antifeminista, keresztény és elvált, és hullaszerelmes lett belém, gyémánt ő is, figyeljétek “nem teszem szóvá a hibáidat”:
… ez a férfi írta (szintén kommentben és nyilvánosan!), hogy rám szavazott, és őrlődik, mert nem Huffnágelre. Mondom, hol szavaztál rám, te? Mondja, a Goldenblogon.
Így derült ki, hogy Huffnágel, Kispéter István, aki egy állcsont nélkül született, agresszív anyától megnyomorított, nőgyűlölő recskabajnok blogger:
You do your life – a Goldenblog után Pistának durva idegösszeomlása lett, törölte a blogját, és azóta csak harmatgyenge próbálkozásai vannak (hashtagekben szúr).
Tehát, hogy Hiuffnágel angolul és hazudozva-gyűlölködve, kegyeletsértve kampányol ellenem: azzal vádol, hogy én, a fő magyarországi feminista megöltem a férjem. Mi a célja? Közönségszavazatok, elém kerülni. Egy versenyben, amelyen nem indultam.
Ha hihetünk a számoknak, akkor a mai napon (2014. november 6-án) majdnem annyi szavazatot kapott a Huffnágel Életmód magazin a HVG.HU Goldenblog versenyén, mint az eddig eltelt két hétben öszesen. A nap végére így hat helyezést javítva a kezdeti 10. helyről végül a 4. helyet szerezte meg blogunk. Büszkén jelentjük, hogy a szavazatok 5.5%-át birtokolva átléptük a “parlamenti küszöböt”!
Nem gondoljuk azt, hogy ebben a meglepő eredményben bármiképp is közrejátszhatott az, hogy a tavalyi negyedik helyezett Csakazolvassa blogon hétfőn megjelent egy bejegyzés, amit mi ihlettünk Ebből a hisztiből nagy mulatságunkra az derült ki, hogy a szerzőt annyira megviselte az, hogy a Huffnágel Életmód magazin nagyobb a rajongótáborral rendelekezik, mint az ö kis naftalin és macskahúgyszagú blogja, hogy elkeseredésében töröltette nevezését a versenyből. Mi ugyan Huffnágel vs Feminfo Deathmatch-et hirdettünk az indulásnál, de miután őket már az első kanyarban szem előtt vesztettük, kapóra jött egy másik ismert femináci hazugsággyár megalázása. Évá néninek további kellemes öregedést kívánunk, és reméljük, hogy sikerül majd további ráncok, szakralábak és ősz hajszálak nélkül túllendülni ezen az épp aktuális traumáján is. Írjon!!!
Egy poszt címe Huffnágeltől:
Hogyan verjük el csajunkat, feleségünket, és ússzuk meg feljelentés nélkül? – Így gondozd az asszonyodat
“ez csak vicc, nincs humorod!”
Én akkor úgy voltam NYOLCADIK több százból, hogy nem is tudtam, a mezőnyben vagyok, tehát senkit kampányolásra nem kérhettem. Írtam nekik, hogy idén én a felhívással sem találkoztam, eszemben sem volt indulni. Valószínűleg versenybe tették az előző évieket, vagy másvalaki nevezett engem, én nem tudom, de micsoda dolog ez, hogy nem én döntöm el, én nem akarok ott lenni. Mire is kivettek a szavazásból.
Így kampányolt Huff, és itt látszik a korábbi állás is:
“Így néz ki egy csaló femináci.”
Ez a valóságnak igen kreatív értelmezése, különösen a később történtek fényében. Arra nem mondott semmit a szerencsétlenje.
És erről a csávóról írja Zoltán, a rajongó, hogy nem akarja elveszíteni a bizalmát!
Azt is írtam a Hvg-nek, hogy Huffnágel erőszakosan kampányol, sérti a blogverseny szabályait, a blogja gyűlöletbeszéd.
Mellékszál: ez az ügy kellett volna az akkor friss Gumiszobának. Angéla így tervezett befutni, habot verni nagy ellenállóként a nőgyűlölet ellen. Ez ijesztő: maguknak akarták a zaklatott státuszt, a harcot. Kérte, tartsam távol magam a kampányától, pedig neki semmi köze nem volt az egészhez, Huffnágel engem és csak engem alázott:
“jelenség”… “ügy”
Láttam, hogy ez csakis könyöklés a figyelemért, Angéla magának kaparja a gesztenyét, engem el akar tüntetni, és elő akarja írni bülbülszavakkal, mi legyen a taktika, és miről írhatok. (Közben bőszen lopta az írásaimat, és hergelte ellenem a régi olvasóimat.)
Én a figyelemre nem szorultam rá, mert tudok írni és érdekes témáim vannak. Nem is vitatkoztam Angélával, kínos volt a nő. Ezzel szemben egy kis mókát eszeltem ki Huffnágel ellen, mert hiába írt több rangos feminista tiltakozó is, a Hvg csak nem paterolta ki . Ekkor én már nem voltam a listán, mert a kérésemre töröltek.
Megnéztem, ki áll mögötte a listán a folyamatosan frissülő táblázatban. Zsarnai Beáta volt eggyel mögötte, egy csöpögős, üzleties írócska, akkor még csak giccsblogger. De sőt. Van ilyen sztori? Nincs ilyen sztori.
Később:
Írtam egy viccposztot a kismamablogokról. Nem Beátáról. Csak az olvassa!
Ma csak ennyi, nem kenyerem a szószaporítás. Legyen szép napotok nektek is – vagy ha később olvassátok: szép estétek, éjszakátok! És ne felejtsetek el így a véghajrában Barátnőm, Zsarnai Beáta blogjára szavazni a Goldenblogon, ezen a rangos megmérettetésen, ahol megannyi minőségi tartalom vetélkedik becsületes küzdelemben egymással, a Sikerért, a végső győzelemért – igazi női erőt jelenít meg! A Pszichológia kategóriában találjátok (link)
Ami történt, de órákon belül:
A Beauty with Plus = Szkiba Zsuzsa, Bouvet pedig a férj mozgássérültségéből terméket kovácsoló Petra, szóval csupa giccs
Ekkor update-eltem a biztonságos posztot. Egy IP-ről egyébként egyszer lehetett szavazni, ezért is meglepő, ami történt. Nem kellett túltolni, nem írtam ki direkten, hogy szavazzanak:
Update: igazából most már a Leszbikus blog – mindent a másságról is tetszik nagyon! Sőt, megmondom őszintén, sokkal inkább.
És lám, a Leszbikus blog is megelőzte Kispöcs Pistát! A szavazás utolsó napjaiban már nem kevés kattintás kellett a százalékok módosításához.
Hat hellyel nyomtuk le a Pistát, a tizedikre.
Én jól szórakoztam végig. És aki értette, az is. A fricskám meghekkelte a bohóc szavazást, a végére kinyomta Huffnágelt az első tízből (ez volt a cél), egy érdektelen giccsbloggerrel, Zsarnai Beátával pedig megnyerette a közönségdíjat. Ő is örült. Végül a Hvg.hu főszerkesztőjéhez, Neizer Anitához is eljutott a nőgyűlölő gyökér híre: tőlem írásban bocsánatot kértek, és kibaszták Huffnágelt. Ez neki a kezdeti negyedik hely után nagy pofon lehetett – mert ő lihegett a sikerért.
És így mentegették Pistát. Az én gyalázásom, a férjem emlegetése, a hazugságok, hogy én könyökölnék a Goldenblogon, az nem ütötte meg az erkölcsi érzékenységüket. De ez, amit én REAGÁLTAM…! Hát persze, hogy utáltok. Hiszen ilyenek vagytok. Agresszívak, irigyek, nőmegkérdőjelezős, és amikor aláztok, de én nem húzódom vissza hüppögve, hanem visszavágok, teljesen törvényes módon egyébként, akkor én leszek a gonosz! Micsoda erkölcs. Csak legalább ne oktatnátok ki!
Vicces az a rész, amelyből kiderül, hogy mi teszi a közszereplőt (egy férfihangon idomított, uszított, fiatal lúzer szerint az a közszereplő, akinek ő már hallotta a nevét.)
És hogy a Huffnágel blogon mik voltak rólam:
Goldenblog versenykiírás:
És Huffnágelnél miket írtak rólam! Nyílt fenyegetés.
*
A lovagias Férfiak Lapja újságíró, a fenti rajongó Zoli, akitől megtudtam, hogy versenyben vagyok, még írt egy cikket. Védjen meg téged a Toplak Zoli! Én azt kértem, ha annyira odavan értem, engem hagyjon békén, ne nekem magyarázzon, hanem a fiúknak: tiltakozzon a hajsza ellen. Erre írt egy egyrészt-másrészt cikket a személyes adataimmal, leereszkedően, és főleg Pista mentegetésével. Nekik az isteni igazságszolgáltatás, kamion stb. meg se rebbentette a szempillájukat, de az én szavazáshekkelő poénom maga az apokalipszis, gonosz, romlott, aljas… 
Milyen legyek neked? Úrinő? Szexi vadmacska? Ő szeret bízni, és “kicsi az esélye”:
*
Én azt gondolom, Huffnágelnek (vagy a körének) lett a bosszúja az, hogy nem sokkal később Angélát, aki egy falusi iskolában volt tanítónő, bepanaszolta a blogja (Gumiszoba) miatt a KLIKnél, tehát az iskolafenntartónál úgy, hogy az űrlapra az én nevemet és e-mail címemet írta be (erről is van képernyőfotóm). Ez jól jött Angélának: rögtön áldozat lett, velem mindörökre végzett (addig ugyanis lekötelezve érezte magát, példaképnek tartott, még korábban pénzeket kért és kapott tőlem). Az ostoba libák ölelgették, lehetett végre engem nyíltan gyűlölni és megfordítani a történetet. Pedig nem én ártottam neki, sőt, és nem ő a hősnő.
El lehetett törölni a tényt, hogy a gumiszobás “bulis női hang”, “feminizmus” innen volt lelopva.
Én Gumiszobát nem jelentettem fel, még a gyalázkodásai után sem.
A történet fontos tanulsága a PROJEKCI:. Angéla azt hitte, én őt utálom és el akarom pusztítani, pedig ő tett a rögeszmévéjévé engem, és neki volt rossz a lelkiismerete a koppintás miatt, Tamás provokálása és a kavarások miatt. A helyzet rosszabb, mint Angéla hiszi: engem ő nem érdekelt, enyhe undort éreztem csak. A saját életemmel, blogommal, a sporttal foglalkoztam. Az olcsó hőbörgéseiről nyíltan itt és itt írtam, csakis a témáról, nem a személyről.
A névtelen e-mail irkáló megszállott, az erkölcsrendőr ezt írta a következő májusban: “kitelt a becsületem”, “morális hulla vagyok”. A “kitelt a becsületed” Nagy Ágnes fordulata, és a belemászós, kioktató, erkölcsösködő fontoskodás is rá vall. Időközben ő is nekiment Angélának, mert utóbb rá is irigy lett.
Ma sem értem, miért kellene Zsarnai Beátát sajnálni. Senkinek nem lett baja, csak a gnómnak, aki megérdemelte, és az se volt súlyos. Nem tudott mozgósítani, férfi módra kampányolni, úgy látszik.
Kellemetlen viszont arra gondolni, az én olvasóim közül hányan nem értették, mi zajlik. Hogy úgy rohantak szavazni, azon hüledeztem már akkor is. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a poszt szatíra, százak röhögcséltek ezen kommentben. Aki egy sort olvasott is, tudja, Beáta nem lehet barátnőm, sem remek bloggerek nem tarthatom. (Nem utáltam amúgy – utálni sem lehet, fogalmilag.)
A második tanulság a SZABADSÁG. A szavazást befolyásoló húzásom kreatív és vicces erőmegélés volt, de a savanyú irigykedőket zavarta. Volt egy csoport, akik átverve érezték magukat, nem értették a poént, szolgalelkűségből szavaztak, ezt szégyellték, és emiatt tombolva nekem estek.
Ez az akció a stréberség, a giccs és az aljasság elleni tiltakozásomnak volt a korai megnyilvánulása, amely a legjobb pillanataimban jön csak ki belőlem. Amikor nem félek. Amikor kiragasztom a matricákat. Lehet önheroizálni, giccseskedni, lelopni a mondataimat, “énmárkát” építeni, minden egyes konventben nekem beszólni savanyúan, mert vegán, ayurvéda stb., az összes felszínes marhaság – de ezt soha nem tudták leutánozni. Hápogtak a jókislányok, akik szerint ilyet nem szabad, és “mivel vagy akkor különb”. Jó estében netes vitának, adok-lapoknak titulálták. A megszállottak szerint én vagyok maga a Gonosz. Miért? Mert nem tudtak megtörni, és én nevettem végül. Végig tudtam, hogy igazam van.
Ugyanőket nem zavarta Huffnágel akciója, a férjem mocskolása, a szavazatok amerikai manipulálása, semmi. Halálkomolyan írták, hogy Pista az én áldozatom.
DARVO (an acronym for “deny, attack, and reverse victim and offender”) is a reaction that perpetrators of wrongdoing, such as sexual offenders may display in response to being held accountable for their behavior. Some researchers indicate that it is a common manipulation strategy of psychological abusers.
As the acronym suggests, the common steps involved are:
- The abuser denies the abuse ever took place
- When confronted with evidence, the abuser then attacks the person that was abused (and/or the person’s family and/or friends) for attempting to hold the abuser accountable for their actions, and finally
- The abuser claims that they are actually the victim in the situation, thus reversingthe positions of victim and offender. It often involves not just playing the victim but also victim blaming.
Ne rángass bele a konfliktusaidba, írja az, aki önként ugrott. “KI a halál az a Pista?”
Nem kellett szavaznia, épp csak megemlítettem a Goldenblogot a poszt végén. Ez a nő volt ebben az ügyben is, aki uszított ellenem a saját blogomon. Miért ilyen szigorú? Egy későbbi ügyben elárulta, mit kíván nekem. A dőlt betűt én írtam bele utólag:
Hogyan mondd el, hogy csóró, dagadt, irigy és gonosz vagy, sok szóval? Klíma, bazmeg! Gyilkosokat mentegetni!
A legfontosabb tanulság az ERŐ. Ahogy ellenem prüszköltek, abból sokat tanultam. Oderint dum coronant me: e dühösen hatalmaskodó senkik által lettem erős, akik a tetteimnek mitikus jelentőséget tulajdonítottak. Százszor is leírták dagályosan, hogy micsoda rossz szerkezetű személyiség vagyok, végleg tönkrementem, nálam torzabbat nem láttak még, nincs a lelkemnek tartópillére, bűzös mocsár vagyok, elrohadt a szívem és a többi, beteg vagyok, bűnöző, gonosz; sajnálnak, magányos vagyok.
Én edzettem, két maraton futottam és tizenkét felet, éltem az életem, ment a blog, jobbnál jobb sztorik a konditeremben, a gyerekeim, barátaim, szauna, színház, könyvírás és szerelem.
Gyűlöltek.
Ez szöget ütött a fejembe. Pont azokra a tulajdonságaimra, tetteimre írták a vádakat, amelyeket magamban én értékesnek tartottam. Ők közben a nevüket nem merték vállani. Arra volt szükségük, hogy rámordítsanak: mindenkinek igaza van, mindenkit sajnálunk, csak NEKED nincs döntésed az ügyeidben, nincs jogod tudni és definiálni a történetedet, se megvédeni magad! Te legyél felelős és morális a hooterslibával is! Veled nem kell annak lenni! Téged lehet ütni!
A STRÉBERSÉG, szabáykövetés pervazív (egész személyiséget átható) volta is tanulság. Áltisk, nyafogó, árulkodó, szégyelldmagad etika és zaklató, pszichopata aljasság egyszerre = Nagyágnes. Aztán a BUTASÁG, hogy ennyien szavaztak: nem érzékelték, hogy rontott a stílusa a biztonságos posztnak. Nem vállalják a FELELŐSSÉGet, kenik másra, nem gondolkodnak.
A biztonságos poszt koherens szöveg: a nő, aki elmereng az Ősz szépségén, gyülekezetbe jár és megdicséri a saját márkás tejfölt meg a három gyerkőt, valamint összebújásról álmodozik, nagyon is kedveli Zsarnai Beát, akit e poénnal a csúcsra röpítettünk.
Kommentek:
mit vetett neked zsarnai beata? csak kerdem.
Én:
Zsarnai Beáta első lesz. Most ez miért is rossz neki? Én nem sajnálom tőle. Hetedik volt negyvennyolc órával ezelőtt.
Komment, betűhíven. mérges, mert nem vette észre, hogy ez poén (ő is szavazott…):
te, hogyan van ez. eddig zsarnai beatara kellet szavazni, most pedig masra?
Igen, mert most ő van eggyel Huff mögött, Zsarnai már megelőzte, te molylepke
rettenetes vagy nonek, rettenetes vagy embernek. eleg baj ez neked.
Én:
Megvicceltük a Pistát. Nem fogtátok fel? Mi az, hogy kellett? Szavaz, aki akar.
Kit érdekel a Goldenblog, Zsarnai Beáta?
Én kurva jól vagyok, és tegnapelőtt is jól voltam, meg két hete is. ne aggódj!
Komment:
az tevhit, hogy a minosegert olvasnak teged. (Ezt te is tudod titokban.) Azert olvasnak azok, akik nem a “hiveid”, mert ritka gonosz, hiu es gatlastalan vagy, ez benned az erdekes. Hogy vajon mit muvel megint a szornyeteg.
a humortalanság! a tanítónős és egyben vallásos hang. mint akinek nagyon fáj valami, és nem akar szembenézni az okkal, TEHÁT én vagyok a gonosz.
Pista viszont nem szörnyeteg, dehogy, ő csak elvetette a sulykot, “nem vitás”, illetve pofára esett, TEHÁT áldozat (szerintem helyreállt a világrend!), majd megmondja a kommentelő, mit tejhhetek:
Pista valoban elvetette a sulykot az angol nyelvu kommentjevel. Nem vitas.
Kertel volna helyreigazitast. Az teljesen oke. De te elvezettel vetetted bele magad az ellenkampanyba, a beteges hiusagod nem turte azt az allitast, hogy elfogytak az olvasoid.
Persze hogy élveztem!!!4négy Ez a lényeg: hogy 1. ez senkinek nem jutott eszébe, 2. ez pont Huff saját fegyvere volt, 3. nekem sikerült, amit akartam, ráadásul fél kézzel. Te is élveznéd, ha volna mit, de ti ájtatoskodtok, közben kicsinyes gonoszságtól pukkadoztok.
Helyreigazítás? Ki, hogyan? Pénzért, perben? Ne viccelj. Ez az akció ingyen volt, olvasót hozott, nektek szívinfarktust, és jól mulattam.
Amit ezutan tettel, az minosithetetlen. Felesleges tehat buszkelkedned.
Azt felejted el, hogy konnyu az embereket rosszra ravenni, foleg nevtelenul, alprofilokrol szavazni, rombolni. Es foleg, amit kockazat nelkül, buntetlenül megtehetnek, Arra mindig lesz sereg, erre mindig talalsz jelentkezot.
Milyen álprofil? Nincs olyanom. Milyen rosszra? Ők nem felelősek azért, amit tesznek? Mi abban a rossz, hogy ZsB megnyeri? Kit érdekel? Vagy te vagy az Oh, Carrie/a Backpack blog szerzője? Miről maradtál le?
Az, hogy te trefanak veszed a versenybe valo beavatkozasodat, hogy Zsarnai Beatat eszkoznek tekintetted, ami kellett a szemelyes bosszudhoz, azt tesz pariava, embertelenne, ocska, gagyi minosegge.
Nem bosszú, hanem poén és igazi feminista odabaszás. Zsarnai tényleg nem érdekel.
Tavaly, amikor meg nagy kedvvel indultal te is a Goldenblogon, vajon mit szoltal volna egy hasonlo tiltakozashoz? Ami igy vagy ugy, de rajtad csattan? Csak hat megsertödtel a negyedik hely miatt, es most mar vesszen a Goldenblog is…
Rajtam nem csattant semmi, nem is fog, mert én tudok írni, és tiszták a szándékaim, elég bátor vagyok ahhoz, hogy győzzek – és ez elég. Ráadásul a világon semmi nem múlik a Goldenblog eredményén. De azon neked kéne elgondolkodnod, mi benned ez a pokoli düh az én személyemmel, életemmel, blogommal kapcsolatban. Ez beteg!
Azt hiszi az átkozódó banya, ő átlát rajtam, mi van bennem: gátlástalanság, hiúság, nincs olvasóm – egyik se igaz, és megmondhatja, mi az arányos, hogy kell reagálnom, mit érezhetek, tehetek, mi a helyes.
Közben róla csak az derül ki, hogy az erőt, az olvasókat, a vad poénkodást irigyli.
Én:
De hát rajtam, ellenem nem volt mit tiltakozni. Sem giccsblogom, sem gyűlöletbeszédet toló blogom nincs, és aljas kampányt sem folytattam versenytársaim ellen. Ha mégis poénból így befuttattak volna, azon nem ríttam volna, megmondom őszintén.
A szelektív erkölcsű okostojás nyomja tovább:
Amit Zs.B.-vel tettel, cinikus, embertelen es a legalja. Azt sem birod ki, hogy ne ekezd sunyin… De ezzel allitottad ki magadrol a bizit, akinek szeme, fule van es nem moralis hulla, az latja ezt.
Szar lehet Gerle Evanak lenni, ezert sajnallak is. Kar erted, Eva.
Rettenetesnek mondtalak, mint nőt, de remélem értetted, hogy nem a külsődre gondoltam, jól nézel ki.
???
Kozmáék, Pista, Goldenblog – túltolod mind egy idő után.
Beszippant a harc, az ütközet? Adrenalin? Túltolod, és eljön az a perc, amikor repül minden, skalp, kitépett tüdő, zsigerek. (Most ezt szándékosan ilyen durván.) Minek, miért? Rosszak a fékek, vagy bonyolult módon így párlódik le valami cucc, amire szükséged van?
De miért nem én döntöm el, mire hogyan reagálok? A blogom az életem fő műve. Hol legyek szenvedélyes és győztes, ha nem itt?
Megvan mindened: tehetség, szenvedély, még fiatal is vagy. Mi a bajod? Az egész életedet a lövészárokban akarod tölteni?
LOL, ő JÓT AKAR NEKEM és IRÁNYÍTANA.
én:
Nekem a világon semmi bajom nincs. Fékek nincsenek, élem, aki vagyok. Neked van bajod, meg féked (kispolgár), te tombolsz. Te erkölcsileg felháborodsz Zsarnai Beán — sehol nem szidtam, nem ő a lényeg itt. Látod te is, milyen szint. De nem háborodsz fel Pista netes hajszáján, vagy Kozmáék csalárd és lúzer agresszióján…?
*
Baromi érdekes hat kilenc! tizenegy! évvel később látni, az azóta történtekkel együtt, hogy mennyire fel se tételezték, hogy nekem csak más a véleményem, más utat választok az érdekeim érvényesítésére. El akarták hitetni velem, hogy nekem ahhoz nincs jogom. Hatalmaskodva előírni, mit tehetek, mi a normális, mi tilos. Az erkölcsbírók, egy felnőtt, idegen embert nevelgetnek, akit eleve önös kíváncsiságból nézegetnek!
Nem láttak még szuverén embert – ez az a csicskaság, amiről írtam. Nekiláttak a döntéseimet, történeteimet, bloggerségemet piszkálgatni, erkölcsi minősítéseikkel megalázni, nyomasztani. Közben az képzelték, hogy nekem valami ördögi hatalmam van, és ez nem igazság, ez nem jár!
Jár, ha mersz… jár, ha kimondod.
Zsarnai Beátának meg közben ilyen szép könyve jelent meg:
Te hiszel a sorsban?
Lauren Hope a fiatal, gyönyörű, és céltudatos párizsi nő minden kétséget kizáróan hisz benne. Két nagy álma van: sikeres író szeretne lenni, és meg akarja ismerni az igaz szerelmet, melyről a nagy könyvekben írnak.
Egy nap messzire utazik abban a reményben, hogy fájdalmait maga mögött hagyhatja. Akkor még nem is sejti, hogy ez az utazás alapjaiban változtatja meg az életét.
Távol otthonától a véletlennek köszönhetően megismerkedik egy titokzatos, jóképű zenésszel. Dylan Duprés, a biztonságot sugárzó férfi, Lauren álmainak lehetséges megvalósítója, egyben minden probléma forrása.
Vajon milyen hatással lesz Lauren életére ennek a rejtélyes férfinek a felbukkanása?
csak az olvassa. én szóltam 