Mint 444 támogatónak, vasárnap jött a link, hétfőn este néztük. Én csak részleteit tudtam a teljes történetnek. Pedig G. volt Véresmajor sétán Csonka Laurával. Pedig én hetente kétszer elmegyek a Németvölgyi út 5. előtt, és tudom, ide vette be magát 45-ben Kun páter. Pedig a férjem nemhivatalos építészeti tanácsadója volt Pokorninak, sok más mellett ő mondta meg azt is, hogy milyen színű volt eredetileg az a sarokház, és kevertette ki a felújításkor a festéket, ahol ez a karmos madár vicsorog. És pedig zsidó volt. És pedig itt élek, és olvastam Zoltán Gábort.

De nem ismertem az emlékmű történetét, Pokorni akkori szerepét, nyilatkozatait, a főváros és a kerület küzdelmeit. Egyáltalán, azt az időszakot, amikor még így és ilyen emberek érveltek, vonultak, ez volt a közélet, a hangnem. És amikor 2008 júniusában odagyűlt a sok újnyilas féreg zsidózni, én nem figyeltem, mert egy éhen halni akaró csecsemővel küszködtem szűk másfél kilméterre onnan, a szüleim házában. És ahogy Novák Előd vigyorog!

Kedd este lett nyilvános, kérték, előtte ne osszuk, de most megy a premier:

Elviselhetetlen, szívedig hatol, soha nem feleded. Kedves Tudodki, mielőtt elindulsz idei kitörés napi túrára, gondold meg, kikkel vonulsz. (Én ezért nem bírtam tovább. Nem az “elektromos autó” miatt, ostoba libák.)

Sírós alkatokkal, felkészületlenekkel, gyerekekkel ne nézzétek. Én nem tudtam aludni utána.