ketogén életmód: tévhitek

A ketogént gúnyos, szájhúzós támadások érték, ezért én most megvédem a ketogént.

Ha rohansz, akkor a lényeg:

gyermekeinkre sapkát adunk, mert hideg van, mi is sapkát veszünk, didergünk a buszmegállóban — na de Schirilla mégiscsak átúszta a jeges Dunát, mégpedig többször, dokumentáltan és meg nem betegedve.

Ez a ketogén a megszokott étrendhez képest. Én fél éve váltottam, és ez egy másik dimenzió, maradok is. Nem jó nekem a szénhidrát.

Amúgy mi a ketogén? (Van, aki még nem unja?)

Nagyon alacsony szénhidráttartalmú, mérsékelt fehérje- és magas zsírbevitelű étkezés egy ketózis nevű anyagcsereállapot elérése érdekében, amelyben a test nem glükózból, hanem zsírból él. Szénhidrát amúgy kell, egyes sejttípusok csak glükózzal mennek, de ilyen étrend mellett a szervezet endogén módon állítja elő a hiányzó mennyiséget. Ennek az étrendnek terápiás hatása van egyes betegségeknél, de hatékony egészségmegőrző és sporttáplálkozás is.

Elsőre ijesztő: nem szabad rókarudit se enni?, másodjára nyűgös testi érzetek tömege, harmadjára, napi rutinként macerás; hosszabb távon, adaptálódva magától értetődő mennyország, és egyszerű, mint a napsütés. Én nagyon örülök, hogy kitartottam. Azt mondja Liv, aki szenved, egyen többet, egyen több zsírt, várjon, és nemsokára rengeteg mitokondriuma nő, amelyekbe egyre csak csorog a zsír.

Az evés élmény, általában nem vagyok éhes, nem vagyok ideges, ha éhes vagyok, az elemi, csodás érzet, és enni is, és akkor eszem és jólesik — mint aki kijött a függőségéből, kilépett a fényre, olyan. Remek alvás, sok energia, jó közérzet, nyúlpástétom pörkölt mogyoróval.

Mi tagadás, a ketogén elég drága, mert itt sűrű, jó alapanyagok vannak, nem puffer, lyukacsos és vízben megdagadt szénhidrát. Ha igazán jó húst, tojást, tejterméket vennék, még drágább lenne, igaz, innen már úgy tűnik, a liszt, a pékáru, a krumpli, a rizs, a tészta, a cukor az, ami gyanúsan olcsó, tömeges és népbutításhoz hasonló: ezzel tömnek minket. Szemléletváltás és önvizsgálat volt ez, nekem is. Súlyos szénhidrátfüggő voltam, túrós batyus, marcipános, jégkrémes fajta.

További részletek (ekkor még a mennyország-fázis előtt voltam):

http://shop.builder.hu/az-en-ketogen-dietam-1-a3226

http://shop.builder.hu/az-en-ketogen-dietam-2-a3227

Most már életmódnak nevezem, mert onnan, hogy éjjel pisilve nem gyújtok villanyt, a törökmogyoró-pépen át odáig terjed, hogy hatszor négyet húzódzkodom. Ezek mind új elemek, és mind összefüggnek.

Megpróbálom megválaszolni mindazt, ami ebben a témában felmerült.

1. tévhit: A ketogén étrend egyoldalú (hús zsírral), hiánybetegségekhez vezet.

Kezdjük ott, hogy még ha úgy lenne is, a húsfélék, főleg a feldolgozatlanok és minőségi forrásból származók tele vannak vitaminnal és ásványi anyaggal. Rosttal nincsenek, a rost szerepe viszont nem annyira jelentős akkor, ha nem szénhidráttúlsúlyú a táplálkozás (ez egy paleós állítás) (de Liv is írja).

De a ketogén sem, a paleó sem hús zsírral, ez a másik tévedés. Az én piramisom fölülről lefelé:

  • cukor nem, gabona szinte nem,
  • édesítőszer alig, minimális 90+ százalékos csokoládé (abban van cukor, egyébként),
  • kevés gyümölcs, elsősorban avokádó, citrom, savanyú alma (naponta mondjuk negyed), bogyósok, de inkább szezonban,
  • olajos magvak mértékkel,
  • olajok, zsírok: vaj, kakaóvaj, kókuszzsír, lenmagolaj, tökmagolaj
  • tejtermékek
  • állati fehérje, minél változatosabb forrásból (az elmúlt héten húsként/zsírként/belsőségként kacsa, lazac, tonhal, tőkehal, pisztráng, ponty, makréla, rák, csirke, marha, disznó; tejtermék: tehén, kecske, juh; tojás: fürj és tyúk)
  • rengeteg és sokféle zöldség (zellergumó, cékla, sárgarépa, zellerszár, radicchio, jégsaláta, káposzta, fokhagyma, spenót, kelbimbó, brokkoli, karfiol, paszternák, retek, retekcsíra, rukkola, paradicsom, kétféle paprika — tizenkilencféle a múlt héten)

Egy étkezésem tipikusan háromszoros térfogatú zöldség és hozzá zsíros, állati eredetű fehérjeforrás, meg rácsorgatott-halmozott zsiradék.

ketogén ebéd

kaptam a blogszületésnapon egy üvegfüzért, az tükröződik a kávéban!

ketogenic breakfast

Őszintén: ti esztek ennyifélét, ilyen minőségű fehérjéket és mennyiségben, változatosságban ennyi zöldséget? Rostot? Kinek van, lehet itt hiánybetegsége? Hány darab Milka Wafelini, danonínó, fehér zsömle, csoki, cukros gabonapehely fogyott nálatok a múlt héten, hány kanál teljesen üres cukor csúszott teába, kávéba? És mi van abban a müzliben, amit oly egészségesnek hiszel? Olvasd el. Tartjátok a súlyotokat éves távon? Jó érzés tükörbe nézni, felszaladni húsz foknyi lépcsőn?

Hogy jut eszetekbe a saját “vegyes”, megszokott étkezéseteket normálisnak, változatosnak, kiegyensúlyozottnak beállítani, amihez nekem kellene viszonyítanom, ha nem lennék ilyen “megszállott”? Nézzetek már ki a fejetekből.

Nincs olyan hiánybetegség, amit a gabona vagy a szénhidrát hiánya okozna. A szénhidrátevés egyszerűen hagyomány, szokás, amely sokaknál hormonálisan és pszichésen is függőséggé vált, másrészt népélelmezési könnyítés, olcsón eltömíti a tömegeket. Nem azért eszünk kenyeret a pörkölthöz, sült csirkéhez, rántottához, halászléhez, öregapánk meg a dinnyéhez is, mert az úgy finom, hanem hogy olcsóbban lakjunk jól. Cukor, az kell valamennyi, mondják — miért is? Felnőtt vagy, dönthetsz. Nem vagy jól, hatszázezezer cukorbeteg országában élsz — miért ragszkodsz a sütidhez, az édes ízhez? A gabona, a cukor olcsóbb, jelen viszonyok közt ezeket a növényeket termesztik hatalmas tömegben, monokultúrában, erre épült a nagyobbik ipar (nem az állati erdetű élelmiszerekre), és ez eladható. Szóval egyáltalán nem vezethető le a biológiából az, hogy miért is kellene szénhidrátot ennünk, pláne ennyit, pláne ilyen silány minőségűt és feldolgozottat. Mert amikor fórumokon kommentel okosan, akkor persze mindenki kézműves teljes kiőrlésű kenyérről meg kilencszáz forintos vadrizsről ír, de igazából mirelit pizzát eszik, meg Fornettit.

A szénhidrát csökkentése, sőt, szinte teljes hiánya sem okoz semmilyen zavart. Tökéletes (alacsony és stabil) vércukrom van napi 10-70 gramm szénhidráttal is, közérzetem, energiaszintem, agyműködésem meg összehasonlíthatatlanul jobb. A szénhidrátnak a szakirodalomban sincs napi minimálisan szükséges mennyisége, ellentétben az esszenciális aminosavakkal vagy a zsírral.

Tévhitek vannak, fel nem merül a tudományosság letéteményeseiben, hogy esetleg a kiindulópont sem igaz. Ezeket ismételgetni jóindulatú tudatlanság vagy szándékos inszinuáció. Egy dietetikustól elfogadhatatlan, akkor is, ha csak azon tűnődik, hogyan lehetne változatosabb az étkezés.

Az igaz, hogy a ketogén diétában információ és rutin híján, sok hibát el lehet követni. Ha nem elég változatos, ha sokat eszik valaki, vagy épp keveset, ha nem figyel az ásványianyag-pótlásokra, ha nem iszik eleget, annak lesz következménye.

A vérkép arra jó, hogy látszik: a ketogén nem vezet hiánybetegséghez hosszabb távon sem.

És nem csak simán a referenciatartományt nézem, az arányok sokkal érdekesebbek. például a koleszterinnel kapcsolatban Liv (kommenzelő) linkelt egy kalkulátort, és itt az arányok (ratios) a fontosabb:

Your Total Cholesterol of 4.57 is DESIRABLE
Your LDL of 2.80 is NEAR OPTIMAL
Your HDL of 1.48 is NORMAL
Your Triglyceride level of 0.63 is NORMAL
RATIOS:
Your Total Cholesterol/HDL ratio is: 3.09 – (preferably under 5.0, ideally under 3.5) IDEAL
Your HDL/LDL ratio is: 0.529 – (preferably over 0.3, ideally over 0.4) IDEAL
Your triglycerides/HDL ratio is: 0.974 – (preferably under 4, ideally under 2) IDEAL

Itt találod a kalkulátort: http://www.hughcalc.org/chol-si.php

2. tévhit: “divatos étrendek és edzésmódszerek”

Ez csak olyan általában megjegyzés volt az alimentón, de azért elszomorított. Ó, te.

Á pont. A ketogén sosem lesz divat, mert annál macerásabb, és elég drága is. Nem szeretnek az emberek ennyire odafigyelni, maguk főzni, mértéket tartani. Divat az lesz, ami a tévében látható, alterdivat meg legfeljebb a paleónak a mandulás-csokis változata. A forradalom nem fog bekövetkezni, egyszerűen jelen helyzetben gabona jut, talán, annak, akinek jut, csirke meg szarvasmarha meg karalábé aligha.

Amit lehet úgy értékelni, mint gőgös, elitista pózt: nekem jut hús, én megvehetem a zöldséget, de inkább azt kérdezem: legalább aki megteheti, miért nem veszi meg, miért ragaszkodik az olcsó, feldolgozott, “ez ízlik” élelmiszerekhez? Miközben mindent meghatároz az egészség és első számú lenyomata, a közérzet, és mindent, de mindent tönkretesz a betegség?

A fiam annyi kérdést tesz fel merő biokémiai érdeklődésből a témában, hogy ilyenkor lepődöm meg, mennyi részlet és információ van itt, ami nekem már önkéntelen (pl. hogy melyik zsiradékot mennyire hevítem, mi a nettó szénhidrát, mikor kell a magnézium, hogyan emeli meg a tejtermék a vércukrot). Minderre az emberek, akik körében a ketogén divat lehetne, nem kíváncsiak, mert kész és instant, nem megerőltető megoldásokat akarnak, és a céljaikért nem szoktak felelősséget vállalni, útjukat megkeresni.

Bé. Egy gabonatermesztő civilizáció szénhidrátalapú társadalmában élünk, amely agyonfeldolgozott élelmiszereket kínál, sőt, ezeket erőlteti emberek tudatába és torkába, és ahol a fiam 2015-ben egy elit iskolában azt tanulja biológiaórán, hogy táplálkozásunk alapja a gabona és a kenyér, 1972-ben kelt ajánlások alapján.

Mindennek tagadása is válhat divattá, nyilván ellenzékinek lenni is kúl, csakhogy itt nem a mindenképpen elkerülni kívánt szénhidrát a lényeg. A paleós érvelés teljesen más: a ketogén diétázó nem azért nem fogyaszt (számottevő) szénhidrátot, mert az nem “jó”, vagy mert eleink nem ették, hanem mert bizonyos gramm bevitele fölött nincs ketózis. A ketózis pedig egy értékes és természetes állapot.

Én a legjobb közérzetet és edzésteljesítményt kerestem, emellett van az a hajlamom, hogy szeretem a nehezet, az egyénit, az átmetszendő liánokat és a fura ösvényeket — ott lapulnak a kastélyok, nem az autópályák végén. Azok büfékhez vezetnek, leginkább. De hogy csak brahiból csináljak és mutassak be valami látványos extrát, vagy átvegyem valakitől a megváltás módszerét, az nem jellemző rám.

Sue kommentelő szerint akármilyen bizonyítékok gyűlnek is össze, hivatalos szerv nemigen fogja elismerni és kimondani, hogy a gabona és a glutén aggályos, mert ez népélelmezési válsághoz vezetne. Ez nem összeesküvéselmélet, hanem jól ismert tényezők eredője.

A divat mindig külső forrású és múlékony. A ketogén szigorú, nagyon alacsony szénhidrátú verzióját nem biztos, hogy életem végéig csinálom, de a figyelem, az intenzív kapcsolatban-lét elmém és testem között, a folyamatos visszacsatolás és módosítás, ami a lényeg, nem fog elmúlni, és a lényeg ez. Ez riasztóan hangzik, de edzőteremben és evés közben/előtt is a legfontosabb szempont az, hogy mi esik jól, mi ízlene. Nem vettem át csomagban semmit, lassan találtam meg az utamat, többféle forrásból tájékozódtam, rendkívül kritikus vagyok, éber agyú, és nem könnyű meggyőzni semmiről. Nagyon visszás az altereket egyetemlegesen kritikátlan, áltudományra hallgató, laikus és elbizakodott népségnek beállítani. És igenis érv az, hogy az adott módszerrel, edzéssel, életmódbeli szokással, étrenddel az illető mire ment a maga életében.

Cé. Én nem azért edzek úgy, mint egy állat (szemtanúk tették szóvá), mert le akarok fogyni, vagy meg akarom mutatni, hogy én aztán megcsinálom, hanem azért, mert a testi állapotom javulása, a közérzetem ezt teszi lehetővé. Kalóriadeficit+könnyebb test+ketogén = 6 óra alvás, ágyból kiugrás, negyven sorozat euforikus guggolás hatszázötven kilóval. Egyébként nem testépítek, mert a testépítés célja a test maga, az enyém meg a mozdulat élménye. A terembe, annak is a funkcionális emeletére a tízféle sportág lehetősége és a változatosság miatt járok. A szlogen: “100% bodybuilding”, de itt vannak olyan eszközök és terek, amelyek máshol nincsenek, lehet például épületen belül sprintelni, vagy megmászni Jákob lajtorjáját. (Ugyanakkor nem szégyellném és nem tartanám “proli” dolognak, ha testépítenék, a fitneszversenyt és a proteint se tartom annak. Most szembesültem a sztereotípiákkal és a gyanakvással — elképesztő, mik vannak a fejekben erről, hogyan bizonygatják emberek, hogy attól még ők intelligensek. WTF.)

Azért ilyen és ennyi az akármi és akármennyi, mert megfigyeltem magam, és ezt meg amazt tapasztaltam. Például, ettem valamit, vagy bevettem a BCAA tablettát, megmértem a vércukrom, figyeltem a közérzetemet, aztán mondjuk futottam negyven percet, közben figyeltem, hogy bírom, mi esik jól, húzódik-e, fáj-e, utána azonnal, majd fél és egy órával később is megmértem a vércukromat, és továbbra is figyeltem, fáj-e valami, mit tudok még edzeni, van-e kedvem. Ezért nincs edzőm se: ez a figyelem az én edzőm, és ez az, ami valóban egyedi verzió és belső kontroll, nem csak sportban és étkezésben, hanem életem minden területén, és csak minimális kényszer befolyásolja.

Nekem nincs módszerem, és másokat is arra biztatok, dévédés edzések és grammra kiszámolt étrendek helyett figyelje a testét, a közérzetét.

3. Orthorexia nervosa

Ez fordulo_bogyo nevű kommentelő aggodalma volt az alimentón.

Ennek a kórképnek elég komoly kritériumai vannak: kényszeres, túloz (mihez képest?), életminősége rosszabb, hosszú távon károsodik, ezt nem érzékeli, megszállottan követ egyfélét, egyoldalú, a diéta eluralja az életét és rontja az életminőségét.

Ezzel szemben én

– csak az öntudatlan, amit-adnak táplálkozáshoz képest foglalkozom sokat az étkezéssel, összességében semmivel sem többet, mint egy anya, aki főz a családnak (őket nem piszkálják, érdekes)
– kompetens vagyok a saját életemmel és testemmel kapcsolatban
– rossz néven veszem, ha hülyének néznek, kéretlenül okoskodnak a személyes dolgaimmal kapcsolatban
– ha a tudományra hivatkozva teszik ezt, akkor röhögnöm kell: ez a Tudomány mire megy egy inzulinos cukorbeteggel, vagy a népbetegséggé lett depresszióval, elhízottsággal, mozgásszervi bajokkal, pajzsmirigygondokkal, és miért nem látja, mitől lett cukorbeteg stb. az illető? és a gyógyszerek mellákhatásait újabb gyógyszerekkel próbálja enyhíteni…
– utánajártam annak, amit csinálok, hónapokig olvastam, monitorozok és korrigálok
– laborleletekkel igazoltan vagyok jól, és gyógyult Basedowos, több hónapos távon
– látványosan átalakult a testkompozícióm
– járok étterembe, mert visznek 🙂
– nem kerülök görcsösen semmilyen élelmiszert, és nem is agyalok ezen, tegnapelőtt volt hagyományos muffin is
– nem mérek, nem számolok kalóriát, makróarányokat sem
– mindenfélét eszem, csak főleg nem olyat eszem, amit olvasmányokból vagy a saját tapasztalatomból problémásnak érzek
– nem csak ezzel foglalkozom, nem csak erről írok
– nem térítek, nem démonizálok
– nem tekintem normálisnak az ún. kiegyensúlyozott (valójában liszt- és cukortúlsúlyú, feldolgozott élelmiszerekből álló) étrendet, mert látom a hatásait, magamon is láttam, ezért a real food szemléletet vagy a low carbot nem tekintem szélsőségnek, hanem helyreállító szerepűnek
– élhető az életem, van benne ugyan geek méregetés, de amit a testemmel csinálok, az túlnyomórészt örömteli, önműködő, intuitív
– mindenkit óvatosságra intek, nem tartom csodamódszernek a ketogént, csak épp nekem nagyon bejött.

Az, hogy egy étrendet a “kiegyensúlyozottan táplálkozók” szélsőségesnek titulálnak, onnan, ahol annyi mindenre nincs válasz, engem nem tesz ortorexiássá. Ők egyszerűen szénhidráltelfogultak, kiáltozó tények, összefüggések ellenére is, és védik az ismerős, biztonságos világképüket, meg azt a tekintélyt, amelynek hiszenk, a berendezkedést, amelyet működőnek gondolnak. Nekik az identitás a legfontosabb, hogy Mi Normálisak Vagyunk, nem pedig az igazság. Meg az a fontos nekik, hogy személyeskedve, csoportosan idegenkedjenek azoktól, akik azzal tűnnek fel, hogy mernek valamit egészen másképp csinálni, új utat keresni.

Én azért keresnek ilyen utakat, mert kaptam néhány figyelmeztető jelet, és nem akarok olyan közérzetet, hasfalat, bőrt, megfázásokat, betegségeket, mint a korosztályom tipikus tagjai.

4. Ott fogsz majd sírni…

Egy kommentelő írta ezt is. Szteroidhasonlat, testépítőknél: nincs tünete, de majd lesz, vagy megússza, de attól még veszélyes. Ez értelmezhetetlen, és, sajnos, nagyon burkoltan meg látszólag támadhatatlan érveléssel, de rosszkívánás: nem bírod elviselni, hogy nekem sikerül, lehúznál. Nagyon szarul esik.

A ketogén nem valami szer vagy emberitest-ellenes erőltetés. Nem fényevés, nem éhezés, nem tilalomlista. Komplett népcsoportok maradtak meg folyamatos ketózisban százezer éveken át. Az lehet, hogy másnak veszélyes lenne, mert olyan alapbetegsége van, vagy alkatilag nem való neki, vagy szarul csinálja, de az enyém működik, és biztatok mindenkit, hogy figyeljen a testére, és sok-sok rendszerkritikus információ átrágásával keresse meg azt, amitől jól van. A test nem hazudik, a test elemien jelez, legalábbis a kényelmes anyám-is-így-csinálta, ez-van-a sarki-boltban típusú létezéshez képest mindenképp közérzeti előrelépés egy tudatos étrend.

5. “Én nem bírnék ennyi zsírt enni…”

Nem is kell, senkinek nem kell ketogéneznie. A kérdés: akarsz-e. El ne kezdd, ha nem akarod, én aztán nem vagyok az anyád, aki figyelmeztet, mit tegyél, hogy ne legyél beteg, meg hogy baj lesz.

Meg aztán, nem vagyunk egyformák. Van, aki kisebb károsodásokkal ússza meg azt, ami a boltokban és a menzákon kapható. Van, aki nem izgul a töpörtyűre. Van, aki az állati dolgokat kerüli, testi vagy elvi alapon. Sokféle jó étrend van.

Egyébként hamar át is alakul az ember, az ízlése és az emésztése is, és van több elkészítési mód és társítás, amellyel könnyű bevinni a zsírt. Ha tényleg ez a probléma. De nekem ez idegenkedésnek és kifogásnak tűnik, és megint kiemelném: nem kell ketogénezned, nem kell semmit sem csinálnod, az érvelésemre sem kell semmit mondanod, ha nem foglalkoztat a téma, akkor nem neked szól. Csak ha arról van szó, hogy nem akarsz változtatni, akkor ne a ketogént támadd, ne tegyél megjegyzéseket. És főleg: legyél jól nélküle.

Mondd, jól vagy?

És a tesztkérdés: mlyen közérzetet kívánnál a gyerekednek, mit adsz nekik? A feldolgozott szénhidrátok és az adalékanyagdús élelmiszerek mennyiségét érdemes csökkenteni, ha az egészség a cél. De nekem ez nem szakmám, én nem is szoktam így tanácsokat adni, sem általánosítani az ügyben, hogy ki mit tegyen.

Így is van mit átgondolni, a magam életében, és elmesélni a felismeréseket. “a brokkolinak nem kell reklám, és nincs összetevőlistája sem”, írja Sue. Nem áll fölöttem senki, hogy megmondja, véleményezze, mit vegyek, egyek, a hiedelmeimet pedig sikerült felismerni és leszámolni velük.

*

Ide tettem a bejegyzés elejét, mert ez a poszt egy kisebb hecckampányra válaszul íródott, amelyet az Alimentón folytattak névtelenek, egy ismerős és maga a blogger, de már nem aktuális a dolog.

Néha megkérdezik, hogy:

akkor ez a blog miről is szól?

Nem könnyű a kérdés. Ez nem egy tematikus blog, úgy nehéz is lenne éveken át, naponta saját tartalmat írni rá (sosincs az, mint a színes-szagosokon, hogy “szemlézek” az interneten, mások tartalmait veszem át, újabban az sincs, hogy előveszek egy napi hírt vagy publicisztikát, és arra reagálok).

Nem tudom, mi a téma. Valami szemléletféle van, formálódik. Túl a bejegyzések konkrét témáin, aktuális szenvedélyeimen, a közös jellemző az, hogy rendszerkritika, agyalás, megkérdőjelezés, “nem úgy van az” van. A mindenkori nem kényelmes álláspont. Talán provokáció, talán feszülés is, és ennek az a célja, hogy aki olvassa, gondolkodjék és haladja meg önmagát, mert az egy nagyon termékeny állapot. Karakteres stilisztikai eszközök nélkül, jóságos-óvatos latolgatással nehéz volna figyelmet kelteni. A személyes élményeimet, az irodalmi posztokat is ez hatja át. Narancsbőr nem létezik. Délben ebédelünk, de most ez komoly? Természetüknél fogva poligámok, ja, persze. Elváltatok?

És a különböző témák hasonló dinamikájú, intenzív reakciókat keltenek másokban is, firtatási, megjegyzéstevési kényszerük lesz tőle. Én meg érvelek, érvelek… a script rendre az, hogy

feltételezek egy intellektuális közeget, ahol lehet érvelni, érdeklődőek és érték az érdekes gondolat (ez nem tévedés, ha itt csinálom, az Alimentón az volt),

állításokat teszek magamról, élményeimről, kezdeményezően, öntudatosan sugallván, hogy ez a kérdés, megközelítés, tapasztalat milyen érdekes és újszerű (amit úgyis mindenki ismételget, az nem érdekes),

meg a szerintem jellemző tendenciákról (újságíróagy, miért beteg a magyar futball stb. :)),

és akkor

magukra veszik, amit a tendenciáról írok, hogy pl. eltunyult, kevésbé művelt, előnyök kedvéért marad a házasságban, vagy szénhidráttúlsúlyú,

mert eltalálta őket (ők intelligensek! szeretik egymást! és kiegyensúlyozottan és egészségesen táplálkoznak, kézen fogva!),

mert tele vannak megoldatlansággal, és jó levezetni valahol,

továbbá mert az öntudatom irritáló (tudom), az iróniát nagyon kevesen érzékelik,

az is zavarja őket, hogy én másképp csinálom, a személyem, az, hogy ki kéne zökkenni egyáltalán a felfogásához annak, amit írtam,

és kiakadnak.

Onnantól már mondhatok bármit, a tények sem érdekesek. A gondosan megnézegetett fotókra pedig meg fogom kapni, hogy nem is vagy szép, esetleg azt, hogy tornázgatsz, mennyi időd van, vagy épp: ez már túlzás (mert neki nem menne).

Aztán visszajár, és nézi, na, erre mit ír a nő? — ez már csak a balhé kedvéért van.

Ennek a tipikus reakciónak az oka, hogy a kontextus, például az Alimento blog, de mondhatnám az első á szülői értekezletét, sőt, “a” társadalmat is, az adott, kész berendezkedésekben hisz, azokat tapasztja, ha omlik is a faluk, nem kérdőjelez meg nyilvánvalóan nem működő jelenségeket sem, tekintélyelvű, normatív, középutas, ítélkező, és boldogtalanságba betonoz. Én meg kb. mindent megkérdőjelezek, az alternatívokat is, a soha meg nem nyugvó gondolkodás folyamatos állapotában. Sokszor csalódnak azok, akik legalább mint alterok szeretnének már valahol hazatalálva lenni, de én nem ígérhetek ilyet. Az igazi establishment-fanoknak (“jó lesz ez így, arra a kis időre már”) meg nincs kedvük erőfeszítéseket tenni, és önkéntelenül azt tartják normálisnak, amit én bírálok vagy feszegetek épp, a leginkább önigazolnak és értelmetlenül moralizálnak. És nagyon ritka, hogy korrekt, valódi érvük van, lásd lejjebb. Idegenkedés van, óvatoskodás, ön-megnemhaladás, ítélet, személyeskedés. (Ami nem azt jelenti, hogy valaki személyes dolgokat is elmesél a másikról vagy egy konfliktus kapcsán, hanem hogy minden tartalmi érv nélkül az a válasza egy szakkérdésben, hogy “te hülye vagy”, “rólad tudjuk már, milyen vagy”, “nem tetszel nekem”, “nem is vagy szép”, “büdös a szád”.) (És a gyűlöletbeszéd sem azt jelenti, meg az önkifejezés sem, és a szabadságjog sem, és a szólásszabadság sem, az ösztönös sem, a szépség sem, és a rágalmazás sem, és a bántalmazás sem! — olyan hanyagul használják a szavakat néha.)

Bírálok, feszegetek, újat akarok mondani — ettől progresszív, amit írok, és ettől hat, mármint önmagában ettől nem, ez lehetne sima kekeckedés is, csak akkor működik, ha van neki fedezete is: megélt küzdelem, alapérték, jó mondat, életminőség-javulás.

A tendenciához tartoznak még a siralmas kommentelési és érvelési szokások, a falkába verődés, pletykaéhség, leszólás, ideologizálás, mi-ők szembenállás, mások lenyomása, mindenhol, iszonyú mennyiségben.

Pontosan ez történt a ketogénnel is az Alimento blogon.

84 thoughts on “ketogén életmód: tévhitek

  1. Írogatom a háztartási költségeket, és mióta zöldség, tojás, tejtermék és hús a menü, és nincs rendelt pizza, cukrászdába beugrás, napi egy üveg kóla, mirelit panírozott darál lófütyi és társai, azóta kettőnknek kerül annyiba a kajálás, mint azelőtt a kedvesnek egyedül.
    Van luxusnak tekinthető avokádó, jégsaláta meg koktélparadicsom, nincs magliszt-paletta (van néha nasi dióból, mandulából, gesztenyéből, tényleg néha), de a sarki hentesnél a szárnyas kacsafarhát 180/kiló – három darabból kijön jó adag leveske, sült szárny, cézársaláta- vagy gyros-szerű cucc, egy kis doboz zsír. Most voltam lenn a zöldségesnél, cékla, sütőtök, fekete retek, savanyú káposzta kilója maximum két kúrórudi vagy sportszelet ára.

    • De az nem finooooom… Ez változott meg bennem, de nagyon. Újabban a fiam, aki észbe kapott egy durva cukoreredménye után, is úgy falja a zöldet, öröm nézni. Én is, kéri a szervezet a (valamennyi) rostot, szénhidrátot, ha nincs így lefojtva-elhallgattatva liszttel és cukorral. Nem kell a fiam föélött semmi tanács, intelem, kontroll, tényleg ő akart változtatni, nagyon önálló, főz is, csak hozzávalókat biztosítani, mosogatni (…), meg a dobozát (bento), persze, amely tartalmának mindig örvend. Olajos hal, saláták, majonézes tojás, csirkecomb, lazac, némi sajt. Fullextrás.

      • Sose szerettem az édeset, nekem a mindenféle ropikák, csipszek meg sajtos pogácsák jelentették az elején a kihívást. Egészen addig, míg pár hónap kihagyás után meg nem ettem egy nagyon finom réteges forró sajtos pogit, és utána a születésnapomat anyám klotyójában töltöttem, ami ablaktalan, és akkora, hogy ülve nagyon kényelmesen a szemközti falnak tudtam támasztani a homlokom.
        A lányok hálistennek ilyen szempontból (is) ridegtartásban nevelkedtek, télen sétáltunk a piacon, kérdeztem, hogy milyen gyümölcsöt vegyünk, kórusban mondták, hogy “savanyú káposztát!” A középső most épp vega, de csak lájtosan, a hal azért fán terem 🙂 De hektikus élete ellenére ő is dobozkázik.

  2. Ne haragudj az offért, de ki nem hagyhatom:
    a kerületi újság(unk)ban olvastam egyszer interjút Schirillával, amiben külön kiemelték, hogy vegán (vagy vegetariánus) volt, de a pápával való találkozása óta húst is eszik.
    Én azóta is ezen az összefüggésen töprengek, hiába:) Inspirálóak az írásaid, Éva, köszönöm.

  3. Csokifüggő voltam (mára szelíd csokibarát) a gabonától puffadok, az éjszakáimat gyomorégés tette tönkre a szülések után. Egy éve paleózom (attól még – a teljesség igénye nélkül: a strandon nyáron leszalad egy lángos, Horvátországban a burek, a reggeli kávémban van egy lötty extrazsíros házitej mézzel, a többiben nem) és osztom fenchurch68 véleményét a ktg.eket illetően, bár ha a bió és a primőr is szempont lenne, jobban terhelném a kasszát. Amúgy ahogy elnézem, miben vagyok ‘elhajló- megengedő’, az már a ketogénre hajaz. Nekem mindegy, hogy hívják, szeretek kísérletezni.

    • Azért a ketogén, az 70-80 százalék zsír a bevitt kalória arányában. És szénhidrát meg annyi mindenben van, nem is hinnénk. Szerintem nehéz önkéntelenül ketózisba kerülni jelen tásadalmi szokások közepette.

      • Az tuti, de magamtól hajlok rá. (Részletekkel nem untatlak.) Most értünk haza görkorizásból a középsővel, 5 napja tanított meg (erre nagyon büszke). Hogy ez mennnnnyire jó, teljesen átboldogultam:). A kecsességen még dolgoznom kell…

        • Attól függően, milyen bolt felé járok, világítótornyos és -oskék Ammerlander (jó ár-érték arány), Rochefort, vagy Cserpes/Garabonciás vagy piaci vagy “Magyar”. Ha lecsattogok Szent Erzsébethez, akkor ő ad, amilyen van (Magyar vagy Hajdú, Jász), ellenben felcsattog mosószerért, mert én abban meg hagymában vagyok erős.

            • Ez már mitológia, nagyon vicces. Ő is azonosul, kommentelt is ilyen néven.

              De a vajmárka miért fontos? Azt veszem, ami kapható amúgy, és mondjuk vannak gazdagoknak szánt boltocskák, ahol más márkák kaphatók, pl. volt idő, hogy Bergbauerre költöttem, ma inkább a piac felé húzok.

    • A sportrovatra gondolsz?
      Ott illik aktívnak lenni, kapcsolódni, komoly életmódváltóként jelen lenni, és ott nincs irodalmi élet meg ízes kelet.-magyarországi hangzók.
      Jelenleg van 330 nő és 2 férj. Meggondoltad te ezt?
      A cicim fotóját már leszedtem mondjuk.

  4. Évtizedekkel ezelőtt, egy rémületes éjszakán szembesültem a reflux szörnyűségével. Hogy jön ide? Testemmel való visszaélésszerű táplálkozási szokásaim eredménye volt – szinte meg sem lepődtem. Viszonylag hamar rájöttem, hogyan lehet elkerülni: értelmes és egyenrangú párbeszéd a testemmel, hogy mit szeretnék én, és mit szeretne ő – hogy a természet rendelése szerint minél tovább szolgáljon egészségben. És miközben ezt szépen elrendeztem – anélkül, hogy orvossal egyszer is beszéltem volna! -, DÖBBENTEN figyeltem a sajtót, hogy az “orvostudomány” miként épít valóságos iparágat (drága gyógyszerektől a műtéti megoldásokig) egy olyan civilizációs probléma köré, melyet néhány jó tanáccsal orvosolni lehetett volna. Nem mondom a megoldást, mert ami nekem jó volt, a másiknak rosszat tett – bizonyítva test-párbeszéd elkerülhetetlenségét, ha valami eredményre vágyunk. Ha ki akarunk menni a homályból a fényre – hogy Bloggert idézzem. (Megjegyzés: a reflux néha súlyos betegséggel függ össze – senkit sem bíztatok ilyen nyilvánvaló esetben öngyógyításra !!!) Köszönöm a türelmet. Pipás.

    • Itt nem kell türelem, jó a kommentszínvonal mára. 🙂 Köszönöm mindenkinek.

      Mi volt nálad a reflux oka, környező betegsége, és te miért merted öngyógyítani? Vagy orvosi kezelés mellett gyógyítottál ön?

      Szerintem ugyanez a helyzet az inzulinrezisztenciával, cukrorbetegséggel, táplálékallergiákkal, -érékenyésgekkel, hormonzavarokkal, depresszióval is, és a hivatalos szemlélet szerint nem létező kórságokkal is (áteresztő bél, mellékvese-kimerülés). Orvosi zsákutcákba kerülnek emberek. Onnan tudom, hogy ez nem alter hepciáskodás (illetve ez a kritériumom, ha attól el akarom különíteni), hogy ezekre a betegségekre és állapotokra protokollként, evidence based módon is tök más kezeléseket kapnak a betegek a boldogabb országokban.

      Egy kicsit olyan ez, mint hogy Finnországban szabad csecsemőkkel szaunázni, és ott sokkal gázosabbnak tartják a tehéntejalapú tápszert, és fontosabbnak, sőt, magától értetődőnek a szoptatást.

      • Napi stressz, estére idegesre gyűrött gyomor (áhított “gyomorsimaságú” állapot, jelzős szerkezet innen, nagyon találó), bőséges és nehéz vacsora, ami a simaságot ugyan garantálta, de ezt majdnem mindig nyugtalan álmok követték (meséld el az álmod, megmondom mit vacsiztál…) Végül a reflux.. Aztán könnyebb kaja, korábban, próbák és ellenpróbák, végül megoldás. Ezért nem mentem orvoshoz. Éreztem, hogy a szervezetem egyszerűen KIKÉRI MAGÁNAK ezt a bánásmódot. ### Cukor: az elhanyagolt diéta miatt nagyon magas lett (10). Az orvosokat lepattintottam; két hét múlva már csak kicsit volt magas (7,5), egy kis kaja-fegyelemmel. ### Végül is, a hétköznapi orvoslás profitéhsége és sokszori eredménytelensége gondolkozni, egyéni megoldásokat keresni kényszerít. Ebben benne van egy csomó tévút, fiaskó – de akkor is. Ennek legalább esélye van. ### A szaunában nem vagyok tájékozott, korábban nem volt szabad a csecsemővel? Valahol olvastam, hogy sokszor a szaunában szültek (nem tudom, hogy régen? vagy manapság? vidéken? városban?).

        • Hm, érdekes, kösz a részleteket.

          Szauna: Magyarországon szigorúan tilos, terhesen is, 16 év alatt is. Kulturális vakság az alapja, nem élettani tények. Franciaországban meg boroznak a kismamák.

          A cukorral mit csináltál? Mi volt a diétás változtatás? Otthon méred?

          “Végül is, a hétköznapi orvoslás profitéhsége és sokszori eredménytelensége gondolkozni, egyéni megoldásokat keresni kényszerít.” ilyesmit feszegettem az Alimentón, attól lettem ellenség… Bár én talán ennél is élesebb voltam, látva a kéretlen beleugatás szándékát.

          Vettem egy vércukormérőt februárban. Tök érdekes, 5,1-6,0 volt a ketogén előtt a cukrom, nagyon stabil. Azóta 3,7-5,6, szintén stabil. Ha ketózisban vagyok, 4 valamennyi, ha nem, 5 fölötti. (Most épp nem.)

          A fiamnak (14), amitől megijedtünk, 10,9. Ez terheléses volt, vagyis ebéd utáni, amikor ugyanazt ették, fagyival, a többieknek 5,0, 5,1, 5,5. Azóta, e szám látványa óta ő is csirkét eszik salátával.

          • 10,9 egy kicsit lehet aggasztó, de kaja után? Lehet, hogy alkati kérdés, kinek mennyi idő alatt megy vissza – nem tudom. Vércukor mérőt nem vettem és nem is tervezem, az időszaki laborokat elegendőnek tartom. ### Kezelt magas vérnyomás frontoktól extrém kiugrásokkal, roham szerű rosszullétekkel kényszerített az egyéni útra. 1.) Alternatív gyógyítóval nem együttműködő háziorvos azonnali “leváltása”. 2.) Alt.gyógyító: vizsgálat után teljesen egyénre szabott diéta. Rizs, krumpli mehet (ki érti?), hús: kizárólag csirke, pulyka, max kétszer hetente. Zöldség, gyümölcs egyiket szabad, másikat nem. Apró részletekbe menő tiltások/előírások. Hallgatva: viccnek tűnt. Kipróbálva: egyszerre visszaugrott minden labor a helyére. Generálisan: liszt- és tej érzékenység, mely alól 2-2 kivétel van: rizs- és rozsliszt, valamint egy bizonyos fajta vaj, és egy bizonyos fajta tejszín. Tilos a kávé (borzadj!!!) még a k.mentes is (na itt föllázadtam). És tilos bármi, ami erjesztés útján jön létre (savanyított, erjesztett, stb). 3.) Eredmény: (csaknem) tökéletes labor, mínusz 20 kg, de áll a súly, még mindig sokkal a kívánatos fölött. Ez viszont baj. Nincs kibúvó: meg kell mozdulni… Amit viszont kitörő örömmel honorál a szervezetem: a különféle böjt. Hedonista énem szűkölve tiltakozik – de ki kell egyezzünk, nincs mese.

        • Bocs Éva az ismeretterjesztésért, és tudom, hogy ezt már pont nálad is többször leírtam, de most kérdés volt, ezért szeretném megint (mondjuk megfogadom, hogy többet nem fogom): a _kihűlt_ vagy csak “normál” szobahőmérsékletűre felfűtött szaunában szültek (amúgy Finnországban, meg gondolom a többi hagyományosan szaunázós környéken is, és inkább régebben, nem most). Ennek csak annyi volt az oka, hogy egyrészt azt volt a legolcsóbb felfűteni annyira, hogy ne fagyd szét magad szülés közben (mert kisebb volt, mint a rendes szoba), másrészt egyértelműen az volt a legtisztább helység, sőt, a gyakori hőkezelésnek köszönhetően kifejezetten antibakteriális és higiénikus volt.
          A “nem szabad” meg csak annyi, hogy itthon az átlagorvos ezt mondja a terhesnek is meg a (kis)gyerekek szüleinek is, elsősorban azért, mert a magyar átlagember nem tudja, hogy mennyi az annyi, és egyszerűbb megtiltani, mint pontosan elmagyarázni egy ezen a téren gyerekszobai tapasztalatokkal nem rendelkező, kellő tudományos háttérrel szintúgy nem rendelkező, és az orvos magyarázatára alig odafigyelő páciensnek, hogy mikor terheli túl a szívét.
          Veriférjéhez hasonlóan az én gyerekeim is túlélték a hasamban is meg csecsemőként is a szaunázást.

  5. Hát én sokáig nem tudtam mi ez az étrendem, ami szerintem, majdnem ketogén.
    Ami szezonális növény azt eszem és ezen a szélességi övön megterem (helyben termett).
    Felébredés után kb. félórával adott évszaknak megfelelő friss vagy vermelt növény (gyümölcs, zöldség) egész kevéske mennyiségben. Ha ezt reggel nem tudom beépíteni a szervezetembe, akkor a reggeliig érzem a hiányát.
    A reggeli növényezés után mindig vízivás van, 2-3 csuporral is akár. Utána porkávé meleg vízben, keserűen. Amikor már tényleg éhes vagyok (9-10 óra körül) akkor szokott megjönni evés közben az étvágyam. Az elején csak tologatás, kóstolgatás, piszkálás, szagolgatás jelleggel, de utána nincs megállás. Tányérba vagy deszkára kipakolok mindent, mintha egy kis organikus erdőkert lenne. Pálinkáspohárba 2-3 fürjtojást beküldök és indulásképp lehajtom. Utána 4-6 tükörtojás, tepertő, házisajt, öklömnyi feketeretkek (most ezeket ráncigáltam ki a földből), erős paprika, dió, sótlan mogyoró…gyakorta helyettesítem a tepertőt füstölt makrélatörzzsel vagy másféle hallal. Csirke, marha, disznó, gyöngyös, liba (köszönöm, ebben a sorrendben jó lesz) Néha nyúl, de azokat sajnálom.
    Kenyeret havonta kb. 1 szeletet eszek, azt is főleg a szalonnazsír kitörölgetésére. Időnként ellenőrzés-és igazolásképpen sütit eszek. Meg is lesz az eredménye pár óra múlva, valami változik olyankor bennem.
    Tésztát, krumplit, lisztes dolgokat már rég nem kívánom. Esetemben megdőlt az a beszéd ”napjában egyszer meleget kell enni”.
    Ha nagyon éhes leszek napközben, mert mondjuk olyan munkát végzek, akkor vajat harapok vagy pár kanál túrót.
    5 kilót fogytam, pedig nem akartam. (legénységi nadrágszíj 2 lyukkal hátrébb). Kicsike hasi zsír maradt, arra azért vigyázok, maradjon.
    Hosszú kávéból négyet – ötöt is lehajtok.
    Egész napra elég, az egyszeri evés.
    A hőháztartásommal sose volt baj, de amióta jobban magamra érzek, egyenesen kályha üzemben működöm.
    Fiatalodtam is, de már hova ?
    Alacsony a vérnyomásom és a pulzusom is.
    Erőnlét is jobb, minden jobb, tisztább, erősebb bennem, még a gondolat is.
    Élni jó. Szeretem az életet.
    Végül is magamnak köszönhetem.

    • János! Örvendek, hogy ezt ilyen részletesen leírtad, mert a régebbi hozzászólásaidból azt gondolom, hogy fizikai munkát végzel. A párom is körülbelül így étkezik és néha szoktam aggódni, hogy elég-e ez így neki… Tudom, ez nem találkozik majd osztatlan elragadtatással itt, de mindig biztatom, hogy egyen többet, ha van érkezésem és kedvem, sütök sütit, kávéba kicsit több cukrot teszek neki, de alapvetően elég keveset eszik, kemény fizikai munka mellett. Azt szokta mondani, ne akarjam hizlalni, mert ha ő elhízik, az annyit jelent, hogy beteg. Kezdem elfogadni. Meleget sem mindig eszik, ehhez is nehéz volt hozzászoknom, mert ugye azért falun, kisebb közösségekben megvan az, hogy az asszony feltálalja a MELEG ételt.
      Viszont húst hússal, naponta. És a csoki a gyengéje. 🙂 (azért valami esendő emberi, hálistennek…)

    • Újraolvaslak Benneteket, többször is. Lassan haladok, amihez itt kaptam ihletet, útmutatást is. Mintha tágulna a horizont… 68 évesen írom ezt, és már nem látom olyan rövidnek az előttem lévő, a még hátralévő (élet)útszakaszt. Örülök Nektek.

  6. Nem tudom, mi a celja az alimentonak, parbeszed es nepmuveles, vagy csak amolyan szakmai tulcsordulas (aminek nem jut ter a napi szintu beteg-dietetikus kapcsolatban, de szakmai szemmel erdekes es tovabbgondolando). A Taplalkozasbeallitas oldalon mar egy nyulfarknyi iras is reakciosabb, es hat nehez nem latni, ahogy egy egeszseges mukodesi mechanizmus szerint, ha valaki kimegy, begyujti a naprakesz infot es abbol egy minosegi szolgaltatast tud nyujtani, akkor azzal szemben nem all meg a tessek-lassek tempoban docogo ,patopalos nepegeszsegugy. Abban tenyleg az ember lesz az elhanyagolhato faktor. Pont most lattam egy fb megosztast, glutenmentesnaplo a blogcafen (?), anyuka a teljes anyagi osszeomlasban panaszolja a mentes liszt arat, es hogy az 2 naponta elfogy, meg ott van a horror aru rizstej es az egyeb horror aru termekek. Na itt vannak nagyon sulyos hianyossagok, amikor a beteg gyerekkel egyedul kuszkodo szulo nincs nagyon gondos iranymutatassal megtamogatva a szakma reszerol. Ahol a szulo a semmire sem eleg penzbol a mentes lisztet vasarolja, ott nagyon sulyos szakmai es persze ossztarsadalmi mulasztas van. Ez lenne a lenyeg, nem az, hogy az isteni gondviseles biztos nem teremtett volna amilazt a szankba, ha nem akarna, hogy szenhidratot egyunk.

  7. Fehérlisztet és cukrot nem eszem egy hónapja (némi tönkölybúza ezt-azt, néha egy-egy kocka étcsokit igen), rengeteg tojás volt és zöldség, hús, máj, sajt, sajtkrém, sok szép színes dolog a tányéron. A motivációm részben az, hogy kicsit fogyni/szálkásodni szeretnék, leginkább a mindigmegkérdezikmikorraváromababát-pocakomból – másrészt néhány éve az arcomon megjelent valami bőrirritáció (piros foltok, apró pattanásoknak név ki, de nem az – a bőrgyógyász szerint rosacea) amivel küzdök. Sokan mondták már nekem, hogy ez valószínűleg valamiféle ételintoleranciára, emésztési problémára vezethető vissza, így végre kivizsgáltattam magam és kiderült, hogy tehéntej és tojás (!!!) intoleranciám van – és most csak a legfontosabbakat emeltem ki. A tehéntejre gyanakodtam, de a tojás nagyon fáj… fogalmam sincs, mostantól mit egyek 😦

    • A rosacea nem ételintolerancia. Nekem is van kb 20 éve. Egy kicsit túlszoláriumoztam magam anno. Eleinte vmi lórugás gyógyszert kaptam. De már kb 18 éve bírom gyógyszer nélkül. A bőrömre nagyon kell vigyázni: nem napozhatok, az izzadság sem tesz jót neki. Két krémet használok. Az egyik egy olcsó gyógyszertári készítmény, a másik szinten egy gyógykrém. Ezzel a kettővel remekül rendben tudom tartani a bőröm.

    • Erdemes kiserletezni es kitapasztalni az egyeni tureshatarokat, ahelyett, hogy egy szabad-tilos lista menten ijedtunkben tul keves fele etelre redukalnank az evest. En ket hete ketret gornyedtem a fajdalomtol 3 fott tojas miatt. Ma 4 tojassargajabol es egy tojasfeherjebol allo rantottat reggeliztem zoldlevelesekkel, szardellaval es szardiniaval es vigan vagyok most is. Az etelintolerancia az etelallergiatol elteroen dozisfuggo es befolyasolja az , hogy amikor a lehetseges allergent bevisszuk, abban a pillanatban milyen a szervezet hisztaminszintje. Lehet kiserletezni mondjuk egy PaleoAutoimmuneProtocol-lal, vagy innen-onnan jol osszeollozott dietakkal. A legcelravezetobb talan egy hisztamindieta, mivel a hisztamin (nem egyedul persze) az ilyen tipusu reakciok fo idegi atvivoanyaga.

      A masik ok, amiert erdemes kiserletezni, az az, hogy megha verbol is mutattak ki az intoleranciat, ebben lehet tobb alpozitiv es alnegativ. Van aki egyertelmuen allergias valamire, megis normal vagy nagyon alacsony IgE szintet mutat, ebbol gondoljak, hogy meg ez sem teljesen megbizhato. A verteszt ertelemszeruen a veraramban keringo IgE-t mutatja, mig az IgE legtobbje a hizosejtek feluleten csucsul, tavol a tesztelt kozegtol, ahogy en olvastam. Szoval konnyebseg azert tudni, hogy gond nelkul megehetsz mondjuk masfel tojast, ha ugy adodik es nem jon el a vilag vege.

  8. Háát, mindenesetre ennek kapcsán kezdtem a nyomozást, de végül minden kétséget kizáróan, a véremből mutatták ki az intoleranciát és valóban vannak emésztési problémáim – remélem ez is változik, ha megváltoztatom az étkezésemet. Igaz, ezzel most egyelőre csak kísérletezem. Anno a bőrgyógyászok amúgy nem voltak túl biztosak a dolgukban, ezért kezdtem el inkább máshol keresni a választ, de lehet, hogy a két dolog nem függ össze, vagy nem így.

  9. Visszajelzés: csirkemell-csont és önmegvalósítás | csak az olvassa — én szóltam

  10. Hiánybetegség mi? Mert mindenki a köszvényre és a skorbutra gondol rögtön. (Bár teljesen más a kettő ugye, de ezekről hallottak)
    Nemrég egy történelmi cikkben az volt, a lovagok azért voltak olyan bika erösek mert hús és zsír alapú étrend mellet állandóan edzettek. (A modern lovagi tornát űző emberek ma is igen erősek, nehezek a fegyverek.) A gabona és a zöldség a szegények étele volt, a nemesek nem ették. Voltak is jellemző betegségeik mint a köszvény pl.
    Azt pedig tudjuk, hogy a köszvény oka a sok hugysav a vérben, a zöldség hiánya étrendben és a sok alkohol miatt. Nem a gabona hiánya okozza. Van olyan ismerösöm aki 35 évesen köszvénnyel kűzd. Másiknak kimutatták a magas hugysav szintet. Szénhidrátot és húst esznek. Zöldséget a nyulaknak hagyják, mellette túlsúlyosak. Ez pedig ma van, nem a középkorban.

  11. Sajnos megtapasztaltam, hogy ennek az életmódnak lehetnek súlyos következményei!

    Tegnap este a mélyhűtőből, ami a rendes hűtő tetején van, a lábamra esett egy nagy csomag darált hús, és most a bal középső ujjam háromszor akkora, mint volt, és élénk lila. Úgyhogy nagyon vigyázzatok a paleóval meg ketogénnel, nehogy így járjatok.

  12. Leírom a mai kajálást, nem egészen ketogén, de jóleső:
    hajnaltól tejeskávé, híg, filteres. Alig tej, kiskanál vaj. Ebből 3.
    Egy icipici alma, ilyen három centi átmérőjű, néhány darab almahéj.
    Kora délután kacsatöpörtyű-cafatok, zsírjában sült szeletelt kis avokádó, tejföl.
    Két vékony szelet 45%-os Maasdamer sajt.
    Diónyi kókuszzsír, édesítő, egy tojássárgája, sok kakaópor, vanília.
    Egy keménytojás, rajta olvasztott vaj, majonéz, kacsazsír, fokhagyma.
    Három evőkanál főtt lencse (ez a nem ketogén), kacsazsír, tejföl.
    Vízvízvíz.

      • Leírjam a mait? Ki fogsz akadni.

        Reggeltől filteres, híg kávé, apró vajkocka. Vanília. 3 adag. Gyűszűnyi tej.

        Délelőtt főzet: 2 dl zsíros házi tej, két tojássárgájával felfőzve, bele istenes adag vanília, vaj, kókuszolaj, zsíros kakaópor, icipici édesítés. Ez tökre eltelít, de 500 kalória alatti így szemre.

        Késő délben icipici, hatcentis avokádó kettévág, kockásan bemetsz, kacsazsír és maradék töpörtyű, 2-3 cafat, összesüt, só.

        Magja helyére 1-1 teáskanál maradék lencse, ma már vigyázunk a szénhidráttal, hogy hétfő reggelre belénk döbbenjen a gyönyörűséges ketózis, még egy kicsit süt, egy szelet sajt felezve a tetején.

        Egy evőkanál majonézzel esszük, barnásra pirítva.

        Délután adag BCAA, torna a gyerekekkel. (Nyújtás és nekem kis súlyzó, felsőtest).
        Víz.
        Még egy vajas kávé.
        2-től IF, talán holnap délig.

        A helyzet egyébként az, hogy még október végén elfogyott a proteinem, halogattam a rendelést, most érkezik a következő, amit már az edzővel kevertünk ki. Ez a pár hét meglátszott, a DEXA (nov. 16.) szerint nem építettem izmot április óta, egy egész kicsit kevesebb is, a súlyom egy kilóval, a zsírom bő háromnegyed kilóval csökkent, és egy kicsit a csontom is, pár grammal (ami életkori). Az izomerő sem fejlődött, 45 kiló fölé nem tudok menni szakításban, és 50-nél elakadtam a fekvenyomásban. Egyiket se szorgalmaztam, hajtottam nagyon, a nyári ritkásak után heti három edzésem volt, meg némi futás, és eltávolodtam a gépektől, nagy súlyoktól, erőltetett ismétléstől, bukásig edzéstől, és a tornasportra, saját súlyos gyakorlatokra, street workoutra, élvezetre, elmélyültségre és nyújtásra mentem rá.

        Odáig fajultam, hogy tornadresszben edzek, a tánccipőben, csóré lábujjakkal, csak a fönti emeleten, és nagyon ritkán megyek gépre.

        Most lemegyek a zsírral olyan 12 százalékig (ez 3 kiló zsír fogyását jelenti), és utána, inkább újév után lesz ez, építünk egy kis segget. Ami megint a testépítés és fizikumbuzerálás világa, és kevesebb élvezet, viszont arányosabb test. Ehhez másképp kell majd kajálnom, szénhidrátot fogok bevinni edzés után, tömegelőszerben, és egy picit hízni is fogok tőle újra.

        Tudom, hogy hangzik ez, látom magam onnan is. Amúgy nem hajt semmi, senki, motiválni engem nem kell, nem vagyok elégedetlen, rohanok edzeni, csak hát akármit megcsinálok már, játékból, miért ne. A ketogén spártaivá teszi az embert (erre írta talán a kommentelő, hogy elpusztíthatatlannak érzem magam).

  13. Aztaaa!!! (Csak kiszaladt, tudom honnan indultál.) Jó ez a kísérletezgetés. A 3. gyerek után azt mondtam, 2 nagy vágyam van még a 45. szülinapom előtt:
    1. Ősrobbanás-segg izomból
    2. Egy profi fotós készítsen profi (photoshop rulez!), ízléses fotókat rólam, hogy megtudjam, milyen menő lettem volna, ha Holywoodban befutok:)
    Nagyon várom az eredményeidet, tapasztalataidat Újévtől! Addig én fejlesztgetem erre a témára az ‘aqua-cardiofitness’ gyakorlataimat.

    • “tudom honnan indultál.” Úgy érted, nincs mellem. 🙂

      Nos, én ott voltam 69 kiló, szinte zsírtalan, és aztán nem sokkal később 87 is, érdekes évek voltak.

      A segg, sajnos, könnyen lemegy, még (ennyi, hegyi) bringázás mellett is, de nagy izom, jól fejleszthető.

      A fotótár (a kép alatt: edzéseim képeken) legvégén van egy tavalyi nagysegg is, az össznépi rajongás tárgya volt amúgy, de sajnos, zsír volt, nem izom.

    • Részletezem.

      Itt ki van pellengérezve a cukor/szénhidrátmentesség. Azt mondja a (bulvár)cikk, hogy csökkenteni jó a hozzáadott cukrot, a szénhidrátdús dolgokat, de teljesen kiiktatni nem. Miért is? A hozzáadott cukorot teljesen kiiktatni miért nem jó? Egy ép érvet mondjon valaki. És mit tud mondjuk a narancs, amit nem tud a zellerszár? Megmondom: cukrot tud, finom desszerteket és karácsonyi bulikat. A megnyugvást tudja, hogy nem baj, hogy ennyit zabálunk, feldolgozott, édes, lisztes ételeket, a hagyományt követve, ahogy eddig, összevissza és az is ert gyátrók termékeit választva gondolkodás nélkül. De, baj. A status quo nagyon erős, de a status quo nem működik.

      Én megint engedtem, ch töltésnek neveztem: mértékkel, de ettem (reform)palacsintát és (reform)muffint az elmúlt két napban, pici liszt, pici édesítés, banán volt bennük, meg 90 százalékos csokit, és újra nem elég 6 óra alvás, hanem kilenc se, és egy elkenődött fos vagyok kedvre, közérzetileg, pedig ötször edzettem a héten, és nem vagyok kalóriatöbbletben.

      A másik a cikkben a bulletproof kávé, ami ebben a posztban is le van fotózva, és tényleg egy kicsit idegesítő trend már az angol nyelvű neten, ennek megfelelően félre is értve. Tehát egy ilyen kávé nagyon zsírdús, és minek 400 kalóriát így bevinni. Viszont ki van szakítva a kontextusából: ez itt nem egy vegyes táplálkozás és kiadós reggeli része, hanem a szénhidrátszegény irányzaton belül van értelme. Ott is koplalás megszakítására jó, tehát mondjuk előző nap korán vacsoráztál, vagy nem is, és akkor csak ez a kávé a reggelid, vagyis lényegében zsír, egy közkeletű reggeli italba keverve (aminek a minősége szerintem szintén nem mindegy), ez megdobja a ketonokat, főleg ha kardiózol is egy jót, és (talán) zsírüzemre vált tőle/abban marad a szervezeted (ha adaptálódva vagy). Ez az értelme: nagyobb mennyiségű zsírt, csak zsírt tudsz vele bevinni hányás nélkül (én mondjuk már evőkanállal tolom a kacsazsírt), és az jót tesz a zsírégetésednek. energia van, szénhidrát nincs, mit csinál a szervezet? zsírt éget, mert más nincs.

      Szóval eszébe nem jusson senkinek a kis narancslé-müzli-sonkás tojás-croissant mellé bedobni a vajas-kókuszzsíros kávét, mert az tuti hízás.

      A rágó meg nasi ellen igenis tuti tipp, csak elég gázos anyagok vannak benne, de jobb, mint kajálni.

      • Ezt most látom.
        Az alvás mennyiség – frissesség vonal és a táplálkozás kapcsolata minimum érdekes. Éva, te látsz szisztematikus összefüggést? Én még sajnos nem. Sokat mozgok most, de sokat is alszom (8 óra), fáradtan ébredek. Karácsonykor teljesen szétestem, nem kezdtem családban magyarázni, hogy kevesebb kaja, kevesebb süti, jó lenne. Ha meg már ott van, fegyelmezetlenül betolom :-(.
        Most tudok figyelni, és látom, hogy lényegesen kevesebb, de jól adagolt étel elég. Este figyelni, hogy ne lefekvés előtt egyek. Nem vagyok ketogén, a mennyiséggel és feldolgozott ételek kihagyásával játszom. Viszont a zsír tolása jól megy, a zöldséget imádom, így figyelem a ketogén ötleteket, hátha egyszer.
        Érdekes, a tejeskávém magától elvált a reggelitől, csak kávé és tej(szín), de ezt már annyira töménynek érzem, hogy nem tudok enni, ha épp megiszom. De a napba máshova is csak akkor fér, ha nincs a közelében evés.

        • Jaj, de jó, hogy erre rákérdezel. Fontos.

          (Nyugodtan lehet régebbi poszthoz kommentelni, főleg hogy ez megint főoldalon van, legfelül. Majd csak kapcsolódik valaki, a főoldalon is látszanak a mindenkori új kommentek.)

          Én a korai ébredést speciálisan ketogén (low carb) jelenségként figyeltem meg. Ha mély, tartós ketózisban vagyok, akkor 2 és 3 között ébredek, törvényszerűen, és mások is erről számoltak be. A vércukor ekkor a legalacsonyabb, és egy eleve alacsony, 3,0-4,5 közötti értékről zuhan. Ez pánikreakciót okoz, beindítja a kortizolt, ami emeli a cukrot, egyben felébreszt. Ez egyáltalán nem kívánatos, nem jó, kár vágyni rá. Éber, aktív állapot, de nem fenntartható, nem lehet hosszú távon öt órákat aludni. Liv figyelmeztetett arra, hogy sokat kell pihenni, mindenkinek. Nagyon jó érzés olyankor, hogy milyen friss vagyok, milyen kevés alvás is elég, de az egy pánikreakció. Így megtanultam kezelni:

          1. módszer: este fogyasztott szénhidrát (a napi mennyiség akkor)
          2. módszer: vércukoremelés, aktivitás, utána 4 és 6 között szigorú visszafekvés, további legalább két óra alvás.

          Télen többet alszunk, természetes. És nem egyforma az energiaszint, motiváció, életkedv sem. De a szénhidrát, a glutén és a szacharóz biztosan lehúz, altat, befed. nekem már nem extra élmény a szénhidráttalan közérzet, hanem tudom, ez volna a normális, és a szénhidrátos a szar, elrontott, enervált, beleragadós állapot, amikor azt hiszed, az emberekkel, a lelkeddel, a világgal van baj, pedig ez mind csak biokémia. Hihetetlenül más így, letisztult, nyugodt, és ha a pajzsmirigybizgetett örök nyugtalanságomhoz hasonlítom, akkor meg végképp. Nem mindenhez van erőm, nem lesz korlátlan az energia, de az erőt igénylő, a stresszes meg a lazulós helyzeteket is teljesen másképp élem meg.

          Most ketochallenge van, “szabályos” vagyok, és nagyon jól, mély, nyugodt, bízó, tevékeny, ön-nem-basztatós állapotban. Szeretem az embereket, van türelmem is.

          A zsír akkor is az ideális makró, ha nem vagy ketogén. A szénhidrát oxiddatív stressz, és nagyon hizlal, ráadásul közkeletű fajtái nagy terhet jelentenek (liszt, cukor, keményítő).

          A zsírt meg lehet szokni, az epe is tiltakozhat. Én két deci tejszíneket iszom simán, magában is, nem tűnik fel. Figyelnem kell nagyon. Mondjuk ez tegnap volt, a második kiba-beba zúzós, nagy súlyos izolált edzős edzés után.

          • “Hihetetlenül más így, letisztult, nyugodt, és ha a pajzsmirigybizgetett örök nyugtalanságomhoz hasonlítom, akkor meg végképp. Nem mindenhez van erőm, nem lesz korlátlan az energia, de az erőt igénylő, a stresszes meg a lazulós helyzeteket is teljesen másképp élem meg.

            Most ketochallenge van, “szabályos” vagyok, és nagyon jól, mély, nyugodt, bízó, tevékeny, ön-nem-basztatós állapotban. Szeretem az embereket, van türelmem is.”

            akkor jó, mert én már rájöttem, hogy akkor indul be ez a fura idegbetegség, amit a pajzsmirigynek tulajdonítunk, ha több napig nem eleget alszom. máskor ennyire nem súlyos, de ma az volt, szar fej voltam, kellemetlen és türelmetlen, de remélem, azért jó volt együtt edzeni neked is 🙂 én tök jól éreztem magam, és bocsánat, ha zavar, hogy súlyemelés közben káromkodok és nyögök, elég sok mindenben fegyelmezett vagyok, de a guggolás iszonyúan gyenge pontom, mindig meglep, hogy túlélem, mert fáj és szar, és nagyon szeretnék mindig túllenni rajta. nem meditatív, nem boldogságos, borzasztó. de azért remélem, a javamra írod, hogy evezés/felhúzás/bicepsz/bármimás közben nem kurvaanyázok, csak guggoláskor 😀 de ezen mindig túl kell esni, meg hát aludni kéne, és akkor nem lennék pajzsmirigyidegbeteg. azért remélem, te is jól mulattál, mert én tökre, noha nem ez volt életem legjobb formája 🙂

            • Nem voltál kellemetlen, mindenért túlbocsánatot kértél pont hogy, légy önmagad, nem ellened, bújtatott kritikaként írom ezt, és hozzád aztán kurvára nem kell türelem, az Olivérhez (recepciós) kell, amikor szar napja van (ma jó volt), meg hozzám, amikor nagyívű parkolási tanácsokat adok jogsi és gyakorlat nélkül, jut eszembe, mennyi lett a vége?

              A műsor fölösleges, túlbonyolítás, viszi az energiát. No para, mindenki edz, mindenki magára figyel. Senki nem figyel ennyire, hogy megmagyarázd, hogy te miért úgy, senki nem kér számon semmit, légy önmagad, tudjuk, hogy kemény vagy, szeretünk.

              És most már állítom: igen, ez a fajta nyughatatlanság, mindenre reagálás a pajzsmirigy. Nagyon jól ismerem. Nem te vagy, nem tehetsz róla (tehetsz ellene, hehe).

        • Épp a múlt héten kerültem először tudatos ketózisba, keveset aludtam (bár remekül!). Nekem a legnagyobb kínlódás az volt, hogy kitaláltam azt is, nem eszem 6 után, pedig nekem a kései vacsora mindig is a ‘ritmusom’ volt. Nem a majdnem szénhidráttalanság, hanem ez a kis magánszabályom okozott némi keservet. A hajnali hiperaktív óráim hétvégére azért kicsit visszaütöttek, volt egy-két bambulós mélypontom napközben. Vasárnap óta visszavezettem az este 9-es vacsimat (pl. tepertő + kápiakockák deszkónak), az nekem segített. (De lehet, h csak amiatt, amit Éva ír az esti szénhidrátról) Most 5 körül ébredek, de az már jó így 7köznap, 6-kor úgyis talpon kellene lennem. 🙂

  14. Visszajelzés: közepes forma | csak az olvassa — én szóltam

  15. Izé, kitört belőlem a matekos. Megnéztem a koleszterin-zsír kalkulátort. Nem jön ki a matekja se nálad, se nálam. A saját esetemet írom trigliceridek/HDL (1,39/1,38)=2,307. nyilván látom a többi számot, meg látom a te számaidat és nem tudom, hogy ez milyen arányszám.
    És izé, látom én, hogy ide már ezer éve senki sem ír, de kéremszépen és most jöttem.
    Szóval van valakinek ötlete, hogy mi történik? (Évánál semmiből sincs hasonló szám, mint a HDL-je, márpedig a 0,94 azt jelenti, hogy valaminek hasonlónak kellene lennie)

      • kiugrott a rossz szám. nem ellenőrizgetem én. Van két egy századdal eltérő számom, a hányadosnak egy körül kéne lennie, erre 2,3. Vagy nem azt a két számot osztja. Innentől ellenőrzésképpen néztem meg a tiedet. Ott kb ugyanazzal a konstanssal meg van szorozva. Nézegettem, hogy hátha elírás és nem azokból számolja és meg tudom mondani, hogy miből. nem sikerült. Szerintem írok is neki. Cserébe most összepirosozhatod a kommentem. 🙂

  16. Szia, tudnál nekem abban segíteni hogy hogyan áll össze egy ketogén étrend? erről sehol nem találok semmit. kérlek küld nekem egy minta etrendet.

    köszönöm

    • Szia,
      nem vállalhatok ilyen tanácsadást, nem szakmám, és nincs is erre időm, módom. Az se derült ki, mi a problémád, célod, való-e neked.
      Azt javaslom, tájékozódj alaposan, és ne lelkesedésből vágj bele.
      Magyar és angol nyelvű linkeket tudok küldeni,
      ajánlom a taplalkozasbeallitas.hu-t (hosszú várólista, és pénzbe kerül, mint minden ilyen szolgáltatás)
      elmondhatom, hogy én mit eszem, az ketogén, de egyénre szabott (mert én bírom a tejterméket pl.), de ez nem jelenti azt, hogy neked is jó,
      eljöhetsz az egyik képzésre (Elmondom a titkokat: sport), ahol az életmód a téma.

      Készül a linktár, naponta írok bele, ketogén egyelőre angolul:
      https://csakazolvassa.hu/2015/12/25/linktar-segitsetek/

      Kiemelem, hogy a ketogén nem való mindenkinek, elszántság kell hozzá és alapos informálódás. Elég drága is. Ha a környezet ellenzi, véleményezi, nagyon mást eszik, rájuk is főzöl, akkor gyakorlatilag kivitelezhetetlen.

      Remélem, találsz információt, és sikerül elérni a célod!

  17. Ez a bejegyzés, meg az n = 1 poszt is erősen hatott rám annak idején. Meg a páros kintorna blogon többek között a Molnár Csaba állatorvossal készült interjú. Mikor olvastam, nem jutott eszembe az ugyancsak vele készült beszélgetés, ami az “Alibi hat hónapra” sorozat Kutyák, macskák c. kötetében jelent meg tavaly, ennek a pontosabb adatait fölírtam, de most nem találom… Nemrég a könyv megint a kezembe került, emlékszem, az első, előző olvasásakor nagyon szélsőségesnek találtam az orvos diétáját, pl a hat nyers tojásból kevert koktélt. Ma megértem őt, és tetszik nekem a változás, amit a tészta-krumpli-rizs és Kenyér(!) nélküli élet hozott nekem. Önsanyargatás nélkül!

  18. Visszajelzés: segítsünk-e másokon? | csak az olvassa — én szóltam

  19. Az alimento-tól, hozzászólásod alapján jutottam a blogodhoz. Tetszik a lendületes írásod, és a szemléleted. Csak itt a beszélgetés, és főleg minden hozzászólótól önmaga bemutatása a lényeg. Nekem több év útkeresés, ismeretszerzés, ketogénre hajló életvitel mellett is még tanulásra, tudományos ismeretek szerzésére kell fordítani az időmet. Amúgy a táplálkozásom nagyon hasonlít a tiédhez. Valószínűleg még egyszerűbb, és több fajta zöldség szerepel benne. 80-100 gramm zsír, 70-80 gramm fehérje, 30-50 dkg nyers zöldség naponta 15-20 fajta növényből. Táplálékkiegészítők, és naponta legalább egy deci vörösbor, ami a resveratrol mellett az ötvenféle ásványi anyag miatt is egészséges. Cukor majdnem nulla, csak amennyi a zöldségekben, és a ritkán fogyasztott alkoholmentes sörben van. Fontosnak tartom a táplálékbevitel napi időszakát maximum 8 órára korlátozni. (Kávét (tej és cukor nélkül), táplálékkiegészítőt a nyolc órán kívül is fogyasztok.) Az edzés után délben, vagy kora délután fehérje turmix. Nem sokkal utána valami fehérje étel (tojás, hal, csirke, hús, sajt, naponta csak egyféle) némi zöldséggel. 18-19 óra tájban a sok összetevős saláta, és egy pohár bor. Néha tartok egynapos böjtöt. Fontolgatom, hogy évente néhányszor három napos böjtöt tartsak-e? Éhséget én sem szoktam érezni. Szemléletem szerint ennek a táplálkozásnak a célja, hogy a glukagon hormon fölénybe kerüljön az inzulinnal szemben, továbbá, hogy aktiváljam a tolomeráz enzimet (táplálékkiegészítőkkel is). Közel 62 évesen a testzsírom 12%, de még fog csökkenni, az izomzatom pedig lassan növekedésben van. Mindez bevált, de szeretném még tovább finomítani, és minél alaposabban megismerni a tudományos hátteret. Sok sikert a blogodhoz! Néha ide fogok nézni.

    • Szia, örülök, hogy írtál!
      Valamiért a spambe rakta a blogszerkesztő a kommentedet, de most kiszabadítottam. Annak is örülök, hogaz alimentóról, mert a körém kavart vihar eléggé megviselt. Megnyugtat, ha valami haszna is volt, hogy oda valaha kommenteltem. A mainstream gyomra soha nem fogja bevenni a kérdezőket, a kritikus laikusokat és a ketogént se.
      Jó tudni, hogy te is így, vagy efelé. Mit sportolsz?
      Én közben 20 fölé kerültem a testzsírral és alkalmanként fogyasztok rizst és gyümölcsöt is, de többnyire ketózisban vagyok, és az az igazi. Őszintén szólva, fogalmam sincs, mit kér a testem: amint több a szénhidrát, rögtön fáradt vagyok, vastag, megfázós, kötött és aluszékony. Hosszabb távon talán kiderül.

  20. Visszajelzés: a blogger még mindig válaszol | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s