csirkemell-csont és önmegvalósítás

Nekem fontos, hogy írjak mindennek a másik oldaláról is, amúgy pro-kontra gondolkodva. Érveléselméletet, esszéírást tanultam évekig, fel kellett építeni a beadandókat, a pályamunkát, a szakdolgozatot, e téren kifejezetten virtuóz skilleket szereztem. És aztán meg kellett tanítani érettségi dolgozatot írni az ifjakat. Ott lesz egy ismeretlen novella vagy vers, ne fossál. Mit lehet elmondani bármely szövegről, érvényesen. Mi lila belemagyarázás, mi valódi, tartalmas állítás, hogyan teremts összefüggést azzal, amit már tudsz. Kerüld a giccses méltatást, romantizálást, töltelék-mondatokat.

Levethetetlen ez. Ilyen alapon van kritikám a túlhevülő vagy fikázó cikkekkel kapcsolatban: nem szeretem a tényeken alapuló témákban az elfogultságot, de még a véleményműfajban sem bírom a mindent jóra (vagy épp rosszra) magyarázást. Ott valami akarás, érdek, ideológia, dogma van. Azonnal felismerem, hogy bevisznek az erdőbe, jön is a nyüszögés gyomortájékról.

Ha én írok, egy lépéssel hátrébb megyek, és megnézem onnan is a dolgot, még ha nagyon tudtam is előre, mit akarok állítani, és akkor kirajzolódik, ami mégsem egészen úgy van, amerre a koncepció vinne. Akkor is, ha nekem fontos, érzelmes a viszonyom a tárggyal. Az eredmény persze kognitív disszonancia, de azt meg elviseljük, ez a lényeg.

Nagy érzelmi történetemmel, vagy a feminizmussal, a gyerekeimmel is így van ez, meg még az edzésemmel, az edzőteremmel, a hasizmommal és a kajálással is: fanatikus drukker nem vagyok, látom én, mi nem stimmel velük, de attól még szeretem és nem szégyellem egyiket sem, és sok tudatossággal bánok velük.

Szóval a ketogén árát ezért említettem meg a tegnapiban, hogy ne szépítsem föl a dolgokat. Jelenleg, ebben a kókuszzsíros-fürjes-egyénire kevertetett proteines verzióban a kiadások felét teszi ki a népélelmezés nálunk, különösen amióta a fiam is csatlakozott.

Kis szorongatott, egyre űzöttebb, netbe butult országunkban még a jóindulatú kommentelők is ilyenekkel jönnek:

  • ki hogy néz ki, érvként (megvigasztal, hogy nagyon is jól, amazok csak mocskolódnak — na de nem az volt a téma, és ez nem érv semmire) (amellett ízlés dolga) (és tényleg csak mocskolódnak) (és nem a kinézet a lényeg, mert akkor a tavalyin élcelődnének, hanem hogy elrontsák, ha jól érzem magam)
  • boldog-e, aki írta a szöveget (erről itt és itt)
  • de ez dráááága… akkor inkább nem

— ez utóbbi miatt volt már konflikt, és sajnos, nem értették: mindent megteszek, hogy végre ne legyen kötelező műsor, hogy “jaj, hát én nem is, én leértékelten vettem és nem is áll jól egyáltalán”, erre te előadod ugyanazt, automatikus önsajnálattal jössz, négykor fekszel és háromkor kelsz, betonozod be a depressziót, ráadásul hozzám képest akarsz szimpatikus lenni.

Ugye, tudjátok, hogy ez a ja, akkor inkább nem, ez a tanult tehetetlenség, sültgalambvárás, halogatás maga? Soha semmi ebből nem lesz. És azt hiszi ilyenkor, mérlegel és felelős döntést hozott.

Ne engedd, hogy lehúzzanak az ellenérvek. Mindennek van kockázata, nehézsége, árnyoldala. Minden idő és erőfeszítés és áldozat, aminek van értelme. Minden túlzásnak fog tűnni, furcsának, valóságos támadásnak mások és a Rend ellen (jaj, de utálom használni a saját leutánzott szavamat!), amit szenvedéllyel csinálsz. Bele fognak kötni, el akarnak bizonytalanítani, de te ne hallgass a szenvedélytelenekre. Ezek gyerekként is abban voltak a legjobbak, hogy kipukkasszák a pöttyös labdát, amikor senki se látja.

Viszont önállónak kell lenned, és tudni, mit akarsz. Nincsen garancia, ez nem áruvásárlás. Nem tudja neked senki megígérni, hogy ha belekezdesz bármibe, akkor be fog jönni. Recept sincs, tuti tipp sincs, s ha volna, azt féltve őrizné az, aki rájött. Senki nem fogja tudni megmondani neked, mit tegyél. (Én nem hiszek a személyi edzőkben sem, mert önállóság és felelősségvállalás, valamint autodidakta művelődés és ráérzés nélkül, mély és megharcolt önismeret nélkül szerintem semmi sincs. Amit pedig LifeTilt fogyasztórealityként látok a Flexben, az valami döbbenet, még akkor is, ha lefogynak végül.)

Ne kérdezd tőlem, hogyan “kell” blogot írni, és hogyan lehetne valami jövedelmed belőle. Nem attól fog sikerülni, hogy de jó lenne, nem attól, hogy nagyon erősen akarod, nem attól, hogy ismételgeted, hogy már mennyi olvasód van, hanem attól, hogy kifejleszted magadban a bloggert, és el bírod viselni az árnyoldalakat. És ha arra tekintettel kérsz támogatást, hogy szegény vagy és rossz neked, nem pedig a teljesítményedre, az meg tényleg kuncsorgás.

Amikor az erőfeszítés, idő, áldozat nem kínlódás meg bűntudat, hanem izgalmas és pezsdítő, és erősnek érzed magad, abból tudhatod, hogy az a tevékenység igazán neked való.

Most meg már az önmegvalósításról és életfeladatról van szó, pedig esküszöm, a csirkemell áráról akartam írni.

Amúgy meg ha abban a permanens állapotban pácolódsz, hogy lemaradtál valamiről, kéne valamit csinálni, valami mást, akkor bőven van min gondolkodnod. És ha nem egyszerűen egy kicsit kevésbé lélekölő melóról vagy jobb fizetésről van szó, meg nem is arról, hogy körülötted már mindenki spinningre jár, hanem az életed lényegéről, és mondjuk elmúltál negyven, akkor inkább ne keresd és ne várj tovább. Amit életedben a legjobban élveztél, az az. Az volt, lehetett volna, talán lehet is még az. Ami csak nyögvenyelős, nem zuhant be az életedbe, vagy múló szenvedélynek bizonyult, az nem a te utad. Félévente nem lehet új életet kezdeni, és mindig valami másért rajongani, a múltat meg megtagadni.

Viszont mindenből ki lehet szállni. Van az a bántalmazó kapcsolat, amiből nem. Meg a gyerekeidből. Meg ha szétműttetted magad, mondjuk.

De valamit tehetsz, biztosan. Magadért. Valami mindig lehet jobb. Mármint ha ez a célod, nem úgy maradni. Nagyon kevés ember van, akinek tényleg nincsenek erőforrásai. Akitől tényleg nem kifogás, hogy nincs időm, nem tudok, fáj a derekam. A többiek célja az úgymaradás. Vagy csak valami jól hangzik, mert mások is úgy, meg a blogger írta, egy kicsit belegondol, hogy akkor ő is, miért ne (pont ketogénezni és sportolni kezdtek így többen, majd hagyták abba, valamint nagyreményű blogok és majdnem beadott válóperek is szép számmal vannak), de nem volt ez egy megélt dolog. (És én nem is várom el, de az nagyon furcsa, ha rám haragszanak utána.)

Esetleg az van, hogy annyira rossz a közérzetük így, hogy nem bírják meglépni, mentálisan tartják elképzelhetetlennek, hogy javítsanak az állapotukon, pedig ott már könnyű lenne, kis befektetéssel nagy rewarding.

Iszonyúan lehúz a daráló-lét. Ha minden nap egyforma, ha oly biztosak a keretek, ha könnyű rutin működteti azt, ami nem jó és nem boldogító. Akkor szívás lesz és marad az élet. Akkor speedfitness és szétválasztós diéta, és az eredmény is olyan.

Ebben a LifeTiltes csávó elég jól érvel amúgy (erről már csak magát a csávót kéne leszedni, a következő bejegyzésben mesélek egy kicsit erről), és igen, aki valamit akar, hacsak nem súlyosan lehetőségfosztott, ami ritka, akkor meg fogja csinálni. Inkább arról van szó, hogy nem akarja, nem csinálja, és arra megy az energiája, hogy ezt magyarázza, gyakran annak, aki meg csinálja, egy kicsit le is szólva, mert ő miért csinája, ha ő meg nem, ettől ő (a csináló) ideges lesz, mert annyian basztatják, és fárasztó a kifogásokat hallgatni, és kész is a (netes) vita.

Szóval, fürjtojás. Ne legyen már ez ilyen privilegizált cácadolog, és itt is van ám elszámológázszámla-befizetés lelépett bérlő helyett, meg hóvége, meg különóra, úgyhogy olvasói kérdésre: tényleg ennyire drága?

IMG_6488

A csökkentett szénhidrátú, tudatos, minél tisztább (értsd: feldolgozatlan alapanyagokból álló) étrend tud olcsóbb lenni, ha

  • piacra jársz
  • idényzöldséget veszel
  • hazai árut, termelőit veszel
  • a tojásra alapozod az állatifehérje-bevitelt (a tojás fajlagosan olcsó)
  • anyukád/ismerős hozza neked a telekről
  • nem költesz nasira, gyümölcsjoghurtra, mert a két műfaj együtt, mondjuk egy Oreón élő férj, egy tejszeletet uzsonnázó gyerekhad és egy zellerszárat vásárló feleség valóban azt jelenti, hogy ugrik a szlovákiai síelés
  • rákapsz a CBA-ban és henteseknél is kapható bőrös kacsahájra, csirkefarhátra (igen, levesnek és apróhúsnak is) és csirkemell-csontra, bőrrel, ami ropogósra sütve eszméletlen finom, meglepően sok hús van rajta, 99 forint kilója, és a kutya segítségével maradéktalanul elfogy
  • sokkal, de tényleg sokkal kevesebbet eszel
  • nem bohóckodsz maglisztekkel, paleócsokival, édesítőkkel és más helyettesítésekkel
  • nem akarsz alterkaját rendelni, mert úgy drága
  • mindent igyekszel optimalizálni, felhasználni (nekem ez reflex, anyai: félig rohadt alma jó felét megmenteni, maradék rizses húsból ételköltemény stb.)

Képernyőfotó 2015-11-28 - 15.48.57

További tippek:

Hogyan lehet nagyon olcsó a paleó?

Lehet ez paleó, félpaleó, ketogén vagy gabona- és cukormentes, vagy csökkentett liszt-cukor-tejtermékbevitelű étrend, és ezeknek is számos előnye és javallata van. A részleteket a háziorvosodtól kérdezd, de ő előbb elrakja a Lipóti papírzacskót, letörli a szilvás papucs morzsáit a szájáról, és bután csak aztán fog nézni. Szóval olvass, keress inkább, ha pedig kiérlelt, expert részletekre vagy kíváncsi, gyere a február óta pezsgő sportrovatba.

26 thoughts on “csirkemell-csont és önmegvalósítás

  1. Olyan rossz ezt újra és újra olvasni, hogy személyi edző nem. Tudom, hogy ez rólad szól, hogy neked miért nem, mégis általánosnak hat, hogy autodidakta módon, a téma körüljárásával, felelősen lehet nélkülük.
    Bevallom, ez a hisztim abból adódik, hogy a férjem egy zseniális edző. (Akkor is az volt, amikor nem volt a férjem, nem ezért mondom 🙂 ) Látom, és magamon is tapasztaltam, hogy pl egy 60kilós lökés nüansznyi hibájából tudja, hogy úgy lehetne kevésbé nehéz az a 60 kg,ha a horpasz nem húzná be a derekamat 1 centivel, akkor látszik igazán, hogy ez is egy tiszteletre méltó szakma, mert egy kevésbé figyelmes szaki engedte, hogy rossz technikával eljussak eddig, aminek az lett az ára, hogy kell egy kis plusz lágyszöveti munka is. Ha egyedül csinálom, akkor is lehet gond, akármennyire is figyelem a testem és tisztelem a vasat.
    Persze vannak az unott telefonbuzeráló edzők is, igen. De ha csak végignézek a margitszigeti futókon, akkor is felszisszenek, hogy basszus ezt is jól kéne, ez sem “csak” futás, hiszen nem hajlik a térde közben jaj.

    Na lehalkulok. Csak a személyes érintettség kandikált ki belőlem, és nem sikerült visszatuszkolni.

    • “általánosnak hat, hogy autodidakta módon, a téma körüljárásával, felelősen lehet nélkülük”
      Úgy van.
      Szerintem.
      Eléggé fetisizálva van a szaktudás és a végzettség, olyan olümposzi, nem?
      Nem terjesztek konkrét ismeretet, cikket linkelek és egyéni tapasztalatról mesélek, semmilyen kompetenciát nem lépek át.
      Kérdeztem edzőválaszol fajta helyen edzőtől az elején, kurvára nem fogta fel még a kérdést se, felmondta, amit már írt blogposztban, ott én feladtam.
      És hát te is, a férjed is _szeret_ felszisszenni másokon. Okosnak lenni jó. A fölény jó. Ezeket a viszonyokat (párkapcsolat, edző, tanár) csak úgy lehet teljesen megúszni, ha az ember egyedül csinálja. Ami nekem alapélményem. Egyedül csináltam a szüléseim nagy részét, az onkológiát, a favágást, a csalódások feldolgozását is.
      Sokan fizetnek azért edzőt, hogy valaki noszogassa, leszidja, dicsérje őket, visszajelezzen, meg ha meg van beszélve, nincs pofájuk nem elmenni, nem biztos, hogy enélkül kitartanának. Engem motiválni nem kell, és engem pont a keret, menetrend idegesít, a motivációm belső, én ezt nagyon akarom, mert nagyon élvezem, az okosságomat is. Nekem ez nem feladat és nem projekt, nem is konkrét cél, hanem élvezetes folyamat. Imádom a spontaneitást, hogy véletlenül arra jött egy ugrókötél, meg maradtam még két és fél órát, és képes vagyok rá, ráéreztem, és hűbazz, pont azt csinálom, az van a fotómon, ami a függőmérleg tutorial videón, jé! Én olyan boldog vagyok ezektől, és tényleg olyan áldásos, flowos folyamat, nagyon kevés toporgás és zsákutca volt.
      A nőket arra nevelik, hogy kelljen nekik a keret, a menetrend, ahhoz tartsák magukat, jegyzetelnek fogadóórán, aztán beszkennelik és laminálva lefűzik, előveszik és olvasgatják, meg ilyenek.
      Minimális mozgáskultúrával, hónapok alatt, némi videónézegetéssel, szenvedélyes tanulni akarással menni fog. Ha ez nincs, akkor elég távolról kell kezdeni. Mondjuk tévétorna szintű gimnasztikával, kocogással.
      Nekem mindenki gyanús, aki olyasvalamit magyaráz nekem, amit a legjobban én tudhatok, és engem is érdekel a legjobban.
      Nincs annyi (jó) edzői kapacitás, ahányakra ráférne a terembeli, sokoldalú mozgás. Sok a hiéna, bődületes hülyeségeket képviselnek pl. táplálkozástanilag, meg nyomják a saját szponzoruk, cégük szarjait. És mind azt hirdeti, hogy kell az edző, hát hogyne. Ezt az internetről mondom, ahol személyi edzőként nyilatkoznak meg némelyek.
      Lifetilt önkritikája érdekes:
      http://www.lifetilt.hu/blog/2014/10/hogyan-jutottunk-idaig/
      De a teremben is hallom, miket mondanak az edzettekre a hátuk mögött. Akik fizetnek nekik.
      Biztos bele tudna kötni bármely képzett edző abba, ahogy én a súlyhoz nyúlok, evezek, húzódzkodom, akármi (és öten ötfélét mondanának), de én mégis izmos lettem, nem sérültem, nemigen voltam tanácstalan, csak csináltam (a “nem tudom, hogy kell” szintén kifogás!), az edzésem pedig élvezet, egyre jobb. Lásd a fafűrészelés kritériumait:
      https://csakazolvassa.hu/2015/11/06/uj-noiseg/
      Nem olyan fontos a tankönyvi szabályosság.
      És megspóroltam egy csomó pénzt és kötött menetrendet, járhattam, amikor kedvem volt, nem paráztam, hogy kések, nincs kedvem azt csinálni, ma nem megyek inkább.
      Mondjuk én nagyon individualista vagyok, és nagyon nem elveszett, és pont erre a megerősödésre biztatom a nőket, a tekintélyre nem hallgatásra, a férfiokoskodástól, szakértéstől való távolságtartásra, ezek igényétől való megszabadulásra (ezt jelenti a gymfeminism, és ez van a képeken, meg az öröm. Nem feladat, öröm. Ennyire nem megy át? Én tanulni is csak így tudtam, magamnak, és a fiam is csak így tud).
      Kajára költöttem azt a pénzt, meg DEXA-ra, és jobb testem lett, mint ha edzőre költöttem volna.
      De az fontos, hogy ne legyenek a gyerekeink mozgásban antitalentumok, és nem, szerintem nem csak a testnevelőn múlik:
      http://www.lifetilt.hu/blog/2014/06/edzesformak-kasztrendszere/
      — tényleg nagyon érdekeseket ír.
      Hanem a példamutatáson is. mi a hétvégi program. Mit csinálnak a szülők szabadidejükben. Minket utánoznak, mi leszünk a normáik.
      Ez az “edző kell” para kb. olyan, mint ha a fiam (aki kémiazseni) kezébe nem adnám az Elemek című könyvet, hanem magántanárhoz és felügyelt laborba küldeném, nehogy felrobbantson valamit.
      Felhasználói szinten tökéletesen elég a felhasználói ismeret, ha szoftverfejlesztek, ha leállt a gépem végleg, akkor kell a webes szakember meg a szerviz. Nekem segg-gyakorlatok kellenek most (és kivárom azt, akit jónak tartok intuitíve meg utánanézve is, és el is tudom viselni, hogy beszél hozzám, rám néz, korrigál, hozzám ér).
      Ez egy bizalmi viszony, nem olyan, mint a receptet gépiesen felíró háziorvossal.
      Semmi különös következménye nincs annak, ha egyedül nyomom, ellenben megúszok egy csomó mindent.
      Érintettség? Na, ne, ez nem identitás. Az edzők peddig érdekvédenek, megélni akarnak, meg jó hírnevet. A testépítősök fúrják a funkcionálisakat, a futók a termieket és így tovább. Nagyon sokan bazíroznak arra, hogy mindenki fél, jaj, én nem értek hozzá, valamint hogy a nők engedelmesek, nagyon le akarnak fogyni, és mindig megírták a leckét. És ezt nagyon sokan használják ki.
      A minap otthon hagyta valaki a füzetét a realitysek közül. Fú, micsoda cirkusz volt. Én szégyelltem magam. Gyűlölöm a kontollt és a hatalmaskodást, a lélektani zsarolást. Itt ugye azzal, hogy ha nem igyekszik (nem edz füzetre), a kiszavazandók közé kerül, és langyos fosnak tartja majd a Tomi.

      Személyi edzős cikk, sok önbírálattal:
      http://vs.hu/sport/osszes/honnan-tudjam-hogy-jo-szemelyi-edzom-van-vagy-csak-le-akar-huzni-1105#

  2. Hú, ez újra olyan (régi) téma, amitől annyi gondolat, tapasztalat, vita… kavarog az ember fejében, ami felérne egy életrajzzal.
    Oda jutottam, hogy csak azoknak a véleményét hallgatom már végig, akinek van saját tapasztalása is egy témában, és még ha úgy is kezdi a mondatot, hogy “az orvosom, a szomszédom, az anyám, a tematikus honlap, szóval más mondta, hogy….”, valami személyessel fejezi be.
    Ezért jó, amit Zsu vet fel. Ha már megérett az elhatározás, elindulhatunk egyedül, de sokaknak kell megerősítés/segítség olyanoktól, akik már korábban ráléptek az útra, és jól is járnak rajta. Az persze már megint más kérdés, tudjuk-e kellő kritikával fogadni a tanácsokat, mindenhatónak tartjuk-e azokat, ráérzünk-e időben, ha ez mégsem a mi utunk, hanem tapossuk rendületlenül a nagy csalódásokig, aztán pedig ujjal mutogatunk a “gurunk”-ra. De ettől még létezhet igazi, személyre szabott építő tanács, terelgetés, jó szándék, egy biztos pont, amit vagy akit etalonnak tekinthetünk.
    Van egy német szó, amit nagyon szeretek, mert annyira kifejezi azt az attitűdöt, amitől a falra mászom, a ‘Besserwisser’. Ő az az Egyik, aki a fotelből csipsszel a kezében tudományos(kodó) műsorát nézve leereszkedve kritizál, ha a Másik ember elkezd, például, fekvőtámaszozni a szomszéd szobában.
    Az ilyeneket csak egyvalamivel lehet zavarba hozni: a tapasztalati tényekkel. Azt viszont ritkán szokták végighallgatni, hanem a mondat felénél elhatárolódnak, kirekesztenek.
    Itt abba is hagyom, mert túl messzire vinne:), az meg már egy másik polc a blogodon.

    • Szerintem nem érdemes semmilyen életmódkérdésről se vitázni, se firtatni, sehol. Úgy kell kezelni az ilyesmit, mintha fingott volna. Itt tartok. Vagy mint a vallási meggyőződést. Tudomásul kell venni a másikét, tapintattal. Vagy hagyni, meséljen, ha akar. Semmi véleményezés, összehasonlítgatás, az mindig játszma. Mondjuk nekem nagyon magas a szabadságfokom, és leszarom azt is, ha okoskodnak, húsz kiló hasi zsírral szoktak élénken, de még a frizura is béna hozzá, és én arra kellek neki, hogy ő úgy maradhasson és jónak érezhesse magát, miközben szenved, mint a kutya, azért zavarom annyira. Ez egy átlátszó játszma, és én nem csinálom ezt soha senkivel, nem is csináltam.

      Emlékszel KK nagy premierjére? Amikor fekete bikiniben megjelent narancsbőrtelenül, szétizmozottan az agárdi táborban? Én csak néztem. Nem mondtam semmit, nem hasonlítgattam, nem volt bennem, hogy na, mert neki nincs gyereke, van ideje, pénze… semmi. Az az övé volt, akkor.

      Most meg én motiválom őt, vagyis a facebook… hogy újra. Hogy érdemes. Érdekes az élet.

      Aki meg tanácsot akar, az keresni fog hiteles személyeket. És kérni fog. Az internet korában pedig, hacsak nem gyík, akkor konkrétat, speciálisat, nem “taníts meg élni” fajtát. “Kedves Bartha Ákos, mire utal vajon, hogy fél év ketogén után egy éhgyomri negyven perces kocogás után a vércukrom fölment a pélóba, 5,1-ről 8,7-re. Van-e tapasztalata erről?” Vagy kérdés nélkül olvasni. Sáfrán Mihály: Túl a paleón. Peter Attia blogja, az eatingacademy. Vagy sorstársakkal tematikusan fórumozni. De az önként vállalt tudatlan szerep, a kész megoldások átvétele soha nem belső motiváció, soha nem igazi változás. Múlékony, többnyire. De én nagyon értelmiségi meg finnyás vagyok, én mindenkiről azt gyanítom, hogy téved, de legalábbis engem biztosan nem tud. Rám nem érvényesek a fizika törvényei valahogy.

      Azért az egyik edzővel, akit megszerettem, raktuk össze a dizájnerproteint a héten, Kíváncsi voltam, ő mit rakna bele, ha izmot akarok építeni (most az jön).

  3. Itt a cuki hentesnél még sosem volt csirkemellcsont bőrrel, ma reggel rákérdeztem. A sok kacsafarhát miatt azon a körön már túl voltunk, hogy “Milyen fajta a kutyus?”, úgyhogy jövő hétre lesz csirkenemfilé 🙂
    Ennek kapcsán kiderült, hogy szokott lenni hagymás sült vér, de kérdezzek rá mindig, mert ki se meri írni, mindenki fujjol.

      • Kellett itt helyben is kicsit edukálnom, a kedves először nagyon morgott, hát hiszen farhátat csak a csp-ből élő tudjukkik esznek hó végén. De látá, hogy ez jó.
        Borjúmáj haccázé, azt hittem, rosszul látok. Velőscsont. Csak kérni kell. (Meg szépen felöltözni, flörtölünk a hentessel, fiam lehetne, nyilván egyikünk se veszi komolyan, ilyen szociális izé, ugye ez nem annyira gáz?)

      • Mi egyszer vettünk a tecsóban csirkemellcsontot a kutyáknak. Már sötét volt mire hazaértünk, aztán látjuk hogy fluoreszkált a sötétben.

        Össze is néztünk a kedvessel, hogy ezek a csirkék mit ehettek…

  4. Azért is drága az étkezés, mert beteszem a lábam a terembe, bemelegítek, és az eleve hatszáz kalória a taposón vagy a futógépen. Unom, ha nem intenzív, nyomom föl az állóképességemet, így is nagyon lassan érem el a maximális pulzust, ami olyan 135 körüli.

    Ez után jön még az edzés, nagy súlyokkal, gyors, dinamikus mozgásokkal, két óránál sosem kevesebb, majd a levezető kardió. Ez jelenleg heti 4-5.

    Edzés nélkül is 3000 fölötti a napi kalóriaigény. De a gyaloglás, hegyi bicikli, favágás, -hordás is sport, voltaképp.

    Itt van egy ketogén kalkulátor, nagyon érdekes (és a very active-ot jelöltem be, nem a testépítőt):
    http://ketodietapp.com/Blog/page/KetoDiet-Buddy
    A testzsír is számít (16,4 lett végül).

  5. “Ne engedd, hogy lehúzzanak az ellenérvek. Mindennek van kockázata, nehézsége, árnyoldala. Minden idő és erőfeszítés és áldozat, aminek van értelme. Minden túlzásnak fog tűnni, furcsának, valóságos támadásnak mások és a Rend ellen (jaj, de utálom használni a saját leutánzott szavamat!), amit szenvedéllyel csinálsz. Bele fognak kötni, el akarnak bizonytalanítani, de te ne hallgass a szenvedélytelenekre. Ezek gyerekként is abban voltak a legjobbak, hogy kipukkasszák a pöttyös labdát, amikor senki se látja.”

    Ez bármire hasznos, nem csak ketogén étrend esetén.

    “Amúgy meg ha abban a permanens állapotban pácolódsz, hogy lemaradtál valamiről, kéne valamit csinálni, valami mást, akkor bőven van min gondolkodnod. És ha nem egyszerűen egy kicsit kevésbé lélekölő melóról vagy jobb fizetésről van szó, meg nem is arról, hogy körülötted már mindenki spinningre jár, hanem az életed lényegéről, és mondjuk elmúltál negyven, akkor inkább ne keresd és ne várj tovább. Amit életedben a legjobban élveztél, az az. Az volt, lehetett volna, talán lehet is még az. Ami csak nyögvenyelős, nem zuhant be az életedbe, vagy múló szenvedélynek bizonyult, az nem a te utad. Félévente nem lehet új életet kezdeni, és mindig valami másért rajongani, a múltat meg megtagadni.”

    Nem vagyok negyven, de itt tartok. És nagyon be fagyok szarva. Meg kétségbe esve. És gyötrelmes a megszokott negatív loopból kitörni, viszont nem adtam még fel. Bár volt, amikor megcsapott a szele, és megdermesztett. Hogy lehet, én is egy elrettentő példa leszek arról, ahogy NEM szabad élni. Merthogy az úgy nem jó. A tanult tehetetlenségről eddig csak olvastam, és amikor felfedezem magam bizonyos életterületeken a jeleit, az valami…
    Erről is hasznos volna szoknom. A nyüszögésről.

    “De valamit tehetsz, biztosan. Magadért. Valami mindig lehet jobb. Mármint ha ez a célod, nem úgy maradni.”

    Ütnek a szavak, megtalálják bennem a helyüket, de nem abban a témában, ami most itt fut, vagy aminek szántad. Ez már a saját belső visszhangom. Belelátom magam meg a helyzetem a szövegbe, ez már saját történet, mégis működik. Jó, hogy ez történik. Mert akkor azzal továbbra is foglalkoznom kell.

  6. Fürjtojás. Egy fürj évente tojik kb. 300-at. (Összehasonlításképpen: egy táppal széttolt tojótyúk kb. olyan 250-et). Olyan 5-6 fürjnek nem kell nagy hely, a ketrecet is össze lehet barkácsolni nekik könnyen és egy zsák tojótáp is elég nekik sokáig.

    Szóval tartani nem egy ökör ára, és nem büdösebbek, mint a papagályok, a tengerimalacok vagy a törpenyulak.

    • Mondjuk egy rendes szabadtartásos házityúk is tojik évente kettőötvenet, tengerivel, zöldséggel, napsütéssel.
      Fürjtojás se szabványos méretű és foltos lesz, ha napfényt, darát, májusi cserebogarat, zöldséget kapnak.
      A disznó sem büdös, ha szabadon tartják.
      Szabadon, mint a madár…

      • A szabadtartásos házityúkok többsége letojt ketreces tojótyúk. Hagyományos parlagi tyúk nem tojik 150-et se, igaz az ha meglátja a rókát, héját, bújik el ahova tud, míg a letojt tojóhibridből ez az ösztön kiveszett. Kettő közötti átmenet az itáliai dísztyúk, az olyan 200-250-et ad, de tojik télen is, mondjuk a tojása fehér héjú, de nagyobb, mint a tescos L-es tojás. Mondjuk ha levágod, akkor sok hús nincs rajta…

        Májusi cserebogarat meg bajos egész évben biztosítani, de ha csinálsz sajtot és az abból visszamaradó tejsavót adod a pitypalattyoknak, akkor ugyanazt a hatást éred el.

        Na hagyjuk, mert ránkszólnak hogy nem gazdászblog…:D

          • Ebbe a témába még nem sikerült beleásnom magam, viszont van egy fanatikus tikász ismerősöm, van neki mindenféle baromfija. Valaki hint horoz tojást akart tőle venni, megkérdezte tőle mennyibe kerül. Mondta 100 euro. Darabra? Igen. Olcsóbb nincs? De, a Tescoban.

            Vicces volt…

  7. Rendre azok véleményezik a keveseket, akik életükön változtatni nem tudnak. Azok kritizálják mások testét, életmódját és étkezését, akik sohasem álltak meg gyönyörködni a szivárvány teljes színképe alatt.

    Súlyos, visszafordíthatatlan bajok vannak a lakosság étkezésével, edzettségével, munkabírásával, komfortzónájával.
    (,,A magyar lakosság tűrő – és túlélőkészsége sajnos nem értelmezhető a kritikus infrastruktúrák részleges sérülése esetén sem.” mondá a hadmérnök czimbora)

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s