a vita nem baj

, de ez így önös mundérbecsülete-védelem, hergelés, rámuszítás — nem sok értelmét látom, és nem tartom sem emberileg, sem szakmailag szép húzásnak az alimento.blog.hu bloggerétől, hogy így tett célponttá, láthatólag sértettségből.

Ez a poszt, amit most olvastok, november 9-iki.

Én vasárnap este, 15-én ovastam el végül az ottani kommenteket, a 8-iki írás alatt.

Eléggé döbbentem azon, ami ott folyt ellenem. Sándor, ezt te szabadítottad ki a kommentelőkből, a pszichopata négynevűből, és a látszólag mérsékeltekből, ugyanúgy ekézőkből is a magukét — a te sértettséged és személyeskedésed, ami méltatlan olyasvalakihez, aki ennyit hivatkozik a tudományra. Én legalább egy szenvedélyes laikus (meg irodalmár és publicista) vagyok.

Most már 21. van, és engem ma Sándor letiltott. Gondolom, azért, amit itt írok, a blogomon.

Úgyhogy te ne játszd el a mértéktartó felelőst, mert se a ketogénnel, se a személyemmel nem tudsz mit kezdeni, valóban vállat vonni, viszont hisztérikusan reagáltál.

A kommentem szövege egyébként a következő volt (arra reagálva, hogy tegnap törölte a mocskolódó kommenteket):

Én is köszönöm.

*

A laikus beleszól? Én nem szóltam bele Sándorba, se a tudományba. Neki az volt az első válasza, hogy inkább térjek át a VLC (very low carbra), mert az változatosabb. Pedig én nem is kérdeztem ilyet. És ő vonta kétségbe aztán az én “szubjektív valóságomat”, amin azt kell érteni, hogy felhasználóként mondtam el, hogy hibátlanul gyönyörű a vérképem. Valójában: nem hiszi el, mert nem akarja elhinni, mert az igazságom zavaró (mert ha megfontolná pl. Peter Attia orvos ketogén blogját, akkor kizökkenne a magabiztosságból, több más kényelmetlen kérdéssel és válasszal is szembesülne), s ha el is hiszi, korlátozott érvényűnek tartja, noha, mint annyiszor hangsúlyoztam: n = 1, rólam van szó.

Én nem vagyok tudós, és ez nem szakblog. Én átformáltam a testem, az egész folyamat lényege és eredője az öröm és az önkompetencia, és felőlem most már azt mondanak a dokik (akik egyébként nem tudtak rajtam segíteni, akik hírét nem hallották annak, ami már rutinos eljárás boldogabb országokban, és akiknek egyébként a szigorú tekintete előtt is megállnék a vérképemmel), amit csak akarnak. Ha ez nekem jó. És jó. Én fogom tudni, meddig jó, a legapróbb rezdüléseket is, őket meg nem is érdekli, ezért nem fogok többet magyarázkodni, és nem adom át senki közönyös kezébe az egészségemmel kapcsolatos felelősséget.

Nem foglalok állást semmilyen tudományos kérdésben — én ketogén diétázom, sportolok, és — sok más téma mellett — írok róla, mert revelatív élményeket szereztem, mert van más út, és a szabad, emberhez méltó ember olyanon jár, és nem ijesztgethető. Nem, nem gondolom, hogy ez akkor tudóssá avat, nem hiszek az egy igaz útban, és nem vagyok ortorexiás sem — tévedésből és rosszindulatból eredő vád mindhárom (egy kommentelőé).

Nem bántottam senkit, nem kötözködtem, a Sándor által képviselt rendszerről, a kritikátlan lojalitásról, a szkepticizmusnak és ködpiszkálásnak nevezett hiányos érvelésről és hangulatkeltésről nem most lett lesújtó véleményem, és nem megyek bele szócsatákba. Remélem, eljut így is az érdeklődőkig a lényeg.

32 thoughts on “a vita nem baj

  1. Az a kérdés, mi Sue kommunikációs technikája? Hogyan tud minden egyes tanácsot úgy leírni, hogy nem oktat. A szavakon múlik? Vagy simán csak átjön a jóindulat? Miért nem így ír mindenki? Miért érezzük belepofázásnak a tanácsokat?

    • Mert verziókat lát, azért. Nem azt mondja “ez az igazság”, nem is azt, hogy “személyes élményem, hogy nagyon más a kecsketej”, még a szemléletes fogalmazás, figyelemfelkeltés érdekében sem tesz sarkos állításokat (mint én), hanem: itt és itt ezt írják/vannak olyan hangok, akik szerint/egyre elfogadottabb már Svédországban.

      És tényleg utánajár, és tényleg elolvassa, tényleg látja a mélyebb összefüggéseket is (például /pld. 🙂 ) mi tartja az embereket a kalóriatöbbleten kívül is a túlsúlyos testben — én ebben olyan türelmetlen tudok lennni, ne zabálj, kész), és nincs önigazolási-kötözködési kényszere.

        • És ezt figyeld:
          “Hogy én ezt mennyire másképp látom. Ilyen szemmel nézve borzasztó, de akár frusztráló is lehet az, ami nekem szempont, pedig a hagyomány, meg a minőség egymással vállvetve vonz engem is, csak másképp.”

          ez alatt:
          https://csakazolvassa.hu/2014/08/22/egeszseges-eletmod/
          Csak ennyit írt.

          Kiemelem, hogy ott is, most is az a gondom, ha nyomnak, terelnek valami felé, fel nem tett kérdéseimre adnak nagy okos választ, mert az mindig hatalmi játék. Nem pedig az állítások tartalma a gondom.
          Alimentóval sem.
          De sue nem írta le a tartalmat, csak jelezte, hogy ezt másképp látja. Érdekes újraolvasni.

          • Sue-t én is tátott szájjal, a kommunikációja példaértékű. Művészet – jutott eszembe nem is egyszer.

            Gondolom, IRL is érett személyiség, a magas intellektus pedig nyilvánvaló. Nagyon tiszteli a másik embert, jó ezt látni. És kíváncsi is vagyok rá.

            Lehet őt még valahol olvasni?

            • Úgy érted (ez is ő álnéven), hogy velem ellentétben, és érezzem magam szarul.
              Nem fogsz senkivel összeugrasztani, kölcsönös tisztelet van, és közülük senki nem kérdőjelezi meg, hogy ez az én blogom. Ahova te buzgón jársz olvasgatni.

  2. “Beleszól”, ez annyira csúnya szó, olyan lekezelő.
    Mibe szól bele?
    A saját közérzetébe csak beleszólhat valaki, vagy azt se, mert nem szakember?

  3. Eva:
    “Én a very low carb és a ketózis között imbolygok fél éve, súlyzós és aerob edzéseket végzek, tartom a súlyom és közben növelem az izomtömegemet. Áldásosak a hatások, a hétköznapok élhetőek, az étkezések élvezetesek, a laboreredményeim pedig hökkenetesen jók.”

    Sandor:
    “Ha a VLC és a ketózis között van imbolygás, akkor én az előbbi javaslom, mert változatosabb étrendet tesz lehetővé.”

    • Üdv a blogon! Tök jó olvasottságot csinál nekem ez az egész, és még csak át se kell mennem olvasni a mélyrepülés vasárnapi posztja óta.

      Látod, hogy nem kérdeztem? Egy magamról tett állítás volt. Csak hát Sándor meg “a szakma” megszokta, hogy mindenki kérdez és tudatlan, és majd ő megmondja. De ezt csak utólag látom, én ott tényleg naiv voltam.

      Az imbolygás nem azt jelenti, hogy nem tudom, mit csináljak, hanem azt, hogy ketóziost akarok én, csak nem mindig jö össze, mert nehéz belőni a még éppen jó szénhidrátmennyiséget. Mint azt ott pontosítottam is. Ha valaki nem érti, hogy ketogén és minden más között a ketózis a különbség, ami egy élettanilag és sportszempontból vágyott, előnyös állapot, akkor leírom még egyszer.

      Azt hiszem, felhasználóként, a magam számára jóval többet, használhatóbbat, korszerűbbet sikerült kinyomoznom hónapok alatt a ketogénről /és csak arról, nem vagyok szakértő/, plusz még a személyes rutin és tapasztalás, mint amit bárki tudós blogján elolvashatnék, kivéve az önkísérletező Peter Attia. Sándor meg addig fog keresni, ahogy valahogy ki nem hozza, hogy a ketogén szélsőséges, nem ajánlja, hiánybetegségek, és most már csakazértis — ennyire objektív a tudomány…

      Soha nem ettem ennyre változatosakat és jólesőeket, amióta az éhségemre hallgatok és nem tömöm el magam szénhidráttal.
      Tök jó, hogy egyhangúnak ítélik a ketogént mint olyat, az én táplálkozásomat is olyanok, akik meg se kérdezik, mit eszem. Legalábbis ezt sugallják. Nagyon szakszerű.

      • Eva:
        ” Én nem szóltam bele Sándorba, se a tudományba. Neki az volt az első válasza, hogy inkább térjek át a VLC (very low carbra), mert az változatosabb. Pedig én nem is kérdeztem ilyet.”
        Valoban nem kerdeztel. De akkor miert irtad le Sandor lapjan? neked le szabad ott irni, neki nem lenne szabad ott a sajat velenyet valaszkent megirnia?

        “És ő vonta kétségbe aztán az én “szubjektív valóságomat”, amin azt kell érteni, hogy felhasználóként mondtam el, hogy hibátlanul gyönyörű a vérképem. Valójában: nem hiszi el, mert nem akarja elhinni…”
        Ketelkedett a szubjektiv verkepedben? En azt hittem, a verkep az egy objektiv meresi eredmeny, es ahogy Sandort ismerem, eszebe sem jutna ketelkedni egy meresi eredmenyben. Miert irnal mast, mint ami a valosag. Ha barki ketelkedik, felrakhatsz egy fotot rola, es bizonyitva van az igazsagod. Mi ertelme lenne ketelkedni?
        Valami felreertes lehet itt.

        • Nem úgy vonta kétségbe, hogy nem igaz, hanem úgy, hogy realtivizálta: ez csak egy fő, ez csak szubjektív. Az ok: nem akarja és nem is fogja elismerni, hogy a ketogén _tipikusan_, többeknél működhet. Minden az ő blogján van. A vérképem nálam van.

          De tőle kérdezd ezt, most miért engem…?

          • De hat te is pontosan ezt mondod, nem?
            “Nem úgy vonta kétségbe, hogy nem igaz, hanem úgy, hogy realtivizálta: ez csak egy fő,….”
            Ha jol ertelek, te eppen ezt mondod, hogy te nem altalanositasz es nem tanacskent irod, hanem mindenki probalja ki, hogy neki maganak mi a legjobb, mert mindenki mas.
            Felreertettelek volna?
            Ugy gondolod, hogy mindenkire altalanositando es mindenki altal kovetendo a ketogen etrend?

            • Nem. Ketogén, nagyon elkötelezett táplálkozásos figura szerint is a jól beállított étrend is csak 20 százaléknál működik. Miért nekem érvelsz? Én viláhgosan beszéltem, a blogom nem a ketogénról vagy táplálkozási irányzatokról szól, nem vagyok szakemberm nem adok tanácsot.

              Van ez a kibékítős szándékú jóakaró, aki a kibékítés örvén oltja azt, akit gyengébbnek gondol, vagy aki valamiért érdekesebbnek tűnik.

              Ó, hát semmiség, hogy személyeskedett (ő tényleg, és koncepciózusan félreértelmezett).

              Miért tőlem kédezed ezeket? Nem akarok semmit Sándortól, tök nagy csalódás a blogja, meg el is van hízva rendesen, több kérdésem nincs.

        • Ja, és a Sándort nem érdekli a személyem, se a vérképem, se az útkereső random olvasó, de még a ketogén sem, őt a saját mámoros okossága, erőalapú igaza érdekli. Hogy ne kelljen formálódni, belátni semmit.

    • Olyan nagyon ne csodálkozz, most már tényleg faszkivan.

      Egy szakember nem érvel rendesen, és kevés infóval tesz igen merész állításokat 8mert ő dietetikus) olyannak, aki 1. utánajárt, 2. éli, 3. látványosan hatásos rajta az életmódja.

      Hű fegyverhordozói felsorakoznak mellé:
      mennyi idő alatt futod az öt kilométert? Kétszer. Úgy , hogy én nem szólítottam meg.
      Mi a baj a liszttel/cukorral/tejjel, nem is érti…
      Ott fogsz te majd sírni, Gerle Éva, egy év múlva, ortorexia…

      Valószínű hasi hájakkal.

      Meleg Sándor pont úgy néz ki, mint azok, akik rá és a mainstremra hallgtanak, és megnyugodva eszefetik a Danone-t meg a rozsos kicsit barnább kenyeret, és tényleg nem értik, mi a gond a tejjel, liszttel, és pont úgy jön zavarba egy-egy nem magától értetődő állítástól, kérdéstől is, mint az önigazoló “mi egészségesen táplálkozunk” emberek.

      Akiket én nem győzködök, sehol, nem kocogtatom a vállukat, hogy figyelj, valami csak van, ha puffadsz/nem bírsz felkelni/szar a közérzeted/elhíztál…

      Akik ellenben engem, meg pl. a fiam énektanára a fiamat kérdezgeti, hogy nekem mitől változott meg ennyire a testem, és aztán teszi a megjegyzést.

      Szóval, Sándor a tipikus harmincas apuka, a mértékletes étrendjével és kezdődő hízással. Eközben, és nekem ez nem közömbös, aki érti, éli a ketogént, annak olyan a teste, mint Sáfrán Mihálynak, Peter Attiának vagy Maria Emmerichnek. És egyik se ilyen borzalmasan megmondósan “igazi tudomány” módra gőgös.

      Sándor rámuszít, linkkel, célkeresztbe helyez, tök fölöslegesen, hiszen én napokkal korábban, békében fejeztem be ott a kommentelést, nem reagáltam élesen a provokációra.

      És akkor te is átjössz ide, ahol Sándorral és diétával napok óta senki nem foglalkozik. Miért is? Mert én mondom a szokatlant, én vagyok az érthetetlen, én vagyok a nő, és engem helyeztek célkeresztbe. Nem lehet kihagyni.

      Itt nem ugrott senki Sándornak, óvatos táplálkozásügyi állítások voltak, senki nem rendeződött táborokba (három év alatt, fáradságos munkával lett ilyen az itteni kommentnívó), ott meg elkezdődött egy olyan csoportdinamika, ami elég kínosan nem tudományos, hanem boszorkányüldözős, és baromira élvezték (mondom ezt a zsíranyagcserés thread meg az agymenéses poszt első két kommentjének olvasása után).

  4. “nem akarja és nem is fogja elismerni, hogy a ketogén _tipikusan_, többeknél működhet.”
    “Ketogén, nagyon elkötelezett táplálkozásos figura szerint is a jól beállított étrend is csak 20 százaléknál működik”
    Tehat _tipikusan_ (>80%) nem mukodik.

    • Egy kicsit leegyszerűsítesz most.

      A 20 százalék éppúgy típus, mint mondjuk a sokáig érlelt sajtok a sajtokon belül, vagy az ázsiai rassz az emberi fajnál. A tipikus nem többséget jelent, hanem azt, hogy sokan működnek hasonlóan, leírhatóan, összegezhetően. Ráadásul a 20 százalék csak egy vélemény, Bartha Ákosé, aki szerint számít az anyagcsereprofil, a vércsoport is. Volek-Phinney, a két vitathatatlan szaktekintély nem ír ilyet. Én együtt tudok élni ezekkel az ellentmondásokkal, nem ketdek heves önigazolásba, vitába laikusként, és a saját blogomon igenis azt fogom állítani, hogy velem ez a fordulat (intenzív sport+normál testsúly+tudatos táplálkozás+ketogén+helyrejött pajzsmirigy, ki tudja, milyen arányban)
      csodát csinált. És hogy ezek nem feladatok: a tudatosság öröm, a sport öröm, és ha kiveszed a képből a lisztet, cukrot, feldolgozott ételeket, a tested áhítani fogja a zöldeket, és hihetetlen élmény lesz minden étkezés. Ha működik, ha akarod. Mindenkinek a maga felelőssége. Felnőtt emberek, megoldandó problémákkal, sokan elhízva.

      Olvassatok már, járjatok utána, ne engem tornáztassatok.

      Úgy érzem, ingerkeresően kötözködsz, nem itt kéne megfejteni a történetet, hanem az alimento blogon.

  5. “a mezítlábas empíriával megismerhető világ bezárult, megfelelő tudományos előképzettség, eszköztár nélkül ma már lényeges felfedezések nem tehetőek”

    ha nagyon genya akarok lenni, akkor azt mondom, hogy uszkve Euklidész óta ez egy elég divatos tudományhívő hozzáállás, kár, hogy eddig még nem hundertperzentig bizonyított
    (Sav off)

    Pláne a keto esetében, ami továbbra is kutatás tárgya (leszámítva az eddigi közel féltucatnyi kutatást vele kapcsolatosan “talán” eredménnyel, meg egy rakás jó részeredménnyel), ez nekem egy kicsit olyan, mint amikor betámadják a vegákat amiatt, hogy nem jutnak egy rakás létfontosságú dologhoz (ami hülyeség, a természet meg nem az, sok helyütt elrejtette mindazt, ami naz embernek is kellhet).

    itt inkább azt érzem már megint, hogy valaki meg van győződve valamiről és az eredményeket a saját értelmezéseinek rendeli alá. Szomorú valahol.

  6. “Napi szintű fogyasztásra tényleg nem javasolt, ahogy a többi szénsavas üdítőitallal, gyümölcslével is érdemes mértékletesen bánni. Ezeknél a fő probléma a magas cukortartalom, a legtöbb szénsavas üdítőital nagyjából 10-12 g/100 ml mennyiségben tartalmaz cukrot, egyes gyümölcslevek még ennél is többet. Hogy ez mennyit jelent? Az új WHO ajánlás szerint kb. 2-2,5 dl ilyen ital elfogyasztása kimeríti az egész napi keretünket a hozzáadott cukor kategóriában (a kis üveges kiszerelés 3,33 dl). A „light” verziók nyilván más értékelést kapnak ebből a szempontból, a mesterséges édesítőszerek alkalmazása gyakorlatilag megoldja a cukorproblémát, és ha valaki nem retteg az édesítőszerektől (mert az ördög gyíkember sosem alszik), akkor némileg megnyugodhat, különösen ha nem zavarja az enyhén eltérő ízvilág. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a hozzáadott cukor már (sajnos) szinte minden más élelmiszerben is ott van, az igazság megkívánja, hogy ha már a cukrozott italokat szidjuk, akkor a sorból ne maradjanak ki az apró kis desszert-édességek, a “gyümölcs” joghurtok és a többi olyan élelmiszeripari termék, mely élen jár a cukorbevitelünk egekbe emeléséhez.”

    Alimento érvelése. Döbbenten olvasom. Igen, persze, hogy szidjuk. Ez itt nem egy átlagos, józan ember, hanem egy dietetikus. Fel se merül, hogy akárhonnan is viszed be, nem okés a hozzáadott cukor, a gyümölcsjoghurt, a gyümölcslé, a kóla, és csak a tiszta étkezés okés? Csak nekem kifacsart logika ez? Mert a végikcsengés az: nincs is nagy baj a kólával, jó lesz az. Csak mértékkel!

    http://alimento.blog.hu/2016/06/28/kolavesz

  7. Be,eolvasgattam kicsit az Alimentóba és Sándor cikkeibe. A szigorúan vett tudományos-ismerettertjesztő írásaiba csak beleolvastam, az viszont feltűnő, hogy milyen elánnal veti be magát teljesen ártalmatlan divatjelenségek ellen – nem csodanövény a rukolla! nem tesz csodát a kókuszzsír! Mintha valóban az lenne a gond, hogy rukollát és kókuszzsírt esznek a megtévesztett tömegek, nem transzzsírokkal készült gyorskajákat és nasikat, levélzöldséget meg szinte soha. “Ha nem retteg az édesítőszerektől, megnyugodhat” – miért is? Hogy a szomjat nem oltó, nulla táplálkozási értékű, nem is ingyen osztogatott édes lét iszik víz helyett, de valószínűleg így megússza?
    Előjött ugye az az érv, hogy az egyszemélyes minta nem minta, ő ugyan nem próbálta, de olvasott felméréseket, hogy mennyi embernél nem működik. Életmódról, étrendről meg hosszú távú hatásokról nagyon nehéz korrekt felméréseket végezni (túl sok a változó és a c9mpliance is kérdéses), de most olvastam egy cikket, amiben egy másféle jellegű kutatás volt. Nem arról szólt, hogy egy bizonyos étrend milyen hatással lesz emberek csoportjára meg milyen sikeres fogyókúraként, hanem arról, hogy mi a közös azokban az emberekben, akik képesek voltak nagy súlyfölösleget leadni és hosszú távon tartani is a súlyukat. Úgy is lehet mondani, hogy statisztikailag annyival ritkább a sikeres fogyás, mint a sikertelen, hogy többet ér az egyes sikeres embereket vizsgálni, mint a módszereket. http://time.com/4793832/the-weight-loss-trap/

    • De érdekes ez, köszönet! Ezzel én is találkoztam korábban, hogy az emberen végzett táplálkozós vizsgálatok drágák és bonyolult őket megtervezni, végrehajtani (be kell hozzá zárni az embereket), ezért a kérdések kutatói gyakran dolgoznak megfigyelésből, esettanulmányból, összegyűjtött adatokból.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s