nem jó az a nagy szélsőség

Ezt egy időben nagyon is így gondoltam, én is. Így illik: józanul, középen, mérlegelve. És megengedő voltam azokkal, akik egy kicsit jobbikosak vagy rendpártiak, ne vesszünk össze elveken, elvégre, inkább ne is beszéljünk róluk.

A szélsőség nem jó – láttam mindenféle értelmes ügyek kapcsán, mennyire torz, ha túltolják vagy harsognak. Félremegy az egész.

Ma már világosan látom: nem azért megy félre, mert “túltolták”, hanem mert nem értették meg a lényeget. Opportunisták voltak: saját pecsenyét sütögettek eszmék lángjánál.

És azt is látom már, hogy a forradalmárok, az őrültek szerepe sokkal nagyobb, mint hinni szeretik azok, akik a változásoknak csak az előnyeit élvezik, és közben csóválják a fejüket. De itt tényleg bármiről lehet szó, rockzenétől az emancipációs mozgalmakon át a faölelgetésig.

Csak hát úgy neveltek engem, hogy szépen, mértékletesen, szabályosan. Nálunk még be se rúgott senki, nemhogy valami maoista hetvenes évekbeli bulihangulat lett volna. Vagy Woodstock. Vagy Jimmy Hendrix.

Nem voltak eszmék a születési családomban, nem volt értékrend, világos választás. Volt helyette egyéni pszichózis és vallási őrület. És túlélés, Kádár-károsult üzemmód, és élni gyávaság és igazodás.

Aki végiggondolja a dolgokat, az radikális lesz, nincs más választása. Kontextusban látja, és nincs más választása, mint akarni a változást és rendkívül elégedetlennek lenni. Ha nem vagy dühös, nem figyeltél eléggé.

Például hogy mi a baj a kapitalizmussal, ezt pontosan tudni, el nem maszatolni – akkor is, ha épp Nike-cuccot veszek, sőt, örülök neki.

Vagy hogy miért reménytelen és szomorú mégis, minden mámoron túl ez az egész patriarchális-heteró, dichotómián alapuló felállás. Csalás nélkül, könnyedén. Bent is, kint is lenni.

Éretten, okosan, nyugisan, érzelemmentesen látni magam olyanként, aki ugyanott nőtt föl, mint a többiek, ugyanarra kondicionálták, ugyanúgy része annak a struktúrának, amely bünteti a nemet mondást, és neki is jelen viszonyok között kell boldogulnia. Nem gyötörni magam, hogy én miért nem tudok a gyakorlatban még rendszerkritikusabb, ökóbb lenni. Nem vonulok ki, nem mondok nemet, de tudom, amit tudok.

És semmiképpen nem mondom azt, hogy de hát én nem tehetek semmit. Hát már hogyne? Kimondani, szólni, deklarálni, elérni!

Benne lenni a világban, ebben az igazságtalanban – és közben elképzelni azt a világot, amelyben teljesen mások a viszonyok.

Szóval, az utóbbi időben kíváncsisággal fordultam igazán radikális, elveikben kérlelhetetlen példaképek felé, kezd úgy összeállni a kép, kussol a belém nevelt kispolgár, hogy “de azért a marxizmus, a radikalizmus, az jujuj!”

Ma már nem tetszik a liberális feminizmus, csakis a rendszerszemléletű, amelyet angolul radikálisnak hívnak. Amely nem jelen viszonyok közepette képzeli el az egyenlőséget, szexmunkástul, és nem enged a nő definíciójából sem.

Kimondani: nemhogy trianonsirató meg nemzethalált vizionáló jó fideszpolgár nem vagyok, de liberális sem. Jobban hiszek az egyenlőségeszmében, mint régebben, és kevésbé az egyéni szabadságban.

Fontos példa nekem TGM fordulata is: liberálisból lett marxista, baloldali. Aki most felszisszen ezekre a szavakra, azoknak javaslom, hogy még olvassanak, gondolkodjanak, mert ennél menőbb szerintem nincsen.

(“Amúgy ha nem kéne dolgoznom, szívesen pucolnám a cipőjét egész nap.” G.)

Egészen más kontextusban nézni a világ dolgait, mint anélkül. Érthetővé válik egy csomó részlet, rendkívül izgalmas. Beinteni, ellenállni, nem bedőlni a középszerű ítéleteknek, nem lenni konformistának, ugyanakkor nem üresen ugrálni. Kulturálisan is a radikális érdekel, Hegymegi Máté rendezései, például, és Valló Péter már rég és egyáltalán nem. Nem csak Mozart van, és az sem csak fürelise kapucsengő, hanem hörgős norvég metál is. Címkézés és a tanult mantrák helyett (apám mit szólna!) az előzmények, okok megértése, érzelemmentes figyelem. Nem félek többé attól, ami meredek. Címkézzenek csak nyugodtan azok, akik nem olvasnak és nem gondolkodnak.

Komolyan be vagyok zsongva ettől, akkor is, ha G-vel ilyesmi a téma a végtelen beszélgetésekben, és újabban Antoniánál, aki két mondatokban olyan értékdeklarációkat tesz mintegy mellesleg, Thatcherről, a monarchiáról, az arab világról, a saját életéről, kérlelhetetlen intellektuális és morális nívón, hogy csak nézek.* Szeretem a végiggondolt, bátro mondatokat. Tudom, amit tudok, kevésbé műveltségben, inkább értékrenddel, a lényeget sejtve – és a felszíni okoskodások nem érik el ezt a tudást, a sok közhely, meg az, hogy “nem szabad szélsőségesnek lenni, mert akkor mi lesz”.

Hogy akkor mi lesz? Forradalom.

* Hetente kétszer járunk továbbra is. Írj, ha felsőfokú, feminista angolt hallgatnál! csakazolvassablog@gmail.com

22 thoughts on “nem jó az a nagy szélsőség

  1. Jó dolog hinni valamiben, és minél tobbet tud az ember annál nehezebb ez az egész. Nagyon szar, hogy marx alatt nem az igazit értjük, bosszantó tud lenni, és szocon ez megy, na az tényleg idegesítő. Viszont mióta rátaláltam a rad baloldali közegemre, azóta érzem, hogy van tűz, vannak mélységek, hogy azt az érzelemmentes szüttyögést, ami addig az egyetemen volt, kitölti valami. Hinni abban, hogy jobb lesz, elvakultan hinni, és mindig kiállni mellette.

    Kedvelés

      • Karina: mindenestre a tumblin pl nagyon örvendeztek a cikknek a haladó baloldali èrtelmiségiek ès ünnepelték, mint példát arra, hogy vègre vègetèrt az indokolatlan,bugyuta hurráoptimizmus, illetve az ostoba fej-homokba-dugása a klimakatasztrófa kapcsán.

        Kedvelés

      • “Akkor ebben a miliőben mit tegyen a gondolkodó ember?

        Ebben a kétszáz évben, amióta az elnyomó jellegű modern állam létezik, összesen, ha húsz év volt, ami szabadnak mondható. Húsz a kétszázból. A többi száznyolcvanban is éltek és alkottak emberek. Nincs ebben se újdonság: az ember végzi a munkáját, megpróbál szabadon viselkedni és kritikusan gondolkodni, a többit pedig rábízza a gondviselésre.

        – Ezt nem mondod komolyan.

        De halálkomolyan mondom.

        – Azért nem hiszem, mert azt látom, hogy benned nagy szenvedély van.

        Bennem rengeteg szenvedély van, ugyanakkor nem vagyok naiv, nincsenek illúzióim. Ez a rendszer belső erőkkel leválthatatlan. Itt nincs mit csinálni, ha az ember betartja a jelenlegi szabályokat. Békés változásra nincs remény.”

        Kedvelés

      • Nem tudok fent válaszolni. Sorry , ezért itt.
        Hála az égnek kimaradok a közösségi oldalak világából. A klimakatasztrófa kapcsán, minket embereket szarul érint. Kihalhatunk miatta? Ki. Tehettünk ellene?
        Naná. Teszünk ellene? Nem. Technikailag képesek lennénk kiváltani a foszilis energiahordozókat? Igen. Kutatni, fejleszteni, seggfej zseniket megbecsülni, óvni, védeni és nem hátráltatni őket.
        A politikusok fogják megoldani? Nem. Egyszerűbb valamire reagálni, mint a jövőbe nézni és népszerűtlen intézkedéseket hozni.Az értelmniségiek tesznek csodát, a civilek? Röhög a vak belem. A saját següket nem találják, a legtöbb esetben. Ezt is a védők fogják megoldani, akit hálából kicsinálnak.
        Kisebb lakások kellenének, az összes személyautót zúzzák be, az okostelefonokkal együtt. Vissza kellenne fogni a termelést, az energiafelhasználást. …. Ha nem lesz ivóvíz, műtrágya abba sokan belehalnak.
        Technikailag áttérni a megújuló energiforrásokra kb 2020-21 megoldható lesz. Ne a napelemekre és a villanyautókra tegyél. Zsákutca.

        Kedvelés

      • Mindkettő alacsony hatásfokkal rendelkezik. a napelem áramgenerátor, koszolodik, rővid élettartam, szakaszos, energiatárolás problematikája. Villanyautó: akuk, súly, elektromos rendszer kiépítettlenxége, kapacitáshiánya.

        Kedvelés

    • “Az ínség természete a Puszták népe (1936), A tardi helyzet (1936) óta megváltozott. Egészében kevesebb a fizikai szenvedés, bár van belőle épp elég, de ma már azok is gürcölnek – így a szüntelenül holtfáradt, alkotás helyett pályázatírásra és kreditszámolgatásra szorított értelmiségiek – és belerokkannak a munkába, ahogyan valaha csak a proletárok; s az anyagias, testies, alacsony szemhatárú élet kifejezhetetlen gyötrelmet okoz a panaszát még megfogalmazni is képtelen, a kommersz szórakoztatás és alantas manipulációk által mesterségesen megtévesztett, megőrjített, elkábított, boldogtalan népnek. (Beleértve a „szellemi dolgozókat”.)

      Ez az újfajta ínség nem engedi meg a szentimentalizmust. A szolidaritás nem téveszthető össze avval az áldemokratikus helyesléssel, amellyel jótét lelkek a megmérgezett nép kínlódását – leereszkedőleg – mint „az egyszerű emberek” autentikus életformáját mintegy „kezelik”. (Világ sorozatfüggői, egyesüljetek!)”

      Kedvelés

    • “Szimbolikus jelentőségű, hogy a Magyar Tudományos Akadémia orbánista szétbarmolásának napján derült ki: az iskolai tanterveket egy meglett korú neofasiszta fogja „hazafiasítani”, aki szerint a Nyugat „kis zsidó lapocska” volt (ezek mindent zsidónak kiáltanak ki, ami szép és jó: ez megtisztelő a zsidóságra nézve, egyébként színtiszta, tragikomikus téboly).”

      Kedvelés

    • “A Citation Index, a Google Scholar erősorrend (és a többi) nyíltan kereskedelmi jellege nem rokonszenvesebb a bestsellerlistáknál, a nézettségi mutatóknál és a kattintásvadászatnál. Mindez merő konformizmus. Korunk züllöttsége és hanyatlása egyetemes…”

      Kedvelés

    • “…a fölháborodás elhal, kihuny, gyorsan feledett epizódok véletlenszerű sorozatává silányul, elvont magatartássá vékonyodik – amelynek a legrosszabb formája az üres Orbán-fóbia, amelynek az eleve kérdéses-kétes örömeit már nem élvezi a közönség.”

      Kedvelés

  2. Ó, jaj de szívemből szóltál!
    Ez nem a titkos naplóm, tudom, de muszáj leírnom: már annyi mindent végiggondoltam, és persze hogy radikális lettem. A környezet pedig lehúz, altat, befed, tovàbbà Ittélnedhalnodkell. Dehát ha már egyszer rájöttünk* és tudjuk, nem élhetünk ugyanúgy…
    Hogy lehet ezt a sok ellentmondást, választott birkaságot, a szolidaritás hiányát kibírni?
    Régebben nekem öndestrukcióval ment csak. Nem kifogás, túlélési stratégia volt. De amióta a gyerekek megvannak, nagy a tét, nem opció a deviancia.
    Sajnos vagy nem sajnos az istenhit sem.

    *Patriarchátus, konzumidiotizmus, gyerekstátusz állampolgárként stb.

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.