…idejöttek lábbal tiporni, beleszólni, elrontani, fontoskodni, idekeverve a saját, számító, kisszerű sztorijukat, engem támadni, amiért én átéltem azt, ami nagyszerű, nem számító.
És amit nem lehet elvenni, elrontani, visszavonni, letagadni utólag: hogy két ember egymásra néz, remegnek és _mindennek ellenére_, ahogy a Romeo és Júliában, megvadul egymásért. De nem ám a szexért, az itt a sokadik szempont, hanem tekintetért, közelségért, szóért, homlokért, a másik egész lényéért, még egy tárgyért is, ami a másikra emlékeztet.
Ezt kellett olyan dúvadként, nyíltan is, sunyiban is, írogatva tagadni, rombolni, dúlni, lejáratni.
Nem lehet.

A férfi, akiről itt szó van, 2014 kora márciusa és késő októbere között volt a szerelmem, bár csak kb. két tucatszor találkoztunk, szex alig volt, egyértelmű, heves, vágyakozó, “pótolhatatlan, one-and-only” lelki kapcsolatban álltunk. Két nicknéven rajongott a blogon: ursus arcos és később, amikor már otthon “be voltam tiltva”, bravetinsoldier (rendíthetetlen ólomkatona) nickel.és akivel kapcsolatban minden valószínűség szerint vagy az egyik lánya, vagy maga a feleség (Viktory néven, miközben Viki, Vikkancs álnévről sorra kaptam a kárörvendő, sebbe sót szórni akaró, gennyes leveleket).

A piszkálásomhoz nem csak a család, az ellendrukker irigylibakor is csatlakozott, velük is csetelt, taglalt, fontos-jelentős lehetett később a pálforduló Nagy Ő.

Mégis az van, hogy ma, sok (6-8) évvel később is ők szaglásznak, keresgélnek itt, és a férfi is, aki utóbb elárult. Teljesen tönkrement az élete, megroskadt, merev, látszatkeltő, agresszív lett, pótcselekvésekben vergődik, depresszióban szenved. Egy hazug élet összegződése ez.

…de a hatalmaskodás, egófitogtatás, maszkulin bosszú és a kispolgári látszatkeltés végül minden minimum emberi normánál erősebbnek bizonyult. Kitárgyalta szívtépő utolsó randinkat, a szexet, testi dolgokat, ferdítve és mocskolódva, rám fenekedő nőkkel, pedig a rá nézve kínos fotók nálam vannak. Jelenleg az életem egészét akarja minden téren tönkretenni, anyagilag, életvitelileg, jogi eszközökkel, mindvégig játszva és demonstrálva, hogy ő jó ember, közben erről vadidegenekkel nickeken publikusan vihogva-fecserészve.

Tavaly megtaláltam a horogkeresztes, náci “mártírt” dicsőítő, német tankos, skandináv “blood and honor” neonáci-metálos, LoNSDAle, publikus posztjait. Szerinte őt szerzői jog sérelmét szenvedte el. Valójában a perekkel és a folyamatos nyomásgyakorlással megpróbál rákényszeríteni, hogy ezeket töröljem, mert belebukna a karrierje, “hírneve”.

Sok mindenért ragadnak végül mégis egymás mellett, közös helyrajzi számon az emberek, és a kölcsönös egymás-boldogítás az utolsó közülük.

Ezt a posztot 2014. június 9-én kezdtem írni, amikor még nem tudtam, mi lesz a történetem vége. És még most sem tudom: nincs végük a történeteknek, úgy értem, markáns, megfogható tanulság-végük, dramaturgiai fordulat. Vegyes, más megértési szintekről való, különböző stílusú, élményalapú, szándékú szövegrészletek ezek.

A lényeg kimondása kellemetlen lesz, és én sem nem eufemizálok (máshol sem), sem nem fogom megemlíteni a kivételt, amitől mégis hinni lehet az egészben, a szerető szerelmében vagy a hűtlen férj (ez ugyanő volna) igaz visszatérésében, a dolgok devalválatlan értékében.

Nem vagy kivétel. Fél Magyarország szeretőzik, negyed Magyarország szeretői viszonyból lett tartós kapcsolataiban él. Bővebben… →