amiről nem szoktam írni

Ezen a blogon sok más mellett a következőkről nem olvashatsz:

  • kutyák, macskák, társállatok kvázi emberként kezelése (a jelenség kritikájáról sem)
  • szüljön-e, ne-e a nő, még arról sem, hogy én hogyan értékelem utólag a döntésemet, hogy három gyerekem lett – gyerekekről, babákról, értékrendről és gyereknevelésről írok, de a gyerek nem vállalása vagy az elutasítása (abortusz) nekem nem fér bele, vagy nincs mit mondanom (de azért ennyit mondtam arról, hogy miért nem érdemes másokat kapacitálni)
  • leszbikus és biszex téma – tényleg, abszolút nem vonz
  • safe space, identitáspolitika – csak a pc-ről írtam szőrmentén. Nem dolgom azt se kijelenteni, hogy ez meg az vadhajtás volna.
  • Ióidentitáspolitika, transztéma, a társadalmi nemek felfogásának különbségei – a vita lényegéről itt olvashatsz
  • az autizmus elfogadása ez 2013 körül elég komoly téma volt itt, kommentelőknek köszönhetően, de nekem nem megy*

Általában kapacitálást, programszerű állásfoglalást nem találsz itt, hogy mit kéne tenni nekünk nőknek/liberálisoknak/magyaroknak, és ezt másoknál is borzalmas aránytévesztésnek nevetségesnek tartom.

Amiért nem írok ezekről:

  1. Nem tudok róla eleget, de ettől nem utasítom el, csak nincs saját kiérlelt álláspontom, csendben olvasok, újságíróilag érdeklődve.
  2. Gerjesztett hiszti és ügy az ilyesmi, olcsó gúnyolódás és okosság-fitogtatás mások rovására, én biztos nem szállok bele (semmilyen előre kigondolt, virálisan terjedő, borítékolható, manipulatív tartalmat nem érzek sajátomnak, a cukikat sem).
  3. Nem tudom, mit gondoljak, és nem is kell nekem semmit gondolnom, nekem ez nem ügyem, nem vagyok se érintett, se ideológus, akinek gondolnia kellene valamit, információk híján pedig szolidáris sem. (Mit is mondhatnék, ha azt, ami neki identitás, én egy szomorú problémának gondolom?)
  4. Van álláspontom, de sértő lenne, és értelmetlen mértékben válnék támadhatóvá.
  5. Majd mindenki eldönti, mit csinál, legyen és van sokféleség. Valószínűleg mások a tapasztalataink, nem is igazán értem a problémát.

de most tényleg mit mondjak. nem, nem is röhögöm ki, még csak azt se mondom, hogy ez vadhajtás. de megáll a tudományom, az biztos

Régebben, amikor még nem voltam elég erős, csak lelkes, bloggerként azonosultam egy rám rótt szereppel, amelyet mára ledobtam, és a ledobás felszabadító volt. Nagy volt a nyomás, és, ahogy áldozatiságom történetében sem, nem tudom eldönteni, mennyi volt ebben a külső és mennyi az, amit belsővé tettem, és önként nyomtam vele magamat – miközben persze az is nyomás, hogy tedd belsővé mások elvárásait, tekintsd a sajátodnek, mert úgy nem fáj annyira, illetve az eredendő állapot az, hogy gyanútlan vagy, nem vagy elég erős ahhoz, hogy vállat ránts és leszard az elvárást, vagy pedig nem tudsz helyette jobbat, sajátot, és ki vagy szolgáltatva a szeretet és az elfogadás vágyának. Sőt, ahogy tejfölterminátronál olvashattátok, nem érzékeled nemi erőszaknak a nemi erőszakot sem, mert mindenki azt mondja, ez így van rendjén, és nem kérdőjelezed meg mások jó szándékát, nem tudod, hogy nyomnak, manipulálnak, használnak. Aki nyom, az nem csak egy olcsón uralni vágyó férfi lehet, hanem maga az eszme is, vagy kétes szándékú olvasók.

Mindenesetre szar volt ez a körém növő, nyomasztóan kötelezőnek érzett szerep, hogy legyek az igazság hangja,fáradhatatlan és konzekvens. Én amúgy szenvedélyesen érdeklődő és nyitott vagyok, nem utasítok el témákat eleve. Sok mindenről írok, és a visszajelzések szerint (tehát ez nem cél vagy szándék volt) a nők és/vagy elnyomottak ki nem mondott igazságát, sehol meg nem jelenő élményeit képes vagyok szavakba önteni. Tehát (és ez maga a nyomás) mint értékes “katonának” az a dolgom, hogy minden képességemmel és erőmmel azt a jövőt szolgáljam, amelyben mindenki önmaga lehet, nincs elnyomás. Kötelező kimaxolnom a feminizmust és az elméleti létezést, logkusan gondolkodni, vitára készen állni, tájékozottnak, igazságosnak és befogadónak lennem, vagyis: politizálnom (ez itt az amerikai értelmű politika, nem pártpolitika, hanem társadalmi, ideológiai, genderügyi, hatalmi-elméleti kérdések).

Nem tagadom: egyszerűen nem értettem a viták lényegét, műveltség és mély érdeklődés hiányában. Nem olvastam alapműveket és naprakészen az angol nyelvű netet sem, nem vettem részt ezekben a vitákban, sőt, az ilyesmit vagy az Aurórában koncentrálódó tevékenységet különösebben menőnek sem tartottam. El kéne menni kapálni, illetve van nekem elég bajom, három gyerekem – engem ne hívjanak mozgalmi alapon drag queen showra gyászom harmadik hetében, ne akarjanak behúzni ebbe, és ne nevezzenek nem elég jó feministának vagy transzfóbnak azért, mert nem szeretnék ilyen programokon részt venni, és általában sem a feminizmusom válogatja az esti programjaimat vagy az olvasmányaimat.

Ha már ismeretterjesztés, nem beszélhetnénk inkább a gyors és a lassú izomrostokról, vagy a metabolikus egészségről? Nem lehetnék inkább önmagam, egy lelkes, jól fogalmazó lény, aki tegnap épp csinált valamit, valami személyeset, örömdúsat és sajátat, olyan életbe-magam-belevetősen, és ez a personal semmiképpen nem political, de el tudja mesélni, és maga a tevékenység is és az erről írt, minőségi szöveg elolvasása is javítja a női életminőséget, tágítja a szabadság határait? Hogy mit mondasz, te mozgalmár? Én ne írjak sportról, mert az magánügy és normatív, amikor ez a legnagyobb új élményem (még 2015-ben vagyunk)? És tőled meg sem szabad kérdezni, hogy vagy a testeddel, egészségeddel, arra meg halványan gondolni sem, hogy az érvelés és elméleti munka nem pótlék-e esetleg? És jaj, ne adjunk támadási felületet, és sisterhood van és inkluzív szemlélet?

Nem szidtam azokat, akik úgy gondolják, csak nem írtam róla. Egy hasonló téma van, amiről viszont határozott a véleményem, és értem is, és ez a fat pride meg hogy minden méret szép. Mert ez nagyon béna, és életminőség-rontó, ettől ideges leszek. Idegességem rontja az érvelésemet, belátom.

Olyan is volt, hogy egy egyyszerűbb témát felfogtam kognitíven, az összes érvvel, ellenérvvel együtt, viszont a neveltetésem, két-lábon-a-földön-álló alkatom és korábbi döntéseim miatt kibékíthetetlen belső feszültséget éreztem. Ilyen az abortusz mint női szabadságjog.

Ennél például jóval bonyolultabb a ciszhetero–transz vita, és azt is meg akartam érteni. A radikális feministák egyik, erősödő ága nem ismeri el a transz nőket vagy a belső lényegű nemi identitást, és nem gondolja azt, hogy a pénisz lehet női nemi szerv. Ezért olvasok Kiss Noémit, Vay Blankát és az álneves szerzőket a Reflektoron.

Nektek, olvasóknak azt tudom mondani, hogy ne ítéljetek könnyen, egy beszélgetés hevében sem, főleg ne “azt hallottam, be akarják tiltani a női vécéket” alapon. Ismerjétek fel magatokban, mitől vörös posztó és “jaj, hagyjatok már” egy-egy téma. Kerüljétek a rutinos magabizosságot, álljatok ellen a “de okos vagyok, de erőset mondtam” vágyának.

Éles vita esetén fáradhatatlanul tájékozódjatok, olvassatok mindkét oldalon. Nem kell sehova sem állni. És ne kész állásponttal kezdj olvasni, mert abból csak megerősítési torzítás lesz. Megkapó Vay Blanka is, Kiss Noémi is, Antoni Rita is, beláthatóak az igazságaik.

Ajánlok egy kis távolabbra lépést, nagyobb léptéket és alázatot. A Mandible család című Shriver-regényből azt a részt, ahol az apokalipszisben levezeti, hogy hajaj, régebben voltak úri huncutságok, dán dizájnbútor, gluténérzékenység, depresszió, migrén és anorexia, de ráértünk ezekre!, most viszont mindenki túl akar élni. Shriver nem píszí, utálják is, de nem tudtam még azon kapni, hogy igaztalanok a bírálatai.

Végül készséggel belátom: nem vagyok jó mozgalmár, hasznos katona, és talán nem vagyok igazi, konzekvens liberális sem, mert nem tudom átlépni a saját árnyékomat. Csak azt nem tudom, ezt ki ítélheti meg. Vagy hogy minek kéne lennem. Vállaltam én ezt?

Megyek futni.

* “Mindenképp az általános elfogadásnak, meg a toleranciának a növekedése, a mindenfajta másság elfogadása az, ami segít. Ha tudjuk valakiről, hogy autista, akkor már sokkal több eszköz lehet a kezünkben. Meg lehet tanulni például, hogy nem szabad annyi átvitt értelmű, metaforikus kifejezést használni, mert ezt egy nagyon okos autista ember is nagyon könnyen félreértheti, és elvész a megértésben. Meg lehet tanulni, hogy minden, ami kiszámítható, előre jelzett, bejósolható az egy autista ember számára biztonságot jelent, ami pedig látható, az többnyire jobban érthető.”

Íróként nekem ez szárnylevágás, megfoszt egy csomó mindentől, nem bírom.

http://reflektor.hu/velemeny/az-autista-gyerekek-korai-fejlesztesenek-tamogatasa-az-allamnak-is-megeri-az-autizmus-vilagnapjan-simo-judittal-beszelgetunk

 

68 thoughts on “amiről nem szoktam írni

  1. »* “Mindenképp az általános elfogadásnak, meg a toleranciának a növekedése, a mindenfajta másság elfogadása az, ami segít. Ha tudjuk valakiről, hogy autista, akkor már sokkal több eszköz lehet a kezünkben. Meg lehet tanulni például, hogy nem szabad annyi átvitt értelmű, metaforikus kifejezést használni, mert ezt egy nagyon okos autista ember is nagyon könnyen félreértheti, és elvész a megértésben. Meg lehet tanulni, hogy minden, ami kiszámítható, előre jelzett, bejósolható az egy autista ember számára biztonságot jelent, ami pedig látható, az többnyire jobban” Íróként nekem ez szárnylevágás, megfoszt egy csomó mindentől, nem bírom.«

    de hát meg ez marhaság is, van egy csomó szöveg- (sőt, költészet-)fejű autista, csak őket nem szokas konyhadiagnosztizálni, mert nem felelnek meg a sztereotip kockaképnek (meg sejtésem szerint a közoktatásból se lógnak ki annyira, mint akik nagyon absztraktak vagy nagyon vizuálisak).

    • Sőt ott vannak a régebben aspergeresnek nevezettek közülük is a lányok, akik kifejezetten sokat olvasnak, mert az irodalmon keresztül értenek meg egy csomó mindent. Mondjuk vannak szövegek, amiktől el vagyok vágva, mert egyszerűen nem értem őket. De ez sosem az író hiányossága.

      • Engem pont az a típus idegesít, pont azoktól leszek stresszes, tehetetlen, szárnylevágott, akik nem értik a metaforát, de mégis itt erősködnek és szőröznek (“Finnország nem is skandináv állam”), nem néznek utána semminek, engem dolgoztatnak, magyaráztatnak el és herélnek ki sűrűn és jól megírt szövegeket, meg hozzászólás címmén nem magukról és nem a világról beszélnek, hanem győzködnek és kioktatnak. Őket hívom metaforikusan aspergeresnek…

  2. A ritkan takaritott noi wc baromi budos. A ferfi wc szinten, de egy masik fajta budos. Ha a gender wc-t nem takaritjak, a ket budos osszefonodik es a wc max hanyasra alkalmas. Szoval please, gender wc tulajdonosok, takaritsatok a wc-teket gyakran. Ez az egyetlen ami fontos, a tobbi hajpot nem ertem, a lakasokban sincs nemek szerinti wc, gyerekkorombol halvanyan emlekszem, hogy kisebb public helyeken sem volt, meg az autopalya mellett, bozotbol kilogo seggel is megfelelt mindenkinek. A gender wc egyszemelyes, ugyhogy attrocitas mentes, pedofil es kukkolomentes. De azert persze aki unatkozik, tuntessen.

    A gender es szexualis beallitottsag kerdesrol sokat gondolkodom mostanaban, ez is elment mar a kicsavart extremitasokig, ragozzuk meg nyalazzuk. Addig volt ertelme amig volt mit elfogadni. Azokat elfogadtuk, homoszexualitas, transzgenderseg, hogy nem mindenki hetero, kozeposztalybeli, feher ferfi, megemesztette akinek meg kellett (a nagytobbseg, mert azert par underground zugbuzizo mindig lesz persze) Nade hogy mar szotar kell, meg ahhoz is, hogy kitalald te mi vagy, mert hetfon lany vagy, kedden bokor, szerdan urleny, es akkor ennek neve van, a genderszotarban a harmincnyolcadik, es tuntetes, hogy ezt el kell fogadni. De mit kell elfogadni? Senki nem tudta, hogy letezik, amig el nem kezdtek tuntetni.

    Mondjuk rajottem, hogy ezt a nagyon fiatalok nyomjak, es emlekszem amikor en tinedzser voltam, mi is szerettunk szellel szembe hugyozni, ha meg nem volt szel, bekapcsoltuk a ventillatort. Szoval elnezem nekik, a fiataloknak lazadni kell az a dolguk, hat most ez az eltulzott gendermicsoda van. Valamire majdcsak jo lesz.

    Meg zarojelben, olyan is van mar, hogy therianthrope meg otherkin, akik foldokivulinek erzik magukat vagy nem embernek (allatnak, targynak, novenynek). Vagy a panszexualis, aki nemtol, szexualis beallitottsagtol, fajtol fuggetlenul csakis a lelekbe szeret bele. Na. Hallottatok mar valakit szidni azokat a rohadt magukat zebranak kepzeloket? Hat nem, mert azok akik amugy nyirnak oket, a meg mindig nagyban zugbuzizok, akik meg azt sem veszik eszre, hogy a vilag igy tulhaladt rajtuk, nem is tudjak hogy leteznek. Szoval nincs igazi osszefeszules, csak ilyen generalt. De mindegy, mondom, tinedzserek, porognek ezerrel. Kivancsi vagyok az en fiam es generacioja mivel rukkol majd elo. Nehez dolga lesz a lazadassal, mert en kb mindent elfogadok ami nem art.

    • Nagyon szórakoztató, ám felületes és sértő is, amit írsz. Szerintem nincs ilyen, aki kedden bokor. Olyan van, aki nem találja magát, aztán rájön, és szeretne egyenrangú életet. Ezek mindig tragédiák, tök nehéz nekik. Akkor is, ha mindez sajátos elme- vagy szexuális zavar, de sokaknak a hormontermelése, másodlagos jegyei is alátámasztják ezt, nem bemondásra megy. Ennek ellenére lesznek, akik visszaélnek, és a bemondás célja manipuláció. Én is idegenkedtem a témától, mennyi idejük van ezeknek!, aztán olvastam sokat, és nem ilyen egyszerű. De így se foglalnék állást, nem lettem elkötelezettje a témának, nem feladatom ez, csak annyit írok, hogy a reflektoros linken a táblázatban nekem a társadalmi megközelítés az ismerősebb, otthonosabb. A legközelebbi transzszexuális személy Vay Blanka, aki nem közeli, csak olvastam róla. Itt a kommentelők közöttegyvalaki volt, agresszív háborús retorikát tolt, ellenszenvesen, harc a férfiak ellen.

      Nem tudok sokat róluk, nem vagyok bevonódva, nincs ilyen barátom, nem érzem fontosnak. De valamin azok ott Kanadában mégis ki vannak akadva, és el tudom képzelni, hogy ami az egyik oldalról a soha el nem fogadottság fájdalmas élménye, az egyenjogúság igénye, a torzszülöttség stigmájától való szabadulási szándék, az a másik oldalról fenyegető: valaki nőnek mondja magát, így próbál megdugni, közénk férkőzni férfiként, nofene. És ami nekem is feltűnt korábban, hogy a hagyományos nemi szerepek kritikusai közül a transzok szélsőségesen szexualizálják a kinézetüket, a nőieségnek ezeket a mesterkélt, urbánus, költséges és ízléstelen jegyeit öltik magukra, a hagyományosnő-csomagból nem pl. a gyerekekről való gondoskodást, a tiffanylámpa-készítést vagy a sütisütést kérik, és hogy az egész identitásnak, illetve a reprezentációnak több köze van a pornóhoz és az üzleties, elidegenedett szexhez, mint bármi máshoz.

      • Ja, bocs mindenkitol, ereztem mikozben irtam, hogy nagyon pongyolan fogalmaztam es serto lehet, nem akarok senkit megserteni. Meg az is megfordult kozben a fejemben, hogy otthon biztos mashogy van (lsd gender-wc zugolodas, itt meg mar miota termeszetes). Amit en itt latok, lehet, hogy pont jo helyen vagyok, hogy nem, mar nem nehez coming-outolni, vagy ma inkabb a szulok elott nehez, gondolom a generacios kulonbbsegek miatt, tarsadalmilag elfogadott. De mar ez a problema is kiveszoben van, ha a szulo 30-as vagy fiatalabb, mert ok mar hasonloan gender-szabadon nottek fel. A fiam 13 lesz, mar primary schoolban ment a coming-outolas, ugy beszeltek rola mintha mi sem lenne termeszetesebb es a tanarok is okesak vele. A most 30-as generacio, ami szinten korulvesz mert (comingout alert) a palim sokkal fiatalabb nalam, szinten kemenyen tolja. Szinte senki nincs aki genderazonos, heteroszexualis es monogam egyszerre. Peldaul toluk hallottam eloszor a fetlife nevu BDSM (mert ez is tok termeszetes mar) oldalrol, amit ugy hasznalnak mint mi a facebookot. Egymas valagat, peniszet, mellet, szexualis aktusat lajkoljak, az oldal ugy kezdodik, hogy felsoroljak a szexualis partnereiket, hogy milyen szexualis kinkjeik vannak. Egeszen komolyan mondom, hogy nem sarkitottam sokat a hetfon bokorral, a lista vegtelen. Es miutan megbeszeltek a meztelen kepeket, mennek egyutt bulizni. Komolyan, ennel nyitottabb es elfogadobb generaciot nem lattam es ok nevelik a kovetkezot. Es toluk tudok a gender es szex szotarrol, keressetek ra, hosszu. Meg toluk tudom, hogy az mar nem ugy van hogy valaki mondjuk biszexualis, hanem lehet bicurious meg biflexible meg genderfluid-bi, genderflexible-bi, feminine-of-center, masculine-of-center, stb, vegtelen lista. Na es erre mondom en, hogy ok, csak hagy ne kelljen megtanulnom, es ne nagyon zugolodjatok, mert amikor en ennyi idos voltam akkor igen, ha felvallaltad, hogy meleg vagy akkor megbelyegeztek egy eletre. Es meg szerintem az is azt mutatja, hogy megvaltozott a hozzaallas, hogy a transgender ugyben a legnagyobb vita amit mostanaban hallok, hogy hany eves kortol lehessen hormonkezelni, ha jol tudom a hormonalis valtozasok kezdetetol lehet, de van aki mar elobb elkezdene. Tovabba a transgender es androgyn modellek fenykorat is eljuk. A transgender modellekrol nem mondanad meg, hogy ellenkezo nemuek, szoval meg nem is az a kategoria amirol irtal, hogy csak a tulszexualizalt kulsosegeken van a hangsuly.

        De mondom, lehet hogy csak en vagyok jo helyen es otthon ez meg nem igy van. Meg az is lehet, hogy csak en talalkozom ilyen emberekkel, mert en magam is weirdo vagyok, csak mashogy. Nem tudom. Gondolkoztam rajta, hogy mi lesz ha az en fiamat lesz meleg. Regen kiakadtam volna, hogy majd megbelyegzik, majd traumatikus lesz, majd nem lehet gyereke, titkoloznia kell, de mar nincsenek ilyen paraim, szerintem ez mar sosem nem lesz.

      • Aki hètfön lány, kedden fiú, szerdán bokor, az iszonyúan szenved ettöl. Nem véletlenül vagdossák magukat vagy lesznek mentális betegek vagy öngyilkosok. És nem lett hirtelen sok belölük, mindig is ennyi volt, vajon milyen életük lehetett a dán lánynál korábban születetteknek?

      • Nem biztos, hogy szenved.
        És akkor is tartsuk tiszteletben, ha nem szenved. Nem a szenvedés a tiszteletre méltó, hanem mindenfajta másság, szabad-énség.
        Van, aki abból építi fel magát, hogy ő apertgeres vagy vegán vagy feminista. Évekig erről beszél, mindent erre vonatkoztat és erről vezet le. Vagy beleragad az áldozatiságba, a férfiak iránti gyanakvásba.
        Ezt én nehezen értem, nem szívesen buliznék vagy utaznék vele, de hadd csinálja.

    • Én csak közvetve vagyok érintett, de ezen most majdnem elbögtem magam. Pont az a baj, hogy ilyen a közgondolkodàs. És nem szólhat senki egy szót sem, mert te még csak nem is késsel támadsz rájuk, hanem meggondolatlan szavakkal. És nem is te személyesen, hanem szinte bárki, aki nem èrintett. Nem szemrehányás, szerintem én is hasonlókat gondoltam volna, amig teljesen véletlenül belevonódtam.

      • Oke, bocsi, tenyleg szarul fogalmaztam. De valakinek feltunt az is, hogy en kizarolag az extremitasokrol beszeltem? Hogy peldaul 78 gender van es a listat folyamatosan bovitik? Ebbol en, aki azonosulok a biologiai nememmel, magamra ismerek vagy 5 masikban. A szarul sikerult bokor pelda a biogenderekre akart utalni, a veganok is ide soroljak magukat es a fiatalok koreben kifejezetten meno. Es hogy a mostani tinedzserekrol beszeltem, mert veluk vagyok korulveve? Olyan szavakkal dobaloznak, hogy egogender meg seagender?

        Azoktol akiknek nemi identitaszavaruk van elnezest kerek a paraszt fogalmazasmodomert, nem roluk beszeltem, tenyleg nem es egyaltalan nem.

        Ha meg az egogenderseg, seagenderseg es tarsaik tenyleg valos problema, akkor bocs, erzeketlen voltam,visszavonom. Nekem extremitasnak tunt.

      • “Hogy peldaul 78 gender van es a listat folyamatosan bovitik?”
        Ez zavar téged valamiben? Létezik eszperantó nyelv és curling is, például. Senkit sem zavar. Mások csinálják, nem kötelező. Nekik ez önkifejezés. Amit te csinálsz, az a jó öreg szörnyülködés, más nevén morális pánik. Semmi különös haszna nincs, csak a saját helyesség, normalitás igazolása, mások bántása. Én nem tartok semmit gáznak, amit mások csinálnak, ha az nem érinti az én életemet, ügyeimet kártékonyan.

    • Nincs generáció amelyik nem küzdene az előzőek ítéleteivel. Vele jár, mint ahogy minden purgyé is kap feldolgoznivalót a szülőktől.
      Én ma ilyen rezignáltan tolom, már majdnem azt is leírtam, hogy ne hisztériázzunk már annyit, de időben meggondoltam magam.
      Ja, nem neked, hanem csak úgy, mellébiggyesztve.
      Általában azt gondolom, hogy egy csomó minden túl van reagálva, de mivel ciszhetero, fehér és középosztálybeli vagyok, nem releváns a véleményem és könnyű nekem. Utóbbi nem irónia.

      • Egyébként azt hiszem, hogy azon túl, hogy ma ilyen hangulatban vagyok, az a probléma, hogy egy rakás mindennel nem tudok folyamatosan azonosulni. Adott esetben igen, egy-egy személlyel leülve, igen. Sosem okoz gondot megfigyelni és magamévá tenni azokat a normákat, elfogadni természetesként vagy egy beszélgetés során teljesen empatikussá válni a problémával kapcsolatban, és átérezni az illető életének a nehézségeit, örömeit.
        De én ezt nem tudom folyamatosan fenntartani, mert nem az a valóságom, ami egy transzneműé, pl. Így aztán, marad az óvatos fogalmazás, meg a tanulásra való hajlandóság és a figyelem. Tőlem ennyi telik, egyelőre.

      • Nem kell azonosulni, nem kell semmit csinálni. Ez a jó. Szabadság. Mások szabadságának tisztelete. A morális pánik ostobaság. Nem kell mindneről éles vélemény. Én az egész vita magyar vonatkozásainak végigolvasása után két pontban lettem biztos:
        Nagyon keveset tudok én erről az egészről, így pof. bef. van és sok olvasás.
        Amit tudok, az a 444 komolyan nem vehető gúnyos, kattintásvadász cikkein, a komolyabb rész pedig Antoni Ritán át jutott el hozzám, aki le-lebaszott engem és másokat, hogy miért nem vagyunk nyitottabbak (transz-inkluzívak). Más érdekes, komoly érvelések is léteznek, a TERF kritikában sok megfontolandó van.
        Magamtól, minden olvasmány nélkül én azt gondolnám, hogy a női létnek és tapasztalatnak elengedhetetlen része a heteroszecxualitás, a szexualitás és az anyaság is, az az “igazi”, azt “parancsolja a természet, a legbelső valónk”, és mindezt ne ekézzék gyermektelen, kudarcos nők. Mint ahogy azt gondolom, nem lehet következmények nélkül csak macskákkal élni, elhízni sem. Tehát jobb az mindenkinek, ha kussolok és igyekszem önreflektálni, megérteni mások élményeit, mert ez a szocializációm, ama dölyfös többségi, és ez gáz.
        Nem kell olyan kanadai egyetemre mennünk, ahol komoly hiszti van abból, ha nem a megfelelő névmást használod. A szabályok világosak az ilyen helyeken, előre szólnak, és nekünk nem sok dolgunk van velük. Hadd rugózzanak azon, ami nekik jól esik. Ez ugyanaz, mint a migránsozás: mindenki odavan, beszopja, hogy baj van, miközben a lényegről nem beszélünk, és a migránsok nem késelnek, Svédország pedig szuper és biztonságos hely.
        Ne vicceljünk már, ti tényleg bedőltök ennek a heccelésnek? Nem ugyanaz a valóságod, nem is várja el senki.

      • Dehogy, csak lefuttattam, miért nem dőlök be, és miért nem hat meg ennél jobban. Sosem gondoltam még végig, ebből a szemszögből, eddig azon voltam, hogyan értsem meg amit meg kell, hogyan legyek nyitott és elfogadó. Dolgoztam rajta, mert muszáj volt, és vagyok most egy ponton, ahol nem nyomaszt már a kivételes helyzetem.
        Ennek ellenére, néha kényelmetlen, egyébként.
        Nyugodt vagyok magam felől. 🙂

    • hehe, a legjobb az egészben, hogy ez úgy kezdődött, hogy don’t label me, most meg hogy vannak neveik, amiket kitaláltak maguknak, sokkal jobb 🙂

      • Szerintem, mivel nem közegünk és nem valóságunk, nem is lehet. Ha az útba kerül, meg figyelünk. 🙂
        És azt is hozzáteszem, hogy szerintem ez sok esetben inkább identitáskeresés, próbálgatás, mint valódi identitás (bokor), és a rengeteg elnevezésből is az jön le, hogy leírni akarják magukat. Nekem ez sokkal inkább úgy tűnik, hogy azt mondják el, hogy milyenek, nem pedig azt hogy mik. Természetesen nem a transzneműekre, meg a melegekre gondolok, hanem a speciálisabbnál is árnyaltabb mindenféle, fentebb extremitásnak nevezett formákra. Aztán persze, lehet, hogy tévedek és mindenki maximálisan azonosulva, a labeljének megfelelő attribútumokkal és szokásokkal éli le az életét. Mondjuk bokor esetében arra kíváncsi volnék.

      • Bocsánat, a bokor nem valami paródia volt?
        Pánszexualitás létezik. Változó identitás is létezik, akár sűrűn is. A vega viszont nem gender, vagy igen? Tud valaki linkelni (random olvaso vagy más) olyan listát, ahonnan ezeket veszi?

      • Én úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem paródia volt.
        És én sem gúnynak szántam, hanem tényleg, ha valaki növényi identitással él, hogyan boldogul az emberek között, miben és hogyan kell alkalmazkodnia, és viszont.

      • Ó!
        Nem tudtam, ez esetben fenti mondat tárgytalan. 🙂
        Szóval még annak is bonyolult, aki érintett.

      • Pika több e-mail címem is van. Viszont nem csak én olvasom az e-mailjeimet. A digitális világban csak azt intézem amit máshogy nem lehet. A telefonom is alap, azt is csak ritkán használom. Ha így is érdekel akkor írom.

      • (karina) “Mi nem vagyunk olyanok, minket ez nem érint” szagú megjegyzés.

        (Értem, hogy _olyan_ vagy, de amolyan meg nem, ez abból látszik, hogy elhatárolódsz.)

      • A teljesség igénye nélkül:

        https://lovemystarfire.deviantart.com/art/LGBT-Community-Flag-Gradients-448353249
        A bokor nincs rajta 🙂
        Természetesen sok az átfedés és sok kategória nem is egyértelmü, hogy ez most szexuális irányultság vagy nem. èn fentebb még azt tenném hozzá a vitához, hogy én egy transgendert nem dobnék egy lábosba egy vegánnal, azaz nem a vegánokról irtam, hogy a nemelfogadás miatt szenvednek és vagdossák magukat. De végülis ez valószinüleg nyilvánvaló volt.

      • Ahogy ezt nézem, az jut eszembe, hogy a büszkeség ilyen kifejeződése előtt bármilyen dobozba nem illés szégyen volt, azt hitték, ők nem normálisak, nem jó heterók, sőt, mint biszexuálisak/leszbikusak is kudarcot vallottak, mert még azokba a kategóriákba sem illettek. Azt hitték, betegek, szörnyűek, titkolták az érzéseiket, élményeiket, most rátalálhatnak sorstársakra, emberi lénynek érzik magukat, és ezzel senkinek nem ártanak. Tegyétek a szívetekre a kezeteket: semmi különöset nem igényel tőletek az ő létezésük és önmeghatározásuk azon kívül, hogy ne legyetek durván előítéletesek, nem kell semmit csinálni, semmit gondolni, viszonyulni. Műbalhé.

      • Gondolom, ezt általánosságban irtad, nem személyesen nekem. Egyébként, ahogy Karina is irta, pedig ö érintett, maguk a labelek tagjai se biztosak benne, hogy több-e az elönye vagy a hátránya a kategóriáknak, illetve ök is belezavarodnak néha. De az ilyen kérdéseket ugye nem a ciszheterók döntik el illetve válaszolják meg, mint ahogy férfiak sem azt, hogy hol kezdödik a nögyülölet.

  3. Ez végtelenül korrekt. Mostanában olvasok megint itt, sajnos nem volt időm, most is mást kéne csinálnom, de ez kell nekem. Hihetetlenül üdítő, hogy csak olyanokról írsz, amihez van közöd, amiről tudsz is érvelni, hiány ez a hozzáállás minden szinten.
    Én most azon kaptam magam, hogy ha olyan vita van, ahol nincsenek erős érveim, nagyon figyelek, és hagyom magam meggyőzni olyanok által, akik vagy jártasak a témában, vagy valódi érveket hoznak fel. Amiről meg van véleményem, és hosszú évek óta ugyanaz, nem hiszem, hogy fog változni (ilyenek, hogy felnőttség, felelősség, szülőség, hitelesség, intelligencia).

  4. “I think that everyone has the right to decide who they want to have sex with, how they want to have that sex, and when they want to have that sex, or to not have sex at all. Consent is incredibly important, and no one should ever feel pressured to have sex of any kind with anybody.

    However, I also think that people’s desires are often influenced by (and even dictated by) an intersectionality of cultural messages which include transphobia, transmisogyny, racism, classism, sexism, homophobia, ableism, and xenophobia, among many other factors.”

    “I believe that many cis queer women do not see queer trans women as viable sexual partners in large part due to the cultural messages that exist, both within queer culture and mainstream/straight culture, that tell us that trans women’s bodies are inherently undesirable except as a fetish for cis straight men. I also think that it is rooted in the belief that trans women are not women, which is transphobic and transmisogynist.”

    https://factcheckme.wordpress.com/2012/03/13/the-cotton-ceiling-really/

    • Hat nem tudom, azert ez egy specialis problema. Vajon akik atoperaltatjak es hormonkezeltetik magukat, megmuttetik a hangszalukat tovabbra is ebbe a problemaba utkoznek? Mert ha nem, akkor nem cultural message. Nekem bejon a gendersemleges kinezet es kifejezetten tetszenek a transfiuk (ugye ez a lany aki fiu lett, mindig keverem), de a gondolattal, hogy egy extra vagina van az agyban nem tudnek megbaratkozni. Ha viszont beleszeretnek egy atoperalt transz fiuba, total nem zavarna, hogy elotte mi volt. Na de ezt majd kovetkezo eletemben, mert mar eljart felettem az ido.

      • Ez (a lebaszás) azért enyhén ironic volt.
        Engem kb. négy éve basztak le iszonyatosan, szóval én sem a saját belátásomból tudom, vagy néztem utána, vagy nőttem bele ilyen szóhasználatba.
        Mindenesetre érdekes, honnan nézzük és hogyan értelmezzük a dolgot.

        Ő a cotton ceiling fogalmának megalkotója:

      • Csakazolvassának (oda nem adott komment lehetőséget): ma is tanultam valamit. Utánaolvastam, mert reflexből azt hittem, ez valami transzgender eufémizmus lesz, erre nagyot koppant az ítéletes oldalam, mert az amerikai klinikák honlapján is pl. Gender Reassignment Surgeryként hivatkoznak rá. Fura érzés, amikor rájövök, a szókészletemben ásatag, rég meghaladott szavak hevernek.

  5. Bocs mar oda nem fert ahova valaszoltam volna.

    Nem, nem szornyulkodom, nem hiszem, hogy artanak vele, moralis patoszban sem vagyok.

    A fiam 4 evig volt ‘creature’, 2 iskola igazgatoi irodajaban hajlitottam a teret, hogy kivetel lehessen a uniform szabalyok alol mert megfordult a fejemben, hogy mi is gendertortenes korai stadiumaban vagyunk (errol a gyanurol o nem tudott, kulonosebb hype nelkul zajlott az egesz, az iskola reszerol is.) Aztan egy nap felkelt es azt mondta, hogy o mar nem ‘creature’, levagattuk derekig ero aranyszinu hajat, megorokoltem a hajcsatokat, bordzsekit kert szuletesnapjara.

    A nappalim gyerekekbol a 11-14 eves korosztalyt oleli fel. Nincs koztuk trans child, soha nem is beszeltem roluk, hatarokat feszegeto tinedzserekrol beszeltem akik lassan azert meg nem ertett tinedzserek, mert egeszen konkretan nem ertjuk mit mondanak, (es igen, parasztmod fogalmaztam, nem gondolva tul a sajat kozegemen). Gender (meg par masik kerdesben, gyereke valogatja) ugyanolyan obszesszivek mint amilyen az en korosztalyom volt politikaval kapcsolatban (anarchia meg mit latsz Laca) Olyan szexualitassal, genderrel (autizmussal, rasszizmussal, feminizmussal, szexizmussal) kapcsolatos szavakat hasznalnak keszseg szinten, amiken en nem is hallottam, pengekomoly arcot vagva hozza mert az o eletukben ezek az issuek. A nemreg meg ‘creature’ fiam szerint ma mar a genderkerdes lejart lemez, csak a nerdoket, es a lanyokat erdekli, o meg hat utoljara narutos korszakaban volt nerd, viszont ujabban a felnott ismeroseink 120%-a szexista, es eleg nehez vele programot szervezni, mert szexistakkal nem megy sehova. Smells like teen spirit.

    En beszelgetek veluk, (es igen, neha megkerdezem toluk, hogy meddig bonyolitjak meg) ismerem oket kiskoruktol, semmifele tragedia nincs, siman, tragediak nelkul obszesszivek, egy kis egzisztencialis valsaggal keverve.

    Tobbnyire sajat tapasztalatrol beszeltem, nem masokerol, es amit en latok, smells like teen spirit.

    Ha ettol en szerintetek a gender egyenloseg ellensege vagyok, akkor hat szerintetek legyen igy.

    A genderkerdes csak egy kiragadott pelda volt, ugyanez el tudnam mondani autizmussal, szexizmussal, feminizmussal meg meg egy par epp aktualis dologgal, de nyugi nem fogom.

  6. Csakazolvassa: fentebb nem tudok közvetlenül kommentelni: azt irod, ne itélkezzünk, hanem legyünk toleránsak, föleg mert nem kerül igazából semmibe. Ez szokott lenni a fö érvem a melegházasságot ellenzökkel szemben: hogy mért fáj az nekik, ha a többiek házasodhatnak. Ha tényleg ezzel akarják szivatni magukat, akkor a melegeknek se legyen megtiltva 🙂 A válasz, ami erre mindig jön, az pedig ugye az, hogy de igen, árt szent házasság nimbuszának, ha a b*ziknak is szabad esküdni. Az nem árt a nimbusznak ha öneki 4 gyereke van 4 nötöl, de a b*zik nehogymá’ megkapják ugyanezt a jogot.

  7. “Felesleges dühünkben megharagudni a meleg vagy transznemű emberekre, és elhatárolódni tőlük: ők ugyanis csak az ÜRÜGY. A fundamentalista-konzervatív oldal bűnbakoknak használja őket, főleg a melegeknél is “furcsább” és marginalizáltabb transzneműeket, akiket a többség nem ismer, és így jól lehet őket ijesztgetésre használni. Magyarországon is vannak, akik inkább lepacsiznak a konzikkal és beállnak a genderideológiázásba, hátha akkor sikerül egy feminizmus light-ot elfogadtatni. Nem, nem fog sikerülni. Ugyanis ez az egész valójában arról szól, hogy az Isztambuli Egyezmény ellen ágálók FÉRFI ÉS NŐ EGYENLŐSÉGÉT ellenzik, és ragaszkodnak a nemi sztereotípiákhoz, férfi és nő hagyományos alá-fölérendeltségi viszonyához…”

  8. Ott fönnebb a zöld alapon megírtaknak örülök, mert számomra is tisztáznak dolgokat. Nagyon bele tud ragadni a jóindulatú ember is az évtizedekkel (évezredekkel) ezelőtti sztereotípiákba, és hogy ezeket átlássa, idő és értelmes szövegek kellenek. Pár évtizede, amikor hivatalosan betegségnek minősítették a szexuális másságot, enyhén viszolyogtam, ha néha bizonytalan nemű ember került a közelembe. Páriák voltak szegények, az akkori szemlélet szerint. Tudom ma már, ez valahol az évezredes paraszti társadalom szemléletének tudat alatti maradványa: kivetni a hibásakat. Ami ma rossz érzéssel tölt el, az a testi integritásba való beavatkozás, a “helyreállító” műtét gondolata, ami az orvostudomány, a biológiai tudományok fejlődésével egyre inkább előjön. Az egyetlen kincsünk, földi vagyonunk, a testünk megóvni való. A Magyar Narancs új számában van Betlen Anna és Feró Dalma cikke a transzpolitikáról, genderről, gyerekekről, ebben valami új üzleti ágra is fény derül, sajnos.

  9. Csakazolvassa, oda mar nem fert. A bokor parodia volt, a biogenderre celoztam, amit az egyre bovulo panszexualitashoz sorolnak es legfokepp veganok hasznaljak magukra. Vegan ismerostol hallottam, nem olvastam utana.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.