edzés címkéhez tartozó bejegyzések

mégse ketó

Közzétéve Szerző:
20

A blogger összegez és levonja a tanulságokat.

A ketós folyamatomban, tudatosságomban több éves távról beszélek most: 2015 márciusában kezdtem bele a nagyon szigorú ketóba, amelynek kb. másfél év után már egy kissé fellazított, de továbbra is ketónak nevezhető formáját éltem. Az elmúlt időszakban pedig az történt, hogy megírtam a könyvet (december és február között), és egy kicsit kiégtem, elfáradtam.

Mindent tudok már, mindent el is mondok, és pezsdítő, hogy ebből igazi könyv lesz (kiadót váltottam, fölfele buktam, és februárban jelenik meg). Tök izgalmas az elmélet meg főleg a böjt és az OMAD (One Meal A Day, napi egyszer étkezés), de én magam a gyakorlatban, három és fél év után egyre kevésbé voltam ketó. Most már gyógyuljanak mások. Bővebben… →

miért nem progresszív a wmn?

Közzétéve Szerző:
349

A wmn-nek szóló javaslataimat az írás végén kibővítettem, saját kommentjeim szövegeivel, illetve egy újságírókolléga észrevételei alapján. Kommentben is bővül a döbbenet listája.

Emlékeztek Joós Istvánra? A szégyenletes nlc-s bloggerina versenyre, “mert a nőknek is van hangjuk végre”, ahol előbb megnyugtattak, hogy a főnyeremény laptop csajos lesz (vagyis rózsaszín és nem túl bonyolult), aztán, miután a szavazatgyűjtésben vagy ötven jelentős blogger megfuttatta a nlc nevét-logóját szerte a neten, kiválasztottak két, a női princípiumot maradéktalanul betöltő, otthonról kreatívkodó, ügyes kezű asszonyt: Limarát, a péket és a Kifli és Levendula kézügyességi blogot. A nők hangja!…

Azt hittük akkor, hogy a nőklapjacafé bekaphatja, lesz itt új női média. Nem partizánok ügyetlenke, egyszemélyes blogolása, hanem tömeges, friss és haladó platform. A hiteles, okos, gyönyörű, de nem instagramcica DTK-val és hirdetőkkel, pénzzel, szerkesztőséggel. Gyermekvédelem, női jogok, testkép, tabuk, válás, szex. És amikor nem, akkor is legalább jópofa.

Aztán pár hónap után Bővebben… →

helyszíni közvetítés a női futógáláról

Közzétéve Szerző:
4

Idén ez valami istenkirályság:

reggel eső, aztán kompromisszumtalan napsütés, most derült ég a felhők mögött, a sár is eltűnt,

időben ideérünk a Népligetbe teljes harmóniában a Babalánnyal, az eső és a metrópótló ellenére,

semmit nem bonyolítok túl, nincs fölösleges cucc, aggódás, nem is nagyon koncentrálok, van egyfajta egykedvűség a futásaimban, egyszerűen csak megyek, minden olyan… egyszerű, mint már az életem,

a női energiák nem összeadódva, hanem összeszorzódva vannak jelen, komolyan mondom, ez létezik, és Julis is érzi, ki is mondta, Bővebben… →

mit tanul tőled a lányod a testéről?

Közzétéve Szerző:
25

Te szidod magad a tükör előtt? Mi az üzeneted a női testről a lányodnak?

Volt olyan olvasóm 2014-ben, aki a későbbi utánérzés-blogján erről írt: az icipici lánya utánozza őt, döbbenet látni, ahogy zokogva, csapkodva áll a mérlegen, és keserves arccal tunkolja a bronzosítót. Bizony, ez rossz üzenet. Az egész kinézeti hiszti bénaság, éretlenség, méltatlan. Amikor ruhákkal, sminkkel akarod helyrehozni, hogy nem tartottad karban magad. És mivel nem tudod helyrehozni, cirkuszolsz. Neked sokkal jobb kinézet dukál.

Tényleg? Mit tettél érte?

Én nem voltam hajlandó szarul érezni vagy ostorozni magam. Ezzel kapcsolatban öntudatos dac volt bennem, inkább hallgattam. Pedig összességében nem voltam – és nem is vagyok – különösebben matyóhímzés.

Szeretném, ha tudnátok, hogy akkor is lehet testében boldog, megjelenése miatt nem bánkódó, vagány lánygyerekünk, ha mi magunk a legváltozatosabb testi és testkép-traumákból jövünk. Bővebben… →

túlcsordul

Közzétéve Szerző:
6

Tele vagyok élménnyel, alig jutok íráshoz: az elmúlt napokban egyik túláradó, legmélyebb rétegeimet is érintő behatás után jött a másik, és ez most főleg színház és lélek. Katona (Kamra) maraton, mind a négy Eszterrel és Tündével, és kettő Lőrinccel:

Péntek: Jeanne d’Arc MUST HAVE

Szombat: Berlin, Alexanderplatz

Vasárnap: A mi osztályunk MUST HAVE

Hétfő: A kaukázusi krétakör MUST HAVE

Megszeretek színészeket (Mészáros Béla, Elek Ferenc, Rujder Vivien, Tasnádi Bence), ismerőssé válik a rezdülésük. Megterhelő, sírós, színésszel összenézős pillanatok: te is, én is. Bővebben… →

akik ellopták a feminizmusomat

Közzétéve Szerző:
155

én nagyon feminista vagyok meg minden, de ahogy néha rákezdik, hát komolyan mondom, hagyjuk már ezt

G.

Megjegyzés, a sufnituning szó használata:

innen szedte le és használgatja a szintén csodafeminista és genderfluid júzer ellenem (egész pontosan, rendkívül intelligens módon a hajviseletemre!) a sufnituning szót. Én G-től vettem, aki autós hasonlattal érvelt, hogy miért nem oké a művi nemiszerv-képzés.

*

Mindaz, amiért én már nem vagyok mozgalmi ember, nem járok tüntetni, táncolni 1200 forint/óra bébiszitterre költve utolsó tízezresemet – hanem mások eszméihez nem igazodó, vegyes ihletésű, belső ellentmondásait felismerő és azokkal foglalkozó, önkifejező blogger vagyok.

Minden gondolkodó ember találkozik az ellentmondásaival, és meghaladja néha önmagát.

És mindaz, ami miatt a hazai, magukat feministának nevező nőkben csalódtam.

ne szülj, szülésmegbánás, három gyerek után: “én nem szülnék”

Imádtam ezeket a feminista találkozókat. A gyerekeim említése trigger, de macskákról egész este folyt a szó. Bővebben… →

“nem szeretek futni”

Közzétéve Szerző:
36

a kifogáskeresés művészete 1.

Szeretném leszögezni, hogy miért írok így és ennyit a sportról.

Normát akarok tán szabni a saját történetemből, személyes sikeremből? Kérdez gyanakvóan Bővebben… →

“nekem nem tetszenek az izmos nők”

Közzétéve Szerző:
23

Vizsgáljuk meg e gyakran hangoztatott finnyogás hátterét, okait, üzenetét, minden mögöttest.

Mivel ezt nekem, rám célozva írta az illető, mindenekelőtt megállapítom, hogy úgy fogalmaz, mintha én az ő kedvéért, az ő ízlésének akarnék megfelelni. Ami röhejes és férfigőg, egoizmus.

Ki kérdezte, hogy neked mi tetszik? Magánügyed. Te hogy nézel ki? Bővebben… →

mi mindent csinálunk, amikor sportolunk?

Közzétéve Szerző:
25

Néha olyasmiket kérdeznek tőlem, hogy csak nézek.

Elképesztő, mik vannak úgy általában az emberek fejében a sportról, konkrétan mások sportolásáról – a rossz lelkiismeretük, frusztrációjuk tele torokból ordít.

Nem is nekik írom ezt, hiszen ők zártak, ellenérdekeltek. Az én sportolásomban. Ne legyen nekem se jó.

Azoknak írom mindezt, akik nyitottak, vagy akiket a saját környezetükben ugyanígy basztatnak, hogy “nem lesz jó ez a sok sport”. Nem vagy egyedül, nem vagy fura, vannak érvek, amelyeket ha tisztán látsz, biztos lehetsz magadban, és akkor nem megy el a sok energia a vitákkal, rossz érzésekkel.

Eltelt lassan öt év, és még mindig heti 4-6 a zúzás. Rászoktunk erősen. Soha ilyen jó függőséget! Többen is, valóságos járvány ez.

“Én is sportolok, én is tervezek sportolni, most már elkezdem, megint megyek!” – bizonykodik az ismerős (ez kétszáz embert, olvasót jelent).

És: nem jó az a túl sok sport, illetve: le kéne fogyni, hogy fogytál le? Szedsz valamit?

Uramisten.

Mások csak simán gyanakodnak: ez valami henye, hiú dolog, ő nem is csinál ilyet, tehát ez valami zavaros, felszínes tevékenység. Nyílt érve nincs, sunyin szól be, mintha magáról beszélne. Azt hiszi, ő normális, ő lát engem a normalitásából valamilyennek (szélsőségesnek). Bővebben… →

az én elitizmusom

Közzétéve Szerző:
21

Az érvelésemre, az egész lényemre, gyakori indulataimra (úgy általában rám) szívesen mondják, ha már mást nem tudnak mondani, hogy elitista, kirekesztő. Ez jól hangzik, ezzel túl lehet kiabálni azt, amit mondok: hogy nem vagy a körülményeid áldozata, te sem, én sem, igenis lehet jobb életed. Bővebben… →

magától értetődő

Közzétéve Szerző:
19

Vé vált a futás. Végre. Egy kicsit gyorsultam is. Pedig évek óta azt gpondolom, le fogok vele állni. Nem vagyok jó futó, és van egy sor más mozgásfajta, ami jobban pörget, vonz, hív, mint a futás.

Ráadásul a Zúzmara, amelyen tegnap 10 kilométeren indultam, a legundorítóbb itthoni verseny: kanyargós, összevissza, szűk útvonal, torlódás, külvárosi lehangoltság, hó, latyak, és alig látni félisteneket, rengeteg viszont az amatőr, túlbonyolítós, éremtől izguló stb. kocogó.

Ekként élvezzük, és nagyon jól szervezett verseny ez is. Már nem vagyok meghatott a rajtban, nem ér meglepetés, nem eufória a cél. Egyszerűen volt erőmegélés, jelenlét, közben jó.

A futás már nem megterhelő, nincs mélypontja, ott vagyok fejben, megszoktam. És a lényeg: nem fáj, nem sérülök, hozzáerősödtem.

Ezzel biztatok mindnekit, aki nem szánta rá még magát. A futás alapmozgás! Tavasszal is lesznek versenyek, miért ne neveznél egy hetes vagy egy tízes távra április 13-án a Vivicittán?

http://www.futanet.hu/cikk/telekom-vivicitta-10km-2019

Edzésként most teremben futok, cipőt kímélendő.

Újra lesz Ne félj az edzőteremtől! képzés. Január legvégén. Írj, ha jönnél!

Jövő vasárnap pedig nagy fotózás, izgalmas helyszínen!

kezdjek sportolni?

Közzétéve Szerző:
10

kezdőknek

Kezdjél, bizony. Tíz év múlva bánni fogod, hogy nem tetted.

És hogyan, mit? “Nem vagyok jó benne.” “Mindenki mást mond.”

Akkor hallgass rám.

Hogy miért rám?

Bővebben… →

mószerolják a sportot

Közzétéve Szerző:
192

Hol a hiba az érvelésben? Törzsolvasóim jól tudják. Bővebben… →

kedvenc képeim

Közzétéve Szerző:
4

Sok sűrű téma után egy kis visszatekintés: család, élmények, sport, a ritkábban kitett képek közül. Megmutatom az életemet, kedvenc hangulataimat és tárgyaimat. Van, hogy profi a fotó, máskor az a lényeg, ami rajta van. Bővebben… →

nem elég a sport

Közzétéve Szerző:
67

A minap azért alaposabban megnéztem az új Apple Watch-ot, amíg töltötték a szerkezetemet (a macbookomat, szívességből, pár percig), mert én úgy vagyok puritán és minimalista, hogy közben nagy rajongója a menő és drága tárgyaknak is, csak nem szoktam a tárgyakat lefotózni.

Van ilyen geek típus, aki jól keres, és imád érdeklődni, elmélyedni abban, ami pénzért megvehető és az adott tevékenység köré van építve. Az ideális fogyasztó. Rájuk épül az iparág.

Dagadt Köcsög például írja is, hogy amikor futni kezdett, vágyott sokat költeni valami új hobbira, azon az igazi geek, kütyümániás módon, izgatottan nézegetni a műszaki adatokat: az egyik mit tud, de bezzeg a másik!, fórumozás és csoportok, fogyasztói vélemények, mi mennyibe kerül. Vitatkoznak, szakértenek. Bővebben… →

“nem leszel boldogabb, csak vékonyabb”

Közzétéve Szerző:
13

Hát dehogynem leszel boldogabb!

Azt szokták mondani, hogy a lefogyás nem oldja meg a problémáidat. Mert folyton oda kell figyelni, és ez stressz, mondják.

Ki mondja? Azok, akiknek reménytelen, azok, akik feladták.

Mert gyötröd magad, megvonod a kalóriát vagy a szénhidrátot, hajtasz az edzéseken, elfáradsz a nagy befeszítettségben! Aztán úgyis feladod. És visszahízol…

De ha nem, akkor meg rápörögsz és semmi más nem fog érdekelni.

Emellett, akár sikerül, akár nem, rengeteg időt elvesz, és drága. Bővebben… →

szerzetes

Közzétéve Szerző:
17

Ahhoz, hogy a tested ne teher, nyűg és lassan elvaduló, külön élőlény legyen, bizonyos puritánságra van szükség. A cella puritánságára mint alapállapotra. Korai kelés, hideg víz, darócruha, vaj és kávé, bacon és áfonya. Nem erőltetésre, gyötrésre, harcra van szükség, és nem trükkökre, csodaszerekre, mentális bűvészkedésre, úgynevezett motivációra, önrábeszélésre, hanem letisztult, érett, nyugis egyszerűségre.

Biztos vagy abban, amit csinálsz. Amit csinálsz, magától értetődik. És csinálod, tényleg. Azért, mert így a jó neked.

Bővebben… →

hogyan ne őrülj bele a diétádba 2.

Közzétéve Szerző:
55

Az előző részt itt találod.

Kajafüggés

Mindig mondják, hogy a sikeres életmódváltás 70 százalékban az étrenden és 30 százalékban az edzésen múlik. Ez eléggé elnagyolt állítás. Attól függ, mennyit és mit tudsz edzeni, mennyire tudod vagy akarod visszavenni a kalóriát.

(Rájöttem közben, hogy a megspórolt kalóriák arányára gondolnak, és azoknak szánják, akik fogyni akarnak.)

Az általános állítások mindig az átlagosra vonatkoznak. Vegyünk egy tipik, nem túl elhízott életmódváltót: tankönyvi módon 1400-1700 kalóriásan és kiegyensúlyozottan eszik, és sportol is, amennyi a meló és a család mellett elfér, mondjuk heti 3-4-szer végez egy-másfél órás, közepes intenzitású edzést. Ennek a váltásnak-változásnak valóban lényegibb része az étkezés (értsd: a kalóriabevitel visszafogása). Mert ha mondjuk emberünk eltöri a lábát, és leáll az edzéseivel, viszont még egy kicsit kevesebbet eszik, akkor szépen fogy tovább. (Egy kicsit formátlanabb, izomtalanabb, depisebb lenne és nehezebben tudná tartani az étrendjét.)

A másik alany mondjuk nem akar ennyi kalóriát visszavenni, nem törődik az evéssel, viszont rákap a mozgás örömére, és folyton zúz, pörög, izomszövetet épít, ügyesedik.

Nála fontosabb faktor lesz az edzés, ő így is átformálódik, különösebb kajaügyi tudatosság nélkül. Százalékot nem mondanék, nincs értelme. Bővebben… →

hogyan ne őrülj bele a diétádba 1.

Közzétéve Szerző:
20

Újra főoldalra teszem ezt, négy év után, aztán majd a második részt is. Állítom, hogy hazudnak a “diétakárosultakat” dédelgető, intuitív evést reklámozó, valódi erőfeszítéstől rettegő, érzékenykedő, önbabusgató, hisztis megmondók. Csak az az öröm, ha cselekszel, ha pezseg a véred, hevesen ver a szíved, ha tudatos vagy. Minden, minden könnyebb, ha aktív vagy, eleget vagy levegőn, van időd magaddal lenni. Hirtelen nincs nyűgös unatkozás, romboló stressz, falásroham. Jó érzés feszesebbnek, könnyebbnek lenni, erőfeszítés nélkül gyalogolni, futni, emelni, merev tagok nélkül kelni.

*

Már unjuk a diétatémát. A nem-üzleti, nem-bullshit verziót is unjuk, az egész életmódos témát és főleg a kaján pörgést. Aki csinálja, azért, aki leállt vele, azért.

Csinálom, ahogy négy év után lehet (az állapotfenntartás nem olyan izgi, mint az átalakulás, és a huszadik futós rendezvény se – jövő vasárnap félmaraton!), de én is unom, hogy erről beszéljek folyton. És az összes fitneszcsaj és fogyihős is unja, de ők marketingelnek, muszáj pörögni.

Nincs több újdonság, sem ujjongás: már nem esemény (még) fogyni, sportolni. Nincs már jobb cipő, újabb sportág, megfejtendő titok. Tudom, hol a határom. Már csak éljük az életmódunkat.

Mert hiába unjuk, működik. Bővebben… →

…at every size?

Közzétéve Szerző:
201

Érdekes, ahogy a témák együtt, többféleképpen is előjönnek. Nemrég írtam arról, mennyire kártékony az, ha mindenáron egy elvet, eszmét, tézist kell igazolni, és ennek szolgálatába állítjuk a tényeket. Így keletkeznek a dogmák, az elfogultságok, a szerepcsapdák, például a vegán életmódtanácsadóé, akinek annyira nehéz volt elismernie, hogy nem megy tovább, de láttuk ezt az önsorsrontás–férfigyalázás–”radikális” feminizmus témájában is.

A másik téma, amelyet a bőrömön is érzek, Bővebben… →