magától értetődő

Vé vált a futás. Végre. Egy kicsit gyorsultam is. Pedig évek óta azt gpondolom, le fogok vele állni. Nem vagyok jó futó, és van egy sor más mozgásfajta, ami jobban pörget, vonz, hív, mint a futás.

Ráadásul a Zúzmara, amelyen tegnap 10 kilométeren indultam, a legundorítóbb itthoni verseny: kanyargós, összevissza, szűk útvonal, torlódás, külvárosi lehangoltság, hó, latyak, és alig látni félisteneket, rengeteg viszont az amatőr, túlbonyolítós, éremtől izguló stb. kocogó.

Ekként élvezzük, és nagyon jól szervezett verseny ez is. Már nem vagyok meghatott a rajtban, nem ér meglepetés, nem eufória a cél. Egyszerűen volt erőmegélés, jelenlét, közben jó.

A futás már nem megterhelő, nincs mélypontja, ott vagyok fejben, megszoktam. És a lényeg: nem fáj, nem sérülök, hozzáerősödtem.

Ezzel biztatok mindnekit, aki nem szánta rá még magát. A futás alapmozgás! Tavasszal is lesznek versenyek, miért ne neveznél egy hetes vagy egy tízes távra április 13-án a Vivicittán?

http://www.futanet.hu/cikk/telekom-vivicitta-10km-2019

Edzésként most teremben futok, cipőt kímélendő.

Újra lesz Ne félj az edzőteremtől! képzés. Január legvégén. Írj, ha jönnél!

Jövő vasárnap pedig nagy fotózás, izgalmas helyszínen!

8 thoughts on “magától értetődő

      • Igen. XI. kerületben lakom, de belvárosban dolgozom, ami közte van helyszín, bármi jó lenne. Most a Móriczra és az Újbudába járok kettelbellezni heti 4szer, de látom, hogy ez nem jó hosszú távon, mert vannak részeim, amit nem erősít. (Pl belső comb, vádli, fenék is kevesebb a kelleténél) A terem jó kiegészítés lenne.

  1. Na jó, meggyőztél 😀
    Van a teremben ilyen íves futógép, tök érdekes. Viszek magammal cipőt, hogy ne mezítláb kelljen használni…
    Az ugrókötelet viszont már elővettem!! 😀

    Majd lesz alkalom, megyek a leánnyal futónapra. Szokott járni. (Ofő fut, viszi őket folyton.)

    Menjetek közösedzeni, nagyon jó! Lelkesítő, félelemporlasztó!

      • Hát persze. A kézilabda nem jött be, futni viszont kell.
        Vicces, hogy azelőtt sosem szerettem, nem is bírtam (hosszú évekig húsz kiló teherrel magamon), két év kettlebell után viszont meglepve tapasztaltam, amikor valamiért véletlenül ( bruhaha ) futnom kellett, hogy jé, bírok… Egyébként tudom élvezni is már.

      • Ott nem volt különösebben gond (bár a társaság nem az én korosztályom egyáltalán, és nem is voltak nyitottak), de utána baromira megfájdultak a dolgok, amik régen fájtak, meg a térdem is, egy hét után már kezd jobb lenni. Úgyhogy ezt passzolom, de nem bánt, mert nem volt akkora élmény, mint amire számítottam.
        Az edzések viszont egyre változatosabbak, István nagyon rugalmas, egyre inkább ráérzek a megfelelő arányokra… Persze még mindig nem vagyok elég hatékony.
        Ja, és van okos mérlege! Öt százalékra vagyok a kockahastól… xD

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.