szerzetes

Ahhoz, hogy a tested ne teher, nyűg és lassan elvaduló, külön élőlény legyen, bizonyos puritánságra van szükség. A cella puritánságára mint alapállapotra. Korai kelés, hideg víz, darócruha, vaj és kávé, bacon és áfonya. Nem erőltetésre, gyötrésre, harcra van szükség, és nem trükkökre, csodaszerekre, mentális bűvészkedésre, úgynevezett motivációra, önrábeszélésre, hanem letisztult, érett, nyugis egyszerűségre.

Biztos vagy abban, amit csinálsz. Amit csinálsz, magától értetődik. És csinálod, tényleg. Azért, mert így a jó neked.

Ennek a fegyelemnek és erőnek a megélése is örömteli. Érettséget feltételez, fejez ki és fejleszt: aki érett, az nem kétségbeesett és nem lobban szalmalángokkal.

De az eredménye, hatása, az alapközérzetté váló megszokása biztosan örömteli.

A test nem ellenség, nem valami gyarló lény, amely elkényeztetetten követelőzik, mint valami dackorszakos kétéves, te meg lecsitítod, megvesztegeted, kényezteted. Ha nem épp ráparancsolsz, megtöröd, uralod. Amíg meg nem unod és akkor újra szolgálod.

Pedig van, aki így fogja fel. A radical self love nevő body positivity irányzat egyik mémje ez:

Én nagyon pártolom, hogy a nagy önfeláldozásban és irodai melóban, mások kiszolgálásában, főleg az anyaságban egy kicsit jobban figyelj arra, kell-e pisilni, mire van szükséged, szomjas vagy-e, valamint ismerd fel és kezeld az érzéseidet. De a tested, ha jól bánsz vele, nem igényel gügyögést, ápolást, sütit. Partner. Segít. Legyőzi a lelked depresszióját. Felnőtt, egyenrangú, komolyan vehető, lényeddel azonos. Le nem választható, nem létezik külön. Nem kiszolgálni kell, hanem kevesebbet birizgálni, hízelegni. És megtart.

Pedig ez megy, hogy a méreted csak egy szám, meg nem vagy azonos a testeddel. És kik mondják…?

Nem lehet megszokni ezt az érzést, amit közönségesen fittségnek hívnak. Pedig akinek nem fáj semmi, aki nem kínlódik, az nem tudja megbecsülni az állapotát, azt mondják. Még ma is ki tudnék ugrani a bőrömből. Hogy ilyen jó szövetséges a testem, és ennyire egyek vagyunk. Jövök le a bank lépcsőjén a napfényben, és érzem, hogy erős vagyok és könnyű, rugalmas, ezen a nothing tastes as good as skinny feels módon, noha skinny nem vagyok, hanem strong és curvy vagyok. Nem mentegetőzöm többé.

Nincsenek ételek, amelyek bűntudatot okoznak, amelyek tilosak, nincs önmarcang. Sem disszonancia aközött, amit szeretnék és ami jó nekem. Amit én élek, és amitől jól érzem magam, az letisztult, egyszerű, mértékletes. A lényege az önkorlátozás. Nem számolgatok kalóriát, nincs semmi konkrét betartandó, recept, előírás, szabály, csak néhány elv. Nincs tragédia az alkalmi szociális alkalmazkodás miatt sem, nem csúszok vissza. És mindegyik elv olyan, a hideghez való vonzalmamtól a böjtön és a mezítlábazáson át a hosszútávfutásig és a zsíros állatokig, hogy már az előtt gyanítottam, hogy ez a jó nekem, hogy elolvastam volna a tudományt és az érvelést.

Sokaknak ijesztő a lemondás, a szigor. Nem kérik. Fancyt kérnek, szép edzőnadrágot, elrendezett kis ebédeket áfonyaszemekkel, ölelgetős fotókat a célban, ahol süt a nap.

Amúgy meg a seggünk ki van nyalva. Így nőttünk fel. Jaj, csak ne fázz, éhes ne legyél, minden kényelmes, körülölelő legyen, ne fájjon semmi. Temérdek, hamar tálalható étel. Mit ennél? Mit kívánsz? Beragasztom a karcolást. Nyaff.

Ha úgy érzed, nyűg a testmozgás, ha rádtör a nyafogás, gondolj arra, mennyire szerencsés vagy, hogy két mozgó lábad van, egyenes törzsed, működő izmaid és lehetőséged, hogy menj, csináld. Nem a test ül a nyakadon, kényszerít és korlátoz és követel, hanem együtt kormányozzátok a csodálatos, eleven életet.

Készülő posztok:

a külföldi pasim

most lettél harminc

16 thoughts on “szerzetes

  1. nothing tastes as good as skinny feels
    Yessss! Kate Moss tudott valamit😁
    Bennem tavaly zajlott le az égszakadás-földindulás, amikoris egy kedves rokon elküldte a közös nyaralásunkról készült képeket. A fotókról egy megfáradt, szürke, jellegtelen, kövér (nem kórosan elhízott, inkább csak alaktalan) középkorú nö nézett vissza. Mit mondjak, baromira nem egyezett a fejemben élö hamvas leányka képével😁. Miután felkapartam magam a padlóról, elhatároztam, hogy egy életem, egy halâlom, nekiállok és megcsinálom. Mármint a homokóra alakot, meg a 15 kiló mínuszt. Fél év alatt meglett mindkettö, mármint középtöl lefelë, mert felül egy kicsit laposra sikerült a homokórám😁 Sebaj, így is szeretem és büszke vagyok rá. Én, aki korábban utált tükörbe nézni, életemben elöször úgy érzem, hogy aki visszanéz râm, az azonos azzal, aki vagyok. Aki lenni akarok. Az érzés leírhatatlan. Olykor még mindig megdöbbent az arc és a test, aki visszanéz. Basszus, én még húszévesen sem voltam vonzó vagy szép. A leginkâbb talán lâthatatlan. Most szép és vonzó vagyok. A saját szemem tükrében mindenképp. Még a szarkalábaimat, meg a (korâbban tükörsima) lábamon szaporodó fekete szörszálakat is szeretettel nézegetem. Ök is én vagyok. És ök is szépek. Megszelídültek és jóbarátokká váltak a korábbi ádáz ellenségeim: a mérleg, a fényképezögép, és mindenekelött a tükör. Jut eszembe: idén nyâron újabb közös nyaralás ugyanazokkal a rokonokkal. Igen, jólesett. Mármint a döbbenet a szemükben😁. A már említett közeli rokon (akinek amúgy szenvedélye a fotózás) mintha idén nem fényképezett volna annyit… Ja és a piros bikini… ugye tudjuk, hogy bikinit csak az üresfejü, bugyuta cicababák hordanak, akiket elnyom a patriarchátus… én legalábbis azelött nagyobb eséllyel vettem volna fel csadort, mint bikinit. Nem így ezen a nyáron… az egész nyaralás alatt abban mászkâltam, és azóta is minden alkalmat megragadok, hogy felvegyem😁

  2. “most lettem harminc”, hát ezt alig várom! mint ahogy facebookon is írtam, én is most lettem harminc, és a volt csávóm alaposan megvádolt azzal, hogy csak azért hagytam el, mert most lettem harminc, és már mióta mondom, hogy mennyire rettegtem tőle, hogy innentől kezdve már csak kötelezettségem lesz (lényegében: szülés és megállapodás), és nekem most már csak ugyanúgy szabad élni, és vége a fiatalságomnak végleg, és akkor azt képzelem, hogy erre ez a megoldás. magyarán: kapuzárási pánik. mondjuk volt is ebben valami, de azért elég erős a sarkítás. annyiban volt benne valami, hogy a harminc szimbólum.

    • Én 29-nél és 39-nél szakítottam. Mindkettőt jó döntésnek tartom azóta is. Talán előbb kellett – lehetett – volna mindkétszer, de így is jó. A közelgő nagy 10-es csak felerősítette az elégedetlenséget ami már ott volt.

  3. Na, ilyeneket szeretek én olvasni! Ezzel a hozzállással meg is fogod tartani a formád és fejlődni is fogsz. (A zúzós edzésről írtakkal is egyetértek, erre gondoltam, ha Ragen is zúzná egy kicsit jobban, megérdemlné az anyagi támogatást. De még magához képest sem teszi ezt meg…)
    S ez mind igaz, lehet ilyen a haskockák fenntartása: örömteli diadal, magától értetődő, s nem nyögvenyelős-alárendelő, méricskélő.

    Egy dolgot utálok a hasizom fenntartásában, de azt nagyon: a szociális izolációt. Nem mintha mindig degeszre akarnám tömni magam, az alkoholt sem kívánom, de hamar páriává válik az ember egy aszkétikus, a normákból kilógó életmóddal. Nem mintha nem érné meg, de nekem ez a legnehezebb része.

    • “Ezzel a hozzállással meg is fogod tartani a formád és fejlődni is fogsz.” Köszi. 🙂 Te nem nézted végig ezt a folyamatot, ami 2014-től tart. Komoly embernek tartom magam, hosszú távúak a projektjeim, nem mániák.

      Persze történhet olyasmi, amihez nem elég az attitűd. Holnap kisebb műtétem lesz, lehet, hogy a pár hét szünettől épül le izmom. Ezért halasztottam el a DEXA-mat. És persze finoman mozoghatok, és nem fogok annyit enni. És ennyi. Nem szeretek görcsölni. De azon se csodálkozom, aki egy kicsit nyögvenyel, új szokásokat és fegyelmet tanul, hajtja magát, mert fontos neki a változása. Nekem szerencsém van, hogy lendülettel tudott menni a folyamat, egyértelmű irányba.

      Én nem érzem akadálynak, minden barátom sportol, tudatos, szóba nem jön a mértéktelenség. Néha többet eszem és többet edzek. Mivel régóta nem vagyok megszorításban, kiegyensúlyozottak a dolgaim.

    • Azzal nem értek egyet, hogy edzésért dotáljunk valakit. Pénz munkáért, igényes tartalomért jár, nem alamizsna. Az edzést mindneki magáért csinálja, ő lesz tőle jobban. Ha jutalmazzuk a lefogyást, azzal az elhízást jutalmazzuk voltaképp azokhoz képest, akik nem szúrták el a testüket. Én képzéseket tartottam, és edzeni vittem embereket, egyéb pénzt én a tartalomért kapok. Illetve van egy-egy közösségi ügy, pl. rekonstrukciós műtétre dobtak össze többeknek az angolszász világban.
      Ragen velem semmilyen módon nem összehasonlítható, nem edz, blöfföl, és nem csinál semmi értékelhetőt. Neki nem egy kis lökés hiányzik, ő tévúton van.

      Horrorisztikus poszt a témában:

    • Örülök! Nagyon elterjedt a testről a “nélküle/ellene”, a “nem fontos” és az “annak ellenére, hogy…, mert én több vagyok, mint egy szám” beszédmód. A testi önazonosság csodálatos élmény.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.