Fat faston vagyok, most ez a jó, úgy érzem. A fat fast a ketogén++, annak egy szélsőséges formája, még több zsír arányaiban, még kevesebb kalória. Azért csinálom, mert azt a kis szőlőt egyék csak meg a gyerekek nem tudtam visszakerülni a nyaralás után a ketózisba, vagyis a glükóz-ATP alapú anyagcsereállapotból a zsíralapúba. Viszont szeretnék kirobbanó lenni és könnyű.

Do not try it at home. Néha félek, hogy akármennyit részletezem, teszem ki a hangsúlyokat, nem megy át, amit írok, és csak a leglátványosabb részek tűnnek fel, esetleg valaki azt hiszi, ez a titok. Nem ez a titok. Nem a terem, nem a ketogén, nem a protein. Ne vágj bele átgondolatlanul semmibe. Legyél alapos. Belülről indulj.

Ó, tudom én, a súlyzós edzés, a súlyemelés is, a ketogén is, hát még ez a fat fast, ijesztő és szélsőséges így elsőre. Nekem most éppen ez van. Ketogén, glükózhinta helyett zsírüzemanyag, és nagyon intenzív edzések.

És jó nekem.

Hogy nem csak elképzelem, hogy jó nekem, tehát hogy ez nem az őrültek magányossága, azt több minden bizonyítja.

• A vérképem. A meggyógyult pajzsmirigybetegségem (Basedowom).
• A bőröm, hajam állapota, az alvásom minősége.
• Az edzéseim öröme, lazasága; soha nem fáj semmim, tudom, hol a határ, és, lévén komoly idegrendszeri terhelés, nem járok le naponta, de még kétnaponta sem.
• A közérzetem. A szorongásaim, nyomasztó állapotaim, önkárosító késztetéseim múlta.
• Ahogy mások, köztük a gyerekeim is kedvet kaptak. Hirtelen tudnak kézen állni a füvön, szaltózni a trambulinban. Babadávid kapott egy futócipőt, mert kiderült, hogy született sprinter, lefutja a bringámat kilométeres távon. Kérlel, hogy menjünk futni, “az őzek közé”.
• A DEXA mérés, egy képalkotó vizsgálat, amely szerint április végén 16,6 százalékos testzsírom volt, amivel az alsó három percentilisben vagyok a korosztályomban. Pedig nem vagyok vékony, dehogy, csak mihez képest ennyi: az izomhoz képest. Most amúgy két kilóval több vagyok, mint akkor, s hogy ez izom-e, az majd a következő mérésen kiderül. Nagyon motiváló mondjuk félévente, évente megnézetni a testösszetételt annak, aki kitartóan edz és diétázik.
• Az ismerőseim visszajelzése, az ismeretlenek mondatai és tekintete.
• Az előtte-utána fotók. (A tegnapi bejegyzésbe tettem később készült edzésfotókat.)

Nem tudom és már nem is tűnődöm azon, hogy akkor velem baj van-e (van amúgy: a változást nehéz megélni, lélekben megérkezni), nem haragszanak-e a téma miatt az olvasóim, és azon sem, hol a határ megszállottság és komolyan vett felelősség, elhivatottság között. Nem vádolom magam, hogy ez is csak múló hóbort. Nem ujjongok. Nyugis és erős bennem a lassan egyéves történetem. Van új nehézség, a szemébe nézek, megküzdök vele. (Testképzavar.)

Ma a táplálkozásról írok. Bővebben… →