melléknevek sorozat 31.
Te elégedett vagy magaddal?
Hogy van ez az önbizalomdolog? Most akkor elég jó vagyok, vagy nem? Meg lehet nyugodni?
Mikor leszek kész?
melléknevek sorozat 31.
Te elégedett vagy magaddal?
Hogy van ez az önbizalomdolog? Most akkor elég jó vagyok, vagy nem? Meg lehet nyugodni?
Mikor leszek kész?
A péntek. Olyan fényes, átmosó, oxigéndús! Olyan hangulata tudott lenni, hogy már délelőtt, a nagy sodrásában meg akartam írni.
Én úgy szeretem ezeket a napi rutinokat, olyan erőt, öntudatot, nyugalmat élek meg. Ez a munkám, jövök rá: három gyereket nevelek, körülöttük a ruhák, az ételek, a ház, a tüzelő, a menés, a jövés.
De írogatok is, hobbiból. Bővebben…
Összegyűlt több posztkezdemény, jegyzet, egyben adom közre. Szafaládé. Ez még nem a jelszavas, de jön az is, nemsoká.
*
Fogjuk fel úgy, hogy a Julisnak el kell sajátítania, és az iskola egy bizonyos mértékig, sőt hát főleg, arra szolgál, hogy megtanulja: a világ nem olyan, mint az anyja, az apja, az elemi közege, kastálya, cicarajzai, hídba lemenései. Nagyon nem. Maradjon lényegében ilyen, és tanulja meg kezelni amazt.
*
Én nem vagyok vegyülős, az edzőteremben sem, annak ellenére, hogy sokat vagyok ott. Ott van wifi, meleg víz, fűtés, ezért megyek, ezt szoktam mondani. Már megszoktam íráshoz azt a tüc-tücöt. Szóval, nincs nagy partilájf, csak Eddel, az én odavitt barátaimmal, meg egy-két véletlenszerűvel, művészalkatúak főleg, viccesnek találnak. Közegidegen vagyok, nem is edző, nem is ritka látogató. Kalandom a proletariátussal Bővebben…
Avagy: miért nem szeret jobban? Most akkor akar valamit, vagy nem? Igazán akar?
Ó, ezt gyakran kérdezzük. Én meg azt mondom, például itt, hogy a szerelem (és a szenvedély) önműködő és egyértelmű, ott nincsenek kételyek, elégtelenségérzés, sőt, valahogy… túl sok is. Eláraszt. Nincsenek előzetes elvárásaid: az ember, a helyzet teremti az igényt, a teljesség igényét, és ki is elégíti, azonnal. Nem is tudtuk, hogy létezik ilyen. Aki megélte, tudja.
Az első rész: a gyengéd erőszak 1.
Szépen vagyunk egyébként: míg ti a lányotokat féltitek a traumától, apák, haverok és puakézikönyvek arra biztatják a fiaitokat, hogy próbálkozzanak, smárolják le a lányt, ne vacakoljanak.
A legtöbbször nem rosszindulatúak az “udvarlók”, nem tudatosan mesterkednek. Csak nagyon akarnak valamit, és az erősíti meg őket, ami a másiknak rossz. A bántalmazók sem mind gonoszak.
Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák – kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
(Reszketek, ahogy ez meg van írva, a verszenén. Milyen sűrű valóság a jó vers…!
Ó, ezt nem ide. Készítek egy alposztot, egy József Attila-szemelvénygyűjteményt, az 1936-os versekből, mert nagyon érzékletesen adják vissza a dinamikát.)
Hiedelmek, viselkedési sémák és érdekek mozgatják őket egy társadalmi közegben, amely tolerálja, alig ítéli el, megmagyarázza, vagy nem akarja észrevenni a húzásaikat.
Miért nem tartom áldozatnak a csalódott, visszautasított férfiakat? Bővebben…
Előfordul, hogy a rajongás gyűlöletbe fordul. A manipulátor rádszáll, és minden módon ekéz, támad, nem hagy élni. Ez veszélyes, és hasonlít a párkapcsolati erőszakra. A neten is sokat lehet ártani. Tőlem erőszakos, eleinte rajongó kommentelő (aki csak nickként volt jelen, nem tudtam a kilétét) követelte, hogy adjak neki elégtételt, tegyem közzé az ő verzióját, fenyegetett, hogy nem száll le rólam.
Ismered azt, amikor valaki olyan nagyon kedves veled, annyira segítőkész, hogy… a legszívesebben felrúgnád?
Hónapokig kedves, és hónapokig nem mered megmondani, hogy ne csüngjön már rajtad ilyen hűségesen, ne alázza tovább magát.
Rákészülsz, hogy most aztán beszélsz vele, mert a hallgatásból nem ért. Ő aktív, te hallgatsz, kerülöd – reméled, ez elég. De neki nagyon kell ez az egyszemélyes játék. A dilemma: hitben hagyni inkorrekt, de bántani nem akarod, és ha szembesíted, kiszámíthatatlan lesz a reakciója.
És te is belementél, már benne vagy nyakig, hibásnak érzed magad.
Vársz, hátha elmúlik. De a daganat sem.
Egyre durvább. Mint aki kéri a jussát végre. Szép szavak, ártatlan gesztusok, a kedvedben jár, szépeket mond. Mi van abban? Örülnöd kéne. Félsz tőle. Bűntudatot kelt.
A félelmed jogos: ez erőszak. Bővebben…
Én a 2013-as blogévre úgy emlékszem vissza, hogy akkor még minden hepi volt. Messze volt még a Nagy Szervezkedés és Vihar. Én magam alig kommenteltem, csak rövideket, egymással kapcsolódtak a hozzászólók, bizalom volt. Nem ment el még senki kedve, nem kellett félnem, hogy valaki megbántódik, közös fíling volt, termékeny dialógusok, az akadékoskodókat meg kiröhögtük.
Megszépítő messzeség! Újraolvastam ezt a posztot, nem rossz amúgy:
És a kommenteket is. Hát, volt ellentét már akkor is. Bővebben…
Istenem, hogy én már nem vagyok, nem lehetek magyartanár…! Hát milyen élvezetes, emlékezetes, érettségin is hasznos elemzést tudnék ebből tartani egy őszi pénteken, gesztenyék visszaverődő fényében, kezemben krétával, intellektuális lázban, azzal a csak tanárkoromban jellemző, felhevült testszaggal (igen)! Most csak abban bízhatom, hogy ti élvezitek, meg hogy a verselemzésre rákereső érettségizők is idetalálnak, és egy nanogrammal kevesebb lesz a mechanikusan buta, hiedelmektől nem szabaduló verselemzés a vizsgákon. Bővebben…
Néha komolyan megijedek magamtól.
Hogy akkor én voltaképpen férfi vagyok. Férfi lettem itt a nagy egyedülállóságomban. Bővebben…
ma sem kérünk trollokat:
a posztot el sem olvasó, agresszív, szalmabáb-érvelő, felhergelt kommentelőket nem is olvassuk el.
Kiegyensúlyozott tájékoztatás: az elfogulatlanság, a több szemszög vizsgálata, a minden érintett meghallgatása az újságírás alapelve. (Ha ezt nem tartjuk kötelezőnek, akkor vagyunk szubjektív bloggerek, ugye. Habár, szerintünk az igazság közepe, a normalitás köre sem ott van: ha két ütköző álláspont van, akkor előfordulhat, hogy az egyikhez közelebb van az igazság, a másik inkább sértett kötözködés, dafke-durca.)
A wmn.hu, amint igazságos: rájuk szóltak, hogy annyit írtak már a családon belüli erőszakról, az agresszorok elől menekülő anyákról, írjanak már “a másik oldalról”, arról, amikor a szülő szándékosan neveli a másik ellen a gyereket, idegeníti el tőle, “beszéli tele a fejét” hazugságokkal, a maga játékszereként használva a gyereket. Ez volna a Parental Alienation Syndrome, PAS. Bővebben…
…részt venni a netes forgalomban: facebookon, pédául. Bővebben…
Azt higgyétek el, hogy az írás meggyógyít. Mindenki higgye el, az is, aki összerezzen a szép szerkezettől, áhítatos tisztelettel viseltetik a virtuóz szófűzés iránt, meg tudja különböztetni ocsút a búzától, és érti most, miért nem tettem névelőt a főnév elé; az is, aki ráharap látványosra, a giccsre is, önmagában a kifejezés tényére, de az is, aki legyint, hogy így írni ő is tud (nem tud), és nagy gúnyosan grafomániának nevezi a részletes érvelést, ábrázolást.
Meglepő, hogy mi mindent fel lehet dolgozni az írással, ha gyakorlattá teszed, következetesen csinálod. Bővebben…
kettőezer-ötszáz szó, negyedórás falat
Egészen fantasztikus mélyrepülés van az nlc-n. A benne tartós tartalmak reneszánsza. Teherán ragyog a kora reggeli napfényben.
Ennek története van. Három évvel ezelőtt azt hittük, az nlc progresszív lesz, érdekli őket az erőnk, a nők valósága. Bővebben…
Mandulavajakba és sültszalonna-zsírba fulladnék, ha fel nem ugranék egy nagy kocka 85-ös Lindtre. Zellerszárral kievickélek, a parton iszom egy icipici eszpresszót nagy, cappuccinós csészéből, háromszoros hurrával: kókuszzsírral, vajjal és tejszínnel – ez az én ketogénem, az a “steril és életidegen” étrend (Szendi Gábor nevezte így). Csupa mámor, bőség, meglepetés. Valóságos gasztronómiai fordulat. Chiamag, tejszínbe áztatva, vaníliával, egy tojássárgája, pirított-darált mandula, szamócaszemek.
Csoda, hogy nem vagyok még 85 kiló. Bővebben…
Mármint a honlap. Az fasza olvasmány. Ott lakik a néplélek. Hogy mik vannak emberek fejében! És valóságként kezelik. Bővebben…
Azt írja a kommentelő, hogy nincs ilyen, hogy igazság, mert van én igazságom, ő igazsága, szóval csak szubjektív igazság van, és végső soron az az igazság, hogy nincs igazság. (Szmájli.)
Ez jó téma és felvetés, és más is mondta már nekem. Jogász mondta egyszer, a tények és paragrafusok embere, és akkor én nagyon megdöbbentem. Bővebben…
Még mindig él a nézet, patriarchissimó, hogy a házasság intézményének egyik funkciója, hogy abban a férfi, ha már volt olyan bolond, hogy beletett elköteleződést, anyagiakat, rendszeresen és megfelelő szexhez jusson, a kizárólagos, hozzá hű, az ő kívánságához igazodó partnerrel, mert a szex fontos, a szex jár, a férfiaknak mindenképpen. Ezt reklamálják itt nálam az antifeministák is, azok, akik szakmányban nézik ázsiai gyereklányok megerőszakolását, rángó kézzel, de amiről álmodnak mint társadalmi jóról, az az egy darab, kiutalt nő, akivel monogám kapcsolatban szexelhet a béta is, élethosszig. Mindjárt elsírom magam. Bővebben…
Idén tavasszal azt mondtam: most lesz egy olyan nyár, amilyen még nem volt. Most csillog a vállam, engedek az élet áramának, nem bánom, ki mit gondol a teniszruhámról és az edzésmániámról, belelazulok a nyárestékbe, és olyan helyekre megyek, ahova nem szoktam.
És lőn. Bővebben…
Tele vagyok okos ismerősökkel, és ezek az okos ismerősök, köztük a nagyon okosak is, ítélnek.
Nem csak néha, vagy fontos kérdésekben, elvi témákban kiállva, hanem folyamatosan. Megítélő üzemmódban vannak, a tejföl márkaneve is elvi kérdés. Világjobbítók.
Akkor is ítélnek, amikor örülnek: az örülésük helyeslés.
Nem azt nézik, hogy mi a jó annak a személynek, akiről szó van, hogy ő mit tart helyesnek, mi a célja, hanem hogy nekik mi tetszik, ők mit tartanak helyesnek, ők mit csinálnának. Vagy-vaggyá élezik, és kényszert éreznek a voksra.
Néha morális jelentőséget tulajdonítanak annak, aminek nincs olyanja, mert nem erkölcsi kérdés, lásd a testünkkel való foglalkozást vagy a szelfizést. Meg aztán nem egyféle erkölcs van, és az ő sajátságos erkölcsük nem abszolút (arról nem is beszélve, hogy az az erkölcs a maguk életében nem megy valami jól, csak mindig másoknál veszik elő).
Vagy csak képtelenek arra, hogy a megítélt jelenséget, cselekedetet a maga kontextusában értelmezzék. Bővebben…