trendek, amelyek elhúztak mellettem

Mint egy gyorsvonat. Én meg gőzölgő csészével a kezemben, a muskátli mögül figyeltem őket (majd elindultam a református istentiszteletre).

Mindenféle, amit a környezetemben csinálnak, én meg nem, és meg szokták kérdezni, hogy miért nem. De én nem, nem, jaj… nem.

sorozatnézés

Ami jó sztori, az egyszer az, van eleje, van vége, viszlát. Példája a Fargo. Hagyjátok annyiban! Nálam tévé se. Csak film, és lehetőleg moziban, méltó vásznon. Amúgy tudom, mi lenne, ha én elkezdenék előfizetni, letöltögetni. Behúzna, éjszakáznék, sem este, sem reggel nem futnék. Pont úgy lustítana el, mint az

autó

Nekem nincs jogsim, és egyik emberem sem vezetett: mindig a fővárosban mozogtunk, és tömegközlekedtünk. Hogy igazából lusta vagyok, az abból derült ki, amikor elvitt valaki, vagy taxiztunk. Hátradőltem, és nehezemre esett megérteni, hogy bizonyos dolok (tempó, akárhol parkolás, végtelen körök, “jaj, még ezért menjünk vissza”) autóval sem teljesíthetők, az sem csodaeszköz. Türelmetlen és önös vezető lennék. Szeretem, ha egyszerű, gyors az üzem, ha engem szolgál, ha nem fárasztanak. Erre a kísértésre a személyiségemnek nincs szüksége, és azért nem hozom magam ilyen helyzetbe. Mint a szerzetes, akinek túl erős volt a szexuális késztetése, bűnöket követett volna el, és inkább megtartóztatja magát. Az erőnlétemet, kondimat, testtartásomat, izomzatom nagyobb részét annak köszönhetem, hogy rengeteget bringázom, gyaloglok, cipekedem.

tetoválás

Nem és nem értem. Még a tökéletes testet is elrontja. Nagyon kevés eredeti alkotó van, ők pedig méregdrágák. Értem én, hogy kulturális jelenség, sőt, kód, de ezzel nem lehet bármit megmagyarázni. Csak a szokásos érveim vannak: hogy nem eltávolítható, amennyire igen, az csúf és sokba kerül. Hogy fertőzésveszélyes, drága és hogy megfakultan, öreg bőrön egyenesen taszító. Miért, miért ilyenekben fejezitek ki magatokat?

A sminktetoválás külön bugyor. Mesterkélt, erőszakos vonások, öregít, csak színpadon van értelme. Milyen ízlésük van ezeknek a szakembereknek, akik elkanyarítják a szemöldökcsonttól az ívet? És hogy néz már ki öt centiről?

Vicces válogatás.

saját sütik és erről büszke blogolás, posztolás

A nők végre hallatják a hangjukat – ezzel csábította a Nők Lapja Café versenybe az amúgy mélyen lenézett bloggereket, és csajos laptopot ígért nekik nyereményül. Szavaztattunk, törtük magunkat, ingyen reklámoztuk a hihetetlenül nívótlan médiarészleget. Majd a fődíjat megnyerte egy kenyér- és sütisütős, félig üzleti blog.

Persze, hogy sütünk, és persze, hogy finom. És igen, sokfélék vagyunk, mindenki másban leli az örömét. De aki abban éli ki magát, hogy ő milyen jókat süt, és ezt fotózza és publikálja, az beleragadt egy jellegzetesen korlátozó, női szerepbe, ahonnan nincs tovább. Ráadásul a kirakott sütik többsége se jól nem néz ki, sem nem ötletes. Ha nagyikorodban a szeretteid a sütidről beszélnek és nem a személyiségedről, akkor is van miről gondolkodnod.

Horvátország

És általában: nyaralás = megfizethető tengerpart. Ez a vágytárgy: “imádják a tengert”, majd elmennek valami előnyösen europanizált exkluzív gettóba, mert az az ország kellően szegény (déli vagy keleti) ahhoz, hogy közepes áron járjon az all insclusive, tört angol, seggnyalás. Minden rájuk van szervezve, és nem találkoznak a helyi kultúrával (nyomorral). Törökország, Egyiptom, Tunézia. Hogy nem unják?

Akkor már inkább a Bükk. Nekem, ha nyaralás: európai város. Ha vízpart: Duna, Balaton, hazánk kis tavai. A tömeges, medencés-tengerpartos, “hozzuk ki minél olcsóbban” fajta szezonnyaralás gáz: önarckép egy rút arcról. Főleg fotózkodni lehet jól, amúgy hideg., szúrós, kellemetlen. Persze nekem nincs is szabadságom, vagyis mindig az van, szóval nincs végre-nyaralás – kis adagokban pihenem ki magam, általában hétköznap délelőtt.

2014, Sitges. ez nagyon király volt, 5 csillag

Ami a nyarat illeti, Norvégia volt a fő attrakció. Idén még Visegrádra tervezünk menni, erdőbe sokat, egy-egy napra a Balatonhoz, ősszel pedig Dániába. Most Siófokon fekszem az Aranyparton.

szelfizés

A tengerparton, szalmakalapban a koktél fölött vagy esztétikusan a vízbe gázolva persze szelfizni kell. Miért is? Mert az jelenti azt, hogy tényleg ott voltam. És mert mindenki ezt csinálja, nézegetjük egymásét – neked meg nincs egy saját gondolatod, döntésed.

Egyáltalán: okostelefon, bármikori elérhetőség. Vég nélküli görgetése annak, amit az arcomba tolnak. Appok: téged tényleg a telefon figyelmeztet, hogy igyál vizet? Tízezer lépés? Tényleg nem tudod kiszámolni nélküle az életedet? Bjutifilter, csücsör. Aggodalmas szépítkezés, tekergés, kísérletezés a fiatalabb kinézetre.

Nekem az agyam az okostelefon. Nem is lustult el. Rólam izzadtan, a magam valójában, kézen átfordulás közben legyen a fotó, csakis! Ugyanezért

instagram, kép- és videóalapú portálok

sem. Hagyjatok békén. Úgy viselkednek, mint a fotóművészek, pedig a kép önállóan csak akkor legitim tartalom, ha elsőrangú. Az én világom a szöveg, a jól megírt mondat, ironikus jelző, kis kiszólás, illusztráció.

híresek szidása, taglalása

Én nem tudtam őszintén lájkolni az élcelődést Orbán nadrágján – nem a nadrágja a baj. Hát még azok, akiket csakis csalinak raknak elénk! Az összes modell, tévéhős, félszínész. Hiába közszereplő, hiába nagyobb a felelőssége, te ne dumálj bele a magánéletébe. Szeretnél te úgy kinézni. Amit belőle kapsz, azt többnyire a média alkotta meg, és ő maga is az áldozata. Ha szerinted gagyi, hagyd is békén, ne járj oda utálkozva megfigyelni. Én például bojkottálom Stohl Andrást és Pelsőczy Rékát, a közre tartozó, nyilvános dolgaik miatt, de nem ostorozom egyiküket se.

Ó, hányan jöttek azért a közelembe, hogy mellém lépve megfejtsenek, kielemezzenek! Pedig én nem is vagyok celeb. Amikor a celebeket csócsálod, az nem más, mint bosszú. Mintha a homloklodra írnád: “JELENTÉKTELEN VAGYOK, ezért kotnyeleskedem”. Ismerd el azt, aki nívót mutat fel, annak is a teljesítményét, ne akarj róla többet tudni, mint illik. Nem lettél a haverja. Ne ragozd, hogy ki szimpatikus, mert ez nem látszik a néző szögéből. Hacsak nincs szakmai jellegű észrevételed, a többieket hagyd békén. Olcsó időrabló szokás.

hisztis állatvédelem, vegánság, műszőrme, vádaskodás

A kiskutyamentés, állatkínzás-hörgést régebben is értetlenül figyeltem. Bár emberi, társadalmi ügyekben, életetek valós konfliktusaiban állnátok ki ekkora mellénnyel! De ti csak a trend védelmében mertek hangoskodni. A netes vegánság gáz. Negédes, ostoba, elfogult és agresszív, lényege mások kirekesztése. Sokkal többet dumáltok, fölényeskedtek erkölcsileg, játsszátok a nagy leleplezőt, mint amennyit valójában cselekedtek egy jobb világért. Steiner Kristóf is ilyen, a nagy felkentséggel, alterkodással, jézussággal. És a folytonos helyettesítés! Mert azért kéne az, amit nem-vegánként megszoktatok. A műszőrme a leggázabb ezek közül, de említhetem a szejtánt, a növényi tejeket és a vegán tojást is. Ez hol természetes, hol öko?

Ezt már linkeltem. Gratulálunk, büszkék lehettek elvbarátaitokra!

https://444.hu/2018/06/27/a-militans-veganok-miatt-a-kormanytol-kernek-segitseget-a-francia-hentesek

Vegán vloggerek.

https://444.hu/2018/06/13/ket-vegan-vlogger-pere-mutatta-meg-igazan-a-vilagnak-mennyire-kifizetodo-lett-a-gyulolet-az-interneten?utm_source=projectagora&utm_medium=contentdiscovery

scifi, starwars, fantasy, képregény, manga

Agybizgetés, igazi kultúra helyett. Olyan, mint a nyalóka: kamaszkor után lehetőleg mellőzzük, vagy űzzük titokban. Akart, erőltetett, amatőr formája pedig botrányosan nívótlan.

Igazi scifi viszont (vagyis a tudomány a témája és az űr nem csak díszlet egy akciófilmhez) a Mentőakció és a Csillagok között.

szőrös golyó a táskán

Hacsak nem igazi nyúzott állat Az Andrássy úton láttam igazi medvéből készült játékmac Egyáltalán: táskakultusz, monogramok, a táska mint szimbolikus kiegészítő. Mivel biciklizem, csakis hátizsák. Néha sporttáska. Nincs mindent elnyelő táskám. És mégis, amikor ebben kotorászom, szedem szét a kutya szájkosarát és a rátekeredett ugrókötelet meg egy félig nyílt könyvet, odalép a kedélyes úr, és azt mondja: a női táska rejtelmei. Ó, jaj. Egyszer megmutatom, mi van a táskámban, de jobb lenne úgy, hogy mi nincs. A térgyakhoz való tragikomikus viszonyomról itt írok. Engem, bizony, nem a keretek és a rendszer tartanak egyben, hanem a gondolkodásom, az újdonság, a kreativitás.

Általában a divatnak nevezett, tékozló, testleplező és -hamisító, tárgyhalmozó, jól járni akaró üzemet is értetlenül figyelem. Wannabe leányok kapszulának nevezik a harmadvonalbeli és ötlettelen gönceiket, az arckenegetésüket pedig rutinnak. Kéne egy élet.

mintás, színes leggings

Senkinek, de ezt így értsd: senkinek nem áll jól. A minta nyúlik, fakul, kaotikus, a színei nem illenek semmihez. A sportcucc legyen egyszínű és praktikus: a test és a hasítás a tartalom. Ezt a színessportcucc-őrületet persze gerjesztik is. Sokan élik ki magukat örökké új futócipőben, mindenféle kiegészítőben úgy, hogy nem is sportolnak komolyan.

Téged is minden irritál?

Hétfőn vagy kedden jöjjön az új Együtt jobb?

159 thoughts on “trendek, amelyek elhúztak mellettem

  1. A cuppcaff papucs, mint az irodai sikk szerves resze. Olcso es froccsontott amugy, szegelye muarany, es jarasra alkalmatlan. Nem mintha kene benne jarni, tobbnyire autos kolleginak hordjak. Bar azt sem ertem, hogy vezetni hogy tudnak benne.

  2. A színes mintás leggingsről jutott eszembe, hogy még a szürkére festett haj az, ami senkinek a világon nem áll jól. Nem tudom, melyik idióta kezdte terjeszteni.

  3. (Kezdetektől olvasó, egyszer-egyszer kommentelő, de nem emlékeztem, hogy milyen névvel, amivel most bejelentkeztem, azt használom felhaszn. névként a legtöbb helyen.)
    Jót derültem a zárókérdésen. Mert végigbólogattam az írást, meg végighümmögtem, miközben önkritikus énem folyton azt kérdezte: nem vagyok túl szigorú? De igen, irritál. A pótcselekvések bősz igazolása például nagyon. Az “ajándékozz élményt” elsekélyesítése különösen. Így nem voltam csajos macaron-tanfolyamon, páros sushi-készítésen és a scrapbook egy külön bekezdés lenne (miért kell csipkét, kagylót, muffinformát, csillámporos kolibrifarkat meg kifestett fabetűket ragasztani egy préseltfa keretre, hogy aztán a fénykép teljesen elvesszen benne?!?! Vannak egész albumok is. Minderről tanfolyam.) A kotnyeleskedés. “Alsópolcos” megoldandókról hosszas lamentálás (hallgatni is irritál, nem csak, ha érintve vagyok.) A nívótlan dolgok (könyv, cikk, bor, színház, ruhadarab, stb.) megbocsátó mentegetése. “De azert értékeljük az igyekezetet, meg ugye dolgoztak vele…” Én az önismeretet és az ehhez mért teljesítményt értékelem.
    Talán azért is esett nagyon jól ez az írás, mert megerősített.

      • Igen, én is élmények-alapon működöm. De ez az iparággá tevés instant, személytelen. Időnként röhejes (minap botlottam bele a “szerelmes pálinkatúra” programba…). Az élmény attól kap érzelmi és intellektuális többletet, hogy közöm van hozzá és hogy energiát fektetek bele, ha pedig ajándék, akkor a másikkal való kapcsolatomról is szól. Nem csak egy érdekesnek meg divatosnak tűnő kipipált részvétel.

  4. Hehhhhe. Hát ezekben nagyon is hasonlítunk. Kis kivétel: most elkezdtem nézni a West World sorozatot, egyik tanítványom ajánlotta és tőle kaptam. Szerencsére csak 2*10 rész, ennyi pont elég lesz.

      • Volt, amikor jutifalatként néztem, megfeszített hetek végén az volt a semmit nem kérő, szétfolyós szórakozás, dr. House. Előtte-utána nem néztem, pont a függés-veszély miatt el sem kezdtem. Hét éve semmi nem kísértett meg. Most télen ajánlásra megnéztem (beosztva, heti egyszer, mert ez volt a magamnak szabott önfegyelmező feltételem), közös programként a Hatalmas kis hazugságokat, nyáron a Patrick Melrose-t. Minisorozatok, regényadaptációk, így nem lehetett nyújtani. Nem is sorozatélmény volt, egyben maradt bennem a történet, mindkettő mélyen hatott rám. És nem váltotta ki a “kell a következő adag” érzést.

      • Érzékelem, hogy rá lehetne kattanni a sorozatra, pedig még csak 5 részt láttam. De ugyanígy rá lehetne az alkoholra is. Vagy a jutalom-evésre. Vagyis azt hiszem, ezek be tudnának húzni, ha nagyon mélyen vagyok. De mióta tudom, hogy van fontosabb dolgom, nincs rá esély, hogy behúzzanak.

    • Én akkor néztem így sorozatokat, amikor a legszarabbul voltam. De a végén már a tényleg trasht, Így jártam anyátokkal meg ilyen helyszínelős, és kellett a “társaság” élmény, hogy mindig ugyanazok a figurák, a viszonyok…
      Most, hogy már nem vagyok szarul, unom őket.
      Ami még mindig tud érdekelni: Black Mirror (de az nem igazi sorozat), Beugró (az se), Skins 1-4. évad (az rendes sorozat), kb ennyi.

    • Nekem a sorozatok regényolvasáshoz hasonló jellegű, világgá összeálló jellege tetszett. Hogy nézed, napközben gondolkodsz rajta, alakul benned és a képernyőn. Mondjuk ez nem akadályozott meg abban, hogy egy nap alatt lenyomjak egy egész évadot, mert most hű mi fog történni. (Könyvekkel is gyakran előfordul, hogy behabzsolom egyszerre az egészet, nálam nem feltétlenül a sorozat a baj. Ezek egy másik világba menekülés eszközei)
      Hosszabb történetet sok esetben nem is lehet másképp filmre vinni. És persze jó, ha kerek a történet, előre ki van találva hogy lesz egy vége, és az kb hogyan fog kinézni. Többrészesre tervezett trilógiák, könyv alapján készült sorozatok tudnak ilyenek lenni. És van olyan amit szívesen újranéznék, mert minden része annyira emberi helyzeteket mutat be, ilyen a Six Feet Under (Sírhant művek).
      Az esti futás elől azért biztosan elveszi az időt, és az elalvásban sem segít. Ja és megspórolja a film kiválasztásához szükséges tájékozódást is, programmá válik.

      • Csak az a baj a sorozatokkal, hogy egy idö után érzed, hogy (a regénnyel ellentétben), csak nyujtják a végtelenségig, hogy függésben tartsanak, és ez persze a cselekmény és a karakterek rovására megy. ès akkor úgy érzed, hogy át vagy verve. Van, persze, kivétel, bár most nem jt eszembe egy se 🙂 De láttam már olyan tetoválást is, ami tetszett, de talán csak egyszer, és sajnos elfelejtettem, mi volt az 😀
        Amúgy elgondolkoztam, hogy mit is értetek irritálás alatt, mert engem a felsorolt dolgok nem irritálnak, csak egyszerüen nem szeretem, nem csinálom öket. Viszont lehet, hogy ez azzal jár együtt, hogy lelkesedni se tudok eléggé a pozitiv dolgokért?

      • Én úgy értem az irritációt, hogy látom mindezt, illetve a világ kérdi, hoyg én miért nem. Elgondolkodom a saját választásaimon is, hogy én miért úgy, és úgy irritál, mint általában a birkaság, a saját út hiánya, a beilleszkedés kényszere és annak mutogatása. Ahogy akkor számítasz normálisnak, ha ezek vannak. Miközben igazabb és saját dolgok nincsenek. És rádfogják, hogy életidegen vagy sznob vagy.

      • Igen, a legtöbb sorozat nem ilyen, én kb 3-at tudok mondani, ami ajánlható, és nem időelbaszós mások életének bámulásává válik (sitcom). Sajnos azért olvastam olyan bestsellereket is (nem kellett volna, tudom), amiken ugyanúgy érezhető, hogy csak az oldalszámra és a minél frappánsabb csavarra hajtanak. Na azokat se tudtam letenni, amíg ki nem derült, hogy ki a gyilkos.

  5. Most épp semmi. Testileg-lelkileg túlfáradva olvasok a kertben, közben szél támad, a kérdésen gondolkodva felnézek, lepke száll le itt-ott, nem giccses, nyugalmas a jelenet, már sokkal jobban vagyok.
    Olvasni, gondolkodni jó.

  6. Nekem a fent említettek mellett ilyen még a wellness-szállodába járás, a bortúra, a gasztroturizmus általában, mert nincs is rá pénzem, de ha lenne, akkor is inkább mennék a szlovén hegyekbe gigantikus gombákat nézni és evezni hegyi tavakon, ahol nincsenek emberek. Vagy Balatont körbetekerni. Vagy bármit körbetekerni a gyerekekkel. Vagy nyári szabadtéri színházba menni. Nem vágyom én se tengerpartra, mindenáron. De ha már, akkor Dánia vagy Hollandia.
    És, igen, ugyanilyen nevetségesnek tartom a statement ruhadarabokat, kiegészítőket, mintha múlna rajtuk valami. . .

    Most jöttünk haza a Balcsiról, egy barátnőm családjának minimálnyaralójából. A házigazda elmondta, hogy mennek ötcsillagosba Porecbe, mert hiányzik neki, hogy körbeszolgálják, legalább évente egyszer. Én pedig megköszöntem neki, hogy vendégül láttak minket a széplaki nyaralójukban, ami nekem ötcsillagos volt, mert bográcsoztunk, hajnalig fröccsöztünk és beszélgettünk, fürödtünk és eveztünk, naplementében kutyát úsztattunk, fagyiztunk, a gyerekparadicsom kertjükben meg tengóztak a gyerekek. Nem kell ennél több, szerintem.

      • Igen, de pont azon gondolkodtam, hogy egy tunéziai nyaralást kidobott pénznek éreznék. Egy őrségi bringatúrát meg nem. És egy írországi körutazást sem. Mert ezek érdekelnek igazán. És átruccannék egyszer Amerikába, északra és délre is, vannak a listámon ilyen kívánságok is, de Horvátország soha többet.

      • Jo, de hat ez olyan, hogy kinek mi. Tuneziaba is lehet mas motivaciokkal menni es tartalmasan idot tolteni. Egyiptomban jartam meg regebben, mas indittatasbol mint a turistak altalaban. Egeszen mas olcso szallason, a helyiekkel elvegyulve benne lenni. Olyan helyekre is mentunk az akkori baratommal ahova turistak soha vagy elvetve 1-1. Viszont lattam a turistak aradatat a kotelezo helyekre (rengeteg magyar) a beszelgeteseikbol kiderult, hogy semmit sem fogtak fel az egeszbol. Olyan cikinek lattam az egeszet.

      • Persze hogy lehet, igen. De némi önreflexió után az ember nem finnyog erkölcsi alapon olyan tevékenységekre, amelyekkel csak az a probléma, hogy neki nem telik rá, így démonizálva azokat, akiknek több jutott.

    • Horvátország bármikor újra, biciklivel, több száz kilométeren át, hegyen-völgyön keresztül a tengerpart eldugott kis öbléig és vissza, nyár derekán! Helyiekkel, kézzel-lábbal, felejthetetlen beszélgetésekkel, mesés helyeken, hihetetlen kalandokkal. A nem-kommersz Horvátország fantasztikus! (Ha már megvolt az őrségi bringatúra. 🙂 Vicces, előtte nekem is megvolt.)

      • Nem akarom én Horvátországot bántani, csodálatos hely, nem egzotikus-gyarmatosítós. Én a gazdaságos, ám kötelező tengerparti nyaralás normáját és facebook-mutogatását bírálom.

      • Persze, ezt értettem, csak Pearl őrségi bringatúra-vágyáról és mellette a “Horvátország soha többet”-ról jutott eszembe, hogy a kettőt kombinálva milyen szuperül lehet nyaralni a frusztrált klímásautós tömegtől csak pár kilométerre.

  7. A Downton abbey az egyetlen sorozat amit valaha is lattam. Tetszett. Meg a Poirot is. Bizonyos ertelemben az is sorozat. De mas sorozatra meg nem voltam kivancsi. A filmek bambulasa neten viszont tul gyakori lett az eletemben es igen, kurvara ellustit. Ami a legjobban zavar, kozossegi oldalra felrakott kaja fotoja, minden egyes elcseszett alaklommal amikor az illeto kotyvaszt valamit es oda irja. “elkeszult a fincsi ebed. Jo etvagyat!” Huu vazze’. Rantotthus kicsit maskepp. Alatta a kommentek. “Csuda fincsi kis ebedet foztel Ildikem. ” Mehetunk?” Szivecskekkel. Tobb tucat komment. felfoghatatlan. Azon kivul mindaz amit leirtal tolem is nagyon tavol all.

    • Kiveve az allatmentest, az nem zavar. Ami zavar ebben, hogy lattatjak milyen ocsmany modon bannak jo nehanyan az allatikkal vagy kinozzak oket. Amivel vegkepp nem tudok mit kezdeni az a vadaszat.

      • Engem ezekben az zavar, hogy egy végképp megkínzott állatt, amelyiket ha nem találják meg, akkor halott lenne pár órán belül, elviszik állatorvoshoz és több százezret kunyerálnak össze a megmentésére. Majd az állat életben marad, mondjuk három lábbal, hihetetlen fájdalmak és erőforrások árán és nekiállnak gazdit keresni neki, de súlyos feltételekkel: legyél gazdag, mert élete végéig annyi gyógyszert kell adnod neki, mint a napi nasid, illetve nem tarthatsz mellette kutyát/macskát/gyereket/hullámos papagájt mert gyakorlatilag alig visel el más életformát maga mellett. Utána a gazdi vagy az ideiglenes gazdi körbe hordozza életet végéig: nézd ember a saját kegyetlenséged eredménye. Pedig, amikor megtalálta el is altathatták volna, nyugalomban, békességben távozik és kész.

      • A vadászat miért? Ha nem üzleties, csak trófeára hajtó “vadászok” által, tömegével lepuskázott állatokról van szó, akkor kb. a legtermészetközelibben tartott állat, amely jó eséllyel váratlanul és hirtelen halállal hal meg. A vágóhidak állatok szenvedésére érzéketlen mészárosai, a tömegével ketrecekben tartott állatok, a nagyipari hústenyésztés engem jobban zavar. Mondjuk engem is egy nagyon értelmes vadőrlány blogja győzött meg, és nem vagyok benne biztos, hogy az üzletszerű vadászat annyira marginális jelenség lenne.

      • Igen, letezik az a szint amikor jobb elaltatni, de a legtobb allat csak siman kihajitott, eheztetett stb.

  8. Nekem is ez mind és nagyon. Köszi, hogy így összefoglaltad. Egy kivétel, hogy autózom. Nekem ilyen még pl. a gyerekekkel kapcsolatos mindenféle versengés, az aperol-spritz, a michelin-csillagos éttermek, a sokféle diétaláz, a gél-lakk.

  9. Diétablogok, gasztroblogok, különös tekintettel a “miteszikababa” blogokra. Követek néhányat, magam.sem tudom miért.

    Kemikáliapara a szépségápolásban. Basszus ha csak a természetes dolgokban hiszel, fogadd el hogy természetesen ráncos leszel, meg ősz, és ne fesd az arcod se, maradj natúr.

    Akcióvadászat, mint beszédtéma. Akciós lesz a Lidliben a gyerekzokni, úszómedencés házban lakó nő szájából. És ne röhögjem ki.

    Nézd mekkora terpeszem és derekam van pedig szültem/negyven lettem/ elváltam típusú jóga/fitnessz fotók demonstratív megjelentetése a facebookon. Férfiaknál félmaraton és spártai dagonyázós fotók.

    Trendi helyen vacsi apával kettesben, hogy újra közel kerüljünk egymáshoz. Minősített esetben wellnessben, akciósan, a legsúlyosabbak bortúrán.

    Tömegközlekedés, vasút szapulása úgy, hogy ő maga 1998 óta nem ült vonaton, és a hétéves gyereke nem tudja hogy mire való a jelző a buszon. Azt hittem ez a trend ki fog halni hogy a fővárosi tömegközlekedés egyre jobb, de nem, tartja magát.

    Szingli és szomorú vagyok ezért hátizsákkal bejárom Dél-Amerikát. (Komolyan, normálisak vagytok? Egyedül? Kolumbiába? Aztán hazaérve mélyen halgattok a traumaimról.)

    És végül a legjobban idegesít, amire én is ráfüggtem: mobilnet. Szívás, le kell szokni, nem élem a saját életem, rettenet a multitasking.

      • Vájfnak születni kell. Azt hiszem Gisele és a Vájf akkor is gyönyörű lenne, ha semmit se kenne a fejére, soha. Ellenben a parabénektől rettegő csajokkal, akik az indián ősasszony izzadmányából erőszakmentesen kivont vastagon felkent alapozóval is rettentő rondák maradnak.
        (Nekem zavart okoz a rendszerben, hogy sminkeljünk, arcápoljunk, fessünk, de aztán csak natúr szerekkel, drágán, gusztán csomagolva. Értem én a filozófiát, de izé. Ökóbb és természetesebb lenne békén hagyni a fejünket, ha már természetasszonyai vagyunk, mint plázában, déemből natúrkozmetikumot venni)

      • …és mindezt teszteljük, fotózzuk, egymásnak ajánlgassuk, bonyolítsuk, ragozzuk a minimalizmust (!). És véletlenül se sportoljunk semmit. Habos Kakaó nevű modorcsászárnő.

      • Most nem azért, de a sztárok mindig akkor zendítenek rá a nagyanyám szépségfortélya, hideg vízzel arcot mosni és társai natú tippekre, amikor épp arról akarják elterelni a gyanút, hogy plasztikáztattak (vagy hasonló, invazív, drága beavatkozás).
        Melyeket egyre kevésbé vetek meg, teszem hozzá, habár e téren szűz vagyok.
        És basszus, én újabban az argánolajra esküszöm, bőrre, hajra, mert diszkrétebb, de ma a kókusz felé nyúltam… elérni nálam is.

      • Jól is. De a tekinteted nem zavart, vagy reménytelen, sőt, azt hiszem a kamerába sem nézel közben. Más műfaj. Rólad a sportfotó ugrik be.

    • Nagyon jók!
      Akcióvadászat mint beszédtéma – nálam: bármi jelentéktelen hülyeség mint beszédtéma. Jelentéktelen, def: amit én épp jelentéktelennek gondolok. Na, de tényleg. Különös tekintettel távolsági autóbuszon vagy vonaton folytatott, “úgysincs-mit-csinálni”, sokszor akár órákig tartó telefonbeszélgetésre mindenféle faszságról, hogy ki mekkorát nőtt, minden milyen drága, kinek mi baja van és mennyit kell várni a rendelőben, mi volt rajtam tegnap, milyen idő volt és azt hogy bírtam, stb… stb… Még különösebb tekintettel: az Öregasszony, Aki Véletlenül Bekapcsolta A Hangszórót És Nem Tudja Kikapcsolni, De Nem Tesz Le Azért A Telefont, így aztán a komplett beszélgetést végighallgathatjuk, mindkét résztvevő hozzájárulásával. És nincs olyan, hogy “nem kell odafigyelni”, mert természetesen üvöltve és/vagy pont mögöttem bonyolítják ezeket a hívásokat. Ha mindehhez még fasírtos zsömlét is rág, akkor felszínre szoktak törni a gyilkos ösztöneim.

      • Én valószínűleg ezért utálok telefonálni. Egyszerűen alkalmatlan vagyok arra, hogy jelentéktelen dolgokról beszéljek, sopánkodjak, stb. Rosszul vagyok, ha valakit fel kell hívnom/felhív, mert tudom, hogy a beszélgetés 90%-a erről fog szólni, esetleg lesz 10% értelmes infócsere.

    • “Trendi helyen vacsi apával kettesben” Vagy! Diófa/Kiskakas/Kisbojtár VENDÉGLŐben EBÉD apával kettesben, kiöltözve (a legelkeseredettebbek még külön fodrászhoz is elmennek előtte), bekészített vörös rózsacsokorral, hattyú alakúra hajtogatott piros szalvétával, fehér, csak kicsit pecsétes abrosz, azon piros asztalkendő, azon nem látszik a pörköltpecsét, pezsgős vödörben jégbe hűtött pezsgővel (akkor is, ha utálják a pezsgőt), desszertként epres süteménnyel, egységcsomagban. Mindez meglepetés anyának a házassági évfordulóra, Mert Ő Életem Asszonya. Asztal obligát lefotózása leülés előtt, azon való koreográfiaszerű ámuldozás. Fotózkodás összeérintett arccal az asztal előtt. Kajára várás közben, mondandó elfogytával félig unott szétfele tekintgetés. Kaja megérkezésével megkönnyebbülés, van mit csinálni. Fotózkodás a még érintetlen kajával, pincér fotóz, asztal két oldaláról enyhén hátrahajolva (látsszon a kaja) mosolygás. Némi beszélgetés evés közben a megkönnyebbülés okozta felszabadult hangulatban, téma: gyerekek. Kaja végén obligát kávé, “én kapucsínót kérnék szépen”. Utána feszengve fészkelődés, nem néz ide a pincér, szóljál már neki, hát nem fog magától idejönni, jól van na, mindjárt, nem akarok keresztülordítani az éttermen. Megoldódik, megkönnyebbült menekülés. Hazaérve nagyinak mesélés, milyen jó volt! Milyen finomat ettünk! Újra egymásba szerettünk!
      Ééés a programról a facebookra büszkén posztolt fotók (“Kettesben Szerelmemmel”) kivételével a programról soha többé az életben szó nem esik, mert valójában csak a kötelező kűr része. Ezt Csinálják A Házasok.

      Ó, tudom, savanyú a szőlő. 😀

      • Ugyanez nyaralásba, képaláírás: “Kicsimmel spanyolba”

      • 😀 nah ez az, amit sose csináltunk. De ismerős. Egy szokásrendszer része. A továbbfejlesztett vállfaj, amikor rendel egyik fél a másiknak meglepibe ételt, meghívják az egész családot – kb 10 fő. A másik fél meg nem tud semmit, készül a vendésgségre, pl. főz, takarít, rendet rak, hulla fáradtan leül az asztalhoz és még vigyorogjon is, hogy hiába melózott 1,5 napja egy csomót pluszba, mert mekkora meglepi, hogy az, akinél az erőforrások vannak – pl. pénz – milyen nagylelkűen rendelt ételt, hogy könnyebb legyen, ne kelljen főzni (!). Kb 5-6 balhé kellett ahhoz, hogy kiderüljön, ez így nem meglepi, hanem masszív szivatás.

      • Ezen nagyon jót röhögtem. Én már akkor furán éreztem magam, mikor csak simán elmentem a szerelmemmel egy vidéki városban étterembe vacsorázni egy ködös novemberi estén. Beugrott az összes ilyen, ismerősök fb-oldalán látott fotó. Pedig sose fényképeznék étteremben, mert oda enni járunk. Akkor lazultam le, mikor elkezdtünk a pincérrel poénkodni, megjött a vacsora, és hallgattam az asztaltársaságom sztorijait, arra kellett figyelni, ne röhögjek teli szájjal.

  10. Én éppen nézem az igazi alapművet, a mangák bibliának számító, a nagyon mélyen intellektuális, formális logikára épülő, azt többszörösen túlszárnyaló és mégis, folyton visszatérve, azon nyugvó cselekményű Dead note-ot. Halálistenekkel. Az egy mestermű.

    Filmbuzi vagyok, sok sorozat is berántott az elmúlt néhány évben, érdekes, hogy a külföldi kényelemmel együtt jött. Viszont nézek belőle okosakat, amiktől tájékozottabb leszek, tematikusakat elsősorban.

    Amitől nagyon-nagyon mélyen irritált és gyomorbajos leszek, az a DIY videók és az otthoni vintage bútorkészítés meg ennek különböző vállfajai. Meg amikor valaki valahol ezt eszi: A finom ebéd – by facebook.

    Amit rehabilitáltam, az a huszonéve, nagyívben elkerült cirkusz. Komoly fejlődésen ment át a műfaj, profi, komoly akrobatika van, történet mesélés, nagyon igényes fényelemekkel átszőtt látvány és zenei háttérmunka, bár frakk már nincs a bácsikon. Továbbra sem az én műfajom, de való igaz, nagyot változott ez a világ, míg nem jártam arra.

    • És még, a Michael Kors őrület. Az mindenhol irritáló volt, a műanyag egyentáskákkal, de idehaza meg kifejezetten, amikor akárki is ebben mért akármit. És közben meg aluljáródivat külsejű holmikról beszélünk.

      • A DIY videók nekem is. Megnézem és számolgatok: ahhoz, hogy újra hasznosítsak 6 db palackkupakot, kell egy nagy kartonlap, amit körbe és méretre, a maradék szemét, sok hobbiragasztó, rengeteg festék stb majd tegyem ki a falra. Azután látom magam előtt, ahogyan tönkremegy mondjuk hónap alatt, mert a karton az karton és beletettem vagy 2 órányi melót, a takarításhoz felhasznált vízről, vegyszerről már nem is beszélek és pótcselekvésként teleaggathatom a lakást személytelen szeméttel.

      • Michael Kors engem is. És még az Obag. Elképzeltem az alkotókat: tegyünk már egy sodrott kötelet egy gumicsizmára, adjuk néhány celeb kezébe, árrazzuk nevetségesen magasra, majd dőljünk hátra. Minősített esete: hófehér, bojttal is felszerelt, prémes béléssel, business-lookhoz, irodában.

      • DIY: És a gombot ragasztópisztollyal rögzítik a kötött poncsóra. (nemrég láttam)

      • Nem dísz, sima gombolhatós. Azt mondta a csaj (angol videó volt amúgy), hogy lehet varrni is, az sem baj, csak neki most nincs kedve, meg így gyorsabb. Elég furán nézett ki, és nem vagyok benne biztos, hogy egy mosást kibír például.

      • Ó. Én utoljára középiskolás koromban dolgoztam ragasztópisztollyal, abból indultam ki.

  11. Irritál a tanár kollégák sok meghatónak szánt bejegyzése a fb-on, arról, hogy mennyire szeretik a tanítványokat , meg mit nyertek , ez mind fotóval. Még vizsgálgatom magamat, hogy ez irigység lehet -e.

    • Nem tudom. Szerintem egy hálátlan műfajra (versenyfelkészítés, délutánonként, ebéd után, készülési időben) várt megerősítés, pozitív reakciók levadászása. Nem feltétlenül giccs, de a megható szöveg engem is zavar. De ha csak kiteszi, hogy mi sikerült, az sima büszkeség. Mondjuk én sose a falamon posztoltam ilyen fotókat, hanem diákoknak zárt csoportban.

      • Az zavar, hogy nem kezelik a helyén a versenyzést, versenyeztetést. Több olyat ismerek, aki erre állt rá,és csak az az egy-két gyerek számít.

    • Én komolyan meg vagyok döbbenve, hogy mit váltott ki ez a poszt. Pont ez. vagyis, az itteni ötleteken nem, hanem ez a vivienne meg SK vonal. Ez már tényleg az okostelefon-apokalipszis, nem? Vajon mennyire kell folyamatosan telefonba bújva lenni, hogy az ember kiszúrjon egy, általa nem folyamatosan olvasott blogon egyetlen említést saját magáról, ami egyébként be sem volt taggelve? Vagy vannak hírszerzők?

  12. Nálunk családilag hisztérikusan a vadregényes volt a nyaralás mindig is. Akkor jártunk, de minden áldott évben, Sartiba, amikor a görögökön kívül még senki nem is hallott róla, senki nem volt a parton, volt kb három bolt, azok is délig nyitva, meg képeslapárus, meg egy pékség. “Saját” tengeröblünk volt. Aztán felfutott, mi meg elvesztettük az érdeklődésünket.
    Apám odavan a nomád dolgokért, pl ha Vörös-tenger, akkor Egyiptom legdélebbi része, de inkább Szudán, ahol a kecskék TÉNYLEG tojástartón élnek, és nincs szállás, ezért lakik mindenki egy hajón, és az ott elköltött pénz létkérdés, ezért végigjátssza az alkudozást a kereskedővel, utána kifizeti az elsőre mondott árat, és elszelel az áruval, mert ha a kereskedő rájön, akkor leüvölti a fejét. Ezt most nem ilyen “apám húde jól csinálja” értelemben írom le, hanem ez tény, és ebből a kontextusból nézem és röhögöm ki én magam is az öccsillagos-allinclusive trendet, amikor is elmegy Egyiptomba, de amúgy fogalma sincs, milyen Egyiptom, és ennyi erővel mehetett volna az Anna Grand Hotelbe is Füreden, mert pont ugyanúgy nem ment a tengernek a közelébe se, mert volt a szállodában medence, és amúgy is, fúj, az sós.
    Én nem ilyen vagyok, hanem Balaton, Bakony. Utálok hosszan cuccolni meg sokat és komplikáltan utazni, ez lustaság is, de többek között ezért maradok inkább Magyarországon. Meg hát annyira szép. Somogydöröcske! Olyan kilátás egyszerűen nem létezik, mint ott a domboldalról.

  13. Sajnos, engem a műköröm irritál. Ha valakin van, értekezleten, vagy megbeszélésen, nem tudom róla levenni a szemem, pedig direkt nem akarok odanézni. Kifliszemöldök, sötétbarna szájkontúr dettó. Ugyan ki hitette el a nőkkel, hogy ettől lesznek szépek? A képek világában élünk, már egy jó ideje és egyre inkább. Az olvasott szöveg a kevesek kiváltsága. Épp úgy, mint az élő zene. De ha már tenger, akkor Fuerteventura. Nincs ott semmi, mondta egy ismerősöm. Dehogy nincs! Napsütés, vulkánok, holdbéli kopár táj, örök nyár, állandó szél, a megunhatatlan türkizkék tenger, homokdűnék …és Sáfrán Misi!

    • A tetovalt smink altalaban izlestelen tenyleg. Mult heten viszon jartam a kozmikusomnal aki tetoval is es pont ott volt egy csajszi akit par hete szempillavonalban kihuzott, na az egy szep munka volt. Egyszeruen csak ugy hatott mintha suru lenne a szempillaja. O peldaul nem is hajlando feltunot tetovalni vagy vastag vonalat. Ha valakinek az kell, mast kell keresnie.

      • Fél éve tetováltattam szálas szemöldököt, konkrétan az évek alatt elszedett, meg kikopott szálakat rajzolták vissza, sötétbarna festékkel.
        Baromi sokat számít, és egyáltalán nem természetellenes, tök úgy néz ki, mint a húszévvel ezelőtt, dús, egészséges szemöldököm.

      • Nem, hanem 15 éves korom óta szedték a kozmetikusok, és egy-egy szalsorral mindig beljebb haladtak, hogy formája legyen. Így aztán aszimmetrikus es túl vékony lett mostanra.
        Elkerülhetetlenül szedni kellett, mert nagyon szerteágazó, ősemberes volt.
        Most pedig gyakorlatilag úgy néz ki, mint az eredeti, a fölös szálak nélkül.

      • Igen, a kozmetikai tetovalast is lehet szepen csinalni. Meg a szajtetkot is. Az mar mas kerdes, hogy sokan nem az arnyalatban hozzaillot valasztjak es tulzo sminkre torekednek, mert.

  14. Sorozatok: akkor néztem mikor lelkileg szarul voltam. Voltak kedvenceim. Ahogy jobban lettem elkezdtem mindegyiket 5-10 rész után abbahagyni. Ma nincs se tv-m se online tartalomszolgáltatóm és jó ez így.

    Nincs autóm. Ha kell taxiozom.

    Tetoválás – ha szép tetszik, de a szép ritka, és magamra soha.

    Nem sütök semmit ami sütemény. Főzni is alig főzök, nyáron meg még annyit se.

    Homokos tengerpart inkább szenvedés mint nyaralás. Városnézés jobb nekem. Uszodába járok (nem gyakran, de rendszeresen) azt se szeretem annyira, de jót tesz, hát ráveszem magam havi párszor. Erdőben is járok néha, ha a budai hegyek számítanak.

    Szelfizek, de barátoknak küldöm direktbe.

    Nincs instám és nem is akarok.

    Fogalmam sincs ki a celeb és miért, nemcsak tv-m nincs, újságot se olvasok. Ismerős / barát se mondja el nekem. Vagy őt se érdekli vagy már megtanulta hogy engem nem érdekel

    Az állatmentőkkel egyetértek, ha ivartalanítanak is. Meg ha nem like-vadászat a szörnyű történetek.

    Az igazi sci-fi jó. Eredeti nyelven a legjobb.

    Elvből nem veszek túlárazott márkát se ruhában se táskában. Vannak 5-10 éves darabjaim. Nekem tetszenek.

    Ezt a két hosszú angol cikket olvastam a hétvégén: http://www.cracked.com/blog/why-youre-being-kept-in-constant-state-impotent-rage/
    és erre mutatott a fenti cikkből egy link: https://thelastpsychiatrist.com/2014/05/cyberbll.html

      • Én azt is amikor valaki úgy költözik hogy lakasban vele elő állatot hátrahagy – és nem anyagi okokból.

      • Persze, maga az állatmentők jó (ha tényleg mentenek is), csak kérdés hogy milyen motivációval és milyen kommunikációval csinálják.

      • Belenéztem, bár ne is tettem volna. A nagy szakács azonos az idézett kommentelővel? Asszem, mégis rasszista és homofób vagyok… Jaj, nem, de lehet, h. ő kivétel, vele szemben mégis. De minek is veszek én receptmagazint, úgy kell nekem.

  15. TV-m nincs, de sorozatokat nézek. Úgy tekintek rájuk, mint hosszan elmesélt történetekre. Most találtam nagyon jó európai sorozatokat. Élveztem őket. Meg ráfogom a nyelvtanulást is, mert angolul nézem, szótárazgatok is közben. Nem mindent, csak ha hallok valami érdekes kifejezést. Előfordul, hogy egy sorozat elkezd untatni, akkor minden szívfájdalom nélkül abbahagyom. Így ment a kukába a Westworld és a Szolgálólány meséje is a második évadban.
    Engem a francia manikűr irritál. Annál fantáziátlanabb dolgot el nem tudok képzelni. Szellemi igénytelenség.
    Amit csinálok, pedig nem kéne, hogy időnként ha unatkozok, belemegyek idegenekkel online vitába. Értelme semmi, csak viszi az energiát. Mégis bele szoktam csúszni időnként. De azért sokszor van már, hogy jön az inger, hogy most elmondom neki, hogy nem jól tudja, de aztán csak legyintek, hogy áhh, nem éri meg.

  16. Hű, a facebookon megy a pletyózás, lejáratás valakitől, aki legfeljebb hallomásból ismer (én nem találkoztam vele soha), emellett babázásba, wannabe anyukás vállalkozásba beleborult, vegán és elhízott. Miért nem vagyok meglepve? Az összes kövér és ápolatlan mamami gyűlöl, és ha támadni akar, belekeveri még a férjemet is.

    Soha, sehol nem írtam le annak az ovinak a nevét, ahova jártunk, de azt se, hogy mi történt ott. Mi közöm ahhoz, hogy szerinted jó ovi? Nem, nem kedvelem a waldorfosokat úgy általában (őket sem, és még sok mindenkit nem), jelentős részük kamuzik, hisztérikus, dogmás és egy élhetetlen életmódot propagál, továbbá tele vannak frusztrációval. És ezen nem nekem kéne elgondolkodnom, hanem nekik.

    Nekem az a feladatom (foglalkozásom), hogy megírjam a véleményem. A néha sarkosat, a nem-népszerűt is, egy ok miatt: mert azt gondolom, és nem mást. Ezt magadra venni csúnya vallomás az életedről, Vivienne. Nektek mitől botrány az, ha én valahol leírom a neten, hogy milyen trendeket tartok üresnek, butának, csakis trendségük miatt népszerűnek? Mit ólálkodsz körülöttem? Az zavar, hogy sokan olvassák? Úgy van. És engem ez az erő, hogy úgy írok, hogy az másokat is érdekel, nagyon sok mindentől megvéd és sok mindenre fel is hatalmaz. Nem ti fogjátok nekem engedélyezni a témáimat, az ízléseteket.

    Esetleg itt szembesültök azzal, hogy a nagy fontoskodás, ilyen-olyan babás cégek, tanácsadóságok közepette sem vagytok boldogok, és elpereg az életetek?

    Vivienne, én nem ismerlek téged, a nevedet láttam néha, de hányok a típustól, akit megjelenítesz, és azt gondolom, mind irigyek vagytok. Hogy lehet, hogy egy vegán anyukába, aki maga is netes szereplő, babázik, emberekkel foglalkozik, ennyi feszültség és rosszakarat szoruljon? Miközben NEM IS ISMER, viszont bőszen pletykál rólam. És meglepő-e, hogy egy gagyi MANDALA a profilképed az arcod helyett?

    • Őt így a hozzászólásod alapján beazonosítottam. Nem ismerem, csak a nevét, szerintem nincs anya interneteléréssel Magyarországon aki nem. És kevesen vagyunk azok is akiknek nem szólt még be online. Döbbenetes jelenség, egyébként a hozzászólásai száma és minősége alapján kétségeim vannak hogy létező személy.

      • Ezt nem tudtam.

        Van egy klub, oda járt, van 19 közös ismerősöm vele, tehát létezik, és amúgy olasz származású. Ők is mondják, hogy iszonyú agresszív. Meg volt egy nő, aki mellett kiálltam, segítséget kért, egy darabig pedig, pont, mikor János haldoklott, nálunk lakott gyerekestül mint bántalmazott, kicsit vagizott, hogy milyen menő helyekre jár velem, aztán persze vissza a szarba, és onnantól én lettem az ellenség, agresszíven ekézett mindenhol. Vele szidott ez a nő kb. fél éve…

        Limarát bántom és SK-t, így vele őt is… megőrülnek némelyek, de amúgy písz, tolerancia, waldorf és veganism…

      • Minden alter gyerekes fórumon magas fordulatszámon pörög minden témában. Ezek szerint akkor létező személy.

      • Egyébként mindig azok haragszanak rám ilyen nagyon, akik sokáig figyeltek, esetleg “barátkoztak”, aztán felbuzdulva a blog sikerén megpróbálkoztak a neten való, önmegvalósítós, nem-kell-igazán-dolgozni buzgólkodással: lett honlap, önmaguknak kiosztott titulusok, és nem jött be. Ezéárt mára nagyon keserűek, hiszen kiderült: az akarás nem elég. Közben pedig szar házasságban vergődnek. Nekik nagyon téma vagyok. Nem véletlenül nem én pletykálok róluk.

      • Valoban, en is “ismerem”‘ es nekem is ez a kep alakult ki rola. Egyszer beszoltak neki valahol eleg csunyan (szerintem tul csunyan) es azota kevesebbet van jelen, vagy lehet, hogy en nem keresem mar fel ezeket a csoportokat annyiszor.

    • A törvény változott – találd ki kitől informálódtunk és ki volt meglepően szolgálatkész 🙂 nem kell leírni valakinek a nevét, elég ha az illető beazonosítható. Vivienne-t lezaklatóztad, ez szépen meg fog állni. Főleg a priuszoddal. Felesleges törölgetned, már lefotóztuk és elküldtük neki a kommentjeidet.

      • Vivienne Agrillo engem durván zaklatott. Semmit nem törlök, elvből, amit igen, annak sezkesztési okai vannak (döglött link). Én nem tervezek pereskedni, de ez is meg fog állni, ha van olyan hülye, hogy ebbe az irigy lejáratásba belekezd. Az én szavam tízezrekhez ér el, pont az ő célcsoportjához. És miért? Nem azért, mert beleálltam egy divatos ideológiába, hanem mert szembe mertem menni – megdolgoztam érte.

        Művészúr mit szólt, mindjárt a mellfotóm után, te kamubajnok? Azt hiszed, beveszem ezeket?

  17. Hümm, azért annak a lelkivilágát is megnézném, aki a siófoki Balaton-partra kb. felhúzta a káposztásmegyeri lakótelepet (tudom, “álmaid apartmanja” típusú tízemeletesházak, hivatalosan, de nékem csak lakótelep a’). Pár éve odakeveredtünk (a lakótelep tőszomszédságában adott ki nekünk valamit, fogalmunk se volt mi nőtt oda pár év alatt, amikor nem jártunk arra) és mindent köszöntünk, majd csendben megfogadtuk, na oda soha tőbbé, a fene a gusztusát aki ezt odaálmodta. Nyilván nem Horvátország vagy bármi más hely a “hibásnak kimondott” az írásban, vágom, hanem ami az emberek fejében összeáll róla, amit tök egyformán meg akarnak élni. A helyek maguk erről mit se tehetnek szegények – ha nagyon felkapja őket egy trend, a helyiek (ha vannak) meg a környezet általában csúful ráfáznak hosszú távon, meggazdagodás ide vagy oda.

  18. Volt egy olvasóm, akiben akkor tört el valami, amikor leírtam, hogy a neszkávé nem szint. Mert ő azt iszik. Most erre mit lehet modnani? Én megvadulok, amikor lojalitást várnak el tőlem, a “de hát a barátom vagy” alapon nehogy azt higgye, rá célzok. NEKI kell helyén kezelnie ezt.
    Nekem egyébként O bag órám van, vagyis, O clock, mert egyszerű és jól néz ki. Itt egy csomó kommentelő is védekezik, hogy de ő miért, és az miért igenis jó, ez olyasmi, mint a szép emlékű Modoroson nekiállni védekezni.

    Egy csomó mindent csinálok, amit itt mint cikit említettetek, magam is több szempontból trendben állok, beleállok, de nem veszem magamra, ha valakit ezek zavarnak, van öniróniám is. Annyira nem számít senkinek a szava, hogy ezen kiboruljak, sőt, hogy akár csak megérintsen valakinek a normaként előadott ízlése. Elég annyi, hogy nekem tetszik (a nem-műkörmös, finom francia manikűr például jól néz ki, csak szép kéz és körom kell hozzá).

    És itt a kulcs: velem az a baj, hogy nagyon is megérinti őket, amit írok, túl komolyan vesznek, túl sokan olvasnak. A megfigyelés, ittragadás pedig nincs rendben, ha negatív reakcióid vannak, az a te gyengeséged és kukkolásod. Nem érdemes olyasmivel intenzíven foglalkozni, ami elutasítást, ingerlékenységet vált ki belőled – majd a saját frusztrációdat rányomni a bloggerre, egy adagban, hirtelen.

    Amivé egyébként Magyarországon a vegánság, a waldorf, a kötődő nevelés, az ezó-spiri, a bió, a gasztrovilág és a fitnesz lett, az, sajnos, full gáz. Én pedig (kedves Kristóf és más szentéletűek) arról írok kritikus, akár vitriolos véleményt, amiről kedvem tartja.

    • Minden nap ellenőrizni a jófogáson, vaterán meg gardróbcserén, hogy a kedvenc márkából nem töltött-e fel valaki valamit, hogy le ne maradjunk A Nagy Fogásról.
      Heti szinten benézni a kedvenc ÁUTLETbe, hogy van-e valami IGAZÁN kihagyhatatlan cucc. Ami úgy igazán megéri!
      Azt hinni, hogy zabkását enni egészséges, és kis bezacskózott bolti fajtát fogyasztani, mert otthon összeállítani macerás.
      Kozmetikai termékeket véleményezni a krémmánián. Ki kíváncsi a véleményedre, meg amúgy is, kint süt a nap, az isten szerelmére!
      Finnyogni az instagramon, közben néha megnézegetni némely népszerű instagram-sztárok képeit, titokban olyan medencés házról ábrándozni, mint amilyen neki van, szóban soha el nem ismerni.
      Saját frusztrációt más életvitelű ismerősök megnézegetésén, rajtuk való sápítozásban kiélni (mondjuk, ezt leginkább némán, de akkor is).

      Na, akkor most gyorsan meg is sértődök azon, hogy leírtam párat azokból amelyekből magamra ismerek, és elintézem a köpködő kommentelést fejben, hogy itt mehessen az értelmes része.
      Neszkávét mondjuk SOHA nem innék, természetesen. Kivéve a Davidoff granulátumot a nyaralóban, DE AZ MÁS.

      • Tényleg más. A műfaj remeke. Csakis nyaralóban. Én úgy iszom csak minőségi kávét, hogy közben hányok a kávégasztronómia és kávékonyha stb. fontoskodástól.

        Aki biztos magában, azt nem sérti az, hogy más nem turizik, autózik, akcióvadászkodik.

        Én amúgy plázázom, beváltom a kuponokat, és sportcuccot is halmozok, és amennyiben ezek viccesek vagy környezetkárosítóak, vállalom, az esetemben is azok. De nem akadok ki senkire, aki szóvá teszi. Nem oly becses az irhám.

        A “Horvátország/neszkávé/turi/szövés-fonás igenis menő és szép” mögött gyakran a szegénység áll, “apa nem ad pénzt”, ők nem is láttak ennél jobbat-szebbet, és persze minek az – ezen meg nincs mit gúnyolódni, sajnos. Habár, ha az ember kritikus, a keveset is máshogy osztja be, nem úgy, ahogy anyós szerint kell.

    • Rám is igaz egy csomó dolog, hovatovább bírom Steiner Kristófot is. (Minden bulvár spiriezo és vadvegánság ellenére tökre érzem benne a tehetséget és a kreativitást, ami éppen a főzésben mutatkozik meg. Még a szakácskönyvet is vettem, mind finom, és otthon készítve mind mehetne a gecironda vegán kaják gyűjtésbe) Most sértődjek meg? Sokkal viccesebb az önirónia, mert MINDEN trend nagyon nagyon komikus egy lépéssel távolabbról.

    • imadom a modorosblog-jellegu posztjaidat,egyaltalan nekem a modorosblog egy hatalmas kultusz volt, es egyben elso szuro is barmilyen ismerkedeskor kb, hogy olyan tipusu ember-e, aki ertene a modorost 🙂 mondom ezt a fahejas 3az1ben kavem mellol, amibol epp most vettem harom nagy kiszerelest, hogy nyaralas vegere maradjon. hovatovabb roppant viccesnek talalom a sajat nyaralasi (szigliget! huszonhatodik eve a nyar fenypontja) menumet: napkozben bicikli, edzes, joga a strandon, viszonylag most szigoru lowcarb etrend, zoldsegek, kolbaszok, csirkemellek edeskrumplival, huledezes a barataim pizza utan kuldott langos, utana fagyi menujen, majd este vodka-redbull felliteres naturaquas palackba keverve a badacsonyi molon, hogy ne kelljen piara kolteni a borfesztivalos piasoron, majd a legokadekabb dj szatmarik uvoltetese es uvoltese a kocsiban. a kultikus kocsi tele hasonlo zenekkel az enyem, jozan haver vezeti, igyekszunk kiemelten udvarias reszegek lenni, de hat dj szatmari es a naturaquas palackok lobalasa (fejenkent harom) ezt nagyjabol sem teszi lehetove. nyaraloba visszaterve pisszeges, alszik a masik haver gyereke, alja minosegu vodkasuveg lesoprese az asztalrol, tokreszeg sopres, majd soprustul seggreeses a szilankokba.
      az egesz totalisan sztereotip, megis imadom, minden evben ugyanigy, ugyanazok a dj szatmarik es naturaquas palackok es molon lelkizesek, pedig mar harminc lettem, de ugyanolyan mindig, es autentikus elmeny eppen ezert.

      • Hú, ez jóféle retró, amit írsz.
        Van olyan, aki nem érti a modorost? Azon mit lehet nem érteni? Hogy talál haza, aki ilyen?, by Cris.

      • Megnyugtatlak, hogy ez húsz év múlva is ugyanúgy lesz, feltéve, ha azok a barátaid, akik ehhez partnerek, még élnek.

  19. Scrapbook, filofax, bullet journal órákig díszítése kis fiszfaszokkal, majd internetre kipakolása.
    Edzésmódszer/étrend egy és igaz vallásként való követése, előtte-utána fotókkal, motiváljatok már, bepunnyadtam, pedig olyan jól indult.
    Facebook csoportok úgy általában.
    Hatalmas, szögletesre festett szemöldök, műköröm, póthaj.
    Baba témában körülbelül már minden. Baba-mama klubok, kreatív és fejlesztő programok, babamenü részletes leírása, műanyag, zenélő, beszélő játékok, letegezős-beszélgetős-fogdosós nénik, egyéves szülinapi torta és parti tervezése és szervezése, milyen ügyes a kis hercegem címmel hosszas videók normál mozgásfejlődésről, szoptatás vs tápszer, császár vs szülés, hozzátáplálás hányásig való, vérre menő taglalása (nem akarlak megsérteni, de). Megsértődés mindenen, méricskélés, egymás mézesmázos szivatása.
    Most jobb, de tudnám folytatni. Tényleg minden irritál. Megyek patakcsobogást hallgatni.

    • Én minden érvelés nélkül azt gondolom, és mindig is azt gondoltam, hogy szülni békében, sőt, otthon, ezen kívül hordozni, szoptatni és együtt aludni, egyszerűen nevelni, nem aggályoskodni és abajgatni, engedni fára mászni és hasonlók – ez nem vitatéma, nem kérdés, és nagyon kibaszik mindenki a gyerekével, aki nem ilyesmikre törekszik, hanem hallgat az uralkodó nyomásra. Folyamatos alkuban kell persze lenni a saját szükségleteivel, és egy hasonló attitűdű apával pedig könnyebb.

      • Igen, igen.
        Ijesztő, hogy a természetes szükségletek és ösztönök mentén nagyjából nyugalmas babázás-gyerekezés helyett milyen mértékű anyanyomasztás, hadszíntér és üzlet van.

      • Ami egyszerűvé tenné a kisgyerekrs életet (szoptatni, hordozni, egyutt aludni, rohangálni hagyni) az a facebookcsoportok miatt egy olyan problémafelhőnek tűnik, hogy nagyob megértem hogy valaki azt mondja hogy ebből nem kér, inkább csinálom amit anyám mond. Hordozni szuper, de ha egy hordozós fotó 120 kritikus kommentet és vitriolos vitat generál, megértem hogy inkább mégse meri az egyszeri anya. Vagy a blw, aminek a lényege, hogy etesd a gyereked a maga tempojaban a csalad ételeibol. Hát ennél problémásabb, vitatkozosabb modszer nincs a facebook csoport alapjan. Élén a fentebb említett vegán nővel. (Mondom ezt úgy hogy én alapvetőem szimpatizálok a vegan iránnyal)
        En kb a gyerek másfél éves korában kiléptem minden gyerekes csoportbol, kiszivta az agyam.

      • Kisfiú állandó ‘férfiként’ való emlegetése, és minden elkanászodás, majomszeretet férfi mivolttal való magyarázása, már hatévesen.
        Egyébként, körülöttem legtöbb ember babázik, gyerekezik. Van néhány kivétel, de többségben átszellemültek, és nem létezik a személyiségüknek más része, csak az anyai. Nyilván az zavar ebben, hogy nem tudok kapcsolódni, meg a fölényeskedés is, de az utóbbi csak úgy irritál, nem bánt igazán.
        Az anyai szerephez is tudok, egyébként bőven, csak nem akarok mindig csak ahhoz. Aztán idővel meg már úgy látom, hogy nincs egyéb életük és akkor meg már ítélkezem is. Úgyhogy elkotródok inkább a nevelés-függők közeléből.

      • Máris igazi pasi! ❤ (Kisfiú babakocsiban, mellette anya ismerősének kislánya babakocsiban, gyerekek egymásra oda se.)

  20. Sziasztok! Elhunyt szülőkre való emlékezés Facebookon. Mivel mi nem turnézgattunk anyósom halálával ilyen módon, így gyanússá váltunk. Hatvan év feletti néni kérdezte gyanakodva, hogy hirtelen halt-e meg vagy titokban. Nem hirtelen, hisz hosszú ideje betegeskedett, és nem titokban. Gyakorlatilag számonkért amiatt, hogy nem tudattuk a halálhírét Facebookon a közösséggel. De van olyan ismerősöm, aki évek óta halott, de a Facebook profilja megvan, szorgalmasan fel is köszöntik őt minden évben születésnapja alkalmából. Hisz a Facebook jelzi.

    • Szia! Pedig van lehetőség emlékoldallá alakítani, és nem is bonyolult. Érdekes, hogy az idősebb emberek háromnegyede számára nem is létezik internet, a többeik viszont nem értik, hogy miért nem mutatnak be a fiatalok minden olyat, amire ők kíváncsiak, lehetőleg minden szép, minden jó, esküvő, házias erények, gyerMekek – vagy miért mutatnak túl sokat, illetve miért tiltják le őket.

      • Lehet, hogy anyám hetven pluszosan új karrierbe kezdhetne: négy alkalmas tréningsorozat: “hogyan ne menjünk a gyerekeink agyára a fészbúkon”, “hogyan ne nyomkodjunk be minden szembejövő gombot, meraztán sokbafogez kerülni a családnak”, “hogy szóljunk be annyira szofisztikáltan az unokáival dicsekvő Mari néninek, hogy senki se tiltson le, de neki azért fájjon”, a negyedik meg kötetlen élménymegosztás, laza jóga, és Waldorfos évszakasztalra is alkalmas gyapjútündér tűnemezelése. Vegán büfével.

  21. Valahogy így. Ezekben nekem a pózerség, a megjátszás, az ööööö, _okostalanság_ a közös. A reflektálatlanság, bár emiatt máshol, más által ki lettem pécézve, hogy mit majomkodok, biztos Esterházynál olvastam. Sose az a baj, hogy valakinek milyen a táskája, cipője, haja (bár a kajatrendek, testmódosítós trendek mindig felvetnek egy rakás, maguknál messzebbre mutató kérdést, ahogy az elharapódzó smalltalk-trendek, üzenőfal-trendek is), hanem még egy rakás más tényezővel együtt válik Bosszantó Jelenséggé a dolog.
    Vagy esetleg: nekem még akkor kezdenek el cuccok nemtetszeni, amikor mindenki _egyszerre_ ugrik rájuk (Nike Air városba, Obag, bojtos lógó, csoszogóspapucs, nyuszimamuszos városi papucs, van még ezer ilyen – elsőre kutyát nem zavarta, egy hét alatt untam meg mindenkin nézni). Vékony jég, hogy meddig vehető viccre, meddig lehet úgy “divatozni”, hogy ne öntse el a kamu az embert. Lehetni lehet, látok embereket, akik pont megtartanak egy olyan egyensúlyt, hogy nem butulnak ebbe bele. De komolyan tanítani kellene (ha lehetne, de gondolom lehet is egy szintig), hogy hogyan legyen önmaga az ember, hol van ő ebben az egészben.

  22. Ami még irritál: facebook-on kismamák mindenféle idióta poszt alá kommentelése, valami nélkülözhetetlen faszság megnyerése érdekében. (“Te melyiket választanád? Írd kommentbe!”)

  23. Böngészgetve a kommenteket, talán nem is annyira a trendekről van szó, hanem inkább bármiről, amit lehet túlzásba vinni. Ideig-óráig. Valami helyett.

    Valódi anyaság, gyerekkel eltöltött minőségi idő helyett fórumok és blogok nézése, szarrá kommentálása.
    Valódi nyaralás és élmények helyett szelfik és beállított, giccses fotók.
    Valódi spiritualitás helyett felszínes ezo-maszlagok.
    Valódi házasság helyett pózok, modoros, elcsépelt frázisok gondosan filterezve.
    Valódi intellektuális élmény helyett trendi oldalak böngészése szemkifolyásig.
    Valódi étkezés helyett vallássá formált étrendek és főzés köré kerített programok.
    Valódi szépség és egészség helyett vallássá formált trükkök és tippek, termékek imádata.
    Valódi élet helyett közösségi oldalak.

    Nekem az épp menő dolgok sose dobogtatják meg a szívemet. Azon is elgondolkodtam, hogy az alsó középosztálybeli fizetésem és életmódom miatt irigykedem-e, és arra jutottam, hogy bizonyos dolgokon akkor is röhögnék, ha megtehetném.

    Nyilván semmi újat most nem mondtam, de jó volt ezeken egy kört futni.

    • Nagyon bírom az önreflexiótdat, hazsnos, korrekt.

      Ha több pénzből él az ember, rohamosan átalakul az ízlése, és a értékrendje is moccan. Én sokkal toleránsabb vagyok mára az éttermekkel, a plázákkal, a magazinokban bemutatott kozmetikumokkal, a csomagolással, általában a városi rákfenékkel, és nem halok bele, ha nem szelektív a szemétgyűjtés (nem őrzök órákig emiatt műanyag palackot). És azóta kifejezetten igénytelennek gondolom a nemezelt, kötött, sk, maguk varrta cuccokat, a száriban, bahiában járást, a neszkávét és minden ilyen okosba’ megoldást. Mondjuk én huszonévesen nyomorogtam, kamaszkoromban is rendkívül elkhanyagolt voltam. Talán ezért veszek gyönyörű cuccokat a gyerekeknek.

  24. Futóverseny összes teljesítőjének érem. Elsőre egyáltalán nem értettem. Azóta összegyűlt néhány, a gyerekek imádják őket.
    Van néhány, főleg görkori, ami elvileg helyezéssel együtt járó, de az is olyan, hogy 4-ből 3. vagy 3-ból 1, azokkal is furcsa a viszonyom. Slusszpoén, hogy idén kupát nyertünk 2 barátnőmmel egy félmaraton váltón, mert beneveztünk a Jogász Kupára és a mi kategóriánkban 4 indulóból 3. lettünk (eléggé lassan).

    • Én olyan bűntudattal kerülgetem ezeket a futóversenyes pólókat, érmeket, nem jelentenek már sokat, nem tárgyakban őrzöm az élményt, amellett igazán nem életem teljesítménye egy 7 vagy egy 10 km lefutása, ne vicceljünk.
      Pont Csanya annyira progresszíven ír a mostani Runners’ Worldben a kacat- és szemétmentes futóversenyekről, lehet, hogy ki kéne ezt követelni a rendszerből. (Más téren mitől ennyire vak?) Egyébként a BSI profi, de iszonyú szemetet termel, és nem szak-támogatói vannak, mint pl. a technikai ruházat, hanem ezek a leggagyibb “egyél egy nap háromszor gyümölcsöt” fajta magazinok, meg a szupermarket. Persze, abból van a pénz. Én nem bánnám ha kétszer ennyi lenne a nevezés, és ebből hirdetnének elkötelezett, kezdő és pénztelen futóknak ingyenes nevezésre jogosító pályázatot (nagyobb létszámnak, mint jelenleg), viszont feleennyi lenne a prospektus és a harsánykodás. Zene se kell ennyi, szöveg se.

      • Igen, a kacatmentesség jó irány lenne. Ezek a pólók általában nem is annyira jók sajnos. Jó lenne pl. ha a nevezéskor lehetne választani, hogy kérsz-e pólót vagy a póló árát/magát a pólót felajánlod valami jótékony célra. Úgyanígy az éremmel, akár még a beérkező csomaggal is (és akkor nem falnám fel a csokikat benne :)).

      • Amikor neveztem egy versenyre, teljesen ledöbbentett, hogy ez ilyen kötelező darab, a befutóérem. Minek az? Akkor arra gondoltam, hogy ennyi szemetet összehozni az egészséges életmód jegyében, hatalmas öngól. Jelentkezéskor írtam is a megjegyzésben, hogy nem kérek befutóérmet, de megy azért a nyomasztás meg szólongatás, hogy már csak két hétig tudsz pólót kérni, meg most eddig ennyi, addig annyi a szupercsomag, stb. Furcsa nekem ez, nem fedeztem fel eddig az amatőr versenyek üzlet voltát.

      • Ugye? Minek ez a töméntelen cucc? Nekem sem plusz póló, sem érem nem kéne, utóbbiakat a gázcsövön gyűjtöm, mióta az elmúlt 15 évben versenyre járok. Nekem a verseny együtt-futás, annak élménye, hogy más találja ki nekem az útvonalat (mert amúgy én, magamnak), az, hogy adnak ennem/innom és nem én viszem. De ezen kívül másra nem lenne szükségem.

  25. Megint az történt, hogy valaki cirkuszol, le akar járatni, interakciókat gerjeszt, és beözönlik tízezer új olvasó, és feliratkoznak egy csomóan. Igazán köszönöm, és tiszta lélekkel mondhatom: nem én gerjesztettem, soha nem kalkulálok tudatosan, de azért most hadd röhögjek, ennek az olvasottságnak a tizede is olyasmi, amiről 2012-ben nem is álmodtam. Írok, élesen látok, sportolok, nemet mondok, olvasok és viccelődöm tovább.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.