te is utálod a tested?

Megint egy poszt, amely nem “érzékeny és megértő”. Ezzel szemben igazat mond, nem gyáva, nem önáltató. Van, aki ezt nem bírja. Neki nem javasoljuk a blog olvasását.

Bemutatom és lebontom az önelfogadás és testpozitívság állításait, érveit, mert önösek és infantilisek, a tetejébe még improduktívak is. Ne dőlj be nekik!

Pedig milyen közösségi, meghitt, női érzés! Végre kimondjuk, mi nők, együtt. Kimondjuk, hogy MINKET, NŐKET, minket, jelenlevőket, hétköznapi, dundi, jó fej nőket AMAZOK, a modellek, a divatvilág, a túl szépek, a ráérősek, a luxusban élők már annyit baszogattak, ELEGÜNK VAN. Mostantól másképp lesz! Dundi jógikat fogunk követni az instagramon, és azokat a természetes, valódi testű, gyönyörű nőket, akik nem gyötrik magukat, és hasonlítanak ránk…

Most ennek a lista-cikknek a pontjain végigmegyünk.

https://www.lyndicohen.com/blog/unhappy-body-weight

Lyndi megnyerően tolja az üzletet, ő maga fiatal, arányos, majdnem feszes, én mégis azt mondom, ha követed a tanácsait, elvesztél. Soha nem leszel jobban.

Lyndi írja: HE HAGYJ KI ÉTKEZÉST (mert farkaséhes leszel, többet fogsz enni).

Az igazság: az időszakos (rövid ideig tartó) böjtölés, vagyis az étkezés kihagyása rendkívül hatékony testkarbantartó módszer, mert amúgy túl sokat ennénk. Egyszerű is. Továbbá alkalmas arra, hogy összeszűkítse a gyomrod (különösen, ha előnyben részesíted a kis térfogatú, tápanyagdús ételeket). Ne tervezd meg, hogy te reggelizel, tízóraizol-ebédelsz satöbbi, hanem az aznapi helyzet, tevékenységek, közérzet szerint étkezz. Akkor egyél, ha éhes vagy, ha korog a gyomrod! Éhezz meg, és akkor egyél annyit, amennyi jólesik. Amíg nem vagy éhes, addig biztosan nincs szükséged evésre. Ha nem vércukoralapú az éhséged, vagyis nem szoktattad rá magadat durva szénhidrátlöketekkel az inzulinos hullámvasútra, akkor az étvágyad eligazít.

Lyndi írja: HASZNÁLD A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁT MÁSKÉPP, iktasd ki az Instagram explore/discover funkcióját, mert arcodba tolják itten az irreális testeket.

Ezzel szemben szerintem ha nem bírod a szép testek látványát – amelyekre egyébként a saját döntésedből kattintasz, mert motiválónak gondoltad –, ha szorongást vált ki belőled a kép, akkor te nem vagy jól a testeddel, és annak van oka. Testi, lelki vagy mindkettő. Nem a szép nőkkel van a baj. A lényeg egyszerű, akármit is nézegetsz az Instagramon: más testét ne kívánd (főleg, ha az azzal járó szívást viszont nem vállalod). Dolgozz a sajátodon!

Azok a jó nők, igaz, feljavítva, de mégis megtestesítik a formás, egészséges testet. Neked ez azért irreális, mert elhagytad magad.

Lyndi írja: VIZSGÁLD FELÜL AZ EMBERI KAPCSOLATAIDAT!

E pontban Lyndi megemlíti az egészségtelenül étkező randipartnert (leléptetni) és a túl sokat ivó barátnőt (megkérni, hogy kevesebbet), de a lényeg persze: cselezd ki azokat, akik szembesítenek azzal, hogy elhíztál. Nehogy kimondják, amit gondolnak, és akkor minden hepi. (Csak az a kurva mérleg ne volna! Lásd lejjebb.)

Amit én erre mondok: Angolszászéknál (Lyndi ausztrál) kötelező fecsegési téma a nők körében a test, a kövérség, a diéta, a módszer, ez teljesen be van ágyazva a társasági normák közé, és vannak magyar példái is ennek, de én ezt a témát és fecsegést eleve ízléstelennek és butaságnak tartottam. A testen nem nyavalygunk, hanem eltökélten, erősen dolgozunk rajta – vagy épp harsányan kacagva leszarjuk. De ha leszarjuk, akkor igazán kacagunk. Akkor nem sírunk a próbafülkében meg a randi előtt.

Ugye a fő ikon, aki leszarja, Tess Holliday. Effyourbeautystandards. Milliárdos lett, vigasz-ikonja sok megszomorodott extrém elhízottnak, és provokatívan tolja a fánkot.

Azonban 2011-ben volt még egy sok kilóval kevesebb és őszintébb Tess, aki ezt írja. Bogarászd ki, érdemes:

Ha érzékenykedve eléred, hogy rád senki ne mondhasson semmit, akkor egy lépéssel megint távolabb kerültél a józan, felrázó valóságtól és az egészségedtől is.

Lyndi írja: FOGADD EL A TESTEDET TÖKÉLETLENSÉGÉBEN IS. A tested tökéletlen. Két lehetőséged van: vagy továbbra is utálod a combodat, a hasadat, vagy elfogadod, hogy ilyen (tökéletlen).

Erre én: Szerintem nem két lehetőséged van. Volna egy harmadik, én ezt javaslom: abbahagyhatod az érzelmeskedést és a hisztit, és dolgozhatsz szép nyugiban azon, hogy a saját – továbbra is tökéletlen – combod, akármid jobb legyen, eredeti lényege szerinti. Mindezt önutálat, kétségbeesés, ide-oda szélsőségeskedés nélkül, másokkal nem foglalkozva. Nem a tökéletességről van szó, hanem arról, hogy nem hagyod annyiban, ha nem tetszik. Ne erőltesd, hogy tetszik!

Nem kell, hogy tökéletes legyél, ha jó vagy.

This doesn’t mean you stop working toward being healthy. 

Teszi hozzá. Ja, csak ha a nagy önelfogadásban tolod el magadtól a valóságot (“engem nem érhet semmilyen kényelmetlen érzés!”), ha nem nézed és látod magad, a tetteidet, azok következményeit és a testedet, akkor nagyon alacsonyra kerülnek a normáid. (Majd még lesz erre példa: örömteli edzés, mérleg, tükör.)

Lyndi írja: EGYSZERRE EGY APRÓ DOLGON VÁLTOZTASS.

Én erre: Baby steps! Mindig ezt nyomatják. És még mindig ugyanabban a szobában vannak… tán a kert létezéséről sem tudnak? És az erdőéről? És hogy van tovább is?

Ebből az lesz, hogy nem fogsz csinálni semmit. Főleg amiket ő javasol, hogy csak hétvégen és ünnepen igyál, meg gyere le a szénsavas üdítőről, ezek milyen lépések már? Akkor, amikor már nem jönnek föl a ruháid? Nem itt kéne tartani.

Lyndi írja: A LÉNYEG AZ EGÉSZSÉG, NEM A FOGYÁS.

Én meg: kár, hogy az esetek többségében akiknek ilyen kín a test, azok nem egészségesek, és a problémájuk tünete vagy oka a túlsúly.

Van még egy másik is, az tizenöt pont. Abból válogatok, mert aztán nem marad időtök edzeni!

https://www.lyndicohen.com/blog/15-ways-i-learned-to-love-my-body

Lyndi írja: FEJLŐDJ ABBAN, HOGY EMLÉKEZTESD MAGAD!

Reminder – ez mantrákat jelent. Amikor rád tör, hogy “utálom a testem”, mondogasd: oké vagyok így, jó vagyok.

Én mondom: Aki nem tud szembenézni azzal, hogy létezik a probléma, akkora, amekkora, és az ő felelőssége, hogy megoldja, az nem lesz jobban. Épp ezért kellenek az ilyen mesterkélt mentális gyakorlatok, a mantrák, mert a valóság kiabál, és el kell hallgattatni. Nem, nem vagy jó így, ne fogadd el. Haragudj nyugodtan magadra, arra a testre és állapotra, amely a te rossz életviteli döntéseid eredménye. Ez nem önutálat, ez az adekvát érzés.

Amikor jól vagy a testedben, akkor hasít az érzés, mint az orgazmus. Nem kell semmit mondani. Eksztatikusan jó.

Egyszer jeleztem valakinek, aki üzletet (könyv, előadás, motiváció, szponzoráció) épített a kövérség elfogadására (Szkiba Zsuzska a neve), hogy az öngyűlölet tud jogos lenni. Az “elegem van a testemből, a kövérségemből” kínzó érzés, az önelfogadás előtti állapot nagyon helyes és motiváló volt, az elfogadás pedig kényelmes, kímélő, de ettől ő nem lesz jobban.

A motivátor, aki elfogadta magát, ma egyre szomorúbb, fakóbb. Nagy lebernyegekbe öltözteti a stylist.

Mondogatta, hogy te csak egy kövér nőt látsz, de nem tudod róla, hogy ő is edz. Ööö, nem, nem tudom. A sport, mármint az, aminek eredménye van, a testtel kapcsolatos, következetes jó döntések, az látszik is.

Lyndi írja: KÖVESS HOZZÁD HASONLÓ TESTŰ PÉLDAKÉPEKET!

Aki Ashley Graham volna, például, de amúgy egy hölgykoszorú, ebből a divatos body inclusivity fajtából.

Szerintem lassan hozzászokik a szemed a hájhoz, ez erre jó. Ahhoz szokik hozzá, amit sokat látsz, de te magad ettől nem változol.

Érdekes, hogy azok a plus size modellek annyira ívesek, sima hasúak, szép arcúak, és feszesek, nem? Egy idő után ez is kínzó lesz.

És kinövöd őket. Mint azt a hatos pont is mutatja:

Lyndi írja: SZANÁLD KI A RUHÁSSZEKRÉNYT!

Ami nem jó rád, hajítsd ki! Ne tarts szűk, kihízott ruhákat. Ahelyett, hogy magadat gyötörnéd, vegyél egy új farmert!

Erre én nem mondok semmit. Megállom, ez annyira gyász. Hasítsunk tovább.

Lyndi írja: HAJÍTSD KI A MÉRLEGET!

Az jó lesz, mondom én. Nehogy valami segítsen a valóságot érzékelni.

Én nem félek a mérlegtől, nem is okoz meglepetéseket. Az apró eltérések érdekesek mint biológia. Nem félek megméretni a testzsíromat sem. A fogorvostól sem félek. Felnőtt ember vagyok.

Lyndi írja: SZABADULJ MEG AZ OLYAN EDZÉSEKTŐL, AMELYEKET NEM ÉLVEZEL!

Az igazság: az edzés lényege, hogy egy kicsit (olyor sokkal) többet csinálunk, bírunk, vállalunk, mint amennyi jólesik, és ezt nem bánjuk, sőt, odamegyünk, fizetünk érte, lemondunk más programokról, és ezzel együtt szeretjük. Az a lényeg, hogy megtanuljuk tolerálni a kellemetlent, észrevétlenné, automatikussá tenni. Így fejlődünk. Kitartunk, akkor is, ha meggyötör, mert komolyan gondoljuk, és mert az eredmény a jó. Aki azt várja, hogy őt szórakoztassák, biztosítsanak neki jó érzéseket, legyen vicces a diéta, az edzés vagy épp az önismeret, annak más téren sem fog kifejlődni képessége vagy ízlése, az nyafogós marad. Az élvezetes edzés lötyögés lesz, se meg nem izzadsz, se fel nem pörögsz, és egyre kevésbé fogod bírni, végül már tíz lépcsőfoknyit se. Amit nem csodálok, mert aki edzetlen, kényelmeskedő, minden nehézség riasztja, az a kanapén végzi.

És aki ilyet ír, az semmit nem ért abból, miért olyan mámorítóan jó edzeni, és részben azért nem érti, mert az elhanyagolt teste alkalmatlan is rá. Nekik tényleg büntetés a sport, és ez az igazán szomorú.

Lyndi írja: SZEREZZ BE EGY KARCSÚSÍTÓ TÜKRÖT, ÉS VÁLJ MEG NÉHÁNY MÁSIKTÓL!

Nem tetszel magadnak? Távolítsd el a tükröt. Tök jól elleszel, amikor nem kell szembesülnöd azzal, milyen is a tested.

Én erre azt mondom: szeretem a testem. Szeretem a tükröt is, mert abban is jól néz ki, nem csak a belső testképzetemben. Nem kell tökéletesnek lennem, hiszen jó vagyok.

*

Lyndi!

Megvezetett kamaszlány voltál, nem komoly ember. Nézegetted a Szépeket az instán, a test, a divat érdekelt, és mások kinézete, és utánozni akartad őket. Utáltad a tested, a hasad, és nyilvánvalóan ésszerűtlen dolgokat is vállaltál, fizettél is érte, abbahagytad, megtorpantál, összevissza kajáltál, belecsavarodtál. Pedig ennek semmi köze ahhoz, amikor igazán jól bánsz a testeddel.

A tested pedig nem lett olyan, amilyen lehetne a saját belső lényege szerint.

Aztán megcsömörlöttél.

Nem arra van a kijárat. Nem a tagadásban, önmeggyőzésben. Semmi szubjektív nincs a “szépségeszményben”: aki nem él vissza a testével, eleget mozog, nincs veleszületett baja, nem eszik szükségletén felül, annak feszes, arányos, jó tartású, izmos, pocaktalan a teste, ez mindig így volt és mindenhol így van ma is.

Ha nem vársz olyat az edzéstől, amit az nem tud, ha a helyén kezeled az evést, viszont nem is vered át magad ezekkel a szánalmas trükkökkel, a fülbe dugott ujjal, meg hogy sállálá, akkor nem kell olyan kínosan pózban ülni, hogy ne látsszon nagynak a hasad az állítólag oly természetes képeiden. Felnőtt ember vagy, Lyndi, és nagy kibaszás a nőkkel, ha az önbecsapást eteted meg velük.

A blog következő posztja a romantikus hajóskapitányokról szól, akik beléd szeretnek a facebookon.

20 thoughts on “te is utálod a tested?

  1. Karcsúsító tükör??? Mint a Csodák Palotájában?
    Amúgy zseniális ötlet szerintem, mivé is lenne az illúzióvilág tükrök nélkül… Arra mi az érvényes jótanács, amikor az érintett az utcâra/munkába/bevásárolni/kávézóba megy? Kövérítö szemüveg? Na én le is léptem szabadalmaztatni az ötletet…

  2. Mit javasolsz annak, akit nem a testsúlya, hanem a mellmérete zavar? Ez őszinte kérdés: E-F kosár, 80-85-ös pánt, nekem túl nagy. Nem működik a mantra, a más nagymellűek nézegetése, van szépérzékem, tudom, hogy ez aránytalan, csúnya. A plasztikától félek, nagyműtét, altatás, hónapokig gyógyul.

    • Na, pont tőlem… nekem ez neuralgikus, nagyon féltem, hogy rusnya lesz, és most se vagyok jól vele, pedig könnyű öltözni így, és “legalább nem lóg”.

      Szerintem ez az, ami elfogadás és jól öltözés, illetve pszichológus, ilyen Hoppál Bori-irányú. Ha fáj a hátad, akadályoz, nagyon nem tetszik, akkor viszont műtét. Amúgy a mell is zsírraktár (ezt onnan tudjuk, hogy a kiskortól keményen sportolóknak soha nincs nagy mellük), de olyan, ami lefogyva nem szép.

    • Én is ilyen alkat vagyok. Amíg nem fáj a hát (és erős hát és mellizmokkal, jó tartással ez a méret nem.fáj) addig szuper, prémium melltartók, és jól válogatott felsők. És igen, lógni fog 😦 Másnak a lábszára rövid, vagy ronda az orra, szerintem ezért altatásos nagyműtétet választani, igen tiszteletlen dolog a természettel szemben. Egészséges a tested? Igen! Örülj neki és vigyázz rá.

  3. Nálam ez úgy van, hogy túl sovány vagyok a többség szerint. Elég sok megjegyzést kapok, vagy kedvesen irigykedő, vagy epés-fitymáló stílusban, nem zavar mondjuk. Ami engem zavar, a hasi striák, és a cellulitisz. Évekig odavoltam, hogy deronda, milyen nehezen tűnik el, rá se akartam nézni. Aztán rájöttem, hogy van ellenszer, jó étkezés, feszes izmok és bőr. Azóta figyelgetem magam, és tényleg tisztán látszik, mikor vagyok jól a bőrömben. A csíkok, narancsligetek nem én vagyok, és tenni tudok ellene. Nem hinném, hogy a varázstükör a megoldás 😀 hülye ez a nő!

  4. Megdöbbentő módon, mivel nem iratkoztam fel, e-mail jött Lynditől.

    Döbbenet, ahogy belebeszéli az emberekbe, hogy úgyse csináltál semmit üres fogadkozáson kívül, csak erőlködtél, nem lett semmi, de nem baj, mindannyian így vagyunk vele.
    Hey Éva,

    How did you go with your health goals this year?

    Were you able to complete every item on your list with a satisfying ‘tick’? Or did your new years resolutions gather dust in your desk drawer, amongst the pens without lids?

    If you didn’t achieve your 2018 health goals, it’s totally okay.

    It’s really important that you don’t beat yourself up.

    Here’s the thing:

    Sometimes you have to let go of the things you thought you wanted in order to embrace those random-but-oh-so-wonderful opportunities.

    Working out why you didn’t achieve them can help you set better 2019 health goals.

    So before you write out your New Years resolutions for 2019, read this blog post.

    Also Éva, a little heads up that in January, I’m taking over the GoodnessMe Box for a special ‘Body Love Box’.
    It’s a beautifully curated subscription gift box.
    If it’s your first time, you can get $5 off when you order a box with the code ‘LYNDI’.
    I’ll also be doing a special Body Love event with GoodnessMe Box in Sydney and would love you to come! You can sign up to get tickets here.

    If you need a little extra help sticking to your health goals this year, join my free Healthy Eating No BS Facebook group here and connect with other lovely like-minded people, share tips, recipes and get support.

    Big love,
    Lyndi
    xxx

    P.s. If you pre-order my book, The Nude Nutritionist before 7th Jan, you’ll get free access my 10-day Love Your Body course and additional bonuses. Plus, the book is now on SALE!

    Mert erre megy ki a dolog, az iparág, ami itt a végén van…

    Megírtam neki, hogy kösz, jól vagyok, elértem, amit terveztem fitneszileg, sőt, két félmaratonnal többet is futottam, folyton pörögtünk, jók rám a ruháim, böjtöltem, megvan a mérleg, nem akadok ki azon, amit mutat, és nem vettem karcsúsító tükröt sem.

    • Érdekes az amerikaiak mentalitása, ők ugyanis ebben vergődnek (fogadkozás, kínlódás, újrakezdés, harminc kiló maradék plusszal lelkesen mesélni, hogy mennyit fogytak és milyen egészségesek, 200 kcal/órás kardiót edzésnek nevezni, teljesen mozgástól elszakadt, műkajában-tévében-virtuális ingerben fuldokló létezésnek tűnik), az egész fogyás, fitnesz egy nagy neuralgikus katyvasz. Na, és szerintük a fenti e-mail nem fatlogic (kövérségigazolás), pedig ugye a posztbeli, ugyaninnen származó nézetek kontextusában értelmezve ez az újévi e-mail mind maszatolás, kamu, önfelmentés. Az én “szigorom” (magam komolyan vétele) felől biztosan.
      Szeretném viszont megjegyezni, hogy az ennyire komolyanvétel a siker titka. Sok redditolvasás után, ahol kínlódóakat látok, a posztokban pedig csupa tagadást, önfelmentést, magam sem hiszem már el, hogy hogy csináltam. Agymosás a reddit.
      Kommentben írtam valahol, hogy szerintem a kalóriaszámlálás nem annyira kötelező (“mindenkinek kéne”, egy ilyen kommentre), inkább annak való, aki nélküle túlenne, és nemigen akar edzeni sem. Mert ezek (ezt nem írtam, de tényleg döbbenet, és tömegével csinálják) ülnek és izgatottan trackelik, mennyi az annyi, tök mesterkélten, és a számoktól remélik a fogyást, control freakek, esküdöznek, hogy csak napi pár perc, ahelyett, hogy élnének, mennének edzeni, ennének egy jóízűt. Kajában nekik mindegy a minőség (ez amúgy, bármilyen clean megfontolás, vegán elv vagy tápanyagok kiiktatása, szénhidrátgyanakvás “food moralizing”, mint megtudtam, tiltva van, minden kaja normális, csak a junk nem annyira jó). Na, erre (amit írtam) mínuszok jöttek.

      • Az érvelés kb. így néz ki:
        You can pry carbs from my cold, dead hand, írja a kommentelő.
        Jó, ez vicces, afféle kollokvális fordulat, de azért megjegyzem: egy kicsit rá vagytok függve a szénhidrátra, pedig a lapos has és a bőr alatti utolsó rusnyaságok eltüntetése csak alacsony inzulinnal, low carbban megy (mint ahogy nekik nem is megy, saját bevallásuk szerint).
        Erre: már miért volna bármi gond bármilyen fooddal in moderation (CICO-elv: kalóriaegyensúly)?
        Mondom, fooddal nem is, a carbról írtam. Amúgy az inzulin miatt.
        A carb food! (Itt döbbenek, letészem a lantot.)
        Új kommentelő kapcsolódik: ne moralizáljunk az ételeken! (ne tulajdonítsunk morális minőséget, helyességet egyiknek-másiknak)
        Én csak nézek az európai fejemmel, és nem kommentelek inkább.

  5. Komment a Facebookról:
    “Én úgy látom, Lyndi szerint a test mainstream kontextusa könnyen átmegy egyfajta néma bullyingba. Hogy lehetsz ilyen kibaszott kövér, beszakad alattad a betonpad, mi van, megetted a Gellérthegyet reggelire, de ki már nem kakiltad? – Módfelett lamentábilis, hogy az én gyerekkoromban az ilyen förtelmes megjegyzések normálisnak számítottak, a polkorr megszólalás és a társadalmi tolerancia nyugati fellegváraiban valószínűleg ez nem valós veszély, a direkt, egyenesbe vágott beefelés ritka, vagy ha előfordul, önmagát járatja le. Tehát ez ellen nem kell küzdenie. Ám lehet az ilyesmit finoman is. Szavak nélkül. Az a nagyon határozott érzésem, hogy Lyndi nem azért nevezte ki ellenségnek a szembesítést, mert elgyávázza a szervezete égető problémáit, hanem mert az, ami a hétköznapokban a méreteire válaszol, eltávolítja a megoldástól, nem pedig közelebb viszi. Én is éltem olyan túlsúllyal, amelyet elviselhetetlennek éreztem. Mondhatom, azokban az években semmi nem foglalkoztatott annyira, mint a fogyás. De semmi nem is hátráltatott annyira, mint akár egy fitymáló tekintet, hát még a verbalizált lekicsinylő vélemény. Valahányszor ilyesmit kaptam, az akkor már keservesen rég cipelt ellenség mellett számolnom kellett az önmagát beteljesítő jóslat fenyegető jelenlétével. Hozzájuk csatlakozott harmadiknak az önutálat, amiért még ezt visszaverni sem voltam elég fasza leány, amiért a hajszálrepedéseken át mégis beszivárgott a szívtelen basztatás, az előre kárörvendő hidegség sokszor szólalt meg a fejemben, de a hangja sosem a fejemben született meg, és pontosan tudtam, hogy amíg hallom, csak nehezebb lesz. (Egyébként ez a hang beszopta, történetesen olyanra fogytam le, hogy soha életemben, a húszas éveimben, a gimis években sem volt ennyire jó alakom, és imádom a jelenlegi testem, úgyhogy yippikayai, motherfucker.) Emlékszem erre a tripla börtönre, pokoli volt.

    És az a helyzet, hogy amennyiben Lyndi zászlóra hímzett elfogadásmozgalma a homályos, lappangó lekicsinylés inverze, akkor két jelenség is validálja.

    Az első, hogy nem, nem kell huszonöt kiló plusz mellé egy gúnyosan röhögő házi Kasszandra, aki ráadásul betolakodó, és semmi, de semmi haszna a jelenlétének. Ő nem edző, akire szükség van, és akinek munkája fantasztikus, hanem ráérős szörnyecske, aki végigcaplat a legbelső szobád bútorain, rajtuk hagyja nyálkás nyomát, a te kontódra szórakozik. És nem őszinte barát, akire szintén szükség van, és akinek megtisztelő szókimondása életed egyik legdrágább kincse, csak egy fölöslegesen ártakozó játékdémon. Egyszerűen nem nyer vele senki. Amikor a gyengén teljesítő tanulót lehülyézik, azzal nem közelebb viszik a jeleshez, hanem szinte biztosan elzárják tőle a lehetőségét.

    A második, hogy ha azon felül tud emelkedni, ami a plusz kilók mellett passzívan, némán kiabál az arcába, akkor a túl nagyra nőtt test elfogadása átmenetivé válhat. És átmenetileg lehet jótékony ez a valóban fárasztóan gyermeteg, álnaiv, igen problémás művi béke. Mert amíg bullyingként jelenik meg a szembesítés, addig a szembesítés értékes szigora elkallódik, garantáltan nem érvényesül benne a segítő potenciál, pedig segítség, annak kéne lennie. Amikor Lyndi arra biztat, hogy fogadd el a tested tökéletlenül, abban az csendül, hogy a basztatás garantáltan nem vezet fogyáshoz. This doesn’t mean you stop working toward being healthy – ebben pedig az, nekem, és persze tévedhetek, hogy foglalkozz azzal, amitől valóban soványabb és egészségesebb lehetsz. A baby steps, az üdítő mint főellenség, a mantrázás nem állja meg a helyét életmódtanácsként, teljesen igaza van a posztodnak. Ha azonban átmeneti, akkor a passzív basztatásra adott válasz. És a posztodban az is élettől duzzadó gondolat, hogy nem, nem, nem, ne fogadja el önmagát. De ha ez az el nem fogadás kívülről tekeri köré a csápjait, nem pedig belülről vezeti kézen fogva, akkor egy rakás olyan helyzetetbe veti őt, amelynek a vége többkilós test, nem pedig kevesebb-.

    Hát elnézést, hogy ilyen hosszú lett!”

    • Hosszan beszélgettünk ott.
      Erre meg itt írom:
      “amíg bullyingként jelenik meg a szembesítés, addig a szembesítés értékes szigora elkallódik, garantáltan nem érvényesül benne a segítő potenciál, pedig segítség, annak kéne lennie”
      – a “jelenik meg” megint áttolja a felelősséget. Értsd másképp, használd jóra, ne nyafogj meg érzékenykedj, felnőtt vagy. Hidd el, nem mindenki rajtad rugózik. Ugyanígy nem dolga senki emberfiának segíteni rajtad, segítőkészen viszonyulni, sőt, ízlésesnek és tapintatosnak lenni sem*, neki a saját teste a dolga. Akinek sose mondják, hogy “hú, azért egy kicsit már…” ebben a nagy kíméletben, és kidobta a mérleget is, az egyszer csak 120 kiló, és nem érti. Később már nyomorék és beteg is. A gyerekei ápolják. Remek. Mert nem mondták neki elég szépen, vagy mi?
      Keserves teher ez neki is, a szeretteinek is és a társadalomnak is. Mondják, magánügy, nem az. Ezeregy példa van, és nem csak az eü költsége, amikor nagyon nem magánügy. Lionel Shriver Big Brother. Vagy a 9/11 egyes menekülői, ott égtek bent, nem fértek el a lépcsőn, pedig kijutottak volna. Vagy a leszakadó hullámvasút, mert joguk volt nekik is szórakozni.
      Nem köteles senki elfogadni, szépnek látni, elismerni egyenrangú testi verziónak az elhízottságot – legfeljebb illik rajta átnézni, pont azért, mert nem a te dolgod, feladatod, hanem az övé. Aki meg dicséri, hogy így is jó vagy, az az ellensége a kövér embernek.
      Van a társkeresős nyaff is, nos, bárki nyugodtan deklarálhatja, hogy a háj nem tetszik neki, és ez nem kirekesztés.
      És legyél kövér, ha így döntöttél. Csak ne tégy úgy, mint ha ott se lettél volna, nem is érted, sorscsapás. A kövérségnek vannak következményei, és ne a világot vádold miattuk.

      * Akkor vagyunk nem-ízlésesek és nem-tapintatosak, ha a normák e felfüggesztésével, éles baráti szóval vagy publicista-bloggerként ki tudunk mondani olyat, amit amúgy nem volna szabad. Nem illik, de fontos. Mert mondjuk a másik bebújik a tapintat követelményének fedezékébe. Lásd a vitát a szociokártya című poszt alatt. Amikor például átolvastam a kövérségigazoló nézeteket, érveket, sztorikat, és főleg amikor rájöttem, hogy az ide kommentelő egy-egy nick, az apám, a kövérségigazolók vagy a nyomorú helyzetükkel másokat zsarolók mit művelnek, akkor bizony kijött belőlem, általában vagy néha egyes embereknek is személyesen, hogy azért elmentek már ti a sunyiba, energiavámpírok.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.